Belépés
2019. október 17. csütörtök | 42. hét | 290. nap | 09:59 | Hedvig
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tóbiás Tünde versei






TÓBIÁS TÜNDE VERSEI

Tóbiás Tünde - Tüzmadár





AKAROM

Hiába próbálom, nem megy.
Hiába akarom, nem megy.
Akarom, próbálom, csinálom, nem megy.
Csak a fájdalom könyörtelen karma
bús komorsággal mar mind mélyebbre mellkasomba.
Akarom, próbálom, csinálom. Egyedül nem megy,
csak a fájdalom marta seb egyre mélyebb.
Szívemből akarom tövestől kitépni!
Vajon sikerülni fog? - Nem tudom ígérni.





ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET...

...a migrénhez

Jöttél, pedig nem is hívtalak,
elkeserít, hogy nem irányítalak!
Mikor csillámpóni táncol a szemem előtt,
már jól tudom, hogy érkezel mindenekelőtt!
Napokig maradsz, pedig nem is marasztaltalak,
téged én soha, de soha nem magasztaltalak!
Mégis újra és újra megtalálsz,
hónapról hónapra felzabálsz!
Éjjel-nappal kísérsz utamon,
ekkor tiéd az uralom!
Tehetek én bármit ellened,
te nem ismered a kegyelmet!
Olyan erős vagy és kitartó,
mondjam azt, hogy rabszolgatartó?
Lekötöd minden gondolatom,
minden apró hang ilyenkor borzalom!
A leghalványabb fénysugár is zavaró,
ilyenkor leszáll agyamban a ködtakaró!
Én már annyi mindent próbáltam,
nemcsak a lábamat lóbáltam!
Ősi, házi gyógymódot, mindenféle pirulát,
a lehetséges gyógymód okozott sok dilemmát!
Semmi és senki nem segít,
az inger a kagyló felé kényszerít!
Erős, görcsös hullámokban tör elő,
"róka" köszön rám, ami nem előkelő!
Majd néhány pillanatra megszűnik a fájdalom,
aztán folytatódik az egész kínzó bántalom!
Míg egy reggel arra ébredek,
elmúlt minden, újraszülettem.
Bárcsak ne is ismernélek!
Belőled többé nem kérek,
ezentúl sohasem akarlak érezni!
Ne akarj többé térdre kényszeríteni!
Tűnj el az életemből, mintha nem is lettél volna,
a boldogság engem azonnal homlokon csókolna!





EMLÉKEIM

Idegen helyen, idegen ágyban fekszem, álmodom,
emlékeimben kutatva felrémlik gyermekkorom.
Ismerős az idő, a hely, az ágy,
magam előtt látom drága jó nagymamám.
Csukva még a szemem, alszom, de már ébredek,
hallom, ahogy a konyhában készülnek az ételek.
Sürög-forog, arany-dolgos kezével kever-kavar,
szemhéjam mögött látom, ahogy egy bejglit felcsavar.
Sőt, orromban érzem a frissen sült kalács illatát,
tudom, mamám lehozná nekem az ég összes csillagát!
Ágyamat otthagyom, lábaim az ablakhoz visznek,
késő reggelen a ház szemén kitekintek.
Ablakom előtt vén fenyőfa untalan álldogál.
Egyik öreg ágán lustán lóg egy pókfonál.
De gazdáját nem látom. Vajon hol lehet?
Szemem körbejár a fán, de pókot nem lelek.
Á, de nocsak, kit látnak szemeim?
Nyújtanám is felé gyermekkezeim!
De nem is egyedül van. Párban ülnek az ágon!
Bárcsak újra valóság lenne! - Azt kívánom!
Látom, ahogy összebújva dalol a gerlepár,
mosolygom, lelkemet kitölti az érzelemár!
Boldog vagyok, és egyben könnyezem,
Kérdezem, az élet miért ily könyörtelen?
Mit ad, azt el is veheti. Ezt vajon miért teszi?
De emlékeim nekem örökre megmaradnak,
erőt adnak, nehéz napokból kiragadnak.
Ha magányomban vagyok, és a békét szomjazom,
becsukom szemem, és agyamba a múlt képeit csalom.
Nagymamám alakját újra és újra felidézem,
hagyom, hogy a gerlepár búgó hangja megigézzen.
Ágyamban fekszem. Idegenben. De nem vagyok többé egyedül,
A múlt és a jelen szeretetben, békében egyesül.





ENGEDD A CSODÁT!



Csoda történt, emberek,
köztünk jár a SZERETET.
Ünneplőbe öltözött,
a szívekbe költözött.

Nyisd ki Te is szívedet,
érezd, lásd a színeket!
Szép fenyőfa, örökzöld,
Remélj és Higgy, Anyaföld!

Micsoda fényes pompa,
akárcsak egy álomba!
Arany és ezüst díszek,
kékek és rózsaszínek!

