Belépés
2020. február 16. vasárnap | 7. hét | 47. nap | 21:23 | Julianna, Lilla
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Finom Pista
Finom Pista

Nehogy azt higgye akárki is, hogy engem csak a sors üldözött. Áldani is tudott. Áldás volt az is, hogy Finom Pistával összehozott.

Ki volt Finom Pista? Szakmája reklámja, temetőcsősz, Domaszéken. Börcsök Istvánnak hívták eredetileg, de nem nagyon szólították meg ezen a néven.

- Miért lett maga Finom Pista?

- Mert az vagyok. A munkatehetségem után neveztek el.

A sírokat kiásni is tudomány. Homokban is olyan egyenesnek kellett lennie a falának, mint a szobája fala otthon, vályogból. Ennél nagyobb művészet a behantolás, meg a koszorúk fölrakása. Öt van, vagy tíz, ötven vagy száz, akkor is olyan volt az, amikor az utolsót rátette, se több, se kevesebb nem kellett.

Legkényesebb mégis a virágokra volt. A felesége ültette egyszer, csak úgy puffra.

- Mit csinálsz?

- Ültetek.

- Azt látom, hogy ültetsz, de hol van a mérőléc, meg a colostok?

- Tán csak el tudom ültetni anélkül is?

- Meg ne lássam többet! Úgy kell ott állni mindnek, ha innen nézem, akkor is sorban legyen, ha onnan, akkor is.

Az ilyenféle mérnöki ambíciók hallása után becsületes sírásótól csak egyet szabad kérdezni:

- Hol volt katona?

Utász volt. Az utászság pedig a hadi-tudományoknak azért a koronája, mert ott nem elég, hogy elvágólag legyen minden mindennel, az ágydeszka a szalmazsák sarkával meg az ajtófélfával, és a napos kukacos tekintetével, de mindezeken fölül jónak is kellett lennie.

- Ott is kaptam én annyi dicséretet, amennyit akartam!

Az elismeréssel itt sem volt baj, puszta neve a bizonyíték rá. Mással volt.

- Hiányok voltak a víz szempontjából. Láttam én, hogy azt a munkát, amit célul kitűztem, víz nélkül nem végezhetem, tehát fölmondtam. Kértem a községtől, nem adtak. Mondtam, fúrjunk egy csőkutat, a többit bízzák rám. Legföljebb annyiban nehezedik meg a dolguk, hogy mutogathatják a temetőt országnak-világnak, mert ilyen szépséges szép sírkert máshol nincsen. Hogy mivel húzom a vizet, attól ne fájjon a fejük. Villany nincsen, az igaz, de majd nézek én valamilyen szerű benzinmotort hozzá, saját zsebből. Azt hiszi, adtak kutat?

- Pista bácsi, ez olyan dolog, erre nincsen födözet.

- Nincsen? Nem baj, kérem, csak szándék legyen. Megajánlottam nekik, hogy megcsináltatom a magam költségén, papírra tegyük, maguk meg fizetik öt-forintonként, tíz-forintonként, ahogy tudják. Ahogy az adó engedi. Nem megyek én egyszer se a nyakukra, akár belevehetjük ezt is az írásba. Ha az egyik évben nem adják, majd adják a másikban. A kút a fontos, nem a pénz! Azt mondták, ez meg már olyan nagy szó, ezt nem fogadhatják el tőlem. Ha én annyit se érek nekik, hogy legalább az engedélyt megadják, akkor üsse meg őket a part. Fölmondtam a szolgálatot.

Rettenetes káromkodás ez az ő szájából.

- Mert hogy néz ki egy temető víz nélkül? Kókadoznak, bólogatnak a virágok jobbra-balra. Úgy összesodródnak, aki mindennap látja őket, megfájul a szíve.

Finom Pista.

Fölmondani könnyű, de az emberek akkor is halnak, ha nincsen sírásó. Megverte egyszer valaki az ablakát, és kérte, ássa meg a sírt.

- Már nem vagyok hivatalban.

