Belépés
2020. július 12. vasárnap | 28. hét | 194. nap | 17:54 | Izabella, Dalma
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kis történetek a vasútról
23. Füstkarikák

Olyan sokat olvasok a dohányzás ártalmairól, hogy előbb-utóbb abbahagyom -
az olvasást! (Aranyköpések)

A cigaretta nálam is úgy jelent meg, mint bárki másnál. Gondolom én.
Úgy 10-12 éves lehettem. A hasonlókorú unokatestvéreimmel rengeteget játszottunk együtt Pápán. Nem messze a lakásunktól volt egy tó. Jó piszkos volt, de lehetett benne fürödni és horgászni is (akinek volt hozzá türelme).
Egyik délután az unokabátyám, aki egy évvel volt idősebb nálam (öccse pedig egy évvel fiatalabb, a húga , aki mindig velünk tartott, annyi idős volt, mint én) valahonnan szerzett cigarettát. Valószínű az apjától lopta, de nem árulta el.
Rábeszélt bennünket, hogy cigarettázzunk. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen az, csak láttuk a felnőtteket, mennyire szívják.
Hagytuk magunkat elcsábítani és bevonultunk az udvar hátuljában lévő disznóólba, ami akkor üres volt. Meggyújtottuk a cigarettát és az első slukk után olyan köhögés jött ránk, hogy majdnem megfulladtunk. Amikor a köhögés csillapodott, tovább szívtuk a cigit.
Egyikünknek sem okozott nagy élvezetet, de végig elszívtuk a cigiket és szaladtunk a tóra, hogy a büdös cigaretta szagot kimossuk magunkból.
A felnőttek nem vettek észre semmit, úgy, hogy az egészből nem is lett nagy élmény.
Utána sokáig nem törődtem a cigarettával.
Már Szegeden a Vasútforgalmiban tanultam, és a "Bakter"-ban laktam, így hívták a kint lakók a Nevelőintézetet (később mi magunk is).
A Bakterban akkor tiltották a dohányzást a diákoknak.
A tiltás azt eredményezte, hogy néhány "bagós", aki rendszeresen cigarettázott, lejárt az épület pincéjébe dohányozni. Sokáig nem jött rá senki. Egyszer aztán valamelyik meggondolatlan, eldobott egy égő csikket a pincében, ahol rengeteg papírt tároltak.
Szó, mi szó kigyulladt a pince. Lett nagy felhajtás. Jöttek a tűzoltók, gyorsan végeztek az oltással.
Az igazgató kinyomozta ki volt a "bűnös", és megbüntette valahogy (nem volt nagy büntetés), de ettől kezdve, megengedték az épületben, egy kijelölt helyen a dohányzást.
Néhány haver egyszer-kétszer hívott engem is egy-egy cigire. Először ritkábban, később egyre sűrűbben jártam a cigiző helyre.
Annak, hogy nem lettem nagy dohányos, egyetlen oka volt. Nem volt pénzem.
Anyám nem küldött. Minek küldött volna. Úgy tudta megkapok mindent. Úgy is volt.
De cigarettát azt nem kaptam.
Néha, úgy szereztünk pár forintot, (négyen voltunk jó barátok. Tevékenységünkkel egy könyv megtelne. Egyszer sort kerítek rá), hogy éjszakánként kijártunk az állomásra "kényszerkirakást " végezni. Legtöbbször szenet lapátoltunk ki a vagonból. Megdolgoztunk a pénzünkért, aminek egy része cigarettára ment el.
Volt olyan eset, hogy nem volt pénzünk, nem volt cigarettánk. Egyikünk talált a zsebében 10 fillért. Felcsillant a szemünk. Lesz cigarettánk. A legkisebbet Johnit, beküldtük a trafikba, kérjen egy szál Sellő cigarettát, aminek az ára 8 fillér volt. A maradék 2 fillérért kérje meg a trafikost, hogy gyújtsa meg a cigit.
A Sellő cigaretta úgy nézett ki, hogy több, mint a fele hűzni volt, amit szépen benyomogattunk és adtuk egymás szájába. Csodálatos élvezet volt ez a 3 centiméteres cigaretta. Arra kellett vigyázni, nehogy a hamu leessen, mert akinél leesett, legközelebb az volt a felelős azért, hogy legyen cigarettánk.
Bár a Bakterban megengedték a dohányzást, de az iskolában továbbra sem volt szabad dohányozni. Még a városban sem.
Egyik osztálytársamat egyszer meglátta az igazgató,( aki Közlekedés földrajzot tanított nekünk), a városban, hogy szívja a cigit.
Másnap földrajz órán jól elszórakoztunk. Kivéve persze Zolit, a bagóst. Ő szegény végigizzadta az órát. A diri kihívta felelni. Utazzon el Stockholmból Athénbe (persze vonattal).
Mondja az elágazó-, csatlakozó- és határ- állomásokat is. Ahány tévesztés, annyi egyes.
Ezen az órán 11 egyest szedett össze. Pedig tudtuk a földrajzot, mert az igazgató minden vonalat bemagoltatott velünk. A 11 tévesztés, beleszámítva, hogy Zoli kegyetlenül izgult is, nem is volt olyan sok. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a rengeteg egyes ellenére év végén földrajból megkapta a 4-est.

