Belépés
2019. október 15. kedd | 42. hét | 288. nap | 08:47 | Teréz
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Nyár






NYÁR

A nyarat sokan nem szeretik a forróság miatt, de sokan nem tartozunk közéjük.

Sokan ilyenkor irigykedő pillantásokkal figyeltjük az iskolásokat a tanítás utolsó hetében, arra gondolva, mennyire jó lenne, ha mi is kiélvezhetnénk ismét a nyári szünetet. Strandolhatnánk kedvünkre, bármikor kiruccanhatnánk a barátokkal egy fagyival egybekötött sétára, vagy ha úgy hozná kedvünk, egyszerűen csak leheverednénk a Duna-parton, egy jó könyvvel a kezünkben, a fák árnyékában.

Meg merem kockáztatni, hogy még egy kötelező olvasmányt is bevállalnánk, ha még egyszer átélhetnénk a felhőtlen nyári szünetet a maga szépségeivel. Mert a nyár szép, még akkor is, ha olykor kénytelenek vagyunk a fülledt kánikulától terhes napokat is átvészelni.

Igen, nekünk is melegünk van. Sokszor nekünk is nehezünkre esik 40 fokban aludni, dolgozni vagy egyszerűen csak létezni. De hát erre vágytunk egész évben!

Szeretem, ha reggelente nem kell az összes meleg ruhát magamra öltenem, szeretem a reggeli madárcsivitelést, ahogyan a madarak az ablakom alatt álló fán énekelnek, üdvözölve a napfelkeltét, szeretem a citromfagyit, az epres jégkását, szeretem a vonatozást a Velencei-tóra vagy a Balatonra, szeretem az elsöprő nyári románcok emlékét, sőt, még izzadni is szeretek. Mert ezek egyszerre jelentik azt a szabadságot és életérzést, melyet semmilyen más évszak nem tud nekünk megadni.

Nem bánom, ha melegem van, mert maga az évszak kárpótol mindenért. Igen, lehet siránkozni a forróság miatt, de ha csak egy pillanatra lehunyná mindenki a szemét, és felidézne egy szép emléket az elmúlt nyarak csodáiból, máris sokkal könnyebben ki lehetne bírni a hőséget. Például azt az egy hétig tartó, milliónyi felejthetetlen emlékkel tűzdelt utazást, amire már olyan régen vágytunk, és amire az első keresetünkből kuporgattuk össze a pénzt. Vagy akár egy olyan semmiséget, mint az első falat dinnye a szezonban, amitől mindig úgy érezzük: igen, itt a nyár! De akár azt is mondhatnám, hogy azt a nyarat idézzük fel, amikor először töltöttük a nyarat a barátainkkal, szülői felügyelet nélkül. Ugye, milyen jó volt szabadon élvezni a függetlenséget?

Szóval azt kívánom, legyen még nyár nagyon sokáig, azt sem bánnám, hogy ha az év 365 napját kánikulában kellene töltenem, mert bár az ősznek, a tavasznak és a télnek is megvannak a maga szépségei, mégis a nyár az, ami a legközelebb áll a szívemhez. A következő kihagyhatatlan nyárindulóval kívánok mindenkinek hasonlóan felhőtlen napokat és csodás nyaralást!





Nagy Nyári Megamix...

Link






Andók Veronika: VAKÁCIÓ

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.





Babits Mihály: NYÁR

Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor színekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyűrűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!





Balogh József: NYÁR

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház...

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,


izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz' messzi még az ősz, a csősz.





Balogh József: VAKÁCIÓ

Nyakunkon a nyár már,
nyomában a játék,
mezőt, hegyet járni
eltökélt a szándék.

A csavargó szélben
táncoljon a labda,
és a játékot mi
nem is hagyjuk abba!

Mert élet a játék,
bár minden nap véges,
legyen az ép testben
lelkünk naptól fényes





Bartos Erika: GYÜMÖLCSKOSÁR

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!





