Belépés
2020. július 05. vasárnap | 27. hét | 187. nap | 18:08 | Emese, Sarolta
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
K. története
K. története 2011-07-07 07:55:09
Címkék: érzelmi bántalmazás, fizikai bántalmazás, alkohol

A történeteket olvasva szembesültem újra azzal, hogy magam is bántalmazott gyerek voltam... A szóbeli és fizikai bántalmazás végigkövette az egész gyerek- és fiatalkoromat.

Az apám kiskoromban ivott, és módszeresen verte az anyukámat. Számtalanszor aludtam el sírva, miközben hallgattam a balhét a fal másik oldalán... Teljesen elszigetelt minket mindenkitől, és a földbe tiporta az önbecsülésünket. Elüldözte a nagyszüleimet, anyukám összes rokonával megszakadt a kapcsolat. A barátainkat, bármit amit szerettünk állandóan becsmérelte, nem mehettünk soha sehová... A ,,családi ünnepeket" - születésnap, karácsony, ballagás - mindig rettegve vártuk , mert egészen biztosan aznapra időzített valami szörnyű balhét...

Született 2 jóval fiatalabb testvérem, akikkel a mai napig véd- és dacszövetséget alkotunk. Igaz, miattuk én még jobban be lettem zárva, hiszen azzal, hogy értük kellett mennem, rájuk kellett vigyáznom minden nap, minden nyáron, végképp sehová se mehettem el, miközben a barátaim tánciskolába jártak, táborba, Balatonra mentek, szórakoztak... Apám a részegségében egyszer molesztált engem is ,,felvilágosítás" ürügyén, amitől a mai napig hányingerem támad, ha csak rágondolok...ezt se mertem senkinek se elmondani.

Az anyukám egy végtelenül művelt, értelmes, szelíd nő volt, de nem tudott minket megvédeni. Soha nem fogom megérteni, hogy miért nem menekült el, amíg lehetett volna, miért maradt egy ilyen ember mellett... Ő tartotta el az egész családot, hiszen az apám fizetése a hideg vízre se lett volna elég. Terhesen is megverte, szegény már a földön feküdt, mikor még mindig rugdosta... Volt, hogy téli éjszakán az anyukámmal botorkáltunk a városban kabát nélkül, mert valami rosszabb jegy miatt az apám kilökött az utcára, reméltük hátha a város másik végén élő rokon majd befogad minket... Gyerekként nekem kellett hazudnom a kollégáinak is, hogy nem mehet dolgozni, mert beteg...pedig ,,csak" kékre volt verve az arca. A csecsemő kistestvéremet egyszer annyira megverte, csak mert sírt, hogy a kék foltok miatt az anyám nem merte orvoshoz vinni, mikor beteg lett.

Rendszeres volt a szóbeli alázás, mindannyian idióták, hülyék és kurvák voltunk természetesen (őt kivéve mindannyian diplomások vagyunk, nyelvvizsgánk van, ő a szakmunkás vizsgáig vitte, úgy hogy az anyám tanult vele...) Kitűnő tanuló voltam, mégis imádta esténként kikérdezni a leckét, szó szerint, az és-ekkel és a vagy-okkal együtt, mert ő át se látta, miről szól a szöveg... a tanárok mindig azt hitték, hogy a könyvből puskázok... Megszereztem a jogosítványt is, de sosem felejtem el azokat a borzalmas ,,órákat", mikor a családi kirándulásokon rettegve markoltam a kormányt, miközben torka szakadtából ordított, és felpofozott, mikor nem elég szép ívben vettem be egy kanyart...Azóta se merek vezetni.

Láncdohányos volt, de az autóban nem lehetett lehúzni az ablakot, míg ő egyik cigarettáról a másikra gyújtott, órákon át...mi ott ültünk mindannyian a kocsiban, 3 kisgyerek, és a könnyünk csorgott a füstben. Hetente ordítva kirámolta a szekrényeinket, íróasztalainkat, mert szerinte nem volt elég nagy a rend. Az étkezések kínszenvedések voltak, kanál se csörrenhetett, és emlékszem egyszer hetekig kínozott azzal, hogy ,,úgy nyelek mint egy állat"... Annyira akaratgyengék lettünk, hogy már hajat mosni is csak engedéllyel mertünk...