Ki másra maradt volna a sírásás, megásta a pap maga. Elkezdődött a temetés, és amikor eresztették volna bele a sírba a koporsót, kiderült, elszabódott egy kicsit: nem fért bele. Buktatták volna előre, buktatták volna hátra, nincs mese, meg kell nagyobbítani. A rokonság olyan itt, mint esküvőn a násznép, senki nem ugrik se az ásóval, se a lapáttal. Egyébként is törvény, hogy aki elrontotta, az javítsa ki. Letette a pap a palástot is, a karinget is, beleugrott a sírba.

Pardon, nem kellett annak ugrania. Hiába állt minden temetéskor időtlen idők óta a sír szélén, nem vette észre, hogy pallót fektetett végig mindig Pista bácsi. Ő kihagyta a pallót. Ahogy odalépett a szélére, azonnal be is omlott. Nadrágféken érkezett meg az alvilágba. Megnagyobbította, kihúzták, fölvette a gúnyáját, és folytatta a temetést.

Rendnek muszáj lenni.

Többször jártam náluk. Finom néni mindig elsírta nagy bánatát. Két fiuk született, az egyik meghalt még a háború előtt, a másik meg elment a leventékkel, és áthajózott Amerikába. Hat év óta egy szó nem sok, annyit se hallanak róla. Lépést tart azonban a világgal: itt megy el a Bajai út az ablak alatt, sokszor lehet hallani, hogy egyik autó nekimegy a másiknak. Jaj, Istenem, biztosan így járt az Imre gyerek is. Neki is van autója. Fölborult egy hajó a Balatonban? Nagy hajó volt, a tó meg mégiscsak kicsi, biztosan így járt az Imre is. Neki jachtja van, az óceánon járkál vele. Azért nem ír, már régen megették a halak a szerencsétlent.

Ahogy telt az idő, mindig szaporodtak a balesetek, és Finom néni precíz ráérzéssel mindazt átvitte Amerikára is. Hallotta, ott még több baleset szokott lenni. Hiába írta leveleit, semmi válasz nem jött rájuk. Sírt, sírt, sírt. Mi lett veled, gyönyörű magzatom!

- Veronka néni, ha elfogadja, én megkeresem Imrét.

- Ki akar menni? Nagy ám az az ország, hiába kérdezi, nem tudják megmondani.

- Nem mennék, de van Magyarországon is keresőszolgálat, őket kérem meg rá.

- Az Isten is megáldaná, ha megtalálnák.

Levelet írtam a keresőszolgálatnak. Megírtam benne, öreg szülők szavát továbbítva kérem a segítségüket. Az utolsó címe ez és ez volt, és leírtam összes születési adatát. Várok, csak várok, semmi. Elmúlik egy hónap, na, majd most. Hátha betartja a hivatal a harmincnapos válaszadási kötelezettséget. Meg arra is gondoltam, az is lehet, már keresi is.

Négy hónap múlva(!) kaptam egy stencilezett írást, amelyben fölhívták a figyelmemet a tértivevényes levélre, és leírták azt is nagy jóindulattal, hogyan kell föladni a postán. Régen túl volt ezen már a Finom család, Vera néni évente küldött ilyet is. Iszonyatos haragra gerjedtem. Azonnal papirost fűztem az írógépbe, és meglehetős egyértelműséggel megírtam: ha valakinek az erejéből csak annyira futja, hogy négy hónap után benyúl az íróasztal bal fiókjába, kiveszi onnan a sokszorosítványt, borítékba teszi és elküldi, akkor legyenek szívesek, írják meg, van-e jobb kereső hivatal kicsike országunkban.

Postafordultával jött a válasz: A keresést folyamatba tettük. Elszégyelltem magamat: megint elkapott a lendület, megint elsiettem a dolgot. Begerjedni, azt tudok! És rá két hétre megjött az Imre gyerek legújabb címe.

Mentem a domaszéki paphoz. Ahhoz, aki temetésnél is helyettesítette a konok sírásót. Megbeszéltük vele előre, hogy kerestetem a fiút, aki nyilván meglettkorú férfi már, nálam is idősebb, talán nála is. Most arra kértem, ő írjon neki. A falu plébánosának súlyosabb a szava ilyen esetekben, mint az újságíróé.

Kenetes szavakkal szólhatott Varga Feri, mert a nyáron jött az üzenet: itthon van az Imre!

- Na, Istennek hála!

- Gyere, beszélj vele! Említettem neki, te kerestetted meg.