Benedek Elek: REGGELI DAL

Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása messzire elhallszik.

Harmat rezg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben
S dalol a kis madár mindig ékesebben.

Fölkelt a méhe is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka röppenésre készen.
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.

Dalolj, madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...
Dalold amíg lehet: ó de szép a világ





Dáma Lovag Erdős Anna: FORRÓ NYÁR

Forró napsugaraktól érik a gabona
Jó termést ígér a búzatábla
A perzselő nap szinte éget
Ontja a szűni nem akaró meleget

Piros pipacs fürdik a napfényben
Vadvirágtól tarkállik a mező
Margaréta,szarkaláb virít
Enyhet adó szellő sehol nem jő

Mint ,ha megállt volna minden
Forróságtól tikkadt a levegő
Egy árva tücsök hangja sem szólal
Elnémult minden hegedűs

A nyár melege tombol
Az égen csak egy árva felhő


Az is tovatűnik gyorsan
Felissza cseppjeit a nap,a perzselő

Napraforgó fordítgatja fejét
Száz irányból issza a fényt
Tányérjával köszönti a napot
Mint,ha mondaná:- Jó napot !

Eltéved pillangó virágra száll
Enyhet adó nedűt sehol nem talál
Égi áldás száll reánk
Küldi felénk forró nap sugarát.

Sarlós Boldogasszony sem könnyez
Bő aratást ígér
Áldását adja rá
Legyen asztalunkon fehér kenyér.





Devecsery László: NYÁRI ESTE

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.





Fecske Csaba: ARANYAT REJT A NYÁR

A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt -
Az égi vizekben
fürödni kezd a hold.

Fürödni kezd a hold.
A fűben csöpp bogár.
Végtelen mezőkön
aranyat rejt a nyár.





Fecske Csaba: LEPKEBÁL

A végtelen nyári réten
kezdődik a lepkebál:
táncolóknak, leskelőknek
szúnyog-banda muzsikál.

A sok tücsök is rázendít,
szól a talpalávaló,
lepke lebben gyors ütemre,
ringatózni kezd a tó.

Felhők közül bámul a hold,
csuda érdekes a bál:
vidám táncot rop mindenki,
lepke,


bogár és fűszál.

Lelkes zenész szúnyog, tücsök,
önfeledten muzsikál,
a gomolygó forgatagban
ki-ki párjára talál.

Tarka lepke, kék pillangó,
titokzatos pávaszem
libben-lebben a zenére,
nézi sok kíváncsi szem.

Nyári réten holdsütésben
beh vidám a lepkebál:
millió gyöngyöt ragyogtat
a tengernyi zöld fűszál.





Garai Gábor: JÚNIUS

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.





Gazdag Erzsi: HOL VAN A NYÁR?

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.





Gazdag Erzsi: NYÁR

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.





Gősi Vali: ÉGI MEZŐKÖN FÉNYVIRÁG

Anyám gyönyörű, nyári kertje,
rám köszön néha emlékeimben.
A pudvás kertkapu a mezőre tárul,
sárgul a repce, s a búzakalászok
szeliden lengve intenek.

Távol, a réten pipacsmezőre
réved a boldog emlékezet,
lángvörös fényben lobognak, égnek,
vérpiros szirmuk társa a szélnek,
kergetőznek a rét felett.

A nyárban arannyá sárguló földek
búzavirágot rejtegetnek,
kíváncsi fejük a napra néz,
égszínű kékjük megigéz,
hozza a szél az illatukat.

Mezei csokor az asztalomon,
anyám mosolya ragyog a szirmokon.
Szarkaláb, kamilla, mécsvirág,
pipacsok őrzik lágy szavát,
s égi mezőkön fényvirág.





HOL VAN AZ A NYÁR

Dalszöveg

Szövegírók: Békeffi István
Zeneszerzők: Lajtai Lajos
Előadók: Ruttkai Éva & Latinovits Zoltán

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél,
hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár?!
Elsuhant már.

