Belépés
2019. július 19. péntek | 29. hét | 200. nap | 20:48 | Emília
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
A csend - Versben












A CSEND - VERSBEN

"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."

Hioszi Tatiosz

"A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben."

Csitáry-Hock Tamás





Adamis Anna: HA A CSEND BESZÉLNI TUDNA

Dalszöveg

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek





Aranyosi Ervin: BARÁTI CSENDBEN

Tudod, egy baráttal le tudsz csendben ülni,
képes vagy lelkében mélyen elmerülni.
Nincs szükség szavakra, nem muszáj beszélni,
lehet szeretettel szavak nélkül élni.
Mert nem minden barát képes a beszédre,
mégis hangolódhat szeretet zenédre.
Ha a szívetek is egy ritmusra dobban,
hidd, el a sok érzés nem marad titokban.
Mikor a másikban lelki társad látod,
boldog lesz a szíved, mert van egy barátod,
s öröm lesz számodra szép szemébe nézni,
közös emlékeket újra felidézni.





Aranyosi Ervin: CSENDES A TÓ PARTJA...

Csendes a tó partja, csak a Hold világit.
Álomba ringat most minden e világit.
Lenge szellő röppen, borzolja a nádat,
hajlik jobbra-balra, hajlítja alázat.
A Hold arcát nézi tónak szép tükrében,
mintha randevúra készülődne éppen.
Fenn a sötét égről csillagok csodálják,
mint királynőjüket szépen körül állják.
A Hold lassan lépked, fénylik a ruhája,
tó vizén követi, elnyúló uszálya.
Egy fénylő villanás, potyka ugrik éppen,
majd köröket rajzol sima tó vizében,
aztán visszacsobban, hosszan elterülve,
viszi a Hold hírét a mélybe merülve.
Vadkacsák a sástól hosszú csíkot húznak,
most a túl part felé, aztán visszaúsznak.
Nyomukat szép ékként hullámok kísérik,
versenyezve vélük, hátha utolérik.
Fáradt szomorúfűz, tóra hajlott ággal,
alszik, nem küzd ma már e földi világgal.
Távoli odvas fán, öreg bagoly fészkel,
megvívta a harcát portyázó egérrel,
s ha az egér éppen nem figyelt reája,
meglett a bagolynak, éji vacsorája.
Csendes a tó partja, holdvilág sincs rajta,
mert egy kósza felhő éppen eltakarja.
Éj-fekete paplan borul a világra,
ködfoszlányok kúsznak fűre, vadvirágra.
Közeleg a hajnal, az új napot hozza,
a Hold koronáját önzőn elorozza.





Árvai Emil: MOST CSENDRE VÁGYOM

Most csendre vágyom - de magamban is,
hol gondolatoknak már zaja nincs.

Kérdéseimet is csöndre intem;
halk, szelíd hangot keresek éppen.

A találkozás csendjére vágyom:
a Mindenható, hogy rám találjon.





Bartalis János: VÁRLAK

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.





Benedek Elek: KIS FALUMON NÉMA CSEND ÜL...

Kis falumon néma csend ül,
De a mezőn kasza csendül,
Otthon csak a beteg maradt,
A többi mind búzát arat.

Merre nézek, kalásztenger,
Mindenfelé dolgos ember:
Hull a földre verejtéke,
S szaporodik, gyűl a kéve.

Még a földön harmat csillog
A sarló, a kasza már ott villog.
Napfölkeltét meg se várva,
Kint van a nép a határba.

Csillagok tán földre szálltak?
Búzakeresztekké váltak?
Ahány csillag nyári éjjel,
Annyi kereszt szerteszéjjel.

Itt is, ott is csendül a dal,
S nincs vége az alkonyattal,
Együtt dalol ember, madár,
Daltól zeng az egész határ.

Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél!
Mintha mennyországban lennél,
Nincsen ez kótára szedve,
Csak úgy terem a szivekbe.