Többször is előfordult, hogy nem volt cigarettánk. Ilyenkor összeült a csapat és addig okoskodtunk, amíg ki nem találtunk valamit.
Egyik alkalommal például azt, hogy fogadást ajánlottunk az osztálytársainknak. Egy doboz cigarettáért levágatjuk a hajunkat kopaszra. Akkor még nem volt divat a kopasz fej, sőt mindenki hosszú hajat növesztett (amit némelyik tanárunk igencsak ellenzett).
Mindegyikőnknek szép, dús haja volt. Nem is akarták elhinni, hogy képesek vagyunk tőle megválni. Alakult a fogadás. Ha mindhárman (akkor még a negyedik haver nem volt)
lekopaszítjuk magunkat, nyerünk 12 doboz cigarettát. Ez nekünk egy fél évig elég.
A fogadásban érdekelt és a műtétre kíváncsi, fél osztály betódult a fodrászhoz, ahol elmondtuk miről van szó. Fiatal fodrász srác volt. Vette a lapot. Én ültem be elsőnek.
Végigtolta a gépet a fejem tetején egyik fülemtől a másikig, azután a homlokomtól a tarkómig és kijelentette, hogy kész vagyok. Egy szép fehér kereszt éktelenkedett a fejemen.
Mire jól kiröhögtük magunkat, mindegyikünk tök kopasz volt. A cigarettát megkaptuk.
A kopaszság nem is zavart bennünket, de mindenki a mi fejünket simogatta.
Azt meg már nem szerettük. Sanyi édesanyja,- ők Szegeden laktak,- kötött nekünk "jumbó-sapkát", közepén egy kiálló szállal, amire mindig húztunk egy lyukas kétfillérest. Ebben a sapkában jártunk éjjel-nappal, amíg ki nem nőtt a hajunk.
1956-ban, amikor a forradalom miatt egy-két dolog az iskolában is megváltozott, nem volt sem pénzünk, sem cigarettánk. Iskolába nem jártunk, haza nem tudtunk menni (én akkor Kőszegen laktam és nem sikerült hazatalálnom), csak ténferegtünk.
Az öreg portás, Büki bácsi tartott szóval bennünket. Rengeteget tudott mesélni.
Egyszer hozott nekünk cigarettát. Mirjamot meg Leventét. Hogy honnan szerezhette ?
Ezeket már akkor sem lehetett kapni.
Ezeket a régi cigarettákat én nem szívtam el, hanem szépen elraktam. És ezzel elkezdődött egy hobbim. Gyűjtöttem a cigarettafajtákat. Akkor még csak szálanként.
Otthon a nagymama varrógépével nylonból varrtam tartót, olyan volt, mint a tölténytár, és beledugdoztam a cigarettákat szálanként, majd a felső szélét is bevarrtam.
Rengeteg cigarettát gyűjtöttem így össze. Volt vagy húsz tölténytáram.
Amikor elkezdtem házat építeni, sajnos a cigaretták felkerültek a padlásra és mire észbe kaptam, már mind tönkre ment. Átütött a nikotin a nylonon. El kellett dobnom.
De a gyűjtést nem hagytam abba. Elkezdtem egész dobozzal (megbontatlanul) gyűjteni.
Nem dohányoztam, de minden trafikban ismertek. Ha megjelent egy újfajta cigaretta, vagy alkalmi kiadvány (700 éves Győr, 125 éves a Pest-váci vasút stb) abból nekem vennem kellett. Ha valaki azt kérdezte, hogy mit hozzon külföldről, könnyű volt: cigarettát.
Anyósom egyszer kitolt velem, no nem készakarva, mert vettem egy doboz ,,Utasellátó" cigarettát és amíg be nem tettem a végleges helyére, vesztemre, a konyhaszekrénybe tettem.
Nem voltam otthon, amikor jött az anyós bátyja, nagy dohányos, és kérdezte, hogy nincs-e otthon cigaretta. A mama észrevette, hogy van egy doboz cigi, elővette, kibontotta és megkínálta az öreget. Nagyon fel volt háborodva, amikor látta milyen mérges vagyok emiatt: egy szál cigit sajnálsz a nagybátyádtól? Mondtam, hogy az egészet odaadhatta volna, mert nekem így nem ér semmit.
Sajnos, többet nem is lehetett kapni ezt a cigit.
Rengeteg cigarettám volt. 850-900 csomag! Kiállításra jártam vele.
Ennek is az lett a sorsa, hogy új lakásba költözéskor a gyűjtemény bekerült a közös tárolóba. Egyszer, amikor megyek hazafelé, látom , hogy a tároló ablaka alatt rengeteg cigi van elszórva. Rosszat sejtettem. Be is teljesedett. A házban lakó jó kis gyerekek megtalálták és szétszórták. Elszívni már nem lehetett, mert volt amelyik már 30 éves volt.
Amikor forgalmista lettem, 1970 körül kezdtem el dohányozni. Kezdettől fogva Szimfóniát szívtam. Néhányszor próbáltam abbahagyni. Kevés sikerrel.
Egyik éjszakai szolgálatunk előtt, hárman voltunk akkor férfiak, elhatároztuk, hogy leszokunk a dohányzásról. Mindegyikőnk elővette a még meglévő cigarettáját, összegyűrtük és bedobtuk a salgótarjáni vaskályhába, ami az iroda sarkában állt (akkor még nem volt központi fűtés!). A tűz nem égett, mert nyár volt. Erős volt az elhatározás.

