Belépés
2018. november 18. vasárnap | 46. hét | 322. nap | 11:44 | Jenő
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Új csodák felé...
Új csodák felé...

Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,
s míg szíve átalussza ezeréves álmát,
ő elméjével űzi azt, mint valami vadat
az Élet két part közti ködhomályán át.

Ó hány gyönyörű álmot űztem eddig én is!
S amikor némelyikre utam pora szállt,
újra kiástam, mint valami fétist,
számon se tartva bukásuk dús sorát.

Ma már nem ások. Nem kell régi álom.
Peregjen mindre rozsdás fűzfa-bánat,
ragyogjon a vén Nap végre új csodákon,
melyekben Téged, Téged megtalállak.

Kovács Daniela

bozsanyinemanyi, 2018. május 14. hétfő, 22:37
Címkék: Kovács Daniela, ember szüntelenül, szüntelenül, ködhomályán, megtalállak, némelyikre,
Kommentek
Kovács Daniela:A Szépség koldusa
Kovács Daniela: A Szépség koldusának

Hány kusza álom sompolygott melletted,
de sose jutottál messzebb a vágynál,
s bár harminckét nyár szépsége megejtett,
ugyanannyi telet keresztülfáztál.

Mily parányi csöpp volt, amire vágytál,
mégse váltotta valóra azt senki,
míg te egymillió lelket tápláltál,
tiédet nem tudták viszontszeretni.

De úgy hordtad bölcs türelmedet végig,
mint Krisztus hordta a töviskoronát,
s hiába gázoltál bánatban térdig,
szívedre húztad a világ nyomorát.

Hamvas tenyered nem szorult ökölbe,
míg fogukat fenték rád a nagy urak,
ha be is fogtak álnok, buta pörbe,
csak
erzsikepuskas, 2018. szeptember 24. hétfő, 10:57
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Ugye, jössz majd?

A vén liget felett sűrű pára lebeg,
nagy-messze döng a kávéházak alja,
a néma végtelenbe sóhajtom neved,
de csak a kihalt semmi s annak csöndje hallja.

Hiányzol! Nézd egymagamba rogytam!
A nélküled-tudatban ezer halál tombol,
egy-egy éles jaj sikolt bánatomban,
míg felzokogó vágyam közelembe gondol.

Ugye, jössz majd? Mint vidám szerelmesek.
Bennem épült oltárodat csókkal hinted szét,
s míg csókod rajzik bennem, szívem belereszket,
majd tenyeredhez simítja aranykilincsét.
erzsikepuskas, 2018. szeptember 08. szombat, 09:39
Kovács Daniela: Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela:
Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsdarőt árnya múló életemnek
vorosrozsa66, 2018. szeptember 08. szombat, 09:38
KOVÁCS Daniela: Térdet hajtva emléked előtt
Térdet hajtva emléked előtt
Kovács Daniela

Én Neked hiszek, nem a világnak.
Elved nem fonnyadt el soha száron.
A sors útjai kuszák, silányak,
s Te, ha kellett, akár lélek-áron

szerezted meg azt az egy csepp mézet,
melytől édesült a vágy szívedben.
A szép szóban leltél menedéket,
csak benne hittél, konok hitetlen.

Úgy kábított a vérízű mámor,
Márta, Judit, Flóra... pazar álmok,
ha Téged olvaslak, mindahányszor
édes, meleg illatukban állok.

De hogy fájtál, ha csalt a képzelet,
és hogy irtóztál gyászod jajától,
s a csöndben esténként, hogy éghetett,
hogy nem jön többé hír
erzsikepuskas, 2018. szeptember 07. péntek, 10:41
Kovács Daniela: Akkor is megéllek
Akkor is megéllek
Kovács Daniela

Itt állok előtted. Nagy szemedbe nézek.
Bár lábamat befonta indád rengetegje,
egyenes gerinccel lassú tengődésed
figyelem, és nem hagyom, hogy kedvemet szegje.

Ha nem éltem eddig, hát most élni fogok!
Kikacaghatsz, csúfolhatsz, te dühös förgeteg,
könnyem elapad majd, s újabb álomporok
vonnak be aranyukkal mielőtt fölkelek.

