Belépés
2019. szeptember 23. hétfő | 39. hét | 266. nap | 19:58 | Tekla
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szuhanics Albert: Megfordul a szél



Szuhanics Albert: Megfordul a szél

Megfordul a szél,
szemedbe hull hajad.
Nézd, egy kis levél
az ágon fennakad.

Kigyúl az ősi fény,
szíved újra szabad.
Megfordul a szél,
elég egy pillanat.

Bánatod elszáll,
ha bocsánatra lelsz.
Rád tör a nyár heve,
ha engem átölelsz.

Megfordul a szél,
csak csókolj hevesen!
Újra bennünk él
egy elmúlt szerelem.





Szuhanics Albert: Mitől tarka a szarka farka?

Volt egyszer egy tarka szarka,
fekete volt az ő farka.
Arra vágyott, legyen fehér,
ami minden kinccsel felér.

Festéket vett a vén szarka,
attól legyen fehér farka.
De már nem volt ilyen festék,
mert mások is azt keresték.

Mindenfélét összekevert,
hátha így ér el majd sikert.
A vén szarka megkavarta,
legyen neki festett farka!

Bár a szarka nem akarta,
tarka lett a szarka farka.
Úgy gondolta, levakarja,
de úgy maradt, bár kaparta.

Azóta a szarka farka,
megnézheted, milyen tarka.
Tarka farkát úgy szereti,
hófehér sem kéne neki!





zuhanics Albert: Altató vers

Alszik az erdő, alszik a Nap,
aludj el pihe paplan alatt!
Anyuka alszik és apuci,
arcodra száll egy pici puszi.

Alszik a város, az óvoda,
boltos a postás, pék, katona.
Alszik az ólban Bodri az eb,
altatót játszik békasereg.

Cirmi dorombol, karma mered,
nyújtózik egyet, nem tekereg.
Alszik a virág ágyában rég,
holdsugár vigyáz álmodra még.

Felhőpaplanba bújt a tető,
hímezve van rá csillagmező.
Aludj el kincsem, szép álmot hát,
kívánok békés, jó éjszakát!

Debrecen, 2011. 07. 10.

Unokádnak! Puszi





Szuhanics Albert: Naplemente

Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.

Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.

Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.

Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.

Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.

Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!





Szuhanics Albert

Jézus vízen jár

Jézus vízen jár,
lépked könnyedén,
lehet ez a víz
a hit és remény...

Saruja alatt
hullám csendesül,
ajka hajlatán
mosolyra derül.

Ó kis hitűek
mért süllyedtek el?
Hisz a szilárd hit
kis hidat emel.

Azon járjatok
és ne féljetek,
csodás lényetek
bármit megtehet...

Péter hagyd el hát
bátran csónakod!
Te is vízen jársz
s titkom már tudod!

Ám nagyon vigyázz,
őrizd meg hited,
így nem süllyedsz el,
s mire vágysz tied!

Debrecen, 2010. 09. 19.





Szuhanics Albert: Altatódal

Leszállt a csendes éj,
aludj kicsim, ne félj!
Tente baba, tente,
ez egy bársony este...

Nézd a Hold kíváncsi,
benéz az ablakon.
Jó éjszakát kíván,
papucsban eloson...

A csillagok mögül
angyalka az égben
őrizi álmodat,
álommanó-képpen...

Mig pislog kis szemed,
elalszik itt minden...
Pici kezed fogom,
álmodj szépet kincsem!

Debrecen, 2010. 07. 25.





Szuhanics Albert: Adja Isten!

Angyal tanít téged jóra
nézd, jeleket ír a hóra!
Azt rója fel kecses szárnya
gondolj télen is a nyárra!

Hogy ha majd az ég megrekken
az hűsít a nagy melegben
Ha emlékszel télre, hóra,
el fog jönni az az óra!

Mikor dúskálsz a vagyonban
tudd hogy most ily alkalom van!
Gondolj arra, van ki éhes
érezd magad szerencsésnek!

Adakozzál, fösvény ne légy
amit teszel, tudja az ég!
Vissza adja, hidd el néked,
majd ha szükség gyötör téged!

Amikor hűs, nyári esten
angyaloknak szárnya lebben
Tudd hogy ők hozzák az enyhet,
forróságtól te ne szenvedj!

