Belépés
2020. május 27. szerda | 22. hét | 148. nap | 17:12 | Hella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szeicz János dr. versei
emlék,
úgy fakad fel, mint egy hegyi forrás.

Elengedtelek, és mégis itt vagy,
még bennem élsz, mint tájban a színek,
melyek az alkonyban megfakulnak,
ámde végleg soha el nem tűnnek.

Fájó hiányodat lehet, megszokom,
képedre nézve könnyem sem fakad,
a szemem elenged, de szívemben
emléked örökre velem marad.



Esteledik...

Az alkonyt hívtam, s ím, leszállt,
az ég azúr és lángpiros,
mesél a néma pillanat,
mi az mi volt, és mi a most.

Szomjazlak, mint a fényeket,
melyből fénydómot építek,
angyalnak házat, csak neked,
de fönn csak egy felhő lebeg.

A felhők is fátylasodnak,
az alkony feldobja habját,
megnyúlt árnyék lett a társam,
a hold feltűnt az ég alján.


Én már akkor is szerettem

Én már akkor is szerettem
mikor még meg sem született,
nem tudtam, de Őt kerestem
míg
menusgabor, 2020. május 26. kedd, 22:30
Edmund Spenser versei
Dezső



HOMOKBA ÍRTAM KEDVESEM NEVÉT
Amoretti: 75. szonett

Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.

(Szabó Lőrinc
menusgabor, 2020. május 02. szombat, 22:15
Vas István versei
búcsúra intene?
Kinek? Minek? Mitől búcsúzik ez a keskeny, hosszú
kéz? Mi az, aminek ez a szép nő kissé báván utána
néz? És persze, azt sem tudom, kik ezek.

Csak azt tudom, ahogy az asszony könyökén hever s a
férje meztelen mellére dől, s az átkarolja, szerelem süt
a vörös kőből, a szép, a választott élettel egy: úgy
éltek, vagy úgy éltek volna, ahogy én akartam élni
veled. Ilyenek voltak-e, amikor meghaltak, ilyen
fiatalok? Vagy ez volt az a pillanatuk, amelyről azt
hitték, örök? Mit tudjuk mi, hogy az alakba öltözött
jelbeszédük mit jelent? Vagy én tán a látszatommal
egy vagyok? De így akarták láttatni magukat, mikor
már elporladtak odalent, a vörös kő alatt.

Ez nem keresztény szarkofág, akart vagy elért
nyugalom, nem latin fegyelem a római hamvakon: ez a
minden végzeten és alvilágon át szépülő szerelem.
Sokféle tétellel lehet a halált megoldani, és én
kipróbáltam néhány képletet, de jól
menusgabor, 2020. március 25. szerda, 18:00
Tóth Juli versei
volt a virágos fa alatt.
Rövidülnek a nappalok,
előbb ragyognak a csillagok.
Ősz van, ha most néha fázol,
emlékezz a forró nyárról!



Csak a szív tud úgy fájni

Szerelem,
séta kéz a kézben,
ölelés,
dal a kósza szélben.
Remény, hogy szerelmünk
örökké megmarad.
Közbeszól a sors,
lám, minden szétszakad.
Hűvös, rideg sír,
mely elszakított tőlem,
csak a szív tud úgy fájni,
nehéz azt a pillanatot várni,
mikor majd én is elmegyek.
Egy csillag formájában
örökké melletted leszek.


CSAK EGY KÉRÉS

Nehéz keresztet tettél
a vállamra Uram.
Nehéz keresztemnek,
fájdalmas ára van.

Cipelem, de lépni már
tőle alig tudok.
Úgy érzem, terhétől
összeroskadok.

Lábam kövek között
botlik,
menusgabor, 2020. március 18. szerda, 21:30
Vargha Gyula versei
a boldogságnak rózsákkal vetett
Nyoszolyájából mentél, meg sem állva,
A szent hazáért, a hideg halálba.

