Belépés
2019. augusztus 21. szerda | 34. hét | 233. nap | 22:14 | Sámuel, Hajna
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Az Atya
Kis liturgikus illemtan
A Szombathelyi Egyházmegye honlapjáról

Készület a templomba

Elsőként a templomba való készülettel foglalkozunk. Az Úr házába ugyanis másképpen indulunk, mintha a boltba vagy a munkahelyre mennénk. A templomban magával Istennel találkozunk, és ez olyan találkozás, amely semmilyen más házban nem lehetséges. Egy egészen különleges esemény. Ennek megfelelően Isten házának különleges tisztelet jár ki, és ez meg kell hogy mutatkozzon az öltözetünkön. Isten házába lépni - különösen is vasárnap - ünnep. Így tehát az ünnepi öltözet méltó hozzá. Mára ezt egyre kevesebben tudják, ünneplő ruhát inkább csak elsőáldozás, bérmálás, esküvő, temetés alkalmával látni a templomban, holott minden alkalom, amikor a templomba lépünk, ünnep. Különösen is visszás az, amikor a családi, állami és egyéb ünnepekre kiöltözünk, de az egyháziakra, a vasárnapi szentmisére már nem.

A templomi ruházatunknak el kell térnie a hétköznapi ruházattól. Ez nem pénz kérdése, hanem hozzáállásé. Istennek a legjobbat kell adnunk, a külsőségekben is. Istenen nem illő spórolni. Az ünneplőbe öltözés egyben a szívemet is felkészítheti az Istennel való találkozásra. Ebben a tekintetben van mit tanulnunk pl. a Hit Gyülekezetének tagjaitól. Érdemes beletekinteni egy televíziós közvetítésbe, és megnézni az ő hozzáállásukat a ruházathoz.

Otthoni készületünknek másik fontos szempontja az idő. A templomba időben való érkezés a készülődés időben való megkezdésével kezdődik. Mindenkinek ismernie kell magát annyira, hogy mennyi idő alatt készül el, mennyi idő kell, mire a templomba ér. Legalább 10 perccel a szentmise kezdete előtt már illik Isten házába megérkeznünk, így számoljunk az indulással. 10 perc ugyanis mindenkinek kell ahhoz, hogy lélekben is összeszedje magát, felkészüljön az Istentiszteletre. Ha pedig még szentgyónást is szeretnénk végezni, akkor jóval a szentmise kezdete előtt a gyóntatószéknél kell lennünk. Amennyiben a templomban már a szentmise előtt közösen imádkoznak, dicséretes ezekbe az alkalmakba elejétől fogva bekapcsolódni, így időzíteni érkezésünket.

Az idő kapcsán megemlítjük még a szentségi böjtöt, mely a szentáldozás előtti egy órára vonatkozik. Vagyis aki szentáldozáshoz szeretne járulni, a szentmise kezdete előtt kb. 30 perccel már ne vegyen magához ételt és italt, legfeljebb vizet, ill. orvosságot. Az idősek és a betegek a szentségi böjt alól fel vannak mentve.

Indulás előtt ellenőrizzük, hogy nálunk van-e imakönyvünk, van-e zsebkendőnk, ill. akinek szükséges, a szemüvege. A perselybe szánt adományunkat is jó, ha már ekkor előkészítjük. Imakönyvet akkor is vigyünk magunkkal, ha a templomban is van, vagy esetleg az énekek szövegét kivetítik. Ezek nem helyettesítik a saját imakönyvet, és nem szabad, hogy leszokjunk a saját imakönyvünk használatáról.