Nem is gyújtottunk rá.
Egy darabig.
Úgy este 11 óra után, amikor az utolsó munkásvonat is elment, megyünk be a társammal a forgalmiba. Látjuk ám, hogy a harmadik kollégánk vállig felgyürkőzve a kályhában matat.
Hát te mit csinálsz? - kiáltottunk rá.
Nem volt finom hozzánk: le vagytok szarva, rábeszéltetek a leszokásra, de én már nem bírom tovább, keresem a cigarettáimat. Meg is találta. Rá is gyújtott. Azután mi is.

Egyszer majdnem leszoktam, amikor egy vasárnapi szolgálatban az értesítőt küldtem el cigarettáért és ő tévedésből nem füstszűrőset hozott. Azt mondtam, hogy azt azért nem.
Két-három hónapig tartott.
Amikor oktató lettem, 1979-ben, abbahagytam a cigit. Egyrészt azért, hogy ne mutassak rossz példát a hallgatóságnak, másrészt azért, mert az oktató és az orvosi rendelők egy folyosón voltak és a dohányosoknak ki kellett menni a peronra bagózni.
1992-ben visszamentem az irányító toronyba, ahol olyan kolléga mellé kerültem, aki a "lengyelpiacon" vett olcsó, bolgár és román cigarettákat szívott. Ezek ugyan olyan gyengék voltak, mint a szalma, de cigaretták voltak. Kínálgatott vele engem is . Először elszívtam egyet-kettőt. Később már nem akartam potyázni, inkább vettem magamnak a hagyományos Szimfóniát.
Már visszakerültem a Tanműhelybe, még mindig dohányoztam.
2003-ban egy évre abbahagytam.
Az interneten írtak ki egy pályázatot, hogy aki fél évig nem szívja 25 ezer eurót nyerhet. Nem szívtam egy évig, az eredményhirdetésig. De nem nyertem.
Bánatomban rágyújtottam.
Jelenleg már 5 éve nem szívom a cigit. (2010) Semmi apropó, semmi alkalom. Rájöttem, hogy mennyibe kerül nekem a cigi és egyik pillanatról a másikra, abbahagytam. Ahogy lenni szokott, eleinte nem tudtam mit kezdjek magammal. Minden szünetben rá szoktam gyújtani. Olyat is elkövettem, hogy nem tartottam szünetet, ez meg a tanulóknak nem tetszett.
Ma már egyáltalán nem hiányzik.
Még szerencsém is van, mert lassan már sehol nem lehet dohányozni.
Mondom is a diákjaimnak, akik cigiznek:
Szokjanak le. Nagyon könnyű!
Én már vagy 15-ször leszoktam.
stefenson39, 2015. augusztus 22. szombat, 15:38
Címkék: dohányzás ártalmairól, cigaretta nálam, lakásunktól volt, évvel volt, évvel fiatalabb, apjától lopta,
Kommentek
Kis történetek a vasútról
110. Nyugdíj

Ne dühöngj, hogy megöregedtél. Van, akinek ez sem sikerül.
(G. B. Shaw)

Ez az, amit nagyon-nagyon sokan várnak.
Talán én vagyok az egyetlen kivétel.
Ugyanis mindig az jutott eszembe, hogy amíg nem megyek nyugdíjba, azt csinálom, amit szeretek és fizetnek is érte.
