Belépés
2019. június 17. hétfő | 25. hét | 168. nap | 01:01 | Laura, Alida
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Az erdő - versek









AZ ERDŐ - VERSEK

KÜLDÖM NEKED...

Ha a csókok, esőcseppek, akkor
Majd tengert küldök neked.
Ha az ölelések, falevelek, talán,
Erdőt is küldök majd neked.
Ha a szerelem szép és örök,
Az örökkévalóságot küldöm neked.
Ha kinézel kedvesem az ablakon,
S felnézel az égre rád ragyogok.
Majd a sok ezer csillag fénye,
Köztük én is ott leszek, fénylek,
S nézek le szeretettel, mindig rád,
S onnan kívánok neked jó éjszakát.





CSEND VAN...

Most nem szólhat senki sem.
Csend van -
Most téged hallgatlak
A magány végtelen,
De te most itt vagy velem
Szemem nem láthat
Kezem nem érinthet,
Mégis érezhetlek,
Most már bennem létezel...





NINCS IDŐ!

Az életnek mi haszna mond,
ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
tűnődni, mint tehén s bárány.
S nem, nem tudok figyelni, ó jaj,
hogy mókáz a mókus a dióval!





A TÖLGYFÁHOZ...

A köréd ölelkező, elbűvölő erdők
fölé nőttél itt a tisztás közepén.
Te uralkodsz terebélyes koronás sátraddal,
pihenőt, dús füvű asztalt és ágyat
terítvén az arra barangolóknak.
Mint őrző angyala a tájnak, úgy
bájoltál el mikor alattad


nyugodtam meg, végül a hosszú út után.
Oly boldogan falatoztam, iddogáltam
csodálatos lombsátrad alatt, hogy aztán
elszenderítettél s az édes ébredés után
úgy öleltem meg hálából széles
derekadat, mint boldogságom legszebb,
legigazabb jegyesét.





MÁRCIUS VÉGÉN...

A késlekedő tavasz,
immár nem álom,
nevetve kopog a
harkály a fákon.
Feketerigó rikkant,
trilláz, mint első énekes,
ujjong a cinke is jelezvén:
él az élet, ébredez!





AZ ERDŐ...

A hatalmas erdő bátran és délcegen állt,
Nem merte senki számon kérni a hatalmát,
Egy patak csörgedezve folyt át az erdőn,
Szelíden,csendesen, tiszta vizével éltetőn.
Ellátom az állatokat,az erdő így kérkedett,
Adok nekik, mi kell, élelmet és védelmet.
De neked nincsen semmi hasznod,apró patak,
Felvered az erdő csendjét, elűzöd a nyugalmat.





FÁRADT ESŐ...

Fáradt eső hullott a fákra,
fáradt eső, csöndös eső,
égig ívelt a szivárványa.
Én azt hiszem: két hegy ilyenkor
belebúsult nagyon az égbe.
És bánatukban rátaláltak
egymás tétova kezére.
Ha bánat veri omló záporával,
a szívek is úgy kapcsolódnak össze
néhány percre egy színes szivárvánnyal.








NÉZD...

Nézd a békés őzgidát,
a róka pockot kerget.
minden boldog, minden vidám,
Még nem ismerik az embert!





ERDEI IDILL...

Nézz kedvesem szerteszét,
minden fénynek örül.
Hallgasd a madárzenét,
itt leng a fejünk körül.
Egy virág nyújtja feléd
finom hártya szirmait,


száz színét tárja eléd,
érezd az erdő illatait...
Ott egy harkály orvosol
rovartól beteg törzset,
egy csörgő patak eloson
mely ezer követ görget.





NYÍRFA...

Egyszer
nyírfát ültettem.
Nyírfa helyett
vers hajtott ki a földből,
zúg a versszakok lombja
fogalmam sincs róla
hogy történt mindez.
Azóta ha írok
a versem mindíg
nyírfaként sarjad





EGY KEZDŐ ISTEN...

Teremtek neked egy világot
Véremből lesznek a folyók,
izmaimból a hegyláncok.
Hajamból épül az erdő
szemem színű lesz az ég.
Vulkán lesz a szívemből.
Szeretném, ha bejárnád
ezt az egész világot,
én neked építettem,
lelkedből adj egy szilánkot.





HA AZ ERDŐ...

