Belépés
2019. augusztus 17. szombat | 33. hét | 229. nap | 19:13 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Lampérth Géza versei



LAMPÉRT GÉZA Versei - Válogatás

Dr. Lampérth Géza (Mencshely, 1873. október 23. - Budapest, 1934. november 18.) költő, író, színpadi szerző. Az Országos Levéltár tisztviselője, a Petőfi Társaság főtitkára.

Az első verse negyedik osztályos diák korában jelent meg Tihanyi álnév alatt a Vasárnapi Ujságban (1890), amelynek attól kezdve munkatársa volt. Sokat írt a Pápai Lapokba és egy évig mint főmunkatárs szerkesztette a Pápai Független Hírlapot. Később szinte az összes számottevő fővárosi szépirodalmi lapnak dolgozott. Tárcákat írt a Budapesti Hírlapba és a Magyar Újságba, történelmi rajzokat és elbeszéléseket a Magyar Leányokba, rendszeres krónikákat a Politikai Ujdonságokba.

A századelő egyik népszerű írójaként a hivatalos ízlést követő hazafias verseket, elbeszéléseket, regényeket, népszínműveket írt.

Nemzeti szellemű, hagyományos stílusú költő volt. A nagyváros rajongóival szemben a falu világát dicsőítette. Idealizált szellemben szólt a magyarság ezeréves múltjáról; különösen a kurucvilág, a negyvennyolcas idők és a trianoni megalázás emlékein merengett el.



ASSZONYOK

Ahogy én egyik szememmel látom:
De nem esnék meg a szép világon
Sok szomorú és csúf dolog -
Ha nem volnának itt csupa vágyból,
Hiuságból és csapodárságból
Alkotott — démonasszonyok.

De ahogy másik szememmel látom:
Bizony megesnék e szép világon
Még több szomorú csúf dolog —
Ha nem volnának csupa türésből,
Egyszerüségből, hitből, hűségből
Alkotott — angyalasszonyok.





Borhidai Miklós evangélikus prédikátor emléktáblája

",,Kinek nevét kemény kőbe véstük itten:
Isten szolgája volt, nagy, erős a hitben.
Szenvedett hitéért gyötrelmes rabságot,
De halálig híven, rendületlen állott.
Földi porsátora roskadott csak össze,
Lelke példát adva él köztünk örökre!""

Forrás: Orbán Róbert facebook-oldala





Dal a zászlóról

Háromszínű magyar zászlónk
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tűzzel és a lelkünk
Imádsággal van teli...
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk'
És érezzük: e szent jelben
Egyek - magyarok vagyunk!

Háromszínű lobogónkon
A piros szín mi nekünk?
Hősi vérünk, amit bőven
Hullatott itt nemzetünk.
Tenger vérünk hullt e földért
Hosszú ezer év alatt...
A piros szín azt lobogja:
- Miénk e föld s az marad!

Háromszínű lobogónkon
A fehér szín mi nekünk?
Minden harcban makulátlan
Lovagi becsületünk.
Gázolhattunk vérbe, sárba -
Poklok minden undorát,
Becsületünk, mint a kócsag,
Fehéren szárnyalta át!...

Háromszínű lobogónknak
Üde zöldje mi nekünk?
Minden gyászos hervadásban
Zsendülő kikeletünk.
Reménységünk örökzöldje,
Mely nem ismer zord telet.
Ha megtépik, újra zsendít
Egy helyett száz levelet!

Háromszínű lobogónkat
Cserkoszorú övezi.
Hívására álltak talpra
Nagy időknek hősei,
Véle szálltak, hogy megvédjék
Ezt az ősi szent hazát
S vagy meghaltak, vagy kivívták
Szabadságát, igazát.

Háromszínű magyar zászlónk,
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tüzel és a lelkünk
Imádsággal van teli...
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk'
S esküszünk, hogy e szent jelben
Vagy győzünk, vagy meghalunk.



Dalok a szilvásból

I.

Itt, a kis ,,hétszilvafás"-ban,
A zúgó Bakony aljában,
Zsongó Balaton felett -
Napsütésen hanyattfekve
Szép iratos vadfüvekre
Hajtom fáradt fejemet.

