Belépés
2020. július 10. péntek | 28. hét | 192. nap | 14:02 | Amália
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből)
V. A kalózkodás aranykora: a 17. századi kalózvilág




[Kép: Queen Anne's Revenge - Feketeszakáll hajója]

* A "víg" kalózélet

A kalandfilmekben és az irodalmi művekben festett kép a kalózokat romantikus színezetű bajtársi közösségben élő embereknek ábrázolja, akik szinte mindig valami igaz ügy védelmében váltak kalózzá. Ennél mi sem áll távolabb a valóságtól. Valójában a kalózok a világ kikötőinek söpredékéből verbuválódtak. Ma egyszerűen gengsztereknek neveznénk őket. A XVI-XVIII. századi világnak éppúgy részei voltak, mint manapság a bankrablók és más bűnözők. A világ minden szegletében virágzott a kalózkodás - az Európa körüli vizeken, Afrika partjainál, a Karib-tengeren, a Távol-Keleten és Észak-Amerika parti vizein.

A legtöbb kalóz egyszerű, becsületes kereskedelmi tengerészként kezdte. De olyan korban élt, amikor a tengerészek élete kemény és kegyetlen volt, a fizetés pedig a kevésnél is kevesebb. Az elégedetlen tengerész pedig könnyen átváltott a kalózmesterségre. Ráadásul ehhez könnyű volt társakat találnia, hiszen sokan ábrándoztak könnyen szerzett pénzről. Az elégedetlenségtől fűtött emberek általában egy különösen kegyetlen kapitány alatt hajózva váltak kalózzá. A fellázadt emberek átvették a hajó irányítását, a kapitányt és a hozzá hű maradt embereket pedig legyilkolták, vagy pedig kitették a legközelebbi szigetre. Időnként megtörtént az is, hogy a kalózkodni vágyók a kikötőből loptak el egy ott horgonyzó hajót.

Olykor amúgy teljesen becsületes tengerészek is kalózzá váltak, amikor hajójukat kalózok foglalták el. A kalózok ugyanis általában az elfogott hajó legénységének felajánlották, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A döntés általában nem volt különösen nehéz. Sok tengerész elégedetlen volt a kereskedelmi hajós unalmas és nehéz életével, és izgalomra, valamint könnyen szerezhető pénzre vágytak.

Sok kalóz korzárként kezdte a pályafutását. Sokan a korzárkodást a "kalózkodás bölcsőjének" tartották, nem ok nélkül. A háborúk idejére felszerelt korzárhajók legénységét a háború végeztével a tulajdonos szélnek eresztette. Természetes, hogy a könnyebb élethez és a gazdag zsákmányhoz szokott korzároknak egyáltalán nem fűlött a foguk visszatérni a rosszul fizetett kereskedelmi tengerészmesterséghez, inkább kalóznak álltak.

Megfelelő számú kalózt könnyű volt összetoborozni, de a kalózok hajó nélkül annyit értek, mint a nyereg ló nélkül. Ezt a problémát általában úgy oldották meg, hogy ellopták azt, amire szükségük volt. Ha sikerült kinézniük egy megfelelőnek látszó hajót, megvárták, míg beáll az éjszaka, majd a sötétség leple alatt csónakokon melléeveztek. Gyorsan felkúsztak a hajó oldalán, átvetették magukat a mellvéden, és meglepetésszerűen lerohanták a fedélzeten lévő legénységet. Miután sikerült elfoglalniuk a hajót, a lehető leggyorsabban, még napfelkelte előtt igyekeztek elhagyni a kikötőt. Időnként az így elkötött kisebb hajó csak arra szolgált, hogy segítségével a céljaiknak jobban megfelelő, nagyobb hajót zsákmányoljanak. Ha ez sikerült, akkor az első hajót általában elsüllyesztették.

