Belépés
2018. december 15. szombat | 50. hét | 349. nap | 01:04 | Valér
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - Szécsi Mária.
Tompa Mihály - Szécsi Mária.

Rendületlen sziklán álltál, Murány vára!
Mélység s magasság volt körűled a bástya;
És mégis rom levél! rom, mert az átkozott
Eskütörés súlya omladékká nyomott!

Hát a magasságban, a tiszta légben fent,
Még ott sem volt ember előtt az eskü szent?
Nem! mert ki azt még a menyben is megrontja:
Asszony kezében volt Murány várnak gondja.

Kemény idők jártak, harcot harc követett,
Melyben sok hős elhullt, sok is növekedett,
Vesselényi Ferenc ezeknek sorába'
A hirneves Murányt ostrommal megszállta.





A vár víhatatlan kőszál tetejében,
Benne elszánt had áll éjjel nappal résen
Szép parancsnokának szavára figyelve, -
Drága lesz, ha lesz a vivók győzedelme!

Követ jő azonban, sugár deli bajnok,
Ha véget vethetne jó móddal a bajnak;
S imígy szól: Szép asszony! köszönt Vesselényi,
Az erősség békés feladását kéri!

A szó hatott-e, vagy a szép vitéz rája?
De lángba borult a Mária orcája;
S bár csengő hangjai most kissé remegtek,
Büszke méltósággal felelt a követnek:

'Mondd meg a vezérnek, míg rommá nem válik
E fal, és e sereg el nem hull egy lábig:
Addig Murányvárba nem lép senki fia...
- Különben, üdvözli őt Szécsi Mária!'





Ekkép felelt a hölgy, és így kellett épen,
Rákóczinak adott szavaihoz híven;
Kinek megesküdt az Isten szent nevére,
Hogy nem adja Murányt ellenség kezére.

Így kellett. Szécsi György a halálos ágyon
Szólott: Nyomdokomat kövesd, jó leányom!
Légy az ügynek híve, s ugy áldva Istentűl...
És mindezt Mária fogadta nagyszentűl.

S el sem hagyta még jól a követ a várat:
Levelet adának tőle Máriának;
Olvassa... olvassa néma bámulattal,
Piros lesz, mint a vér, fehér lesz, mint a fal.

Azután legbensőbb szobájába siet,
Felveszi, leteszi százszor a levelet:
'Ő volt... ő volt! e hon legszebb daliája,
Szerelmemet kéri - szerelmét ajánlja...'





Majd fel s alá járkál, - s dobogó szivére
Szorítván két kezét, nagy volt küzködése...
'Ah esküm... szerelmem...! melyiket feledjem...?
Hajh, de gyenge a nő, gyenge véghetetlen!

Leül Szécsi lánya s a válasz írva van,
A szerelem kábult ábrándozásiban;
Asszonya előtt most a várnagy megjelen:
'Farkas! a táborba vidd magad s hirtelen.'

Farkas vén ember volt, hideg durcás képpel,
De vad bátorsággal, törhetlen hüséggel,
Dühösségig hive a Rákóczi-pártnak,
Murányban jobb keze Szécsi Máriának.

S a hű vén embernek nagyon sok volt szabad;
Most is a kapunak duruzsolva halad:
»Asszonyunk oly furcsa! de már csak megnézem,
Mi ördög van írva ezen a levélen?«





S alig pillant belé, felkiált: »Gyalázat!«
S tovább megy: szeretlek...! feladom a várat...
Hágcsó leend észak-nyugoti ablakán,
Melyen Máriádhoz futhatsz éjfél után.

»Vakuljon meg, aki még egyszer elolvas,
- Ordított, széttépvén a levelet Farkas -
Várjatok... várjatok!« s most maga ír pár sort,
S kevés idő alatt megjárja a tábort.

'Olvasta? mit izent? mit szólt Vesselényi?
- Hangzottak eléje Mária kérdési, -
Nemde felelni fog, jó Farkas, ugy izent...?'
S rá a boszus várnagy mogorván mond igent.

És néhány perc mulva ezen beszéd után
Ágyuk bődülnek meg a szomszéd hegy fokán,
S egykét golyó akad Murányvár falába...
'Hah, mi ez?' Mária sápadtan kiálta.





