Belépés
2019. december 07. szombat | 49. hét | 341. nap | 12:08 | Ambrus
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Anyának lenni jó!









ANYÁNAK LENNI JÓ



Mottó:

Nehéz dolog anyának lenni, hisz mint Ő, nem szeret úgy senki.

Az anya az, aki bárkit tud helyettesíteni, őt viszont senki!

Ahogy a kavicsot a tenger,
Úgy minket Ti formáltatok...





Ádám Istvánné: BÚCSÚ NÉLKÜL

Búcsúzni nem volt idő, hirtelen mentél,
küzdöttek érted, de te nem feleltél,
engedted lelked a magasba szállni,
vágytál az Úrhoz, nyugalmat találni.
Kemény évek jöttek, s te nem voltál nekem.
Úgy bántott, gyötört és nehéz volt az élet,
nem mondhattam el neked, hogy félek...


Mennyire vágytam egy vigasztaló szóra,
ráncos, dolgos kezedtől simogatásra,
de te csak néztél a csillagok közül...
Sírtam érted fájón, s lelkem legbelül
érted kiált most is, annyi év után.
Nagyon hiányzol, DRÁGA ÉDESANYÁM!





Farkas Anna: SZERETET KÖNNYEIM

Ha még egyszer elmondhatnám Neked:
szívemből szeretlek!
Ha még egyszer elmondhatnám azt, hogy:
sohasem feledlek!
Ha még egyszer megölelhetnélek,
szívem megremegne,
Ha még egyszer lágyan megtehetném,
sok jót megköszönne.
Ha még egyszer örülhetnénk együtt


illatos tavasznak,
Ha még egyszer virágaid Nekünk
kertedben nyílnának,
Istenhez küldeném Hálaimám
rebegő ajkakkal,
s ki nekünk életet adtál, Hozzád,
fájó alázattal.
Szeretetkönnyeim Anyák Napján,
Teérted hullanak.





Juhászné Bérces Anikó: VIRÁGOK KÖZT

Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.
Újra látom meseszép tengernyi virágát,
Velük együtt neveltél, mint emberpalántát.
Minden évszak virága otthonra lelt Nálad,
Készítettél számára puha virágágyat.
Tavaszhírnök hóvirág új tavaszt kiáltott,
A zöld páfrány tövében ibolya virágzott.
Babarózsa varázsolt rózsaszín világot,
Aranyeső hullajtott virágeső záport.
Jácint, nárcisz üdített csábos illatával,
Szellő pajkosan játszott a labdarózsával.
Nefelejcs virágözön tükre fenn az égen,
Piros, sárga tulipán hajlongott serényen.
Lila, fehér orgonák májust köszöntöttek,
Édesanyám csokrába ünnepelni jöttek.

Jázminbokor illata messze szállt a széllel,


Gyöngyvirágot bújtatott mélyen az ölében.
Ház előtt a viola sűrű sorban állott,
Ontotta a mézédes krémszínű virágot.
Pünkösd napján tündökölt a pünkösdi rózsa,
Bólogató nagy feje rádőlt a karóra.
Rózsabimbó kifeslett a szép rózsafából,
Bokorrózsa elalélt finom illatától.
Óh, mennyei liliom, hófehér virágod
Büszkén állt, és hirdetett szűzi tisztaságot.
Járda mellett tűzpiros Salvia sor nyílott,
Napsütötte kelyhébe méhecskéket hívott.
Kivont karddal díszelgő színes kardvirágok
Szőnyegeként virultak a kukacvirágok.
Csillagvirág átölelt kerekes kútkávát,
Az estike őrizte a tündérkert álmát.
Piros muskátli szirma tortám díszítette,
Őszirózsa színpompa már az őszt jelezte.
Aranyszirmú krizantém sátort vert a kertben,
Emlékezni vágyott ki a temetőkertbe.
December volt, s pincében virultak a kálák,
Egész évi munkádat télen is hálálták.
A sor végén állok én, megtört virágszálad,
Kibe virág szereteted régen beplántáltad.
Ez a sok árva virág vágyik mind utánad,
Anyák napján ott lesznek a sírodon, Nálad.





Kamarás Klára: ANYÁM KÖTÉNYE

Emlékek között foszló kelme...
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag,


mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra, szépen.