A legtöbb elfogott hajót a kalózok jelentősen átalakították, mielőtt használatba vették volna. A fedélzeti felépítményeket általában lebontották a főfedélzet síkjáig. Ez egyrészt a hajó vitorlázási tulajdonságait javította, másrészt csata esetén csökkentette a szanaszét repülő veszélyes faszilánkok keletkezésének esélyét. A hajó mellvédjeit viszont megmagasították, ami védelmet nyújtott a legénységnek, ráadásul el is tudtak rejtőzni mögötte, amikor megtámadni készültek egy gyanútlan áldozatot.

Külön kabin egyedül csak a kapitánynak jutott, a többiek általában a fedélközben aludtak. Miután a kalózok általában a kicsiny, gyors hajókat kedvelték, viszont a támadások végrehajtása megkövetelte a nagyszámú legénységet, ezért a zsúfoltság olykor elképesztő méreteket öltött. Időnként egy alig húsz méteres hajócskán száznál is több ember szorongott, ilyen esetben többeknek csak a nyílt fedélzeten jutott hálóhely. A karib-tengeri éjszakákon ez még kellemes is volt, de rossz, viharos időben már fölöttébb kényelmetlen lehetett. Ebből is látható, a kalózélet messze nem olyan volt, mint amilyennek azt a romantikus történetek lefestik.

Mint azt már említettük, a kalózok inkább a kisebb hajókat részesítették előnyben. Ennek több oka is volt. Elsősorban, a kisebb hajók általában gyorsabbak és könnyebben manőverezhetőek voltak, mint a nagyobbak. Miután kifejezetten kalózkodás céljára hajókat a legritkább esetben építettek, a kalózoknak a "készből" kellett válogatniuk. A nagyobb, kereskedelmi hajók lassúak és lomhák voltak, ezért esett a választás általában a kisebb, de fürgébb, sokszor eredetileg partmenti célokra használt hajókra. Az sem volt elhanyagolható tényező, hogy a kisebb hajóknak a merülésük is kisebb volt, így egy erősebb ellenfél elől a part közeli, sekély vizekre tudtak húzódni, ahováa nagyobb merülésű hajóval nem lehetett követni őket. Az, hogy egy kisebb hajó rakterébe keveset lehetett rakodni, a kalózokat nem nagyon zavarta, hiszen a hajót nem áruszállításra használták. Csak a legénységnek szükséges víznek és élelmiszernek kellett beférnie, az igazán értékes zsákmány, az arany, az ezüst és a drágakövek pedig kis helyet foglaltak el. Ha pedig olyan fogásra tettek szert, akkor zsákmánylegénységet tettek a hajóra, és magukkal vitték a hírhedt kalózszigetek egyikére, ahol a megfelelő összeköttetésekkel rendelkező orgazdáknak eladtak mindent az utolsó szögig, vagy pedig a gyarmatok "becsületes" kereskedői vásárolták fel.

A kis hajók hátrányai közé tartozott, hogy nem lehetett ágyúkkal megpakolni. A kalózokat azonban általában ez sem zavarta. Megfelelő ágyúkhoz amúgy sem volt könnyű hozzájutni. A kalózok taktikájukat nem az ágyúpárbajra alapozták, hanem a csáklyázásra és a kézitusára. Sok kereskedelmi hajót 14-16 ágyúval is felszereltek, de ez a védelmi erő csak illuzórikus volt, ijesztgetésen túl másra nem szolgált. Először is, ezek rossz minőségű vaságyúk voltak. Másrészt, a 25-30 fős legénység nem tudta ezeket kiszolgálni, ehhez ugyanis 80-90 emberre lett volna szükség. A megtámadott kereskedelmi hajó így csak egyetlen sortüzet tudott leadni, az ágyúk újratöltéséről időhiány miatt szó sem lehetett. Csak ennek a sortűznek a megfutamító hatásában bízhattak. Ám a kalózok is nagyon jól tudták, hogy az első sortűz egyben az utolsó is, ezért annak eldördülése után a legnagyobb nyugalommal folytatták a támadást, és fürge hajójukkal megcsáklyázták az áldozat oldalát. Ezután már könnyű dolguk volt, a háromszoros-négyszeres túlerőben lévő, állig felfegyverzett kalózok hamar elbántak a legénységgel. Sokszor még ennyire sem került sor, elég volt a kalózoknak elsütniük egyik ágyújukat ha volt, és felvonni a fekete lobogót, és a kereskedelmi hajó megadta magát, abban a reményben, hogy így legalább az életüket megkímélik. Ha pedig hadihajóval akadtak össze, akkor egyszerűen menekülőre fogták, bízva hajójuk gyorsaságában és alacsony merülésében. Az ágyúk hiánya az egyik magyarázata annak, hogy a legkisebb hadihajók is miért tudtak könnyedén elbánni a sarokba szorított kalózokkal. Mindehhez természetesen általában hozzájárult a kalózlegénység gyenge figyelme, nemegyszer gyávasága.

