Belépés
2018. november 21. szerda | 47. hét | 325. nap | 02:55 | Olivér
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Vértanúink utolsó szavai
szavai:

Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám!

A kocka eldőlt, és csak kevés órám marad még e világon, hogy előkészüljek a keserves lépésre. - A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állnék; de a rád és ártatlan gyermekeimre való gondolat, drága Lizám, súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért készületlenül. Azt hittem, mindenre készen vagyok: és mégis e pillanatban görcsösen vonaglik a szívem arra a gondolatra, hogy téged, legnagyobb kincsemet, örökre elveszítelek. - Nem! - nem örökre! Erős a hitem, hogy egy szebb és jobb élet következik erre az életre; szellemem körülötted fog lebegni, mert hisz a szellemnek mindenütt van hona, ameddig Isten mindenhatósága ér.

Szívesen, ó, mily szívesen éltem volna, hisz megvolt mindenem, ami boldoggá teszi az életet, olyan boldog voltam a veled való házasságban, amilyen csak lehet az ember.

Most, ebben a komoly órában, amikor minden földi dolog teljes mulandóságában áll előttem, amikor mintegy föltárul a
lilagondolatok, 2018. október 06. szombat, 14:04
Érted?
Érted?


A két lezárt szemem tavában,
Tündér világot ringatok.
Mert szívedtől, szivemhez érve,
Sugárzó gyémánt híd ragyog.

A két karomban minden gyöngéd
ölelés érted ébredez.
S a lelkem csupa néma hála,
hogy még gondolsz rám, még szeretsz.

Minden mosoly érted derít fel,
És minden csók érted kíván.
Minden búcsú teérted könnyes
És minden álom vissza vár!

Minden lépés feléd vezet csak,
És minden válás néked ad.
Mindennap újra elveszítelek,
mert egyszer megtaláltalak.
aranyoslila, 2018. szeptember 03. hétfő, 21:16
Zsoltárvers a halálos ágy elett
Zsoltárvers a halálos ágy felett

Harangos, szép nyári vasárnap
vívtad utolsó harcodat.
Két papfiad szószéken állt,
életet prédikált...
én a halált
láttam fölédhajolni csendesen.
Csontkeze már megérintette
áttetsző, halvány arcodat.

Búcsút kell vennünk. Elveszítelek.
De egy ige világolt a falon,
Édesanyám, ágyad felett,
hogy fényétől tűnjék a fájdalom,
mint sugártól a borulat.
Zsoltárvers a haláloságy felett:
"Áldjad, én lelkem, az Urat!"

Elnémultak panaszok és miértek.
Elkezdtem újra hálátadni érted.
Minden féltő gondoskodásért,
feddésért és simogatásért...
könnyedért és mosolyodért,
fáradságodért, csókodért,
imádságra tanító szavadért
és egész drága magadért.

S amíg köszöntelek, köszöntelek,
könnyek között is sugaras, meleg
hála ragyogta be a szívemet.
Áldottam Istent, hogy a búcsú csak
pillanatnyi... el nem veszítelek,
hiszen Jézus
kalmanpiroska, 2018. augusztus 23. csütörtök, 10:55
Szíveddel védj
Fényt lobbantó pillanat, ha éber szívverésem,
Rászínezi ajkaidra vérpiros színét,
S ha, hűséggel óvja minden egyes percben,
Szerelmünkért áramló lüktető hevét,
Szívedre hajolva más emberré válok,
Nincs többé szorongás, hogy elveszítelek,
Mert minden egyes dobbanás életre kelti
A csendfoszlányban haldokló régmúlt perceket.
Nincs vádló képzelet, ha szavaid hallgatom,
Csak a hit, hogy szeretsz mindenekfelett,
S a tiszta gondolat, hogy minden borús éjen
Túl távolra űzöd tőlem a sötét felleget.
Úgy védd meg álmainkat, mint a szél a napot,
Mikor felhőkbe vonja bíbor sugarát,
Hogy tűzvörös lángjától ne porladjon hamuvá
Ez a szivárványként kacérkodó rozsdaszín világ.