Kerecsényi Éva: ÁLMOMBAN BOLDOG VOLTAM

Csöppnyi leányka szalad át a réten,
kezét nyújtja, s anyját hívja, kérleli,
óvó kar, mint magot magába zárja,
öleli, s egy percre el nem engedi.

Ó, anyám, álmomban de boldog voltam,
jöttél, nevettél, s mondtad, nincs semmi baj,
hittem mesékben, a végtelen létben,
s lám, élted nem volt több, csak egy pillanat.

Bár mondtam volna, mennyire szeretlek,
miért fáj kimondani szép szavakat,
szeretnélek most is magamhoz ölelni,


de életed széttörte egy rossz mozdulat.

Bocsáss meg kérlek, ha olykor lázadtam,
nyugtalan lelkem nem tűrt szabályokat,
megkopott fejfa idézi a múltat,
de szívem őriz csodákat, titkokat.

Régi fotóról egy angyal tekint rám,
mosolyog, s lelkem megrezzen csendesen,
ujjammal simítom lassan, gyengéden,
nyelem könnyem, s szeretve emlékezem.





Kerecsényi Éva: KINCS

Anyának lenni csodás érzés,
a legszebb talán az életben,
karomba zárni, megölelni,
édes kis lényét, a kincsemet.

Szuszogó csöppségből felnőtt lesz
lassan, s huss, kirepül hirtelen,
sodorja száz felé az élet,
nekem megmarad a mindenem.

Mit szeretnél, mit tegyek érted,


átküzdöm magam zord tengeren,
a sárkánnyal is szembeszállok,
vigyázlak, sose légy védtelen.

A legszebb ajándékom te vagy,
mosolyod mindennél többet ér,
boldognak látni kedves arcod,
szívemig, a lelkemig elér.

Lilinek szeretettel





Kincses Zoltán: ANYÁK NAPJÁRA

Mikor hegyes szirtek között eltéved a lépted,
S az élet minden percét csak tehernek érzed,
Nézz csak bátran vissza, honnan indult lábad,
S meglátod mögötted az édesanyádat.

Ott állt ő mindig is kezeit tördelve,
Botlásaid látva szeme könnyel telve.
Veled fájt a szíve, ha gondok gyötörtek,
S veled örült ő is minden sikerednek.

Árnyékba húzódva tekintete rajtad,
Hisz, most aki te vagy, mindazt tőle kaptad.
Mikor a forgószél jövőd elragadta,
Ráncos kezeivel beletúrt hajadba.

Bár aggódott ő is, téged megvigasztalt,
Szíve melegével terít neked asztalt.
Forró leves mellé kitette a lelkét,
Párolt kelkáposztán Szeretet a feltét.

Ott volt ő melletted, ha bántott az élet,
S mikor jól ment sorod, csendben hátralépett.
Köszönd meg hát neki minden egyes perced,
Örömöd, bánatod, kínod és szerelmed.

Mert ezt bizony mindet csak ajándékba kaptad,
S akkor lehetsz boldog, ha mindezt visszaadtad.
Nem vár köszönetet, mégis tedd meg érte
Isten szeretetét nagykanállal mérve.





Kósa Gabriella: HA VIRÁG LENNÉL

Anyuci, ha virág lennél,
piros pipacs lennél,
minden rétnek és mezőnek
legszebb éke lennél.

Anyuci, ha virág lennél,
harangvirág lennél,
csilingelő hangoddal
mindig rám nevetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
kék ibolya lennél,
hideg télből szép tavaszba
kirándulni vinnél.

Anyuci, ha virág lennél,
akácvirág lennél,
reggel, vagy, ha beteg lennék,
friss mézzel etetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
fehér jázmin lennél,


finom illatoddal otthon
körülölelgetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
piros rózsa lennél,
minden este a kádamban
szirmodban fürdetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
csillagvirág lennél,
esténként az ágyikómban
tejútról mesélnél.

Anyuci, ha virág lennél,
kék nefelejcs lennél,
rólam soha egy percre sem
meg nem feledkeznél.

Anyuci, ha virág lennél,
én is virág lennék,
virágként is örökké csak
a te kislányod lennék.





Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL

Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!

A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.

Ha rózsákat adnék


neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.

Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!





