Belépés
2019. augusztus 23. péntek | 34. hét | 235. nap | 13:13 | Bence
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Gárdonyi Géza : Elindultam Istent megkeresni.....
Gárdonyi Géza : Elindultam Istent megkeresni.....

Barangoltam hegyen,völgyön,hogy megtaláljam Istent.
Utam állták erdők,mezők, de bátran mentem hitben.
Vállamon egy zsákban:minden ingóságom,
szívemben a remény,hogy egyszer megtalálom.

Erdők dús közepén, egy nagy kerek tó partján,
elém állt az ördög és így kiáltott rám,
hallom földönfutó a jó Istent keresed!
de én a pokolra vetlek,mert az ő szavát hiszed.

Rút patás lábával dobbantott egy nagyot,
lett nagy fényözön s a villám belecsapott.
Szabadságom vissza nyerve indultam az úrhoz,
nem sokára oda értem egy feneketlen kúthoz.

A víz azúr tükre rám csodálkozott,
ha Istent látni jöttél, fordulj csak a Naphoz!
Bámultam a felhőket,a fénylő messzeséget,
rám nevetett a Nap s adott újra reménységet.

Aranysárga
lilagondolatok, 2019. június 27. csütörtök, 08:54
Ott,ahol szobrok állnak..Dáma Lovag Erdős Anna verse.
állnak

Ott, ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít a fák közt a rhododendo
virága
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek
Ahol az árvácska nő vadon
Ott átkarol a csendes nyugalom

Ott ahol tiszta levegőt visz a szellő
Magas fák csúcsa eget kémlelő
Madarak boldog éneke zeng
Hegyormok intenek neked
Nyugalomba ringat a lég
Ott szobrok állnak sorban
Üzenetet küldenek feléd

Fenn a hegyen erdők sűrűjében
,,Abigél" áll, karja vár ölelésre
Szeretetet várj, s hitet benne
Ki rátekint meggyógyul a szíve
Meggyógyul, mert szeretetet áraszt
Reményt, és hitet ad, hogy utat megtaláljad

Ott, ahol szobrok állnak sorban
Trianoni szenvedés nő alakban
A fájdalom soha nem múlik el
Szét darabolt magyar nemzetem
Száz év múlva is értünk könnyezel
Mint anya ki elvesztett gyermekeit hívja
Ökölbe szorult fáradt
lovagdamaerdosanna, 2019. május 15. szerda, 21:55
Nagypénteki szertartás
Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás


Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, - ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, -
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, - és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, - karácsonyok, - évek,
És hittem én is: hátha mégis élek...

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze
taltos1, 2019. április 19. péntek, 23:22
Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás
Reményik Sándor:
Nagypénteki szertartás
Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, - ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, -
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, - és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, - karácsonyok, - évek,
És hittem én is: hátha mégis élek...

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a
koszegimarika, 2019. április 19. péntek, 14:30
Fekete Lajos versei
FEKETE LAJOS VERSEI

Fekete Lajos (Újnémet, 1900. aug. 3. - Bp., 1973. júl. 10.): költő, újságíró, jogász. Bp.-en végezte jogi tanulmányait.

1924-ben Jugoszláviában telepedett le, 1929 nov.-ében kiutasították az országból. Bp.-re jött. Irodalmi tevékenységét a vajdasági magyar lapokban kezdte. Rovatvezetője volt a Vajdasági Írás c. folyóiratnak. Az 1920-as évek avantgarde költői csoportjához tartozott. Mo.-on a Nyugatban publikált, Baumgarten-jutalomban részesült (1934). Az erdélyi és a szlovákiai m. folyóiratok szintén közölték verseit. 1945 után a Csillag, a Kortárs, a Jelenkor és az Irodalmi Újság lapjain, valamint erdélyi és szlovákiai magyar folyóiratokban jelentek meg versei. Válogatott verseinek kötetét is összeállította, valamint a
menusgabor, 2019. február 18. hétfő, 23:00
Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt
"Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted. Mint a mesében."

Wass Albert
koszegimarika, 2019. február 01. péntek, 18:11
Zelk Zoltán: Őszi mese
hoz.
- Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszégetni láttál. Ő megígérte, hogy hírt hoz
a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék
összegyűltek s elhatározták, hogy itthagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra.
Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
- Menjünk utánuk - könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát.
Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek.
Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük.
Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt.
Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt.
A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben.
A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
- Most már boldog
kohlinka, 2018. november 08. csütörtök, 16:08
Gámentzy Eduárd
dalom!
- És feltámad... - és többé nem adom!


ÉN IS ITTHON VAGYOK!

Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
- Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
- Csak eltévedtem valahol...