Szivben terem, szivhez talál,
Minden szava az égbe száll
Hozzá, ki mindnyájunk atyja,
Ki az áldást osztogatja.

Száll az ének, száll az égbe,
A végtelen mindenségbe:
"Uram, kitől minden ered,
Áldott legyen a te neved!





Beney Zsuzsa: A CSEND

Még hallatszott a csend. Még milliónyi
szárny és fűrezzenés, a levegő
kristályai egymáson-zizegése.
alvók lélegzete, az álmodók

úszó szárnyalása vagy zuhanása.
Az éjszaka bársonysötét zenéje,
süllyedése a porhanyós anyagba
magába fogadni a hangokat.

Csak a haldokló test elhallgatása
némítja végleg el a dermedő világot.
Nem a befagyott tenger -- ő, aki
nem mondhatja ki többé a szót: tenger, vagy Isten.





Binderné Palocsay Erzsébet: A CSEND ZENÉJE

Ha hallanád....Ha értenéd,
A csendet Te sem féltenéd.
Nyugalom a csend zenéje,
Lelkedben él...lelked fénye.
De ha onnan kiengeded,
Csend zenéjét tönkre teszed.
Ha értenéd...ha hallanád...
Csend lenne a hozsannád!





A CSEND

Nézd ezt a gyönyörű tájat!
Csend és nyugalom honol mindenütt,
Hát nem erre vágyunk, nem ezt álmodjuk
álmatlan éjjeken át?
Messzi távol a város zajától,
hol igazi béke ölel körül.
Ki pihenni vágyik, más helyet ne keressen
hisz ennél jobbra úgysem talál.
Szinte érzem, lágy szellő simítja vállam
s szemem előtt futó álmok közt
lassú táncra kél.





A CSEND - ismeretlen

A csend olyan, mint egy kép.
Színei vannak és árnyalatai;
formákat ölt és árnyékokat mutat.
Beszél hozzánk, elmeséli azt,
ami volt, vagy lehetett volna.
A csend az a láthatatlan színpad,
amelyen megelevenedik belső életünk.
A csend lelkünk élettere.





A CSEND A DALOM - THE SOUND OF SILENCE

Dalszöveg

Hello, ezt súgta a szél
örökké él a szenvedély
Fáradtan megérint a Végtelen
Újra elcsitul a félelem
Hisz az enyém ez a nehéz,
fénytelen szerelem.
Nekem a csend a dalom.

Messziről érkezik a szó
Álom egén tiszta tó
Bolond üzenetet súg nekem
Nem kell álmaimat féltenem
Hiszen enyém már ez a végtelenül
nehéz szerelem.
Nekem a csend a dalom.

És többé nem üzen a szél
A szívem nélküle beszél
Érzem, bekerít a félelem
Meghal bennem minden érzelem
Pedig enyém már ez a csodás,
végtelen szerelem.
De csak a csend a dalom.

Éppúgy dübörög a szó
Mintha zajlik a folyó,
És ha felragyog a Végtelen
Újra menekül az értelem
Mégis él ez a nehéz,
fénytelen szerelem
Nekem a csend a dalom.

Vágyam kergeti a szél
Fájó, sötét minden éj
Hangtalan üzen a Végtelen
Érzem elrepül a félelem
És egy könnycsepp a szélben a szerelem
szárnyán felém száll
Rám talál.
Nekem a csend a dalom.








Dévényi Erika: A CSEND HANGJAI

A csend titokban elmond mindent,
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted.
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell, hogy te is elérheted.

A csend beszél, ha értő szív hallgatja,
A mélységek legmélyét is meghallja.
A csend hangjai az érintést nem tűrik,
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.





Dsida Jenő: TEMETŐBEN

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.








A CSEND BIRODALMA

Kezdetben vala az Úr,
S hogy mire gondolt,
Az titok - változatlanul.
Mély sötétségben alatta
Terült el a Csend birodalma.