A kis hajók előnyei közé tartozott még, hogy viszonylag könnyen partra lehetett vontatni és megdönteni őket. Erre azért volt szükség, mert a hajók vízvonal alatti részére előszeretettel tapadtak mindenféle vízi élőlények (kagylók, moszatok, rákok, stb.), lefékezve a hajó futását. Ettől a "dzsungeltől" időnként meg kellett szabadítani a hajót. A kalózok számára, akiknek a sebesség a zsákmányt, olykor pedig az életet jelentette, különösen fontos volt a hajók gyakori tisztítása. A trópusokon, ahol a legdúsabban termett az efféle vegetáció, egy vében akár háromszor is el kellett végezni ezt a műveletet.

A kalózok hajójuk névadásában nem követtek egységes gyakorlatot. Úgy tűnik, szívüknek legkedvesebb, s ezért a leggyakrabban használt név a Bosszú (Revenge) volt. A híres Feketeszakáll hajóját Queen Ann's Revenge-nek (Anna Királynő Bosszúja) hívták. Szokásos név volt még a szerencsének (fortune) valamely változata (pl. Royal Fortune). Kedvelt név volt még a kaland (adventure) is. Ezeken felül még minden elképzelhető szó felbukkant névként, köztük, vallási fanatikus kalózok esetében - mert ilyenek is voltak - valamilyen bibliai elnevezés.

A legtöbb kalózkapitányt a legénység szavazással választotta. Ha a legénység elégedetlen volt vele, egyszerűen egy újabb kapitányt választottak, míg a régit lefokozták. Voltak más módszerek is a kapitány eltávolítására, ha a kapitány nem volt hajlandó lemondani. Vagy egyszerűen lelőtték, vagy fogták és belehajították a tengerbe, vagy pedig, humánusabb módszert alkalmazva, kitették egy lakatlan szigeten. Megtörtént az is, hogy egy hajó legénysége négy hónap leforgása alatt nem kevesebb mint 13 kapitányt választott magának. Egyébként nem mindig a kapitány volt a legfontosabb személy a kalózhajón. Sok esetben csak a csata időtartama alatt volt teljhatalma, mivel az elsődleges feladata a harc irányítása volt. De, mint minden szabály alól, itt is akadtak kivételek. Bizonyos esetekben a kapitány egyeduralkodó, valóságos diktátor volt. A leghíresebb-hírhedtebb kalózok, mint Morgan vagy Feketeszakáll, ilyenek voltak.

A kapitány után a legfontosabb tisztséget a negyedmester töltötte be. Őt szintén a legénység választotta, szavazás útján. Az ő feladata volt a legénység érdekeire figyelni. Néhány hajón a kapitány egyetlen fontos döntést sem hozhatott mindaddig, míg meg nem szerezte a negyedmester hozzájárulását. A kalózok ezzel a módszerrel igyekeztek megakadályozni, hogy a kapitány kezében túl sok hatalom összpontosuljon. A negyedmester feladata volt a zsákmány pénzzé tétele. Őneki kellett kiszámolni, hogy mekkora értéket képvisel a rablott áru, én neki kellett lebonyolítani az eladást is, lehetőleg úgy, hogy a legnagyobb összeget kapják érte, és elkerüljék a mindenféle kérdezősködést. Ezt legjobban a hatóságok által félig-meddig megtűrt, azokat lefizető orgazdáknál lehetett megtenni. Mindezt a folyamatot neki kellett levezényelnie, majd ő felügyelte a zsákmány igazságos elosztását is a legénység között.