Ha az erdő besötétül,
sűrűbe visz be az út,
nem látjuk, hogy utunk végül
a sötétbe hova jut.
Ha az erdő fája ritkul,
nyílik az ég, süt a nap.
Látod az út merre fordul,
s ami rossz volt lemarad.





A KÖNNY...

Ha a könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parány könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata
Élősködők mint minden bánat,
Amely az élet ütőerére támad.
És lassan észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fának.





ÜZENEM...

Az erdőnek üzenem: ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada,
Mert erősebb a baltánál a fa,
S a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a
Rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már,
S a sujtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt.





NÉHA MIKOR...

Néha mikor sírnak a fák...
Ezüst könnyük lepotyog...


Levegőben érezni a bánatot...
Sötét éjjelen mikor a hold is elfogyott...





ŐSZÜL AZ ERDŐ...

Tegnap százszínű,
libegő láng volt,
ma földszagú szél
karjaiban táncolt.
Holnap ha itt jársz,
s felfelé nézel,
elárvult nagy fák
üzennek a széllel.
Arannyal öntve
az erdő alja,
kusza virgács
a bokrok barna gallya.
Tüskés ág megfog,
s bús őszi jajjal,
elhult virágát
követeli rajtam





AUGUSZTUS...

Mint szépasszony ki arra ébred,
hogy arcán megkopott a báj -
szeme fakó, az ajka sápadt -
olyan a nyárutói táj.
A szeme sír, de ő dacol még,
próbálja kendőzni magát,
a szél kajánul szertehordja
a száradó sarjúk illatát.
Az ég kékje didergőn tiszta
de itt lent már minden fakul,
nem lángolnak úgy a virágok,
a fákról sárga pille hull.
De még itt van, még küzd, csatázik,
övé a kert, határ, az erdő -
utolsó legszebb mosolygását
könnyelműen tékozolja szét.





SOHASEM...

Sohasem láttam magam ilyen átformáltan,
Mintha szobrász igazított volna arcom vonalán
Hogy szebb,vígabb ábrázatot mutassak a világnak.
Sohasem éreztem, nem is selytettem nyithatók új utak
Vágyaimnak testemben. Mindennap egy szirmot
Bontasz lelkemben, ezerszínű virág leszek öledben.
Ragyog szemed összes tekintete, olyan eleven, tiszta,
Meleg, úgy félt, ölelne, gyengéden vonz,
Ettől vagyok ma olyan kisbolond.
Belebújtam képzelt világod csodás varázslatába,
Beteljesült tökéletesség az élet realitásába.
Komplex lényed széttöröm, hogy könnyebben
Hozzádd jusson a két világ összefort ereje, és
Annak mindent elsöprő kivételes szerelme.
Sohasem kell kiéletlen ábrándokat kergetned,
Én ott leszek,kezeimmel varázsszőnyegre helyezlek,
És elröpülünk édes párban a mennyekbe.





AZT MONDOD, HOGY A VERSNÉL SZEBB A PRÓZA?

A próza fű. A vers közötte rózsa.
A próza billegő házi kacsa,
csak úszni tud, bár oldalán a szárnya.
A vers csapongó énekes madár:
a földről mindig a magasba száll.
A próza csupa bővizű patak,
rajta hánykódva megy a gondolat.
A vers aranyló tiszta napsugár,
a gondolat benn ölelkezve száll.
A próza morgó malom kelepelése,
a vers a szívnek hárfa - éneke.
A próza málik, szertehull ha régi,
A vers örök, mint minden ami égi!


Az erdő - SlidePlayer

Link


































































menusgabor, 2019. január 10. csütörtök, 15:45
Címkék: szerelem szép, örökkévalóságot küldöm, magány végtelen, lombok árnyán, köréd ölelkező, tisztás közepén,
Kommentek
Aranyosi Ervin: Muzsikál az erdő
Madár csicsergéstől visszhangzik az erdő,
tavaszi szellővel táncolnak a fák.
Rügy fakad az ágon, cseppnyi levél felhő,
s virág illatától szépül a világ.
Madarak dalával telik meg az éter,
apró madár torkok súgják a tavaszt.
A holnap hitével, szép ígéretével,
s fütyülik a szépet, s nem csak ugyanazt.
Dal szól szerelemről, hűségről, erényről,
jövőt hozó frigyről, - élő szerenád.
Az álmodozásról, életre kelésről,
amit a kikelet vígan szór reád.
Muzsikál az erdő, hallgatni is édes,
zenekari szólam szerelemre hív.
Oldódik az álom - most már esedékes -
s értelmet talál rá, hogy dobogjon a szív!