Szívemben a száz gyönyörű emlék,
elsárgul száz kicsi színes kép.
Egy forró május, egy édes nyár,
lepréselt sárga virágok már.

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán - Hol van az a nyár

Link
Link





Horváth Piroska: NYÁR

Szaladgál át a nyár a mezőn, lángvörös haja kócos,
pirospozsgás arcocskáján csöppnyi ajka édes, csókos.
Vörös szeplők arca búbján, pipacsvirág nyílt belőle,
lába nyomán zöld fű serken, édes illat száll felőle.

Vörös haját viszi a szél, lágy és selymes árvalányhaj,
édes nektártól illatos, kísérgeti méhecske raj.
Patak partján szitakötők vidám tánccal köszöntik őt,
nyári szellő lehelete frissíti a tarka mezőt.

Erdő közepén a patak lassan kúszik, halkan csobban,
csendben csorog, míg csak bírja, erdővégen csak megtorpan.
Susog a sás, táncát lejtve, karcsú szára hajladozik,
gólyahír a rejtély kulcsa, friss reggelen harmatozik.

Megérkezett patak partra piros lábú gólya gyerek,
nagy most a csend, néma a táj, megnémult a béka sereg.
Lépked Kelep óvatosan, keresgél, mert nagyon éhes,
de a trükkös béka csapat nagyon hallgat, nem beszédes.

Ballag a nyár, még nem siet, fű közt érlel friss szamócát,
csiklandozza melegével, nagyra nyitja rózsaszirmát.
Reppen sárga villás - szárnyú, csodás lepke tarka rétre,
várja őt szentjánosbogár, szeretettel est ebédre.

Mulatságra készülődnek kéz fogó lesz, nagy a titok,
szentjánosbogár a kérő, minden veréb erről csipog.
Tarka lepkénk nem is sejti, ő lenne a boldog ara,
ő a szíve választottja bogárkánknak, napsugara.

Tücsök koma hegedűjét nagy boldogan húzza - vonja,
kaszáspók-né díszes hálót az estére vígan fonja.
Langyos estén teliholdkor minden rovar mulatozik,
pezsdül véred, szisszensz halkan, szúnyog Béla falatozik.

Lágy tekergő, lanyha szellő megbolondul, süvít, tombol,
villám csattan, szikra perdül nász sereget szerte vonszol.
Erdő ropog, tűz lett az úr, láng nyelvével fákat nyaldos,
nagy haragú vihar király villámmal lő, láztól csapdos.

Szelíd, édes nyár megőrült, csúf boszorka lett belőle,
minden földnek teremtménye menekülve fut előle!
Villám kezű, torz fúria száz darabra cibál álmot,
sebbel - lobbal széjjeltép most ezer gyenge, csöpp virágot!

Bűvkörébe vonzott a nyár, sejtelmesen babonázott,
lágy dallammal, méz illattal, érzékekkel hadonászott.
Rettenetes nyers erővel itatta a szikkadt tájat,
könnycseppjével erőt adott kibontott egy rózsa szálat.

Megszelídült gyönyörűség vígan szökken át a réten,
vörös pipacs arca búbján, nézi báját tó tükrében.
Selymes haját viszi a szél, koszorút fon nap reája,
dalol a nyár, víg zene szól, száll az évszak muzsikája!





Heltai Jenő: NYÁRI ÉJSZAKA

"...Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!"





József Attila: NYÁR

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -

vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.

Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.

Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.

Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

1929 nyara / 1934





Kányádi Sándor: KÁNIKULA

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.





K. László Szilvia: NYÁRKÖSZÖNTŐ

Szervusz, kedves Napsugár!
Örülünk, hogy itt a nyár.
Kérlek, süss jó melegen,
pihenhetsz a réteken.
Érleld meg a gabonát,
lombosítsd a sok szép fát,
langyosítsd a vizeket,
melegítsd a szíveket!