De haj, az eszmény most visszára fordul,
Nincsen hazám, kiált a csőcselék;
Támadni kész az idegen faj orvul,
Szabadság, jólét néki nem elég,
Kígyók kelnek ki mindenütt a porbul,
Megmarni a hazának kebelét...
Oh költő, nézd, romokban áll az oltár,
Te honszerelmet hasztalan daloltál.

1908



PILLANATNYI FÉNY

A vén Dunán le habra hab folt,
Fodrozva ónszínű vízét,
S a köd közül kivillant naptól
Lángok cikáznak szerteszét.

Kigyúlva gyorsan ellobognak
Az illanó táncos tüzek,
Míg messze síkján a haboknak
Egész nagy fénymező rezeg.

Kebléből a királyi napnak
Hogy' árad a sok, sok sugár;
De himbáló tükrén a habnak
Percig se lángolt s vége már.

Ős kútfejétől elszakadva
A lelkem is ily tünde fény,
Amely kigyúlt
menusgabor, 2020. február 27. csütörtök, 22:00
Szalay Fruzsina versei
gondolán.

Kéz-kézben szállunk messze-messze,
Bú, gond mögöttünk elmarad,
Az ég oly csillagos, a lég oly enyhe
S a tenger végtelen szabad -
Jőjj gondolámba, itt az éjjel,
S rég várlak én epedve már,
A tengeren, nézd, tiszta fénnyel
Csillan az édes holdsugár.




Csend

Váratlanúl, ugy néha-néha,
Reánk borúl halk csend árnyéka.
Csodás érzéstől megkapatva,
Elnémulunk egy pillanatra.

És elcsitúl egy percre minden,
Mi lázongott vagy fájt a szívben;
Kétség, búbánat elvész lágyan,
Nagy, csendes, hószín boldogságban.

S a zajtalan hullámzó légben,
Láthatlan, fénylőn, hófehéren,
Halkan lebbentve égi szárnyát,
Fejünk felett egy angyal száll át.



Esti csillag

Ha a nap már lehanyatlott.
És az alkonypír ragyog,
El-elnézem fent az égen.
Az esthajnal
menusgabor, 2020. február 24. hétfő, 21:00
Bonifert Ádám versei
BONIFERT ÁDÁM VERSEI

"A múlt században születtem, sőt az előző évezredben.Megfutottam az utamat, megvívtam a harcokat, talán a hittel volt a legtöbb gondom.
Az írás annak látható megjelenési formája, ami valahol kavarog bennem.
És nem vizsgálom azt, hogy érdemes-e..."

Bonifert Ádám



Akkor, azóta, most, ezután

(másfél évtizede volt egy történelmi pillanat, a rendszerváltás)
(egy állampolgár érzései ma)

Akkor még volt egy nem ismert holnap,
egészségesebb látszatú jövő,
akkor még volt hit, hogy majd igazolnak
mindent a később szabadon növő
életek, sorsok, s múltba ágyazott
gyökereken a felnövő jelen -
akkor még hittük, hogy az állapot
szülője lesz a tiszta értelem.

Akkor még nyitott lélekkel jártunk,
és reméltük, hogy vár egy más jövő,
és ahogy máshol, itt is majd, nálunk
híddá változik minden
menusgabor, 2020. február 09. vasárnap, 18:15
Sango Villagren versei
karmazsin vér színe,
a sűrű éjben messze száll haláluknak híre.
Elönti a szívemet a düh és a gyűlölet,
úgy érzem, nem bocsájtom többé a bűnödet.

Már nem hallod a hangom, nem érted mit mondok,
s én dühösen, ordítva megszállódnak rontok.
Majd jéghideg acél koppan a hátamon,
s ridegen hasít belém a fájdalom.

Döbbenten nézek a vállam fölött hátra,
a szívem majd megszakad könnyeidet látva.
A fáradt nap nyugtával ezüstös hold kél,
s megszakad egy pillanatra e borzasztó kép.

Könnyeim peregnek arcomon sorba,
majd tompa koppanással hullanak a porba.
Véget ért az emlék, az alkonyig tartott,
szívemen már megszokott vérző sebet hagyott.
Megsirat minket a föld és az ég,
két elfeledett, magányos testvért.