Még a templomon kívül rendezzünk el minden olyan dolgot, ami bent már kényelmetlen lenne. Úgy lépjünk be Isten házába, hogy már lehetőleg semmi se vonja el figyelmünket!
Érkezés a templomba

Aki megfelelően készült fel otthon, az időben érkezik meg a templomba. Ha azonban készületünk hiányos és elkésünk, nem csak nem tudunk ráhangolódni a szentmisére, hanem az egész közösség számára kárt okozunk. A szentmise ugyanis közös imádság, az egybegyűltek közösen mutatják be a Legszentebb Áldozatot. Ha elkésünk, sebet ejtünk ezen a közös áldozatbemutatáson. Amellett, hogy a késés illetlenség, zavart is kelt a közösségben: a késő elvonja mások figyelmét az imádságtól. Főleg akkor, ha az elkésett a legelső padba akar leülni, ahelyett, hogy a templom végében maradna. Aki hanyagsága miatt késett el a szentmiséről, és áldozni kíván, fontolja meg, hogy megfelelően felkészült-e arra, hogy a szentséghez járuljon.

Végül az időben való érkezés utolsó szempontja az az eset, amikor még szentgyónást is szeretnénk végezni. Korábban már jeleztük, ehhez jóval - legalább 20 perccel - a szentmise kezdete előtt a gyóntatószéknél illik lenni. A karácsonyi, húsvéti, egyéb ünnepi szentgyónások végzésének idején ez még korábban is lehet. Különösen is ezekben az időszakokban nem szabad a szentgyónást az utolsó napokra halasztani, mert az mind a gyónó, mind a gyóntató számára többlet terhet jelent. Az advent, nagyböjt elején végzett szentgyónás ugyanolyan értékes, mint az, amelyet az utolsó napokra hagyunk - sőt, talán az előbbi még felkészültebb is.

Ahol csak a miséző atya gyóntat, ott a szentmise pontos kezdését szentgyónásunk elvégzése miatt nem hátráltathatjuk. (Különösen is tekintettel kell erre lenni az adventi hajnali misék idején, ahonnan többen időre mennek munkahelyükre.) Ezért a szentmise kezdete előtt 5 perccel már ne várjuk el, hogy még bennünket is meggyóntasson az atya, ha nem kerültünk volna sorra. Erre az 5 percre a misézőnek is szükség van a felkészülésben. Ha ezt biztosítjuk számára, nem érhet bennünket a vád, hogy miattunk nem kezdődhetett idejében a szentmise.

A keresztvetés

A templomba való belépésünk - ünneplő öltözetünkben - már egyfajta hitvallás. Akik látják, hová és hogyan igyekszünk, azok számára valamiképpen megvallottuk, hogy hívő emberek vagyunk. Miután megérkeztünk a templomba, első dolgunk, hogy szenteltvízzel keresztet vetünk magunkra. A keresztvetés ugyancsak hitvallás. Kifejezem vele, hogy hiszek a Szentháromság egy Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ahogyan a keresztet megrajzolom magamon, azzal kifejezi hitem komolyságát is. A keresztvetés külső formája ugyanis a következő: lapos jobb tenyérrel a homlokunktól a mellünkig, majd a bal válltól a jobb vállig rajzoljuk meg a keresztet. Ez a mozdulatsor megfontoltságot igényel. Ha ennél ,,szűkebben" vetem a keresztet, ráadásul olyan gyorsasággal, hogy a másik azt hiszi, csak vakarózom, akkor keresztvetésem inkább paródiába torkollik, mintsem hitvallásba. Az a 3-4 másodperc, amit egy keresztvetés igényel, senki életét sem rövidíti meg, sőt, inkább mélyíti hitét.

A templomba való belépés után szenteltvízzel vetünk keresztet. A szenteltvíz szentelmény. Ókori pogány szokásból vette át a kereszténység, melyben a vizet tisztulási és engesztelési célra használták. A kereszténységben legnagyobb jelentősége a keresztelés szentségénél van. Valahányszor szenteltvizet hintünk magunkra, a keresztségünkre emlékezünk, és bűnbánatunkat fejezzük ki. Így lépünk be Isten házába: tudatában annak, hogy bűnösök vagyunk, mégis a szent Isten elé szeretnénk járulni. Egyszersmind megvalljuk, hogy hisszük a Szentháromság egy Istent. Kifelé menet azonban már nincs jelentősége a szenteltvízzel való keresztvetésnek. Ez a templomba belépés cselekményéhez tartozik.