Semmi sincsen véletlenül
egyszer minden helyre kerül,
Fizetetlen tettünk nincsen
mi jár nekünk, adja Isten!

Debrecen, 2010. 07. 20.





.Jó reggelt!A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adhatja mindenki, megkaphatja bárki, nem is kell érte nagy dolgot tenni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk, és amikor úgy érezzük,
máris továbbadjuk. Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos,
ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Hát Én is szeretettel jöttem ma is hozzád,hogy kívánok Néked
egy szép napot...puszika...Médi












Szuhanics Albert

Angyalok szállnak

Szárnyak suhognak,
angyalok szállnak.
Rajtuk a csodás
angyali szárnyak.

Állok a Földön,
a mennybe nézek.
Angyallá válni,
nagy vágyat érzek!

Kecsesen, könnyen
legyező szárnyak.
Emelnek engem,
angyali vágyak...

Képzelet repít
magasba engem.
Figyelj most én rám,
angyallá lettem!

Enyém a kék ég,
enyém a távlat...
A lelkem szabad
bárhová szállhat...

Repülök hozzád,
nézd nem egy felhő!
Egy angyal száll le,
ki érted eljő!

Viszlek a mennybe,
karomba zárván.
Szállni magasban
szerelem szárnyán.

Ím, a mi szívünk
egyszerre dobban.
Angyallá lettél
az én karomban!

Szóljunk a földre,
angyalok nyelvén.
Míg égen szállunk
egymást ölelvén...

Őrizd meg vágyad,
óh földi ember!
Szeress, hogy angyal
legyél te egyszer!

Debrecen, 2007. 10. 27.





Az örök visszatérés

Szuhanics Albert

Ó mondd hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
S úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...

Ó mondd hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
S már elrohant az ifjúság, a nyár...

Ó látod e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
Vissza lesünk múlt boldogság iránt!

Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut...
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
Szürkéből lesz hófehér hajunk...

Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk, az új tavaszi fény,
S megifjodunk a mennyben te meg én.

Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...
Vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
Édenkertben mi együtt ébredünk!

Ó mondd hová szalad a gyors idő?
Emlékekből mily álmot hoz elő!
Még úgy érzed, napod leáldozott,
S múlt jelen új jövőt hozott!





Alberth

Köszönöm neked az életet!

Új élmény nekem, hogy itt vagyok,
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én...!

Látjátok, kezemben nincs semmi,
de nagyon tudok ám szeretni!
Érzitek, kis szívem hogy dobog?
Akik ezt meghallják, boldogok!

Annyira szeretlek, anyukám,
kérlek, hogy vigyázz jól énreám!
Eddig fenn őriztek angyalok,
ezentúl a kincsed én vagyok...!

Olyan jó karodban pihenni,
tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!
Látod, hogy mosolyog gyermeked?
Köszönöm, neked az életet!

Hiányt én soha nem szenvedek,
ha szeretsz, bánatos nem leszek!
Vegyél a karodba, engemet,
legyen kis gyermeked, mindened...!

Debrecen, 2008. 07. 26





SZUHANICS ALBERT:

MINDIG MEGTALÁLSZ ENGEMET...

Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!

Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!

Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!

Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!

Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!

Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!

Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!

Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!






Szuhanics Albert, vagy pedig Alberth
Taníts meg Uram!

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!





Alberth
Ezüst sirályok

Sirályok szállanak szabadon az égen,
ezüstös, csillanó szárnyuk ott evez.
Hol véled hajózom fehér vitorlákkal,
piros árbocunkon zászló lengedez.

A messzi óceán ringatja hajónkat,
kék ködében úszunk halrajok felett.
Hosszú hajad friss szél borzolja arcodba,
s vágyakozva néz rám csillogó szemed.

Szálljatok sirályok, szabad, kék egünkön,
hajónkat kísérje e madár sereg!
Vitorlánk a napot tükrözi elétek,
s ti lesztek árnyhozó, ezüst fellegek.

Repülj hát át hajónk mi velünk a vízen!
Ott reánk a mesék zöld szigete vár.
Szabadon élhetünk e szerelmes földön,
ahogy kék égen száll az ezüst sirály...