A szivemből dalok zsonganak...
- Fájó szív, ha bánatodnak
Egy-egy írt, nyugalmat ád:
E helyet áldd, itt születtek,
Szép iratos vadfüveknek
Érzed bennük balzsamát.

II.

Felettem bólongó öreg szilvafák ti,
Arczom simogató illatos virágok,
Emlékezve sok itt elsirt szenvedésre:
Ugy-e, csudálkoztok, hogy engem is végre
-Nyugtalan, bús vándort - megpihenni láttok,
Víg-boldognak láttok?

Kérditek titkát az édes változásnak.
Hol a bűvös dal, mely méltón zengené el?
- Várjatok....Majd egyszer jön velem Valaki,
S minden dalnál szebben el fogja mondani:
Dobogó szivemen dobogó szivével,
Szerelmes szivével....



ÉJJEL.



Hányan vagyunk, testvér, hányan:
E zord téli éjszakákban,
Kiket elkerül az álom.
S hánykolódva gyűrött ágyon
Ráz a láz - meleg-hideg
S megfeszül minden ideg.
Es sóhajtunk és nyöszörgünk,
Imádkozunk, átkot dörgünk.
És enyhülést nem bír adni
És nem akar megvirradni
Gyehennás zord éjjelünk.
Este holt fáradtan fekszünk
S még fáradtabb lelkűnk-testünk
Reggel, mikor fölkelünk.
S hány testvérünk, oh jaj, hány van:
E zord téli éjszakákban
Fejét lehajtani hova.
Kinek nincs már otthona.
Egyik búvóhelyet keres,
Mást kínoz bot és deres.
Egyik börtön vackán senyved.
Mást emberszörny-dúvad kerget.
Egyik lelki-gúzsba kötve,
Másik szembe-szívbe köpve.
Egyik — harmatos lánysága
Bimbójában törve sárba.
Másik — anya. Toll nem bírja
Pokla kínját hogy leírja.

Behunyjuk könnyes szemünket,
Csitítjuk lázas szívünket.
Idézünk földet, eget,
Kiáltunk a süket éjbe:
Van-e Isten még az égbe'
S földön emberbecsület?
És nincs, nincs, nincs felelet.

(1919. február.)










Hazafelé

Mögöttem a dús, kulturásNyugat,
Tartok vissza Keletnek.
Nyár tüzében csilló aczélutak
Hazám felé vezetnek.
Uti táskám' kövérre új írások
Szellemkincse dagasztja,
Lelkemben új látások, új tudások
Fénye lobog magasra.

Ha kinézek a kocsim ablakán,
Bús fia én Keletnek-
Kémény-erdős nagy városok kaján
Gúnynyal felém nevetnek.
Könyves táskámba talán belelátnak
S a lelkem műhelyébe?
És— úgy hallom,—hogy reám kiabálnak,
Keleti bús légényre:

Miért jövel?— És már ha itt valál,
Miért igyekszel vissza?
Mi vár Nyugat szellemkohóinál
Fellobbant lángjaidra
Ott, hol a szikes, törpe rónaságon
Még olajmécsek égnek?...
Nem lesz nyugtod...sóvár nyugati álom
Örökké üldöz téged!

Összehuzódom.. .Szivem megremeg
E gőgös fölény súlyán.
...Távol kalászos mezők intenek,
Rétek illata hull rám...
--Dobáljatok csak, büszke kultur-várak
Gőzzel, villámmal, fénynyel,
Hazám rónái majd visszadobálnak
Borral, hússal, kenyérrel.

*

HEIMWARTS

Hinter mir der westliche Kulturland,
bin unterwegs nach Osten.
In Sommerhitze blitzt der Schienenstrang,
und die Telegraph Pfosten.
Die Reisetasche ist voll frischen Schriften,
voll gebauscht von Geistesschatz,
die Seel‘ ist voll mit neuen, hellen Ansichten,
und in der Höhe entfacht.