Kormányos Sándor: MÉG KACAG A NYÁR...

Még kacag a nyár
de érzi már
hogy valahol messze
bús szelek
jajgatva sírnak
fel az égre,
s lehullnak majd


a levelek.
Még kacag a nyár
de tudja már,
hogy ajándék minden
pillanat,
mely maholnap
emlék lesz szívünkben
ha ősz oson át
a fák alatt.








Kormányos Sándor: NYÁRI REGGEL

Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.

Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat
ritkuló pára jelzi helyét.

Friss kacagással zendül az erdő
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel
szárnysuhogástól csattog a lég.

Fénysugarakban fürdik a dallam
dúdol a hangja zümmög a rét,
méheket zsongat röptet a szélbe
messzire hordva a nyári zenét.





Kosztolányi Dezső: A NYÁR

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halált hozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe
látva, mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülő keblére fekszem,
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...





Köves József: KÁNIKULA

Már földre bukik a fenyő bágyadt ága,
mintha üde forrást, bő kutat keresne.
Vesztes csatamező: holt az egész táj ma:
eldőlt a fű, halottként nyúlt el a teste.

Mézzé édesedett körtét szív a darázs,
hullott szilva belébe méhfullánk hatol,
a kertben a sziklák köve izzó parázs,
gyík piheg közöttük a napon valahol.

Autó veri fel a sarkon az út porát:
tűzkarikát rajzol a homok a légbe,
csikorog a csap, de nem ad vizet a kút.
Elsorvadt a mályva, a kert nyári éke.

Zavarodott hangyák árnyékot keresnek.
Kegyelemért eseng a kék harangvirág,
s meghajtja fejét a hóhér napderesnek -
bíbor kakukk szegfű rebeg érte imát.





Lupsánné Kovács Eta:NYÁR

Délibáb rezzen, mozdul a por,
tikkad a szomjas gesztenyesor,
száraz a fűszál, rőt a határ,
ma még a Nap is parázson jár.

Kornyad a fáknak csüngő ága,
illan a szellő, nincs maradása.
Moccan egy bogár, koppan a csend,
forró a páncél most odabent.

Ballag az este, nincs levegő,


szárad a tócsa, izzik a kő,
rebbenő, hulló sziromlevél
egymással néha helyet cserél.

Fák koronája éjbe fakul,
szőttese porlik, ágra lapul.
zord felleg nem néz erre se tán,
izzó a csend és forró a nyár.





Lupsánné Kovács Eta: NYÁRI SZÉL

Rét szélénél
mozdul a szél,
elsuhan,
lágyan zenél,
fordul, mesél
pajkosan.

Fényt bűvölő
apró ernyő,
pitypanglánc;


az utakon
lágy fuvalom,
esti tánc.

Hangszert cserél
a nyári szél,
csendre int,
fest az égre
kék helyére
karmazsint.





Mentovics Éva: CSILLAGFÉNYES ILLÚZIÓ


Alkonypírral, tücsökdallal
szállt felénk a nyári este.
Csend borult a tó tükrére,
csend az árnyas hársligetre.

Mézillatú éji csendben
ábrándos Hold néz a tóba,
éjpalástján sziporkázik
az ég minden fénylakója.

Mintha álmos felhők rojtján
egy-egy csillag incselegne,
messzi lámpák milliárdja
gyúl felettünk minden este.

Csodát rejt az univerzum,
ám e látvány igen rég volt.
Bolygók fogynak, és születnek,
illúzió minden fénypont.





Mészely József: VÁROM MÁR A VAKÁCIÓT

Várom már a vakációt,
hogy úsztassak papírhajót,
eregessek sárkányokat,
szél útjain csavargókat.

Másszak fára, dombra, hegyre,
utazhassak a tengerre:
fogjak rákot s fürge halat,
hűs árnyékú fűzek alatt.





