Belépés
2018. november 19. hétfő | 47. hét | 323. nap | 04:16 | Erzsébet
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kávéházi pillanatok ...
Kávéházi pillanatok ...
*********** ************************************************************
Életem folyamán párszor megadatott , hogy
kávéházban megfordultam .Szeretem a kávézók
ezer hangulatát , zenéjét csendjét , székeit ,
kedves asztalait . Itt az ember mondhatni akár
egy kis időre is otthon érezheti magát , feledheti
búját , baját , egy gőzölgő finom zamatú fekete
kortyolgatása mellett . Belegondolhat az elillant
évek pillanataiba : örömre , cinkosságra ,
csalódottságra . Köszönöm nektek kedves kis
kávéházak , ahol valaha is megfordultam , időmet
töltöttem . Örökre belém ivódtak az apró nüansznak
tűnő kávéházi emlékek , bearanyozva múló életemet .

******* Bédné Marika : 2012 . ******* - / irásaimból töredékek /
bedmarika47, 2017. április 27. csütörtök, 20:51
Horváth Piroska versei
ragyogása,
majd felsír édesen, hallik gagyogása,

kisdedként sírt anno - remény volt a dajka,
ezüstcsendbe kiált eper-piros ajka,
szép csillagszemében ott a bíborhajnal,
aranyhaja bomlik, csókot vált a nappal,

megfontolt léptében álmoknak virága,
megváltás szavait foglalta imába,
jövő-káprázatát gyöngyhajába fonta,
csodaszép az élet - oly boldogan mondta,

hajnal bújt mosolyán - bűbájosan pillant,
minden kétség, bánat köddé vált, elillant,
megérinti lelkem, fürdőzöm kegyében,
ott látom az arcom szép csillagszemében...


CSILLAG-SZÖKEVÉNY

Takarj be, fázom, ölelj magadhoz,
csókpecséteddel űzd el félelmem,
fürge pihécske reppen hajadhoz,
csendben elidőz tiszta fényedben...

...miattam lettél csillag-szökevény,
gyönyörbokrétát fontál
menusgabor, 2017. március 11. szombat, 19:00
MÁRAI SÁNDOR: A NÉGY ÉVszak
szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.
A könyvekre csömörrel pillantunk az éjjeleken; úgy
lenke1964, 2017. február 24. péntek, 17:23
Négy évszak - Február
szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

[...]

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított
taltos1, 2017. február 15. szerda, 23:40
kocsmában1775
kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben.
A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben
és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.
A könyvekre csömörrel pillantunk ez éjjeleken; úgy
nabob, 2017. február 02. csütörtök, 05:31
József Attila
fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. március




SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK!

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva
menusgabor, 2017. január 09. hétfő, 20:00
Lupsánné Kovács Eta
nyugodni,
Kapaszkodtam belé, nem hagytam elfutni.

Maradj még! Biztattam, tudom nem vagy igaz,
De mégis!...kell nekem ez a kicsi vigasz!

Megcsillan a kis láng, parádézik, siklik
Akár forró nyáron a tarló tűz, izzik.

Másnap jön a levél, az ember csalódik
Hová bújt a remény? Úgy érzem, halódik.

Majd heves záporként jött a felismerés,
Hogy is lenne igaz! A jó hír félreértés.

Összeszedte arcomról az ottfelejtett mosolyt,
Elillant, elment, mint ki sohasem volt.




SÍRD KI MAGAD CSENDESEN...

Mikor igaztalanul bántanak,
érdemtelenül megaláznak,
mikor jót akarsz, de rosszul értik...
remegő szíved majd ki tépik!

Szorító érzés,
menusgabor, 2016. október 24. hétfő, 20:30
Móricz Eszter
kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk - a szeretet....


NOVEMBER

A virágok színe
már megkopott,
őszi lombok
deresednek.
lenyűgöző őszi
varázsuk már
elillant.
A parkok sétányán
meddig virít
még az a néhány
kóbor virág?
Csendben hervadnak
a novemberi
virradatban.
Amott egy macska
rohan, nesztelen
hazafelé...
Egyre deresebbek
a hajnalok,
egyre fázósabbak
a nappalok, -
egyre jobban
szürkül a táj,
de még hősiesen
ellenáll virág,
fa, lomb,
menusgabor, 2016. szeptember 17. szombat, 21:00
Jószay Magdolna versei
álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.