A hajón lévő többi tisztet általában a kapitány és a negyedmester közösen nevezte ki. Közéjük tartozott a hadnagy, aki a kapitány helyettese volt. Konkrét feladatköre nem volt, de ha a kapitány csata közben elesett, ő vette át a parancsnokságot. Igen fontos ember volt a hajómester is, aki a hajó navigálásáért felelt. Miután a korabeli tengerészek döntő többsége nemhogy a nyílt tengeri navigációhoz nem konyított, de még írni-olvasni sem tudott, így szükségük volt egy olyan személyre, aki akkor is tudta, hogy hol jár a hajó, amikor nem látták a partot.

Egy kalózhajón talán a legnehezebb dolog a fegyelem fenntartása volt. A kalózok általában nem arról voltak híresek, hogy szó nélkül végrehajtottak volna minden parancsot, és közben jámbor életet éltek volna. Gyakoriak voltak az összeütközések a hajó tisztikara és a legénység között, valamint a legénységen belül is. Mindennaposnak számítottak a kisebb verekedések, és a kések is sűrűn előkerültek. Amikor pedig felöntöttek a garatra, akkor időnként elszabadult a pokol. Mint az sejthető, a kalózok nem voltak éppen zárdaszüzek, és ez nemcsak a megtámadott áldozatok számára okozott gondokat, hanem a kalózvezérek számára is.

A büntetések elsődleges eszköze a "kilencfarkú macska", a korbács volt. Egyedül csak a negyedmesternek volt joga valakit megkorbácsoltatni. A legénység két tagja között kialakult vita rendezésére pedig gyakran a párbajt alkalmazták. Ha az összevitatkozott vagy összeverekedett feleket a negyedmester nem tudta kibékíteni, akkor elrendelte a párbajt. Arra persze gondosan ügyeltek, hogy a párbajozók ne mészárolják le egymást, az első kiserkenő vércsepp után már gyorsan győztest hírdettek. Súlyosabb esetekben a "kalóz esküdtszék" ítélkezett. Kedvelt büntetés volt a hajó hasa alatt való áthúzás. A delikvens kezeire és lábaira egy-egy kötelet kötöztek, majd vízbe dobták, és e kötelek segítségével átrángatták a hajó gerince alatt. Ha az illető ezt esetleg túlélte, akkor is súlyos sérüléseket okoztak neki a hajófenékre tapadt éles kagylók. Ha valakit halálra ítéltek, akkor általában minden teketória nélkül behajították a tengerbe. A kalózok kedvelt büntetési módjai közé tartozott még a lakatlan szigeten való partra tétel. Robinson alakját Daniel Defoe egy ily módon partra tett korzárról, Alexander Selkirk-ről mintázta, aki négy évet töltött el a Juan Fernandez szigetén.*

Amikor a kalózok hajóikat felszerelték, indulás előtt megszavaztatták a legénységet, hogy melyik kikötőt támadják meg. Emellett szerződésben rögzítették a zsákmány elosztásának módját, illetve a kapitány extra részesedését. A begyűjtött zsákmányból először a zsoldot vonták le, majd nekiláttak a maradék felosztásának. A kalózok között működött egy bizonyos biztosítási rendszer, a mai balesetbiztosításokhoz hasonlóan. Ha valaki megsebesült, vagy elvesztette valamely végtagját, a következő kártérítés járt neki. A jobb kar elvesztéséért 600 pezeta, a bal kar elvesztéséért 500 pezetát kaptak. A lábakat olcsóbban mérték: az elvesztett jobb lábért 500, a bal lábért pedig 400 pezeta járt. Egy szem, illetve egy ujj elvesztéséért mindössze 100 pezetát adtak. Komoly sebesülésért 500 pezeta járt, föltéve, hogy az illető túlélte, hiszen a korszak higéniai viszonyai közt sokan haltak bele viszonylag ártalmatlan sebek elfertőződésébe. Miután a biztosítási díjakat levonták, a maradék összeget szétosztották, általában egyenlő részekben, kivéve a kapitány és a tisztek részesültek nagyobb összegben, melyet az út előtt kötött szerződés szabályozott.

