Belépés
2019. július 21. vasárnap | 29. hét | 202. nap | 19:14 | Dániel, Daniella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Egyszer mindenkinek nyílnak a virágok...







EGYSZER MINDENKINEK NYÍLNAK A VIRÁGOK

Egyszer mindenkinek nyílnak virágok!
Egyszer mindenütt ébrednek új álmok!
Egyszer neked is kinyílnak a virágok!
Egyszer majd neked is teljesül az álmod!





AKKOR VOLTAM BOLOND ÉN

Dalszöveg - Kothencz Lajos

Úgy volt, hogy szerettelek, és mentem utánad.
Belátom minden hibámat.
Szép volt ezt nem tagadom, még most is kívánlak,
Nem futok még sem utánad.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Itt vagy a szemem előtt, nem bújhatsz előlem,
De bármit tehetsz felőlem.
Elmúlt már az az idő, hogy lépted kövessem,
Emléked sírig szeressem.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Itt vagy a szemem előtt, nem bújhatsz előlem,
De bármit tehetsz felőlem.
Elmúlt már az az idő, hogy lépted kövessem,
Emléked sírig szeressem.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.



Guilleume Apollinaire: Virágszüret

Kedves, virágokat szedni jöttünk a kertbe,
Tudod, mennyi virág, hány tearózsa, mely
Hajad díszíti, hány szerelmes rózsa kelyhe
Pusztul nyaranta el?

Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja.
A rózsák szirma az utak sarába hull.
Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága
Holnapra megfakul.

És tedd vázába mind: az ajtókat bezárjuk,
S gyászolva holt napunk, bágyadt-kegyetlenül
Nézzük majd kínjukat, míg szerelmi haláluk
Lassan beteljesül.

Szép önzőm, lám, a kert kopár, díszét leszedték.
Elszállt a pilleraj, más virágok után,
S ezután a szomorú kertbe éjjeli lepkék
Látogatnak csupán.

S profán szobánk ölén a sok virág kiszenved.
Rózsáink szirmukat elejtik csendesen.
Ó sírj!...Minden virág, amely elhervad, egy-egy
Elhaló szerelem!

/Ford.: Rónay György/




Kothencz Lajos: Köszönöm, hogy jöttél szerelem

dalszöveg


Az Én utamon nem nyílnak virágok,
Az Én egemen egy csillag sem ég.
Már gyűlölöm Én ezt a nagyvilágot,
A képmutató évek szerepét.
Én fényt akarok, csókot és szerelmet,
Hogy mindenüvé jusson napsugár.
Had érezzem Én, hogyha megszeretnek,
Majd elviselem azt is, hogy ha fáj.
Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.
Az élet úton sok-sok állomás van,
A sorsvonatunk meg nem áll velünk.
Így rohanunk lázas ifjúságban,
Az álmok után és tovább megyünk.
És így szalad el mellettünk az élet,
Nincs aki vár, vissza nézni kár.
De nap-nap után egy kérdés még feléled:
Sok régi barát hol van, merre jár?
Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.



Baranyi Ferenc: SÁRGA RÓZSA

Rózsa, rózsa, sárga rózsa,
nap szinének hordozója,

úgy virulsz a pusztán folyvást,
mint sóhajok közt mosolygás.

Sóhajokból kél a szél is,
mely letép s kórók közé visz,

egyszál rózsa ennyi szélben
addig sem marad egészben,

szél a szirmod szerteszórja
rózsa, rózsa, sárga rózsa.




Bartalis János: Hajh, rózsafa

Hajh, rózsafa.
Kis kertembe hova nőttél?
Hova nőttél? Hova lettél?
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Be bús virág nőt az ágon.
Elszáradtál tövis-ágyon.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Nagyra nőttél, illatoztál.
Legényeknek szemet szúrtál.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Letört ágod hova hajtod?
Síró ágod hova hajtod?
Hajh, rózsafa.