Koszorún négy gyertyaláng,
akárcsak a fáklyaláng,
utat mutat, világít,
ez szívünkhöz irányít.

Nem látni, csak érezni,
ki kell ezt most élvezni,
Kis Jézuska, angyalok,
a szeretet felragyog!

Boldogságot elhozták,
a haragot elnyomják.
Ne engedjük megszökni,
csak egy év múlva jönni!





ÉDESANYÁMNAK



Születésnapodra

Még szíved alatt hordtál, már szerettél.
Még a napot nem láttam, már becéztél!
Még csókod akkor nem érte homlokom,
Szíved lágy dobbanása volt oltalom!

Gyermeklelkek fenn a mennyben ki tudja, meddig lebegnek,
tanulnak s figyelnek, majd döntenek, ki lesz jó szülőnek!
Leszáll, mint apró kis áldás, kit oly rég kívántak.
S tudja jól, megérkezett, kire oly rég vártak!

Ha ma áldás lennék, mint rég - egy apró kis lélek,
ma is hozzád szállnék, és téged szülőnek kérnélek!
Otthont lelnék boldogan vigyázó méhedben,
és te édesanyám maradnál dobogó szívemben.

Nem voltam mindig jó gyerek!
Gyakran csaltam ki könnyeket!
Most letörölném mind, mely érettem hullott,


szívemből kívánom, bár ne lett volna oly sok!

De felnőttem, s lám, a lélekből lett érett nő!
Sok harc s könny árán! - Mondaná a Teremtő!
Itt állok! Így, ahogy vagyok! Büszkén előtted!
Szemedbe néz, ki oly sokat kapott tőled!

Megköszönném! Bár lennének rá szavak!
Ha újra születek, csak téged választalak!
Hálát érzek, s még megannyi édes gondolat!
Édesanyám vagy, és te adtál szárnyakat!

Legyen e pár sorom előtted, mint apró ajándék!
Bár többet tudnék adni, bár többet tehetnék!
Születésnapod ma van! Alig csak pár szám!
Éltessen isten téged, drága Édesanyám!





ÉVSZAKVÁLTÁS

Álmos a nyár, szenderedne már.
Tikkasztotta izzó napsugár,
Vihar verte, eső áztatta,
A természet nyúzta, nyaggatta.

Küldetése idén hosszú volt.
Helytállásán nem volt semmi folt,
Hónapokig állta a sarat.
Nincs már erő... csak az akarat.

Szeptemberrel az ősz közeleg.
Nem maradhat a nyári meleg,
Mert szél úrfi messze kergeti,
Maradását meg nem engedi.

Jönnek a zord, szürke fellegek,
Mogorvává teszik az eget.
Zizegnek a hulló levelek:
- izzadtunk a nyáron eleget.

Elvesztette nyár az erejét,
Nem élvezi saját melegét.
Pihenésre hajtja le fejét.
Sokszínű ősz veszi át helyét.





FELVETTEM A SZÁRNYAKAT

Slang Anikó poeta tiszteletére

Nagy ajándékot adott nekem az ég,
az életem olyan, mintha játszanék.
Múltba vész a bú és a bánat,
a szeretet felém tisztán árad.
Csodás versek alkotói közül
boldogságomnak valaki szívből örül.
Vitával indult a mi barátságunk,
amit a mai napig nem is bánunk.
Vitánk végére pont került,
fiatalok becsülete megmenekült.
Barátságunk sziklaszilárd,
ez már mindkettőnknek kijárt.
Mit értem tett, nem felejtem el neki,
szeretetem iránta gyermeki.
Hálás, tiszta, mély és önzetlen,
szárnyaimat neki köszönhetem.
Látott ismert szelek hátán lebegni,
onnan a mélybe zuhanni, ott merengni...
Látta, hogyan csipegetem összetört részeim,
és hogyan bújik vissza fájdalom a résein.
Fáradhatatlanul olvasott, lelkével simogatott,
remek humorával nehéz napokon szórakoztatott.
Szinte soha nem kérdezett,
fél szavakból is mindent értett.
A szavak mögé mindig látott,
Kívánom, legyen élete áldott!
Lelke és teste sokat szenvedett,
szíve mégis önzetlenül cselekedett.
Soha nem panaszkodott, nem bánkódott,
boldogságom után nálam is jobban vágyódott.
Sok energiát fektetett a szárnyaimba,
rendületlenül kérte, higgyek álmaimba`!
Lelkem darabjait összeszedve,
nem mertem szállni a fellegekbe.
Ő tudta, mit én nem is sejtettem,
hogy lehet magasan szállni sebzetten!
A fájdalom elmúlik, helyére jó kerül,
törött szárnyú madár is meggyógyul, és újra repül.
Még csak próbálgattam frissen kapott szárnyaim,
máris teljesülni látszódtak titkolt vágyaim.
Szerelmet kaptam, hirtelen, nem is vártam,
Ő folyton biztatott, erős már a szárnyam.
Mondogatta, ne nézzek le a mélybe,
csak fel, a csodásan ragyogó, kék égre.
Most boldogan szállok a felhőtlen égen,
Slang Anikót örökre szívembe véstem!
Hálás vagyok érte az életnek, a sorsnak,
az utunkat egyengető angyaloknak.
Köszönöm, hogy életem részese lehet,
Tündérkeresztanyám! Ugye érzed? Szeretlek!