Már ugrottam is. Látszott rajta, eredendően szerény volt, de ragadt rá egy nagy adag amerikaiság is. Panaszkodással kezdte. Jelentkeznie kellett a postán, az idegeneket nyilvántartó ablaknál, és ott úgy beszéltek vele, ilyen hetyke szemtelenségért ő az egész Államokat elhagyta volna már.

Feri is vigasztalta, én is: nem szabad annyira mellre szívni. Nálunk még így mennek a dolgok. Az a lényeg, hogy itthon van.

Sorsának részletei is érdekeltek, megegyeztünk tehát, elmondja mindet. Bejött hozzánk, a lakásunkra, amikor legközelebb megint a postán volt dolga. Némileg vigasztalódott már, másodjára nem az a nő volt az ablaknál.

Ott akartam kezdeni, hogy elment katonának, de ő korábbról indult. Onnan, hogy meghalt az öccse. Szerencsétlen édesanyja, a siratás mérhetetlen fájdalmában azt is elzengte, szemrehányásként az Istenhez, hogy vette volna el inkább a másik fiát, és hagyta volna meg ezt, a jobbat. Máskor meg így szakadt föl benne a fájdalom: Teremtő Istenöm, miért versz te engöm evvel a gyerökkel, amikor a másikat el vötted. Bánatban a sértés is jobban fáj, és amit a szülő százszor is képes megbocsátani gyermekének, a fiú holtáig nem. Imre gyerek, akit odakint Jamesnak hívnak, mert az Imre meg az Irma hamar összekeveredik, elhatározta, hogy világgá megy, csak még nem tudta, hogyan. Kapóra jött a leventeség bevonultatása. Nem behívóval mentek, csak soros hívóval. Akinek mázsás sértés nyomja a lelkét, és egyébként is menne, annak ez is elég. Amikor a határig jutottak, és föloszlatták századukat, legjobb komájával tovább mentek Ausztriába. Éjjel mentek, nappal aludtak valamelyik szalmakazalban, hogy föl ne tűnjenek a tábori csendőröknek. Mit ettek? Amihez hozzájuthattak. Eke után ültette például a krumplit az egyik parasztember. Dombra föl, dombról le szántott, aztán fogta a vödröt, és belerakta a barázdába a krumplit. Amikor takarta a domb, akkor jöttek elő az erdő széléről, és kiszedték. Arrébb mentek, megsütötték.

Csodálkozhatott a szerencsétlen kapáláskor: hát innen miféle féreg ette ki a sort?

Arra mentek, amerre a gyomruk hajtotta őket. Odavetődtek az amerikaiakhoz, a kilences repülőkhöz, mosogatónak. Fejedelmi koszt volt ott a barázdás krumpli után, ruháért, cigarettáért, csokoládéért dolgoztak. Ketten is egy szót tudtak akkor még: arbeit.

Három és fél évig ott maradt.

Nincs a világon olyan hadsereg, amelyben magyar ne volna, összeakadtak ők is egy amerikás magyar katona fiával. A család elsőrangú kötelezettségének érezte, hogy segítse az idegenbe szakadt fiúkat. Aláírtak egy kötelezvényt, hogy három évig felelnek értük.

- Volt pénzetek hajóra?

- Semmi. Mosogattunk és meszeltünk, amíg át nem értünk.

Imre gyerek tehát átmosogatta magát az Újvilágba. Ki is kötöttek 1949. szeptember 2-án. Magyar nő várt rájuk valamilyen klubból. Taxiba terelte őket, vitte a vasútállomásra.

- Hová akarnak menni?

Megmondták, de semmit nem ért. Az a hely nem volt rajta a térképen.

- Mi van hozzá legközelebb?

- A boldog Isten tudja! Detroit talán? De hogy közel van-e vagy messze, azt se tudjuk.

Odaértek mégis. Bányászsztrájk volt, álltak a gyárak is, nem lehetett munkát kapni. Na, Amerika, itt pusztulunk, munka nélkül. Farmra ment, csodát látni. Géppel fejik a tehenet! Megáll az ész! Traktorral szántanak, kombájnnal aratnak. Micsoda világ! Itthon összesen két-három autót látott, ott autóval volt tele minden út. Végre dolgozhatott - az autógyárban.