Robert Burns: Egy százszorszéphez
melyet a költő 1786 áprilisában kiszántott

Te kicsike piros virágszál,
bizony, rossz órában fakadtál,
hogy így ekém alá jutottál,
s kitéptelek:
most már hiába gyógyítgatnám
kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,
jaj, nem a hű pacsirta volt,
szép hajnali látogatód,
ki felfelé
lendült rólad, úgy csattogott
a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,
be zord is volt, amikor születtél,
s te mily vidáman tekingettél
ide-oda,
védte törékeny száradat még
a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok
fában, falban védőt találnak!
Neked nem jutott se rög se támasz,
se kődarab,
ott nősz a tarlón, meg se látnak,
olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!
Szirmaiddal a napot nézed,
csak tartod szelíd fejecskédet,
és úgy figyelsz:
lám, most az ekevas kitépett,
sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,
az árva, falusi virágra,
ki tört szívvel marad magára,
ha rászedik,
aztán veti a sors a sárba,
mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:
zúg életének óceánja,
fülel a bölcs tanok szavára,
s nem jegyzi meg,
aztán orkán, hab sújt reája,
és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,
kit megrokkant kínja, reménye,
s eljut a romlás peremére,
ártatlanul,
aztán nem vágyik, csak az égbe,
s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,
rád is e vég vár nemsokára,
a Pusztulás ekevasára
kerülsz hamar:
aztán rád omlik a barázda
és eltakar.

/Ford.:Szabó Magda/




Csokonai Vitéz Mihály: EGY RÓZSÁHOZ

Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
Mint te, olyan rózsaszál:
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid Citére,
Látta és irigykedett,
Hogy pirosló lába-vére
Képeden büszkélkedett.

Hófehér tekintetednek
hajnalán nyílásba jött
Rózsaszálacskák fehérednek
Tiszta téjhabok között.

Szűz mellyed fehér ölére
Ők is úgy mosolyognak,
Mint mikor rózsák tövére
Gyöngyvirágot raktanak. -

Rózsa vagy te, rózsa lészel,
Rózsa még a selymed is:
Jaj, de bezzeg kínra tészel,
Hogyha van tövisked is.

Rózsa, engedd, hadd heverjek
Éltető bokrodba már,
S édes árnyékodba nyerjek
Fészket én, rideg madár.



Csukás István: Virágmondóka

Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?

Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kívül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen útitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg:
ó gegek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.




Gyökössy Endre: Virágok virága

Virágok virága,
Akácfa virága,
Nekem mindig kedves,
Nekem mindig drága.
Borulj friss-fehéren
Az egész világra!

Szórd be illatoddal!
A sok magyar házat,
Honnan az örömet
Elúzte a bánat,
Hol már a tűrésben
Fáradt az alázat.

Nevesd tele hittel
Szomorú szívünket,
Hadd érezzük újra,
Hogy az élet lüktet...
S boldog magyarokká
Gyógyíts meg bennünket!




HAJLIK A JEGENYE

Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Nappalom, éjjelem képeddel van tele.
Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,
Hajnalom, csillagom, gyönyörű virágom, egyetlen virágom.

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága,
Hívtalak, kértelek, vártalak hiába.
Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,
Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlen egy szóra.

Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Kertetek aljába csak még egyszer gyere le.
/:Csak annyit szeretnék elmondani néked,
Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, jaj meghalok érted.:



Ha majd egyszer az utamon

dalszöveg /Magyar nóta/

Ha majd egyszer az utamon nem nyílnak virágok,
Ha már csak az ifjúkori emlékek közt járok.
Megköszönöm az Istennek megnyugvással, szépen,
Azt, hogy legszebb éveimet temelletted éltem.
Ha majd egyszer az ajkamon halkabb lesz az ének.
Alázattal köszönök meg minden jót és szépet.
S ha te akkor megkérdeznél, mit szeretnék kérni?
Azt felelném, de jó lenne újra veled élni!



llyés Gyula: Napraforgók

Nap hasonmásai, Nap fiai,
nagy aranypillás napraforgók,
vége bókolni, körbe hajlani!
Lenyakazódtok.

