Belépés
2019. október 20. vasárnap | 42. hét | 293. nap | 13:36 | Vendel
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
szép képek










Mysty Kata
Lélekmozaikból

Volt mindig tündér,`ki vigyázott, féltett,
asszonyi álmot, vágyat szívekbe vésett.
Angyali szárnycsapás lebbent felettünk,
s mi újra óvva védtünk és szerettünk.

Tündéri védősánc összeköt, összefűz,
jéghideg szíveket felenged, - őrtűz...
A pokol lángjától vissza nem riad,
megment tőle ha kell, téged és fiad.

Mély üregekből is felszínre törnek,
nem könyörülve a sok konok rögnek,
lélekmozaikból építenek újra
Tündérhont, fátylat borítva a múltra!

tündérhit









Balati Léna
virágaink

nőnapra

bimbózó rózsa
kinyílt szegfű tulipán
fénylő aranyág

illatos szegfű
elbódító frézia
és orchidea

mind illatozzon
és szeretetet hozzon
minden napunkra

2014. március 7.









Rovó Gyöngyi
Aranyglóriás fák között

Aranyglóriás fák között
surran felénk az Este,
az ég immár bíborba öltözött,
kezem kezed ne hiába keresse...
Amíg az Álom halk lepkéjét várom,
hogy átsuhan az Éj fekete bársony,
csillaggyöngyös kárpitja előtt,
Veled osszam meg e boldog időt...









Boyki Regina
Nőnapi eset...

Délceg hercegemtől
Nőnap alkalmára
egy szál rózsát kaptam.
Piros színű szirmára
csókom pattintottam.
Ráleheltem százszor
szívem óhaját,
de a virág tüskéje
szúrón meredt rám.
S én, a Nő, hangosan felkiáltok:
Most eljátszom Csipkerózsikát!
Mély álomra szenderülök,
de előbb még magamhoz szorítom.
S fülébe súgom halkan, csendesen:
Köszönöm. Te, férfi!
Oh, kedves Donhuán!
Hát így történt...
Azon a Nőnapi délután.










Csak annyit mondj a problémáknak:
szeretlek és köszönöm.
Meglátod, nagy sebességgel eltűnnek.
A probléma olyan, mint az eső.
Elvonul. Emlékezned kell mindig,
hogy a Nap mindig ott ragyog
a túloldalon és minden esőcsepp
vagy probléma áldás az életedben.
Lehetőség annak felfedezésére,
hogy ki vagy. A probléma olyan, mint az eső:
amikor elvonul, a Nap felszárítja.
Mabel Katz












Juhász Liána
Alszik a hóvirág is mélyen a földben

Alszik a város, alszanak az utcák,
alszik az erdő, s bennük a fák.
Alszik a csermely, a csónakház,
alszanak az emlékek, a tavalyi indián nyár.
Alszik a csillagod, elhalkul a gondolat.
Szunnyad benned az illatom, minden, mi én vagyok.

Alszanak a bogarak, udvaron az ebek,
csitul a zsongás, szerelmünkben a zene.
Alszik a nyugalom, a háború, a fegyver,
alszik a valóság, szobában a gyermek.
Alszik a múlt, benne a nyár,
alszanak a mezők, hegyek és az óceán.

Tenyerem mélyén alszik a kagyló már,
melyet szerelmünk hírnökeként nekem adtál.
Álmodik a papír is, melyen szavak állnak mondattá,
átkarolva a tintát, álmodnak együtt tovább.
Alszik a párnád, melyben elbújt sóhajom,
alszik arcodon mosolyom és a nyugalom.

Alszik az űr, benne a csillagok,
alszik a bíborköd, távolban a záporok.
Álmodik a gyümölcsös, benne a duruzsoló méhek,
álmodik a szivárvány és a benne rejtőző színek.
Ébren álmodik köztünk a vágy,
mely felébred reggel, ha ajkad csókot pecsétel rám.

