Belépés
2019. október 16. szerda | 42. hét | 289. nap | 06:54 | Gál
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Öreg, ráncos arcon
Öreg, ráncos arcon

Öreg ráncos arcon könny botorkál végig,
keresi az utat a száj szögletéig.
Eltűnik, de rögtön másik jön utána,
s egyre keserűbben nyeli a gazdája.

Nem akarja okát mondani könnyének,
de addig unszolom, de addig beszélek,
míg megered nyelve, egy nagy sóhaj szakad:
Nem láttam tíz éve egyetlen fiamat.

Búcsú nélkül ment el, azt hittem visszajön,
csak azért nem beszél, csak azért nem köszön.
Nem tudom merre jár, nem tudom hol lehet,
ahol most él, vajon kap-e szeretetet? -

És a könnyek árja nem akar megállni,
a szíve szegénynek nem fáradt meg várni.
- Ha tudnám, hogy hol van, elmennék utána,
csak megvigasztalnám, ha a szíve fájna.

Csak megsimogatnám, ha bántanák szegényt.
Csak megcsókolhatnám! Csak annyit tehetnék!
De nem írt azóta. Biztosan nem lehet,
azért nem küldött még egyetlen levelet. -

Úgy árad már a szó, mint lehulló könnye,
mentegeti egyre, s várja mintha jönne.
Igen - mondom. - Biztos, nem jöhet, nem írhat,
és ki nem mondanám, hogy mit érdemel az,

aki az anyját szó nélkül elhagyja,
aki felnevelte, aki simogatta.
Aki éjszakáit feláldozta érte,
aki csókolgatta, aki jóra kérte.

Csak nézem remegő, reszkető kezét,
a szája szögletén eltűnő könnyét.
Nézem fehér haját, ami még megmaradt,
szeme opál kövén az ezüst foglalat.

Fekete ruháját, feketébb bánatát,
és látom valahol a tékozló fiát.
Látom a hínárját hazug szeretetnek,
és látom az utat, mi visszavezethet

ebbe a csöndes, könnyes kis szobába,
ha majd összedől a hazugság világa.
Hogyha majd szó nélkül elhagyja valaki,
tudom, eszébe jut, ki mindig szereti.

Talán könnyes szemmel, bocsánatot kérve,
tán' mosolyogva jön virággal kezében,
és ha már nem lesz itt, aki mindig várta,
egy sírhantra kerül a bánat virága.

Tudom, könny botorkál majd az arcán végig,
s keresi az utat a száj szögletéig.
Eltűnik, de rögtön másik jön utána,
s egyre keserűbben nyeli a gazdája.

Páskulyné Kovács Erzsébet
kalmanpiroska, 2019. május 19. vasárnap, 17:48
Címkék: Páskulyné Kovács Erzsébet, száj szögletéig, nagy sóhaj, könnyek árja, szíve szegénynek, szíve fájna,
Kommentek
Metsző késed
Metsző késed

Jaj, Uram, fáj nagyon a seb!
De beteljesült rajtam szent szavad.
Tudtam mikor utakra ráléptem:
a tied lesz minden akarat.
A szőlővesszőt megtisztogatod majd
ha kevés lesz rajta a termett gyümölcs:
s a tőkéből kiáramló nedvek
bezárják bennem a nagy ívű kört.
Tudtam, munkád mindig tökéletes.
Megérteni mégis olyan nehéz:
vadhajtás voltam, s amíg szelíd leszek:
mindkettőnknek bizony nagyon nehéz.
- Metsző késed ha sebet ejt rajtam,
s mélyen jár húsomban az éles penge:
ha feljajdulok, sok szenvedésedet,
véres kereszted, juttasd az eszembe.
Ha szenvedve is bár: maradjak kezedben
felnövekvő, termő vesszőszálad:
Ki a késed alatt nagy-nagy alázattal
fejet hajt, de sohasem lázad.

Páskulyné Kovács Erzsébet
kalmanpiroska, 2019. október 05. szombat, 16:41
Itt állok árván
Itt állok árván

A temetőben most őszi lomb takar,
a fejfádra egy rózsaág hajlik.
Valahonnan egy kicsi fészekből,
felzokogó madár dala hallik.

A szívem is így zokog fel érted,
a lelkemben őszi szél sodor.
Itt állok árván, elhagyottan, s tudom,
szeretni már sohasem fogol.