FŐNIXMADÁR

Főnixmadárként újra éledek,
darabokból rakom össze lelkemet.
Mi fáj és gyilkol, leteszem,
nem kell már a félelem...





GYŰLÖLET

Nem is értem, emberek,
hogy fér szívetekben gyűlölet?
Nem nehéz nektek cipelni súlyát?
Nem félitek az élet bosszúját?!
Persze, Te, olvasó, mondhatnád:
- Milyen álszent az író, igazi galád!
- Mit osztja itt a bölcs szavakat?!
- Miért nem növeszt inkább szarvakat?!
De nem, kedves olvasó, bújod a sorokat tovább,
s tán elülteti fejedben a gondolat magvát!
Hisz ha belegondolsz, te hordozod terhét,
ahelyett, hogy szíved szeretetbe öltöztetnéd,
és valós-vélt sérelmeidet elfelejtenéd,
szívedet pedig szeretettel felvérteznéd!
Hiszen hol egykor szeretet lakott,
most gyűlölet vés bele karcot!
Gyűlöleteddel nem annak ártasz, kire irányul,
csupán magad szívét irányítod silányul.
Magadnak okozol vele bajt és gondot,
hiszen míg gyűlölsz, nem lehetsz boldog!
Talán nem is én vagyok az, ki nem érti,
nem én vagyok az, ki saját lelkét sérti!
Szólhatna ez a vers egyetlen embernek,
de őt kikerülve ajánlom az erre tévedőknek!
Nincsenek benne mélyenszántó bölcsességek,
sem mindent elsöprő, romantikus ékességek,
csupán egy egyszerű gondolat, egy érzés!
Te, ki olvasod, érted-e?! Csak az itt a kérdés!





HÁLÁS VAGYOK!

Csillagtalan éjszaka
beülök az ablakba!
Két szemem az eget kémleli,
bár most nem látszanak fényeik,
ott ragyognak fent az égen,
ott van a helyük sok ezer éve.

Fejemben tengernyi gondolat,
most nem érzek súlyos gondokat,
nyugalom tölti ki belsőmet,
értékelem múló esztendőmet.
Peregnek előttem a képek,
érzem, enyém az élet!

Szívem hálával csordultig teli,
a világot képzeletben átöleli!
Köszönöm minden igaz barátnak,
ki pajzsát tartotta a támadásnak,
ki nem hátat fordított, és kacagott,
hanem kezét nyújtotta és elkapott.

Köszönet az otthonnak, családnak,
testvéreknek, apának, anyának!
Mellettem álltak minden percben,
az igazi bajban nem hagytak cserben!
Öleltek, karoltak, fogták a kezem,
mikor sírtam vagy kacagva nevettem.

Köszönöm az angyaloknak és Istennek,
hogy nem veszítettem el hitemet,
hogy részese lehettem mindennek!
Nehéz volt, többször térdre estem,
de a földről magam leporolva, mindig felkeltem!
Stabilan állok, fejem felszegtem, mosolyog a lelkem!

Köszönet hát érte mindenkinek,
egész vagyok testileg-lelkileg!
Nélkületek, kik szerettek, nem ment volna,
lelkemben a béke lángja még nem táncolna!
Köszönet, hála! Szeretetem veletek,
nem felejtem, mit értem tettetek!





HOZZ REMÉNYT!

A magány órája számomra végtelen,
egymás sokaságába kúsznak szüntelen.
Széttép, megperzsel, felemészt.

Magában tévelyeg a kárhozott lélek, bár a szíve tárva,
társát a vigaszban nem találja, Egyedül teng-leng az árva.








HÓTÜNDÉR ÉJI TÁNCA

Sötét éjszaka vonja be a tájat,
falevél már nem tarkítja a fákat!
Házak felett füst gomolyog a kéményből,
itt-ott kiszűrődik a szobák fényéből!

Kanyargó utcáit kicsiny falunak megfesti,
a sötétséget itt-ott finoman megtöri.
Béke, nyugalom takarja be a házak falát,
elfeledteti a világ búját-baját.

Valami készül ott fent az égen,
csillámló csoda születik éppen.
Felhők vízét a fagy megüli,
ezzel a hókristályt megszüli.