Alszanak a tücskök, a kristálygömbök a fán,
az összefonódott eperfaág Dédnagyapám féltett udvarán.
Mélyen szendereg a pillangó, az összekuporodott hernyóbáb,
a Szajna parti harmonika, az éjben úszó hattyúpár.
Álmodik minden, egyedül én vagyok éberen,
figyelem rezzenésed, a bőrödbe karcolt térképed.
Hallgatom szíved dobbanását, lelked gyermeki dalolását.

A takaró alatt szorítom a kezedet,
minden napnyugtakor, s minden éjjelen,
Nem kell szólnod, sem kérned,
Csak engedd, engedd meg, hogy megérintsem!









Kollár Anikó
Te és én

Te vagy és én vagyok két pillér,
mi tartja a hidat,
és a híd alatt a mélyben
hullámok ringanak.
Te vagy és én vagyok a gitár húrjai,
mik egymás mellett futnak,
de hangjaik egybefonódva,
csakis rólunk szólnak.
Te vagy és én vagyok az éj és a nappal,
követjük egymást vágyainkban
egy csodás holnappal.
Te vagy és én vagyok,
ez mindig is így volt.
Mi vagyunk a Föld,
mi vagyunk az égbolt...









Éles Attila
Kövekből kiraktam a neved

Kövekből kiraktam a neved.
Befogtam a szemed, és
végigvezettelek rajta.
Kértelek, hogy képzeld azt, hogy
repülsz, és fentről nézel a partra.
Meglátod-e, mi van kővel a homokba írva?
Nevettél, és azt mondtad: szeretsz,
mert a neved írtam kővel a nagy papírra.
Azután mezítláb, széttárt karokkal futkározni kezdtél,
néztelek, de csak futottál, repültél.
Hirtelen megálltál, felcsaltál a közeli dombra.
Puha talpad nyomán
a nevem volt írva a homokba.












Kellemes időtöltést kívánok

ezen a kicsit szomorkás,

de enyhe délutátnon!

Marika









Valkó Roland
Alkonyi csókok

Mézédes álmodat
angyalok vigyázzák,
illata a csoda,
tested körbe járják.

Pilláid erdeit
lágyan összefonják,
holdfényes kincseid
csillagok ragyogják.

Zuhanó nappallal
érintve bőrödet,
fekete éjszaka
maga a bűvölet.

Égető érzelmek
nevedet kántálják,
féktelen mérgeznek,
dobogóm hallgatják.

Alkonyi virágok
ajkainkra hullnak,
eleven Világok
köztünk ellágyulnak.

Lobogó érzésem
fellegek hirdetik,
élő sötétkékem
hullámzó szirtedig...










Heniger Istvánné
Édes üzenet

Keresztet rajzol a könny szemembe,
miközben lelkemhez szól szavad,
sorokba szedett, édes üzeneted
hallgatom az öreg diófa alatt.

Megsárgult levelek éneke sírja dalát,
mint tűzben lobogó mesét,
s meztelen testünket csendesen takarja
az éj, mint szerető kedvesét.

Budapest, 2013. november 9.











Kollár Anikó
A titok

Fáradt hétköznapon
magamba rejtelek,
ünnepnapjaimon
díszbe öltöztetlek.
Titkos éjszakámban
álmomban hordozlak,
fényes, szép reggelen
bíborban láthatlak.
Déli napsütésben
hűs patakban játszol,
ott vagy minden cseppben,
még ha nem is látszol.
Rózsaszín alkonyban
beburkol a fátyol,
indigó éjszakán
Hold ölében alszol.
Holdsugár aranya
lecsurran a Földre,
nem tudhatja senki,
én őrzöm örökre...









Komróczki Zoltán
Egy pillanat

Nem volt több ő annál, s kevesebb sem maradt,
csak az, ami megbújt ott, a szívem alatt.
Mint érzés, amely a lelkembe költözött,
mitől az rózsaszín köntösbe öltözött.

Annyi minden mássá vált, és megváltozott,
akár a mosoly, mi orcáján ragyogott.
Még fehér hattyúként gyönyörködve nézte
önmagát a lélek, kéklő tó tükrében.

Mely nem veszhet soha, mint az örök élet,
mert ha nem él tovább, benne én sem élek.
Mit el nem érsz soha, hosszú évek alatt,
az maradsz te nékem, egy boldog pillanat!