Debrecen, 2008. 11. 11.






Alberth
Rózsabokrok

Ó ti bokrok, rózsa bokrok,
ily hangosan mért dobogtok?
Nem mi vagyunk, szívük annak,
akik bennünk rejtve vannak.

Szerelemnek tüze lobog,
a mi szívünk attól dobog.
Összebújva, nagyon mélyen,
rózsabokrok rejtekében.

Ó ti bokrok, rózsabokrok,
mily csodásan illatoztok?
Bennünk rejtezik egy leány,
rózsás arca oly halovány.

Olyan hamvas, mint gyöngyharmat,
nincsen rózsája e parknak.
Ami jobban illatozna,
karjaimba vágyakozva.

Ó ti bokrok, rózsabokrok,
miért ily nagy csöndben vagytok?
Mert velem van, s ajka számon,
csönd csendül a rózsafákon...

Debrecen, 2008. 10. 15.





Alberth

Visszatérek

Visszatérek hozzád kedves,
Jaj, ne legyen szemed nedves!
Megérkeztem hozzád végre,
Miképp Újhold éj egére.

Visszatérek hozzád drága,
Miképp lepke száll virágra.
Jaj, könnyeid hagyd el szépen,
Ne zokogjál, többé értem!

Visszatérek végleg, újra,
Átölellek hozzád bújva.
Jaj, ne sírjál többé mától,
Elfordulok a világtól...!

Visszatérek révbe érve,
Jaj, dús könnyeidtől félve!
Mint nagy folyam árvíz után
Ős medrébe térni kíván...

Visszatérek, hazatérek,
Vigasztallak téged, édes.
Ezentúl csak veled leszek,
Jaj, szárítsd fel könnyeidet!

Megérkeztem, itthon vagyok,
Szép orcádra mosolyt csalok.
Szemhéjadra csókot hintek,
Országútnak búcsút intek...!





Alberth
Ennél jobban nem lehet

Hosszú pillád rám emeled,
elvarázsol szép szemed.
Lelkembe látsz, úgy érezém,
vágy tüzében elveszek.

Nem vagyok már e világban,
fenn a mennyben szállok én.
Lenn a földön kacagsz énrám,
rózsakertnek rejtekén...

Lépj közelebb, lelkem gyöngye,
add kezembe a kezed.
Nyíló szirom piros ajkad,
szomjúságban szenvedek.

Harmatozó lényed, kincsem,
forró tüzem apasztja.
Hagyd sokáig édes szádat,
ajakamra tapasztva.

Ugye érzed, hogy most átjár
egy nagy csodás lángolás.
Lényed fénye bennem lüktet,
Való ez, vagy álmodás?

Szívem titkát súgom néked,
Még szellő sem hallja meg!
Úgy szeretlek én már téged,
ennél jobban nem lehet!

Debrecen, 2008. 09. 26.





Alberth
Mit hoz a jövő

Mit hoz a jövő? Ki tudja még.
Vágyaknak tüzét adja az ég.
A te szerelmed itt van közel,
Mikor nem várod, akkor jön el.

Mit hoz a jövő? Ne aggódjál!
Szép napok jönnnek a nyár után.
Itt minden évszak szépséget ád,
Úgy szeret téged ez a világ...

Az őszi napfény lágyan ölel.
Üzeni neked, szeretni kell!
Fény-ujja játszik a hajadon,
Mosolyod ragyog ajakodon.

A télnek csendje pihentető,
Fehéren virít a háztető.
Áldott karácsony, friss hópihe,
Esti harangszó, boldog ige...

Mit hoz a jövő? Igaz reményt,
Könnyű, friss szellőt, tavaszi fényt.
Édes szerelmet, zsenge hitet,
Ifjúi vágyat, vidám szívet...





Alberth

Az élet nem habostorta

Az élet nem habostorta,
kicsi lett a torta-forma.
Így csak pogácsa lehet,
fújkáljuk, mert túl meleg!

Az élet egy nászmenet,
de ünnepelni nem lehet.
Összevész az ifjú pár,
oda a dús lagzi már!

A élet nem lóverseny,
nincs fogadó, ki nyerjen.
Mi cipeljük a lovunk,
közben vígan nyihogunk!