M.Simon Katalin: A NYÁR

Fényével kecsegtet a kék szemű táj
Járni járatlan ösvényeken,
Álmodni fortyogó forrás tövében,
Hol szarvas nyomában nyargal a nyár.

Megrészegülve a fenség csendjétől
Lelkedbe róni alkony illatát,
Mikor a Nap a bércen elidőzve
Tűzszínre váltja az ég hajlatát.

Harmaton kelni a hajnal ölében,
Mint dalnok sereg a fák karzatán,
Együtt barangolni a féktelen nyárral,
Míg csábít a csalfa látóhatár!





Őri István: NYÁRKÖSZÖNTŐ

véget ér
a hideg tél
elszalad
a tavasz már
virágos rét
fecskenóta
itt a nyár!
itt a nyár!
végre itt vagy
végre itt vagy
Aranyszemű Napsugár!





Reményik Sándor: BÚZAFÖLDÖN

A dűlőúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelől, amerre látok,
Mint tengerből színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
Ki-kivillannak kéken-pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.
Kinyújtott kézzel csendesen megyek,
Percig kezem a kalász feje-alja
És áldón, mint az elsikló kalászt,
A tűnő életet is simogatja.





Reményik Sándor: A TENGER ÁLMAI

Tenger, tenger, hát ilyen is tudsz lenni:
Ily halottcsendes, halotthalavány?
Utolsó szentség fényes kenete,
Örök olaja csöppent rád talán?

Hogy arcodon minden ránc elsimult,
S redőtlen szfinksz lettél, szelíd talány.
Vagy álmodol, csak álmodol talán?

Látóhatárod párás peremén
Álmaid lepke-szárnyai lebegnek,
Lélekzetét is alig hallani
Nagy, mozdulatlan világ-kebelednek.

Olajos tükröd mozdulatlan síkján
Kis tarka pillangóid ellebegnek,
Már túl is vannak hetedhét-határon
S te nem eszmélhetsz rá, hogy amit láttál,
Csak lemenő nap s rőt vitorlavászon.





Rónay György: NYÁRDÉL

Micsoda nyár! Micsoda sárga
... dobszóval lüktet ez a dél!
Zirren a tücsök, elalél,
s pattog a hőség citerája.

Ájuló kürtök torka, forró
harangok, hárfacsobbanás
s már emeli lángkoronás
cintányérját egy napraforgó.

Tomboló crescendóival
egyetlen néma lángvihar!
Még egy cintányér csattanása!

S messziről - andante - nagyon
halkan belép egy fuvalom
bátortalan kis fuvolája.





Sára Anna: BALATON

Már tombol a nyár
villognak a fények a tavon
delelőre jár
kékjével csábít a Balaton.

Csacska habokon
ezernyi színnel játszik a nap
szellő fodrozón
tovább is libbenti néhanap.

Gyors vitorlások
fehér foltként szántják a vizet
bősz madárrajok


ott fent hasítják a kék eget.

A parti fűzek
árnyékot, enyhülést nyújtanak
alájuk űznek
minden élőt a napsugarak.

Csendes a nádas
víz alatt langyos a menedék
odalenn árnyas
homályban hűsöl az ivadék.

Csodás Balaton!
Az Aranyparton izzik a nyár.
Fények a tavon
visszavár és újra visszavár!





Simon István: CSENDES NYÁRI ÉNEK

Szép most a nyár.
A virág virít kinn a dombon,
... üldögélek és merengek
száraz fűz dorongon.

engem perzsel itt minden
sugara a napnak.
Furulyázó kukoricák
búsan pislogatnak.

Bánatomat, ami nagy,
elfújom a szélnek,
csengő-bongó harangocskák
mind rólam mesélnek.

Sütkérezek a nyári nap
rekkenő hevében...
Ezer szirmú dalvirágok
szállnak el a légben.

Hűs, borongós, bús világ
a szívemre lépett,
engem paskolsz én pedig most
kikacaglak élet...!





