M. Laurens versei |
 |
M. LAURENS
M.Laurens alias ifj. Lőrincz Miklós (Budapest, 1952. április 26. - )
Poet.hu
Holnap Magazin
AKKORIBAN
EGY VÉN MARHA EMLÉKEI
Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.
Morog erre, morog arra,
halkan, legbelül szorongva:
Az én időmben a világ,
nem volt ennyire goromba!
Mert nem őrizték akkor még
lánccal s lakattal a széket,
a szomszédék cigánya is,
rajta, vígan heverészett.
Nem volt ily perzselő |
menusgabor, 2019. július 26. péntek, 17:15 |
|
| |
Fekete Lajos versei |
 |
FEKETE LAJOS VERSEI
Fekete Lajos (Újnémet, 1900. aug. 3. - Bp., 1973. júl. 10.): költő, újságíró, jogász. Bp.-en végezte jogi tanulmányait.
1924-ben Jugoszláviában telepedett le, 1929 nov.-ében kiutasították az országból. Bp.-re jött. Irodalmi tevékenységét a vajdasági magyar lapokban kezdte. Rovatvezetője volt a Vajdasági Írás c. folyóiratnak. Az 1920-as évek avantgarde költői csoportjához tartozott. Mo.-on a Nyugatban publikált, Baumgarten-jutalomban részesült (1934). Az erdélyi és a szlovákiai m. folyóiratok szintén közölték verseit. 1945 után a Csillag, a Kortárs, a Jelenkor és az Irodalmi Újság lapjain, valamint erdélyi és szlovákiai magyar folyóiratokban jelentek meg versei. Válogatott verseinek kötetét is összeállította, valamint a vajdasági emlékeit is megírta érdi otthonában. |
menusgabor, 2019. február 18. hétfő, 23:00 |
|
| |
Nincs Cím |
 |
szenvedéseinknek, - mondta komoran Kiss János.
- Sokkal okosabb lenne, ha a cethalászokkal tudnánk megegyezni, hogy adjanak bárkát a számunkra, - jegyezte meg Lehoczky bajtársam.
- Mit csinálnánk, pajtás, azzal a bárkával? - kérdeztem tőle.
-Mit, hát nekivágnánk a tengernek s addig hánykódnánk rajta, míg valami hajóval találkoznánk, amely aztán fölvenne bennünket.
- Hová gondolsz, - mondtuk neki, - hiszen itt jéghegyek vannak a tengeren, hát mit csinálnánk ezzel a rozoga bárkával, az első úszó jéghegy felborítaná s mi a jeges tengerbe vesznénk.
- Arra valók volnának a lándzsáink, hogy elkerüljük a jéghegyeket.
- Kevés ahhoz a mi emberi erőnk, - válaszoltam reá.
- De hát nem jobb megkísérelni a szabadulást, mint itt nyomorultan elveszni.
- Ha csak egy szikra reményünk is volna a szabadulásra én volnék az első, aki azt mondaná, hogy menjünk, de így jobb türelmesen várni. Ha jól |
rtkik, 2018. június 09. szombat, 13:54 |
|
| |
A sirály születése |
 |
Reményik sándor
A sirály születése
Apja nem volt és nem volt anyja sem.
Fészek-oduban nem költötte ki
Epedve búgó madárszerelem.
A legelső sirály
Fehér villám a fekete vizen,
Csak úgy támadt, magától, -
Fészek helyett dühöngő tengerárból.
Az ős-tengeren dühöngött a szél,
A hullámok dörögve tornyosultak,
Majd égbe szálltak, majd pokolba hulltak,
Az ős-vizek veszett démonai
Vihart arattak, mert szelet vetettek, -
Csak lelke nem volt még a fergetegnek.
Teremtett hát lelket magamagának.
Egy hullám jött a part sziklafalának,
Hegy-magas, bús-fekete, iszonyú, -
Hullám, milyet még nem látott a part
És nem kavart fel égiháború.
Rendült a szirt, amelyre fölcsapott,
A tajték szikrázott a szirt előtt, -
S a tajtéknak e percben szárnya nőtt!
Két hófehér szárny. Velük lebegett
A vihar lelke a vihar felett. |
evavicus, 2018. június 08. péntek, 14:49 |
|
| |
Arany János – Katalin |
 |
https://image.ibb.co/eEWva8/Katalin_08.jpg [/kep]
Nyugosznak a párkányzaton.
Egyik kezéből szabadon
Ereszkedik kendője le,
Az eltitkolt vágyak jele;
Zászlód, veszélyes szerelem!