Ráadásul nagyon sok barátommal, kollégámmal tudok kapcsolatot tartani.
És következett a kérdés.
Ha nyugdíjba megyek, mit fogok csinálni?
A kertben ugyan nagyon sokáig el lehetne tevékenykedni. Még egészséges is.
De kapáltam nagyon sokat és valahogy nem elégített ki.
Sportoláshoz már nem vagyok eléggé fiatal.
Bár a sakkot még sokáig el lehetne művelni. De előbb-utóbb azt is megunnám.

Mindezektől függetlenül én is számolgattam, hogy mikor megyek nyugdíjba.
1997-ig a nyugdíj-korhatár férfiaknál 60 év volt, a nőknél, ha jól emlékszem, 55 év.
A vasútról ennél előbb is el lehetett menni nyugdíjba.
Méghozzá úgy, hogy a
stefenson39, 2016. október 02. vasárnap, 11:27
Kis történetek a vasútról
109. Alkalmasság vizsgálat

Az orvosi rendelőben azért várunk olyan sokat, mert az idő mindent begyógyít.
(Graffiti)

Akárcsak a honvédségnél vagy a hivatásos gépkocsivezetőknél, a vasútnál is kötelező az orvosi alkalmasság vizsgálat.
A vasút-pszichológia gyakorlati alkalmazása 1948-tól számítható, bár a közlekedés lélektan kutatása már az 1920-as években elkezdődött.
1948-ban megalakult a KPM (Közlekedési és Postaügyi Minisztérium) Vasúti és Közúti Alkalmasságvizsgáló Intézete.
Az Intézet a Baross tér 9. szám alatt állt.
1957-ben, amikor a vasúthoz jöttem, nekem is ide kellett mennem alkalmasság vizsgálatra.

A vizsgálatok , mint általában az orvosi vizsgálatok, vizelet-vizsgálat, látás-, hallásvizsgálat, egészségi állapot felmérésből állt, de ezen kívül kikérdezték a jelentkezőket az életkörülményeikről, korábbi betegségeikről, esetleges alvászavaraikról.
Teszteken keresztül vizsgálták többek között, hogy
stefenson39, 2016. szeptember 27. kedd, 07:48
Kis történetek a vasútról
108. Bíróságon

A szakértő olyan fickó, aki mindent tud valamiről, de semmit nem tud a többi dologról.
(szleng)

Kezdettől fogva figyelmeztettek arra, hogy a vasút veszélyes üzem, és minden vasutasnak van egy téglája a börtönben.
A figyelmeztetés persze, sohasem árt, de legjobb tudásom szerint, kevés vasutas jutott börtönbe, valamilyen szolgálati mulasztás következtében.
Bíróságra már többen eljutottak, mert ha olyan baleset történt, ami személyi sérüléssel, vagy halállal járt, és a balesetvizsgáló megállapította a mulasztást, akkor a bíróság is tárgyalta az esetet.
Akkor is bíróságra került az ügy, ha személyi sérülés ugyan nem történt, de a baleset következtében jelentős anyagi kár keletkezett.
Hogy mi számít jelentősnek, az időnként változott.