Kun Magdolna
klarika47, 2018. június 09. szombat, 12:54
Honnan jöttem, és hol bukkantál rám? - kérdezi a gyermek
Honnan jöttem, és hol bukkantál rám? - kérdezi a gyermek az anyját.
És ő könnyes mosollyal válaszol, gyermekét keblére vonva:
A szívemben rejtőztél, drágám, mint a vágy.
Te voltál a legkedvesebb játék babám és az Isten képmása, akit reggelenként agyagból alkottam magamnak, újra és újra alkotva téged.
Házi istenségünk szentélyében laktál, és az istenséget imádva téged imádtalak.
Te éltél reményeimben és szerelmemben, az életemben és az anyám életében.
Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle időtlen idők óta téged ringatott.
Illat voltál, és körüllebegted fiatal szívem nyíló szirmait.
Életerős tagjaimon a te harmatos lágyságod szikrázott, mint az égi parázs napkelte előtt.
És te, az egek első kedvence, a hajnali pirkadás ikertestvére, a földi lét hullámain hajózva végre kikötöttél a szívemben.
Amint merően a szemedbe nézek, belekáprázom a csodába:
koszegimarika, 2018. május 27. vasárnap, 11:38
A távollevőhöz
Johann Wolfgang Goethe - A távollevőhöz

Hát elveszítelek valóban?
Elszöksz tőlem, te drága-jó?
A révedt fülben visszadobban
a régi hang, a régi szó.

Ahogy a vándor szeme reggel
hiába fúr a légen át,
hol a tér kéklő rengeteggel
rejti daloló madarát,

oly cikázó aggodalommal
jár át erdőt-mezőt szemem;
téged hívlak minden dalommal;
jöjj vissza hozzám, kedvesem.
luiggi, 2018. május 18. péntek, 16:27
Ferenczi Csilla - CSAK TÉGEDET
Ferenczi Csilla - CSAK TÉGEDET

Fáradtnak érzem magam,de vártalak téged,
Úgy hiányzottak a szavaid,
Mely nyugtatja lelkem.
Már nem tudok élni nélküled!
Már nem akarok élni nélküled!
Mert túlságosan szeretlek tégedet.
Ha nem vagy egy nap,úgy hiányzol!
Hiányzik a tiszta szíved,s az igaz szerelemed.
Hiányoznak a szavaid, mely szívedből merítkezik,
S a kedves lelked,mely lelkemből táplálkozik.
Bánatos a szívem,mert nem vagy velem,
Telnek csak az órák,s te nem jössz el ma sem.
Egy gondolat mi kavarog folyton fejembe,
Lehet hogy egy nap,elveszítelek örökre!
Nem akarok erre gondolni,soha sem,
Azt akarom örökre itt légy velem.
Minden este alig várom hogy lássalak,
Mert te aranyozod be, a kis szobámat.
Melletted én boldog vagyok,mert te igaz szerelemet adsz,
Ha te nem lennél nekem,nem
vorosrozsa66, 2018. április 23. hétfő, 18:50
A sejtelmes komor , sötét éjben ...
A sejtelmes komor , sötét éjben
feléd egy halvány fény vezetett .
A Hold ragyogó sugarával
titokban végig követett .

Úgy éreztem elveszítelek , maró
kétség perzselte imbolygó lelkemet .
Szerettem volna , hogy hozzád
elérjek , de erőtlenné tett a félelem .

Előttem mosolygó arcod árnya lebbent ,
magukkal ragadtak a csillag fellegek .
A sejtelmes sötét éjben , köszönöm a
sorsnak , hogy egy halvány fény
titokban hozzád vezetett !




Bédné Marika : 2018 . 04 . 09 . 21 : 30 . saját versem
bedmarika47, 2018. április 09. hétfő, 21:38
Ne mondj...
Ne mondj szép szavakat, ne adj álmokat, Ne hints rám csókokat, ne adj szárnyakat, Ne mondd, hogy úgy lesz, ha úgysem lesz igaz, Ne mondd hogy itt leszel, ha tudod, hogy nem maradsz. Ne ölelj hidegen, ne adj több reményt, Ne oszd meg velem tested , Végy el inkább mindent, a hitet, a levegőt, Ne játszd el többé a szerető szeretőt, Ne gyere soha már, percekre minek, Ha itt vagy én akkor is, elveszítelek, Nem kell hogy simogass, nem kell hogy ápolj, Mit ér az ölelés, ha a szív nem lángol, Anélkül minek, nekem nem kell csak a tested, Én többet akarok, az életed, a lelked, Ha jössz, maradj is, vagy maradj tőlem távol, csak egy piciny szelet kell, TE a nagyvilágból, De csak mindenestől, másképpen nem, soha, Bár tudom gyarló vagyok, makacs és ostoba, De nem tehetek róla, csak így képzelem, Ha jössz és mindent adsz, önmagad... nekem.

