Belépés
2019. december 16. hétfő | 51. hét | 350. nap | 00:06 | Etelka, Aletta
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kun Magdolna: Hiányzik valaki Lassan itt a Karácsony
Kun Magdolna: Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
koszegimarika, 2019. december 12. csütörtök, 21:33
Meggyesi Éva : Minden évben.. Minden évben, ha égnek a...
Meggyesi Éva : Minden évben..

Minden évben, ha égnek a gyertyák, s eljön az advent ünnepe,
imádkozom, és azt kívánom, ez az ünnep most más legyen.
Legyen melegebb. Úgy, mint régen, mikor mi voltunk gyermekek,
s gyertyafény mellett üldögélve úgy vártuk ezt az ünnepet.
Visszagondolok mikor még nem süvített így a tél szele,
s lázasan vártuk, vajon mit hoz majd a szeretet ünnepe.
Tavaly még jó anyám is itt volt. Ősz haján ült a tél dere,
s most a magasból kíván nékünk áldott és békés ünnepet.
Mit kérjek én most? Ajándékot? Nem hoz oly örömet nekem,
hiszen üres lett szinte minden, nem vonz már néha semmi sem.
S mégis: ahogy a gyertya csonkja viasztól csordul, meglelem
magamban azt a békességet, amit régóta keresek.
Meleget érzek, ami fűti kóbor, megfáradt szívemet,
s úgy érzem minden dobbanásban, ez az ünnep most más lehet.
Mindig
koszegimarika, 2019. december 02. hétfő, 22:14
Bognár Barnabás
csöppnyi múlt folyna már belém
Keverem tegnap óta már

Az ajkam, s a csésze inni kész
Már várja vajúdó tegnapom
De kezem, mint ólom, oly nehéz
S mindenem a földre csurgatom


Egymás után

Megint itt jársz, vagy csak hiányod recseg?
Ha itt vagy, akkor jól van,
Úgyis régóta kerestelek...

Vagy valamilyen mérhetetlen nagyot
Tehozzád hasonlóan
Várok, egyszer csendben meghalok:

A gyertya csonkja a sötétbe csobban,
Formát jár alakomban,
Mert szíveddel látok csak jobban.

Tied a szemembe villan s meghajol;
Enyém csak valahol van.
Keresel... Kereslek... Így van jól.


Ellipszis

Szakítsd át
kemény, kerekre meredt kereted,
hiszen levegőd nincsen már tenyérnyi sem,
én nem, csak a
menusgabor, 2019. október 22. kedd, 20:30
Gergely Ágnes versei
lét.
Tűhegynyi karca az egyetemesség.

Elférek én ott? Meddig kell itt lengnem?
Nyújtom a verset. Nem fáj. Válts ki engem.

(1989)


FIRENZE NEHÉZ NAPJA

Amikor Firenzébe ért
Avram Judah, az egykori,apja,
Yehiel már nem élt.
Toscanában bealkonyult.
Avram Judah háza felett
alkonyatkor megállt a nap.
Két gyertya közt az asztalon
lassan forgott a sorskerék.
Csak szeretetbôl ér vagyon.
Gerinced pénz veri agyon.
Rossz jellembôl lesz gyûlölet.
Gyûlölködés nyomorba vet.
Szegénység alázatra int.
Megaláznak, szeress megint.
Hogy kilobbant a gyertyaláng,
éjfélre kelve jött a hír,
hogy egy legendás, vad spanyol
fölfedezte Amerikát.
A Vízöntô és a Halak,
a tekervényes tengerek,
martalócok és zsoldosok,
markotányosnôk,
menusgabor, 2019. szeptember 10. kedd, 21:00
Gutási Éva versei
crninom
Hiljade ruku u pesnice stežu.

Ti pak ležiš: hladni mrtvac
Zatvorenom teškom pločom granita.
Ne vide ti oči, ne čuju ti uši,
Da milion ojađenih zbog tebe rida.

/Eva Gutaši; Preveo: Mirko Nađ/

(Rukovet, 2010)

Milošević temetésére


HAMIS GYÁSZ

Ők most mind a remegést nézik,
Ahogy a gyertya csonkig vérzik.
Szenvedése akár a tiéd:
Önmagából fényt ad, majd elég.

Emlékeid fájó terhe alatt
Izzanak benne a suttogott szavak,
Szárazon hullnak az elsírt könnyek,
Mégsem lesz a gyász tőlük könnyebb.

Te nem kérted, hogy évekig
Temessenek azok, kik
Itt maradtak, mert talán az élet
Pont helyettük választott téged.

És nyugtod sem lehetsz, visszahívnak;
De nem nevetve... Mindig sírnak,
Ahelyett, hogy a
menusgabor, 2019. április 13. szombat, 19:00
Fáy Ferenc
az újbor.
És reggel - trágyával rakott
kocsik mögött - szegények hozták
ingükbe rejtve a Napot.