Wenn ich an Wagenfenster rausschaue,
trübseliger Sohn der Osten, --
mit Kaminwäldern volle Grossstädte,
die mit Hohn, an mich Lachen.
Vielleicht blicken sie in volle Mappe rein,
in Werkstatt meiner Seele?
Und - höre es, -- als wäre ich das Ziel sein,
der Ostmensch, ohne Strähne:

Warum bist gekommen? -- ‘d wenn schon da bist,
warum gehst wieder zurück?
Was wartet nach Westens aktiven Dienst
entfachtes grosses Werkstück,
dort, auf, dem winzig salzige Ebene,
wo noch Öllampen brennen?
Findest keine Ruhe, wo die Westliche Träume,
dich immer plagen werden.

Ich riss mich zusammen ... das Herz zittert,
von dieser Überheblichkeit.
... dort weitab die Ährenfelder winket,
Wiesenbriese spüre von Weit ...
werft nach mir, ihr stolzer Kulturbürge,
mit Dämpfen, Blitzern und Lichtern,
was die Heimat euch zurückwerfen würde,
Wein, Fleisch ‘d Brot vom reichen Ernten.

Fordította Mucsi Antal - Tóni













Karácsony este

Karácsony este, gyertya-gyujtásra
Csituljon el a köznapi lárma.
Szenderüljön el bú s gond a sziven.
A csüggedt lélek tekintsen égre,
Hol betlehemi csillagok fénye
Ragyog szelíden.

Karácsony este, gyertya-gyujtáskor
Közelebb hozzánk az ég, mint máskor.
S áldó angyali titkon lejőnek.
Érkezésüket csendben virraszszuk,
Durva lármával el ne riaszszuk
Valahogy őket...




A MAGYAR FÖLD NÉPÉHEZ


...Ős rögödből minden éltet
Munkád hoz elő
Te vagy az ős magyar lélek
S magyar őserő...

Áldom, míg tart szívverésem,
Kaszád és ekéd.
Testvér, forró köszöntésem
Kiáltom feléd.



Nyomorultak a kenyérosztogatásnál



Néztem: a mint sorjába fölvonulta
A kenyér nélkűl tengő nyomorultak.
Csupa ráncz arczunk, csupa rongy ruhájuk-
Bú, szánalom volt nézni rájuk.

Láttam: mohó gyönyörrel hogyan kaptak
Utána a kis irgalom-falatnak
S kínzó éhségük hogy oszlatták széjjel
Egy-két sovány karaj kenyérrel.

Láttam: a mint elmentek telt gyomorral
Kibékülve búval, gonddal, nyomorral.
S azon járt elmém, míg tovavonúltak:
- Ők - é az igaz nyomorultak?

Nem azok-e` vaj` a nyomorultabbak:
A kik örökké éhesen maradtak,
Bár örömmel elébök szórják, hintsék
Dárius király minden kincsét?...






Az öreg zsoltárosról

Kis templomunk üres padjában
Kopott zsoltár búsul magában.
Reménykedve várja csak várja:
Mikor jő már öreg gazdája.
Csudálkozik egyre felette:
Hogy por is már-már belepte.
Vasárnapra múlik vasárnap
S híre nyoma sincs a gazdának.
Pedig szólt a harang szava,
A legelső mindig ő vala,
Téli fagyba a nyári melegbe
Az éneklést mindig ő kezdte.
Kopott zsoltárját csak felcsapta,
S mint a szarvas híves patakra:
Óhajtozott lelke az égbe...
S egy mosolygó nyári estelen
El-fel is szállt szépen, csendesen...
S ott hol nem kell többé a zsoltár...
Az égi kórusban dalol már.
Itt a földön mimást se hagyott,
Csak zsoltárját s az üres padot.
Sopánkodott is a szóbeszéd:
-elénekelé szegény mindenét...
Szánják , mondják szegénynek mások,
-mi tudjuk csak, dalos pajtások ,
s a kopott könyv s az árva pad:
ő volt szegény a leggazdagabb!





Szerelmi intő

Szerelmesek - vigyázzatok.
Még akkor is, ha játszatok!

Vigyázzatok minden lépésre!
- Ti bűvös álomkertben jártok,
Hol szunnyadnak csodás virágok,
Várva: két szív hő egyverése
Keltse őket szent ébredésre.