KÖSZÖNETEM!!

fekecsicuka, 2018. április 03. kedd, 16:58
Egy hideg téli napon...
elképzelni életem!

"Miért mentettél meg?!" - kérdezem.

"Miért nem hagytad, hogy meghaljak??? Ha nem engem szeretsz, miért éljek? Talán megint legyek angyala a magánynak?!"

Titkon azt reméltem, hogy újra szerelmet vallasz, és nem szakítani akarsz...

De az utolsó remény is meghalt bennem, mert azt mondtad:

"Látom megértetted!"

Szememből újra könny áradt, s zokogva rogytam a hóra.

"Mégis igaz, amit megéreztem, vége mindennek, elveszítelek..."

Leültél mellém, vigasztaltál:

"Tudod mennyire megijedtem, mikor ugrani akartál?! El sem hiszem, hogy miattam ehhez folyamodtál... Nem érek ennyit, hidd el nekem! Majd jön egy másik szerelem..."

"De nekem te vagy az életem"- válaszoltam.

Mikor ezt tagadni próbáltads, újra zokogni kezdtem.

"Én is így voltam ezzel, amíg be nem mutattad nekem azt a lányt... Azóta minden kavarog bennem, nem találom a helyem. Nem tudom mit
vorosrozsa66, 2018. február 21. szerda, 00:31
A távollevőhöz
Johann Wolfgang Goethe

A távollevőhöz

Hát elveszítelek valóban?
Elszöksz tőlem, te drága-jó?
A révedt fülben visszadobban
a régi hang, a régi szó.

Ahogy a vándor szeme reggel
hiába fúr a légen át,
hol a tér kéklő rengeteggel
rejti daloló madarát,

oly cikázó aggodalommal
jár át erdőt-mezőt szemem;
téged hívlak minden dalommal;
jöjj vissza hozzám, kedvesem.
evavicus, 2018. február 20. kedd, 14:20
A távollevőhöz
A távollevőhöz

Hát elveszítelek valóban?
Elszöksz tőlem, te drága-jó?
A révedt fülben visszadobban
a régi hang, a régi szó.

Ahogy a vándor szeme reggel
hiába fúr a légen át,
hol a tér kéklő rengeteggel
rejti daloló madarát,

oly cikázó aggodalommal
jár át erdőt-mezőt szemem;
téged hívlak minden dalommal;
jöjj vissza hozzám, kedvesem.

Johann Wolfgang Goethe
bozsanyinemanyi, 2018. február 19. hétfő, 17:18
1/40
Képek, videók
Vértanúink 01.jpg
chillik
2016. január 25. hétfő, 05:57
Vértanúink 02.jpg
chillik
2016. január 25. hétfő, 05:56
Vertanuink,.jpg
mailona
2010. november 26. péntek, 21:58
Eldőlt a szívemben,követe
dandej
2017. április 12. szerda, 08:22
eldőlt a nevetéstől..
kutya56
2011. április 25. hétfő, 15:41
2010.10.03. -eldőlt.jpg
agica2004
2010. október 04. hétfő, 14:08
marci is eldőlt
gica-cica
2009. március 17. kedd, 23:36
Napraforgó eldőlt vázában
sarkadykati
2009. január 12. hétfő, 02:24
Ez asszem eldölt
fega13
2008. május 09. péntek, 17:39
Ez eldőlt
raczandris
2008. március 04. kedd, 02:10
Eldőlt minden
cuki65
2006. október 07. szombat, 16:59
itt eldőltem..
jovirita
2006. szeptember 27. szerda, 03:05
Két keserves 01.jpg
chillik
2017. április 13. csütörtök, 16:27
Két keserves 02.jpg
chillik
2017. április 13. csütörtök, 16:25
a_madaraknak_keservese bb_
menusgabor
2016. szeptember 10. szombat, 18:39
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.