Éveink fogynak, ám szívünk fiatal...
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!


ARCOMON A BÁNAT

Arcomon a bánat
hófehér márvány.
A derű elillant,
s ami megmaradt,
az nem is kell talán.

Az ember világa,
ha színes szivárvány -
ég kékjébe olvad,
s ami nyomot hagy,
pár fénykép csupán.

Arcomon a bánat
fekete márvány.
Kővé vált könnyek
befelé peregnek,
kőtengert alkotván.


ARCOMON KÉT KEZED

Még eljátszik szívemben
az
menusgabor, 2016. augusztus 27. szombat, 21:00
Kamarás Klára
várva
alszanak békén, mit se sejtve.
Valahol csattog már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.

Te csak gondolj a szép tavaszra!
Az álmainkat behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s lángra kap,
mikor szerelmet súg a Nap.

Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem,
ha elhiszed, én elhiszem.




TITOK

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak
menusgabor, 2016. július 21. csütörtök, 21:30
Dutka Ákos
szeretni
keresztre hajszolt szegény emberek.

Higgyétek el, hogy Élet és Igazság
e földi létben bús testvér vagyunk,
mert visszatérünk mind a föld porába
és csak ő vigasztal, hogy feltámadunk.


KARÁCSONY

Karácsony, béke, szeretet,
Beszélnek róla emberek,
Várjátok vágyó álmotok.
S nincs itthon soha nálatok.

Elillant drága képzelet:
Gyermekkorodból jön veled
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.

Karácsony, béke, Betlehem.
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap ezután?

Marad a gond, bűn, gyűlölet,
Pedig higgyétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.

Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az Eget:
A Szeretet, a
menusgabor, 2016. március 18. péntek, 21:00
Két szelet párizsit kérek!!!
azért, mert új életet hordoz méhében.
A hentes unott egykedvűséggel tette a dolgát, nem volt az arcán sem, bánat sem öröm, ahogyan a villával csikorogva szurkálta a felvágottakat a mérlegen lévő papírba taszigálva őket. Olyan volt, mint az időjárás, szürke unott és egyhangú.
Végezvén az előző vevővel, halovány mosolyféle villant át az arcán, ahogyan az üveg mögül a csinos fiatalasszony felé fordult.
- Mit adhatok?- Kérdezte, miközben a mosoly, már nem is hagyott nyomot rajta, mintha-csak elillant volna a semmibe, ahonnét előkerült. A fiatalasszony értetlen tekintettel nézet a hentesre, és szemével az előtte álló nénikére intve megszólalt bársonyosan csilingelő hangján.
-A néni jön a sorban!- Szögezte le a tényt, határozott hangon, ujjával lefelé mutatva, a kendő irányába.
A hentes mélyen lehajolva, és az üvegpolc alatt kikukkantva bambán bámult a kendő alá, majd felemelkedve, és félig áthajolva a polc felett, lenézett a mélységbe, mint valami óriás, ki törpéket vél látni
sz719eszter, 2016. február 27. szombat, 15:42
2/14
Képek, videók
Szigetfű Marika
irmus
2018. augusztus 20. hétfő, 18:20
Pomozi Marika
irmus
2018. augusztus 06. hétfő, 14:47
Szavak sokat mondhatnak,d
csalogany13
2017. május 06. szombat, 23:33
Bárcsak azt mondhatnám
sanci81
2015. szeptember 13. vasárnap, 17:14
mit mondhatnék.bmp
suzymama43
2010. október 19. kedd, 16:30
Mit mondhatnék
jakabgasparne
2009. március 19. csütörtök, 05:29
gözölgö tea.gif
jbmam
2009. augusztus 09. vasárnap, 04:10
Gőzölgő kávé Vikitől.gif
1vargaildyko
2008. szeptember 24. szerda, 11:29
Jó reggelt, gőzölgő kávé
margoboszi
2008. április 15. kedd, 13:51
gözőlgő ital.gif
ilona1216
2008. március 05. szerda, 06:50
apróka kezet mos.jpg
kicsifarkas
2017. január 14. szombat, 15:18
apró kacsa
szicu
2017. január 04. szerda, 10:19
apró szöcske
szicu
2017. január 04. szerda, 10:18
apró lila tündér
szicu
2017. január 04. szerda, 10:17
apró teknős úszik
szicu
2017. január 04. szerda, 10:14
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.