Belépés
2018. december 15. szombat | 50. hét | 349. nap | 01:04 | Valér
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Reményik Sándor: Kereszt
vánszorogva,

Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon.
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.

Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag tündököl.

Hőség tikkasztja.. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri
maroka, 2018. november 11. vasárnap, 07:16
Túrmezei Erzsébet: Ne akarj kereszteden könnyíteni!
indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.

Soká töpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazában.

A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
-mondja magában.
De jó hogy megtettem!

Sokkal könnyebb! Így -sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a
maroka, 2018. október 26. péntek, 17:46
Ne akarj kereszteden könnyíteni Kemény a harc,nehéz
volna!

Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.

Elég már a vándorlásból estig.

Soká eltöpreng még bajon, hiányon,

míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,

Útban a távol mennyei hazába.

A mennyei város ragyog feléje.

Oda igyekszik; siet, hogy elérje.

Kezében vándorbot, vállán keresztje.

Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!

A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.

Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.

Súlyos keresztjét ott leteheti.

S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?

Tekintete ráesik egy fűrészre.

"Olyan súlyos keresztet cipelek.

Jobb lesz, ha belőle lefűrészelek"

- mondja magában.

"De jó, hogy megtettem!

Sokkal könnyebb!" - sóhajt
koszegimarika, 2018. október 23. kedd, 08:56
Grigó Zoltán
élek, örökké,
Hordozom szívemen.


LEVÉL ANYÁMNAK...

Nagy idő ám ötven esztendő, Anyám,
az már majdnem egy egész emberöltő!
Elhordta földemet, távolban Hazám,
s belőlem sem lett, csak egy szegény költő.
- Ki hiába tanult hosszú éveket,
zötyögtette őt hajnalban a szekér,
most házakat épít, ás, vagy éket ver,
messzi idegenben, mert kell a kenyér.
Néha még álmodik boldog nyarakat,
mosolyog olykor, s nem gondol halálra,
amikor felébred, csendes szavakat
vés fel korának vénülő falára.
Őszülő vándor hosszú út porában,
egyszer még elindul hozzátok újra,
s mint annak idején, gyermekkorában,
emlőtökre hajol, mint éltető kútra.


LEVÉL A KEDVESNEK

Nélküled már némák a
menusgabor, 2018. október 19. péntek, 18:00
Vitó Zoltán
már.
Pillantásoddal föllelted férfierőmet;
s lelkemig ért egy mindent értő női tekintet.
Áradt rám szemeidből ősi szelíden a jóság,
s tudtad már, mielőtt még szóra nyitottam az ajkam,
tudtad már, mire van szüksége a partravetettnek.
Én ezt már sohasem feledem; bármekkora út is
álljon előttem száz-veszedelmű, nagy vizeken! - Most
fürge hajóm szélnél sebesebben siklik előre,
távolódón - és vissza tehozzád tán sose térek. -
Ám szemed őrzöm örökkön már! - Ó, messzi királylány!


OLYAN JÓ!

Ó, olyan jó, hogy végre létezel!;
hogy az Időben már nem késel el;
hogy megláthattam benned a 'jel'-et,
hogy Lényed számomra rendeltetett;
hogy Párom, Társam, megértő Arám van,
nem kutatok vakon a sokaságban!
Olyan jó, hogy békét nekem hozol;
ó, olyan jó, hogy hozzám
menusgabor, 2018. október 15. hétfő, 21:00
Bertók László
ami nehéz

áll a pillanat mint a kés
nőnek a zsebben a kövek


EGYENESEK

Szeretem az egyeneseket:
a bordázott vasúti sínpárt,
ahogy az égnek nekiered
legyűrve a görbeség kínját,
a sorba tűzdelt villanyoszlopok
hetykeségét a falun végig,
ahogy a kusza ágakhoz szokott
szemek összhangját kicserélik,
a messzi nyárfákat, a táj
szélbontó fésű-fogait,
a csillagokig nyújtózó sugárt,
ha szemembe támaszkodik,
és az egyenes tekintetet,
a finom huzalt két szem között,
ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,
de mindig összeköt,
s a szép egyenes szavakat,
pántjait minden közösségnek,
ahogy erejük ránk tapad,
s nagy útjaink is összeérnek,
és a merészen egyenesre
csavarodott gerinceket,
ahogy csupaszon égig érve
igent vagy nemet intenek.
menusgabor, 2018. szeptember 25. kedd, 19:59
Szép írások
is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha elengedi...?
De miért van így?