Csoda születik, mely a földnek lett szánva,
megkezdődött odafent égi tánca.


Kecsesen mozog a lég szárnyain,
nincs is szebb az ég téli vásznain.

Száz és százezer apró, égi csoda,
milliónyi hópihe, már nem felhő az otthona.
Értünk jött a világra, hogy a tájat betakarja,
lelkünk álló vízét megzavarja.

Békét áraszt a nyugalom, a csend,
fellegekből alászállva megfesti az édent.
Szeretet csillan az emberek lelkében,
meg van írva az ég végtelenjében.





IMA

Hozzátok szólok, angyalok,
kik kísértek földi utamon!
Kérlek, segítsetek nekem,
ne csak álmodjam életem!
Engedjük fel a láncokat,
ne törjék össze álmomat!
A boldogság hozzám megérkezett,
közben a belső harc megégetett.
Sebe nem fáj, balzsam rá a szeretet,
mi kitölti teljes lényemet!
Kérek erőt a mindennapi harchoz,
ne vezessen a félelem kudarchoz!
Tudom, itt vagytok, érezlek titeket,
hát kérem, húzzuk ki a töviseket!
Engedjetek szabaddá válni,
ne hagyjatok soká vacillálni!





ITT A TAVASZ, ITT VAN MÁR

Kisütött a napocska,
csörgedezik patakocska!
Madárka csiripel,
a tél minket irigyel.

Búcsút int neki a tavasz,
bár még visszaszökhet a ravasz.



Ide ne jöjjön már, nem várja senki,
a nap sugarait vágyja mindenki.
A kikelet üdén lengi be a tájat,
élettel hinti be a kopár fákat.

Beszökött a tavasz az ablakon át,
ragyogással vonja be a szobát.





ITT VAN AZ ŐSZ

Ágyamban fekszem nyugtalan,
Bensőmben tajtékzó kérdés, számtalan.
Ki vagyok én, és mit tegyek?
Mikor vonulnak el a fellegek?
Ősz jön, melyet fagyos tél követ?
Egek! Máris borzongás járja át bőrömet.
Ki vagyok? Ki voltam? Ki lehetek?
Éltem én? Vagy csak voltam?... remegek...
Ki életét éltem én?
Vagy ez volt az enyém?
Nem! Az nem lehet!
Elönt a rémület!
Merre tovább? Hogy legyen?
Kérdem én, de választ nem lelek!
...
Még mindig ágyamon fekszem,
Érzem, hogy lassan lehűl a testem,
Takaró után kutatok,
Gyorsan belebújok.
Igen, semmi kétség, itt az ősz...
Úgy tűnik, most az elmúlás győz...
Hmmm... fénysugár rohan át a szobán,
Gondolatsoromat fonom tovább...
Tél után jön majd a kikelet!
Meglátjuk, a végén ki nevet?!





KARÁCSONY MÁS MÓDRA

Meghatódott, öreg szempár,
olyan sok mindent látott már,
megélt számos jót, pár rosszat,
szebbnél szebb Karácsonyokat!
Sok hideg, fagyos ünnepet,
Jézus Krisztus megszületett!

Sok büszke, szülői szempár,
hallgatják gyermekük szavát,
ahogy ünneplőbe öltözve
betanult versüket szavalják!
Várják a nagy-pelyhes havazást,
gyermekként ez adta a varázst!

Néhány zavart tiniszempár,
nem tudja, mi az, mit elvár,
sok díszes ajándék legyen,
vagy szeretet, mi végtelen?
Egyszerre mindent és semmit,
magányt, lélegzetvételnyit!

Megannyi csillogó gyermekszempár
izgatva várja már a díszes fát,
alatta rengeteg ajándékát,
a színes füzér fényjátékát.
Együtt az egész nagycsalád,
lesi apa-anya mosolyát.

Az Ünnep kinek mit jelent?
Lehet az idős vagy gyerek,
e napok különlegesek!
Meghittség és szeretet,
örömkönnyek, mosolyok,
legyenek az emberek Boldogok!





KATALIN TRÉFÁJA

Kipp-kopp, kipp-kopp, ki kopog?
A tél az, hűsen dohog.
Megérkezett Katalin,
fagyot hozott odakinn.

"Ha Katalin kopog, Karácsony locsog." -
tartja a közmondás. - De ez így nem igazság!
Legyenek hótól szikrázó Karácsonyok,
ne a hegyi műpálya legyen a vigaszág!

Nincs ez így rendjén, ez így most nem mehet,
Karácsonykor szeretnék hópelyheket.
Hófehér tájat, vastag takarót a rétre,
hiszen ezért költöztek a madarak délre.

Tudják ők is, ha tél jön, hó érkezik,
hópaplan alatt étel nem ígérkezik.
De ma már ez sajnos nem így működik,
az ünnep gyakran hó nélkül telik.