- Mit értettél a kocsikhoz?

- Semmit. Mégse akartak fölvenni.

- Világos.

- Azért nem, mert nem tudtam angolul.

- Autóul talán!

- Autóul nem kellett, mert ott szalag volt. De aztán csak megpróbálkoztak velünk. Ötvenegy végéig ott is maradtunk.

- Az első kereset?

- Visszaadtam a kölcsönt annak, aki kisegített. Harmincöt dollárt. Azt mondta, megvolna nélküle, de elveszi, mert neki se adott senki, amikor kiment. Fölvidéki magyar volt, Kiac István.

Cleveland következett, telefontársaság. Onnan jött haza.

Miért nem írtál? Anyád szenvedett miattad.

- Nem tudom, ne kérdezd.

- Van családod?

- Nincs.

- Gyereked?

- Nincs.

- Azért nem tudod megbocsátani a régi sértést.

Nagy üzletet kötöttünk. Fényképezőgéppel, filmfölvevővel, magnetofonnal fölszerelkezve jött haza, olyan volt, mint egy földíszített karácsonyfa. A magnetofonja nagyon megtetszett. Ha diavetítővel hozták össze, a képpel együtt váltotta a hangot is, sőt ha a huszonkilencedik képet valami okból előre hozta volna az előadó, a hozzá való szöveg is vele jött volna, és együtt ment vissza mindegyik a huszonkilencedik helyre. Filmfölvevőhöz is lehetett szinkronizálni. Mondtam neki, könnyebben menne vissza a repülő, ha eladná nekem, ő meg venne odakint egy másikat. Azt mondta, nagyon jó lenne, hűtőszekrényt akar venni a szüleinek, de nem sok pénzt akarna beváltani. Átszámítottuk a kinti árát az akkori valutaárak szerint, kifizettem, és nagyon örültem.

Másnap már be is vetettem. Ha nem is úgy mentem, mint a földíszített karácsonyfa, megadtam azért a módját. Tanyai postással akartam folytatásos riportot csinálni, elétettem a mikrofont, hátradőltem, és hagytam, hadd beszéljen. Időnkénti hergelőként kérdéseket tettem föl neki, nehogy leálljon a lendülete. A hatlövetű műszer rendesen jelzett, miért ne bíztam volna benne? Itthon derült ki, egy kumma szó nincsen rajta.

Fölment a lázam. Fejből kellett megírnom a riportot, pedig semmit nem jegyzeteltem. Mivel régi nóta nálam, egyszer mindenkit bolonddá lehet tenni, de igazi bolond, aki másodszor is hagyja, elhatároztam, magnóval én nem dolgozom többet. Elvittem viszont a javítóba.

- Mi a baja?

- Az, hogy megesik, nem vesz föl semmit.

Otthagytam, vissza is kaptam. Igaz, hogy ilyet még nem láttak, de náluk mindig jó volt.

Elvittem az akkor már nagyhírű szegedi számítóközpont műszerészéhez. Éjjel ért csak rá. Azt mondta, rontsam el előtte, biztosan megcsinálja, de ha mindig jó, nincs mit megcsinálnia. Hazavittem, kihagyott. Vittem vissza, itt van, most rossz. Bekapcsoltuk, jó volt.

- Zárványos lehet valamelyik forrasztás. Átforrasztom az egészet.

Kismillió kis bütyök, reggel lett, mire a végére ért. Nyolcvankét tranzisztort számlált meg benne.

Egy darabig jó lett, aztán megint kezdett kihagyni. Nagyon sokára jöttem rá, mi a baja. A motorba menő egyik vezeték rágódott el. Ha érintkezett, ment, ha nem, megállt. Elkezdtem motort keresni. Akkor még sehol nem lehetett ilyet kapni. Salt Lake Cityből küldött egyik barátom, de az se lett jó.

Tavaly adtam el annyiért, amennyiért vettem. Akkor már lehetett hozzá motort venni, azóta is büszke rá Sándor, aki megvette. A mikrofont nem adtam vele, azt megtartottam emlékben.

Ja, a hűtőszekrényről még néhány szót. Megvette Imre, beállította, és visszautazott. Fimon néni büszkén mutatta egyszer. Ki is nyitotta. Egyetlen darab szalonna volt csak benne.