A kalózok ritkán ölték meg a foglyaikat. Ilyesmire általában akkor került sor, amikor a megtámadottak részéről különösen erős ellenállásba ütköztek. Ezzel mintegy példát statuáltak, hogy így jár, aki ellenáll. Az ilyen esetek megtörténte után gondoskodtak arról is, hogy a történtek híre minél szélesebb körben elterjedjen, félelmet keltve a kereskedelmi hajósok szívében. Ez magyarázza azt is, hogy gyakran jól felfegyverzett hajók is minden ellenállás nélkül megadták magukat a kalózoknak. A foglyoknak gyakran visszaadták kifosztott hajójukat, vagy ha az megtetszett a kalózoknak, akkor esetenként megkapták azok régi hajóját. Ha a kalózok mindkét hajót megtartották, akkor a legtöbb esetben partra tették a foglyokat, valamely forgalmas hely közelében.

A kalózkodással kapcsolatban a késői utókor fantáziáját talán a kalózok elásott kincse ragadta meg leginkább. Ez az elásott kincs azonban sokkal inkább legenda, mint valóság. A kalózok döntő többsége nem élt gyűjtögető életet, a zsákmányból való részesedésüket igen gyorsan elverték a kikötői lebujok valamelyikében. Igen kevés olyan kalózról tudunk, aki gazdag emberként halt volna meg. Az igazság az, hogy a 19-20. században a kalózok elásott kincsének kutatására sokkal többet költöttek, mint amennyit valójában találtak.

Mint mindezekből kítűnik, az átlagos kalóz élete kemény és veszélyes, ráadásul előreláthatóan rövid volt. A kalózok ritkán haltak meg ágyban, párnák közt. A halál ott leselkedett rájuk a csaták tüzében, a Karib-tenger vad hurrikánjaiban, a kocsmai késelésekben, vagy valamely szörnyű trópusi betegség képében. Akiknek sikerült mindezt megúszni, azok számára még ott volt a hóhér kötele. Az angolok vagy a franciák által osztogatott kalózlevelek ellenére a spanyolok gyakran felkötötték az elfogott kalózokat, az egyszerű tengeri rablókra pedig elfogásuk esetén mindig ez a sors várt.

*Robert Hendrickson: The Ocean Almanac. 203-205. o.

(Földi Pál)
eposz, 2019. augusztus 21. szerda, 17:37
Címkék: Anna Királynő Bosszúja, Royal Fortune, Daniel Defoe, Alexander Selkirk-ről, Juan Fernandez, Ocean Almanac,
Kommentek
Szombaton újranyit az Aquincumi Múzeum
A koronavírus-járvány miatt az Aquincumi Múzeum március 17-én ideiglenesen bezárt a látogatók előtt, minden meghirdetett program, múzeumpedagógiai foglalkozás, tárlatvezetés elmaradt, továbbá a kutatószolgálat és a könyvtár is szüneteltette szolgáltatásait. Az azóta eltelt időszakban a munkatársak nagy része is otthonról végezte munkáját - emlékeztetett az intézmény az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.

Mint a közlemény kiemeli, a járványügyi intézkedések új szakaszba léptek Budapesten is, így az enyhítések lehetőséget teremtettek arra, hogy a fővárosi szabadtéri múzeumok is megnyissák kapuikat.

Noha az Aquincumi Múzeum belső terei és az ottani kiállítások csak később tekinthetők meg, a régészeti park is számos érdekességet tartogat - hangsúlyozza az intézmény. A csaknem hat hektáron elterülő romváros Aquincum polgárvárosának negyedét mutatja be, a városközpont legjellemzőbb középületeivel és több tucat magánházzal.