»Hogy mi ez, asszonyom? ez a várt felelet!«
'Ember, ember! hová tetted levelemet?'
»Ízre-porrá téptem, - s ez ment a vezérhez:
»Vedd be Murányvárat s Mária tiéd lesz!«

Mint ki fáról nézi a bikaviadalt,
Az őrség vad öröm zajában felrivalt;
S elbámult, hogy hangzott Mária parancsa:
Hamar, hamar fehér zászlót a falakra!

Még vagy kétszer szólott az ágyu s néma lett,
Szabadabban vévén a hölgy lélekzetet:
Haraggal intette a vén Farkast elő,
'Hogy mersz avatkozni ügyembe, vakmerő!?'

»Engedj meg asszonyom, nem egészen ügyed!
Vagy immár feledéd Rákóczit s esküdet?
S kész lennél szerelmi turbékolás alatt,
Murányba lopni az ellenséges hadat?





Ha Szécsi György élne...! azonban hagyjuk ezt, -
Ha a bus özvegység már olyan nagyon epeszt:
Eredj...! de ugy, hogy az eladott ügy átka
Ne legyen menyegződ sikoltó nótája!

De hiszen míg engem a jó Isten éltet.
E kakuk Murányban nehezen rak fészket,
Vágasd ki nyelvemet, de tudd meg, asszonyom:
Ki esküjét töri, nyomorult, alacsony!«

S elrohant. Bőszültség vitte az öreget,
Míg a vár asszonya méregtől reszketett,
S hogy találkozának egy pár óra mulva,
A vén Farkas magát egy kicsit kifútta.

'Öreg ember! most a vérző bántalmakat
Bűntetlen elnézem, - egy feltétel alatt:
Ha Vesselényinek ez ujabb íratot
Teljes épségében sietve átadod.'





»Átadom asszonyom! s ezentul dolgodba
Nem ártom magam...!« szólt Farkas hunyászkodva;
De aki ösmerte e makacs jellemet,
Tudta, hogy máskép szólt, mint ahogy érezett.

Azonban az este közeledvén lassan,
Mária szive vert mindig hangosabban;
Szerelem és kétség valának vendégi,
Az kéjt áraszt reá, ez kínosan tépi.

De vajjon szeret-e? nem csal-e meg gyáván:
Szívem örve alatt csak Murányra vágyván;
Szerelmem előtte nem lesz-e becstelen:
Hogy azt ilyen könnyen megnyerni engedem?

Épen így tünődött Vesselényi lelke:
Ez ármányos asszony nem kerít-e cselbe?
Hátha büszkén megvet, hogy nyílt ostrom helyett,
Áluton kivántam bevenni a helyet!





S ereszt hosszu szálat pók gyanánt a kétség,
Aztán a két szívhez kötvén a két végét,
Fel s alá futkosott nagy sietve rajta,
És a két szív közűl hol ezt, hol azt marta.

Végre eljött az est, és az éj utána;
'Farkas! bizom benned! - szólott Szécsi lánya -
Titkom ugysem tudja senki rajtad kívűl,
Menj, várj a vitézre... s ha megjött: add hírűl!'

Helyén állott Farkas, s kis idő vártatva,
Nesz nélkül felhágott Ferenc az ablakba,
Nem félt, nem volt sápadt, - csak kissé izgatott...
Leszállt, amint Farkas hallgatva jelt adott.

»Hol van ő...?« »Csak kövess vitéz úr szaporán...!«
És általhaladva két vagy három szobán:
Szűk rejtekbe lépnek, - hol veres vérpad áll -
S két bakó szemében és pallosán halál!





Meghökkent Vesselényi s bámúlva néze szét...
»Hallottad, jó uram, azt a híres mesét,
Melyet az oroszlán-barlangról beszélnek?«
Monda fagyos gunnyal Farkas a vezérnek.

»Hol vagyok...?« riad fel az indulatosan...
»Igazi helyeden! a vérpadon, uram!
Nézd: hogy mosolyog rád piros menyasszonyod,
S ha a föld el nem nyel, rögtön megcsókolod!«

»Gyalázatos ármány!« - »Gyalázatos magad!
Nincsenek ágyuid? Nincsen erős hadad?
Hogy így lyukon bujkálsz, mint az eb a dögér'...
Cenk vagy, vitézlő úr! Nem Vesselényi-vér!«

»Ki vagy te, nyomorult? hol a vár úrnője...?
Átok rá...! de nem, nem, ez nem jöhet tőle!«
»Hamar...! meg kell lenni...! el nem mégy e várbul,
S tudd meg: szép Máriád kegyes parancsábul...!«





'Hazudsz vén gazember!' - s Mária benn terem, -
'Bocsánat jó vitéz... elhagy eszméletem...'
»Légy nyugodt, én hiszek neked, szép Mária...!«
'Esküszöm: nem is én! e vén haramia...'