Szabó Lőrinc: NYÁR

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.





Szebenyi Judit: JÚLIUSI BARÁTI ÜDVÖZLET

C salád öröme, az együttlét meghitt békéje
S zárnyalni tudnak megértés körében
O sztoznak örömben, bánatban, szeretetben
D alos madár is oda száll, hol békét talál
A rany kincsed néked, ha ez mind megvan
S óvárognod nem kell, semmilyen hiányra
Z sengő rózsaszirmok nyílnak a csodára
É ltető nap fényében, kísérnek el utadra
P illanat öröme, hited ereje védjen meg már
J elen percben élj, vissza soha ne nézz
Ú j kihívások várnak kívánom erős, és sikeres légy
L egyen egészséged maradj erőteljes örökké
U tazz ha teheted, szivárvány reményében
S fel ne add célodat amit megálmodtál magadnak
T aláljon meg, ez a szívből írt baráti vers ma
K incs vagy, egyedi érték, lelked jósága nagy
Í gy hát nagyon vigyázz mindig rája
V an akinek könnyebb sorsa mint a tiéd
Á m ne feledd, a lapok kiosztva az a miénk
N ézz fel az égre, mikor felhők gyülekeznek
O lvasd az igét, kérj, higgy és légy merész
K ívánom legyen minden ahogyan Te szeretnéd

Ezt kívánja neked a verssorok írója,
olvasd fentről lefelé egybe az egészet,
megtudod őszinte érzésemet feléd
melyeket leírva hagyok emlékbe én.





Szilágyi Domokos: ÚJ KENYÉR

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
- Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget,
szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.





Várnai Zseni: VÉNASSZONYOK NYARA

Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.

Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.

Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.

Vénasszonyok nyarának is becézik
ez őszi fényt, mely édes, mint a méz,
mintha tündérek ujjai sodornák
aranyszálait, ettől oly mesés.

Kiket zord évek vad vihardúlása
oly sokszor vert, legyen miénk a fény,
hadd üljön meg, mint szentek glóriája
öreg anyók fáradt ezüst fején.

Aranypalást borítsa gyenge vállunk,
mely görnyedez, mint sok gyümölcstől a fák,
legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk,
ez jár nekünk... ugye, kis ősz anyák?!






Vörös Judit: JÚLIUS

Mint sárga tenger,
ring a búzatábla,
dajkálja gyermekét,
éltető kalászát.

Tudja, hogy elveszti,
csak azért nevelte,
nem hallani mégsem
fájdalmas panaszát.

Nap fénye érlelte,


szellő simogatta,
ők lettek Földanya
legdrágább kincsei,

ha jön az aratás
kíméletlen napja,
akkor peregnek majd
búzaszem-könnyei.





Weöres Sándor: KÁNIKULA

Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.

Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.





Zelk Zoltán: NYÁR


Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
,,Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!"

Tudjátok-e, mit zizegnek
a réten fűszál, virág?
,,Gyertek hozzám lakomára,
megéhezett barikák!"

Tudjátok-e, mit susognak
az erdőben a lombok?
"Gyertek aludni árnyamba,
Ti elfáradt vándorok!"

S tudjátok-e, mit énekel
Fáradt vándor és madár?
"Szép az erdő, szép a mező,
Gyönyörű a nyári táj!"





Zelk Zoltán: VAKÁCIÓ

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?

Folyópartra
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!





Neoton Familia - NYÁR VAN

Link

VIVALDI - NÉGY ÉVSZAK - NYÁR

Link

KFT - Balatoni nyár

Link

Képgaléria

Link
























menusgabor, 2019. június 21. péntek, 21:00
Címkék: Nagy Nyári Megamix, Andók Veronika, Babits Mihály, Balogh József, Bartos Erika, Benedek Elek,
Kommentek
Andók Veronika: Szűz Mária, tekints le ránk!
Andók Veronika
Szűz Mária, tekints le ránk!

