Belépés
2018. november 19. hétfő | 47. hét | 323. nap | 04:10 | Erzsébet
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Bódás János
legyen az ember
ember, nemes, szép küzdelemben.


MOSTOHA ŐSZ

Esők, árvizek. . . Mostoha idő!
Tombol, pusztít, rothaszt az elemi
erő. . . Repednek a szőlőszemek,
fuldoklik az út, répa, tengeri.

Végveszélyben a takarmány, a bor,
a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.
- Isten csapása -, mondják és szívünk
csalódással, szánk panasszal teli.

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki,
mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:
hogy rohan egymásnak segíteni
új közösségben az új arcú nép!


NEM AKADT HELY

(Lukács 2:7)

Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben,
s hogy jött, Akit évezredek óta vártak,
- mily szégyen ez - a
menusgabor, 2018. október 10. szerda, 21:30
Erika Kránitz: Szonett a szívetekhez
verset,
Mindenkinek aki elég bátor, vagy kevésbé, aki elég elszánt vagy nem, aki fél és aki ennek ellenére is, és aki nem fél, de mégsem...

Szonett a szívetekhez

Milyen szerencsés ország, ahol élünk,
mert sorsunk benne tisztán rendezett.
Bátrak vagyunk,az ördögtől se félünk,
Sőt! Önként választunk ellenségeket!

Itt nem ülnek fejünkre vad galádok,
itt békés mosollyal metszik torkodat,
S ha éppenséggel nem kerül sor rátok,
a dühödt csalódás könnye fojtogat.

Mert jussunk van ám ,szolganépként félni,
sírva vigadni, hogy minden elveszett,
de nincsen jussunk önmagunkért élni,

hát lapítva tűrjük el mit nem lehet.
Ébredj és lásd, hogy nincs még veszve semmi!
Embernek jobb, mint hitvány ebnek lenni!

2015.április, 16.




Erika
lilagondolatok, 2018. február 14. szerda, 07:18
F.Szabó Mihály: Válogatott versek.
mosolyodat lássam.
Vágyam, feléd hajtja lépteimet,
Futva-futok, hogy átöleljelek,
Égő szemedre száz csókot adjak,
S ezer borítsa vidám arcodat.
Ajkunk csak egy csókra összeforrjon,
De az az egy csók, sokáig tartson.
Ha mindkettőnk szíve lángra lobban,
Ügyeljünk e lángra féltő gonddal.
Ha égő vágyunk többet akarna,
Takarja azt be szerelmünk fátyla.
Örüljünk sorsunk ajándékának,
A lenyugvó nap minden sugarának.
Feledjünk most gondot, bajt, csalódást,
És önfeledten öleljük egymást!

F. Szabó Mihály:
Vallomás

Mint a füvön a hajnali harmat,
Égen az örökké éltető nap,
Virágon, az azt díszítő szirom,
Kapaszkodó levél a faágon,
Hömpölygő víz a folyó medrében,
Mint a hó az égig érő hegyen,
A Hold és a csillagok az égen,
Hozzád tartozom, Te vagy az életem.

Kérlek, hallgasd meg ezt a vallomást,
És ha meghallgattad, ne csinálj mást,
Csak próbáld
szabomihalyf, 2016. május 29. vasárnap, 00:17
Ady Endre életrajza
halogatja a döntést, majd 1912 áprilisában - egy újabb heves összecsapás után - szakít Lédával. Két verssel is búcsúzik tőle: egy elégikus, tűnődő, fájdalmas vallomással (Valaki útravált belőlünk) és egy patetikusan átkozódó, kegyetlen leszámolással (Elbocsátó, szép üzenet).

Valaki utravált belölünk (Ady Endre)

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban
cologne53, 2014. június 28. szombat, 20:31
Csalódás
Csalódás

Csokorba font könnyeim szikráznak lelkem tengerén,
Magányom néma börtönének ajtaját nem nyitja ki senki.
Hangtalan zokogó lépteim elvesznek mások önös érdekei mögött.

Kinyújtott mosolyom, ölelésem hidakba ütközik,
Melyek felettem .alattam alkotnak másokkal talapzatot.
S nem ér hozzám csak a tél síró hideg csókja.

Nem kérem , mert nincs már időm,
Befejeztem, mit el sem kezdtem.
Hátat fordított nekem a remény.