Tovatűnő idő vonatán utazva,
áttetsző fehérség lágyan betakarja.
Füleled a csendet, lélegzete hangzik,
reméled, nem halt meg, csupán mélyen alszik.

Vödörként merülsz meg boldogság kútjában,
mélysége titkának édes mámorában.
Nem számít a sötét, világtalan kúszva,
csak az, mire rálelsz súlytalanul úszva!

Annyi maradsz csupán, mint cseppben a tenger,
porba lépett lábnyom, mit az eső elver!
Vihar után messze tűnő sötét felhő,
holnap ígérete, reménységet keltő!

Tétova léptekkel, mindegy, merre mennél,
bármerre visz az út, te ugyanaz lennél.
Vándor, ki elindult rojtos tarsolyával,
hitével csomagolt útravalójával.

Hit, mely a szeretet, és te benne éled,
követed, keresed, megtalálni véled.
Karjaidban ébred, boldog ölelésben,
egymáshoz simultok e megérkezésben.









Németh Anikó (Ködmadár)
Érzed-e Kedves?

Érzed-e Kedves, a nyárban a vágyat?
Zöld levelek közt fúj ma a szél.
Színes virágok! Látod a tájat?
Meghal-e mindez, ha eljön a tél?

Nem hiszem el, hogy vége lehet már,
Itt ez örök, és el sosem ég!
Alszik csak csendben, hó ha takarja,
Álmodik mélyen a szívünkben még...









Szalayné Komlósi Gizella
Téli szerelem

Hófehér neszben jött el az este,
arcunk csillogó hópihe lepte,
építjük vágyunk, hóból a várunk,
álmokkal fűtve boldoggá váljunk.

Dúdoló széllel kacagva játszunk,
kéz a kézben hóangyalt formálunk,
bölcsőként ringva ámul a Hold is,
reánk dermedve megül a hó is.

Titkos kis csókkal a hóba, szótlan
szívedre forró tűzrózsát szórtam,
emészt a lángja, szél koronázza,
angyali vágyunk valóra váltja.

Hisszük, nem álom, olvadó lábnyom,
nem tűnik el a hajnali vásznon,
szilárd a vágy ott, hova hó szállott,
látod? A pihe mily gyorsra váltott.

Itt jár az álom, kócos világon,
csipkés deresen, féltve vigyázom,
fejed vállamon, arcod arcomon,
egy pár lettünk e téli alkonyon.









Weisz Erika
Balatonzöld emlék

Balatonzöld emlék
égszínkék álom
régmúlt csodavilág
visszakívánom!

Zakatolt a nyár és
dalolt a szívem
varázslat ábrándok
megvolt mindenem.

Boldogság augusztus
örök vasárnap
holdhercegnő voltam
és Ő volt a Nap...











Keszthelyi Hunor
A láthatatlan nő

Nem is volt ez olyan rég,
jobban emlékeznék rá, ha sejteném.
Midőn áthaladt lelkemen a téli szél,
megpillantottam a sötétségben egy lényt,
kinek szeme volt az égi fény.

Homályok mosódnak a képbe,
ahogy láttam, ő volt az est gyönyörűsége.
Fekete haja, nagy szép szemeivel,
messzeségben nem láttam még ilyen szépnek.

Lépteim közeledtével távolodni láttam,
nem jött közelebb, mikor meg-megálltam.
Kiáltok utána, semmi válasz...
csak egy hógolyó mászik a számba.

Távolodom - közeledik. Megállok - megáll.
Huncut kis mosolya a napot idézi, de nem látom.
Nem mutatja. Eltakarja az esti fátyol,
Felbőszít, hogy még mindig engem lát.

Elszalad az idő, vagy néhány órát itt töltöttünk.
Nem látok mást, csak két Vénuszt.
S rájöttem, az időt, mi körülöttünk van, megöltük.
Szurkál az irigység, mint levegőt a kaktusz,
Mi szép is bújhatna ki a fátyol mögül?

