Belépés
2019. november 14. csütörtök | 46. hét | 318. nap | 18:31 | Aliz
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Füllentő (magyar népmese)
Mivel anyám előtt születtem, apám a lakodalmára készültében a malomba küldött lisztet fűrészeltetni.
Fölraktam ökreimet a kocsira, rúd mellé fogtam a búzászsákokat. Odaértek, mondják, a malom elment kocsmázni. Leszúrtam az ökörhajtó ostoromat, megyek a malomért. De már akkor nagy nyugodtan szalonnázott az árokparton. Egy husánggal jól végigvágtattam rajta, biztatásul, mindjárt elkezdte kovácsolni a réteslisztet.
Az ostoromból ezalatt égig érő fa nőtt. Körülötte keresem az ökreimet. Fölmásztak a hegyébe legelni. Megyek utánuk, hát uramfia! - ezer seregély az ágakon. Rakom az ingem derekába. Egyszer csak megindultak velem. Szállunk a Maros fölött. Asszonyok mossák ott a ruhát.
Rám csudálkoztak: - Ojvéé, de nagy madár!
Úgy értem, oldjam meg a gatyám. Megoldottam. A seregélyek kihussantak az ingemből, én meg zuhantam lefelé. Volt nálam egy fél marék korpa, sebesen sodortam belőle a kötelet. Ereszkedtem lefelé. Hanem egy egér elrágta a korpakötelet. Belecsapódtam a marosba, kivágtam belőle annyi halat, tizenkét ökrösszekér nem bírta el, egy meztelen cigány gyerek a kabátja zsebében elvitte.
Hajamnál fogva ráncigáltam ki magam a Marosból. Mire partra vergődtem elvesztettem a fejem. Hogy lehetek meg anélkül, mire tegyem a kalapomat? Gyorsan kerekítettem sárból. Szerencsémre, mert apám már nagyon keresett. Hazavittük a lisztet, tapostuk belőle a rétest.
Ekkorára nagyon megéheztem. Udvarunkon egy kazal verébtojásból hátaslovak dagasztották a tésztának való csöves kukoricát. Egy tojást feltörtem, eszegettek a szélén. Beleejtettem a bicskámat. Hogy menjek utána? Szemöldököm kitéptem, abból raktam létrát. Három napig megyek lefelé. Sírtam a jó bicskám után. Ott bolyongok estig a verébtojás alján, odajön egy lovatlan huszár. Vigasztalt, hogy ő már egy hete itt keresi a Pejkót, annyira ellegelészett a tojásban. Apám már türelmetlen volt, utánam üzent a sütőlapáttal, hogy de siessek a gémeskútra borért. Fölnyergeltem a Fakót, ülök a Szürkére, vágtattam a Sárgával. Este kipányváztam legelni a nyerget, itattam a kantárt, párnának fejem alá gyűrtem a Sárgát.
Arra ébredtem, hogy megint éhes vagyok. Fölmásztam az uborkafára, ráztam róla annyi krumplit, csak úgy hullott a sok répa, retek, mogyoró. Odasereglettek a mókusok, eszegették előlem. Egy mókust farkánál kaptam. Ijedtében ugrott akkorát, engem fölvágott az égbe. Ott még sosem jártam. Gondoltam, ha már sorsom ide vetett, megnézem Panna ángyomat. Nagy munkában találtam. Templomtoronnyal foltozta a lekvárfőző üst fenekét. Örült a jöttömnek. Szúnyogtojásból kicsépelt rántottát vágott a hátamhoz, úgy vendégelt. Amit nem bírtam megenni, mind a hajamra kente. Alig nézhettem széjjel, éreztem égbe járó illatairól, hogy odalent javában legelik már a tüzes kemencét, darálják a túrós lepényt. Apámnak hét szabómester köszörülte a vőlegényruhát. Hányta a szikrát.
A fonott kalácsot ásóval faragták, kátrányozták a dobostortát, kilencet fialt baltával borotválták a szilvás gombócot.
Nagy mehetnékem támadott, hiszen éngemet annyira várnak odalent, hogy régen elfelejtettek. Összemarékolam egy félországnyi bárányfelhőt, létrát facsartam belőle. Alig teszem földre a lábam, apám ott alszik, mérgében majd megszakad a nevetéstől, hogy hol vagyok istenvilág óta, amikor anyám megszületett, szaladjak a Tiszára fürösztővízért. Forró nyár volt, a folyó befagyva. Lekapom a fejem, beverem a jeget, rostával feneketlen vödörbe meregetem a fűzfát. Épp delet harangoztak éjfélkor, ahogy hazaérek. Már a feje tetején áll a lakodalom. Nekifeküdtem táncolni. A szoba sarkában zsákokba kötve a Duna, Tisza, Dráva, Száva, madzag a támasztója. Fakilincs mindegyiken. Nagybőgővel citerázták a talp alá való tücsökciripelést. A táncosok közé perdülve elaludtam. Tökhajóból való sarkantyúm pengett, akár az ágyúdörgés. Sarkantyúm kivágta a Duna, Tisza, Dráva, Száva zsákját, vitte a víz a lakodalmat.
Szaladtam a bábaasszonyhoz, kétágú horgot hímeztetni. Orruknál fogva húzgáltam ki a fullákolókat. Azóta két lyuk van mindenkinek az orrán.
Aki nem hiszi, járjon utána!
lenke1964, 2015. december 15. kedd, 18:12
Címkék: lakodalmára készültében, malomba küldött, malom elment, ökörhajtó ostoromat, ostoromból ezalatt, hegyébe legelni,
Kommentek
Mécs László: Nem rózsafán termettem
játékkarikát aranyból:
azt űzvén át száz határon, lábom nem gyalog barangol.