- Mert a fájdalom, a sértődöttség elhomályosítja a lényeget...

Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon. Vigyáztam rá....hisz tőled kaptam...
Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:

- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont ilyen.... - mutattam a léggömbre.

- Milyen? - néztél rám kérdőn.

- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd
s csak az emléke marad...de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.
Nem akarom elengedni. Hiszen tőled kaptam... De később rá fogok jönni, hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel... Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet ... megsimogatni az arcod ... de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek... És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb ......a másik kéz is, de a
kirscha, 2018. augusztus 30. csütörtök, 21:58
Andorka Péter: Csilla-versek
Andorka Péter:

Csilla-versek

Kedd este

I.

Mondtad, nehéz volt a próbán figyelned,
mert előtte én úgy megkavartalak,
mikor beszélgettem egy kicsit veled,
míg pattogtak odakint a kosarak,
s mi a színpadon ketten, elzárva
a nagyvilágtól erős vasajtókkal,
már csak néztük egymást, míg kintről néha,
egyre tompábban szűrődött be a zaj,
s akkor megszólalt a csengő odakint,
hirtelen visszarántva e világba,
vége a gyönyörű álomnak, megint,
jönnek a zenészek már a próbára.

Azt hiszed, nekem könnyű így figyelnem,
mikor végig rajtad jár csak az eszem?...

II.

Együtt mentünk haza, már sötétedett,
lassan. Az állomásig veled voltam.
A válladon kecses, könnyű hangszered,
egy hegedű, kemény, fekete tokban.
Az én kezemben sötétszín huzat,
mely rideg rezet, egy harsonát rejt el,
elgondolkodtam: valós képet mutat
kettőnkről a kezünkben lévő
marcyt, 2018. augusztus 28. kedd, 08:41
Mire ügyeljünk a Balatoni villámláskor ...
elhagyása.

Ez a szabály a fulladásos balesetek elkerülése végett is rendkívül fontos, másodfokú viharjelzéssel jelzett szél idején a víz fölött akkora vízpára keletkezik, hogy a vízfelszín fölött félméteres magasságban sem lehet levegőt kapni, így a legügyesebb úszók is életveszélybe kerülhetnek.

Hova húzódj be?
Bár nem törvényszerű, azt tudni kell, hogy a magasabb, környezetükből kiemelkedő pontok természetes villámhárítóként működhetnek. A nedves part melletti fákat éppen ezért érdemes messziről kerülni vihar idején.

A legbiztonságosabb, ha egy alacsony épületbe húzódtok be. A kilátók és a villanyoszlopok ilyenkor veszélyesek, egy ház vagy egy étterem viszont viszonylag megbízható. Ha lehet, válasszatok a nyílászáróktól távoli helyet, és a zivatar idején ne használd se a mosdót, se a vezetékes telefont.Ha egy kirándulás során még sincs más lehetőség, és garantáltan fák között fog érni a zivatar, a fa törzsétől minél messzebb, legalább három méterre kell állni, hogy
pacsakute, 2018. augusztus 10. péntek, 21:35
Édes gyönyörűség
ég-víz domború határán imbolyog,
s elolvad, mint pihés felhő nyoma az égen.

/Ford.: Rab Zsuzsa/


Ivanov: DÉMON

Ölelj, szoríts fehér karoddal,
Kóborlás volt csak életem...
Ó, álmom! Lázas csókjaiddal
Te új világot adsz nekem.

Vad szenvedélyedben kísért egy
Tavasz sosemvolt bánata,
S úgy tündököl, mint messzi fények,
És zeng, mint zurna lágy dala.

