Belépés
2019. november 22. péntek | 47. hét | 326. nap | 07:03 | Cecília
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Major Gabriella versei
elé hullócsillag esett
- Ne taposs el minden boldogságmorzsahegyet!



Talán holnap

Éjszaka osont ki a tópartra. Lassan, óvatosan lépett, hogy a többieket fel ne ébressze. Nagyon nem szerette volna, ha most valaki meghallaná és utána jönne. Szeretett egyedül üldögélni és nézni a tó kékségét, amit még az éjszaka sötétsége sem tompított. Csönd volt. Az égi lámpás bevilágította a látóhatárt, s a tó sima tükrén sárgás sávot húzott, mintha ketté akarta volna szelni a víz felszínét. Nem tudott aludni, mint annyiszor mostanában. Gyötörték az emlékek. Felnézett a holdra. Mikor még együtt sétáltak a tenger homokos partján sokszor beszélgettek arról, hogy ha majd egyszer távol kerülnek egymástól és nem találkozhatnak többé, akkor majd esténként felnéznek a holdra és tudni fogják, hogy éppen akkor, gondolatban együtt vannak. Már régen történt. Nagyon régen. Most is felnézett a sötét égben fényesen
menusgabor, 2019. november 10. vasárnap, 22:00
szeretettel
miáltal nemcsak húsra, de tekintélyes mennyiségű ivóvízre is szert tettünk. A következő hét-nyolc nap során semmi különösebb esemény nem zavarta utunkat; hatalmas távolságot tehettünk meg ez alatt az idő alatt déli irányban, hiszen nemcsak hogy mindvégig kitartó kedvező szél fújt, de egy igen erős áramlás is dél felé, a kívánt irányba sodort bennünket.

Március 1.[158] - Számos szokatlan jelenség arra utal, hogy csodák és titkok birodalmába érkeztünk. Sűrű, tejszerű pára ülte meg a déli látóhatárt, szinte magas hegyláncként vonulva végig a horizonton. Néha hatalmas páraoszlopok törtek fel belőle, hol keletről nyugatra, hol meg nyugatról keletre lövellve át az égbolton, hogy aztán visszazuhanjanak, és ismét töretlen, egyenletes magasságú falként magasodjon előttünk a köd - egyszóval elénk vetítette az aurora borealis[159] minden káprázatát. A párafal átlagmagassága a mi helyzetünkből nézve mintegy huszonöt fok lehetett. A tenger hőmérséklete szinte percről percre nőtt, és a színe is szemlátomást
sayuri, 2013. október 11. péntek, 16:53
szeretettel
rövid idő alatt elég nagy távolságot hagytunk magunk mögött. Ki is álmodhatott veszedelemről? A legkisebb jel sem vallott erre. De egyszerre a Helseggen felől hevesebb szél kerekedett, és visszadobott minket. Ez annyira szokatlan, eddig nem tapasztalt jelenség volt, hogy egy pillanatra - magam sem tudom, miért - elszorult a szívem. A szél irányába tereltük hajónkat, de az ellenáram nem engedett előre. Már-már azt ajánlottam, hogy térjünk vissza horgonyhelyünkre, mikor a hajó fara irányában az egész látóhatárt beborító rézszínű felhőt vettünk észre, amely egyre sebesebben, meglepő gyorsasággal növekedett.

Időközben a szél, amely visszakergetett, elállott, és a szélcsendben az áramlatok ide-oda sodortak. De ez az állapot annyi ideig sem tartott, hogy meggondolhattuk volna a teendőket. Egy pillanat sem múlt el, és már le is csapott ránk a vihar. Két pillanat sem, és az ég teljesen beborult - a rohanó víz felcsapott, minden hirtelen annyira elsötétedett, hogy egymást sem láthattuk.

Ezt a
sayuri, 2013. október 11. péntek, 15:40
szeretettel
fognak történni, s titkok fognak föltárulni, és sok század fog elmúlni, mire e jegyzetek emberi szem elé kerülnek. S ha napfényre jutnak, sokan lesznek a hitetlenek, sokan a kétkedők; mégis lesznek páran, kik sok tűnődnivalót lelnek e jegyekben, melyeket vas stílusom idevés.

Az év a rémület éve volt, s még a rémületnél is mélyebb érzéseké, amikre nincs név ezen a földön. Mert sok csodák és jelek történtek, s széltében-hosszában, szárazon s tengeren, a pestis fekete szárnyai borították a látóhatárt. Ám kik a csillagokban olvasnak, azok előtt nem volt ismeretlen, hogy az ég állása baljóslatú; s számomra többek közt - ki a görög Oinosz vagyok - nyilvánvalónak látszott, hogy most érkezett meg ama hétszázkilencvennegyedik esztendő fordulója, amikor a Jupiter bolygó a Kos-jegybe lépve, együttállásba kerül a rettenetes Szaturnusz vörös gyűrűjével. Az egek különös befolyása, ha nem tévedek szerfölött, nemcsak a földkerekség fizikai változásaiban nyilatkozott, hanem az emberek lelkében is, képzelődéseikben
sayuri, 2013. október 11. péntek, 15:22
szeretettel
eseménytelenséget csupán a kis kétárbocosokkal való találkozásaink enyhítették: a Gyöngy-szigetek felől érkeztek, amerre mi tartottunk.

