Belépés
2020. április 01. szerda | 14. hét | 92. nap | 04:03 | Hugó
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra
Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra, a disznóvágások perzselő, meleg tüzére, az ujjunkra húzott forró malackörmökre, diók pattanó héjára, az olvasztott cukormáz édességére... Az ünnepre. A születésre. A titokra. A Kisjézus jászolára, a meleg szobában a karácsonyfa illatára, alatta a zizegő szalma aranyos kupacára, a gyertyák fényére, az énekre, amit dörmögve kísért apám, sose hallottam énekelni máskor, csak karácsonykor.

És persze vágyakoztunk az ajándék után. Az ajándék után, ami titkot hordozott, a szeretet és odaadás titkát, de ezt akkor még nem értettük. Nem is kutattuk. Csak éreztük, hogy van valami a karácsony körül, ami túlmutat bejglin és szaloncukron, de még a hajas babámon és a testvérem kis teherautóján is messzebbről üzen valamit. Ha még meglenne az öreg Jokl, a falunk tehénpásztora, az talán tudná, hol van az a messze. Az öreg, így mesélték, minden áldott évben, karácsony napján megmosdott, megáldozott és este hat órakor kiállt a főtérre. Ott keresztet vetett és horpadt trombitáján elfújta a Stille Nachtot. Az asszonyok ekkor a parazsas vasalókba tömjént szórtak, s végigfüstölték az istállókat, a pincét, a gazdaságot. S a várva várt karácsony estén megkezdődhetett az ünnep.

Így volt. Várakoztunk. S a várakozás tisztára söpörte a lelkeket. Mert az ember a várakozásban figyelni kezd. Elcsöndesedik. Más lesz a fontos, vagy más is fontos lesz a számára. Valahogy úgy, amikor egy kisbaba készülődik. Ott legbelül. Kell a körülötte élőknek az a kilenc hónap. Kell, hogy megszülessen a vágy, a kíváncsiság, a feltétlen odaadás az után a kis jövevény után. Kell a megszentelt idő. És a várakozás ideje, a vágyakozás percei, ha nem is tudunk róla, megszentelt percek.

Valami történik az emberrel, amikor valakire vagy valamire vár. Ebben az "azonnal mindent akarok" korban szinte illetlen mondani, hogy én úton lenni például, lassú vonatokon, sokáig szeretek. Talán, mert már tudom, a megérkezéshez idő kell. Nem véletlen, hogy csak a mesék boszorkányainak és tündéreinek kiváltsága: "hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok..." Rajtuk kívül a régiek gyalogoltak, lóra ültek, szekérre, batárra, tengerjáró hajóra, s utaztak hetekig... S az utazás hosszú ideje alatt szárnyat bontott bennük a vágy:

-De jó lesz már megérkezni! Megölelni végre a rég nem látottakat...!

Ezért nem indultak útnak áldás nélkül.

Böjt után az első falat, hóban, metsző hidegben gyaloglónak a meleg szoba, szomjas vándornak a pohár víz...

A szerelemben is a leggazdagabban hullámzó érzelmek a beteljesedés előtti hosszú várakozás érzelmei.

Meg kell tanulnunk vágyakozni...

Bécs városában voltam két hete, vasárnap. A házigazdák illatos, forró punccsal kínáltak, és meggyújtották a koszorún az első gyertyát...

Advent ideje van. Az ember elcsöndesül, magába néz, ha van rá alkalma, fűszeres forralt bort kortyol, süteményt süt, beteget, barátot látogat. A fogyasztó az áruk földíszített szentélyeiben vásárol, tolong, ajándékot halmoz ajándékra. És milyen a karácsony üzenete... Még ebben az izzadságos igyekezetben is meg-megcsillan néha bennünk a vágyakozás.

Valami méltóra. Hogy pakkok és plázák reménytelen, izgatott hatalmán túl, végre eljussunk a karácsony belső békéjéig.

De ehhez oda kell hagynunk magunkból egy darabot. Nem könnyű. Oda kell hagynunk magunkból valamit, hogy végre megtanuljunk vágyakozni az után, ami már rég a miénk.

Én gyerekkorom hajnali rorátéira.

Ott ülök télikabátban, kiscsizmásan... Két copfom között nézem, ahogy öreg papunk csak áll görnyedten, és nem fárad el újra és újra elújságolni a karácsony hírét: Örömet mondok. Nagy örömet néktek...
(Schäffer Erzsébet: Pókfonálon c. könyvéből)


koszegimarika, 2019. december 08. vasárnap, 08:47
Címkék: Stille Nachtot, Schäffer Erzsébet, patak hátát, disznóvágások perzselő, ujjunkra húzott, olvasztott cukormáz,
Kommentek
Schäffer Erzsébet: Hajnali rorátéim
másik után.