- Az ember azt mondja, sokkal jobb, ha kicsit fagyos.

Másra, azt hiszem, nem is használták. Ha hűteni kellett valamit, inkább vödörrel leeresztették a kútba.

*

Pár év múlva megint hallom: itthon van a Finom Pista fia. Apja-anyja meghalt már.

- Mi szél hozott?

- Az örökség.

- Bolondot beszélsz, Imre. Ezért a tanyáért képes voltál hazajönni?

- Tavaly is itthon voltam, de nem boldogultunk.

- Mit kezdesz vele?

- Rokonok vannak a szomszédban, rájuk hagyom. Ők gondozták anyámat, amikor már magatehetetlen lett. Írtam egy levelet, megírtam, mi a kívánságom, de a tanács nem fogadta el. Nem hivatalos helyen tettem a nyilatkozatot, nem érvényes. Pecsét, tanúk, mit tudom én, mi kellene hozzá. Gondoltam, inkább hazajövök, elintézem.

- Hogy érzed magad?

- Nagyon jól. Nyugdíjban vagyok.

- Fiatal vagy te a nyugdíjra.

- Nálunk másként számolják. Ha az életkor meg a munkában eltöltött idő együtt kiadja a hetvenötöt, akkor el lehet menni.

- Mit csinálsz, amikor semmit se csinálsz?

- Vadászok, halászok, utazok. Nézem a térképet, ahol még nem voltam, oda elmegyek. Mindig szerettem menni. Innen is azért mentem el.

- Csak azért?

- Csak. Mi okom lett volna rá? Gyerek voltam még.

- Bánod?

- Nem. Hazajönni jó, de ott lenni is jó.

- Mit tudsz rólunk? Többször voltál már itthon.

- Amit látok. Jól élnek a szomszédok, de rengeteget is dolgoznak. Azt mondják, most megéri.

- Honnan jössz?

- A piacról.

- Mit vettél?

- Árultam.

- Imre, te visszavedlettél. Kiköpött tanyai lettél.

- A szomszédasszony, a barátom menye ment a piacra, elkísértem. Raktam a mérlegre a paprikát, paradicsomot, és szedtem be a pénzt.

- Mennyit?

- Nem tudom. Nem számoltam. A menyecske dolga volt.

- Aztán?

- Láttam, egy forintért képesek alkudni az asszonyok.

- Ilyen a piac.

- Ilyenek a magyar asszonyok.

- Rühelled?

- Csak csodálkozom. Mennyit ér egy forint?

- Mikor beszéltél utoljára magyarul?

- Egy éve. Ott nincs senki, akivel beszélhetnék.

- Lódítasz. Magyar mindenhol van.

- Nem jövök össze velük.

- Itthon mit csinálsz?

- Segítek, ha kell. Nézem a tévét, és már odáig is eljutottam, hogy újságot is olvasok.

- Úgy mondod, mintha nehezedre esne.

- Angolul akartam olvasni a magyart is.

- Mi van az újságban?

- Jobb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Igazabb lett. Akkor még több volt benne a maszlag. Jól mondom? Maszlag?

- Egészen jól mondod, de mi már tíz évvel ezelőtt is azt hittük, túl vagyunk rajta.

- Megmondjátok azt is, ami nem jó.

- Odakint mit hallottál rólunk?

- Semmit. Magyarország messze van. De láttam egy filmet a televízióban ötvenhatról.

- Mit láttál?

- Azt, hogy akkor üresek voltak a boltok, most viszont rakva vannak.

- Lehetett abban a tévében más is.

- Lőttek is benne, de én azt nem szeretem. Inkább elmegyek az őserdőbe, vagy megyek a hegyekbe, lóháton, vadászni, vagy a tavakhoz, halászni, de a lövöldözést nem szeretem. Azt se, ha kővel mög-dobálik az embert.

- Így mondod: mög-dobálik?

- Rosszul mondtam?

- Dehogy! Most már elhiszem, hogy nem beszélsz máshol magyarul, csak itthon. Különben lekopott volna. Szegedi tájszólás. Anyanyelved.

- Másképpen hogyan kell?

- Jól van így. Ne tanuld meg a másikat.