Egyik este a hajófar korlátjának támaszkodva, északnyugati irányban egymagában álló, különös felhőre lettem figyelmes. Az első felhő volt, mióta Bataviából kifutottunk, de a színe is fölkeltette érdeklődésemet. Napnyugtáig követtem tekintetemmel, mikor is egyszerre kelet-nyugati irányban kiterjeszkedett, és keskeny páracsíkja partöv gyanánt ölelte körül a látóhatárt. Röviddel ezután a vörös udvarral kelő hold vonta magára figyelmemet, majd a tenger furcsa viselkedése, gyors elváltozása és a szokásosnál áttetszőbb volta. Jóllehet határozottan láttam a feneket, a mérőón kéznél lévén, kiderült, hogy tizenöt ölnyi mélység fölött hajózunk. A levegő hirtelen elviselhetetlenül forró lett, és a tüzes vas sziszegésére emlékeztető hangokkal telt meg. Az éjszaka közeledtével az utolsó szélfuvalom is elült, és olyan nyugalom köszönt ránk, amelynél tökéletesebbet elképzelni is
sayuri, 2013. október 11. péntek, 15:18
szeretettel
Julian Modest
Kalina kútja

A nap már a látóhatár alatt van, amikor Anton és az apja elérik a dombot. Alant, a völgyben, juhnyájként hever a falu.

- Ott születtem, mondja az apa. Ráncos, száraz arcát rézszínűre festi az alkony. Mozdulatlanul nézi a látóhatárt, ahol az utolsó napsugarak kerek, meleg kenyérbe vágott késeknek tűnnek.

"Vajon mire gondol most?" - töpreng Anton.

Apja nagyon ritkán beszélt szülőfalujáról. Gyermek volt, amikor szülei, Anton nagyszülei, a városba költöztek. De ezen a nyáron váratlanul kijelentette, hogy utoljára látni szeretné a falut, feltétlenül Antonnal együtt. Talán gyermekkori emlékei éledtek fel, vagy talán ő maga akarta megmutatni Antonnak szülőföldjét.

Csendesen hever a falu. Zaj sem, hang sem száll fel belőle. Mintha már rég kihalt volna. A szomszéd dombot medvebőrként lepi be a sűrű tölgyes. Már az est kékes árnyai vetülnek rá. Hűvös szellő
sayuri, 2013. október 08. kedd, 13:05
szeretettel
átgördüljön, hirtelen rántással visszatartotta a fogatot, olyan emberfeletti erővel, hogy a csontjai ropogtak bele. Legendákat meséltek hallatlan erejéről: egyszer egy leszakadó vagont fékezett meg futtában a lejtőn, máskor egy szekeret tolt át a vonat előtt, s mentett meg a biztos pusztulástól; ma is megtette a hihetetlent: vasmarkával visszatartotta a veszély érzetében nyihogó, kapáló öt lovat.

Röpke tíz másodpercig tartott a végeérhetetlen borzalom. A két kőkolosszus valósággal eltorlaszolta a látóhatárt. A mozdony ragyogó rezével, csillogó acéljával, siklott, siklott, közeledett egyenletesen, villámsebesen a szép reggel aranyesőjében. Az elkerülhetetlen ott volt előtte, semmi a világon nem tartóztathatta fel a pusztulást. És a várakozás egyre tartott.

Misard egy ugrással az őrhelyén termett, üvöltött, hadonászott, öklét rázta, eszeveszett igyekezetében, hogy figyelmeztesse és megállítsa a vonatot. A keréknyikorgásra és a nyerítésre Cabuche is kiszaladt a házból, és ő is üvöltve
sayuri, 2013. október 02. szerda, 12:21
szeretettel
szeneskocsi sarkában sorba rakta a lapátokat.