Füstszín-lila hegyekbe hoztam,
Hogy lássad, halljad, csüggeteg
Szemeim, ajkamat, s karomnak
Törött indája hogy lebeg.

S hegyormi alkonyat tüzében,
Széttárva kéklő szárnyamat,
Álmodva Tamaráról véled,
Elvesztettem hatalmamat...

S álmodom - távoli aulban,
Eget ostromló csúcs alatt,
Látom, amint a mennybe lobban
Vágyakozón, a fátyladat.

Ott szétterül s táncol
menusgabor, 2018. július 18. szerda, 17:00
Búcsú Európától
Wass Albert:

Búcsú Európától

Ôszi eső áztatja a csöndet,
a tábor alszik. Csak az utcalámpa
virraszt a ködben s én. Szorongató
vak némaság borul lelkem tavára.
Ma éjjel búcsúzni kell utoljára.
Fiaim, holnap indul a hajó.

A drótsodronyos, ócska vándorágyban
alusztok már. Álmodjatok csak,
fiaim, holnap indul a hajó.
Fiaim, holnap messzire megyünk,
és elmarad az öreg Európa,
mint nyűtt ruha, divatjamúlt, fakó.

Örvendjetek, hogy partok integetnek
felétek: vidám, gondtalan haza,
aranyalma vár, lengő hintaló.
Fiaim, holnap indul a hajó.

Apátoknak majd megbocsássátok,
ha bús szemében megrezdül egy könnycsepp,
mikor kihull száján a búcsúszó,
s a régi partok lassan tovatűnnek -
fiaim, holnap indul a hajó.

Jaj, annyit kellene még mondani,
de fáj a nyelv és néma már a száj,
az ájult szív verése elhaló,
s a fáradt vágyak csapzott szárnya fáj -
fiaim,
evavicus, 2018. július 03. kedd, 21:37
Kozma Andor: A patak.
velem.
Ott sem férve börtönömben,
Tündöklő napfényre törtem,
S én, a régen gyönge, gyatra
Most ébredtem öntudatra. -
Földanyám ölébe' tartott,
Tőle kaptam hímes partot,
Virult rajta sok virág;
Egyre mélyebb lett a medrem,
És mindjobban megszerettem
Fényedet, szép napvilág!

Patak lettem, csörgedeztem,
Könnyű játszi dalba kezdtem ;
Tükröztem sok szép virágot,
Hajladoztak, nyiladoztak,
Kis dalomra ringadoztak -
De habom mind messzibb vágyott.

Kis virágok elmaradtak,
Inni adtam kis halaknak;
Szép madárkák, parti fecskék
Belém néztek, mint tükörbe,
Vígan kergetőzve körbe
S habjaim reptükbe nyesték.
Ám futásom hivatásom -
És mert futva egyre nőttem,
Oda kellett hagynom őket,
A csinos csevetelőket.

Színes tájak elmaradtak,
Nem neveztek már pataknak,
Átal zúgtam lanka völgyet,
S mély vizembe' fürdő hölgyek
Nékem folyam nevet
marcyt, 2018. június 13. szerda, 07:12
1/83
Képek, videók
Reményik Sándor: Hajnali
maria_kadar_148
2018. május 22. kedd, 21:10
Reményik Sándor - Pünkösd
sanci81
2018. május 19. szombat, 17:12
remenyik_sandor.gif
vorosrozsa66
2018. május 17. csütörtök, 23:20
Reményik Sándor:Hóhullás
maria_kadar_148
2018. február 22. csütörtök, 21:48
reményik sándor 008.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:26
reményik sándor 007.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:25
reményik sándor 006.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:24
reményik sándor 005.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:23
reményik sándor 004.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:23
reményik sándor 003.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:22
reményik sándor 002.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:21
reményik sándor 001.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:20
f_farkas éva domboldalon.
erzsikepuskas
2015. december 07. hétfő, 19:09
Ködfátyol a domboldalon.j
erzsob
2012. szeptember 13. csütörtök, 08:18
Domboldalon áll .......
erika57
2010. március 13. szombat, 17:11
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.