Ó, nem rózsafán termettem! Sok álmatlan éjszakába
kerültem én anyámnak; most már boldog, de hiába
is tagadja, kibeszélem, úgy élt: távolba meredten,
sohse láttam mosolyogni, míg emberré cserepedtem.

Hogy szívemből rózsaillat száll most néha, senki rosszra
ne gondoljon irigykedve: ki van az jól imádkozva!
Senkinek szemét ne szúrja, hogy sok ember szeret, tisztel:
aki sokat jár malomba, telve lesz ruhája liszttel: [853]

Isten titkos malma őröl: ottan készül a nem józan,
tarka liszt, mely mámorosra festi lelkünk. Belopóztam
párszor: lisztes lett a lelkem, csöpp se látszott kínjaimból
s nincs oly rózsa a világon, melyen égne égibb hímpor.

Nagy feketeségből jöttem: honnan hát a derűm pírja,
kedvem kékje, hitem lángja s a jóságom égi írja?
Bár nem rózsafán termettünk, a malaszttól úgy megszépül
lelkünk, hogy virágnak Isten
marcyt, 2016. július 04. hétfő, 17:08
Augusztus 20.
hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget.

Szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.



Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött,
cipello, 2015. augusztus 19. szerda, 21:10
Wass Albert: Farkasverem (5)
egy ilyen vén sárkányt kiteremtettél erre a szomorú világra.
Azzal nagyot rúg csizmájával egy vakondtúrásba és döngő léptekkel indul a tornác felé. A tornác oszlopához lapulva meglátja az ispánt.
- Na Szájdel úr, bevégezték tegnap a vetést? - A kis sovány ember szinte didereg.
- Nem végeztük be, tekintetes úr kérem.
Bedő Ábrisnak összefutnak a szemöldökei.
- Nem? Hát mért nem?
- Mert azt tetszett rendelni, hogy az egyik fogatot küldjem el a malomba...
Be sem fejezheti, könyörtelenül rádörög az ítélet:
- Szájdel úr, maga marha! Ha nem hall jól, dugja a lábujját a fülébe, érti? Én azt mondtam, hogy miután bevégezte a vetést, küldjön egy fogatot a malomba! Nem azt, hogy kifogja a lovakat a boronából! Jaj, jaj, micsoda ember, micsoda ember...!
Seidel ispán még mentegetőzik.
- A gyakornok urat is megkérdeztem, ő is úgy értette.
Bedő Ábris csak legyint nagyhosszút és fellép a lépcsőre.
- Meg vagyok
scorpionsrose, 2015. január 30. péntek, 18:10
Szalonnafa
szólottál elébb? No jó, hogy ide jövél, rég ideje várunk. Hé, asszony, főzz még egy puliszkát!

Azalatt, míg a negyedik puliszka főtt, kikérdezte a vak embert, hogy nem erre ment-e el a szalonnatolvaj.

- De bizony erre ment el - mondá a vak ember -, hanem hogy merre van a hazája, nem tudom, de majd csak eligazít valaki.

A kicsi királyfiú, ahogy beszedte a puliszkát, megköszönte a jó vacsorát, s ment tovább.