Tudom, csak dühödt tehetetlenségem,
Vigasztalhatatlan örök büszkeségem,
Szentimentális hülyeségem.

Mi gátol!
Megöl,
és szomorúságomba altat az angyalok suhogása felett.

2014.01.
Liana Morgan
liana, 2014. január 31. péntek, 20:42
Szeresd a gyermeked, ö
tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.

Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
Elhittem, miénk a boldogságsziget.

Ám jött egy keserves, óvatlan pillanat,
Melyben megmutattad valódi önmagad.
Most itt állok kábultan, bénán, megcsalatva,
A reményt, a holnapot, mindent feladva.

Gbrva
Csalódás




A Hold lágyan simogató ezüstös fénye
lidérces, csábos vibráló képet festett,
a kiserdő kanyargós tündéri ösvénye
varázsolt szívünkbe
kannalidia, 2013. november 06. szerda, 15:42
szeretettel
megkérte a kezüket. De ez a szokványosan emberi dolog itt még különös hangsúlyt és indoklást nyert.

A Srídáman-fej lényeges befolyása, mely már abban is mutatkozott, hogy Szítá ura új testét úgy öltöztette, mint az előbbit, nem pedig Nanda-stílusban - ez a befolyás megnyilvánult abban is, hogy Srídáman nem akarta pórusait mustármagolajjal átitatni, ahogy azt Nanda mindig tette, mert a feje semmiképpen sem tűrte ezt a szagot saját magán; kerülte tehát ezt a kozmetikumot, ami mindjárt bizonyos csalódást jelentett Szítának. Sőt, némi csalódás volt számára talán még az is, hogy Srídáman testtartását, mikor a földön ült, szinte felesleges említeni, nem a teste, hanem a feje határozta meg, és így elutasította a népies guggolást, melyet Nanda megszokott, és oldalt fordulva ült. De mindezek csak a kezdet apróságai voltak.

Srídáman, a bráhmanák unokája a Nanda-testben is megmaradt annak, aki volt, és tovább is úgy élt, miként eddig. Nem volt sem kovács, sem pásztor, hanem vanidzsa és egy
sayuri, 2013. október 10. csütörtök, 16:30
szeretettel
ehhez az érzéshez új gond járult miatta, lelki üdve miatt, és bizonytalan önvádat éreztem. Nem volt-e csupán hiúság és önző nagyzolás, ami arra késztetett, hogy a főiskolára vigyem? Nem rejlett-e ebben talán az a titkos vágy, hogy egy időre megszabaduljak tőle, bizonyos kíváncsiság és sóvárgás, hogy állandó őrködését lerázzam magamról, és lássam, milyen lenne, ha nyugodt lélekkel fordulhatnék jobbra vagy balra, anélkül, hogy a külső világ valamely élőlényében bármilyen érzést, akár örömöt, akár keserű csalódást keltenék. Bausán internálása óta csakugyan bizonyos, már rég nem próbált belső függetlenséget élveztem. Senki sem terhelt mártíri várakozásának látványával az üvegajtón át. Senki sem jött, hogy bátortalanul emelgetett lábával irgalmas nevetésre ingerelje keblemet, és hamarosan fölkerekedésre késztessen. Senkire sem tartozott, hogy a parkot járom-e, vagy a szobát őrzöm. Ez kényelmes volt és megnyugtató, s az újság ingerével hatott. De mivel hiányzott a szokott biztatás, jóformán sohasem mentem sétálni.
sayuri, 2013. október 10. csütörtök, 15:57
szeretettel
beszélek ezekről a dolgokról, hogy érzékeltessem, mennyire vadidegenné és furává válhat bizonyos körülmények között egy közeli barát - kínos és homályos érzéseim támadnak ilyenkor; fejemet rázva nézem, és csak sejtelemszerűen tudom átérezni a helyzetét, holott különben úgy ismerem, mint a tenyeremet, derűs rokonszenvvel értem meg minden megnyilvánulását, minden arcjátékát, egész viselkedését. Milyen jól ismerem, hogy csak egyetlen példát mondjak, milyen jól ismerem azt a bizonyos sipító ásítást, amellyel csalódását jelzi, ha a séta túlságosan rövid és sportszempontból terméketlen volt: ha későn kezdem a napot, éppen csak hogy egy negyedórára kimegyek a szabadba Bausánnal ebéd előtt, és mindjárt haza is térek. Ilyenkor ott halad mellettem, és ásít. Szemtelen, udvariatlan, tátott szájú, baromi ásítás ez, amelyet sipító torokhang kísér és sértőn unatkozó arckifejezés. "Szép kis gazdám van - azt mondja ez az arc. - Késő éjjel kísértem haza a hídtól, és ma csak ül az üvegajtó mögött, várat a sétával, hogy a fene
sayuri, 2013. október 10. csütörtök, 15:54
a múlt alakít..........
fontos esemény életed során. Még akkor is, ha most kinevetsz, és elveted a gondolatokat, melyeket olvasol, azért nyomot hagy benned, mint ahogy minden ember lenyomatot hagy a körülötte élőkben.