Az élet egy nagy fogadó,
a jászolba bemegy a ló.
Mi fogjuk a boroskupát,
igyuk ki a sors poharát!

Az élet egy úthenger,
álljon elé, aki mer!
Aki bátor, az lesz lapos,
mert az úthenger alapos!

Debrecen, 2008. 09. 03





Naplemente

Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.

Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.

Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.

Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.

Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.

Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!

Álmodj fényes szelekről te,
álmodj kék eget!
Kék egeden játszadozó
fehér felleget.

Álmodj dolgos emberekről,
kalászok kazalban.
S a te fényed ott ragyogjon
az arató dalban!

A sugarad mindent éltet,
növényt, s állatot.
És a világ boldogsága
ha álmod álmodod.

Debrecen, 2008. 08. 16.





Alberth
A telihold titka

Nagy titkok tudója
a mi öreg Holdunk.
Mivel hogy az éjjel,
szeme előtt voltunk.

Látta, hogy szomjazzuk
hűs ajkát egymásnak.
Talán irigye lett,
egy ily ifjú párnak...?

Minden titkunk tudja,
lesett minket éjjel.
Hírül adja, hidd el,
friss hajnali széllel!

Madarak csicsergik
széles e világnak.
Nagy a mi szerelmünk,
sosem adjuk másnak!

Debrecen, 2008. 08. 15.





Alberth

Ameddig vannak álmaim

Haragudhatnék, de nem teszem,
nem hagyok foltot lelkemen.
Lehetnék bosszú angyala,
akinek átok a szava...

Nem mondok rosszat, nem teszem,
magamnak ezt nem engedem!
Minden háborgó tengeren,
békés szigetem meglelem...

Csak szeretet adhatok,
támadni soha nem fogok.
Angyali szóval felelek,
amikor bántasz engemet...!

Ám van egy határ nálam ím,
nekem is vannak álmaim!
Eltűrök mindent csendesen,
ameddig álmom van nekem...

Amíg van álom, vágy, remény,
ellágyul szívem, nem kemény.
De ha reményem elveszed,
akkor én nagyon szenvedek!

Odavész minden türelem,
vad vihar tombol lelkemen.
Feltör a mélyből elnyomott...,
összes nagy kín, mit hordozok.

Ne akard, hogy ilyen legyek,
ne feszítsd a húrt, nem lehet!
Szívem oly szelíd s, álmaim,
szárnyalnak zenék szárnyain.

Így szeress mindig engemet,
ápolgasd fájó lelkemet!
Neved imába foglalom,
s mindent betölt a nyugalom...

Debrecen, 2008. 07. 20.




Alberth

Minden ember boldogságra vágyik

Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!

Debrecen, 2008. 07. 14.







Alberth

A remény kertje

Ne hidd, hogy délibáb
a remény-sziluet,
Ne gondold, nem lehet
vágyad már te neked!

Minden, mi benned él,
olyan, mint elvetett
Csíra vagy kezdemény,
mely elrendeltetett.

Nem hal meg a remény,
csak néha szundikál.
Letenni őróla
és másban hinni kár!

Mindenkor mindenütt
reményed meglegyen!
Ő mindig átragyog
minden bú-fellegen.

Nem csal meg a remény,
hiszen, hol vágy terem.
Csak magát csalja meg
aki reménytelen!

Ne hagyd el eszedet,
emeld fel fejedet!
Ápold, mint kertedet
legszebb reményedet!

Debrecen, 2008. 07. 08.






Alberth

Esti ima

Én már lassan elaluszom,
hadd legyen ma csöndes éj.
Nyugodalmas, jó éjszakánk,
kerüljön minden veszély!

A mennyekből én Istenem,
vigyázz rám, míg alszom én!
Hadd legyen szép, nyugodt álmom,
boldog éjnek tengerén.

Uram, kérlek, adj erőt, hogy
ha új nap kél, friss legyek!
Rugalmas, mint fának törzse,
szilárd, mint a kőhegyek.

Az igazság ne távozzon,
mely lelkemben benne él.
Az álmom virágot bontson,
új nap fényes reggelén!