Mikor 23 évesen dolgozni kezdtem, egy péntek délután egy órával később értem haza, mire az apám a kapuban állva, hatalmas ordítással fogadott, hogy nem lesz itt csavargás... pár perc alatt összepakoltam a holmimat, szerencsére már volt hová mennem... Az öcsémet néhány évvel később zavarta el otthonról az éjszaka közepén, egy nyitva hagyott szekrényajtó miatt...

Anyu az első infarktust otthon kapta, mikor a magas vérnyomásával ki kellett mennie kapálni a kertbe a nyári 40 fokos hőségben...apám a kórházba be se ment vele, a 18 éves húgom kísérte el. A kórházból nem engedtük hazamenni. Kerestünk albérletet, és egy kalandos ,,mentőakcióval" elköltöztettük őt és a húgomat. Sajnos nem sok időt adhattunk már neki. 2 évig élt még, de nem tudtuk megakadályozni, hogy néha-néha visszamenjen az apámhoz látogatóba, meg hogy fizesse apám számláit, pedig volt hogy rendőrrel kellett kimenni érte, mert az apám rázárta az ajtót... Egy reggelen szívrohamot kapott, és meghalt, a halála után pedig 3 héttel az apám már egy másik nőt költöztetett a házba...

A borzasztó az, hogy mi nem is tudtuk, hogy bántalmazottak vagyunk...Tényleg azok voltunk?? Hiszen mindenünk megvolt, ruhák, étel, kertes ház, játékok, jártunk kirándulni, évente családi nyaralás a Balatonon... Mehettünk főiskolára, egyetemre... Egyszer az apai nagymamám elvitt valahová (5 évente 1x láttuk) és véletlenül kihallgattam, hogy másoknak mondja: ,,Ezek a gyerekek sohasem mosolyognak...". A gimnáziumban már furcsa volt, mikor meséltem ezt-azt, és az osztálytársaim elkerekedett szemmel néztek rám...így inkább nem mondtam semmit egy idő után.

Ez így elolvasva elég szörnyen hangzik, de azért voltak jó pillanatok is. Közös társasjátékozás, videózás, országjárás, strandolás...vannak szép emlékeim is gyerekkoromból. Apám a kisgyerekekkel nagyon jól hangot talál a mai napig. Csak a nála gyengébb, kiszolgáltatott emberekkel ilyen egyébként, másokkal egy bűbájos kedves valaki... Minket gyerekeket nem vert egyébként, vagy legalábbis nem rendszeresen, de ha velünk ,,baj" volt, azt is az anyukánkon verte le, így egy idő után pisszenni se mertünk, nemhogy lázadni... A hátteréről csak annyit, hogy egy végtelenül önző anya, és egy agresszív, részeges mostohaapa nevelte fel, szeretettelen, nyomorgó gyerekkora lehetett. De erről nem mi tehetünk...

A történet vége azért nem olyan rossz: Két gyönyörű gyerekem, és egy végtelenül kedves, türelmes férjem van. A férjem szülei is nagyon jó emberek, így már látom, lehetett volna ez másképpen is. A testvéreimmel a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, segítjük egymást, bár az édesanyánk hiánya rettenetesen fáj. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy nem szorulok az apámra, remélem soha többé nem leszek neki kiszolgáltatva.

Viszont nagyon önbizalom-hiányos lettem, és a mai napig nehezen létesítek kapcsolatokat, nehezen változtatok, félek felvenni a telefont, a munkában sem hiszem el, hogy jól csinálok dolgokat. Rettegek, hogy a gyerekeimet jól nevelem-e, és nagyon félek, hogy elveszítem a családtagjaimat. Ha magamban, vagy a környezetemben csak a csíráját is érzem valaminek, amikből azok a régi dolgok is elfajulhattak, azonnal ugrok és gyökerestől próbálom kiirtani ezeket. Néha csak néznek rám, olyan apróságokon is felkapom a fejem. Nemrég azt vettem észre, hogy tudat alatt még mindig az apámnak próbálok megfelelni, mentegetőzöm előtte, próbálom az életemet úgy alakítani, hogy az ő ügyeit mindig el tudjam intézni, neki kedvezzek akár a családommal szemben is, hogy ne cirkuszoljon velem, hátha kapok egy jó szót ...őrület... Még mindig gyomorgörcsöm van, ha beszélnem kell vele, és előtte-utána napokig szorongok, ha meglátogatjuk. Ő még csak nem is érti, mi bajunk vele, hiszen ő a mi szerető apukánk, aki mindent megadott nekünk...