Lupsánné Kovács Eta: ANYUNAK

Ajándékom virág, ezt adom ma Neked!
Aranyszín aranyág, szeretetből szelet.
Én a kincsed vagyok, Te az anyukám,
mindig itt vagy nekem és vigyázol rám!



Ha mosolyogsz felém, nem lesz baj, tudom,
a kezedben mindig megkapaszkodom.
Itt ragyog csillagod, töröld meg a szemed;
sose légy elhagyott, azt kívánom neked.





M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA

Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -

Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.

Érezted-e,hogy testéből születtél,


S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.

És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.

Pest- Buda, 2013. április 30.





Mészáros Lajos: ÉDESANYÁMNAK

Édesanyám már a mennyekbe költözött,
onnan néz le reám vándorfelhők között.
Virágot már neki temetőbe viszek,
lélekvándorlásban egyre inkább hiszek.

Hideg sírban pihen teste a föld mélyén,
lelke a mennybe szállt egy nyári nap éjén.
Onnan tekint le rám, az árva gyermekre,
óva vigyáz most is őszülő fejemre.

Egyengeti utam, nem hagy el ő soha,
ott is legfontosabb számára a fia.
Jó útra vezérel, nehogy félrelépjek,
élet útvesztőjén mindig révbe érjek.

Hogy háláljam én meg a sok gondoskodást?
Miért is okoztam egykor sok aggódást.


Felnőtt fejjel most már én is másként nézek,
unokákat látom, egyre jobban félek.

Rohanó világban nincs idő semmire,
nem szánnak ők időt az öreg szülőre.
Kegyetlen az élet, talpon kell maradni,
de lehetne néha lassabban haladni.

Ez a világ már más, mint a te korodban,
nem él ma senki soha nyugalomban.
Testvér a testvérnek vájja ki a szemét,
hogy ő élvezhesse gazdagság reményét.

Anyák napján csendben sírodra borulok,
fájó, beteg szívvel tőled elbúcsúzok.
Szép csokor virágot teszek a sírodra,
kísérj majd a mennyből utolsó utamra.





Mysty Kata: ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT

Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Retteg az én szívem, az ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet !





Schrenk Éva: BENNEM ÉLSZ

Vérem véredből,
sejtem sejtjeidből,
összekuszálva élnek
- nyomodba lépek.

Hallom a hangodat,
tükörben arcodat


látom, mint fénylik
- mosolyod rémlik.

Egy ide, egy oda,
lépésem tétova.
Járd bent a táncot!
- Téged idéz lányod.





Stollmayer Beatrix: ANYÁK NAPJÁRA

Drága Anyám szép fekete haját belepte a dér,
kékeres áttetsző bőre még mindig márványfehér,
simogatom szép magas homlokán a tincseket,
finom kezénél szebbet, festő nem festhetett.

Álmodozom arról, hogy mindig megmarad nekem,
nem kell félnem semmitől, amíg ő fogja a kezem,
ostromlom az eget, legalább őt hagyja nekem,
a sok kedves arcból, már csak ő maradt velem.

Apró törékeny a teste, tán negyven kiló sincsen,
megtörte az élet, csak dolgozott, neki párja nincsen,
mikor elment édesapám, sírját némán simogatta,
menni akart utána, ki hatvan évig volt hű társa.

Nem voltam jó gyermek, mert folyton csak siettem,
úgy gondoltam... gyermekeim nélkülem elvesznek,
ma már másképp tennék..., leülnék mesélni neki,
arról, hogy az unokáik élete milyen boldogan telik.

Sajnos ezek csak emlékképek melyekről álmodozom,
tizennégy éve múlt már, hogy örökre, ő is itt hagyott,
ment az apám után..., épp csak két esztendő telt el,
hamarosan követem őket..., immár deresedő fejjel.

Nincs bennem félelem, ők taposták ki az utat nekem,
ott újra együtt leszünk szüleim és a szeretett testvérek,
ám ha maradhatnék még kicsit, azért megköszönném,
ha bevégeztem munkám e földön, könnyebben távoznék.





Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA

Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"

Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.

Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly,


Sós csepp folyik minden kimondott betűről.
Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,

Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?

Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!