De éjjel megreccsent az ágas.
A Holdnak lengő nyelve nőtt,
s az álmok kotlós melegéhez
futottak dermedt temetők.

Tudták a fák is már, hogy ősz van.
Magasból nézték a határt,
kastélyt, ködöt s a néma házak
mélyén az egy-arcú magányt.

*

Először ősszel láttam a halált:
fejénél két szál füstös gyertya égett,
lába felől felsírt a hat gyerek...
S anyám zokogva suttogta: szegények.

És úgy szorított, úgy karolta át
a vállam és úgy ölelte testem,
hogy fájni kezdett bennem is a szó -
kimondtam... aztán én is sírni kezdtem.

S kint nőtt az éj és tántorgott a köd
s a csend beszélt a gyertyák sárga nyelvén...
Először ősszel láttam a Halált:
imára zárva két kezét a mellén.

*
Habos ködökből harapnak a
menusgabor, 2018. április 17. kedd, 15:45
Egymás után...
Bognár Barnabás:

Egymás után...

Megint itt jársz, vagy csak hiányod recseg?
Ha itt vagy, akkor jól van,
Úgyis régóta kerestelek...

Vagy valamilyen mérhetetlen nagyot
Tehozzád hasonlóan
Várok, egyszer csendben meghalok:

A gyertya csonkja a sötétbe csobban,
Formát jár alakomban,
Mert szíveddel látok csak jobban.

Tied a szemembe villan s meghajol;
Enyém csak valahol van.
Keresel... Kereslek... Így van jól.
aranyoslila, 2018. február 15. csütörtök, 19:14
Hiányzik valaki
Kun Magdolna: Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
aranyag, 2017. december 23. szombat, 19:45
Tallóztam
Kun Magdolna

Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
horvathnemagdi, 2017. december 07. csütörtök, 10:59
Kun Magdolna : Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
janna53, 2017. december 06. szerda, 21:02
Adventi versek
várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.



ADVENTI HÍRNÖK, FRISS FENYŐÁG

Dalszöveg

Dallam: H. Rohr
Szöveg: M. Fresch nyomán Hamar István

Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök, friss
menusgabor, 2017. december 06. szerda, 17:00
A négy gyertya
December reszket az éjben,
Fehér hó a sötétségben
A négy gyertya gyújtva,készen,
Karácsonykor ünnep lészen.

Én vagyok a béke lángja
szól az egyik,s meg is bánja
Béke úgy sincs,minek égjek?
Elaludt,csak füstje kéklett.

Másik így szól és meglobban
hit a lelkekben alig van
Nem kell a hit lángja többet
elhagyjuk ezt a földet

Most a harmadik gyertyácska
szólt csendesen,önmagába
A szeretet lángja vagyok
hideg földön most meghalok

Csak az utolsó kis gyertya
lángja remeg,fel nem adja.
A remény sugara vagyok
soha,soha meg nem halok

Aztán áthajolt kecsesen
lángjával lobbantott hiten
Majd a szeretethez fordult
s titokban könnye kicsordult

Meggyújtotta annak lángját,
s a fény vitte angyal szárnyát
Megérintve béke csonkját,
lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
ez az égő kicsi
mircsimarcsi, 2017. december 05. kedd, 21:10
1/9
Képek, videók
karácsony váró1215_6.jpg
maroka
2019. december 15. vasárnap, 21:23
karácsony váró1215_5.jpg
maroka
2019. december 15. vasárnap, 21:22
karácsony váró1215_4.jpg
maroka
2019. december 15. vasárnap, 21:22
karácsony váró1215_3.jpg
maroka
2019. december 15. vasárnap, 21:20
karácsony váró1215_2.jpg
maroka
2019. december 15. vasárnap, 21:19
karácsony váró1215.jpg
maroka
2019. december 15. vasárnap, 21:19
Karácsony
eva6
2019. december 15. vasárnap, 16:12
Karácsonyi dísz
eva6
2019. december 15. vasárnap, 13:11
A Könnyek Kútja 01.jpg
chillik
2018. május 01. kedd, 05:55
A Könnyek Kútja 02.jpg
chillik
2018. május 01. kedd, 05:55
A Könnyek Kútja 03.jpg
chillik
2018. május 01. kedd, 05:54
A Könnyek Kútja 04.jpg
chillik
2018. május 01. kedd, 05:54
A Könnyek Kútja 05.jpg
chillik
2018. május 01. kedd, 05:54
A Könnyek Kútja 06.jpg
chillik
2018. május 01. kedd, 05:53
Rózsák és könnyek.jpg
mbartis
2018. január 10. szerda, 19:47
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.