Szűz Mária, tekints le ránk,
nézz most le a Földre
mosolyogva, irgalommal
minden gyermekedre.

Szűz Mária, Égi anyánk,
Magyarok királynője,
a Jóisten kegyelméből
maradj mindörökre.

Szűz Mária, Boldogasszony,
imádkozz most értünk,
szívünkben szeretet legyen,
lelkünkben békességünk.

Szűz Mária, szép virágszál,
fényes fehér liliom,
panaszomat, bánatomat
mindig teeléd hordom.

Szűz Mária, szép virágszál,
fényes, fehér liliom,
hozzád jövök megköszönni
boldogságom, jóságom.

Szűz Mária, Édesanyánk,
szereteted el nem fogy,
Kárpátok közt, Anna-réten
készül már a templomod.

Szűz Mária, arra kérlek,
áraszd ránk kegyelmedet,
hadd legyen e világ tőlünk
napról napra mindig szebb.

Forrása:
sanci81, 2018. augusztus 13. hétfő, 14:53
Andók Veronika - Vakáció
Andók Veronika - Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.

Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!
vorosrozsa66, 2018. június 17. vasárnap, 08:34
Tavasz van...
Andók Veronika:

Tavasz van...


Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupa sár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyítnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!
aranyoslila, 2018. március 14. szerda, 21:14
Tavaszodik...
Andók Veronika :

Tavaszodik...

Havasak a hegyek- völgyek,
Alszanak az álmos tölgyek.
De most, íme, friss szél támad,
Csiklandozza a faágat.

Bokrok közé ködök ülnek,
Ág hegyére települnek,
És titkon a nagy-nagy csendben
Valahol egy jégcsap cseppen.

Nappal a fény melegebb már,
És a hóból nincs más, csak sár.
Majd egy reggel mosolyogva
Hóvirág ébred a napra.

Fűzfa ága barkát ringat,
Integet a vadgalambnak,
Szólaljon meg: itt az idő!
És a tavasz, hipp-hopp eljő.
aranyoslila, 2018. március 14. szerda, 19:29
Andók Veronika: Tavasz van
Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!
vorosrozsa66, 2018. március 09. péntek, 11:37
Andók Veronika: Tavasz van
Andók Veronika:
Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.
skorpiolilike, 2018. március 07. szerda, 17:05
Idézetek képpel.
Andók Veronika: Tavasz van .

Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!
marikaszanto, 2018. március 03. szombat, 10:25
Képek, videók
madonna megamix
djrepce
2009. november 27. péntek, 23:23
yaoi-gravitation-megam ix-
nina20
2008. augusztus 23. szombat, 23:58
Andók Veronika :Vakáció
maria_kadar_148
2018. június 16. szombat, 21:23
Andók Veronika Tavaszodi
maria_kadar_148
2016. március 04. péntek, 17:57
ANDÓK VERONIKA TÉLI CSEND
erzsikepuskas
2014. augusztus 30. szombat, 12:03
Andók veronika téli csend
erzsikepuskas
2014. augusztus 30. szombat, 11:58
andók veronika-vakáció.pn
erzsikepuskas
2014. június 16. hétfő, 11:32
Andók veronika téli csend
feviroza
2014. május 16. péntek, 19:24
Andók Veronika Tavaszodik
erzsikepuskas
2014. március 06. csütörtök, 13:34
Babits Mihálynak 01.jpg
chillik
2018. június 03. vasárnap, 03:06
Babits Mihálynak 02.jpg
chillik
2018. június 03. vasárnap, 03:06
babits mihály 013.png
chillik
2017. augusztus 07. hétfő, 17:55
babits mihály 012.png
chillik
2017. augusztus 07. hétfő, 17:54
babits mihály 011.png
chillik
2017. augusztus 07. hétfő, 17:53
babits mihály 010.png
chillik
2017. augusztus 07. hétfő, 17:52
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.