Tasnádi Bernadett: ANYÁMNAK

Most jöttem rá, ami mellett hosszú évekig elmentem
Most jöttem rá, hogy mit jelent
Az, mit Tőled kaptam
S még kapni fogok
Olyan természetes...
Bevallom szégyellem
Mert eddig észre sem vettem
Hogy mindig ott állsz mellettem
Ahogy senki
Láthatatlanul
Mikor az egész világ elfordul, összeomlik
Te ott vagy és
Osztozol velem
Minden örömömben és bánatomban
Most jöttem rá, hogy meg kell becsülnöm jobban Téged
Hogy vagy nekem
Hogy sokáig légy nekem
Mert ki vagy, nem lehet senki
Édesanyám
S félek, rettegek a naptól
Hogy lesz, mikor már nem leszel
Mondd, akkor mi lesz velem?
Mihez kezdek Nélküled?
Hogy mondhatnom el Neked:
Anyukám, mennyire szeretlek?!





Varjú Zoltán: MOST SZÓLJATOK MÉG

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg tárt karokkal várnak rád ölelő kezek,
míg minden csepp könny örömből fakad,
mert e pillanat szívedben örökre megmarad!

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg gyönyörű, szép szívét
elönti a szeretet,


míg minden egyes gondolata tebenned él
mert Ő benned hisz, neked él, és veled remél!

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg minden simogatását megköszönheted,
míg együtt lehettek anyák napja hajnalán,
és csak annyit mondj: szeretlek, édesanyám!





Vaskó Ági: ÖLBEN TARTOM

Ülj ölembe,
kicsi lányom,
csengő hangod dalát vágyom,
érinteni bőröd selymét,
mint legdrágább bársonykelmét.
Ülj ölembe,
kicsi másom,
bánat ül a szempillámon,
fájó könnyem alá rejtem,
meddig bírom, nem is sejtem.
Ülj ölembe,
drága kincsem,


te vagy nekem, hidd el, minden.
Reményem vagy, simulj hozzám,
fájdalmamra enyhet hoz tán.
Rásimulsz a szívfalamra,
mosolyt hímzel az ajkamra.
Vérem vagy, a lüktetésem,
fénysugár a szemlencsémen.
Langy eső, ha láztól égek,
csillaga a morcos éjnek.
Ülj ölembe,
kicsi lányom,
a kért csodát már nem várom,
hisz a csodát ölben tartom;
Istenem, sokáig tartson.





Anyák Napjára

Link

Anyák napjára.wmv

Link

Anyák napjára wmv /Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni/

Link

Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
Ének: Csepregi Éva: Mama - Vers: Kibédy Ervin

Link

Anyáknak /Nadányi Zoltán - Anyu/

Link

Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/

Link



Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /

Link

Hexina: Anya csak egy lehet

Link

Holdviola " Látod édesanyám

Link

Márkus Sándor - ÉDESANYÁM, FELNÉZEK AZ ÉGRE....

Link

ÉDESANYA GYERE HAZA KÉRLEK

Link








ANYÁNAK LENNI JÓ

- Mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint Ő!

- Mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél, kacajánál!

- Mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni!

- Mert annyi mindent lehet tanulni a gyerekektől! Mennyi mindent másképp lát. mint mi! Felfedezhetjük velük együtt a világot újra!

- Mert nincs jobb cinkos, mint a gyermek. Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni és megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva hogy egyikünk sem árulja el a "titkot"!

- Mert olyan jó érzés reggel felmotyózni a kis csapatot, körbepuszilni őket s utjukta bocsátani őket a suliba, ellátva őket anyai intelmekkel, miegymással.

- Mert annál sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló nagyfiúnak csak annyit mondasz, mutatsz a a két ujjaddal: "Tudod... a zip fájl!" és az ezerszer szájbarágott intelmekre ő rávágja: "Na de anya!"

- És az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyermekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő bíz már olyan okos, hogy én mellette egy súlyosan maradi egyede vagyok az emberi nemnek...

- Mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!

- Mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár csemetéimet, s ha más szülökkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kíséretében mondják:"igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva...?

- És azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyermekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke centivel fölém tornyosul... viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!

- És az is milyen jó, mikor először látom féltve őrzött lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"!

Anyának lenni jó. Nagyon jó! De remélem, még nem egyhamar örvendeztetnek meg gyermekeim a hírrel, miszerint hamarosan a nagymamaságot is kipróbálhatom élesben...!