Nem lévén még a Nap,
Fények nem hullanak
Alá az égből, s a légből
Nem hordoz dallamot a szél,
Az élet a Földön még alig él.

Ekkor történt, hogy az éjben
Egy halk dallam kélt a szélben,
S egy fiú született - megteremtetett.
És hetednapra megszólalt egy kismadár:
Érzed az illatot? Jöjj Ádám - Éva vár...

Ekkor egy fénysugár tört át az éjszakán,
Bíbor koszorú csillant Éva gyöngy-haján.
Ádám ily gyönyörűt még sosem látott,
Önfeledten ölelte magához a világot,
S megszólaltak a hangok,
S megszülettek a virágok.





Fazekas Miklós: A CSEND HANGJAI

Határtalan most bennem a csend...
Angyali zeneként csilingel édes hangod odabent -
Hangod;
Mint zúgó vízesés hangja -
Mint öreg torony kis harangja -
Mint ha menny dörög viharban -
Mint Isten, ha szólít szelíden, halkan -
Mint Mikes tengerének mormolása -
Mint apró hullámok játékos csobbanása -
Mint nyári vihar, ha ki sem lát a porból -
Mint lágy szellő, ha búzamezőt borzol -
Mint gyermekek sikongása kint a homokozóban -
Mint Anyám nyugtató szava; jól van kisfiam, jól van -
Mint szívem, mikor dübörög, zakatol -
Mint egy szerelmes sóhaj a távolban, valahol...

Határtalan most bennem a csend,
Csak egy piciny hegedű játszik egy dallamot odabent;
Én is, én is, én is szeretlek,
majd kereslek, majd kereslek.
Halk kattanás, csendes a telefon,
Nem jön már át semmi a vonalon.
Majd holnap is megkeres, ahogy ma is megjelent -
Határtalan most bennem a csend...





Fazekas Miklós: CSODA

Csend van a Nádon, hallgatag álom,
Béka se csobban, csend van a tóban.
Tó vize tükrén csillan a fény -
Szép kicsi tündér fürdeni kél -
Várj tünemény, még el ne szaladj!
Tűnni, ha készülsz, csókokat adj!
Tó vize rebben, állok a parton -
Ó - hol a tündér? Ez csak az arcom...





Gősi Vali: A CSEND HANGJA

Együtt voltam ma a csenddel
némaság volt a szívemben.
És ahogy a csendre leltem,
dallam csendült a lelkemben.

Simogattam, melengettem,
hangtalanul átöleltem.
S ahogy a csendet öleltem,
dalra kélt a szeretetem








Hajdú Mária: A TEMETŐ CSENDJE

Talpunk alatt megreccsen egy ág,
kezünkben néhány szál virág,
szívünkben bús emlék vibrál.

Hűvös kertben borzong a lélek,
gyertyaláng dacol a szélnek,
síri csend, megállt az élet.



Könnyét hullatja az őszi ég,
imára kulcsolja kezét,
s hallom a temető csendjét.

Talpunk alatt megreccsen egy ág,
fagyos és magányos világ,
szívünkben a bú emléke jár.





HALLOD A CSENDET

Hallod a csendet, a belsőd csendjét?
Mikor csak ülsz a szobában elmerengve.
Olyan jó!
Érzed rend, harmónia, béke vesz körül.

Megállítanád az időt,
tudod, a lényeges láthatatlan.
Hisz a kis herceg is azt mondta egyszer:

"Nem látni, nem hallani semmit,
mégis valami sugárzik csöndesen..."

Csend nélkül igaz ember
nem is tudna létezni,
hisz csendben születik meg
a védtelen remény is...





Heltai Jenő: A CSEND HANGJA
(A Néma levente - részlet)

A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derű és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.