De addig is, kérlek Uram,
vigyázz reám, hadd legyek
Védelmedben, mélyen alvó,
mosolygó, kis gyermeked!

Debrecen, 2008. 06. 22.





Legyünk örökké álmodók

Az életünk egy nagy varázs,
káprázat a világ.
Csak szívünk tudja, mi igaz,
s hol a boldogság.

A látszat mindenkit becsap,
a felszín csillogás.
De lelkünk mélye mindent ért,
ott nincsen ámítás.

Rejtezik valahol bennünk
az igaz szeretet.
Onnan őrizőn figyel ránk,
a lelkiismeret.

A szívünk tudja válaszunk,
így minden egyszerű.
A kérdésünkre megoldás
van, mindig gyönyörű.

Amikor lelkünk oly szegény,
az mindent befogad.
Csak vágyteli szívünk remél
újabb álmokat.

Akinek vannak álmai
az élteti remény.
Legyünk örökkön álmodók,
az idők tengerén!

Debrecen, 2008. 06. 21.




Míg elérjük a csillagos eget

Nem ígérek néked kincseket,
meseautót, kastélyt palotát.
Ám senki nincs, ki téged így szeret,
átkönnyezvén sok-sok éjszakát.

Nem ígérek könnyű életet,
küzdelmes lesz a jövőnk nekünk.
A mi sorsunk mégis boldog, lám,
ha mindenkor szívből szeretünk.

Kikötőben nem vár yacht reánk,
nyáron oda mi nem utazunk.
Madár dalol, suttog lombos ág,
ha kéz a kézben andaloghatunk.

Nem hagylak én magadra soha,
minden álmom megosztom veled.
És mosolyom mindig rádragyog,
ha velem vagy, s foghatom kezed.

S hidd el reánk irigy a világ,
nagy vagyonból, mindent megvehetsz.
De tiszta szívből senki nem imád,
boldogságot pénzért nem vehetsz.

Nem ígérek gazdag ragyogást,
de szerelmem örökkön tied.
Mindennap hoz boldog folytatást,
míg elérjük a csillagos eget!

Debrecen, 2008. 05. 11.





Nap - támadat

Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,
hogy felette győzött, elhitte az álnok.
Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,
erőszak elbukik, nem győz igazságon.

Nap - támadat tisztán a sötétben ragyog,
világosságot gyújt lelkek kútmélységén.
látókká válnak, kik tévelyegtek vakon,
értelem ébred fel tudatlanság éjén.

Meglátva az Isten valós, igaz arcát,
eloszlik félelem homályos fellege.
Kibontakozik már a kép kristálytisztán:
Isten a szeretet, aki nincs ellene.

Ő ad és nem elvesz, tőle van az élet,
hozzátérőt betölt öröm és békesség.
Csodálatos Úr Ő, az uralma édes,
távlataiban nyílik a végtelenség.

Schvalm Rózsa





Boldogok, akik hivatalosak

Kegyelem hangja az Ige szava.
Az Úr hűséges szolgái által
hangzik még szerte a nagyvilágban.
Sokakban ébred a hit hajnala.

Ki hallod a szót, nyisd meg szívedet!
Drága pillanat, elveszni ne hagyd,
földi létünknek égi kincse az.
Lágy fuvallata érintse lelked!

Tagjává épülj egységes testnek,
növekedve a hitben s erőben.
Ígéret napja mikor eljövend,
üdvösség hívó harsonája zeng.

Boldogok, akik hivatalosak,
a menyegzői szent vacsorára.
Bárány jegyese, Krisztus Egyháza.
Patyolat tisztán, és ragyogóan

elragadtatik felleg egekbe.
Halandó teste ölt halhatatlant,
örök életet nyernek az igazak.
Mennyei honba, célba érkezve,

zengnek Istennek hálaéneket,
világosság: az Ő dicsősége.
Fájdalmat, bajt nem ismer már népe,
letörli Ő a hulló könnyeket.

Schvalm Rózsa





B. Radó Lili - Várni

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.









Némethné Mohácsi Bernadett: A szív szava!

Lelked nyomasztja a sok teher,
mit a sors keresztedre szegel,
csak könny... számkivetett érzés!
Lelkemnek kínzó... gyötrelmesen nehéz!