Lényakazódtatok. Még jár a nap.
Fejeteket az őszi fénybe
most rakják száradni: a nagy
Atya elébe.

Nincs több hajlongás, forgás, bókolás.
Mindegyőtök egy nagy meredt szem.
Nézhettek föl már. Nincs vígasztalás.
Nincs felelet sem.



Jószay Magdolna: Nincsen rózsa...

Töviseket mindig kaptam,
nem éreztem hiányát,
akkor is csak folyton szúrtak,
ha nem láttam a rózsát...

Hogyha rózsát láttam volna,
viselném a tövist is,
de így olyan mártíromság:
forrás nincs, csak kanális.

Egyik tövis másik után,
rossz időben születtem,
nem is vitatéma ez már,
rosszkor vagyok rossz helyen.

Nem kell rózsa, elegem van
apró szúrásaitól,
szenvedek én épp eleget
csúfos gonoszságoktól.

Aztán egyszer megjelentél,
rózsa volt a kezedben,
nekem hoztad, majd' megszólalt,
olyan szép, mint mesében.

"Amióta megláttalak,
illatosabb a mező,
és azóta tövis nélkül
áll a büszke rózsatő."*

* Az idézőjeles utolsó versszak adaptáció József Attila nyomán



Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák

A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!

Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!



Kothencz Lajos: Köszönöm, hogy jöttél szerelem

Az Én utamon nem nyílnak virágok,
Az Én egemen egy csillag sem ég.
Már gyűlölöm Én ezt a nagyvilágot,
A képmutató évek szerepét.
Én fényt akarok, csókot és szerelmet,
Hogy mindenüvé jusson napsugár.
Had érezzem Én, hogyha megszeretnek,
Majd elviselem azt is, hogy ha fáj.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Az élet úton sok-sok állomás van,
A sorsvonatunk meg nem áll velünk.
Így rohanunk lázas ifjúságban,
Az álmok után és tovább megyünk.
És így szalad el mellettünk az élet,
Nincs aki vár, vissza nézni kár.
De nap-nap után egy kérdés még feléled:
Sok régi barát hol van, merre jár?

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.





Kothencz Lajos: Mondd, miért szeretsz te mást

Dalszöveg

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mond a levél...

"Mondd, mért szeretsz te mást,
És én csak téged.
Mért másnak örülsz úgy,
Ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, mért adtál reményt
És oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva, hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem se fáj."



Kothencz Lali: Sír a hegedű egy kis kocsmában

dalszöveg

Szólt a hegedű egy kis kocsmában,
táncolt az asztalon egy lány.
Füstös kocsma mélyén énekeltünk
én és a barna babám.
Volt itt vidám élet,tánc és kacaj
pezsgős vacsorák.
Sajnos vége szakadt elmúlt minden,
mert nincs többé munkám.

Most sír a hegedű a kis kocsmban,
sír a vállamon egy lány.
Füstös kocsma mélyén üldögélünk,
én és a barna babám.
Húzd el cigány prímás a nótmat,
sírjon az a hegedű.
Búcsúzni jöttem én a babámtól,
mert az élet keserű.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomban,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Vissza térek hozzád édes rózsám,
egyszer vissza jövök én.
Újra vidám nótát énekelünk,
fent az asztal tetején
Füstös kocsma mélyén nem sír többé ,
a babám és a hegedű.
Boldogságban élünk ketten,
lesz még az ország gyönyörű.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomba,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomban,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Vissza térek hozzád édes rózsám,
egyszer vissza jövök én.
Újra vidám nótát énekelünk,
fent az asztal tetején
Füstös kocsma mélyén nem sír többé ,
a babám és a hegedű.
Boldogságban élünk ketten,
lesz még az ország gyönyörű.

Boldog ságban élünk együtt,
lesz még az ország gyönyörű.



Majthényi Flóra: Szegfű

Ismét érzem a virág illatát,
Mely kiskertünkben nyílott egykoron.
Ah, nem az már, csak annak rokona,
De az illat még az a szirmokon.