Jószay Magdolna: VÉGRE CSEND

Végre csend van, s magammal
egyedül lehetek,
ám tennivalóim közt is
veled beszélgetek...
mit teszek, arra a te szemeiddel is
értőn figyelek,
hisz "mozzanataimon" már
nem is lepődsz meg.
Bármihez fogok, segítőm
tudsz lenni,
nem kell félnem attól, hogy
ellenem fogsz tenni...
Mert ismersz - soha nem ágálsz
és nem is vitázol,
biztos, hű támaszként, féltőn
hozzám tartozol.
Én tán önzőn s eleve
mindig számítok rád,
mert testem-lelkem vagy te,
igazi "hátország".
Ide vagy oda nyűgös
száz-kilométerek,
te akkor is is segítesz túlélni
a sötét perceket,
ha gond, teher és baj van,
vagy bármi fenyeget,
de akkor is, ha végre csend van,
s én egyedül lehetek.





Juhász Gyula: BÉKE

És minden dolgok mélyén béke él,
És minden tájak éjén csend lakik,
S a végtelenség összhangot zenél,
S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz,
És mindenik gyötrődés győzelem,
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.

Testvéreim: a boldogság örök,
S e tájon mind elmúló, ami jó,
S az élet, a szép, nagy processzió,

Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen,
S egy stációja van: a végtelen.








Kaffka Margit: CSEND

Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- Ily csendről nem tudok.

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- E csöndet ismerem.





Komáromi János: CSEND

milyen csodálatos a csend
behunyom fáradt szemem
lassan felolvadok az időben
s lebegek magam felett.

körülöttem semmi,
mindenütt csak én
nyugodtan lebegek
az idő tengelyén

nincs korlát
nincs kapaszkodó
védőhálót csak
agyamban szövök

hálóm magam fölém terítem
ne vigyen túl messze a
gondolat
nem hagyhatom örökre
magukra a gondokat.





Koós Attila: NOVEMBERI CSENDJEINK

Fázom. Tenyered selymét
horgolják künn a téli esték,
s néha lehull egy-egy csepp
emlék - s a csend még csendesebb.

Játszom, hogy megtalállak,
hol csillagok húznak rőt fátylat
s vonszolnak vérző szemeket:
látlak... s a csend még csendesebb.

Fájjon... vagy inkább mégsem.
Nem fájhatok neked már én sem.
Mit tehetnél, csak csendben tedd
értem... s csendünk még csendesebb.





Kormányos Sándor: CSEND

Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.





Kormányos Sándor: FÁJ A CSEND

Tudod a csend fáj is néha
este, ha gyúlnak a csillagok,
a szobák mélyén magány motoz
lábujjhegyen járnak a sóhajok.

Tudod, a csend suttog néha
s ameddig szótlan hallgatom,
a szívem minden dobbanását
hangosabban hallhatom.

Tudod, a csend betakar néha,
a félhomályban rám borul,
s ha a magány újra a kezét nyújtja
a torkom fájón elszorul.

Tudod a csend fáj is néha
esténként ha magányos vagyok,
rád gondolok, s a magányom tüzére
még egy lapáttal rárakok.





Kormányos Sándor: A MI CSENDÜNK


A mi csendünk az csendesebb
mint bárki mások csendje,
a mi csendünk az olyan mintha
folyton csendesedne,
s mennél halkabb annál jobban
lehet hallani,
és úgy üvölt, hogy néha már
ki kell mondani.





Kormányos Sándor: SZAVAKBÓL A CSENDET...

Ma megint a csendet mormolom
mely néha visszalüktet
a semmiből, a semmin át,
és mégis szíven üthet.

Kimondhatnám a hallgatást, csak
magamból kéne adnom,
mert a széttört csendet szavakból
kell újra összeraknom...





Koszpek Ferenc: BESZÉDES CSEND

...ahol a szív együtt dobban,
ahol a láng égig lobban,
ahol két út eggyé válik,
mi elvezet mindhalálig;
ott nincs szükség szavakra...