Másik kezén új ékszerül
A mátkagyűrü villog,
Siralmas gyémánt! mely körül
Nem egy hév könnyü csillag.
Néz, néz alá, de tárgytalan
S merően, mint világtalan,
Szemén a könnyek fátyla van;
Nem eszmél, nem gondolkozik,
Bánatba fáradt lelke, mint
Ha tengeren szálló madár
Pihenni árbocot talál,
Elszenderedve nyúgoszik.
Néz, néz alá, de nem tekint:
Lak-tornya mély falainál
Egy bércfolyammal összevág
S miután ott örvényt csinál
Sebesen fut tovább a Vág;
Fodros vizén ezüst lepel
- A sugárokra szétfoszolt,
Vékony, tördelt szövésü hold -
Hosszan, rezegve nyúlik el.
Nyugotra ő, a part keletre,
Szaladnak egymástól sietve.
A |
chillik, 2018. június 05. kedd, 03:26 |
|
| |
Sir Patrick Spens |
 |
kiszállanak
Egy szerdai napon.
Még egy hetig sem voltak ott,
Sem egy, sem két hetig:
Hát már a fő norvég urak
Mind ezt hányják, vetik:
,,Héj! a királyt s királynét már,
Skótok, kiélitek?..."
,,Hazudsz, hazudsz, hazug poronty!
Én mondom: értitek?
,,Hoztam fehér pénzt, a mivel
Kitartsam emberem;
Szép sáraranyt is, jó rakást,
A széles tengeren.
,,Hamar, hamar, legényeim!
Készülni! s holnap el!"
,,Nincs mér' sietni, jó uram,
Félek vihar kap el!"
,,Mult este az uj hold szarva közt
Látszott a régi hold:
Ha most, uram, tengerre szállsz,
Félek, baj ér utól."
Alig egy mérföldet halad,
Kettőt, hármat alig:
Hát elborul, hát zúg a szél,
A hab fodorodik.
Horgony szakad, árbocz lelóg,
Oly iszonyú a |
chillik, 2018. május 06. vasárnap, 02:47 |
|
| |
Nyugalom |
 |
Nyugalom
Telihold az ezüst tengeren, amelyből élesen kiemelkednek a fénylő sziklák. Kezemben egy csésze forró Postummal az ablaknál ültem az antik hintaszékben, elbűvölten az óceán habjának sistergésétől, amely szinte fluoreszkál a holdfényben.
Nyugalom. Tökéletes nyugalom. Nagyon nagy ajándék, nem mindig áll rendelkezésére azoknak, akik igazán értékelik, és örömet találnának benne, azok azonban, akik rendelkeznek vele, gyakran nem becsülik, és nem tudnak vele mit kezdeni. Sok helyen nem tudunk szabadulni a külső zajtól - forgalom a szárazföldön és a levegőben, szirénák, dudálás, láncfűrészek, hangos beszéd, és ami talán mindennél rosszabb, üvöltő rockzene olyan mennydörgő erősítőkkel, amitől még a föld is megrázkódik.
Azt hiszem, a nyugalmat lehet tanulni - de csak akkor, ha komolyan keressük. Isten mondja: ,,Csendesedjetek és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46,11; Újford.) ,,Csöndességben és reménységben erősségetek lett volna" (Ézs |
kalmanpiroska, 2018. január 20. szombat, 15:05 |
|
| |
Szabó Lőrinc versei ( 2 ) |
 |
egybefoly,
egymás alatt s egymás felett
nyitódva és csukódva szent
törvény szerint, mert messze bent,
bent is kitárják testüket,
úgy ringva-úszva kívül és
belül, hogy minden tétova
mozdulatuk csók és csupa
egymáson átbujt ölelés:
hullám alatt s hullám felett
örök-sóváron s meztelen
hullámok úsznak, testtelen
gondolatok, szerelmesek,
forrón, buján, reménytelen,
hullámok végtelen sora,
boldogtalan hullámok a
szerelmes tengeren.
------
Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna már megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk |
kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:53 |
|
| |
A csend - Versben |
 |
A CSEND - VERSBEN
"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."
Hioszi Tatiosz
"A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben."
Csitáry-Hock |
menusgabor, 2017. június 21. szerda, 20:00 |
|
| |
Komjáthy Jenő |
 |
KOMJÁTHY JENŐ
Komjáthi Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. - Budapest, 1895. január 26.) magyar költő. A 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között.
Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető. Fölismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés mögött, a társadalmi közmegegyezés |
menusgabor, 2017. április 20. csütörtök, 18:00 |
|
| |
 |
1/15 |  |
|
|
|
|