S míg érzem: ismét gondolok reád,
Még most is hallom halk rezgő szavad...
- Ki hinné el, hogy ilyen kis virág
Egy egész múltat visszaad!



Mátyás Ferenc: VADVIRÁGCSOKOR - Részlet

A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,
annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod...

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

Link



Nyílnak, nyílnak a mezei virágok

Dalszöveg - népdal /Havasi Duo/

Nyílnak, nyílnak a mezei virágok,
Férjhez mennek előttem a szép lányok,
Nem is marad a számomra még egy sem,
Kit a szívem, árva szívem szeressen.

Rég lehullott a levele a fának,
Kis angyalom régen járok utánad,
De mi haszna, ha nem tudsz megszeretni,
Előbb-utóbb el kell téged feledni.

Felednélek, felednélek ezerszer,
De eszembe jutsz énnékem ezerszer,
Be vagy írva a szívembe örökre,
Duna, Tisza sem mosna ki belőle.






Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű

tavaszt kóstol
-Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?

Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.



Öreg akác lombja alatt nem nyílnak virágok

dalszöveg - Magyar nóta

Öreg akác lombja alatt nem nyílnak virágok.
Azért néha egyszer-egyszer alatta megállok.
Hallgatom,hogy mit mesélnek a susogó levelek a szélben.
Valakit még idevárok ugyan úgy mint egyszer nagyon régen.
Öreg akác susogása mint egy csöndes ének.
Elringatja a lelkemet,ha becézget téged.
/:Ifjú korunk nyári estjén ide bújtak,hogyha vihar támad,
De azóta minden elmúlt s őszi eső verdesi a fánkat.:/



Pere János: Nyílnak már Budán az orgonavirágok

dalszöveg

Nyílnak már Budán az orgonavirágok, pompázón virul a nyár
Boldogan karölve járjuk a világot, szívünk is kinyílik már.
Tavaszi dalt susog a halk budai szél, hogy a rég-felejtett szép szerelem él
Nyílnak már Budán az orgonavirágok,
Örökké imádom én !
Tavaszi szellő, ha éled, fekete felhő elszéled - ránk ragyog a napsugár.
Igazi jókedv, ha támad eloszlik tüstént a bánat - tudom, hogy eljön, búcsúzni kár !
Nyílnak már Budán...



Pósa Lajos: Labdarózsa

Labdázik az esti szellő,
Rózsa a labdája,
Szépen szól a fülemile,
Csattog a nótája.

Holdas estén száll az ének
Hegyen-völgyön átal...
Labdázik az esti szellő
A labdarózsával.



Sárközi György: Őszirózsa

Szép voltál kinn a kertben
sokszirmú őszirózsa,
földedben megfogózva,
kényesen ringatózva,
büszkén és letöretlen.

Fejed borzongva, fázva
s illattal lebeg, de
színed a szem szerette,
s elmélázott felette,
hogy már az ősz csatáz a

lombszaggató szelekkel,
de te, mint hősi nyáron,
föltartod mindenáron
fejed a gyenge száron,
amíg le nem tör egyszer

egy kéz...S mostan letörve
haldokolsz a pohárban,
fonnyadtan és ziláltan,
mind sápadtabbra váltan
és szárad is már görbe,

mint egy piciny púposnak
gerince és zörögnek,
fakultan pöndörödnek
leveleid s letörnek
egy érintésre, poshadt

és bűzös a pohár víz,
amelyben állsz, a romlás
kikezdett, néma bomlás
pusztít, halk összeomlás
borzong föl koponyádig.

Jaj rózsa, rózsa, rózsa,
ne hullj le még, ne múlj ki,
romjaidból virulj ki,
gyilkos ősz, tavaszulj ki,
halálnak hírhozója!



Sértő Kálmán: Rozmaring

Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.



Simai Mihály: Anyám csevegő kertje

Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...

Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!

Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!

Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!

Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.

Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!

Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!

Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!

Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!

Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?

...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.

Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét.



Szalay Fruzina: Havasi gyopár

Bércek szabad, magános ormán,
Mely a magas egekbe vág,
Örök hó bársony leplét hordván,
Nyit egy csodás fehér virág.