Óh, Anyám! Hányszor sírtál értem,
mikor bántottak, mikor kinevettek:
Te már nem tudod, hogy hiányzol nekem:
- én sem tudtam, míg el nem temettek.

Rossz a világ. Te mondtad ezt nekem.
De míg itt voltál, az engem ért bánat
felét mindig a szíved hordozta:
s fele-része nem ugyanúgy fájhat.

Megcsal a világ színes délibábja,
csak ígér, de nem ád: azt mondtad nekem.
Megcsalt, Anyám. Százszor is megcsalt már.
- Te akkor könnyeztél, én most könnyezem.

Ha még egyszer kérnél, ha még egyszer óvnál,
ha még egyszer vigyáznál reám,
ha még egyszer átfognál karoddal,
mint fejfádat ez a
kalmanpiroska, 2019. október 05. szombat, 15:58
Keresem az Istent
Keresem az Istent

Keresem az Istent önmagamban,
szelíd arcát, megbocsátó szívét,
keresem a mozdulataimban,
kereszt alatt hajlott vállal ívét.

Keresek egy véres arcot bennem,
a szó nélkül tűrő szenvedést,
imádságot azért, aki megbánt,
a gyűlöletért, a szeretést.

Keresem a gondolataimban,
érzéseim megnyílt mélységében,
- keresem, mint őszi hervadáskor,
virágot a dérverte mezőben.

Keresem, de nem találom sehol,
csak bűnre nézek, s vétket lát szemem,
megtett utam száz buktatójára,
fájó szívvel, sírva emlékezem.

Ádám óta hömpölygő véremben,
századok bűne sodródott belém,
millió sejtem titkait őrzi,
nem akarom, de mégis bennem él.

Én, Istenem! Kinek arcát hordom,
mint gyermek atyjáét - akaratlanul,
fogd meg kezem, és vezess magadhoz,
mint gyermeket, ki lépni most tanul!

Új törvényt írj a keblem belsejében,
adj hatalmat, erőt a bűn felett.
Ne
kalmanpiroska, 2019. október 04. péntek, 10:57
Nehéz út volt
Nehéz út volt

Ennyi év után látom és tudom,
túl a bajokon, túl a gondokon,
a sok lemondás mindennel felért,
nem csinálhattam volna jobb cserét.

Hogy mit vesztettem el, nem is kérdezem,
oly sokat adtál, fiam, énnekem.
Azzal a világ kincse föl nem ér,
ha látom, szemedben ragyog a fény.

Nehéz út volt, de szép volt ám, nagyon.
Törpe lett benne minden fájdalom.
De az öröm óriás nagyra nőtt,
s boldogan állok nagy fiam előtt.

Óh, mennyi, mennyi emlékem maradt,
míg az idő fölöttem elszaladt.
Úgy érzem, hogy túl sokat is kaptam,
az Életnek adósa maradtam.

Olyan nagy kincset nyújtott át cserébe:
Felnőtt a fiam, ember lett belőle!

Páskulyné Kovács Erzsébet
kalmanpiroska, 2019. október 04. péntek, 10:47
A szabadságot hoztad el nekem
A szabadságot hoztad el nekem

A szabadságot hoztad el nekem,
amit minden népek óhajtanak.
Nem csatamezők nagy diadalában,
csendes imában vívtad harcodat.

A szabadságot hoztad el nekem,
az evangélium szent zászlója alatt.
Hirdetted jöttét égi üzenettel,
örök békét jövendölt szent szavad.

Csendes szóval jöttél, az alázat útján,
békességem koronás királya.
Mély sóhajú éjszakák csendjében
vívtad harcod, gyötrődő imákba'’.

Nehéz terhek örököse voltam,
Ádám útján sírva járó ember,
Ki a szabadságért örökös vágyban él,
de lázadni nem tud, lázadni mégse mer.

A szabadságot hoztad el nekem,
úgy, ahogy a lelkemben álmodtam.
Bűn igáját összetörted bennem, a
Te győzelmed van szabadulásomban.

Hányszor vitted ezt a bűnös embert
könyörögve az Úr Isten elé,
hogy szolgasorsom oldozza fel benned,
úgy indultál a Golgota felé.