A romkert különlegessége továbbá, hogy Rómától északra Budapest
velemenyezd, 2020. május 22. péntek, 12:52
Kovalszky Sándor az abszolút csúcstartó
is ismert formában került az oklevélre." Ez meg egyáltalán nem igaz, mert akkor Ballainé Kovalszky Éva lett volna az oklevélen, nem pedig Balainé Kovalszky Éva. Túljutva az egy név háromféle írásmód polémián, s nem azt kutatva, hogy miért volt e változtatás, sokkal inkább érdekes és fontos a díjazott édesapjáról, Kovalszky Sándorról megemlékezni.

Ő ugyanis a város első embere volt 1954-1976 között, amint azt egyetlen egy könyvben, Mihály Ferenc: Érdekességek a 650 éves Magyaróvár történetéből olvasni. (Városbírók - polgármesterek - tanácselnökök 162-164.o.)
Ez alapján leírhatom, hogy Kovalszky Sándor a maga tanácselnöki 22 évével az abszolút csúcstartó a város huszadik századi vezetőinek sorában (is).
Ennek ellenére neve mégis a legkevésbé szerepel Mosonmagyaróvár helytörténeti kiadványaiban, könyveiben.
Csak, hogy egy példát említsek. Itt van az 1999-es városegyesítős (60.évf.) könyv, melyben hosszasan olvasni a település építéstörténetéről (1939-1999). A
azenujsagom, 2020. április 25. szombat, 13:32
Online komolyzenei sorozatot indít a Budapesti Filharmóniai Társaság
témákat, interjúkat, klasszikus zenei mémeket és animációs kisfilmeket mutat be a Filharmóniai Társaság YouTube-csatornáján. A narrációt szórakoztató animációk kísérik - közölték a szervezők kedden az MTI-vel.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Magyarország első hivatásos szimfonikus zenekaraként jött létre 1853-ban. A Zenetudományi Intézet segítségével most feldolgozzák teljes történetüket, begyűjtenek minden fellelhető dokumentumot, videóanyagot, zenei kritikát, archív fényképet, mely a 167 év történetéből fellelhető.

Számos anekdota is része a történetüknek, melyeket a közeljövőben kisfilmek formájában elevenítenek meg. A legérdekesebb dokumentumokat, történeteket a Facebook-oldalukon teszik közzé, a későbbiekben a teljes archívumot publikussá teszik.

"167 éves történetünk kötelez minket arra, hogy múltunkat a lehető legrészletesebb módon feldolgozzuk, de a lehetőségeket is fel kell kutatnunk, hogy a mai kor elvárásainak megfelelő tartalmakat, új formákat keressünk a klasszikus zene
velemenyezd, 2020. április 14. kedd, 17:02
Nincs Cím
Tegnap megérkezett a POFOSZ 1956-os Hagyományőrző Tagozatának kiadványa, az ŐRZŐ ( V. évfolyam 20.szám), benne az írásommal, Töredékek a mosonmagyaróvári 1956-os emlékhelyek történetéből - Történelmet ír a harminc esztendő kegyeleti krónikája - .

Nagyon örültem neki, hisz hat oldalon keresztül lehet olvasni Mosonmagyaróvár '56-os emlékeiről.

Köszönet nekik a megjelenésért!

Itthon úgysem jelent volna meg sehol, hisz már a HÍR14 Mosonvármegye is megszűnt.
azenujsagom, 2020. március 12. csütörtök, 08:17
Az alvajáró című Bellini-mű lesz a Pannon Filharmonikusok idei pécsi operabemutatója
A PFZ közleménye szerint a Némedi Csaba rendezésében megvalósuló pécsi előadáson a valódi operaélményt neves nemzetközi és hazai művészgárda garantálja.

Rodolfo gróf szerepében Mirco Palazzi olasz basszus lép fel, az alvajáró Amina szerepében Zuzana Marková cseh koloratúrszoprán lesz hallható, vőlegényét, Elvinót Konu Kim dél-koreai származású tenor alakítja.