Amint ment, mendegélt, talált egy rézmalmot. Abban a malomban egy rézleány lakott. Bemegy, szállást kér tőle, s a rézleány ad is szívesen. A két fiatal egyszeribe csak megtetszett egymásnak, hogy azt mondták: te az enyém, én a tied. Hanem baj volt Köpecen, mert a leány azt mondta, hogy addig mégsem lehet a felesége, míg a szalonnás, ősz öregembert meg nem öli, mert ő addig föl nem szabadul az átok alól.

- No, az Isten beszélt belőled - mondá a királyfiú -, mert én éppen őt keresem életre-halálra. Tudod-e, hol lakik?

- Azt nem - felelt a
gaby73, 2013. december 19. csütörtök, 00:27
Gazdag Erzsi: Megjött a télapó
lehetne,

hóembernek!




Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs
kannalidia, 2013. december 05. csütörtök, 20:38
Egri csillagok IV./9.
csizmáján akadt meg.

- Kit gyászol, bátyám?

Az egri bíró a földre nézett.

- A városomat.

És ahogy fölemelte a fejét, tele volt a szeme könnyel.

Aztán egy hamuszín posztóruhás ember jött, meg két nő. Mind a kettő egy-egy gyermeket vezetett.

Az emberre szíves szemmel nézett Dobó, s meg is szólította:

- Molnár, ugye?

- Maklári molnár vagyok - felelte az, szinte megüdülve a barátságos szótól. - Itt háltam az éjjel a Cifra-malomban.

- Hát ez a két nő?

- Egyik a feleségem, másik a leányom. Az a kettő meg a két kisfiam. Nem akartak elhagyni, hát, mondok, talán csak kapnak itt egy kis kuckót.

- Hiszen hely van, arról szó sincs, de sokallom már az asszonynépet.

És Sukánhoz fordult:

- Hány asszony van a várban?

- Idáig negyvenöt - felelte Sukán.

Dobó a fejét csóválta.

Aztán megint három ember érkezett, meg egy pap is velük, egy sovány, beesett
1vargaildyko, 2013. július 31. szerda, 09:05
Olvasmány
kegyelmedhez búcsuvevő szóra.

14
"Nem remélem, hogy itt maradásom legyen
György miá, kit Isten akárhová tegyen;
Végre még gyilkosa lennék, attól félek...
Nem! az sosem leszek -- arról nem beszélek, --
Hanem annyit mondok: ne busuljon kelmed;
Vesse ki szivéből azt a nagy félelmet:
Nem azért megyek el, hogy vissza ne jőjek;
Hiszem a teremtőt, még addig nem öl meg.

15
"Nagy erőt érezek mind a két karomban,
Nem vesztegetem azt szérűn és malomban;
Édesapámnak is hallám vitézségét:
Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét?
Felmegyek Budára bajnok katonának,
Mutatok valamit ottan a királynak,
Olyat, ami nem lesz bátyám szégyenére,
Sőt irígység miatt megszakad a lépe.

16
"Azért szépen kérem, édes anyámasszony,
Sohase aggódjék, sohase sirasson;
Aki meg se halt még, minek azt siratni,
Mikor a halott sem fog halott maradni...?"
Többet is beszélne még a szülőjének,
Ha az ebek
piroska0101, 2013. június 04. kedd, 18:23
Képek, videók
Füllentő medve.jpg
agica2004
2014. február 07. péntek, 17:08
Lakodalmas torta 2
lyceum
2012. február 21. kedd, 23:17
Lakodalmas torta 1
lyceum
2012. február 21. kedd, 23:16
Lakodalmas torta
melissa47
2011. november 01. kedd, 20:47
lakodalmas húsleves
soosistvan
2011. szeptember 25. vasárnap, 12:09
Lakodalmas asztal.jpg
margoboszi
2010. február 23. kedd, 19:08
lakodalmas
szidnifox
2009. november 07. szombat, 22:30
Igazi lakodalmas tál :))
sipianyu
2007. november 18. vasárnap, 22:54
Apátfalvi lakodalmas
limara
2007. április 09. hétfő, 09:21
a malomban
dnemethk
2012. január 29. vasárnap, 14:32
Mikor elmentél
irmus
2018. július 06. péntek, 07:44
Elment az kit legjobban s
irmus
2018. június 15. péntek, 08:51
Elmentél s veled együtt e
irmus
2018. május 24. csütörtök, 06:42
Ni, elment.jpg
chillik
2017. november 09. csütörtök, 05:17
elmentél, drágám
orban47
2017. április 17. hétfő, 20:40
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.