Belépés
2020. február 23. vasárnap | 8. hét | 54. nap | 08:19 | Alfréd, Jávorka
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szabolcska Mihály versei
beszél.

Fejét a fűzfa szomorún lehajtja,
Több már a zöld lombnál a sárga rajta.
Üres fészek lóg a galyak alól,
Lakói már ki tudja merre, hol?

Az erdőszélen, a lombok hegyében,
Úgy úszik egy-egy békanyál fehéren:
Mint mikor a váló szerelmesek,
Fehér kendővel búcsút intenek.

Ott fönt meg kéklő selymén az egeknek,
Halványfehér bárányfelhők lebegnek.
S a táj, ameddig csak beláthatom:
Csupa békesség, csönd és nyugalom!

És mint ez őszi hangtalan határban:
Szívemben is nagy, édes némaság van.
Nyugodt a lelkem, csendes, hallgatag,
Olyan boldognak érzem magamat!

És mégis e mosolygó környezetben:
Valami mintha kényszerítne engem,
Leborulni a sárguló gyepen
És sírni, sírni, - nem tudom miért?
Hosszan, keservesen!


ŐSZI TÁJON.

Őszi tájon járok elmerengve,
S gondolok a saját életemre,
Valami nagy, biztató varázs van
E
menusgabor, 2020. február 22. szombat, 22:30
Czóbel Minka : HANGTALAN ÉNEK
HANGTALAN ÉNEK

Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.

Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja.

Még nem jött az óra - szemed se nézzen -
Csak az egy szóra, légy mindig készen!
lilagondolatok, 2020. február 14. péntek, 10:10
Szegedi Kovács György - Szélcsend
Lázadva keresem azt a pontot ,
azt a nehezen megfoghatót ,
amit még keresni sem szabadna .
Átmegyek a falakon , s már
hallom is a szirének énekét ,
de tudatom éberebben landol
bársonyosan csöndes tavadnál .
Megmerítkezem a szélcsend
suttogásában ahogyan
vízbe veti magát hangtalan .
Majd hirtelen kiúszik a túlpartra ,
süt néhány halat , végül is . . . ,
csak a társalgásért ,
az együttlétért ,
a megmentő szavakért ,
a csőre töltött szavakért ,
melyek kilövik
az óembert .
Ahogyan a falon átmentem ,
úgy vízen is járok ,
s megyek Feléd . . . ,
Te csak állsz ott ,
leeresztett kezekkel . . .

Finom a hal ,
Uram !

***** Bédné Marika : 2020 . 02 . 09 . 09 : 35 . - Forrás : Fehérvár Kultúra - Közéleti hetilap *****
bedmarika47, 2020. február 09. vasárnap, 09:33
Budai Zolka versei
becézve, fájva, sírva-simogatva,
őrjöngve, nevetve, mindenhogyan... dúltan!

Magam tettem... Magam tettem nincstelenné.
Én vettem el büszkén legtöbbet magamtól.
Én zsibongó fejű őrült, konok bolond,
ki most is csak furcsán, monoton barangol

szürke kacatjai között a szobában,
miként ha virágos réteken merengne:
- a lim-lomok neki liliomok lettek -
némán fütyörészve, csöndben énekelve,

azután hirtelen kőszobornak állva,
visszazuhanva a hangtalan szobába
kacagni kezd magán magába a kába,
majd remegve sírni s írni valahára.

Hát itt vagyok. Hahó, ez vagyok, Istenem!
Így nézek ki én, ez a keserű való.
S a savanyú tény, hogy eme szó: szerelem,
nem rozzant elmének, nem kergének való

csak még jobban porrá zúz, megfojt idebenn,
de nézz meg, hiszen az arcomon is látszik,
hogy lelkem húrjain a féktelen téboly
már gúnyt űz belőlem, lakodalmast játszik!