Vigyázzatok oh, minden szóra!
- Nem kell épen nagy sorvasztó fagy
A zsendülő gyenge bimbónak.
Elég egy hűvös negyedóra;
És - sohsem lesz belőle rózsa...

Még akkor is, ha játszatok,
Szerelmesek - vigyázzatok!



Túl az Oceánon...

Túl az Oceánon,
A tiszai tájon
Most reszket a harmat
A buzakalászon,
Kék buzavirágon...

A tiszai tájon,
Árva nyoszolyádon
Most térsz pihenőre
Én elhagyott párom,
Kékszemű virágom...

Most térsz pihenőre
Pacsirta dalával,
Most száll imádságod
Estharang szavával,
Síró furulyával...

Tudom: engem keres
Álmod fehér szárnya...
De hiába keres:
Elrabolt a bánya,
A fekete tárna!

Ördög rabja vagyok,
De, ha rád gondolok:
Pokol tornácán is
Imádságba fogok -
Sirok és zokogok...

Lampérth Géza aláírása



Uj katona-nóták

I.
(A Kossuth-nóta dallamára.)

Letiporva vérbe, sárba,
Árva voltál, szegény árva...
Nem vagy már az édes hazánk,
Van már nekünk édes apánk.
(Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!)

Ránk szakadt a sötét éjjel
Siralommal, könnyel, vérrel...
De virrad már bús éjszakánk,
Földeríti Horthy apánk.
(Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!)

Tiszántul a szülőföldje,
Dunántul nőtt a szívünkbe.
Áldva áldja egész hazánk,
Éljen, éljen Horthy apánk.
(Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!)

1920



A villamosban

A villamosba két baka ült be,
Nagy szomorúság támadt körülte...
Begöngyölgetve fehér pólyába
Egyiknek keze, másiknak lába.

"Honnan lelkeim?" - egy néni siránkol.
Felel az egyik: "Galíciából."
Rábólint büszkén a másik szittya:
"Két kurta hét - oszt' megyünk is vissza!"

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek



A vitéz


Nincsen szebb név, nincsen dicsőbb,
Mint a ,,vitéz" nevezet.
Akit illet: sírjában is
Övezze hű kegyelet!

Édesanya, édesatya,
Hitves, testvér és rokon,
Kinek fájó könnye omlott
Hős katonasírokon;

Kinek szívét megsebezte
Egy golyó vagy kardcsapás,
S reménysége zöld vetését
Megdúlta a zöld kaszás, -

Gyászotok bús éjszakáján
Egy fénysugár ragyog át:
Élnek, kik a honért haltak,
A hős magyar katonák!

Földi részük - közös sorsunk
Porlad bár a föld alatt:
Hírük - nevük, dicsőségük
Mindörökre fennmarad!

Hős szellemük a mennyégről
Bíztatva ragyog le ránk:
Azt ragyogja: kihullt vérünk
Nyomán sarjad szent reményünk.
- Nagy s boldog lesz még Hazánk.
menusgabor, 2019. augusztus 07. szerda, 22:00
Címkék: Lampérth Géza, Országos Levéltár, Petőfi Társaság, Vasárnapi Ujságban, Pápai Lapokba, Pápai Független Hírlapot,
Kommentek
Lampérth Géza: Útközben.
Lampérth Géza:

Útközben.

Végig nézem befutott pályámat
S az a sok bú, az a tenger bánat
Küzdve, tűrve, amit elszenvedtem :
Imádsággá szelídül szivemben.

Oh, mert látom, hogy utam egy égi,
Egy jóságos áldott kéz vezérli,
Ha mély völgybe, ha meredek hegyre
De magasztos célom felé egyre.

Nem félem az út szúró györöngyét,
Nem bánom már verejtékem gyöngyét.
Biztat a hit: meg lesz édes bérem,
S álmodott szép célomat elérem :

Hogy nem csak ennen kényemre élek
Porban csúszó, porban vesztő éltet,
De egy tisztább égi magasságba
Ragad, emel vágyó lelkem szárnya.

Oh, mi édes, szent gyönyörűség lesz:
Leszállni onnan a szenvedéshez,
Szárítgatni a sirónak könnyjét,
Segítni a tehetetlent, gyöngét !

