Belépés
2018. november 18. vasárnap | 46. hét | 322. nap | 11:19 | Jenő
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kovács Daniela : MIRE FELESZMÉLÜNK



Kovács Daniela : MIRE FELESZMÉLÜNK


Úgy szállnak olykor felettünk az évek,
mint dús kalász fölött a tikkasztó nyár,
míg megértjük szavát sorunk ajkívének,
valaha volt hangja már rég messze jár.

Úgy suhan el mellettünk az élet,
ahogy tavaszodván sóhajt el a rét,
s míg szívünket átjárják az ígérő remények,
velünk együtt sorvad a sok büszke emlék.

Úgy robog velünk a száguldozó végzet,
mint vágtató vonat a táj homályán,
mire feleszmélünk, hogy nem élni vétek,
létünk felét leéltük álmodozva, árván.


vorosrozsa66, 2018. július 10. kedd, 18:42
Címkék: Kovács Daniela, tikkasztó nyár, ígérő remények, száguldozó végzet, feleszmélünk, tavaszodván,
Kommentek
Kovács Daniela:A Szépség koldusa
Kovács Daniela: A Szépség koldusának

Hány kusza álom sompolygott melletted,
de sose jutottál messzebb a vágynál,
s bár harminckét nyár szépsége megejtett,
ugyanannyi telet keresztülfáztál.

Mily parányi csöpp volt, amire vágytál,
mégse váltotta valóra azt senki,
míg te egymillió lelket tápláltál,
tiédet nem tudták viszontszeretni.

De úgy hordtad bölcs türelmedet végig,
mint Krisztus hordta a töviskoronát,
s hiába gázoltál bánatban térdig,
szívedre húztad a világ nyomorát.

Hamvas tenyered nem szorult ökölbe,
míg fogukat fenték rád a nagy urak,
ha be is fogtak álnok, buta pörbe,
csak
erzsikepuskas, 2018. szeptember 24. hétfő, 10:57
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Ugye, jössz majd?

A vén liget felett sűrű pára lebeg,
nagy-messze döng a kávéházak alja,
a néma végtelenbe sóhajtom neved,
de csak a kihalt semmi s annak csöndje hallja.

Hiányzol! Nézd egymagamba rogytam!
A nélküled-tudatban ezer halál tombol,
egy-egy éles jaj sikolt bánatomban,
míg felzokogó vágyam közelembe gondol.

Ugye, jössz majd? Mint vidám szerelmesek.
Bennem épült oltárodat csókkal hinted szét,
s míg csókod rajzik bennem, szívem belereszket,
majd tenyeredhez simítja aranykilincsét.
erzsikepuskas, 2018. szeptember 08. szombat, 09:39
Kovács Daniela: Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela:
Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsdarőt árnya múló életemnek
vorosrozsa66, 2018. szeptember 08. szombat, 09:38
KOVÁCS Daniela: Térdet hajtva emléked előtt
Térdet hajtva emléked előtt
Kovács Daniela

Én Neked hiszek, nem a világnak.
Elved nem fonnyadt el soha száron.
A sors útjai kuszák, silányak,
s Te, ha kellett, akár lélek-áron

szerezted meg azt az egy csepp mézet,
melytől édesült a vágy szívedben.
A szép szóban leltél menedéket,
csak benne hittél, konok hitetlen.

Úgy kábított a vérízű mámor,
Márta, Judit, Flóra... pazar álmok,
ha Téged olvaslak, mindahányszor
édes, meleg illatukban állok.

De hogy fájtál, ha csalt a képzelet,
és hogy irtóztál gyászod jajától,
s a csöndben esténként, hogy éghetett,
hogy nem jön többé hír
erzsikepuskas, 2018. szeptember 07. péntek, 10:41
Kovács Daniela: Akkor is megéllek
Akkor is megéllek
Kovács Daniela

Itt állok előtted. Nagy szemedbe nézek.
Bár lábamat befonta indád rengetegje,
egyenes gerinccel lassú tengődésed
figyelem, és nem hagyom, hogy kedvemet szegje.