Hányszor borultál le a
kalmanpiroska, 2019. október 03. csütörtök, 15:21
A századik
A századik

Valami mindig hiányzott nekem,
valamit kerestem szüntelenül.
Útvesztőkön, bűnök vadonjában,
sokszor jókedvűn, sokszor keserűn.

Valamit elvétettem egyszer valahol.
Vagy talán nem is én, valaki más?
És azután hiába kerestem,
én voltam-e, vagy más volt a hibás?

Nyugtalanság élt már a szívemben,
űztem, hajtottam az Élet vágyait:
Azt hittem, hogy boldog leszek egyszer,
ha szívem megtalálja álmait.

A vágyaim délibábja ringott
a csalfa Élet kitárt karjain,
s mielőtt elértem, szertefoszlott,
mint a hab a folyó hullámain.

Mielőtt elértem, mindig elszállt:
Eltörött bennem egy darab remény.
Fogytak az álmok, fogytak az évek:
Egyre jobban, szegényebb lettem én.

- Fáj, Uram, hogy Tenélküled éltem,
s most könnyeimmel jövök csak feléd.
A felriadt lelkiismeretem
ezer fájdalma hozott Teeléd.

Fáj, Uram, hogy fájdalmat okoztam:
itt van velem minden
kalmanpiroska, 2019. október 02. szerda, 19:59
Üdvösségem záloga
Üdvösségem záloga

Üdvösségem záloga, te régi fakereszt.
Töltsd be égi fényeddel, töltsd be a szívemet.
Sötét árnyak útjain indultam el feléd,
sűrű homály vesz körül, megérkezni nehéz.

Göröngyös út az utam, sok könnyel áztatom.
De egyre közelebb visz hozzád a fájdalom.
Nagypéntek bús alkonyán leborulok eléd,
s aki meghalt érettem áldva-áldom nevét.

Páskulyné Kovács Erzsébet
kalmanpiroska, 2019. október 01. kedd, 20:11
Igazán csak a szívek beszélnek
Igazán csak a szívek beszélnek

Édesanyám! Te jó, te drága!
Szeretném a legszebb szót kimondani most,
kimondani a legszebb vallomást,
amit a nagy érzés szívemből kihoz.

Szeretem a reggelt amikor rád nevet,
s beragyogja arcod mosolyát,
szeretem az este puha, selymes csendjét,
s az éjszakát, mert reád vigyáz.

Szeretem a nyíló virágok illatát,
a szót, amely szívedhez elér,
szeretem a tavaszt, a lombhullató őszt,
a telet, a nyarat, hogy mindig visszatér.

Szeretem érted ezt a nagy világot,
mert számomra Te vagy minden benne!
Ha rajtad kívül nem lenne más egyéb,
ez a világ akkor is szép lenne!

Édesanyám! Oly kevés a szó
elmondani, hogy szeretlek téged!
Édesanyám! Ugye, te tudod jól:
igazán csak a szívek beszélnek!

Páskulyné Kovács Erzsébet
kalmanpiroska, 2019. szeptember 29. vasárnap, 21:02
Képek, videók
Kovács Erzsébet Csöpi Hor
jucinenadov
2017. január 02. hétfő, 13:03
KOvácsné Bodrts Erzsébet.
kismotor
2009. március 07. szombat, 22:08
Szögletes kerekasztal
sanci81
2018. január 01. hétfő, 16:28
rózsás szögletes rizspapí
pildu
2016. október 08. szombat, 18:05
Ásványpasztás szögletes l
pildu
2016. augusztus 02. kedd, 11:03
A szögletes fenék
sanci81
2016. június 12. vasárnap, 14:17
Szögletes torta.jpg
pacsakute
2016. április 01. péntek, 21:15
bőr öv szögletes csattal.
dnemethk
2015. június 16. kedd, 21:24
bőr öv szögletes csattal
dnemethk
2015. június 16. kedd, 21:22
Fehér szögletes gyertyák.
pacsakute
2013. október 31. csütörtök, 18:14
Szögletes vállakkal
csalogany13
2013. május 26. vasárnap, 15:58
Szögletes dobozka.jpg
gigi55
2012. szeptember 15. szombat, 19:43
szebenyi_juditsziv_soh aja
menusgabor
2019. október 12. szombat, 18:02
Sóhaj.jpg
menusgabor
2018. augusztus 04. szombat, 21:00
Libakerti Albert sóhaja a
chillik
2018. január 05. péntek, 05:20
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.