Ne felejtsd el, hogy édesanyád csak egy van

Ne felejtsd,hogy Édesanyád csak egy van, s azt pótolni nem lehet! Ezért, míg él tiszteld, és szeresd! Mert ha meghal hiába minden, onnan vissza nem jöhet! Hiába sírsz, hogy megbántad, jóvá nem teheted. Ha járod is az élet útját, örökké szeresd az Édesanyád! ő adta neked a földi életet, hogy élhess, nagyon sokat szenvedett. Két gyönge karja vigyázott rád, érted szenvedett a te szerető Édesanyád!

Ne felejtsd , hogy édesanyád csak egy van

Link


















menusgabor, 2017. május 06. szombat, 20:30
Címkék: Ádám Istvánné, BÚCSÚ NÉLKÜLBúcsúzni, Farkas Anna, SZERETET KÖNNYEIMHa, Szeretetkönnyeim Anyák Napján, Juhászné Bérces Anikó,
Kommentek
Ádám Istvánné/POET/: Álmodtunk egyszer...
Nem keresi már kezem a kezed,
arcod is lassan a homályba vész.
A hangod is elnémult régen,
de a szívem még néha zenél.

Csendesedő, lágy dallamával
elsiratja azt a régi mesét.
Színes gyöngyéveket álmodtunk,
mely szétgurult, eltört s odavész.

Nem keresi már kezem a kezed,
kihűlt, mi egykor izzott lávaként.
Megkövült az idő is, érzem,
csak néha még a szívem zenél.
hilon, 2018. április 25. szerda, 13:26
Tavaszváró...
Ádám Istvánné:

Tavaszváró...

A tavaszt már nagyon várom.
Rügy fakadjon minden ágon.
Az ágakon gyöngyfüzér,
apró virág, hófehér.

Madár daloljon a réten.
Trillázzon is jókedvében.
Könnyű szellő fut a tájon,
égő pipaccsal táncoljon.

Hajladozva, keringőzve,
napfényes tavaszt hirdetve.

Örömünnep lenge széllel,
telet űzi bíborszínnel.
aranyoslila, 2018. március 28. szerda, 20:05
Megkezdődött a Sebestyén Ádám székely mesemondó verseny Vaskúton
lebonyolítója a Magyarság Háza, amely a Kárpát-medence minden területén és a diaszpóra magyarságnak is szervez rendezvényeket.

Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke a mesemondó verseny jelentőségét hangsúlyozva kiemelte: a székelyek az énekek mellett a verseny révén adhatják tovább és éltethetik gyönyörű szavaikat. A mesék, énekek és táncmozdulatok ápolását és átadását a gyermekeiknek pedig a székely anyák fontos küldetésének és egyben kötelességének nevezte.

Stráhl Istvánné, a Vaskúti Székely Egyesület elnöke az MTI-nek elmondta: az idei megmérettetésre Bács-Kiskun, Baranya és Tolna megye bukovinai székelyek lakta településeiről, valamint a határon túlról, a vajdasági Székelykevéről összesen 48 mesemondó jelentkezett. A négy korcsoportban versengő nevezők közül a délelőtti elődöntőkön választják ki a 12 legjobbnak ítélt versenyzőt, akik a délutáni döntőn mérik össze előadókészségüket.

Az első székely mesemondó versenyt 1998-ban Kakasdon rendezték
velemenyezd, 2018. március 24. szombat, 11:11
A tavaszról...
Ádám Istvánné:

A tavaszról...

A fényes tavaszról kellene írni
ezen a ködös, hideg, téli éjszakán.
Szívet melengető napsugárról, mely
átjárja fagyos szívünk hajnalát.

Könnyű, tavaszi estékről, hol a madár
este is vígan énekel, s a langyos szél
átjárja a szobát, s a Hold a csillagos
égről figyel. A lágy, tavaszi szellő
elfújna minden megfagyott gondolatot.
Tavaszi mámor ujjongna szívünkben,
örömöt, békét hozó tavaszangyalok.