»Haramia ugy-e? mert benne gát valék,
Hogy Murány romjáról a késő maradék
Árulást, hitszegést olvasson... vén fejem:
Mért nem őrültél meg anyámnak méhiben!

Mit nyersz, jó asszonyom, az olyan vitézzel,
Ki ólálkodva jár, mint a róka éjjel?
Mit nyersz, vitéz uram, oly nőben, ki néked
Rút hűségtörésen ajánlgat hűséget?

Méltók vagytok, méltók mindketten egymásra!
Egymás megvetése és utálatára...!
Ne is legyen áldás, de átok rajtatok...!«
A dühöngő Farkas szólván, kitántorog.





És hosszu szünet lőn; kínos feszültség benn...
»Édes szép Máriám!« - 'Édes jó vitézem!'
Valának az első töredezett szavak:
A boszantó helyet elhagyták azalatt.

És lágyan simulva egymás kebelére:
Fellángolt a két szív rokonérzeménye...
De a várudvaron riadt szilaj lárma:
Árulás! fegyverre! kém szökött a várba...!

»Holnap...« -, 'Holnap' súgák rögtön - s Vesselényi
Még alig érkezett a hágcsóra lépni:
A várnagy ronta be... s nem látva, kit keres,
Felkacagva kapott villogó késihez;

S mielőtt Mária eszmélne: fél szára
A kötélhágcsónak ketté vala vágva...
'Hah, őrűlt...!' s míg a kés új vágásra készűl;
Megragadja a kart egész erejébűl.





Most küzdelem támad, néhány őr berohan...
S nem tudva, a veszély kitől jön, merre van?
Mária... s egy férfi... hah! kés van kezében...!
S a várnagy perc alatt összerogy vérében.

'Jaj Farkas...!' »Asszonyom, kezed bekevered...
Légy boldog...! hisz jobban alig történhetett,
Szökevény s öngyilkos nem lettem. Jó nékem:
Azt a gyalázatos holnapot sem érem...!«

A katonák némán elvitték a holtat,
Tünődve: mi volt ez? s mi történik holnap?
S Szécsi Máriának hosszu lett az éjjel,
Küzdve sötét gondok sötét ezredével.

Csikorgó kapui hires Murányvárnak,
Vesselényi előtt másnap megnyilának.
Dörögtek az ágyuk, - szilaj zene hangzott,
És mégsem volt látni egy örvendő arcot.




Mária sápadt volt, kedvetlen, elfogult...
Ferenc arca boszus szégyen miatt pirult:
Felkarcolt sebhelye kékellett le róla,
Mintha a csárdában verekedett volna.

Ördög vigye el az ilyen győzedelmet,
- Morgott hada - melyet a főkötő szerzett;
És a másik szintugy: mégis csak gyalázat,
Ilyen koldusmódra feladnunk a várat!

S ölelték az uj párt boldogság karjai,
De teljességéből hiányzott valami;
Olyan volt az, mint a pohárba tett virág,
Mely szép, mosolyg, de már veszíti illatát!

-
Alunni ment Murány Szécsi Máriája,
Alunni ment régen annyi száz utána,
Mind aki boldog volt, mind aki szenvedett...
S omladék lőn a vár a büszke bérc felett!


chillik, 2018. március 14. szerda, 01:04
Címkék: Tompa Mihály, Szécsi Mária, Vesselényi Ferenc, Addig Murányvárba, Szécsi György, Leül Szécsi,
Kommentek
Tompa Mihály: Őszi tájnak...
Tompa Mihály: Őszi tájnak...

Őszi tájnak hervadása!
Őszi napfény ragyogása!
Hervadásból, fényből támad
Lelkemen e kedves bánat.

Omlik a lomb, hallgat a dal;
Visszatérek gondolattal
A tavaszra,... ah de annál
Betegebbnek tetszik a táj!

Ez a rét volt olyan ékes?
Ez a határ olyan népes?
Ez a halom, völgy és tájék...
Mintha a sirkertben járnék!

Lemegy a nap nem sokára...
Haldoklásnak szent országa!
Olyan édes forró vággyal
Ölel téged lelkem által!

Az elmulás bája rajtad,
Lelkemen vesz mély hatalmat;
S bár meghalni kéne véled:
Mégis, mégis szeretnélek!