Ha velem jössz, akkor itt az ideje megnézni, mit csomagoltak neked a múltadban, a jövőd felé vezető útra.

Minden emlék, születésed körülményei, szüleid személyisége, testvéreid, hogy hányadik gyermeke voltál szüleidnek, a barátaid jellemvonásai, akik eddig elkísérték életedet, szerelmeid, csalódásaid, örömeid és bánataid mind-mind csak egy célt szolgálnak, hogy tanulj, és megértsd önmagad, ezáltal befolyásolni tudd életed, és amikor majd egyszer visszanézel, a jól elvégzett munka örömét érezd, ne a hiábavaló életét.

''Az élet iskolájában csak gyakorlati oktatás van, elméleti nincs.''

Mindannyian nyomot hagynak benned, - kik körülötted élnek, -mely később bizonyos esetekben befolyásolhatja cselekedeted, mondataid, gondolataid,
ennmary, 2013. március 03. vasárnap, 21:35
A papír
meredek lejtő alján, ahogy leütötte lábáról későbbi kedvesét s összegabalyodásukat, fetrengésüket, amint felállásuk közben nagy igyekezetükben egymást rántották újra meg újra vissza a hóba.

Sokszor emlegették csendes estéiken az első éjszakát, a semmihez sem hasonlíthatóan tiszta, csillagos égbolt alatt tett sétájukat. Örökre beléjük ivódott a téli éj, a havas hegy illata, hallgatása, tiszteletet parancsoló nagysága. A séta alatt kiderült, sok bennük a közös. Mindketten megismerték már a csalódás keserű ízeit, a megalázottság, elhagyottság hidegségét, az egyedül ébredés lehangoló, kiábrándító valóságát.

Azóta két évtized telt el szeretetben, a mindennapok békéjének örömében. Ahogy ott álltak kipirult arccal a hegyen, boldogok voltak. Nézték a messze tűnő tájakat, a valószerűtlenül apró falvakat, az alattuk elszálló repülőgépet.

Ők sem tudták később megmondani melyikük ötlete volt, de kitalálták: ünnepeljék meg együttlétük huszadik évfordulóját, hazatérésük után esküdjenek
sayuri, 2013. február 14. csütörtök, 15:48
1/3
Képek, videók
bodas_janos__elveszith ete
menusgabor
2018. október 10. szerda, 20:25
bodas_janos_altato_200 109
menusgabor
2018. október 10. szerda, 20:21
bodas_janos__isten_fia i_1
menusgabor
2018. október 10. szerda, 20:15
Bódás János
taltos1
2014. március 17. hétfő, 23:24
Bódás János Ádvent.jpg
mester126mari
2012. december 02. vasárnap, 11:03
Bódás jános.jpg
sarkadykati
2012. október 29. hétfő, 05:19
Bódás János-Virágvasárnap
terezia1951
2012. március 30. péntek, 13:36
Bódás János Elél megyek.g
kicsifecske
2010. október 29. péntek, 17:02
Bódás János: Elveszíthete
mester126mari
2009. november 13. péntek, 05:48
Bódás János.png
ile58
2009. április 05. vasárnap, 18:43
Sólyom végveszélyben 1.jp
jmjmjm
2008. október 09. csütörtök, 22:02
A Sólyom Végveszélyben v2
finike
2007. augusztus 07. kedd, 08:22
végveszélyben.jpg
picurcica
2007. augusztus 07. kedd, 01:20
Sólyom Végveszélyben v2.h
finike
2007. június 19. kedd, 17:43
Végveszélyben.hu.jpg
rambobby
2007. június 11. hétfő, 10:58
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.