Zemlényi Eszter formálja meg Lisa alakját, Teresát, Amina nevelőanyját Simon Krisztina játssza, Alessiót pedig Dobák Attila. Kozmér Alexandra prímabalerina Myrtha, a villik királynője szerepében a mű balettelődjét idézi meg.

A produkciót Riccardo Frizza, az itáliai repertoár specialistája, a milánói Scala, a velencei Fenice, a Párizsi Opera és a New York-i Metropolitan visszatérő vendégkarmestere dirigálja. A díszletet Szendrényi Éva, a jelmezeket Zöldy Z Gergely tervezte.

A közleményben felidézték, hogy Bellini alkotása már az ősbemutatón közönségsikert aratott és azóta is töretlenül népszerű. Zenei kifejezésmódjában a művet a
velemenyezd, 2020. február 01. szombat, 13:52
MITEM - Tizenöt ország előadásai a színházi fesztiválon
Novarina Képzeletbeli állat című produkcióját hozza el, Victoria Thierrée Chaplin Bells&Spells című darabjával vendégszerepel, Omar Porras pedig a svájci Théatre Kléber-Mélau társulatával mutatja be Mesék meséje című produkcióját.

Omar Fetmus, az algériai színházi élet "motorja" kamaradarabjában sok humorral ábrázolja az algériai művészek nehéz életét, visszatér a kijevi Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, majd hét és fél órás előadás során mutatják be indiai-olasz koprodukcióban a Mahábharáta történetéből készült, kathákali stílusú táncelőadást.

Bessenyei Gedő István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója elmondta, a MITEM-en Szőcs Géza Raszputyin című darabját adják elő az orosz-tatár Szardar Tagirovszkij rendezésében.

Fekete Péter a Vietnámból érkező A O Show-ra hívta fel a figyelmet: a cirkusz- és a színházművészet határmezsgyéjén mozgó produkcióból hat előadást terveznek a Fővárosi Nagycirkuszban vagy egy mellette felvert cirkuszi sátorban.

A MITEM
velemenyezd, 2020. január 20. hétfő, 16:12
Reményik Sándor: János evangéliuma - Vallásos
zengnek - mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem,
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség
maroka, 2020. január 20. hétfő, 09:46
Merkel: az EU Németország életbiztosítása
"először mindenkinek a saját országában kell mérsékelnie a kockázatokat, mielőtt e kockázatokat multilaterálissá tennénk".

Merkel kijelentette ugyanakkor, hogy szilárd meggyőződéssel hisz a világban kialakult multilaterális kapcsolatrendszerben, de látja azt is, hogy erre az eszmére egyre nagyobb nyomás nehezedik.

A német kancellár szerint ugyanis az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez hasonló, nemzetek feletti szervezetek rendszerét alapvetően a második világháború és a megelőző évtizedek történetéből levont tanulságok hozták létre, ám mivel ma már nagyon kevesen vannak azok, akik átélték a háborút, ezeknek a tanulságoknak a fontossága is halványulóban van.

Angela Merkel ezzel összefüggésben alig burkolt bírálatot is megfogalmazott Donald Trump amerikai elnök címére. Kijelenti a Financial Timesnak adott interjúban, hogy Trumpnak igaza van, amikor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vagy az ENSZ reformjának szükségességét hirdeti. "Semmi kétség nem merül fel mindezzel szemben, én azonban nem
velemenyezd, 2020. január 16. csütörtök, 07:04
Képek, videók
Pali története 01.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:21
Pali története 02.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:20
Pali története 03.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:20
Pali története 04.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:19
Pali története 05.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:19
Pali története 06.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:18
Pali története 07.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:17
Pali története 08.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:17
Pali története 09.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:16
Pali története 10.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:15
Pali története 11.jpg
chillik
2018. március 23. péntek, 05:14
Történetes torta.jpg
pacsakute
2017. december 03. vasárnap, 20:11
égi királynőnk_kis jézuss
maroka
2020. március 13. péntek, 11:19
Viktóriánus Anna királynő
durcimarcika
2020. február 17. hétfő, 15:29
Ősz királynője.jpg
pacsakute
2019. november 14. csütörtök, 08:08
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.