Belépés
2018. december 17. hétfő | 51. hét | 351. nap | 15:37 | Lázár, Olimpia
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - Etele hun királyról.
Tompa Mihály - Etele hun királyról.

Görög császár, nagy hatalmas,
Szeretnéd hogy nyugton alhass!
Mert minek a bibor, bársony?
- Két annyit ülsz paripádon, -
S birodalmad sikja, halma?
- Idegen ló nyerít rajta, -
Arany, ezüst sarcba mégyen!
Nagy a romlás, - hát a szégyen?





Ki így bánik a császárral,
Akkor nyomván, mikor kárt vall,
Cselvetésben eszén túl-jár,
S kardján annyi vér pirúl már:
Etele, a hun király az.
Akit ösmér, fél a száraz;
Mert mikép a nádat a szél:
Népeket hajt meg, ha felkél.

Összetűzni véle káros...
Görög udvar mást határoz;
Hogy a világ félelmére,
Kard helyett, a gyilkot mérje.





Hogy kitől fut a csatában:
Mellé csusszék sátorában,
S őt, kinek öl pillantása,
Álmában átverve lássa.

Szerencsére! mig ezt főzik:
Egy hun-ember bevetődik;
- Ki jár világ-látni messzi, -
Nosza le kell kenyerezni!
Könnyen rááll, - nem kell sok szó,
S görög ésszel még az a jó,
Hogy nem-is vesz dijt előre,
Szabadkozván inkább tőle.





Görög és hun együtt négyen:
Útra kelnek hevenyében:
Kalaúzul a hun szolgál
Ösmeretlen tájékoknál;
Nevök: Etelhez követség:
Céljok: hogy őt elveszessék;
Pénz- vagy csellel csak megejtik...
Célhoz vezet valamellyik!

S mennek, mennek éjjel, nappal,
Küzdve széllel, vízzel, vaddal;
Járnak bércen, szíkes háton,
Ekevastól szűz rónákon.





Látnak szilaj ménest, nyájat
S vándor népet, mely a tájat
Hol elhagyja, hol megszállja...
Se törvénye, se királya!

S táborához hogy jutának
Világdúló hun királynak:
Meghökkennek népe számán...
S áll előttök ritka látvány:
Zöld gyepen sok tarka sátor,
Ott verseny, itt áldomás, tor,
S míg dal zeng az ősek nyelvén:
Lobog a tűz, robog a mén!





S eléjök sok főhun nyargal, -
- Telve a szem bősz haraggal. -
Kihez jöttök? - Eteléhez...!
És mi jóért? - Ő ha kérdez...
Felrivalnak Edek s mások:
Ha még-is megmondanátok...!
Ejh! a fővel kell beszélnünk,
A lábbal hát nem beszélünk!

Ha nem szóltok, szólunk hát mi
Uratok küld boszút állni...
Hogy kit futtok a csatában:
Átverjétek sátorában!





Ezért jöttök, erre hoztok
Színaranyban ötven fontot; -
Csak körűlte! - gúnnyal szólnak, -
Módotok lesz benne holnap!

Este lett s az éj beálla,
Görögöknek nincsen álma!
Búslakodnak, tépelődnek:
A hun árulá el őket...?
Vagy varázslást üzve, más ki
Szemeikből olvasá ki:
Mit terveztek? mit akartak?
S célját tőrnek és aranynak!





Nem javalja semmi, semmi,
Etelével szembe' lenni!
Sőt amelyik arra képzel,
Küzd halálos rettegéssel;
Míg hát tart az éjszakába':
Esze nélkül kap lovára
A görög, s megy fékeresztve,
Megdöbbenvén zajra, neszre.

S mit használ, hogy gyors lovok van?
Gyorsabb hun nép zúg nyomokban!
Szóval érvén, mond a hadnagy:
,Nem jól mentek!' (Semmi csak hagyj!)





,Rendesebb lesz ha megálltok!'
(Meg kell állnunk, nem bocsáttok...!
,Erre, erre...! vissza köztünk!'
(Jól tudjuk már, hogy elvesztünk!)

,Ha kell, reggel elmehettek!
De most sátort ülünk nektek!
Hozunk vad bőrt éjszakára,
Halat, barmot vacsorára;
Mert ugyan mit mondanának,
Hogy csufjára a világnak,
Éhen, szomjan elmenének
Vendégei Etelének?!'


chillik, 2018. június 13. szerda, 05:12
Címkék: Tompa Mihály, Felrivalnak Edek, Vendégei Etelének, világ félelmére, gyilkot mérje, hun-ember bevetődik,
Kommentek
Tompa Mihály: Őszi tájnak...
Tompa Mihály: Őszi tájnak...

Őszi tájnak hervadása!
Őszi napfény ragyogása!
Hervadásból, fényből támad
Lelkemen e kedves bánat.

Omlik a lomb, hallgat a dal;
Visszatérek gondolattal
A tavaszra,... ah de annál
Betegebbnek tetszik a táj!

