Belépés
2018. december 11. kedd | 50. hét | 345. nap | 10:12 | Árpád
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tokaji Márton
földre.




AZ ŐSZ ÜZENETE

Bekopogott a közelítő ősz szobám
ablakán.
Az örökkévalóság ölelésében elmerült
a délután.
Fák sárga lombját szellőzteti az enyhe
őszi szél.
Hallgatom, hogy zizeg a sok reszkető
levél.
Az ég alján lassan matat a csábos
alkonyfény.
Majd fekete fátyolra vetít
csillagképeket az éj.
A szobában mellém telepszik,
elfoglalja helyét a sötét.
Árnyékok mozognak bent és kint
szerteszét.
A csendre ráül a mélázó homály
Az arany lámpa fénye megpihen
a szoba fehér falán.


PALIMNÉZIS
/visszaemlékezés/

Álomvágyaimban nem volt feledés,
égő lelkemben pislogott a mécs.
Visszhangzó hegyekben
menusgabor, 2018. július 26. csütörtök, 22:00
Szenteleky Kornél: Az anyám
tüdővérzés után frta"

Ezzel a megjegyzéssel küldte e verset Szenteleky Kornél édesanyja
szerkesztőségünknek. (A Kalangyának - a szerk.)

Milyen szomorú,
milyen szomorú,
ahogy itt állsz, s ahogy elgondolom
a te öregséged.

Fáradt vagy, öreg vagy,
de felkelsz az ágyból,
és borogatást teszel mellem köré.
És orvosságot öntesz a kanálba
öreg kezeddel, mely gyenge és reszketős,
mint őszi alkonyat kévéje,
mely sápadtan vibrál a szobában.

Dolgozol, folyton dolgozol,
hajolsz és emelsz,
és szíved gyenge, rosszul végzi dolgát.
Az ajkad néma.
Karjaid ernyedtek és szárazak,
mint csüggedt, törött ágak
a fán.
Éjjel felriadsz minden neszre,
aggódva jössz át, és kérdezed:
- Kell valami?
Dolgozol, tipegsz a napok sikló
hátán.
Ápolsz.

Szolgálsz mint nagy urat,
és nincsen pihenőd,
és nincsen éjjeled,
örömöd nincsen, mint minden csúnya
marcyt, 2018. május 06. vasárnap, 07:42
Márai Sándor: A négy évszak
Márai Sándor: A négy évszak

FEBRUÁR

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve -
lenke1964, 2018. február 13. kedd, 15:44
Márai Sándor: Az igazi
van bátorságom a szenvedélyeimhez.

Tudom, a magányra gondolsz. Arra a mély, sűrű magányra, mely minden teremtő lelkű embert körülvesz, a magányra, mely légköre az ilyen életeknek, mint a földnek a levegő. Hát igen. Akinek dolga van, magányos. De nem olyan biztos, hogy ez a magány szenvedés is.
Én mindig többet szenvedtem az emberek közeledésétől, a társas együttléttől, mint az igazi magánytól. Egy ideig büntetésnek érezzük a magányt, mint a gyerek, akit egyedül hagytak a sötét szobában, amíg a felnőttek a szomszédban beszélgetnek és mulatnak. De aztán mi is felnőttek leszünk egy napon, s megtudjuk, hogy a magány, az igazi, az öntudatos egyedüllét az életben nem büntetés, nem is sérült és beteges elvonulás, nem különcség, hanem az egyetlen, emberhez méltó állapot. S akkor már nem is olyan nehéz elviselni. Mintha örökké nagy és tiszta levegőben élnél.

Csönd volt nálunk otthon. Én is korán megszoktam a csöndet, a hallgatást. Aki sokat beszél, leplez valamit. Aki következetesen
menusgabor, 2018. január 22. hétfő, 17:00
A tél szépsége
emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn űl a nagy
menusgabor, 2018. január 16. kedd, 15:00
A Rettenet
Felnőtt vagyok. Most egy irodában dolgozom, itt ülök a bal hátsó sarokban.

Nem volt más választásom, felnőtté kiáltott ki az Élet már régen, pedig én még jó sokáig - talán örökre - szerettem volna gyerek maradni nagyapám sült alma illatú füstös kályhája mellett.

Amolyan átlagosnak gondolnál, ha látnál. Visszahúzódónak, messzibe bámulósnak, magamba fordulósnak vagy épp álmodozónak. Talán még egy kicsit túl érzékenynek is. Gondolhatsz olyannak, ahogy az neked tetszik, de valóban is ilyen vagyok. Így lett a lelkem huzalozva. Vékony selyemszálakból. Olyanokból, amellyel érezni lehet a világ megannyi rezdülését. Érezni vele a virágba boruló rügyek erejét, a szirmok szuszogását, a lelkek sokféle színét... de szakad... az ilyesfajta lélek könnyen szakad.

Apám lelke, na az erős vászonból volt szőve. Az Övé is érez, de nyersebb, és sosem szakad. Talán ezért is találtam több megértésre nagyapám szelíd tekintetében.

Mindig, mai napig sem
anyu65, 2017. július 14. péntek, 09:56
Kovács-Cohner Róbert
emlékeimen.
Minek? Már nem tudom.
A július-végi égbolt szénrajz-szívembe költözött.
Az örvényesi ösvény távol szalad, csak szalad -
éles kavicsok a lábam alatt.