Egy ideje nem beszélünk egymással, mert már semmi nem volt elég, amit erőmön felül segíteni próbáltam neki 2 picike gyerek mellett, és elkezdett belekötni a saját unokáiba is. Azt figyeltem meg, hogy azóta sokkal nyugodtabb, türelmesebb vagyok itthon (a férjem szerint is), és már nem ébredek az éjszaka közepén arra, hogy a vele kapcsolatos sérelmeket boncolgatom. Szerencsére magammal könnyű szembesülnöm, és már tudom, hogy mindez nem volt normális, de még mindig nem érzem magam jól. Árad bennem a gyűlölet, és jó lenne valahogy megbocsátani, megnyugodni, de sajnos még nem megy. Hátha így, hogy kiírom magamból, segít egy kicsit...
horvathnemagdi, 2011. július 08. péntek, 05:18
Címkék: történeteket olvasva, egész gyerek-, apám kiskoromban, földbe tiporta, barátaim tánciskolába, részegségében egyszer,
Kommentek
Zenés műsorral hirdette meg új évadját a Szegedi Nemzeti Színház
Fábián Péter újraértelmezett Lúdas Matyiját, a Virágot Algernonnak színpadi változatát, valamint a Mágnás Miskát.

A Kisszínházban az új bemutatók közül az első Csehov Sirály című színműve lesz Barnák László rendezésében. A Nagyszínházban tűzik műsorra A padlást, a félig mese félig musicalt Méhes László állítja színpadra.

A Szegedi Kortár Balett Juronics Tamás Blue címet viselő darabját mutatja be ősszel. A táncművész-koreográfus rendezi Mozart Szöktetés a szerájból című vígoperáját is, a történetet a 21. századba átültetve.

Benkó Bence és Fábián Péter az angol Peter Shaffer Black comedy című vígjátékát állítják színpadra. Még decemberben láthatja a közönség a világszerte egyik legtöbbet játszott musical, a Chicago szegedi premierjét Horgas Ádám rendezésében.

Magyarországi bemutatóként tűzik műsorra a kortárs dráma egyik "fenegyereke", Martin McDonagh Nagyon, nagyon, nagyon sötét anyag című fekete komédiáját. Felújításként tér vissza Kovalik Balázs legendás szegedi
velemenyezd, 2020. június 11. csütörtök, 20:36
A műfaji sokszínűség jellemzi a Gyulai Várszínház idei programjait
Közlése szerint négy bemutatóval, az erdélyi társulatokat felvonultató Erdélyi Héttel, Márai Sándor-napokkal és Shakespeare Fesztivállal is várják a nézőket az összművészeti fesztiválra.

Kifejtette: Acsai Roland Farkasok című drámájának ősbemutatójával indul az évad, amely a teátrum és a nagyváradi Szigligeti Színház közös Hamlet-bemutatójával zárul. A bemutatók között szerepel Visky András kortárs író Pornó - Feleségem története című műve; valamint Márai Sándor A kassai polgárok drámája Szabó K. István rendezésében, amelyet először harminc éve éppen a Várszínházban mutattak be - jegyezte meg Elek Tibor.

A harmadik alkalommal megszervezett Erdélyi Hét július 1-7. között lesz, egyebek mellett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Hattyúk tava újratöltve), a nagyváradi Szigligeti Színház (Lila ákác), a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió (Tóték) és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió (Eltűntek) lépnek majd fel.

A Márai Sándor-napok (augusztus 16-18.) keretében nemcsak a 120 éve
velemenyezd, 2020. június 11. csütörtök, 15:22
Néhány gondolat az életről
bukfencezett, majd elkezdett sírni.