Ez a rét volt olyan ékes?
Ez a határ olyan népes?
Ez a halom, völgy és tájék...
Mintha a sirkertben járnék!

Lemegy a nap nem sokára...
Haldoklásnak szent országa!
Olyan édes forró vággyal
Ölel téged lelkem által!

Az elmulás bája rajtad,
Lelkemen vesz mély hatalmat;
S bár meghalni kéne véled:
Mégis, mégis szeretnélek!

Néma a táj, arca sápadt,
Rá derengő napfény árad;
Ah, mi vonzó szép halál van
E mosolygó hervadásban!

Édes terhed, édes álom
Szinte érzem szempillámom;
Hogy lehajtsam, szinte
foldinefehereva, 2018. november 20. kedd, 11:54
Szép napot mindenkinek!
Babits Mihály: Mint különös hírmondó
(részlet)
Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot
mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket
sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál
s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy mótor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl
gépfegyvert próbál - oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki cívakodásért
ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves
jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
a konok isteneket vakítva lobogjon az égig
szellem és szerelem - jól tudta ezt a hegyi hírnök
s elbútt, messze a
kirscha, 2018. október 31. szerda, 09:00
Vers
Tompa Mihály:

Ősszel születtem...
Ősszel születtem én, tavasz leend,
Mikor reám esteledik!
Sárgult falomb állott bölcsőm felett,
Koporsóm majd rózsák fedik!
Ah, amikor jövék: örömtelen
S hideg tél halvány arca vára!
S búcsúznom akkor kell, midőn jön a
Tavasz virága s langy sugára!

Ah, most is ilyen az én életem!
Vágyam hajt, kerget untalan,
Mi boldog tudnék lenni, Istenem!
S ki vagyok most? Boldogtalan!
Akkor jőnek elkésett örömim,
Ha majd keblem kihűlt, kiégett...
Addig jertek, míg késő nem leend,
Siessetek, kedves vendégek!
kirscha, 2018. október 26. péntek, 20:25
Az ősz nyájas verőfényén ülök, Körültem sárga, száraz lomb
Az ősz nyájas verőfényén ülök,
Körültem sárga, száraz lomb zörög;
Oly jó itt künn nekem!
A természetnek hervadása
Beszél lelkemnek csendesen.

Sápadt vagyok, mint az ősz, s hallgatag,
Nem érzek én sem mély fájdalmakat;
S míg bús szellő susog,
S nyájas sugár dereng az őszben:
Ajkam sóhajt, - és mosolyog.

Tompa Mihály - Ősszel
koszegimarika, 2018. október 21. vasárnap, 11:34
A Gólyához... .
Tompa Mihály:

A Gólyához...
.

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:59
Első szerelem...
Tompa Mihály:

Első szerelem...

Emlékszem még, emlékszem reája,
Ifjuságom boldog szép korára!
Fényes napja és könnyü fellegével,
Azt az időt hogy felejteném el?

Rengő habján játszva vitt az élet,
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?
Vigan mentem, mint a könnyü csolnak,
- Örvény és szirt eltakarva voltak.

Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem által:
Éjjelenként édes, nyájas álmak
Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes nyári szürkületben
Üldögéltünk a lugasba' ketten:
Hogy átölelt lágy fehér kezével...
Azt az órát hogy felejteném el?

És nem láttam őtet én azóta,
Két felé vált életünknek úta:
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orcádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra hitt az élet:
Én megőrzöm mindörökre képed!
S hű ölén a házi boldogságnak,
Emlékeim közt
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:53
Ne hivj...
Tompa Mihály

Ne hivj...

Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!

Vagy a gyorsan futó patakhoz,
Mely a bércről hullt lombokat hoz;

Ábránd, öröm, dal messze-széledt...
Közel, távol kinzó enyészet!

Bezárkozván ülök szobámban,
Hogy e bús képeket ne lássam...

S igy is borongok... lázas elmém
A táj sötét rajzát viselvén.
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 13:14
Megnyugvás
Tompa Mihály

Megnyugvás

Hogy síri álma közeleg
A természetnek, gyász tele
Sárgult levélben írja meg,
S előre jő az ősz vele.

Hogy ily álom jön-é reám?
Sápadt arcom, nem kérdelek!
Az ősz fuvalmi engem is
Végső bucsúra intenek.

S e kettős hervadás felett
Az ifju tán panaszra kel?
Boldog, ki várja a telet
Egy szebb tavasz reményivel!

Ne sírj leányka, oh ne sírj!
Megváltanod ha nem lehet;
Zöld hant alatt nyugodni jó,
- Síromra tartsd könyűidet!
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 12:21
Képek, videók
tompa mihály.jpg
menusgabor
2018. augusztus 12. vasárnap, 20:04
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
Félelmetes
anna4459
2018. augusztus 22. szerda, 19:43
A kis félelmetes
sanci81
2018. február 08. csütörtök, 16:48
Félelmek 01.jpg
chillik
2017. április 22. szombat, 17:47
Félelmek 02.jpg
chillik
2017. április 22. szombat, 17:46
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.