Feléje halk szellők se járnak
És hozzá el nem hat soha
Arany heve a forró nyárnak,
Sem a tavasznak mosolya.

Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büszkén nyit hervadatlan színben,
A bércek hószín csillaga.

A völgy ölén, lombon, virágon
A tavasz édes csókja van -
Fenn a nemes virág magában
Áll egyedül, tavasztalan.



Szép Ernő: Virágok

Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom.
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat,
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.




Szkítia: Virágok, virágok

dalszöveg

Meggyalázták büszke népünk
Kiontották drága vérünk
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Elveszett a büszkeségünk.
Minden regős azt regélje
Minden hírnök azt beszélje
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Alvad már a sólyom vére.
Vörös felhő fenn az égen
A jó istent arra kérem
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Legyen minden ahogy régen.
Ha meghalok eltemetnek
Frissen hantolt sírba tesznek
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Sírom előtt énekelnek.
Vigyetek a temetőbe
Erdélyország közepébe
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Ott nyugodjak békességben.



Tavasszal, amikor nyilnak a virágok - Bangó Margit

Dalszöveg

Tavasszal, amikor nyílnak a virágok,
Ilyenkor nincs, akit szívemből imádok
Tavasszal, tele van a lelkem panasszal,
Minden kis virágnak, madárnak
Szól ez a fájó dal
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ha engem elhagysz, ha engem megcsalsz
Ha más a szívére zár
Ne legyen virágos többé a rét
S törjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Szeretnék, valakit még egyszer szeretni
Szeretném a fájó múltamat temetni
Oly nehéz, így egyedül lenni szívemmel,
De újra mi vár más, csalódás
A színek fájni kell
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ha engem elhagysz, ha engem megcsalsz
Ha más a szívére zár
Ne legyen virágos többé a rét
S tépjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ne legyen virágos többé a rét
S tépjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár




Utcátokban most nyílnak

dalszöveg /Népdal - Havasi Duo /

utcátokba most nyílnak az akácfa virágok
estefele alkonyatkor arra felé járok
elsírom a bánatimat az akácok bólingatnak rája
elfeledted az esküdet másnak vagy a párja

hulljatok le ablakimra akácfa virágok
mondjátok meg mért csaltak meg engemet az álmok
mondjátok hogy mig ö alszik könnyes szemmel én virasztok ébren
mondjátok hogy boldogtalan lett már én belőlem



Várnai Zseni: Orgona

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!



Várnai Zseni: Rózsa

Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.



Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin,a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.




Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.
menusgabor, 2019. június 13. csütörtök, 22:15
Címkék: EGYSZER MINDENKINEK NYÍLNAK VIRÁGOKEgyszer, Kothencz LajosÚgy, Guilleume Apollinaire, Rónay György, Kothencz Lajos, Baranyi Ferenc,
Kommentek
Szép napot mindenkinek!
http://szegedem.hu/wp-content/uploads/2018/08/Eurabia-pr-page-009- 1024x768.jpg


Az agynak lényegében két főbb funkciója van: a gátlás és a serkentő hullámtevékenység, közkeletű kifejezéssel élve az agyhullámok. Ezeket kutatja a tudomány, de nem próbál az olyan ostoba kérdésekre válaszolni, mint hogy testünkben hol lakozik a lélek.
Egyedül az embernek adatott meg legbonyolultabb szerve, az agy evolúciója. Csak az ember csinál művészetet, mely belső téglákból épül. Az istenkeresés kizárólag nekünk adatott meg, azért, hogy pillantást vethessünk az érzékelésen túli világra.
Csakhogy a pszichikai torzulást ezúttal nem a nyomor, hanem a jóléttel járó elkényelmesedés okozza. Érzékszervi degeneráció
kirscha, 2019. július 21. vasárnap, 10:45
Szép napot mindenkinek!
Elbutul az emberiség?