S ha közelg az elmúlásnak éje,
Nem borít hirtelen feledésbe.
Nem emelnek szobrot bár nevemnek:
De szivemért meg-megemlegetnek.
marcyt, 2018. augusztus 18. szombat, 08:42
Lampérth Géza: Vágyom felétek.
Lampérth Géza:

Vágyom felétek.

Vágyom felétek : kis falumnak
Mosolygó völgyei, halmai,
Pacsirtaszót, vadgalamb-búgást
Szeretnék újra hallani !

Szeretnék újra elbolyongni
A vadvirágos utakon,
Szeretném zöld lombsátorával
Ha rámkorulna a vadon.

Fülembe csengne-bongna ismét
A kis harangnak lágy szava,
S megint elfogna a vasárnap
Rég érzett szép áhítata . . .

Kérdezik egyre : mi bajom ?
Jó emberek, itt nem segíthet
Száz orvosságtok sem azon.

Hiába, az én szép világom :
Az a nyugalmas kis világ;
Az én gyógyító orvosságom :
A madárdal, a vadvirág ! . . .

Békésmegyei közlöny, 1905. junius 11.
marcyt, 2018. augusztus 16. csütörtök, 07:48
Lampérth Géza: A pók
Lampérth Géza:

A pók

A dolgozószobám mennyezetébül
Ereszkedik nagybuzgón lefele.
A hány csápja - kalimpál, ver vele . . .
S a lenge pálya egyre nyúlik, épül.

Roppant út ez parányi piczi póknak.
El is fárad már fele vonalán.
Megáll . . . Selyemnél foszlóbb fonalán,
Teste, csápjai mozdulatlan lógnak.

. . . Ki itt alant a pályám szövöm, mint te.
(Csak fölfelé, de hisz ez egyre megy)
Megtorpanok . . . a kezem megremeg,
Tollam elejtem, öntudatlan szinte.

Nézem : hogy csüngsz ott ernyedetten, árván
Kis pók, a roppant mélységek felett -
S mig várom lezuhantó végzeted:
Akár csak én bús végzetemet várnám . . .

Vasárnapi Ujság 1911. október 22.
marcyt, 2018. augusztus 11. szombat, 06:33
Lampérth Géza: Az élet országútján
Lampérth Géza:

Az élet országútján

I.

Míg a gyalogútját jártam
Üde reggel, vidám kedvvel -
Az élettől sokat vártam,
Utam mentén kis virágok
Nyiladoztak, illatoztak -
Ügyet sem vetettem rájok.

Kristályvizes hűs ligetbe
Zengő dalok hívogattak -
Tovább mentem nagysietve.
Nem néztem tövisre, kőre,
Félrelöktem s vígan mentem
Fütyörészve - csak előre !

Csak felfelé néztem egyre:
Messzeségben, bűvös fényben
Feltündérlő Aranyhegyre . . .
Ott laknak az álmok, vágyak.
A boldogság, a dicsőség
Csodafái rám ott várnak !

- Ne hívjatok, kis virágok,
Ne csalogass dalos liget.
Nálatok én meg nem állok !
Nem állhatok meg odáig.
El kell érnem méltó bérem.
Az Aranyhegy csodafáit !

II.

. . . Napom delelőre hágott.
S imhol magam azon kapom:
Sivár országúton járok . . .
Szem a míg lát - nincs itt virág.
Nincsen zengő,
marcyt, 2018. augusztus 08. szerda, 06:57
Lampérth Géza: Dalok a szilvásból.
Lampérth Géza:

Dalok a szilvásból.

I.

Itt, a kis >hétszilviifás<-ban,
A zúgó Bakony aljában,
Zsongó Balaton felett -
Napsütésen hanyattfekve
Szép iratos vadfüvekre
Hajtom fáradt fejemet.

A szivemből dalok zsongnak . . .
- Fájó szív, ha bánatodnak
Egy-egy írt, nyugalmat ad :
E helyet áldd, itt születtek,
Szép iratos vadfüveknek
Érzed bennük balzsamát.

II.