- Voltam Mexikóban, Peruban, az inkák földjén. Jártam a múzeumokat is. Olyant én még nem láttam: ülve temettek, pokrócba csavarva.

- Kinek tűnne ez föl, ha nem a sírásó fiának? Mi szerettél volna lenni?

- Olyan ember, aki a romokat turkálja ki a földből. Nem tudom, magyarul hogyan mondják.

- Régész.

Megrágja a szót. Rééégész. Eggyel többet tud megint.

- Tíz évvel ezelőtt azt mondtad, nem jó itthon lenni.

- Rosszul emlékszel. Én azt nem mondtam. A postára nem volt jó mennem. Meg kellett hosszabbítanom a vízumot, egyik ablaktól úgy küldözgettek a másikhoz, mintha bolond volnék. Itt mindenki ilyen, akinek asztala van?

- Mondd rá te a feleletet!

- Most is meghosszabbítottam.

- És?

- Nem a postára kellett mennem, hanem a rendőrségre.

- És?

- El voltam készülve rá. Már azt is tudtam, mit mondok, ha küldözgetnek megint.

- És?

- Amikor megérkeztem, bejelentkeztem. Szívesen fogadtak. Mondtam, majd hosszabbítani szeretnék. Mosolygott a nő, megmondta, mikor menjek be. Elintézzük, kérem, semmi baj nem lesz. A piacról odamentünk, ott a nő, és megvan még a mosolya is. Két perc alatt végeztünk. Még azt is mondta, érezzem jól magam.

- Ennyi kell a boldogsághoz?

- Nem érted? A postán bolondként kezeltek, itt meg kedvesen fogadtak. Ennyit változott tíz év alatt Magyarország?

- Még mi a jó?

- Amikor hazaérkeztem, meglátott a szomszédék apró gyereke. Futott az anyjához, hogy megjött a Messzi Bácsi! Egy kicsit bújt még az anyja szoknyája mögé, aztán odajött hozzám, és fölkapaszkodott a nyakamba. Megismert.

Lehet, hogy Imre most kezdi érezni először, mit tesz az, ha valahol megismerik az embert? Ha egy gyerek a nyakába csimpaszkodik?

- Még mi a jó?

- A kovászos uborka.

- Könnyű csinálni, te is tehetsz el otthon.

- Fölírtam a receptet, de baj van. Nem tudom, hogyan mondják angolul a kaprot.

Ez a beszélgetés is tizenkét évvel ezelőtt történt. Nyaranként azóta is hazajár. A szülői házat lebontották a szomszédok, újat építettek a helyébe, de egy szobát meghagytak neki. Hadd legyen valahol szokott helye.
horvathnemagdi, 2013. február 21. csütörtök, 08:31
Címkék: Finom Pista, Finom Pistával, Börcsök Istvánnak, Varga Feri, Teremtő Istenöm, Kiac István,
Kommentek
Postás viccek
rólad!
A postás eldobja a biciklijét:
- Fiam, gyere, adj egy puszit az apádnak!

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgászszenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben a postás evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép
lilagondolatok, 2019. október 08. kedd, 09:35
A pisztácia
A pisztácia nem csupán nagyon finom és tápláló eledel, de bizony az egészségünkre is remek hatással lehet. Az anyagcsere folyamatokat kedvezőbbé teszi, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata csökkenthető fogyasztásával, az egyszeresen telítetlen zsírsavai pedig segítik a vitaminok felszívódását.
Ismerjük meg a pisztáciát!
A pisztácia (Pistacia vera) a szömörcefélék családjába tartozó, lombhullató fa. Kétlaki, vagyis külön fán vannak a hím- és a nőnemű virágok. Több fajtája között vannak ehetetlen termésű díszfák és csemegének számító gyümölcsöt hozó változatok. Legjobbnak a mediterrán vidékek termését tartják. Lassan növő fa, és még lassabban fordul termőre: akár nyolc év is beletelhet, mire termést hoz.

Kis-Ázsiában őshonos, itt Törökországban és Iránban, Ázsiában pedig Indiában és Kínában termesztik leginkább, de a XIX. században kivitték Észak-Amerikába is, azóta
lovaszmarika, 2019. augusztus 30. péntek, 10:26
A kő marad - Százharmincharmaik nap
konok ember.
Nem akarom - tudatosan - a múzeum szót használni, akár lehetne is. "Minden láng csak részekben lobban."