A statisztikák szerint az emberiség egy jól körülhatárolható része egyre gyengébben szerepel az IQ-teszteken.
Miért van sok embernek olyan érzése, hogy buta emberekkel van körülvéve? Ez vajon csak egy rossz érzés a Facebookon elénk táruló álhírek, tudománytalan nézetek és összeesküvés-elméletek miatt, vagy van alapja?
Igen: a statisztika szerint az emberiség - legalábbis egy jól körülhatárolható, nyugat-európai része - egyre rosszabbul szerepel az IQ-tesztekben.
Az olvasás területén bekövetkezett változások ugyancsak aggodalomra adnak okot. A neveléstudománnyal foglalkozók nem olyan régóta ismerik a "skimming read" fogalmát, azaz egy adott szöveget csak felületesen olvasunk el, az első szavakat, átfutjuk, fontosnak tartott hívószavakat keres a szemünk. Ez merőben eltérő olvasási stratégia, messzemenő következményekkel: az elmélyült olvasás megszűnik, az
kirscha, 2019. július 21. vasárnap, 10:08
Szép napot mindenkinek!
Az internet átveszi a hatalmat.

Senkinek sem meglepő, hogy napjainkban az okostelefonoknak, laptopoknak, magának az internetnek egyre nagyobb szerepe van. Ez elmondható a mindennapi életünkre vonatkozva is, de az üzleti életben is megváltoztak a feltételek.

Az internet hatalmat ad a vásárlók kezébe, hogy minden eddiginél egyszerűbben és gyorsabban utánanézhessenek termékünknek, szolgáltatásunknak, cégünknek, értékeléseket olvassanak rólunk, sőt, konkurenciáinkkal is össze tudnak hasonlítani. Elmúltak azok az idők, hogy a vásárlók csak az eladók szavaira és saját tapasztalataikra hagyatkozzanak vásárlásnál - hiszen egy karnyújtásnyira, pár másodperc alatt több ezer oldalt tölthetnek be, ahol mások véleményét, mások termékeit láthatják.

A mobiltelefon napjainkban
Az emberek egyre több időt töltenek a digitális világban: átlagosan több, mint 5 órát vagyunk online. Ennek 40%-át mobilon tesszük. Meghökkentő, de egy nap átlagosan 150 alkalommal nyúlunk a mobilunkhoz. Nem
kirscha, 2019. július 21. vasárnap, 09:49
Szép napot mindenkinek!
Sajnos mindent magunk ellen fordítunk, ami technikai dolog, csak nagy vonalakban: a belsőégésű motor lehetővé tette e világ kereskedelmet és a mobilitást, de nem lépünk tovább, így felszámoljuk vele életterünket, a Bolygó élőrendszerét. A Televízió (egyirányú infó csatorna) elvitte a híreket és a kulturált szórakozást a kulturális centrumoktól távol eső helyekre, ma dezinformálnak és rossz irányba tudat-módosítanak vele. Az internet megkönnyítette a kétirányú kommunikációt, javította az életminőséget, kereskedelmet, az emberek mindennapjait, a mai web 2.0 dezinformál, tudat módosít kártékonyan.

A hatalom birtokosai NEM normálisak, és nagyon-nagyon ragaszkodnak a hatalomhoz. Ebből következik, hogy tettük kiszámíthatatlan.

Az atom fegyverek használatát megússzuk-e ? Szerintem ez csak a szerencsén múlik, mert ép eszű ember a kormányzatban is ritka, a katonai vezetés pedig egyértelműen kifacsarodott szemléletű, nekik a háború a munka, tesznek is érte, hogy dolgozhassanak. Minden nap
kirscha, 2019. július 21. vasárnap, 09:42
Teológia
,,Csak a kísértés tanít meg az Igére figyelni." (Ézs 28,19)