ÉN SAJNÁLTAM

Az éjjel végre
menusgabor, 2018. október 21. vasárnap, 20:59
Grigó Zoltán
énekel, közben zokog némán,
társát keresve fenn a magas fákon,
még él, de szíve már ott fekszik bénán
a párja mellett egy kiszáradt ágon.


PÁSZTOROK

Ráfeszül a csend az égre,
s én hallom, ahogy száz torok
templom mélyén, gyertyafényben
énekli otthon - pásztorok...

Úgy indulnék hazafelé,
de messze vagy, a hegyen túl,
csak állok, s nézek magam elé,
a hó meg csak hull, egyre hull.


RINGATLAK

Mindegy milyen utakon,
bárhol légy felkutatom,
zúgó széllel érkezem,
fénylő esőcseppeken,
akár gyalog, tutajon,
erdőn át vagy patakon,
jövök hintón, szekeren,
rozsdás tölgyfalevelen.

Ott lesz minden
menusgabor, 2018. október 19. péntek, 18:00
Vass Albert Mese az erőről - Tanmese
Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.
És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
- Milyen szép! - mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.
Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő
maroka, 2018. október 07. vasárnap, 21:40
Victor Hugó
Aludjatok, - mondták a nők.

Ó, hogy lehetne, - mondták halkan ők,
a férfiak, - megkapni drága ékül
titeket bájitalok nélkül?
- Szeressetek, - mondták a nők.

fordító: Radnóti Miklós


HA FÖLDERENG A TÁJ

Ha földereng a táj, holnap a pirkadással
elindulok. Tudom, hogy várod jöttömet.
Az erdőkön megyek, megyek a hegyen által,
nem, tőled messze már maradnom nem lehet.
Megyek majd, két szemem merőn néz önmagamba,
nem látom majd a fényt, nem hallok semmi neszt,
görnyedten, egyedül, kezemet összefonva,
mélán megyek, s a nap olyan lesz, mint az est.
Nem nézem az arany tüzeket alkonyatkor,
sem, hogy Harfleur felé vitorlák szállanak,
és ha megérkezem, sírodra teszem akkor
virágzó hanga és zöld magyal csokromat.

Nemes Nagy
menusgabor, 2018. október 07. vasárnap, 16:14
Wass Albert - Az aranymadár
Az aranymadár
****************************************************************** ***********************************************

És most, kedvesem, mielőtt éjszakába menne át az este, és egymásnak nyugodalmas jó éjszakát kívánnának, hadd mondjak még el egy utolsó mesét.
Nem is mesét: igaz történetet. Mint ahogy mindaz, amit eddig elmondtam neked, nem mese volt tulajdonképpen, hanem csupa valóságos, igaz történet. Mert valóságos igaz ám, hogy él az erdő, élnek benne a fák és a virágok, és hogy az állatok és madarak beszélnek egymással meg a fákkal.
Való igaz az is, hogy vén Csönd bácsi mohaszakállában apró kis csigák mászkálnak, és az Angyalok Tisztását is megleled valahol jól elrejtve az erdők között. Igaz a kék hegyek története is, Bulámbuk, a vén gombacsináló, mindaz, amit elmondtam neked, színtiszta igaz.
Most pedig jól figyelj ide, hadd mondjam el az utolsó igaz mesét.
Volt egyszer, nagyon régen, egy kisfiú.
Ott élt valahol messze keleten, erdők és hegyek között
bedmarika47, 2018. október 05. péntek, 11:48
1/58
Képek, videók
Gárdonyi Géza - Istenem!
sanci81
2018. február 04. vasárnap, 18:41
Gárdonyi Géza aláírása
taltos1
2018. január 03. szerda, 23:29
Gárdonyi Géza-SZERETET
cuppika59
2017. november 14. kedd, 08:56
Gárdonyi Géza Június.jpg
lilagondolatok
2017. szeptember 15. péntek, 10:11
Gárdonyi Géza - Fejét a s
egrilany51
2017. július 05. szerda, 15:32
Geza_gardonyi.jpg
lilagondolatok
2016. június 11. szombat, 07:41
Gárdonyi Géza..jpg
jozsuzsa
2015. október 09. péntek, 08:33
Gárdonyi_Géza.jpg
lilagondolatok
2015. május 13. szerda, 08:10
Gárdonyi Géza.jpg
bbbarbara
2014. november 03. hétfő, 10:29
Gárdonyi Géza(1).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 23:04
Gárdonyi Géza(2).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 23:04
Gárdonyi Géza(3).gif
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 23:03
Elindultam szép hazámból.
borigit
2015. október 23. péntek, 10:50
Elindultam szép hazámból.
suzymama43
2015. április 07. kedd, 10:22
Elindultam a hold se lát.
suzymama43
2015. április 07. kedd, 10:18
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.