Írmagom vonz a fekete lyuk iszonyú magányába,
és árnyamat bámulom egy fa üregéből -
talán én vagyok?
Csak árnyék, csak levegő.
Csak szín, csak mintázatok.
(Istentelen meleg van, vagy hideg - Rejkjavik)
Csak felhők, mert ember vagyok.
Nincs kit elbocsájthatnék.

/s húsz év múlva egy kis szobában,
csikkszőnyegen gázolva át,
egy régi barát kihűlt héjában megbotolva,
a párkányban megkapaszkodva,
s a viharra nézve sem mondhatok majd
senkiért istenhozzádot./

Részelemek sorakoznak.
Most is egyre többen.
Egyre szürkébb. Ring. Életre kelnek?
Csak árnyék a páfrányok zöldjén,
mert ember vagyok.

Van-e ünnep magasztosabb, mint a hétköznapiság,
Mint szemed sarkában egy madár lábnyomán,
a meggyalázott szűz
horvathzsoka, 2017. március 01. szerda, 11:21
MÁRAI SÁNDOR: A NÉGY ÉVszak
FEBRUÁR
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női
lenke1964, 2017. február 24. péntek, 17:23
Négy évszak - Február
Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)



Február

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

[...]

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely
taltos1, 2017. február 15. szerda, 23:40
kocsmában1775
MÁRAI SÁNDOR: A NÉGY ÉVSZAK
FEBRUÁR
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben.
A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben
és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és
nabob, 2017. február 02. csütörtök, 05:31
Török Sophie
mélyölü tó
Nyeli a loccsanó követ, s fenékig megrázkódik belé.
A könny itt bugyborékol szűk torkom körül
S szivem fojtott csuklással tartja pattanó ideg-gyeplőit.
Oh, hallgatni kell.
...Egyszer már láttam... kerekrenyílt gyerekszemed
Fényét mint takarta el sötét kezével a rémület.
Oh kedvesem - hát ki gyötört meg ily embertelen,
Hogy csöpp ijedés kiszántott nyomokon mélyül arcodon iszonnyá?
Csak kisgyerek szenvedhet így, riadt védtelenségben
Kit magányos szobában éjféli lázálmok rémei űznek.
Oh, jőjj hozzám, szememben gyógyító jóság tükrözik
És békét áraszt hűsen becéző kezem -
Asszony vagyok, a legszelidebb - s ne legyen több külön bánatom.

1921


MÚLANDÓSÁG

Hányan meghaltak már
akik szerettek engem!
és szivükben őriztek engem
Hány énemet ismerték, mit én
már
menusgabor, 2017. január 26. csütörtök, 20:30
Kassák Lajos: Elhagyott tárgyak.
Kassák Lajos:

Elhagyott tárgyak.

  I.

Egy szék emlékezik.
Üres szobában
árnyékrácsok közé szorítottan
még érzi egy asszony
puha combjainak ízét
egy betörő ragadozómancsainak tapogatását
egy kisgyerek nehéz lélegzését
amint gyöngyháznyelű késével
keményfa testét hasogatni kezdi
még nem feledte el
hogy egyszer kikölcsönözték a szomszédba
de nem ült rá senki
mintha féltek volna tőle.
Nagyon szomorú volt akkor
de sírni nem tudott.
Most se tud sírni.
Némán és előkelő alázattal
itt kell meghalnia
az üres szobában.

            II.

Szétdúltan és kihűlten
terpeszkedik az ágy
négy faragott lábon akár egy otromba bálvány
csont nélküli bőr nélküli test
melyet szétmarcangoltak az éjszaka
végül cserben hagyták ahogy kivilágosodott az ég.

Süket és néma
pletykálkodó szóval
nem árul el semmit abból
ami néhány órával
marcyt, 2016. november 04. péntek, 03:54
1/15
Képek, videók
tokaji marton-r.jpg
feviroza
2014. március 09. vasárnap, 00:41
Tokaji Márton éjszaka.jpg
erzsikepuskas
2014. március 08. szombat, 21:35
Tokaji Márton
lizbet01
2012. szeptember 12. szerda, 11:49
Tokaji Márton Rád gondolo
ile58
2009. február 16. hétfő, 19:17
Tokaji Márton Földi lét.J
ile58
2009. február 01. vasárnap, 23:09
Tokaji Márton Fogyó idő 2
ile58
2009. január 18. vasárnap, 15:14
Isten örökkévalósága
sacimama
2015. augusztus 12. szerda, 00:43
Örökkévalóság-HÍD
1vargaildyko
2015. június 16. kedd, 08:37
hidak-az-orokkevalosag nak
janna53
2013. június 08. szombat, 16:03
Az örökkévalóság kulcsa.j
pacsakute
2013. május 28. kedd, 19:02
Örökkévalóság vers Gisi k
lyzbet3
2012. október 19. péntek, 13:39
örökkévalóság.gif
szuszimama
2011. december 26. hétfő, 21:09
A Csend az örökkévalóság
jakabgasparne
2009. szeptember 15. kedd, 06:39
örökkévalóság.jpg
erzsike74
2009. január 10. szombat, 20:27
az örökkévalóság előszobá
jakabgasparne
2008. október 01. szerda, 09:20
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.