Belépés
2018. december 10. hétfő | 50. hét | 344. nap | 12:10 | Judit
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Márai Sándor: A négy évszak
évszak

FEBRUÁR

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és
lenke1964, 2018. február 13. kedd, 15:44
A vörösbegy
Pósa Lajos

A vörösbegy

Ki kocogtat az ablakon
Hideg téli reggel?
Tán valaki dévajkodik
A Pista gyerekkel?

Akárki, csak menjen odébb,
Pistika nincs itthon.
Majd megmondom, ha hazajön,
Hogy levelet írjon.

Ejnye, ejnye! Nincs szavamnak
Semmi foganatja?
Jégvirágos ablakomat
Egyre kocogtatja.

Tán valami vándorlegény?
Hát szívesen látom.
Kerüljön az ajtó felé,
Vándorló barátom!

Ez bizony nem vándorlegény,
Hanem egy madárka.
Sárgapiros mellénye van,
Barna kis kabátja.

Nem utazott el az idén
Itt maradt közöttünk.
Gyere be, no, ne dideregj!
Mi jól befűtöttünk.

Erdő, mező, liget, berek
Most hideg szállásnak,
Még csak sovány bogyót sem ad
Étkül a madárnak.

Fürge, dalos kis vörösbegy,
Éhes vagy-e, mondd hát?
Adj neki csak, Pista fiam,
Búzaszemet, morzsát.

Hallod, hallod, köszönetét
Hogy
evavicus, 2018. február 01. csütörtök, 18:28
Tölgyből
Alelszandr Blok

Tölgyből

Tölgyből botomat kifaragtam,
vihar simogatta a tájat.
Darócban árva maradtam
a barátnők, jaj, de silányak.

Föl az égre, föl, te fagyos nap,
botorgok utam ma keresve,
de szegény lábom ha leroskad,
ablakon kocogtatok este.

Kapuzárnak zörren a titka,
halovány kezével kinyitja,
arany hajfonatát igazítja
lelkének fénye de ritka!

Hajában hold meg a csillag...
Királyfim, te végre maradj ma. . .
S a koldusbot ami csillog,
mert könnynek pereg le smaragdja.
evavicus, 2017. június 29. csütörtök, 16:12
MÁRAI SÁNDOR: A NÉGY ÉVszak
FEBRUÁR
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női
lenke1964, 2017. február 24. péntek, 17:23
Négy évszak - Február
hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

[...]

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét,
taltos1, 2017. február 15. szerda, 23:40
kocsmában1775
ÉVSZAK
FEBRUÁR
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben.
A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben
és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női
nabob, 2017. február 02. csütörtök, 05:31
Kuczka Péter: Mese a fekete varázslóról
a hegyeken,
átgurult a tengeren,
tengeren túl a varázsló
várába egyenesen.

Meghallotta a varázsló
nevetésük dallamát.
Megtudta ebből, hogy él és
hogy vidám a kis család.
Káromkodott dühösen,
szórta a bűvös igéket,
"Most már én magam megyek!"
és a várából kilépett.
Vállán volt a köpenye,
abban volt az ereje,
ez a köpeny repítette,
apóék háza fele.
Hopp, a tisztáson leszállt,
a házhoz lopakodott,
s óvatosan kocogtatta
meg az apró ablakot.

Nem ijedt meg apó, anyó,
nem volt ijedős család,
hiába beszélt a köpeny,
nem hallgatták meg szavát.

A varázsló nekik támadt,
de nem bírhatott velük,
nem hallgattak gonosz szóra,
nem veszett el erejük.
Menekült a vén varázsló
gonosz szíve vacogott,
majdnem a nyelvére lépett,
hegyeken át úgy futott.

Átfutott a hegyeken,
átfutott a tengeren,
tengerentúli, fekete
várába
gabfe, 2016. március 01. kedd, 19:46
Négy évszak - Február
hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.


[...]

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis
taltos1, 2016. február 12. péntek, 21:40
Márai Sándor: Február
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, k iürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.
kohlinka, 2016. február 11. csütörtök, 18:07
Érdekességek
Sándor
Február:
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással -
kirscha, 2015. február 10. kedd, 18:34
Február
hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét,
taltos1, 2015. február 04. szerda, 23:28
1/4
Képek, videók
Márai Sándor.jpg
bbbarbara
2017. december 08. péntek, 21:16
Márai Sándor idézet...
cuppika59
2017. szeptember 01. péntek, 18:37
Márai Sándor idézet
cuppika59
2017. augusztus 23. szerda, 17:13
marai-sandor--a-szep-r ogt
menusgabor
2017. augusztus 19. szombat, 18:22
marai_sandor_a_szerete tro
menusgabor
2017. augusztus 19. szombat, 18:22
Márai Sándor
lenke1964
2016. április 11. hétfő, 08:49
Márai Sándor
maria_kadar_148
2016. március 18. péntek, 23:34
Márai Sándor.png
bbbarbara
2016. január 11. hétfő, 20:45
Márai Sándor
cipello
2015. október 23. péntek, 17:33
Négy évszak.jpg
chillik
2017. szeptember 21. csütörtök, 04:28
A négy évszak...
cuppika59
2017. szeptember 09. szombat, 08:23
négy évszak.jpg
bbbarbara
2016. január 17. vasárnap, 19:13
Négy évszak
irmus
2015. szeptember 22. kedd, 07:12
A négy évszak
kkm
2015. augusztus 03. hétfő, 21:23
Négy évszak.jpg
bbbarbara
2014. augusztus 26. kedd, 20:21
Címkék
Alelszandr Blok, élet tevékenységét, ajtó felé, savanyú káposzta, tisztáson leszállt, várából kilépett, Kuczka Péter, varázsló nekik, apró ablakot, bölcs állatok, NÉGY ÉVszak, Pósa Lajos, hosszú februári, köpeny repítette, nyelvére lépett, olvadó hólében,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.