Márai Sándor: MENYBŐL AZ ANGYAL - Részlet

...Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?





Menyhárt Jenő: A CSEND
/Európa Kiadó/

Dalszöveg

A hajnal derengő fényei
Hazafelé kihalt az utca
Az éjszaka lassan véget ér
És valahol máshol kezdődik újra
Semmiben keringő salak a Föld
A néma csillagok között
Hallod, ahogy éjszaka sikítok
Hallod, ahogy elnyeli a csend
A csend, a csend, a csend
A csend, a csend, a csend
A csend, a csend, a csend
A csend, a csend, a csend





Mécs László: A CSEND VÖLGYÉBEN

A hold az égen már magasan fent volt.
Arany zenélő óra. Zenélt a szerelmeseknek.
De azért halálos csend volt.

A csermelyecske, mintha csak álomban, csak éppen ment. Volt.
Locsogva csobogott, csörgedezett.
De azért halálos csend volt.

A nyírfák ragyogtak. Zárdai rend volt.
A zenélő óra zenéjére remegve rügyezni kezdtek.
De azért halálos csend volt.

Egyetlen madár fütyölt. Minden mámortól ment volt.
Egy rezgő nyárfán fütyülgetett szívem.
De azért halálos csend volt.

Csend.

Fent
a dombon egy lány ült s a völgybe nézett,
vőlegényt várt és illatozta a mézet: neki.

Minden testrésze külön kivirult: neki.
Orcája rózsája irult-pirult: neki.
Szüzessége lilioma fölfehérlett: neki.
Szíve tulipánja harang-csodává érett: neki.
És nem jött senki.
Senki.

Csak én az Isten nagy csöndjével álmaimban,
a vándorok otthontalan csöndjével lábaimban.

A lány mellében félrevert a tüzes tulipán-harang,
bim-bam, bim-bam, bim-bam,
ajkáról sóhaj röppent mint vihar-mag
s a csönd völgyében alant
egy perc alatt
a nyírfákról lehullt a harmat,
megállt a rügyezés, a patak, a zenélőóra,
a völgy felett a sóhaj megnőtt mint a bóra.

A tulipán-harang vadul kalimpált: bim-bam.

Én tovább vándoroltam Isten csendjével álmaimban.





Netelka: AZ ÉN CSENDEM

Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.

De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.
Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.








Orbán Balázs : ADJ EGY PERCET

Adj egy percet a csendnek,
Végre üvölthessen benned,
Tanítsa jó modorral,
Hogy kell embernek lenned!

Adj egy percet csendnek
S ne másnak:az embernek
Ősi szálait fondd újra
Kemény szövetté:a lelket!

Adj egy percet a csendnek
És hallgasd,hogyan serceg
Benned hangja,fájón
A tünődő őrületnek...





Orbán Balázs: A CSEND HARCOSA

Engem csöndre nevelt az élet,
Én mindig csendes voltam
És ha mással harcolnom kellett.
Önmagammal harcoltam.

Én nem néztem a jót,a rosszat -
Sokszor elbántak velem.
S tudtam,hogy ocsmány a bűn,de
Ocsmányabb az,aki bűntelen.

Én kárhozott vagyok,ki bűnét
Szenvedi és ismeri,
Súlyos vétkekkel terhes,hogy majd
Megbocsássanak neki.

Én nem hiszek a tisztaságban,
Mert nincsen tiszta ember,
De tisztelem azt,kit az élet
Felitat küzdelemmel.

Szeretem,ki megtörtségétől
Rogyva fekszik és hallgat
S az utolsó szó jogán magához
Ragadja majd a hatalmat.

Mert szemében örök szikra ég,
Szeme tükrözi az eget,
Benne szikrázik a messzeség,
Mely kibontja a fényeket.

Mert kit csöndre nevelt az élet,
Annak hosszú s könnyes az út.
S ha minden csatát el is veszít,
Ő nyeri meg a háborút!