Más: Vereb atyát új igazgató váltja a piaristáknál ősszel.

Más: a tegnapi nap a kertészkedés napja volt. Az éjszakai vihar zöldre mosta a kertet. Egy kicsit nyírtam is a füvet miután felszáradt, aztán ebédet főztem. Friss zöldség levest kis spárgával. Mandulás rántott csirkemell volt a második, petrezselymes újkrumplival, spárgával és hollandi mártással. Nagyon finom volt, és könnyű étel. Vacsorát nem ettem.

Más: Korán ébredtem, s az agyam a visszaemlékezésen járt, 1991-nél tartunk. Forduló év az életemben. S aztán eszembe jutott Vida Pista is, és sok más ebből az időszakból. Mindnyájunkat sikerült egymás ellen fordítani a rá következő másfél évtizedben. Mi meg, kis lökött értelmiségiek egymás ellen is harcoltunk, pedig összefogásra voltunk ítélve. Erre a gimnázium kis büdösében - dohányzó - már rá kellett volna jönnünk. Sokkal szélesebb a kör, mint a
sandrapolke, 2019. június 08. szombat, 05:04
Főzős hétvége
Ketten voltunk mamával, meg a kutya. Szombaton isteni húslevest főztem, hatalmas marha velőscsonttal. Délelőtt pirítóson a finom velőt megettük, gondoltam kicsit a koleszterinre is. Tengeri halat vajon megforgattam, s sült zöldséggel hozz. Vasárnap rakott karfiol sajttal, tejföllel.
A kert hanyagolva, este vihar szombaton, s tegnap is.
Készítgettem a szél-járást, s tegnap egy kis időre kiszaladt Ondré Péter, jót beszélgettünk.
Pénteken kaptam egy feladatot: Nyerges-tetőn kopjafát avatnak csütörtökön. Jó utána nézni ezeknek a történelmi eseményeknek, frissül az ember. S persze Kányádi is eszembe jutott.
Feladat teljesítve. Pista vissza is jelzett.
sandrapolke, 2018. július 23. hétfő, 05:37
Pisztácia az egészséges sörkorcsolya
Pisztácia az egészséges sörkorcsolya


A pisztácia nem csupán nagyon finom és tápláló eledel, de bizony az egészségünkre is remek hatással lehet. Az anyagcsere folyamatokat kedvezőbbé teszi, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata csökkenthető fogyasztásával, az egyszeresen telítetlen zsírsavai pedig segítik a vitaminok felszívódását.
Ismerjük meg a pisztáciát!

A pisztácia (Pistacia vera) a szömörcefélék családjába tartozó, lombhullató fa. Kétlaki, vagyis külön fán vannak a hím- és a nőnemű virágok. Több fajtája között vannak ehetetlen termésű díszfák és csemegének számító gyümölcsöt hozó változatok. Legjobbnak a mediterrán vidékek termését tartják. Lassan növő fa, és még lassabban fordul termőre: akár nyolc év is beletelhet, mire termést hoz.

Kis-Ázsiában őshonos, itt Törökországban és Iránban, Ázsiában pedig Indiában és Kínában termesztik leginkább, de a XIX.
vorosrozsa66, 2018. július 14. szombat, 15:29
Tallóztam
EGY KIS SZÉKELY HUMOR.

A pesti turista először járt Székelyföldön, a Hargitán kirándulva
találkozott a pakulárral. Egyből eszébe jutott a finom juhtúró, amiről
barátai meséltek, s amit egyszer meg is kóstolt, de mivel emberünk
sokat hallott a székelyek szűkszavúságáról és agyafúrtságáról, nem
rontott ajtóstól a házba, hanem finoman rákérdezett a pakulárra:
? Adj' Isten! Tud-e esetleg egy helyet, ahol juhtúrót tudnék venni?
A pakulár rásandított:
? Há' má' hogyne tudnék! Vévévé pont jútúró pont com.


Jő haza Mári nén' a bótbó' s mondja:
? Hallod-e, Pista, megdrágult az ital. Mi lesz most?
? Semmi. Kevesebbet eszünk.