Kezének tapintása megnyugtatja lelkemet,
vértől duzzadó ereimben megpihen.
Hiába akarok tőle szépet,
nem kaptam semmit... csak mosolyáról egy képet.










Rovó Gyöngyi
Add nekem...

Add nekem azt a csillagot
Szépséges ruhám éke lesz
Add nekem azt a csillagot
Hajamnak koronája lesz
Add nekem azt a csillagot
Szívem édes melege lesz
Add nekem azt a csillagot
Felfénylő lényem tiéd lesz.









Mikó Zsolt
A bársony ég dala

A Hold fenn ragyogott,
Körülölelték a csillagok,
Bársony álmát aludta az éj,
Lanttal kísérte a lágy, nyári szél.
Minden csendes volt és nyugodt,
A vízesés bronzban csillogott,
Óriás lábukon álltak a hegyek,
Álltak, alattuk suttogtak a kövek.
Az alvó síkság dalát
Hallgatta a sötétlő láp,
Éj szőtte ében szín kelmén
Pihent a susogó nád.
Az erdőben, az álmos madárraj
fészkében, aludt a víg madárdal,
Kitárt karjukkal a fák,
Várták a hajnali csodát.
A Hold fenn ragyogott,
Én itt lent vagyok, holott
követhetném órákon át,
A vánszorgó éj nyomát.
A Hold fenn ragyogott,
Színtelen álmaimban tovább,
Álmaimban hallgatom,
Keserű éjszakai dalát.









Kovács Dániel
Szokatlan érzés

Szokatlan érzés, mi a szívemet nyomja,
Zenél a fa és sóhajt a lombja.
Egyetlen szó csengeti a fülem,
Rengeteg jó tölti meg a szívem.
Eltelt pár nap, és okom van már élni...
Telnek majd az évek, de nem fogok már félni!
Lelkesen nézek a gyönyörű szemedbe,
Egyetlen kedvesem mellett heverve.
Kedden született az őszinte versem,
Talán majd tetszik, mit készítettem lesben.
Édes a hangod, és illatos a bőröd,
Gondosan a szívedet a mellkasomba töltöd...
Elteltek az évek, és megkínzott a világ,
De megtudtam egy Tündérrel, mi az a mennyország.









Szalayné Komlósi Gizella
Engedd magadhoz

Hófehéren, tisztán csendül az est,
csillanó ködfolton a Hold remeg,
távolban rézharang érc-szava peng,
december éjszakán béke kereng.

Simul a szívekre az áldott remény,
senki se legyen ma, aki fél,
felgyúlnak a gyertyák, táncol a fény,
karzaton szent dal akkordja kél.

Várva-várt ünnep, hát hozz csodát,
odakünn csendesen a hó szitál,
boldogság fűti a kicsiny szobát,
szívekben ma nyílik örömvirág.

Megszépül minden e Szent Alkonyon,
aranygömb csillan fenyőágakon,
terített asztalnál Hit és Remény,
békesség szellemét tartja elénk.

E felszentelt éjben szeretet él,
nem hívatlan vendégként jött, mesél,
-a vágya csak annyi - maradni még
a Földön, amíg csak Ember remél.









Kormos Kata
Hajnalok

Ízekre szedve fekszem rajtad,
alattunk a Föld ragyog;
a narancsos szűz, ha megcsillanna,
elűzné az illatod.

Selyembe ölelsz, magadhoz ragadsz;
felsejlő vágyban arc vagyok.
Szívdobogás, harmatos fagyban
és körbe-körbe hallgatunk.

Ujjadnak nyoma áramos fény,
szikrázó elbocsáttatás.
Hintázok a lelked leg-legölén,
hogy megszakaszt az elbúsulás.

Egy utolsó puha érem lennék
nyelved alatt, ha akarod.
Ciánkék illatok füstje mentén
végleg az ajtód mögött ragadok.









Mészáros Lajos
Add nekem

Add nekem a te szerelmedet,
Hogy az életet szépnek lássam,
És hibáidat megbocsássam.

Add nekem a te szerelmedet,
Mely megszépít, nem rombol, épít,
Vidám mosolyod felélénkít.