Őry István: CSEND

Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig


a szenvedésig, a boldogságig,
hogy elfeledjük a jelent,
hogy kit te szeretsz,
s kit én is, messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.

Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.





Őri István: TE VAGY A CSEND

Te vagy a csend
Te vagy a társ
a magány elfut előled
a rossz jóra válik
s én mégis félek...
Tőled?
nem!
akkor mitől?!
magamtól ?
mindentől...
ha csend vagy,
boríts be életem,
hogy ne halljam
a világot
ne halljam
magamat,
a szűnni nem akaró
szívdobogást...
meg tudod tenni?
csak egymásban lenni
csendben
mozdulatlanul
sokáig
Veled, velem
hogy elpihenjenek
a hangok
s közel jöjjön a végtelen...

Te vagy a csend

Te vagy a társ

Te vagy?...





Pósa Lajos: CSEND

Pázsitos berekben együtt üldögélünk,
Csak a szerelemnek angyala van vélünk.
A virág se suttog, egy fűszál se rezzen,
A bogár se zümmög, egy madár se rebben,
Hallgat a fészekben.

Valami bűvös csend borul a berekre,
Tán behunyta szemét s elaludt örökre!
Csak a mi szívünknek hallik dobogása,
Csak a mi lelkünknek virágsuttogása,
Madárdalolása.








Republic: A CSEND BESZÉL TOVÁBB

Dalszöveg

A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el
A csend beszél tovább, helyettem ő énekel

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat

A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el
A csend beszél tovább, helyettem ő énekel

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat

Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad
Mindig itt vagy és ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat





Rilke, Rainer Maria: CSAK ÁMULJ ÉS FÜLELJ, ÉLD CSÖNDEDET

Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet,
mélyes mély életem, te;
mit akar a tőled, ah, értsd a szelet,
mire a nyír remegne.

Szól hallgatás hozzád, ne láss,
ne hallj, hagyd érzékeidet.
Add magad, engedj - s minden suhanás
ringat majd, úgy szeret.

S akkor, lelkem, terülj, kiterülj,
hogy élned sikerüljön,
áradj szét ünnepi öltözetül
mindenen itt eme földön.

Ford. Tandori Dezső





Sárhelyi Erika: A CSEND ÍZE

Hallgat a vers.
Nem szól hozzám se rím, se
dallam, ritmust is csak a
szívem ver halkan,
épp csak, hogy tudjam: élek.
Finom a csönd, íze van.
Mint a csöppenő dinnyének.
Ritka pillanat, mikor
a lélek szinte kézzel fogható,
kevés a betű és méltatlan a szó,
tán még az idő is megállt,
oly' szokatlanul néma a világ.
Ma hallgat a vers.
Vár, mint táj a hajnal
hasadtára, mikor az ég
éjsötét vásznára vöröslő
csíkot húz a virradat.
Vár, mint vihar előtt a madarak
puha fészkük ölén,
vár mint harmatcsepp a Napot,
éj az esthajnalcsillagot,
betű a papírt, éjfél a holnapot.
Vár akár földben a mag,
álmok mélyén az elfojtott gondolat.
S mint borban a zamat,
a szó tán megérik az
elsuhanó idővel.





Sárhelyi Erika: CSENDPERCEK

mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a béke mint gondosan vetett föld

lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét



































Siklós József: DALOL A CSEND

Künn orkán üvöltve fákat cibál...
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a záporvert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül...
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vígasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!



-

Somlyó Zoltán : CSÖND...

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - nem remélni...
Hogy csak az édes csönd legyen veled...





Szabolcsi Erzsébet: MÉGIS...

Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.

Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.





Szabolcsi Zsóka: A CSEND


A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok, s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása, örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje. Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.