Mondja mérgesen az orvos Pista bá'-nak:
? Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!
? A' nem lehet, doktor úr. Akko' én má' tíz éve e'lennék temetve.


Pista bá' összeveszett az asszonnyal. Kiment, s bévágta maga mögött
horvathnemagdi, 2018. július 07. szombat, 07:13
Egy kis székely humor
EGY KIS SZÉKELY HUMOR.
A pesti turista először járt Székelyföldön, a Hargitán kirándulva
találkozott a pakulárral. Egyből eszébe jutott a finom juhtúró, amiről
barátai meséltek, s amit egyszer meg is kóstolt, de mivel emberünk
sokat hallott a székelyek szűkszavúságáról és agyafúrtságáról, nem
rontott ajtóstól a házba, hanem finoman rákérdezett a pakulárra:
? Adj' Isten! Tud-e esetleg egy helyet, ahol juhtúrót tudnék venni?
A pakulár rásandított:
? Há' má' hogyne tudnék! Vévévé pont jútúró pont com.


Jő haza Mári nén' a bótbó' s mondja:
? Hallod-e, Pista, megdrágult az ital. Mi lesz most?
? Semmi. Kevesebbet eszünk.


Mondja mérgesen az orvos Pista bá'-nak:
? Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!
? A' nem lehet, doktor úr. Akko' én má' tíz éve e'lennék temetve.


Pista bá' összeveszett az asszonnyal. Kiment, s bévágta maga mögött az
ajtót. 17
lovaszmarika, 2018. július 04. szerda, 17:29
Bográcsgulyás
Hozzávalók:
1,5 kg kicsontozott marhalábszár, 2 nagy vöröshagyma, 6-7 evőkanál olaj vagy 8-10 deka zsír, 4 gerezd fokhagyma,
fél kiskanál köménymag, 1,5-2 evőkanál jóféle pirospaprika, só, 2-2 közepes zöldpaprika (édes, nem csípős tévépaprika) és paradicsom (helyettük lehet 4 evőkanál házi lecsó is), 1 kiskanál csípős Piros Arany vagy Erős Pista, 4-5 sárgarépa, 2-3 petrezselyemgyökér, 2-2,2 kg burgonya
a csipetkéhez: 10 dkg finomliszt,1 tojás

1. A lábszárat valamivel kisebb - kb. 2 centis - kockákra vágjuk, mintha pörköltet készítenénk. A hagymát megtisztítjuk, finomra aprítjuk, és egy bográcsban, az olajon vagy zsíron, közepesen erős tűz fölött megfonnyasztjuk. A húst rádobjuk, és csak úgy magában, egyelőre minden ízesítő nélkül, keverve vagy a bográcsot a fülénél rázogatva, 10-15 perc alatt fehéredésig pirítjuk.
2. A fokhagymát a köménymaggal együtt
vorosrozsa66, 2018. május 30. szerda, 11:18
Képek, videók
0 a jó reggelt, finom fal
lovaszmarika
2019. december 21. szombat, 18:19
finom reggeli1219.jpg
maroka
2018. december 20. csütörtök, 13:54
0 egy kis finomság 6v4nz7
lovaszmarika
2018. augusztus 21. kedd, 14:15
Jó reggelt,hoztam a finom
rushlilly
2018. június 11. hétfő, 13:40
finomsg1.jpg
bartokiovi
2018. június 08. péntek, 08:00
finom.jpg
bartokiovi
2018. június 08. péntek, 07:50
Sok finomság
irmus
2018. március 04. vasárnap, 10:08
Hihetetlenül finom diós-m
irmus
2018. február 04. vasárnap, 10:40
du finomság italok.gif
gosztmagdi
2017. szeptember 27. szerda, 15:56
Jé, finomság
sanci81
2017. május 27. szombat, 15:16
Ez finom lesz
sanci81
2017. május 27. szombat, 15:13
Kicsit ellépett az üldöző
kimif1
2009. szeptember 28. hétfő, 12:49
Ébredés után.jpg
menusgabor
2019. szeptember 17. kedd, 20:19
0 a több kép egymás után
lovaszmarika
2019. május 19. vasárnap, 14:05
karácsony után
eva6
2019. február 01. péntek, 11:11
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.