Vágyom meghitt, ünnepi együttlétre,
a családdal elköltött estebédre.
Gyermeklelkem szánkózni vágy,
vívjunk együtt hógolyócsatát!








KÉRDEM ÉN...

Nem tudom, mit hoz a holnap, mi lesz velünk,
Tetteinkkel vajon nem önmagunk ellen teszünk?
Vagy meg van írva előre a sorsunk,
Mindegy, milyen döntéseket hozunk?
Netán` a mi kezünkben van minden,
Előre elrendelve pedig semmi nincsen?

Mi végre lettünk a semmiből teremtve?
Hogy odafent valaki hátradőljön nevetve?
Mi végre a sok nehéz óra?
Hogy felkészítsen a jóra?

Mit lehet tenni, ha kezünkből kicsúsztak a szálak?
Miből lehet építeni bevehetetlen várat?
Olyat, mely a lelket és a szívet védi,
Hogy soha többé ne kelljen félni.

Mi a különbség jó és rossz között?
Lesz-e jelentősége, hogy miként döntök?
Győzhet-e az ész a szív és lélek felett?
Vagy mi el lett rendelve, bevégeztetett?

Válaszokat kérdésemre okosan ki adhat?
Faggathatunk erről élőt, vagy csak holtakat?





KIFOGTAM AZ ARANYHALAT!

Felhúztam a gumicsizmám,
teleraktam a tarisznyám,
vállamon a horgászbotom,
sétabotra támaszkodom.

Elindulok a vízpartra,
ott leülök a vén padra,
botomat a vízbe dobom,
"Csak fogjak halat" - dúdolom.

Várom az én jószerencsém,
két keszeg a részeredmény.
Csak néhány röpke pillantás,
s botom végén újra kapás!

Lélegzetem is elakad,
kifogtam az Aranyhalat!
Aranyhalam némán tátog,
"Teljesítem kívánságod!"

Nagyobb öröm nem is érhet,
de hirtelen mit is kérjek?
Gondolkodom egy keveset,
s máris mondom igényemet.

"A Világ minden embere
tömhesse magát degeszre,
a Föld minden szegletében
az egészség érdekében!

A Világ minden részében
éljen mindenki békében,
ne legyen harc, se háború,
ne létezzen ki nyomorú!

A Bolygó egyetlen táján
se ismerjék ki a Sátán!
Ország-világ legyen boldog,
ne bántsanak senkit gondok!"

Mikor halam visszadobnám,
megszólal a csörgőórám,
felébredek, körbenézek,
véget ér a képzelgésem.

Ó, nem volt egyéb, csak álom,
akkor viszont azt kívánom,
Jóistenhez szól fohászom,
teljesüljön be az álmom.





KISIKLOTT ÜNNEP

Feslett lelkek csalfa násza,
képmutatás léha tánca,
nem veszitek magatok észre?
A szeretetet váltjátok pénzre?

Magányos szívetekben
vív-e harcot még a szeretet?
Vagy győzni tűnik ott bent
a változás, mely végbement?

Miért ölelitek sivatagi puszta, üres szellemetek?
Nem jobb ölelésben érezni, amint egyszerre dobban szívetek?
Miért nem húzod, bút felejtve kebledre régi haragosod?
Nem jobb érzés-e, mint mikor sérelem fájdalmát taposod?

Dühös vagyok! Dühös a világra!
Dühös a kapzsiságra!
Mikor értitek már meg végre?!?
Vagy erre vágytok?!? - A sötétségre?!?

Nektek mit jelent a karácsony?
Ti nem békességre vágytok?
Többet jelent a drága ajándék,
mint az önzetlen jó szándék?

Tanítsátok gyermekeitek önzetlenségre!
Gyengédségre, kedvességre, tisztességre!
Szeressétek őket tiszta szívvel, igazán!
Ne ismerjék meg soha, mi az a magány!

Tanítsátok gyermekeitek, mi az ünnep varázsa,
hol rejtőzik az őszinte szeretet szárnyalása!
Ne azt lássák, hogy a vagyon a valódi érték,
a szeretet lényegét már gyerekként megértsék.

A jövő napjai a mi kezünkben,
a jövőt alakítjuk jelen életünkben.
Rajtunk múlik, mivé lesz a karácsony!
Nem múlik máson, csak akaráson!

Bocsáss hát meg mindent, engedd el a múltat,
boldog, békés karácsonyt csak ez nyújthat!
Tégy jót, legyen bármily kicsi dolog,
lehet, valaki pont ettől lesz boldog!








KISKEDVENC

Van nekem egy pici cicám,
szereti őt minden porcikám,
vörös a pihe-puha bundája.
Nincs neki túl sok munkája.
Naphosszakat csak heverészik,
egy keveset néha egerészik.