Kerekes Éva textil-festménye
eva6, 2019. április 13. szombat, 17:12
VADVIRÁGos versek
VADVIRÁGos versek

Búza, búza, búzavirág...

A pipacs, a szarkaláb és a többiek...

Egész nyáron együtt virít két szemet gyönyörködtető vadvirágunk: a búzavirág és a pipacs. A pipacs és a búzavirág kettősében a pipacs jelképezi az esztétikát, a búzavirág az etikát.

A kalászosok ismert gyomnövényei a búzavirággal, és a pipaccsal együtt még a szarkaláb és a konkoly.

A vetési vadvirágok általában károsak, sokszor mérgezőek, de sokszor hasznosak is. A búzavirág forrázatát külsőleg szemgyulladás borogatására, toroköblögetésre használják. Teáját magában nem fogyasztják, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adják.

A pipacs magját sütemények és saláták
menusgabor, 2019. március 24. vasárnap, 22:00
Fenyő László versei
gyomot, követ
s míg különös szövegeket
mormol az ajkuk - hirtelen
lendül botjuk a messeség felé:
hogy ott, ott elmulasztott életük,
az ismereteln Tahiti, ahol
tán boldogok lehettek volna ők.


Hajnali vázlatok

(Egy bűnös naplójából)

Ne terjesszétek rosszhiremet
csillagok, hisz rokonok vagyunk:
ti arcom színét viselitek,
én a ti reszketésetek.

*

A mélyre hullott szava ez.

Versek éjfélén,
kártya poklában s amidőn
a téboly forgolódott
zöld poharamban:
szárazlángu szemmel, rögös ajkkal, akkor is, akkor is
téged kerestelek
emberi áldozat,
ragaszkodó meleg,
fűharmatos Isten:
Szeretet, Szeretet!

*

Ősz tiszteletesnek látom én ezt az Istent -

hajnali hazatérők és hajnali hazátlanok
barátja ő, vígasza ő - most nevét mondogatom,
régi, viseltes nevét, mely annyiszor
sistergett villámlásában
menusgabor, 2019. február 22. péntek, 20:00
Aranyosi Ervin: Öreganyó kis kórháza
Egyszer volt egy öreg néne,
ő lett bíz' a falu vénje!
Messze élt az iskolától,
száz évre a kiskorától.
Szóval nagyon öreg volt már,
sok-sok málét lemorzsolt már,
kenyere javát megette.
Az életét így tengette.
Ám szemében huncut fény ült.
Lelke bizony meg nem vénült.
Épp olyan volt, mint egy gyermek,
kit társai irigyelnek.
Egyedül élt, egy kis házban,
azt hinnéd tán, nagy magányban,
de ő sosem volt magányos,
kutya, macska jött a házhoz.
Csirke, malac körülötte,
felnőtt állat és szülötte,
tehén, borjú, kacsa, liba,
mégsem volt sose galiba.
Néha madár ült vállára,
mosolyt csalva az arcára,
magot vett hát tenyerére,
a madárkák örömére.
Járt hozzá őz, néha róka,
enni adott az anyóka,
csak úgy engedte útjára,
ha jól lakott szegény pára.
Néha vaddisznók is jöttek,
élelemért beröfögtek,
meg egy jó hátvakarásért,
szeretetért, miért másért?
Járt ott
eva6, 2019. február 20. szerda, 06:24
Erdei Éva
alatt,
csupa kóc és játék az egész napom.

Olyan más lettél, rád sem ismerek,
merre mentél, mesélj, mi történt veled? -
száz évet éltem, mióta nem láttalak.

Álmodni is könnyebb volt azelőtt,
nem vártalak, szólhattál volna, hogy jössz,
túl sok a dolgom, késésben vagyok.

Ráérsz holnap, esetleg holnapután?
A számom a régi, majd telefonálj.
Hogy emlékszel, igazán boldog vagyok...



CÉDA VERSEK

[1.]

Már szaporodnak a szavak köröttem,
s bár szemérmesen inkább rejteném,
hogy mi van előttem, és mi mögöttem,
engem nem béklyóz szégyen és erény.

Mint az utcalányt, ki pénzért koitál,
végül rávisz magamért a kényszer,
hogy megmutassam sírva a bokám,
majd közönyösen két gyönge térdem.