Mondd, hogy segítsek? Kifogytak a szavak,
dühöngő némaság, mit lelkem sírva ad,
őrjítő csend... lelket ordító fájdalom!
Szerető szívemmel enyhíteni nem tudom!

Mondd, hogy vegyem le a súlyos terheket,
hogy kötözzem be a vérző életet?
A barát, mondd, barát, hogy lehet?
Az ész tudja, segíteni nem lehet!

A szív szava az egyetlen, mi ilyenkor célba ér,
az élet rögös útján, Téged mindvégig elkísér,
erőt, kitartást és bátorságot ad,
mikor a reménység így kitaszíttat!

S lelkem, leküzdve a némaság hangját,
üvöltve árasztja a szeretet szavát,
lelkedben megcsillan a hit, az akarat,
mely utat törve, cipeli sorsodat!





SZÉP ERNŐ: Ezüst napsütésben

Bámulom hogy indul
Hogy száll lefele
Emitt is amott is
A fa levele

Mint az új pillangó
Ijedez, haboz
Mint a ballerína
Fordul, hajladoz

Mint a szökött csillag
Rézsút úgy inal
Mint hó hull december
Lágy álmaival

Ezüst napsütésben
Havaz az arany
Boldog az én szívem
Vagy boldogtalan?

A veréb, a cinke
Hova tűnhetett,
Szellő se zavarja
A szent ünnepet

A sóhajom én is
Úgy tartogatom
Nem merek moccanni
Ezen a padon





Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.
.
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
.
Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
.
Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet





BÁNAT

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan,hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit,ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot,soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni,mik lelkedre hulltak
Rózsákat őrizni,mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önnmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam,hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar,engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség,csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
( Heinrich Heine )





Rónai György: Verőfény

Se vágy, se láz, se láng: csak egy parányi
tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal
tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív
többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén a
két szemedbe fér.
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -
semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát -
felém hajitasz.
Visszadobjam? - Forgatom és elejtem.
Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű
őszi ragyogás.





Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam

Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.

Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.

Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.

Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...

De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona...





ÓH URAM KÉRLEK,,,

( Gabricsevics István )

Óh Uram kérlek hallgasd meg kérésem !
Segíts, hogy gazdám megbocsássa vétkem !
Hibáztam jól tudom, de bűnömet bánom,
nem szabadott volna, az asztalra ugrálnom !
Tudom, az is baj volt, hogy a kolbászból ettem,
de legyen a mentségem, hogy tejmámorban tettem !
De olyan volt illata ! Uram, hidd el nekem !
Ha rágondolok, rögtön a nyálamat nyelem !
Most kitaszított lettem ! A tányérom üres !
A nevem Cirmi helyett : Te Mocskos Rühes !
Segíts drága Uram, hogy a gazdám ki ne dobjon,
s úgy legyen mint régen,,,nekem Whiskast hozzon !
Fogok dorombolni, meg ,,,,, teszem a szépet,
és kerülni fogom a konyhában a széket !
A szőnyegre nem pisilek, hisz azért van a homok,
s bár nehéz lesz megállnom, de kevesebbet lopok !
Körmömet sem élesítem a fotelnek karfáján
és nem alszom többet gazdám vasalt nadrágján !
Látod jó Uram, mindent megígérek,
csak újból enni kapjak, mert az egerektől félek !
Pedigrés faj vagyok, nem valami " házi " !
Azoknak való az egérrel vitázni !
Neked drága Uram, mindezt megígérem,
csak segíts, hogy a gazdám megbocsásson nékem !
Ámen !





Dal a szeretetről

Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.

Benedek Elek






kannalidia, 2014. december 13. szombat, 23:19
Címkék: Szuhanics Albert, Adja Isten, Miképp Újhold, Csodálatos Úr, Schvalm Rózsa, Krisztus Egyháza,
Kommentek
Szuhanics Albert: Mária-napi köszöntő
Ó Mária, Mária!
Érted szól az ária,
Áve néked, szép nevű,
soha ne légy keserű!

Mária a kisdeddel,
nekünk ilyen jelkép kell!
Legszebb sors az anyaság,
nézd a Tenger Csillagát!