MÉLÁZÁS

Haiku, vagy valami ahhoz hasonló

Behűtött pezsgő,
gőzölög a habfürdő,
belemerülök.

Lágy csók ajkamon,
kitárt karodba bújok,
biztos menedék.

Szél tépett fákat,
nézem az ablakon át,
csitult a vihar.

Tavaszi emlék,
vidám madárcsicsergés,
béke szívemben.

Most szitál a hó,
fehér lepel a tájra,
vastag takaró.

Közeleg a tél,
kopog lelkem ajtaján
éltető remény.

Újra lesz tavasz,
ölelő kar, finom csók,
szerelmes idill.





NEM ÉRTEM

Avagy "Engedd a Csodát!" című versem folytatása

Mi történt, emberek?
Hová lett a szeretet?
Annyira vártuk, hogy eljöjjön,
miért engedjük, hogy az egész megtörjön?
Hová lett a nagylelkűség, a jóakarat?
Miért épülnek újra körénk a falak?
Miért nem segíthetjük egymást egész évben?
Élhetnénk mind együtt, békességben.
"Dicsőség Mennyben az Istennek,
Békesség Földön az Embernek"
De hol a dicsőség? Hol a béke?
Ennyi volt? Máris vége?
Nem értem ezt, emberek!
Tényleg, csak ennyit ér a szeretet?
Miért jobb, ha a lélek közömbös?
Az élet így elég göröngyös!
Amott, oldalt egy koldus kartonpapíron kuporog,
Mögötte a kirakatban LEÉRTÉKELÉS vicsorog!
"Kihagyhatatlan" ajánlat csábítja a népet,
a nyomort észre nem veszi, közönyösen lépked.
Sétálok a szürkeségben, az eső csepereg,
közben a könnyem is elered.
Én nem értem ezt az egészet.
Lehetne szebb az élet!
Lehetne jobb hely a Földünk,
csak egymással kellene törődnünk.








NEMLÉT

töviskoszorú fejemen
rozsdás vaslánc a kezemen
rabiga fáradt lelkemen
meghurcoltak eltiportak
létembe életet mi hozhat





SZILVESZTER ÉJJEL

Újra itt a Szilveszter,
el kell most a nagy szvetter.
Kint röpködnek a mínuszok,
én meg buliba indulok.

Hajamat kontyba csavartam,
tükör előtt álltam zavartan,
sminkem nem úgy sikerült, mint akartam,
hát kínomban az államat vakartam.

Na, de ez most már így maradt!
Legalább a ruhám csinos darab.
Kezemben behűtött pezsgő,
ma ez a tuti nyerő.

Lábamat csizmába bújtattam,
a cipzárt húzva kicsit fújtattam.
De most már az út kövét taposom,
mára a gondolkozást napolom.

Ez az év utolsó napja!
A búnak odacsapva,
éljük meg az öröm ódáját,
várjuk így az új év első óráját!

Minden, mi rossz volt, engedjük el,
a tanulságát ne felejtsük el!
Az új év csak jót hozhat,
addig meg mindenki táncolhat!





TARTSON ÖRÖKKÉ!

Szívekben szeretet, lelkekben béke,
dicsőítő dallam száll fel az égbe!

Most mindenki segítő kezet nyújt,
kéz a kézben felezzük a bút.

Most mindenki kitárja a szívét,
szabadon érzi a szeretet ízét.

Most mindenki fogható a jóra,
ha másra nem, egy-két jó szóra.

Most mindenki ad kegyesen,
nem utasít kérő szót jegesen.

Most a gonosz háttérbe szorul,
eddigi helyéből kitolul.

Most a jó erősebb mindenek felett,
és minden rosszat legyőz a szeretet.

Most megéljük Karácsony ünnepén,
Én azt kívánom, tartson örökké!





TÉLI VERS

Medvecsalád bőszen durmol,
barlangjukban mély álom honol.
Kicsi-bocs álmában málnát burkol,
közben jó hangosan horkol,
szája mosolyra görbül!
Mami-maci nemkülönben,
mint amikor puska dördül,
üvölt fel dühödten,


álmában fiát csínytevésen kapta,
- megint rosszcsont volt az ebadta!
Mackó-papa jobbról balra fordul még egyet,
ébredéshez nem érzi az időt elérkezettnek,
árnyékát maga mögött meglátta,
így visszament a barlangjába.





ÚJRAHANGOLVA

Odabent, lent a mélyben,
húrok zendülnek éppen.
Kezdenek új dallamot,
a régi dal megkopott.

Kínzó emlékkel feldereng a régi,
szemem elé a múlt képeit idézi.
Fájó képek előttem peregnek,
fejem felett idézve bús felleget.

De felhők mögött mindig megbújik a nap,
tudom, leszek én még sokkal boldogabb.
Várom a szivárványt lelkem egén,
hogy madarak trillázva dalolják zeném.