Add nekem a te szerelmedet,
Hogy az életem újra éljem,
Fénylő két szemed megigézzen.

Add nekem a te szerelmedet,
Amely felrepít a mennyekbe,
Majd visszavezet az életbe.

Add nekem a te szerelmedet,
Hogy felhőtlenül szeresselek,
Mindenhol téged keresselek.










A boldogság egyszerűen az az anyag,
amelyből felépülsz.
Maga a lényed, legbelsőbb magod.
Az öröm a legbelsőbb magod.
Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat,
nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat...
ha van szemed, látni fogod,
hogy az egész létezés örömteli.
Egyszerűen boldog benne minden.
A fák ok nélkül boldogok;
nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő,
és sosem fognak meggazdagodni,
sosem lesz folyószámlájuk.
Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra.
Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok.
OSHO

Nagyon kellemes új hetet kívánok!

Reméljük Sándor, József és Benedek meghozza

a meleget, persze szél nélkül!



A héten névnapjukat ünneplőket szeretettel köszöntöm!!!!



Baráti ölelés és puszi: Gizella









I. P. Steve
Édes fény

Duplán ragyogott az ablak fénylő párkánya.
Kintről az ezernyi csillag lüktető lándzsája,
bentről a tavasz-oltár izzása szikrázott,
függönyként elzárta az úgyis megszűnt világot.

Holdsugárnál gyertya égett, s illatot szórt a fény.
Szerető ölelés szőtte a percet újra s újra még,
míg halkan sercegő viasz nyelt magába mámort,
de mikor már nem kellett látnia, elaludt magától.












Szép világ

Ez a világ oly szép és csodás lehetne,
ha a gyűlölet ismeretlen lenne,
ember emberrel békességben élne,
haragot, becsvágyat örökre félre tenne.

Testvér testvért igazán szeretné,
fiú és lány között szerelem születne,
valósággá válna mindenki vágya, kedve,
irigység örökre el volna temetve.

Jó volna méltósággal más szemébe nézni,
mindenkitől csak tiszteletet kapni,
bátran lehetne a zöld fűre lépni,
nem kellene tovább nagyravágyást tűrni.

Ez a világ nem is olyan szép,
megalázást, csalást mutat a kép,
emberek a szerelmet, jóságot feledték rég,
megváltó álmokra sokat kell várni még.










Borbáth Sasa
Hópelyhek tánca

És aztán nagy pamacsokba
párnacsatából tollpihe takaró.
Lehullanak a hófehér szirmok,
a szél játékszerként belekap.
Ó, az én szívem szirmai is hullanak!
Adj Uram, békét adj nekem!
Gyötrődő lelkemnek elixírt,
s bomló testemnek életet...
...mielőtt szétesek...
Mindent beterítenek.
Lassan megvakulok, a fénybe
nehéz nézni és látni is egyszerre.
A szél már nem fúj oly erősen.
Mégis mindent távol visz tőlem.
Az emléked soha nem bánthat már,
akár az életünk, csak hópehelytánc.









Boné Csaba
Egy gondolat élete

Pajkos kis gondolat szálldogál az égen,
Pajkos elme alkotta álmában vagy tán ébren.
Siklik a felhőkkel, nem pihen, nem henyél,
Elrepül oda is, hova test el nem ér.
Cél felé haladva magányos társra lel,
Hosszú vándorúthoz barátnak megfelel.
Új társa csakhamar felfedi a titkát,
Hogy tartalmas sorait nemes elmék írták.
- Az én alkotóm bölcs filozófus volt,
Kinek szavára hallgatott úgy élő, mint a holt.
- Hát pajkos gondolat, ki alkotott téged,
Létezésed okát mily nemes célban méred?
- Az én alkotóm nem tudós, nem is művész,
Sokkal inkább egy bohókás bűvész.
Születésem célja nem emlékeztet csiszolt elmék harcára,
Létezésem oka, hogy mosolyt csaljak Hajnalka arcára.
Pajkos kis gondolat, ki holdfénynél születtél,
Egy gyönyörű lány ajkán, remélem, célba értél.