Felettem bólongó öreg szilvafák ti,
Arczom simogató illatos virágok,
Emlékezve sok itt elsírt szenvedésre :
Úgy-e, csudálkoztok, hogy engem is végre
- Nyugtalan, bús vándort - megpihenni láttok,
Víg-boldognak láttok ?

Kérditek titkát ez édes változásnak.
Hol a bűvös dal, mely méltón zengené el?
S minden dalnál szebben el fogja mondani:
Dobogó szivemen dobogó szivével,
Szerelmes szivével . . .

Vasárnapi Ujság 1909. november 7.
marcyt, 2018. július 31. kedd, 07:37
Lampérth Géza: Nyomorultak
Lampérth Géza:

Nyomorultak

A kenyérosztogatásnál.

Néztem : a mint sorjába fölvonultak
A kenyér nélkül tengő nyomorultak.
Csupa ráncz arczuk, csupa rongy ruhájuk -
Bú, szánalom volt nézni rájuk.

Láttam : mohó gyönyörrel hogyan kaptak
Utána a kis irgalom-falatnak
S kínzó éhségük hogy oszlatták széjjel
Egy-két sovány karaj kenyérrel.

Láttam : a mint elmentek telt gyomorral
Kibékülve búval, gonddal, nyomorral,
S azon járt elmém, míg tovavonultak :
- ök-é az igaz nyomorultak ?

Nem azok-e' vaj' a nyomorultabbak :
A kik örökké éhesen maradnak,
Bár örömmel elébök szórják, hintsék
Dárius király minden kincsét ? . . .

Vasárnapi Ujság -1901. márczius 24.
marcyt, 2018. július 12. csütörtök, 09:47
Lampérth Géza: Dal az éjről
Lampérth Géza:

Dal az éjről

"Az én világom - egy álomvilág . . ."
Kiss J.

A csillagfényes, enyhe éjjel
Jöttét mindig gyönyörrel várom.
Az élet rögös útját járva,
- Hol a szegény ah, olyan árva -
Az éj az én leghűbb barátom.

Az ifjúság szép tavaszában
Az én kertemben tüske nőtt csak,
Közébe - a nap gondja tűnvén -
Virágokat, méla derűjén,
Az álomhintő éj ha szőtt csak.

A férfikor tikkadt nyarában
- Fekvén fuvalmas sátorában :
Itt látok im, sok bűvös képet,
Olvasok rejtelmes igéket
Csillagbetűi lángsorában . . .

Ha éltem napja húnyni készül,
Estvéli énekem elzengem,
S körűlem nő az alkony árnya,
- Sejtelmes, méla éjszakába,
Oda vigyetek majd ki engem !

A csillaggyúlást, csillaghullást
Halkuló szívveréssel nézni,
És édes ébren-álmodással,
Mint a csillag - egy lobbanással
A végtelenbe átenyészni . . .

A
marcyt, 2018. július 06. péntek, 09:27
Képek, videók
lamperth.jpg
chessmaster
2006. június 28. szerda, 16:29
Első verseny
majek
2009. június 30. kedd, 11:14
A pofavágó verseny első h
lizzybaba
2008. február 27. szerda, 09:23
Ezer évig.jpg
kohlinka
2014. május 21. szerda, 08:39
40 évig minden este
rodes53
2012. június 27. szerda, 10:16
Zsuzsim 25 évig itt volt
orban47
2012. június 20. szerda, 05:32
A Dacia 1100, 4 évig gyár
wob
2012. május 09. szerda, 09:13
SaabSK37EViggen.jpg
sztana45
2010. május 27. csütörtök, 16:23
11 évig ebben az egységbe
sziszka11
2010. május 15. szombat, 20:36
Diónk volt 3és fél évig
dnemethk
2009. augusztus 11. kedd, 16:26
Ezer évig várok....bmp
mester126mari
2009. május 09. szombat, 13:24
Ezer évig várok rád.jpg
nyta100
2009. március 08. vasárnap, 18:00
934_egy-evig-maradsz.j pg
csumike
2008. december 28. vasárnap, 08:34
Mostar régi 427 évig állt
dnemethk
2008. augusztus 17. vasárnap, 19:55
Briana Evigan
szotyi95
2008. augusztus 12. kedd, 17:37
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.