Magam tettem... Magam
menusgabor, 2020. január 14. kedd, 20:00
Tél
Furcsa némaság telepedett a tájra,
a természet csak bámult az éjszakába,
hangtalan felhők csendben úsztak az éjben,
pelyhekkel dobálva a földet, mint régen.
Az álmából ébredő szél csak vacogott,
a sötétben megbúvó tél már kacagott,
nagy égi trónjáról lógatta lábait,
naponta átírta megfagyott álmait.
Ordító hideg lett, semmi sem motoszkált,
néha egy eltévedt napsugár poroszkált,
körülnézett jól a dermedt, fagyos tájon,
lesz itt bőven dolga ezen a világon

forrás: mozaik.bloglap.hu
foldinefehereva, 2020. január 02. csütörtök, 15:38
Pár lépés volna csak
Pár lépés volna csak

Ott álltam én is, nyomorultan, bénán,
ki tudja mióta Bethesda tavánál.
A napok jöttek, s elmentek felettem,
én a múltat, jövőt, mindent eltemettem.

Csak hulltak hangtalan egymásra a napok,
gyűltek, egyre gyűltek, a sánták, a vakok.
Nem tudtam honnan, s miért a sok beteg,
megátkoztam, mint Jób ezt a rossz életet.

Miért van így? Kérdeztem szűntelen,
de elnyelte hangom a végtelen.
Nem kaptam vigaszt, jó szót, sem mosolyt,
egy felém hajló mozdulat sem volt.

A lüktető élet nagy vérkeringése
már kidobott magából, vagy talán mégsem?
Hisz fölöttem is úgy ragyog a Nap,
ha éjszaka van ezernyi csillag.

- Míg lelkem a gyötrő mélységeket járta,
megtanultam jól, nagyon-nagyon fájva:
Az én szenvedésem a mások próbája.

Nem számoltam hányan nem is vették észre,
pár lépés volna: csak segíteni kéne,
hogy eljussak a tó gyógyító vizébe.

- Végül
kalmanpiroska, 2019. december 25. szerda, 17:58
1. Az én 1956-om,Pestre hozattak az iskola miatt
PADLÁSRÓL!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278081&kid=1030564&sort=

NAGYAPA, az ,,ISONZÓI HŐS" ezt már nem élhette túl. Még azon az őszön meg is halt agyvérzésben. Apa FERI nevű fiatalabbik fiú testvére akkor töltötte Jászberényben a 3 éves sorköteles katonai szolgálatát, aki még az édesapja haláláról szóló értesítésről sem tudhatott. Csak, amikor már eltemették nagyapát, mondták meg neki, hogy: - ,,Meghalt a ,,KULÁK" apja!".

Apa, pedig hangtalanul zokogva járt-kelt a házban, mert azon vívódott:
- ,,Mi lesz, ha elmegy egy kuláknak a temetésére?". Hogyan kérjen szabadságot, hogy ne tudják meg a gyárban mire kell."

Rettegve félt attól, hogy ha megtudják, ,,racizni" fogják emiatt. Azon gyötrődött, hogy akkor ki fogja eltartani a beteg feleségét- annak idős- özvegy édesanyját és a gyerekeit? APA ELTARTOTTJAI láthatók a képen:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278081&kid=1030563&sort=

Végül
furaila, 2019. december 13. péntek, 11:34
Varga Imre : Fehér vers
Varga Imre : Fehér vers

A csenddel a boldogság üzen,
a csenddel a béke.
Ez az a nyelv, ez az a hely -
minden élő menedéke.