Alakuljon kedvezően a reggeled,
napod, és a heted!...
Őszintén, szeretettel:Marcsi









Jó reggelt!
Tudod Én minden nap egy másikat várok.
Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal.
Talán szebben süt a Nap az emberek jobbak,
s nem kell küzdenünk annyi búval és bajjal,
de tudod a bolond fejemmel még mindig remélek.
Mert hiszek jobba
míg csak élek.
Hát további szép napot kívánva Néked..puszika


















Csendes szép estét, jó éjszakát kívánok neked szeretettel!

A Hold egy sárga tányér az éjjel abroszán,

Az első csillag ráér, még el sem indult tán.

Az álommanó zsákja lassan szétreped,

S a résen át a mákja arcodra pereg.

Aludj jól, álmodj szépeket,

Repülj, szállj, föld és ég felett!

Nem kell más, csak hunyd le két szemed,

Aludj jól, s álmodj szépeket!



puszi Ancika













kannalidia, 2014. március 17. hétfő, 13:05
Címkék: Mysty Kata, Balati Léna, Rovó Gyöngyi, Boyki Regina, Délceg hercegemtől, Mabel Katz,
Kommentek
Mysty Kata: Születő szerelem
Mysty Kata:
Születő szerelem


A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...
ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.
Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...
ébredő boldogságunk játszi csillagát.

Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja
a szellők húrjain örömódát komponál
ahogy nézlek; s tekintetedben megírva
látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!

Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;
a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!
Szemünk egymásba révedt pillanatai
elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.
vorosrozsa66, 2018. november 09. péntek, 20:04
Mysty Kata: Szeretni
Mysty Kata:
Szeretni


Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!

Ha szerethetsz biztató,
ha szeretnek még biztatóbb,
ha szeretve szeretsz a legfőbb Jó!
Semmi se keseríthet el, ha ez való!

A pénz az érzelmeket
veszejtő rossz...
A gonosz nem haboz,
mindent "keresztbe tesz",
ha ráfekszel, fölemel!

Köszönöm, hogy vagy nekem...
Ma is hihetetlen...

Szeretsz; nem tudom;
igazán Te érzed, mi az
ott legbelül, szíved körül...
de ne - ne kutasd!

Nekem elég, ha érzem
én is ott belül,
valami titkos vágy küzd
Érted, kérve: - ne engedj!
Mert úgy is maradni akar!

A szerelem kortalan
vorosrozsa66, 2018. november 09. péntek, 19:32
Mysty Kata: Anyám volt ..
Mysty Kata:
Anyám volt ..

A sírkertek lángrózsáit
koszorúba fonja
Isten őrző szeretete;
S az égi fényben
szeretett halottunk
kedves arca
mosolyog ránk.

Lelke könnyes öröme
támasztja fel a holtan
élőket legszebb
álmaikból.

Anyám! Volt!
Korán meghalt.

Éltében szívét osztotta szét.
"Elfogyott, mint a gyertyaszál".
Most fáklya ég sírja dombján.
Testét bajok, gondok fosztogatták.

Lelkét bármi rosszal ostorozták;
Kezét imába kulcsolta, s azt
Istennel megosztotta...

Egy székely asszony kebelében
a Szentírást tartja kezében;
Ilonkám! -- sorait súgja
kívülről fújja ...

Ugye te is hallod a Hargitán! ?
vorosrozsa66, 2018. november 09. péntek, 19:08
Mysty Kata: Mondd, ősz!
Mondd, ősz!


Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele a fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:
vakon, olykor-olykor szájjal is festő?!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést a lombkoporsóba
zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!

Mysty Kata




Márványkő alatt..
lilagondolatok, 2018. október 29. hétfő, 09:45
Mysty Kata: Anya nélkül
Mysty Kata:
Anya nélkül

Megfogantam
anyaméhben otthon voltam.
Megszülettem,
de már anya nélkül kóboroltam.

Cseperedtem
az otthon lakója lettem.
Növekedtem,
a világ idegen bolygója; keringtem.

Felnőttem, mint a
szirtek között élő nefelejcs.
Kerestem a helyemet,
de nem találtam csak egy fekhelyet.