Teológiámat (A teológia eredetileg az Istenről szóló tudást jelenti. Ilyen értelemben mindenkinek van teológiája, nem csak a teológiát végzetteknek.) nem egyszer s mindenkorra tanultam meg, hanem egyre mélyebben és mélyebben kellett utána kutatnom, erre kísértéseim ösztönöztek; mert a Szentírást csak a gyakorlatban és a kísértésben lehet megérteni. Pálnak is volt egy ördöge, aki öklözte és kísértéseivel a Szentírás szorgalmas tanulmányozására szorította. Nekem a pápa lógott a nyakamon, az egyetemek és a tudósok mindannyian, és általuk az ördög; ezek engem a Bibliához űztek, hogy szorgalmasan olvassam, és helyes értelmére eljussak. Ha nincs ilyen ördögünk, akkor csak spekulatív teológusok vagyunk, akik rosszul gondolkoznak, csupán saját értelmükre alapozva okoskodnak, hogy így meg úgy kell lennie.

Luther Márton
kalmanpiroska, 2019. július 20. szombat, 10:12
Szép napot mindenkinek!
Itt van a nagy bűn, az elvesztegetett évtized, a kormány hatalmas mulasztása. Egy ilyen soha vissza nem térő lehetőséget, ezt a mennyiségű közösségi forrást bűnös módon nem a modernizációra és a felzárkózásra fordította, hanem a gazdaság rövid távú felpörgetése érdekében elégette, többé-kevésbé az építőipari beruházásokra fordítva. Olyan állami fejlesztéseket valósítottak meg, amelyeknek nincs komoly importigényük, rövid távon élénkítik a gazdaságot, de a technikát, a technológiát nem viszik előre, kapacitásokat nem hoznak létre, sőt a megépült létesítmények fenntartása később annyi pénzbe fog kerülni, hogy finanszírozhatatlan lesz. Gondolok itt a stadionokra, uszodákra, kilátókra,
kirscha, 2019. július 20. szombat, 09:47
Szép napot mindenkinek!
Majd meglátja, eljön az életben az az óra, amikor a mi fáradt szemünk már csak egyetlen fényt tűr meg, azt, amit egy ilyen szép éj formál és szűr át a homályon, s amikor a fülünkkel csak azt a muzsikát élvezzük, amelyet a holdvilág a csend fonákján játszik.
Marcel Prousc francia regényíró
kirscha, 2019. július 20. szombat, 08:58
Szép napot mindenkinek!
Az ember furcsa lény. Hogy ki milyen értékrendet képvisel, hogyan él, abban szerepe van a gyarlóságának, a műveltségének, meghatározó lehet a környezete, a tapasztalás, a minta.

Ezek mind befolyásolják azt, milyen értékrendet képvisel.

Továbbá hat a társadalom is, hiszen nem mindegy, ott mi az érték, és mi
kirscha, 2019. július 20. szombat, 08:10
Képek, videók
Egyszer mindenkinek nyíln
menusgabor
2019. június 13. csütörtök, 20:04
Nem sok mindenkinek megy.
alvaro-hopihe
2018. szeptember 26. szerda, 08:09
A mesére mindenkinek szük
irmus
2018. július 30. hétfő, 14:02
Mindenkinek szüksége van
anna4459
2018. július 05. csütörtök, 19:47
Mindenkinek szép napot :)
rushlilly
2018. június 11. hétfő, 13:49
Bölcs napot mindenkinek!
rushlilly
2018. június 11. hétfő, 13:19
Mindenkinek Nagyon szépen
rushlilly
2018. június 11. hétfő, 10:12
0 jó éjt mindenkinek.png
lovaszmarika
2018. április 16. hétfő, 15:03
szep_hetveget_mindenki nek
vorosrozsa66
2018. április 07. szombat, 14:10
Húsvétra Mindenkinek.gif
borigit
2018. április 05. csütörtök, 12:28
kover_laszlo_kothencz_ jan
agica2004
2014. december 16. kedd, 13:09
kothencz-janos-szeged. jpg
agica2004
2014. december 16. kedd, 13:07
kothencz_szili.jpg
agica2004
2014. december 16. kedd, 13:06
kothencz__szili.jpg
agica2004
2014. december 16. kedd, 13:05
Kothencz.jpg
agica2004
2014. december 16. kedd, 13:05
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.