Nem jössz többé, hogy is rejteném,
hiszen odaadtam mindenem neked,
a combomon át fel a vállamig,
most már örökké lát két
menusgabor, 2019. február 09. szombat, 15:46
Szentimrei Jenő
SZENTIRMAI JENŐ

Szentimrei Jenő (Arad, 1891. december 14.- Csucsa, 1959. szeptember 2.) erdélyi magyar költő, író, drámaíró, kritikus, színháztörténész, színházigazgató, az helikoni közösségben fejlődött és vált ismertté.

Teljes és gazdag életművet hagyott az utódokra, verseket, drámákat, publicisztikát, visszaemlékezést, színháztörténetet. Mind 1989 előtt, mind az 1989-es romániai forradalom óta az ő életművéből is táplálkozik az erdélyi magyar irodalom és kultúra.




ALIG VAGY KÖZTÜNK

csak minden évben egyszer újraszületsz,
de tavasz
alig zsendül, mi újra meg újra megfeszítünk.
Aztán megsiratunk, megünnepeljük
feltámadásodat
és elveszítünk szemeink
menusgabor, 2019. február 08. péntek, 18:30
Csorba Győző
Győző

Csorba Győző (Pécs, 1916. november 21. - Pécs, 1995. szeptember 13.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

Költészete a halál jegyében és a halál ellenében született. Életműve hatalmas napló, gyakran minden áttétel nélkül elmondott események sorozata, számadás egy élet és egy életmű értelméről, és számadás barátokról, társakról, valamint a magányról, a szerelemről és a természetről.



Összegyűjtött versek

http://mek.oszk.hu/02300/02370/02370.htm




AGGÓDÁS

Félve bocsátlak el, hogy fél napig
ne lássalak. Máskor nyugodtan
néztem igyekvő, boldog lábaid,
s figyeltem, amint lépted fogyva koppan.

A szeles égben álnokság lakik,
madár helyett gép szálldos ottan,
fene sárkányok úszkálnak a
menusgabor, 2019. január 30. szerda, 18:30
Bogdán László: Felejtsd el ezt a versemet
Bogdán László: FELEJTSD EL EZT A VERSEMET

elfuserált variáció Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című költeményére

Felejtsd el ezt a versemet.
Minek tanulnál verseket?
Nemsokára már könyv se lesz,
határ se lesz, törvény se lesz,
feldúlt életünk széthordják
mohó ázsiai hordák.
Új népvándorlás kezdetén
mit érsz a versekkel, szegény?!

Bogdán László: FELEJTSD EL EZT A VERSEMET

elfuserált variáció Faludy György
Tanuld meg ezt a versemet című költeményére

Felejtsd el ez a versemet!
Minek őriznél könyveket?
Ha el nem veszted, elszedik,
barbárok bűnjelnek hiszik,
az atamánhoz beviszik,
vagy a vécére kiviszik.
Ha nem, hát úgyis
menusgabor, 2019. január 29. kedd, 21:00
Képek, videók
erdő versek.jpg
skorpiolilike
2010. március 13. szombat, 21:04
Szerelem-szépség
anna4459
2018. február 06. kedd, 21:37
Eredj szerelem, szép seho
chillik
2017. október 16. hétfő, 05:46
Szerelem , szép estét 2
marika_godone
2015. szeptember 17. csütörtök, 20:08
Szép estét szerelem.jpg
marika_godone
2015. szeptember 17. csütörtök, 20:06
szerelem-szep-kepek15. jpg
menusgabor
2015. április 14. kedd, 22:21
eoldal_szerelem_gif_sz ep.
menusgabor
2014. december 12. péntek, 19:33
Szép szerelem.gif
cipello
2014. július 31. csütörtök, 11:30
eoldal_szerelem_gif_sz ep.
margoboszi
2013. szeptember 10. kedd, 15:12
egy ilyen szép szerelem.j
merien34
2012. október 25. csütörtök, 11:18
Az örökkévalóságot küldöm
charlotteani
2008. január 29. kedd, 21:45
A végtelenhez mérve szint
rushlilly
2018. június 12. kedd, 13:53
Jaj, aki egyszer végtelen
chillik
2018. június 11. hétfő, 05:10
Az ismeretlen, végtelen t
chillik
2018. május 21. hétfő, 05:47
Végtelen körforgásban
sanci81
2018. május 16. szerda, 17:42
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.