A fennsíkon a Lison csakugyan kielégítő sebességgel haladt, nagyobb megerőltetés nélkül. De kezdett kimerülni. A mozdonyvezetőnek szokott mozdulatával mind gyakrabban kellett kinyitnia a tűzszekrény ajtaját, hogy a fűtő szenet rakjon a tűzre; s ebben a nagy fehérségben, a halotti lepellel takart, komor, fekete vonat fölött minduntalan fellobbant az üstökös vakító fénycsóvája, átfúrva az éjszakát. Háromnegyed nyolc volt, derengett, ám az egész látóhatárt elborító, végtelen, fehér örvénylésben alig látszott az égbolton valami sápadt fény. Ez a vak világosság, amelyben még semmit nem lehetett megkülönböztetni, még jobban aggasztotta a két férfit, akik - szemüvegük mögött is könnyező szemmel - erőlködve néztek a távolba. A mozdonyvezető fogta a menetirányváltó kereket, de egy pillanatra sem engedte el a síp karját, óvatosságból szinte szünet nélkül sípolt, s ez a sípszó panaszosan jajongott a hósivatag mélyén.

Bolbecen majd Yvetot-n
sayuri, 2013. október 02. szerda, 12:18
szeretettel
a semmittevést. Azokon a heteken, amikor a férje csak hajnalban került ágyba, estig hallgatta a hortyogását; különben ezek voltak a legkedvesebb hetei, ilyenkor úgy élt, mint régente, házassága előtt, elfoglalta az egész ágyat, aztán meg kedvére elszórakozott, mivel szabadon rendelkezett az egész napjával. Úgyszólván soha nem járt ki, a városból csak a közeli üzemek füstjét látta, a sűrű füstgomolyagok befeketítették az égboltot a bádog tetőgerinc fölött, mely a szemétől pár méterre elmetszette a látóhatárt. A város ott volt, ezen az örök falon túl, állandóan érezte a jelenlétét, s bánata, hogy nem láthatja, idővel elcsitult; öt-hat cserép violát, verbénát nevelgetett a csarnok esőcsatornájában, ezzel a kis kertecskével virágozta fel magányát. Olykor erdő mélyén élő remetének nevezte magát. Roubaud csak szabad óráiban lépett ki néha az ablakon, ilyenkor végigsétált az eresz mellett, elment a végéig, fölmászott a ferde bádogtetőn, leült az oromfal tetején a Napóleon sétány fölött, ott fenn pipázgatott a
sayuri, 2013. október 02. szerda, 12:17
2013. március 10. C év, Nagyböjt, 4. vasárnap
kezdve jó fiú leszek. Ahogy a fiú csak reménykedik abban, hogy atyja legalább a béresek közé befogadja - mert arról álmodni sem mer, hogy ismét fia lehessen -, úgy mi is csak reménykedhetünk abban, hogy Isten megbocsát nekünk. Egyáltalán nem természetes, hogy Isten csak úgy megbocsát, egyáltalán nem természetes, hogy a gyóntatószékben két perc alatt el van intézve minden.

Ezután az atya kerül a színre, aki hazatérő fiát meglátja. Talán minden nap hosszú percekig kinn állt a kapuban a látóhatárt kémlelve, hogy mikor jön haza a fia. Mikor meglátja eléje szalad, hogy ezzel is elvegye félelmét és kellemetlenségét, amit abból adódik, ha otthon kell jelentkeznie. Megöleli, megcsókolja, az a csont és bőr kiéhezett, koszos, disznószagú fiút. Így bocsát meg nekünk Isten. Így vár haza minden nap a bűn útjáról, szalad elénk és megölel megcsókol, bármily büdösek, koszosak, bűnösek vagyunk is. Örömében lakodalmat rendez, visszafogadja fiát fiának.

Akarod, hogy Isten téged is megöleljen,
1vargaildyko, 2013. március 13. szerda, 10:30
1/3
Képek, videók
Főnix Márfy Gabriella.jpg
foldinefehereva
2019. január 25. péntek, 22:30
gabriella név..jpg
zsokica45
2018. február 06. kedd, 17:37
gabriella név.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 11:52
Gabriella
terezia1951
2017. december 15. péntek, 11:50
December.12.Gabriella
rushlilly
2017. december 02. szombat, 01:49
gabriella-Mary tuto.jpg
53ilona
2017. november 29. szerda, 16:44
B-GABRIELLA.jpg
cserhat3
2017. május 23. kedd, 17:32
Gabriella kalandjai a kon
sarkadykati
2017. március 25. szombat, 23:34
Kovács Gabriella : Farsan
maria_kadar_148
2017. február 24. péntek, 20:15
Gabriella Dr-Sióréti.jpg
jucinenadov
2017. január 11. szerda, 21:46
Gabriella Sándor Boldog
jucinenadov
2017. január 11. szerda, 21:46
gabriella névc.jpg
zsokica45
2017. január 04. szerda, 20:03
a sötétséget.jpg
sz719eszter
2018. május 06. vasárnap, 17:14
Magyaro.sötétsége.jpg
kicsoda57
2015. április 01. szerda, 22:44
Advent sötétsége
sacimama
2014. december 07. vasárnap, 14:23
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.