Nevemet, sorsomat ízlelve
figyelmem fényébe olvad.
Üres, fényes tér a vagyok.
Két szó közt boldogan.
Belelógnék űrébe, ha lenne aki;
szólítanám, ha lenne mivel.
Szabad-létem jelei
kimondhatatlanul.
Átlépésem mozdulatlan.
Ha lenne máshová.
Az álom íze volt
teremtés előtti tagolatlan.
Érzés fel-felcsillanása
időm hullámain.
A most határtalan
szavak ábrándja hozza
és viszi; lám, hullámzik hangtalan.
A csend fehérsége
mindenből minden előtt
és mögött.
lilagondolatok, 2019. december 08. vasárnap, 11:29
Dsida Jenő: Kicsi rózsa
Dsida Jenő: Kicsi rózsa

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én melléd simulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy friss harmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.
lilagondolatok, 2019. december 05. csütörtök, 08:56
Hollósy Tóth Klára November vége
Kísérteties szél süvít a parton,
csontig ázott táj rothad dermedőn,
a ködös létre ráköszön az alkony,
megadó világ tesped könnyezőn.

Köröskörül bús, őszt sirató fantom,
lélekvándorlás könnyes temetőn,
sóhajzene szól bágyadt léleklanton,
összehúzom kabátom reszketőn.

Senki sem tudhatja, mikor van soron,
múlik életünk sorspillanatokon,
rothadásban sivárság tétlenül.

Ködszürke, sárderes fagyos ősz oson,
tovább már ő sem, én sem tiltakozom,
várom,, minden zaj, mint a lét, elül...

November

Lomha időtlenség kongatja csendjét,
szomorú világ ez, sehol egy mosoly,
kiitta a lét csordultig telt kelyhét,
az ég alatt gond és szörnyű bú borong.

Hamuszín ködben nyugszik domb és mélység,
könnyeznek a fák, s a bokrok hangtalan,
remete szél jár partok meredélyén,
békesség vigyázza a vigasztalant.

Bújtató az erdő, kihalt az ösvény,
megsűrűlt, hűvös jégeső
eva6, 2019. november 30. szombat, 17:17
Kovács Anikó - Romantika
selymesen finom békesség.

Jó ez így....


MÉG EGYSZER...

A gesztenyefák a leghűtlenebbek.
A tölgy, a hárs, a bükk még
harsogó zölddel üzen a világnak,
de a gesztenyelevelek mint régi pergamen:
rozsdás, őzbarna színnel utánam kiabálnak.
Most valahogy mégis jobban fáj:
ez az ősz mélabús álomba veszejt,
visszhangtalan a tegnap szép varázsa,
a nyár hajlékony szellővel üzeni - “elfelejt..."
Nem tettem rosszat, senkit sem bántok,
az idő mégis ellenem, -
hegyre kapaszkodnék, hogy nyár legyen újra,
méregzöld július, - és én az égig terjedek...
...a fény a házak közt boldogan cikázik,
rezeg a csend, megint a nyári csend,
forró szél öleli karjába fedetlen vállam,
és ablakomon könnyű függönyszél lebeg.
Érzem az augusztus
menusgabor, 2019. november 15. péntek, 19:30
1/465
Képek, videók
Szabolcska Mihály
taltos1
2013. december 14. szombat, 23:45
szomoruno.png
menusgabor
2015. október 12. hétfő, 21:53
szomorúnak.jpg
yvett789
2015. január 11. vasárnap, 19:19
szomorúnő
sagy
2011. október 17. hétfő, 07:25
így kell vidáman szomorún
poszatane
2006. október 02. hétfő, 10:42
zöldelt a lomb.jpg
klara50
2013. október 18. péntek, 22:37
zöld lombok sátora.jpg
klara50
2013. október 12. szombat, 23:44
Sárga rózsa csokor
eva6
2020. január 18. szombat, 10:57
Sárga rózsa
eva6
2020. január 08. szerda, 16:54
nő sárga pulcsiban
eva6
2019. december 20. péntek, 12:44
0 Szép napot, sárga rózsá
lovaszmarika
2019. november 25. hétfő, 18:20
0 Sárga rózsák.jpg
lovaszmarika
2019. november 25. hétfő, 18:17
sárga fejú királyka madár
maroka
2019. november 19. kedd, 12:40
0 sárga és piros rózsák.j
lovaszmarika
2019. november 18. hétfő, 10:54
sárga csokor
eva6
2019. október 20. vasárnap, 08:47
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.