Ennyi bevezetés után elmesélem az én esetemet.
A rendelkező toronyban voltam forgalmi szolgálattevő.
A táblakezelőm Erzsike volt, akivel évek óta dolgoztunk
stefenson39, 2016. szeptember 24. szombat, 09:14
Kis történetek a vasútról
107. Rendőrt hívtam

Bölcsesség, ha tudjuk, mi a teendőnk. Érdem, ha meg is tesszük.
(David Starr Jordan)

Előfordul, hogy napokon, heteken keresztül nem történik semmi különös.
A vonatok jönnek-mennek.
Egyengetjük persze az útjukat, hogy lehetőleg ki ne essenek a menetrendből.

A kolléganőm nagyon mérgesen tudott rám nézni, ha megjegyeztem, hogy nincs semmi izgalom, nem késnek a vonatok, nem kell csatlakozásra várni, nem kell egyetlen vonatot sem elterelni. Működnek a váltók, a jelzők.
Nem szakítja le a vihar, vagy a nagy hó a felső vezetéket.
De még a színes-fém-gyűjtők sem lopják sehol a kábeleket.

Persze ilyen hülyeséget csak viccből szoktam emlegetni.
Nem kívántam én sem, hogy történjen valami rendkívüli.
A nélkül is előfordult, hogy izgalmassá vált a szolgálat.

Éjszaka voltunk szolgálatban.
A közlekedés elcsendesedett.
Néhány áthaladó tehervonat szaladgált Hegyeshalom és Budapest
stefenson39, 2016. szeptember 20. kedd, 08:11
Kis történetek a vasútról
106. Vissza a ,,Toronyba ,,

A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik és közben azt csinálja, amihez kedve van.
(Bob Dylan)

Úgy hozták a körülmények, hogy több, mint tizenöt évi oktatói tevékenység után visszamentem a rendelkező toronyba forgalmi szolgálattevőnek.
Ennek egyik oka az volt, hogy anyagilag a padlóra kerültem, mert a nyúli ház árát betettem egy Bt-be, azzal a reménnyel, hogy náluk majd a pénzem megfial.
Elszámítottam magam.
A Bt-t feljelentették, hogy jogosulatlanul foglalkozott a pénzzel.
Én pedig nem mehettem sehova panaszkodni.
(nem úgy, mint most a devizahitelesek. Ők, Ócsa mellett, még lakásokhoz is juthatnak.)
A rendőrségen, a bíróságon semmi jóval nem biztattak.
Sőt, a felszámoló, mivel nem tudott behajtani egy fillért sem, ráharapott az én félig megnyert bírósági peremre, és azt ígérte, ha megnyerem az illető családi házat, abban a pillanatban elveszik
stefenson39, 2016. szeptember 10. szombat, 08:31
Kis történetek a vasútról
105. Házépítés másodszor

Ha nincsen semmi gondod, építs egy házat.
(ismeretlen)

A második házasságom kezdetén, Győrben, egy társasházban laktunk, a feleségem lakásában.
A környék nagyon nyugodt volt. Messze esett a nagyvárosi forgalomtól, de volt egy hibája.
Valamikor ezt a házat olyan helyre építették, ahol előtte ingovány volt.
Ez akkor éreztette a hatását, ha esett néhány csepp eső.
A falak rövidesen derékmagasságig nedvesek lettek.
Úgy látszik a szigetelést kispórolták.
Elhatároztuk, hogy elköltözünk.
Ennek a lakásnak az árából, valamint amit én kaptam a baráti házból, nekiláttunk lakást keresni.
Az, hogy egész Győr várost bejártuk még kevés is ahhoz képest, amennyit keresgéltük az ideális, jövendő otthont.
Jártunk a belvárosban. A Baross úton, a Bécsi udvarban megtetszett egy lakás. Drága volt.
A külső Baross úton, túl zajos volt, a Tihanyi úton kocsma
stefenson39, 2016. szeptember 03. szombat, 11:38
Kis történetek a vasútról
104. Eltűnt a pontonhíd