19 A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett
A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszfordult...mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

20 Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

21 EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.

22 Ezek a mondatok egyszerûek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran
menusgabor, 2020. június 08. hétfő, 20:30
Labdarúgó NB I - A Bobál-ikrek góljaival győzelemmel jubilált a ZTE
FC:

-------Demjén - Bolla, Szépe, Katanec, Tamás K. - Lesjak, Mitrovic (Kocsis, 82.) - Bőle (Ostrek, 90.), Radó (Ikoba, 90.), Babati (Bedi, 59.) - Bobál G. (Bobál D., 83.)



Puskás Akadémia FC:

-------------------Tóth B. - Radics, Meissner, Spandler, Nagy Zs. - Urblík (Deutsch, 76.) - Slagveer (Sós, a szünetben), Plsek (Favorov, 57.), Knezevic, Gyurcsó - Vanecek (Mebrahtu, a szünetben)

Jubileumi összecsapásra készültek Zalaegerszegen, ugyanis a klub tájékoztatása szerint a csapat története 2000. "NB-s" találkozóján lépett pályára. Az első-, másod- és harmadosztályú mérkőzéseket figyelembe véve a gárda 1999 összecsapáson 780 győzelmet aratott 511 döntetlen és 708 vereség mellett.

A ZTE fennállásának 1161. élvonalbeli mérkőzésén az első félidőben ugyan a vendég Puskás Akadémia birtokolta többet a labdát, de helyzetei inkább a hazai csapatnak voltak, ugyanakkor gólt nem láthatott a közönség.

A második játékrészt gyorsan megalapozta Nagy Zsolt hibája, a vendégek védője rendkívül
velemenyezd, 2020. június 07. vasárnap, 21:02
Trianon 100:a magyar fájdalom és remény emlékművei Budapeste
áthelyezték, de túlélte az elmúlt évtizedeket. Ma Sopronban áll, restaurálva, és újra eredeti feliratával ellátott posztamensre helyezve.

,,A Haza szabadságáért és feltámadásáért" - A magyar feltámadás szobra

A Szabadság tér ezzel egyfajta irredenta szoborpanteonná vált. Itt helyeztek el 1936-ban egy újabb szobrot is, A magyar feltámadás szobrát, a Magyar Fájdalom szobra párjaként.

A magyar feltámadás szobra a Szabadság téren (Forrás: Wick Béla: Kassa története és műemlékei)

A szobor azonban - egyetemes jelentésétől eltekintve - nem tartozott a szoros értelemben vett irredenta szobrok közé, hiszen az 1848-49-es szabadságharcnak itt, a Szabadság téri Újépületben mártírhalált halt vértanúinak állított emléket. Posztamensén a következő szöveg állt: ,,Az egykor itt állott Újépületben áldozták életüket az 1848/49 évi Szabadságharc vértanúi a Haza szabadságáért és feltámadásáért".

A magyar feltámadás szobra Kassán,
menusgabor, 2020. június 02. kedd, 22:15
Bánki Éva tollából
szültem soha, semmiféle gyerekeit. Téveszméim miatt az "elmegyógyászati elhelyezés" indokolt. Vagy legalábbis -- mivel Lipótmező zárva van -- javallt egy barátságos "átnevelő tábor".
Ekkor abbahagyom a sírdogálást, a kéztördelést, a gyerekem fényképéhez való imádkozást, a körömrágást, fogok egy bombát, és felrobbantom a gyámhivatalt, a parlamentet, az ENSZ-et. A Büszkeség és balítélet készítőit. Az összes filmkészítőt. Az összes jogászt. Az összes gyámügyest. Végül saját magamat.
Ugyanezt a történetet el lehetne mesélni a bal kezemről, a kiscicámról, az egyik hajfürtömről. De a saját nevemről is. Egyik reggel, mint Josef K., arra ébredek, hogy a "felettes hatóságok" szerint nem vagyok méltó a nevem É betűjére, holnaptól csak Va-nak hívnak hivatalosan. Mert nem becsültem meg. Fellebbezésnek nincs helye. Ha ugrálok, azzal aláírom, milyen mucsai, bunkó, paraszt vagyok. Méltatlan az Éva névre.
Ma Trianont a pártállás (pártőrület) alapján szokás megítélni. Van, akik szerint Trianon "nem is akkora
liliana01, 2020. május 27. szerda, 19:35
Jövő májusban lesz a budapesti vizes Eb, törölték a vízilabda kupaidényt
"Örülünk, hogy sikerült megállapodnunk az Európa-bajnokság új időpontjáról. A magyarok szerelmesei a vizes sportoknak és különösen egy ilyen rendkívüli időszak után az emberek még inkább szívesen figyelik majd a legjobbakat. Biztos vagyok benne, hogy jövő májusban egy újabb aranyfejezetet írunk az Eb-k történetébe" - idézte a LEN közleménye Szabó Tünde sportért felelős államtitkárt.