Tandari Éva: EZ AZ ÉN CSENDEM

Ez a Csend az én Csendem...
Bennem él, belülről magába zár:
bár izzik, forr köröttem az Élet
és zsibongva ül agyamra az utca,
s még ezer lánggal perzsel a Nyár;
de én a magam Csendjébe zárva lépek
a Lét valószerűtlenné vált talaján

Tán szólítasz...
Felelek is talán:
mégis e Csendbe zárva lépek
a Minden felé futó Semmi
végtelenített útján.

Elalszik bennem a Gondolat,
üres lesz szívem; lelkem; értelmem...
- Úgy úszom tova lágyan lebegve,
mint ki vendégként lép egy fura,
a Valóságon túli (vagy még inneni?)
szervesen hozzátartozó,
mégis ismeretlen közegben ...

Ez a Csend az én Csendem:
néha fáj ha árnyával megérint,
néha olyan mégis, mint mikor Isten
hűsítő kezével lágyan felém int ...








Tandari Éva: A CSÖND SZIGETE VÁR...

A Csönd Szigete az én kis otthonom .
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,
Elfeledheted az Idő vad rohamát.

Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,
És nem kell hogy "Jó" légy, hogy magadra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj: csak jöjj be, és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.

Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,
Hol döntő szerepe van minden órának, és napnak.


S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.

Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.

Itt nincs IDŐ, nincs HARC, s nincs HATALOM.
Itt a CSEND lépdel körötted, puha lábakon.
Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni.
Itt szabad csak úgy egyszerűen: EMBERNEK LENNI.








Tóth Árpád: OLYKOR, ÉJJEL

Olykor, éjjel...szívem hogy zakatol!
Az ágyon ujjaim tévedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Halkan megkoccan a vizespohár...
S nem tudom: hol vagyok... akadozón
Rémlik elém az elmúlt, messzi est,
S az ujjam a fagyos márványlapon
Reszketve egy gyújtót keres...

Áldott a fény, mely sercegőn, fakón
Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,
S a kedves vén tapétát a falon
Magcsillantja, s bús orcámhoz simul!
Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül...

Kabátom összegyűrve lóg szögén,
A rózsa rajta hervadóra vált,
S egy percre a klublépcső szőnyegén,
Látom a rózsaáruló lányt:
A lámpák közt mily búsan oson át,
Apró teste mily zsenge, s mily hajolt...
Látom álmos és szelíd mosolyát...
Szegénynek festett arca volt...

Csend... vén poétám könyvét fölveszem,
Hová este dobtam, a szék alól,
S míg lankadatlan lapozgat a kezem,
Zörgő lap, s agg rím, álomba dalol.
Félfüllel hallom, s halkan nevetem:
Künn egy papucs mily furcsán csoszog el,
S puha Nirvánám, csöndes fekhelyem
Altatón, hűsen átölel...








Walther von der Vogelweide: A HÁRSFAÁGAK CSENDES ÁRNYÁN

A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!

Vigan futottam
ki a rétre,
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe!
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!


Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám. ]

S tréfás kacagva
hamar ágyat
vetett szép pázsitos helyen.
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet, aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot,
ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.

Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyelném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga, meg én magam,
meg egy kis madár a fán,
ejhajahujj!
az nem árul el talán.

(Babits Mihály)





Weöres Sándor: CSEND

A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába,
a világűr csendje, magánya.

A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig
a csend vonulása lakik.

Rozsdája
a lárma.





VIDEÓK

Simon & Garfunkel: The Sound of Silence (Original Version from 1964
/Simon & Garfunkel gyönyörű dala/

Link

Csend hangjai Magyarul

Link

A csend a dalom

Link

Nini Rosso - Il silenzio

Link












menusgabor, 2017. június 21. szerda, 20:00
Címkék: Hioszi Tatiosz, Csitáry-Hock Tamás, Adamis Anna, Aranyosi Ervin, BARÁTI CSENDBENTudod, Árvai Emil,
Kommentek
Túl sok
Az embernek túl sok hang van a torkában,
túl sok szó a nyelvén,
túl sok imádat a saját ötletei iránt,
és semmi megértés, semmi türelem,
ha másokról van szó,
mintha mindenki idegen nyelven beszélne.