Hiába kérdeztem,
magamat se érthettem.
Benn szakadt a szó,
"édesanyám", pedig kimondani lett volna jó!

Ragyogott a fénylő nap,
mégis dideregtem.
Turi holmim melegéből hiányzott
az anyai szeretet.

együttérzéssel velük
vorosrozsa66, 2018. október 16. kedd, 12:00
Mysty Kata: Az én fám
Mysty Kata:
Az én fám

A házunk előtt szendereg édes kis
aprócska, kör alakú, örökzöld pázsit.
Alacsony törpe fa áll kecsesen közepén,
koronája egy élet templomba zárt ikonja,
figyelmet magára vonja -huncutul...

Titkon füledbe súgja ébredők álmait.
"Téged őrizlek meg halhatatlanul!"
-Tudod-e meddig él egy fa!?
Lágyan lengő, susogó szellőben
száll hangja tova!

Mindig beszélni szoktam vele
Sűrű ágai közt titkokat rejtek el..
Féltve őrzik őket, könnyes szemmel:
Levelei olykor potyognak, mint a harmat -
cseppek reggel áhítatban...

Mily jó a reggeli álom, sose bánom!
ha előbukkan, s tova is illan hirtelen.
Bárhonnan is közelít; kedvem nem szegi;
Valóságra virraszt és a Nap felé int...

Vidd vagy hozd a szellők vidám
szólamait, ne hagyd, hogy a hervadás
sisteregve
vorosrozsa66, 2018. október 16. kedd, 10:22
Mysty Kata: Születő szerelem
Mysty Kata:
Születő szerelem

A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...
ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.
Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...
ébredő boldogságunk játszi csillagát.

Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja
a szellők húrjain örömódát komponál
ahogy nézlek; s tekintetedben megírva
látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!

Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;
a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!
Szemünk egymásba révedt pillanatai
elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.
vorosrozsa66, 2018. október 14. vasárnap, 16:11
Mysty Kata - Szeretni
Mysty Kata -
Szeretni

Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!

Ha szerethetsz biztató,
ha szeretnek még biztatóbb,
ha szeretve szeretsz a legfőbb Jó!
Semmi se keseríthet el, ha ez való!

A pénz az érzelmeket
veszejtő rossz...
A gonosz nem haboz,
mindent "keresztbe tesz",
ha ráfekszel, fölemel!

Köszönöm, hogy vagy nekem...
Ma is hihetetlen...

Szeretsz; nem tudom;
igazán Te érzed, mi az
ott legbelül, szíved körül...
de ne - ne kutasd!

Nekem elég, ha érzem
én is ott belül,
valami titkos vágy küzd
Érted, kérve: - ne engedj!
Mert úgy is maradni akar!

A szerelem kortalan
vorosrozsa66, 2018. október 14. vasárnap, 16:09
Képek, videók
mysty_kata_vidam_zongo ra.
menusgabor
2018. november 19. hétfő, 20:03
Mysty Kata - Jön a Télapó
sanci81
2015. december 02. szerda, 17:40
Mysty.Kata.kép.jpg
cserhat3
2015. március 07. szombat, 11:55
Mysty.Kata.jpg
cserhat3
2015. március 04. szerda, 20:06
Mysty Kata 1
taltos1
2014. december 06. szombat, 19:28
Mysty Kata637470155543_n.
cserhat3
2014. december 04. csütörtök, 16:08
Mysty Kata...
borigit
2014. október 15. szerda, 14:16
balatoni szívkövek.jpg
kohlinka
2019. szeptember 07. szombat, 15:22
balaton_vitorla verseny07
maroka
2019. július 18. csütörtök, 13:22
gyönyörű naplemente_balat
maroka
2019. március 20. szerda, 11:19
balaton látkép 0222.jpg
maroka
2019. február 23. szombat, 09:57
Balaton 39
taltos1
2018. október 21. vasárnap, 00:20
Balaton 38
taltos1
2018. október 11. csütörtök, 23:39
Balaton 37
taltos1
2018. szeptember 27. csütörtök, 00:41
Balaton 36
taltos1
2018. szeptember 22. szombat, 00:14
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.