ÚTON A FÉNY FELÉ

Amikor eljön az utolsó óra

A test még a Földön vár,
a lélek már messze száll!
Angyalok jöttek érte,
hogy elvigyék a szépbe!

Fogom a kezed,
érzem, még meleg.
Szólnék még - Maradj!
El még ne szakadj!

Önző módon nem tehetem,
lelked el kell, hogy engedjem!
Simogat még a tenyerem,
közben nedves a két szemem!

Hazatért a lelked,
itt maradt a tested,
nem pumpál már szíved,
leállt a légzésed!

A földi út itt véget ért,
megbocsátást nyertél vétkedért.
Tudtad, mi az, hogy szeretni,
betegség tanított szenvedni.

A test meghal, el lehet temetni,
a lélek örökké él, nem szabad feledni!








VÁLASZ ATTILÁNAK

Tavasszal kezdődik az élet,
A természet is újraéled,
Még látom a Világban a szépet,
Talpam alatt élvezem a virágzó rétet.
Szomjazom a jót, a vad, kalandos életet,
Vágyom a szerelmet, álmodom édeset.
Tavasszal türelmetlen várom a nyarat,
Nyárban élő gyerekek lelke szabad.

Beköszönt a meleg nyár,
Lassan felnövök hozzá,
Megtalál a szerelem,
Vele képzelem életem.
Nem egy fejezetet akarok,
Nem egy rövid évszakot,
Tartson örökké, erre vágyom,
De őszben mutatkozik elmúlásom.

Kezdődik az ősz, megérkezett,
Emlékeim festenek szép színeket,
Narancs, piros, barna, sárga


Okot ad nekem megnyugvásra.
A régi, forró szerelem elkísér,
Nyugodt, meleg telet ígér.

Ámde tél közeledtével hidegen fázom!
Mégsem tűnődhetem az elmúláson!
Jön még tél után tavasz, kikelet,
Leteszem terheim, mit rég cipelek.

Bár testem felett végül az elmúlás győz,
Lelkemben a múlt emléke mindent legyőz.
Egy kisgyerek bennem örökre megmarad,
Lelkem egy darabja büszkeségtől dagad!
Éltem életet, gyűjtöttem emlékeket,
Lassan elmegyek, de addig még élem az életet!





menusgabor, 2019. október 08. kedd, 20:00
Címkék: Tóbiás Tünde, TÓBIÁS TÜNDE VERSEITóbiás Tünde, Slang Anikó, Slang Anikót, HÓTÜNDÉR ÉJI TÁNCASötét, KARÁCSONY MÁS MÓDRAMeghatódott,
Kommentek
Alföldi Róbert rendezésében látható a Hegedűs a háztetőn a Budapest Sportarénában
Márton, Makranczi Zalán, Náray Erika és Misurák Tünde alakítja. Fruma Sára szerepében Tóth Gabi látható.

A darabot Szombathelyen szeptember 16-án, Győrben 23-án, Debrecenben 30-án, Miskolcon október 7-én, Veszprémben október 21-én, Pécsett november 4-én, Zalaegerszegen 11-én, Nyíregyházán december 2-án játsszák.

Minden idők egyik legismertebb musicalje 1964-ben mutatkozott be először a Broadway-n, és hatalmas sikert aratott. Címét egy Chagall-festménytől kölcsönözte, történetét pedig Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című kisregényéből és más meséiből. A musical főszereplője a kis ukrán faluban, Anatevkában élő Tevje, a szegény ortodox zsidó tejesember, akinek a falu lakóihoz hasonlóan a hagyományok határozzák meg a mindennapjait. Derűsen él feleségével és öt lányával rozoga házában a faluban, ahol még egy ideig viszonylagos békességben megfér egymás mellett a keresztény és a zsidó lakosság.

Magyarországon a Hegedűs a háztetőn bemutatója 1973-ban volt a Budapesti Operettszínházban, Bessenyei
velemenyezd, 2017. augusztus 01. kedd, 15:33
Repeszgránátot találtak Székesfehérváron
Tóbiás Tünde azt mondta, hogy a gránátra sérült gyújtószerkezettel, nem kilőtt állapotban bukkantak.

A mintegy tízperces, már sikeresen elvégzett azonosítás idejére százméteres körzetben lezárták a város szélén lévő területet, kiürítettek egy sorházat, amelyben ketten tartózkodtak.

A repeszgránátot elszállítják és megsemmisítik - közölte Tóbiás Tünde.
velemenyezd, 2017. július 07. péntek, 17:58
A Balatonban világháborús kézigránátot találtak
Tóbiás Tünde elmondta: a Tagore sétánynál, a parttól 10-15 méterre került elő a Stilhand 39-es típusú német kézigránát. A környék kiürítésére nem volt szükség. A tűzszerészbúvárok a gyújtószerkezetben találtak még némi robbanóanyagot, ezért azt ott megsemmisítették.