Majd ébren álmodom, hogy boldogság kering,
hol eddig a bánat ült bennem szemlesütve,
hogy szívem rézkapuján vonul be megint
a vágy, amelyben remeg a szeretés üdve.

S hogy szelét fogva egy erre tévedt
erzsikepuskas, 2018. szeptember 07. péntek, 10:23
Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela:

Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsdarőt árnya múló életemnek
aranyoslila, 2018. szeptember 04. kedd, 19:51
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Add a kezed


Add a kezed, Édes, nézd hogy alkonyul
aranytóba süllyed a liget pereme,
köréje a felhők hódolata gyúl
és egyre csak duzzad ifjúi ereje.

Add a kezed, Édes, nézd, hogy arcot ölt
majd esőre hajlik a titokzatos ég,
meglebbenti fátylát a párás, téli köd,
amikor földre hull a muzsika-beszéd.

Add a kezed, Édes, nézd az áldott varázst
a természet kitárja kőkemény szívét,
a kín-örvény felett, mint hű vigasztalás
a sírószemű vihart időben űzi szét.

Add a kezed, Édes, nézd, a fák alatt,
a hold iramló árnya bújócskázni hív,
néma csöndre szór titkos aranyat
hevül, lendül, nevet, akár a gyermekszív.

Add a kezed, Édes, nézd szépmívű testét
ezeknek az áldott pillanatoknak,
a zománc-fényű pompát ajkaidról lesték,
ahonnan mindig csodák fakadnak.
horvathzsoka, 2018. augusztus 06. hétfő, 10:11
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Mondd uram, minek?

Uram, mondd, minek lettem ember,
miért teremtettél, mi célod volt velem?
Lehettem volna a rét rezgő füvén
liliomvirág, mely izzó lánggal égne.

Lehettem volna, folyóban egy kavics,
némaságomban őrizném titkaid.
Apám homlokán lehetnék egy tincs,
s táncolnék a szélben, mint égő vágyaim.

Lehettem volna kóbor árnyak nesze,
a hold ezüst fátyla az éj közepén,
nem lennék ember, remegő lélekkel,
s nem fájna a szívem, ha zokog valaki.

Lehetnék kályhában lobogó tűz,
lehetnék az országút széllel szálló pora,
lehetnék part, hol tenger sziklát zúz,
nem lennék játéka, a velem játszó sorsnak...

Lehetnék az égen öröktüzű nap,
lehetnék a tónak szunnyadó csendje,
lehetnék madárszárny, mely zajtalanul suhan,
csak ne volnék érző, lélekkel áldott ember.

Mondd, Uram, miféle sorsot szántál
a túl dacos, gyerekfejemnek?
Lehetnék bármi a
horvathzsoka, 2018. augusztus 05. vasárnap, 09:36
Képek, videók
Kovács Daniela Türelmesen
mester126mari
2011. december 15. csütörtök, 13:44
Szüntelenül imádkozzatok
sacimama
2014. október 22. szerda, 01:41
Szüntelenül
majamaria
2011. február 03. csütörtök, 10:31
Szüntelenül tartsd szem e
sarkadykati
2009. május 09. szombat, 14:10
szüntelenül.jpg
myszty
2008. május 18. vasárnap, 20:08
Persze nem szüntelenül...
nzsoka
2007. július 31. kedd, 21:00
megtalallak_origi.jpg
mahakalister
2009. szeptember 28. hétfő, 22:58
megtalallak.jpg
mahakalister
2009. szeptember 28. hétfő, 22:58
Némelyik ember....jpg
pacsakute
2013. október 20. vasárnap, 07:33
Némelyik idő....jpg
pacsakute
2013. január 22. kedd, 20:13
Ragyogjon....
borigit
2016. március 08. kedd, 13:32
Napod mindíg ragyogjon az
irmus
2016. február 03. szerda, 06:56
Ragyogjon a gyertya....jp
margoboszi
2015. november 09. hétfő, 21:49
egy nő ragyogjon
sanci81
2015. augusztus 12. szerda, 19:19
Ragyogjon világosságotok
sacimama
2014. október 01. szerda, 08:58
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.