Édesanyja Urunknak,
s így hívják a húgunkat.
Menyasszonyunk Marika,
a gyűrűje karika.

Ha anyósunk Mária,
ő egy kedves pária.
Marcsi a mi kislányunk,
semmiben sincs hiányunk,
szép szemekben, mosolyban,
s közöttük sok komoly van.

Bájos hölgyek, Máriák,
hozzátok szól az imánk,
áldott a ti nevetek,
mert az Úr van veletek!

A csillagok tengerén
sosem huny ki a remény!
Nagy királynőnk az égen
tündöklik Mária néven...
*
Éljen soká mindenki,
ki e nevet viseli!
Asszonyok, hölgyek, lányok,
boldog névnapot kívánok!
maroka, 2019. szeptember 11. szerda, 11:25
Kedves az Istennek
Szuhanics Albert
Kedves az Istennek

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk.
Mennyekbe írta fel
a mi ünnepnapunk.

Szent Istvánnak napján
nemzetünk ünnepel.
Előttünk új kenyér,
büszke a hű kebel!

Az ég királynője,
Boldogasszony népe.
István országunkat
ajánlá kezébe!

Szent a mi koronánk,
megszentelt e nemzet.
Magyarország örök
Istentől teremtett.

Államiságunknak
ünnepe hű imánk.
Hogy ő védő jobbját
kiterjessze miránk!

Előttünk új kenyér,
szalaggal. átkötve.
Piros-fehér-zölddel...
erőt ad szívünkbe!

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk,
és hogy e szent napon
van az ünnepnapunk
foldinefehereva, 2019. augusztus 19. hétfő, 22:00
Szuhanics Albert Kedves az Istennek Kedves az Istennek
Szuhanics Albert

Kedves az Istennek

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk.
Mennyekbe írta fel
a mi ünnepnapunk.

Szent Istvánnak napján
nemzetünk ünnepel.
Előttünk új kenyér,
büszke a hű kebel!

Az ég királynője,
Boldogasszony népe.
István országunkat
ajánlá kezébe!

Szent a mi koronánk,
megszentelt e nemzet.
Magyarország örök
Istentől teremtett.

Államiságunknak
ünnepe hű imánk.
Hogy ő védő jobbját
kiterjessze miránk!

Előttünk új kenyér,
szalaggal. átkötve.
Piros-fehér-zölddel...
erőt ad szívünkbe!

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk,
és hogy e szent napon
van az ünnepnapunk!
koszegimarika, 2019. augusztus 19. hétfő, 07:25
Szuhanics Albert : Boldogasszony Anyánk.. Boldogasszony
Szuhanics Albert : Boldogasszony Anyánk..

Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

Érdemük láthatják, angyalok
koszegimarika, 2019. augusztus 15. csütörtök, 17:29
Megy a költővonat
Albert Szuhanics

Megy a költővonat
Megy a gőzös Makóra,
elöl ül a pilóta,
fűtő rajta a Pósa,
ki a veje apósa.

A kalauz Eduárd,
utas ötszáz pesti bárd,
átlyukasztja jegyünket,
elfoglaljuk helyüket.

Következik Szoboszló,
fel fog szállni Rómeó,
Júlia az úti cél,
Shakespeare tudja, célba ér!

Megérkezett Wass Albert
vett egy kötött pulóvert,
ihleteket keresve
a fülkénkbe esett be.

Abban gubbaszt Szimonov,
ül párjára várva ott.
Talán felszáll Cegléden
szól Reményik szerényen.

Megy a gőzös, zakatol,
az Alföldön araszol,
Dobó dühöng leverve:
Mikor érünk Egerbe?

Szomjas lett Bornemissza,
poshadt sörét megissza,
Romhányit megkínálja,
s ő rímeit kihányja...

Anonymus, idegen,
szól: Jobb a ser hidegen!
Madách Imre jövendöl:
Tragédia lesz ebből!

Csokonai Lillához
utazik, úgy határoz,
kéz a
foldinefehereva, 2019. augusztus 07. szerda, 21:50
Az árnyak nagyra nőnek
Hisz az árnyak nagyra nőnek...
Sok madárnak jó dolga van,
magasan az égen
széles szárnyát jól kitárja,
ott köröz fenn szépen.