De most még hallgat a csend a dalról,
a tavasz zaja most még pihen, de eljön
majd a rózsafényes hajnal, s a szívekbe
is betör a szerelem.
aranyoslila, 2018. január 24. szerda, 20:05
Ádám Istvánné/POET/: A tavaszról
A fényes tavaszról kellene írni
ezen a ködös, hideg, téli éjszakán.
Szívet melengető napsugárról, mely
átjárja fagyos szívünk hajnalát.
Könnyű, tavaszi estékről, hol a madár
este is vígan énekel, s a langyos szél
átjárja a szobát, s a Hold a csillagos
égről figyel. A lágy, tavaszi szellő
elfújna minden megfagyott gondolatot.
Tavaszi mámor ujjongna szívünkben,
örömöt, békét hozó tavaszangyalok.
De most még hallgat a csend a dalról,
a tavasz zaja most még pihen, de eljön
majd a rózsafényes hajnal, s a szívekbe
is betör a szerelem.
hilon, 2018. január 22. hétfő, 19:38
Ádám Istvánné /POET/: Szent Karácsony
Szent Karácsony éjjelén
ragyogjon a drága fény,
mely hirdeti az ünnepet,
hogy Megváltó született.

Édes Jézus, arra kérünk,
térj be hozzánk, légy vendégünk.
Áraszd ránk a szereteted,
minden ember kapjon tőled
Áldást, Békességet.

Hozz békét a világra,
minden egyes lakójára.
Öröm töltse el szívünket.
Áldás, Béke, Szeretet.
hilon, 2017. december 18. hétfő, 17:43
Ádám Istvánné/POET/:Este
Virraszt a szívem, mindig hozzád vágyom.
Fáradt éjszakákon, ha elkerül az álom.
Lehunyt szemem mögött felsejlik egy képen,
az a fényes szempár, úgy ragyog, mint régen.
Hangod finom selyme csak nekem muzsikált,
érintésed édes volt, mesebeli varázs.

Gondolkodom rólad - ha itt lehetnél,
kezeidbe gyöngyöket szórnék, egy-egy
gyöngyszem, egy-egy könnycsepp, mert nélküled
élnem kellett. Elvitt a sors tőlem
messze, vándor felhőkkel üzenve,
hiányod kísér, ameddig élek.
A szívemben élsz, édes az emléked.
hilon, 2017. november 06. hétfő, 19:48
Ádám Istvánné
Ádám Istvánné

Őszi gondolatok

Homlokomra az évek
mély redőket vésett.
S gondolatom néha az
elmúlásra téved.
Nincs már bennem öröm,
vágyaim fogyóban,
testem, lelkem fáradt.
Napjaim csendesen
egyhangúvá váltak.
Nem bonyolítja már
semmi az életem.
Nincs már benne többé
se flört, se szerelem.
Barátság is kevés,
csak élek úgy magamnak
tervek, célok nélkül.
Elvágyódom innen,
s vinném szívembe emlékül
mindazt, ami egykor
lelkemben elmélyült.
Reményem halvány, mint
a Hold felkelőben, és
az álmok nem visznek sehová.
Csendes sóhajtással
fut az életem tovább.
horvathzsoka, 2017. október 27. péntek, 11:16
Képek, videók
nagy istvánné.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:16
Bérczes Istvánné
azenujsagom
2017. december 08. péntek, 06:14
Behon Istvánné
azenujsagom
2017. december 06. szerda, 12:05
istvánnévv.jpg
zsokica45
2016. november 03. csütörtök, 17:39
istvánnévx.png
zsokica45
2016. szeptember 01. csütörtök, 20:41
istvánnévx.jpg
zsokica45
2016. szeptember 01. csütörtök, 20:41
istvánnévc.jpg
zsokica45
2016. szeptember 01. csütörtök, 20:40
istvánnévb.jpg
zsokica45
2016. szeptember 01. csütörtök, 20:39
istvánnév.png
zsokica45
2016. szeptember 01. csütörtök, 20:39
istvánnév.jpg
zsokica45
2016. szeptember 01. csütörtök, 20:39
Nagy Istvánné Katikától
cologne53
2016. január 06. szerda, 07:32
bucsu1023_4.jpg
maroka
2019. október 23. szerda, 18:03
bucsu1023_3.jpg
maroka
2019. október 23. szerda, 18:03
bucsu1023_2.jpg
maroka
2019. október 23. szerda, 17:56
bucsu1023.jpg
maroka
2019. október 23. szerda, 17:53
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.