Néma a táj, arca sápadt,
Rá derengő napfény árad;
Ah, mi vonzó szép halál van
E mosolygó hervadásban!

Édes terhed, édes álom
Szinte érzem szempillámom;
Hogy lehajtsam, szinte
foldinefehereva, 2018. november 20. kedd, 11:54
Szép napot mindenkinek!
Babits Mihály: Mint különös hírmondó
(részlet)
Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot
mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket
sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál
s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy mótor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl
gépfegyvert próbál - oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki cívakodásért
ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves
jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
a konok isteneket vakítva lobogjon az égig
szellem és szerelem - jól tudta ezt a hegyi hírnök
s elbútt, messze a
kirscha, 2018. október 31. szerda, 09:00
Vers
Tompa Mihály:

Ősszel születtem...
Ősszel születtem én, tavasz leend,
Mikor reám esteledik!
Sárgult falomb állott bölcsőm felett,
Koporsóm majd rózsák fedik!
Ah, amikor jövék: örömtelen
S hideg tél halvány arca vára!
S búcsúznom akkor kell, midőn jön a
Tavasz virága s langy sugára!

Ah, most is ilyen az én életem!
Vágyam hajt, kerget untalan,
Mi boldog tudnék lenni, Istenem!
S ki vagyok most? Boldogtalan!
Akkor jőnek elkésett örömim,
Ha majd keblem kihűlt, kiégett...
Addig jertek, míg késő nem leend,
Siessetek, kedves vendégek!
kirscha, 2018. október 26. péntek, 20:25
Az ősz nyájas verőfényén ülök, Körültem sárga, száraz lomb
Az ősz nyájas verőfényén ülök,
Körültem sárga, száraz lomb zörög;
Oly jó itt künn nekem!
A természetnek hervadása
Beszél lelkemnek csendesen.

Sápadt vagyok, mint az ősz, s hallgatag,
Nem érzek én sem mély fájdalmakat;
S míg bús szellő susog,
S nyájas sugár dereng az őszben:
Ajkam sóhajt, - és mosolyog.

Tompa Mihály - Ősszel
koszegimarika, 2018. október 21. vasárnap, 11:34
A Gólyához... .
Tompa Mihály:

A Gólyához...
.

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:59
Első szerelem...
Tompa Mihály:

Első szerelem...

Emlékszem még, emlékszem reája,
Ifjuságom boldog szép korára!
Fényes napja és könnyü fellegével,
Azt az időt hogy felejteném el?

Rengő habján játszva vitt az élet,
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?
Vigan mentem, mint a könnyü csolnak,
- Örvény és szirt eltakarva voltak.

Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem által:
Éjjelenként édes, nyájas álmak
Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes nyári szürkületben
Üldögéltünk a lugasba' ketten:
Hogy átölelt lágy fehér kezével...
Azt az órát hogy felejteném el?

És nem láttam őtet én azóta,
Két felé vált életünknek úta:
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orcádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra hitt az élet:
Én megőrzöm mindörökre képed!
S hű ölén a házi boldogságnak,
Emlékeim közt
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:53
Ne hivj...
Tompa Mihály

Ne hivj...

Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!

Vagy a gyorsan futó patakhoz,
Mely a bércről hullt lombokat hoz;

Ábránd, öröm, dal messze-széledt...
Közel, távol kinzó enyészet!

Bezárkozván ülök szobámban,
Hogy e bús képeket ne lássam...

S igy is borongok... lázas elmém
A táj sötét rajzát viselvén.
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 13:14
Megnyugvás
Tompa Mihály

Megnyugvás

Hogy síri álma közeleg
A természetnek, gyász tele
Sárgult levélben írja meg,
S előre jő az ősz vele.

Hogy ily álom jön-é reám?
Sápadt arcom, nem kérdelek!
Az ősz fuvalmi engem is
Végső bucsúra intenek.

S e kettős hervadás felett
Az ifju tán panaszra kel?
Boldog, ki várja a telet
Egy szebb tavasz reményivel!

Ne sírj leányka, oh ne sírj!
Megváltanod ha nem lehet;
Zöld hant alatt nyugodni jó,
- Síromra tartsd könyűidet!
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 12:21
Képek, videók
tompa mihály.jpg
menusgabor
2018. augusztus 12. vasárnap, 20:04
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
Szécsi Mária 01.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:16
Szécsi Mária 02.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:15
Szécsi Mária 03.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:15
Szécsi Mária 04.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:14
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.