Ha nem éltem eddig, hát most élni fogok!
Kikacaghatsz, csúfolhatsz, te dühös förgeteg,
könnyem elapad majd, s újabb álomporok
vonnak be aranyukkal mielőtt fölkelek.

Majd ébren álmodom, hogy boldogság kering,
hol eddig a bánat ült bennem szemlesütve,
hogy szívem rézkapuján vonul be megint
a vágy, amelyben remeg a szeretés üdve.

S hogy szelét fogva egy erre tévedt
erzsikepuskas, 2018. szeptember 07. péntek, 10:23
Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela:

Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsdarőt árnya múló életemnek
aranyoslila, 2018. szeptember 04. kedd, 19:51
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Add a kezed


Add a kezed, Édes, nézd hogy alkonyul
aranytóba süllyed a liget pereme,
köréje a felhők hódolata gyúl
és egyre csak duzzad ifjúi ereje.

Add a kezed, Édes, nézd, hogy arcot ölt
majd esőre hajlik a titokzatos ég,
meglebbenti fátylát a párás, téli köd,
amikor földre hull a muzsika-beszéd.

Add a kezed, Édes, nézd az áldott varázst
a természet kitárja kőkemény szívét,
a kín-örvény felett, mint hű vigasztalás
a sírószemű vihart időben űzi szét.

Add a kezed, Édes, nézd, a fák alatt,
a hold iramló árnya bújócskázni hív,
néma csöndre szór titkos aranyat
hevül, lendül, nevet, akár a gyermekszív.

Add a kezed, Édes, nézd szépmívű testét
ezeknek az áldott pillanatoknak,
a zománc-fényű pompát ajkaidról lesték,
ahonnan mindig csodák fakadnak.
horvathzsoka, 2018. augusztus 06. hétfő, 10:11
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Mondd uram, minek?

Uram, mondd, minek lettem ember,
miért teremtettél, mi célod volt velem?
Lehettem volna a rét rezgő füvén
liliomvirág, mely izzó lánggal égne.

Lehettem volna, folyóban egy kavics,
némaságomban őrizném titkaid.
Apám homlokán lehetnék egy tincs,
s táncolnék a szélben, mint égő vágyaim.

Lehettem volna kóbor árnyak nesze,
a hold ezüst fátyla az éj közepén,
nem lennék ember, remegő lélekkel,
s nem fájna a szívem, ha zokog valaki.

Lehetnék kályhában lobogó tűz,
lehetnék az országút széllel szálló pora,
lehetnék part, hol tenger sziklát zúz,
nem lennék játéka, a velem játszó sorsnak...

Lehetnék az égen öröktüzű nap,
lehetnék a tónak szunnyadó csendje,
lehetnék madárszárny, mely zajtalanul suhan,
csak ne volnék érző, lélekkel áldott ember.

Mondd, Uram, miféle sorsot szántál
a túl dacos, gyerekfejemnek?
Lehetnék bármi a
horvathzsoka, 2018. augusztus 05. vasárnap, 09:36
Képek, videók
Kovács Daniela Türelmesen
mester126mari
2011. december 15. csütörtök, 13:44
ligeti éva tikkasztó nyár
erzsikepuskas
2014. augusztus 26. kedd, 15:01
Reményekkel teli szép nap
borigit
2017. január 15. vasárnap, 09:08
Fagyott remények - v..png
anci-ani
2016. december 30. péntek, 09:51
Vakmerö remények 01.jpg
chillik
2016. október 10. hétfő, 06:38
Vakmerö remények 02.jpg
chillik
2016. október 10. hétfő, 06:38
Reményekkel teli szép nap
suzymama43
2015. október 16. péntek, 18:20
Csillanó remények.png
anci-ani
2014. április 15. kedd, 16:22
Csillanó remények- v..png
anci-ani
2014. április 15. kedd, 15:38
Emlékek remények.jpg
pacsakute
2013. március 02. szombat, 19:38
Remények.jpg
bostailiza
2010. január 17. vasárnap, 22:57
új remények jöttek.jpg
_marcsi_
2007. november 01. csütörtök, 23:49
Száguldozók
sanci81
2017. augusztus 24. csütörtök, 11:42
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.