Ne lopj! A kormány rühelli a konkurenciát!
(Jay Leno)

Nagyszentjános állomás raktárépülete mellett a pályamester tudtával és hivatalos engedéllyel egy állami ,,céltartalékot" képező pontonhidat tároltak.
A hatalmas, több alkatrészből álló szerkezet senkit nem zavart.
Megszokták a szolgálatban levő vasutasok és az utasok is.

A pályamesternek is, aki egyik vonat mozdonyán utazva tartott vonalbeutazást, a hiánya tűnt fel.
Azt észlelte, hogy a hídnak nincs meg minden alkatrésze.
Felvette a kapcsolatot a nagyszentjánosi állomásfőnökkel és megállapították, hogy több alkatrész is hiányzik a pontonhíd mellől.
Vizsgálatot indítottak és kiderült, hogy bizony itt lopás történt.
Az eset nyilvánosságot kapott a sajtóban is, ahol - akárcsak én a címben - azt írták, hogy ellopták a hidat.
Nem lopták el az egészet, mert a nagyobb darabokat otthagyták.
Azok az alkatrészek, amiket
stefenson39, 2016. augusztus 23. kedd, 10:32
Kis történetek a vasútról
103. Maratoni séta

A túravezető az az ember, aki soha nem téved el, legfeljebb útvonalat módosít.
(Bölcsességek)

Egy éven keresztül remete életet éltem.
Egy szerény albérletben, ahol az ágyon és egy kis asztalon kívül még egy ruhásszekrény szolgálta ki az igényeimet.
Televízió, rádió nem volt.
Könyvet néha kerítettem elő, de legtöbbször inkább csak írtam.
Még mindig az utasítások megtanulásához, megtanításához készítettem jegyzeteket.

Nem kívánom senkinek az ilyen sivár életmódot.
Sokáig nem is bírtam én sem.
Egy aforizma szerint: Az élet rövid. Így minden hibát nem követhetünk el saját magunk. Szükségünk van hozzá még valakire.
Igazat adtam neki és kerestem egy társat.
Szerencsém volt, mert találtam egy aranyos, kedves, okos teremtést, akinek még ráadásul humora is volt, így megértette, amikor azt mondtam neki, hogy pont úgy néz ki, mint a második feleségem.
Kérdezte, hogy miért, hát hány
stefenson39, 2016. augusztus 18. csütörtök, 09:57
Képek, videók
Karácsonyi történetek
mesetar
2012. október 17. szerda, 09:42
Matematikai történetek és
hollygergo
2009. február 07. szombat, 18:13
Különös történetek1000.jp
hollygergo
2009. január 31. szombat, 15:53
Megható történetek:Szerel
moncsicsi83
2007. december 30. vasárnap, 11:45
Történetek A Bibliából.hu
rambobby
2007. szeptember 03. hétfő, 20:18
A Legédesebb Történetek.h
finike
2007. július 31. kedd, 11:19
A Legédesebb Történetek.h
rambobby
2007. június 19. kedd, 08:30
365+1mese és történetek.g
nemarika
2007. április 03. kedd, 21:07
VK a szakma ártalmai.jpg
kati53
2008. augusztus 29. péntek, 15:16
Cigarettázók
sanci81
2017. augusztus 14. hétfő, 14:14
cigaretta.gif
sz719eszter
2016. május 11. szerda, 18:49
cigaretta.jpg
kicsoda57
2015. július 04. szombat, 14:49
cigaretta.jpg
relisisi
2015. június 01. hétfő, 08:11
Cigarettázó macska
sanci81
2014. december 27. szombat, 20:33
szegedi cigaretta.jpg
agica2004
2014. április 18. péntek, 17:12
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.