Hioszi Tatiosz
klarika47, 2019. március 16. szombat, 06:05
Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy...
Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.

Tatiosz Hioszi
lilagondolatok, 2019. február 06. szerda, 12:02
Itt a cél
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja.
Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető
eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez
tanácsért.
Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a
semmibe vész.
Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban
átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség

Hioszi Tatiosz
klarika47, 2019. február 03. vasárnap, 10:19
Gyöngysor
A napok sorát fűzd fel egy nyakékre. Minden egyes nap egy újabb gyöngyszem
lesz ékszereden. A csiszolatlan gyöngyöket finoman illeszd egymáshoz, hogy kezed
nyomán ragyogjanak csöndes, békés fénnyel. Mintha ékszerészmester volnál, aki
különös gyöngysorok alkotására született. Így éld az életed.

Hioszi Tatiosz
klarika47, 2018. szeptember 30. vasárnap, 08:39
Idézetek képpel.
Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik.

Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik, amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét...
Áldott új hetet kívánok a sok jó barátaimnak.
Köszönet hogy vagytok nekem.
Hioszi Tatiosz.
marikaszanto, 2018. július 20. péntek, 14:29
Hioszi Tatiosz gondolatai...
"Ha szeret valaki, jónak látja benned a jót, és hozzád tartozónak látja a hibáidat is. Ilyennek szeret. Ilyennek, amilyen vagy. Ez a fajta vakság a legnemesebb látás, ekképpen nézi Isten fénylő tekintetével gyermekét, az embert."

Tatiosz
aranyoslila, 2018. július 01. vasárnap, 20:11
Csillagok felé
A világ tele van születő csillagokkal. Az egyik szikrázó csillag te magad vagy.
Téged is, akár a többi csillagot, egy szép fény ölel körül. Ő a te utad, melynek
különböző lépcsőit járod.

/Hioszi Tatiosz/
klarika47, 2018. május 31. csütörtök, 15:08
"Szeressük sorsunkat, bármilyen is...
"Szeressük sorsunkat, bármilyen is.
Aki szeretni képes a rossz napokat,
becsülni tudja majd a szép pillanatokat."
Hioszi Tatiosz
ronix, 2018. május 28. hétfő, 19:25
Képek, videók
hioszi-tatiosz-bolcses seg
rzsi-
2015. január 15. csütörtök, 16:35
Hioszi Tatiosz idézet.jpg
pacsakute
2012. október 13. szombat, 19:54
am4i2s Hioszi Tatiosz.jpg
foldinefehereva
2010. május 30. vasárnap, 15:47
Csitáry-Hock Tamás - A sz
sanci81
2018. január 22. hétfő, 17:40
Csitáry-Hock Tamás idézet
cuppika59
2017. augusztus 23. szerda, 15:38
Csitáry-Hock T..jpg
jozsuzsa
2016. szeptember 12. hétfő, 11:59
Csitáry-Hock...
jozsuzsa
2015. január 16. péntek, 19:16
Csitáry-Hock Tamás
taltos1
2014. január 05. vasárnap, 23:34
Érzés - Csitáry-Hock Tamá
margoboszi
2013. szeptember 10. kedd, 20:45
Érzés - Csitáry-Hock Tamá
cipello
2013. augusztus 14. szerda, 19:07
Csitáry Hock Tamás.jpg
eva_gyulai
2013. április 08. hétfő, 01:51
Baráti Huszár Mária-Magya
sz719eszter
2018. december 24. hétfő, 18:28
barati-001_634193_1081 6.g
vorosrozsa66
2018. március 10. szombat, 00:35
barati_szeretettel_kos zon
vorosrozsa66
2018. március 10. szombat, 00:35
baráti mosoly
agica2004
2018. február 23. péntek, 22:04
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.