Másik szárnya csökevényes,
földönfutó szegény,
gyönge lábán futhat csupán,
felszállni nincs remény.

Ilyenek az emberek is,
soknak pénz a szárnya,
égből néz, felfuvalkodva
e gyarló világra.

A másik meg földönfutó,
a hangyánál kisebb,
a szédítő magasságból
árnyát látni itt lent...

Hisz az árnyak nagyra nőnek,
ha a nap alant jár,
hozzánk hajlik, s a földre száll,
mint megfáradt madár.

Mert az égnek fénye olyan,
hogy jelzi azoknak,
azt hogy mi
foldinefehereva, 2019. július 25. csütörtök, 19:30
Régi édesanyák
Szuhanics Albert

Régi édesanyák, őrző angyalok,
boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.
Ételszagú konyhák emléke lebeg
illatokkal átszőtt pára-felleget.

Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora
ízei a szánkban, nem múlnak soha.
Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,
félelmeink ellen, ha kísért a múlt.

Simítaná fejünk ráncos kezetek,
ahogyan hűs árnyak megérintenek.
Sóhajok szárnyain vigasztalva még,
mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.

Régi édesanyák, galambősz anyók,
mosóteknő mellett tanultuk a jót.
Ajkatokról folytak ősigék, szavak
s mi ittuk mint forrást megriadt vadak.

Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,
hogy rajta szemetek fénye ragyogott.
Féltve és vigyázón adtátok nekünk
magyar anyanyelvünk, édes ételünk.

S ha néha udvaron teregettetek,
dalolva lépkedtünk olykor veletek.
Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,
úgy őrzi
klarika47, 2019. május 07. kedd, 06:18
Szuhanics Albert Anya és lánya Ugye anyám mindig boldog-
Szuhanics Albert
Anya és lánya

Ugye anyám mindig boldog leszek?
nem ér engem soha semmi baj!
Ugye anyám szerencse kísér majd,
s minden férfi engemet akar!

Nem így van ez, tudd hát kis butám,
az élet néha nehéz is lehet.
De ne szomorkodj ezen gyermekem,
vígan éljed át az életet!

Ha belső derű árad a lényedből,
s gondoskodó, megbocsátó lész.
Meghallgatod, ki panaszra fakad,
akit olykor üldözött a vész...

Akkor téged sok ember szeret,
és sohasem leszel egyedül.
Rádnevetnek majd, s te is nevetsz,
s körötted a világ felderül.

Ugye anyám, ezért vagy te boldog,
mert téged én is így ismertelek?
Haragosod nem volt neked soha,
s nem kerültek el az emberek!

Ha jó szót szólasz, szép napot köszönsz,
már kedve megjött, kivel szóba állsz.
Nem nyomasztja többé rút közöny,
mert hozzá mindig kedves szót találsz.

Ugye anyám nem kell úgy
koszegimarika, 2019. május 05. vasárnap, 09:06
Képek, videók
Szuhanics Albert Magdol
maria_kadar_148
2016. július 23. szombat, 16:35
szuhanics_albert_regi_ ede
lilagondolatok
2015. május 04. hétfő, 10:09
SZUHANICS ALBERT HADD MAR
feviroza
2014. november 24. hétfő, 16:29
Szuhanics Albert.jpg
erzsikepuskas
2014. február 03. hétfő, 12:57
Szuhanics Albert Jön a té
sarkadykati
2011. december 03. szombat, 12:48
Szuhanics Albert Úgy gond
mester126mari
2011. szeptember 24. szombat, 19:52
sharon_szuhanics_alber t_j
lizbet01
2010. december 10. péntek, 16:43
Szuhanics Albert Halottak
mester126mari
2010. november 01. hétfő, 07:33
Szuhanics Albert-A katona
szalai0913
2010. január 20. szerda, 07:21
fennakadás
mary77
2012. március 02. péntek, 19:09
fennakadva.jpg
agica2004
2010. november 10. szerda, 14:32
fennakadás.jpg
agica2004
2010. július 08. csütörtök, 15:00
fennakadva.jpg
grimilda
2009. április 27. hétfő, 13:08
fennakadva.jpg
sarkoziferencne
2008. március 15. szombat, 18:54
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.