Ezt a verset egy anime ihlette

Fájdalom


Ennyit ért?

Annyi rég várt
szép emlék,
oly sok csodát
tárt elénk.
Gondterhes
menusgabor, 2020. január 30. csütörtök, 13:30
Pethes Mária versei
birtokba venni tárgyakat, elemeket,
magamon kívül senkin nem akarok uralkodni,
tudom, a hatalomhoz bölcsesség kell, hogy ne
aljasuljon zsarnoksággá.

Áldalak, Uram, mert szemet adtál, hogy lássam
a viruló mezőket, fület, hogy halljam a viharban
megsebesült vadvirágok panaszát, és képességet,
hogy feltámasszam őket.

Áldalak, mert hiába szaggatják szittyaszelek
türelmemet, újabb és újabb kísérletet tehetek,
hogy megállítsam az időt egy régi pillanatnál,
amit kiszépített a kegyes végtelen.




Csapdába ejtett kalickában

Felelősséggel tartozom
Neked Exupery rózsája
nem elég vagy rókája sok
Saját mércéim szerint élek
és csapdáimra gondolok
Én kapartam őket
Magamnak tíz körömmel
Csupa sár vagyok
Csapdába ejtett kalitkában
bepalizott madarak vagyunk
Ez már a tripla csavar
vagy a leszúrt
menusgabor, 2020. január 26. vasárnap, 20:00
Mécs László költészete
ment.


BOLDOG A NÉP, AMELY ÖRÜLNI TUD!



CIVIS ROMANUS SUM

Én magyarságom soha nem tagadtam,
de soha nem is kérkedtem vele,
nem pávatoll: egy mártír-pillanatban
csak a bőrömmel együtt jönne le.

Magyarságom nem is átkoztam: könnyen
fizettem az adómat. Tizedem
kálváriajárásban, jajban, könnyben,
kacajban, dalban ma is fizetem.

De aztán pont! Nem csempészek dugárut,
se rém-gázt! Római polgár vagyok.
Okmányomon a százszor is elárult
Krisztus-Király pecsétje ég, ragyog.

Az iskolás földgömbön rég kis ujjom
földrészeken suhant át perc alatt,
- most az Isten
menusgabor, 2020. január 06. hétfő, 20:15
Sohonyai Attila versei
enyém.


AZ ÉN TAKTIKÁM

Úgy vagyok vele; nem kell halld minden hangom.
Mi hozzád szól, össze úgysem téveszted.
S mi csak nesz, maradjon e térből kirekesztett.
Ne kornyikáljon közöttünk: minek?

Úgy vagyok vele; nem kell minden
pillanatom megosszam veled.
Mi fontos, abban úgy is te vagy jelen.
S a többire időt szánni, ha együtt
vagyunk: minek?

Úgy vagyok vele; nem kereslek
folyton, s éjt nappallá téve.
Nem zavarlak ily kétkedésbe.
S hogy miért nem? Mert bízok
benned, hisz enélkül nincs értelme.

...úgy vagyok vele, hogy időt, s
teret adok neked mindenre. Hogy
maradhass szabad, s lehess végtelen.
S azt gondolom, ha én így vagyok veled,
te is ezt
menusgabor, 2020. január 03. péntek, 18:30
1/46
Képek, videók
Szeitz János 1
taltos1
2015. április 08. szerda, 22:36
Forrásvíz az élet forrása
furaila
2020. január 06. hétfő, 18:25
Króm források.jpg
pacsakute
2019. január 06. vasárnap, 19:48
Dal forrás 01.jpg
chillik
2018. június 20. szerda, 05:14
Dal forrás 02.jpg
chillik
2018. június 20. szerda, 05:14
angyalszó_jóság forrása.j
maroka
2018. június 11. hétfő, 10:37
Tíz forrás 01.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:12
Tíz forrás 02.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:12
Tíz forrás 03.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:11
Tíz forrás 04.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:11
Tíz forrás 05.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:10
Tíz forrás 06.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:10
Tíz forrás 07.jpg
chillik
2018. május 27. vasárnap, 06:09
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.