A robbanótestet a Magyar Honvédség várpalotai gyűjtőhelyére vitték.
velemenyezd, 2017. július 04. kedd, 20:35
Második világháborús gránátot találtak a XI. kerületben
Tóbiás Tünde elmondta: a villamospálya felújításakor került elő a 8 centiméter átmérőjű, AV-típusú aknavető gránát és két kilogramm gyalogsági lőszer. Ezeket a központi gyűjtőbe szállítják - tette hozzá.

A tűzszerészi munkák idejére előbb 300, később 50 méter sugarú körben lezárták a környéket, ami a gyalogosforgalmat, valamint ideiglenesen a 4-es, 6-os villamos, a 153-as és 212-es autóbusz forgalmát is érintette. Az intézkedés lakóházakat nem érintett.

A korlátozásokat feloldották.
velemenyezd, 2017. július 04. kedd, 13:23
Második világháborús romboló gránátot találtak Ráckeresztúron
Tóbiás Tünde tájékoztatása szerint a csaknem 100 kilogrammos szovjet romboló gránátot földmunkák során találták a munkások. Az azonosítás idejére a környéket lezárták. Ez négy házat, és 8-10 lakót érintett, akiknek azonban nem kellett elhagyniuk otthonaikat.

A tűzszerészek a gránátból a fenékgyújtót kiszerelték, a detonátort azonban nem sikerült kiszedniük, így azt a gyújtószerkezettel együtt megsemmisítik. A bombatestet a honvédség központi gyűjtőhelyére szállítják - tette hozzá a kommunikációs tiszt.
velemenyezd, 2017. július 04. kedd, 07:03
Születésnap
mennek
ezüst-fehér Hold fényébe
szépen felöltöznek
tündér lányok víztükrére
hullámfodrot varrnak
szél úrfiak falevéllel
táncolni akarnak
milyen csodaszép ez a nap
ugye Te is érzed
mosolygós az egész világ
köszöntenek Téged
ma éjjel majd Rád találnak
csodatévő álmok
én addig is szeretettel:
Boldog szülinapot kívánok!
menusgabor, 2015. december 04. péntek, 19:00
Anyák napja - A kormány szerint eredményes a családpolitika, az ellenzék további intézkedéseket követel
parlamenti frakciója közleményében úgy vélekedett, hogy Magyarországon továbbra is nagyon nehéz helyzetben vannak a dolgozó vagy dolgozni akaró édesanyák. Ezért arra kérik a kormányt, hogy támogassa azokat a javaslatokat, amelyeket a párt a kisgyermekes nők érdekében nyújtott be, és amelyeket eddig rendre elutasítottak. A többi között javasolják a rugalmas munkavállalás biztosítását, a családi napközik támogatását, a bölcsődeprogram felgyorsítását, a családi pótlék és a gyes összegének növelését.

Tóbiás József, az MSZP elnöke anyák napja alkalmából közzétett Facebook üzenetében úgy fogalmazott: "az édesanyáknak soha nem ér véget a munkaidejük, nem lehetnek betegek, semmit nem követelnek, viszont mindenüket odaadják. Nem akarják, hogy bárki harcoljon értük, nekik elég egy csöndes szó, egy meghitt ölelés, vagy szelíd mosoly. Tisztelet és szeretet az édesanyáknak, akiknek ez az egy napjuk van az évben, miközben ők az összes napjukat nekünk adják" - írta az ellenzéki politikus.

A Magyar Vöröskereszt
velemenyezd, 2015. május 03. vasárnap, 16:02
Képek, videók
Gemenc Tóbiás és Sára 20
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 19:14
Gemenc Tóbiás 2016-04-13
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 19:14
Gemenc Tóbiás 2016-04-13
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 19:14
Tóbiás és Sára 4 tojással
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 17:51
Tóbiás 2016-04-07 14-04-1
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 17:51
Sára és Tóbiás Gemenc 20
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 17:51
Gemenc Tóbiás 2016-04-06
margoboszi
2016. május 02. hétfő, 17:48
Tóbiás és Sára 4 tojással
cipello
2016. április 07. csütörtök, 16:17
Tóbiás és Balambér.jpg
dnemethk
2015. március 04. szerda, 18:18
raba_timea_tobias_jozs ef.
andomanyi
2012. április 22. vasárnap, 12:21
Tóbiás János.gif
meskonelly
2011. július 31. vasárnap, 21:50
Könyörtelen vallomások 01
chillik
2016. október 16. vasárnap, 03:04
Könyörtelen vallomások 02
chillik
2016. október 16. vasárnap, 03:03
Könyörtelen vallomások 03
chillik
2016. október 16. vasárnap, 03:03
Könyörtelen vallomások 04
chillik
2016. október 16. vasárnap, 03:02
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.