Paolo Barelli, a LEN elnöke kiemelte, az új időpont tökéletesen szolgálja a sportolók felkészülését az ugyancsak egy évvel elhalasztott tokiói olimpia előtt, és bízik benne, hogy 2021-ben újra fantasztikus lesz a hangulat a telt házas Duna Arénában.

A LEN először március 20-án halasztotta el az úszók, szinkronúszók, nyíltvízi úszók és műugrók kontinensviadalát, akkor május 11. és 24. közötti időszakról augusztus 17-30. közé helyzete át. Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöke múlt csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy az augusztusi időpont sem megfelelő, és jelezte, várhatóan jövő májusban kerül sor az
velemenyezd, 2020. május 05. kedd, 16:03
Moretti Gemma versei
MORETTI GEMMA VERSEI

Isztambulban születem, 1932-ben. Édesapám olasz, édesanyám magyar származású volt.
Kétéves koromban költöztünk Kalocsára édesanyámmal és két fivéremmel.
Iskoláimat is itt végeztem, 1950 évben óvónői oklevelet szerezve.

Óvónőként csak rövid ideig dolgoztam, házasságkötéssel kerültem Bajára, ahol könyvtárosi végzettséget szerezve 24 évig szolgáltam az olvasókat. Nyugdíjasan még nyolc évig könyvtároskodtam egy általános iskolában, majd önkéntesként egy alapítványi könyvtárban.
Baján élek, otthonomnak érzem és szeretem a várost. Négy felnőtt gyermekem, hét unokám és négy dédunokám van.

Szabadidőmben szeretek zenét hallatni, olvasni, haikukat írni.

Gyermekkorom óta verselek.
Az évtizedek során sok költeményem jelent meg helyi lapokban, megyei folyóiratokban, antológiákban.

Az alapítástól kezdve tagja voltam bajai könyvtárban működő Sugókör Irodalmi Társaságnak. A kör által
menusgabor, 2020. április 25. szombat, 19:30
Képek, videók
Venezuela története egy k
zsu955
2010. július 24. szombat, 19:24
Karácsonyi történetek
mesetar
2012. október 17. szerda, 09:42
Matematikai történetek és
hollygergo
2009. február 07. szombat, 18:13
Különös történetek1000.jp
hollygergo
2009. január 31. szombat, 15:53
Megható történetek:Szerel
moncsicsi83
2007. december 30. vasárnap, 11:45
Történetek A Bibliából.hu
rambobby
2007. szeptember 03. hétfő, 20:18
A Legédesebb Történetek.h
finike
2007. július 31. kedd, 11:19
A Legédesebb Történetek.h
rambobby
2007. június 19. kedd, 08:30
365+1mese és történetek.g
nemarika
2007. április 03. kedd, 21:07
Png gyerek
eva6
2020. június 09. kedd, 13:05
2gyerek.jpg
durcimarcika
2020. június 06. szombat, 09:45
Eprező gyerekek
eva6
2020. május 07. csütörtök, 11:58
Gyerek szerelem
eva6
2020. április 29. szerda, 06:47
moz.gyerekek1.jpg
durcimarcika
2020. április 23. csütörtök, 11:40
gyerekek.jpg
foldinefehereva
2020. április 01. szerda, 22:43
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.