- Az egy tett, hogy eljöttök a rorátéra. Azt nem mindenki teszi meg, látjátok... Hogy felkel hajnalban, ruhát ölt, s elmegy a templomba. Ahhoz ember kell, s akarat, gyerekeim...

Ezt mondta a papunk, aki tanár volt, apadhatatlan kút a bölcsessége, de akit botorul elhagytam, s csak a betegágyához találtam vissza. Sokára. Nagyon sokára.

Talán meg se fogalmaztuk, hogy várakozunk. Mégis, tele voltunk vágyakozással. Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra, a disznóvágások perzselő, meleg tüzére, az ujjunkra húzott forró malackörmökre, diók pattanó héjára, az olvasztott cukormáz édességére... Az ünnepre. A születésre. A titokra. A Kisjézus jászolára, a meleg szobában a karácsonyfa illatára, alatta a zizegő szalma aranyos kupacára, a gyertyák fényére, az énekre, amit dörmögve kísért apám, sose hallottam énekelni máskor, csak karácsonykor.

És persze vágyakoztunk az ajándék után. Az ajándék után, ami titkot hordozott, a szeretet és odaadás
mester126mari, 2012. december 11. kedd, 09:02
Karácsony szeles másodnapja
Takács Zsuzsa
A távozás tere

Karácsony szeles másodnapja volt.
A kandallóban égő fahasábok
mozgó árnyékkeresztet rajzoltak
a búcsúzók homlokára, a falra,
végül a kabátok hátára is. Úgy
léptem ki az ajtón a jeges lépcsősorra,
mint aki repülni készül, és valóban:
hátamra, derekamra hatalmas ütést mért
egy bravúros husáng. Az elszörnyedt
vendégsereg körülállt, segíteni akartak
volna, de a jégpáncélra nem mert
rálépni senki. A mozdulatlan
térben, a meghívottak tekintetének
kereszttüzében egyedül én mozogtam:
kitartó lángnyelv ütlegelt és nyaldosott,
száguldottam előle lefelé a lépcsőn.
Végül súlyos testem utolsót
zökkent a kövön. Lassan azonban enyhült
a hideg. A téli szürkület éjszakává
változott, nem volt senki körülöttem;
fölállhattam végre; álarcomat levettem.
majek, 2010. szeptember 09. csütörtök, 18:44
Alekszander Puskin
lőttök, gazemberek?
- De hiszen túlnan is a mieink vannak! - válaszolt egy halk, de határozott hang.
Bakunyin kiragadta a kanócot a katona kezéből és lőtt. Négyszer dördült el sortűz... A lövések szünetében hallani lehetett, ahogyan meleg vérpatakok csörgedeznek, megolvasztva a havat, míg maguk is megdermednek."
A katonák, akiket nem terített le a kartács, a környező utcák felé futottak, de legtöbben a befagyott Néván akartak a szigetre menekülni. Az ágyúkat ekkor a jégpáncélra irányozták...
Miklós még az éjszaka el akarta kezdeni a tisztogatást, de környezete lebeszélte az azonnali megtorlásról: ne kezdje uralkodását mindjárt halálos ítéletek aláírásával - mondták.
Itt még akasztani sem tudnak!

A kivégzés színhelye

A nagy per fél évig tartott. Az altisztekkel és a közkatonákkal nem sokat bíbelődtek, rövid úton botozásra ítélték őket.
migova, 2007. június 06. szerda, 15:43
Képek, videók
onos-eso-fagy-jegpance l.j
lilagondolatok
2016. január 09. szombat, 10:52
0 a Inti gute-nacht_gbpic
lovaszmarika
2019. november 30. szombat, 13:42
gute nacht.jpg
alibaba45
2014. november 26. szerda, 06:08
Gute nacht
1951anna
2013. március 23. szombat, 12:26
Gute Nacht
1951anna
2013. március 23. szombat, 04:18
Gute-Nacht-Gerbera-a23 126
janna53
2012. május 17. csütörtök, 10:27
Königin der Nacht
csalogany13
2011. június 01. szerda, 09:54
Königin der Nacht Kleid
csalogany13
2011. június 01. szerda, 09:54
mds1602nacht05_01_07ps pim
birozoltanne
2011. május 08. vasárnap, 16:34
Gute-Nacht-gross.gif
yulchee
2011. február 05. szombat, 23:15
Gute Nacht Annától
csalogany13
2010. december 15. szerda, 22:20
Guten Nacht! 2.
truncy
2010. november 02. kedd, 01:56
schaffer.jpg
liliana01
2018. július 12. csütörtök, 18:00
SzKT- Schaffer Miklósné.j
agica2004
2014. december 13. szombat, 12:26
Schaffer E. idézet
duckojucko
2011. június 04. szombat, 00:48
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.