Fontos még megjegyeznünk, hogy a keresztvetés csak a szenteltvíz hintéssel kapcsolatható össze, semmilyen más cselekménnyel. Sohasem vetünk ezért úgy keresztet, hogy közben térdet hajtunk!

A térdhajtás

A szenteltvízzel való keresztvetés után, ha a templomban őrzik az Eukarisztiát, térdet hajtunk. Erre az örökmécses figyelmeztet minket. Ha világít, jelen van a szentségi Krisztus. A térdhajtás ideje templomi helyünk elfoglalása előtt van. Mielőtt beülnénk a padba, vagy ha végig állni kívánunk a szentmisén, mikor arra a helyre érkeztünk.

A térdhajtás ugyanúgy, mint a keresztvetés, hitvallás. Kifejezem vele, hogy hiszek az Eukarisztiában jelen lévő Jézus Krisztusban, és így, hódolattal köszöntöm Őt. Ahogyan térdet hajtok, azzal kifejezem hitem komolyságát is. A térdhajtás módját a Misekönyv írja le: ,,úgy történik, hogy a jobb térd a földet érinti". Ez egy igen egyértelmű megfogalmazás, azt nevezhetjük tehát csak térdhajtásnak, mikor a térdünk a földet érinti. Arról azonban nem szól a Misekönyv, mit tegyen az, aki egészségi okokból nem tud letérdelni. Nekik azt lehet javasolni, tegyenek úgy, mint görög katolikus testvéreink: mély meghajlással - vagy ha ez sem megy, fejhajtással - köszöntsék az Úr Jézust. Nagyon fontos lenne ezt megtartani, ugyanis a ,,térdhajtás-próbálkozások" rossz képet alakítanak ki különösen is a gyermekekben. Mennyi gyereket látni, aki nem hajt tisztességesen térdet, mert pl. nagyszüleitől azt látja, hogy ők sem érintik térdükkel a földet, csak azt nem tudják, hogy a nagyszülők azért nem teszik, mert már nem bírnak térdet hajtani. A térhajtásra vagy jó példát, vagy semmilyen példát ne adjunk! Ha nem megy, akkor magyarázzuk el, hogyan kell végezni!

A régebbi előírások szerint, ha az Oltáriszentség ki volt helyezve az oltárra, nem térdet hajtottunk, hanem mindkét térdünkre borultunk, és ezután foglaltuk el a helyünket. Ma már ez az előírás nincs érvényben, minden esetben egyszerű térdhajtással köszöntjük a szentségi Jézust.
Fontos megjegyeznünk, hogy a térdhajtás nem kapcsolatható össze semmilyen más cselekménnyel. Sohasem hajtunk úgy térdet, hogy közben keresztet is vetünk. A kettőnek két külön jelentése van, nem szabad ezeket összemosni. Az egyszerre végzett keresztvetés és térdhajtás egymás rovására van, egymásról terelik el a figyelmet.

A szentmise kezdetére várva

Miután templomi helyünket elfoglaltuk, a szentmise kezdetéig hátralévő időt a készülettel, ráhangolódással, elcsendesedéssel töltsük. Hacsak nincs kivetítve az énekek szövege, imakönyvünkből keressük ki a szentmise kezdőénekét. Ha korábban nem tettük volna meg, a perselybe szánt adományunkat is készítsük elő. Amennyiben a szentmise előtt a hívek közösen imádkoznak, kapcsolódjunk abba bele. Fontos viszont a szentmise kezdete előtt arra is időt szakítani, hogy átgondoljam, milyen bűneimért kérek bocsánatot, mit kérek ebben a szentmisében az Úr Istentől, illetve mit köszönök meg.

Ez a sorrend tükrözi a szentmise rendjét is: először van a bűnbánati rész. Az ott rendelkezésre álló rövid csend azonban nem elegendő, hogy a lelkiismeretemet komolyabban megvizsgáljam. Erre esti imádságaink keretében, illetve a szentmise előtt kell sort keríteni. Megbánni csak azt tudjuk, amit előtte át is gondoltunk.

Az ,,Uram irgalmazz" illetve a ,,Dicsőség" eléneklése után a pap könyörgésre szólít fel bennünket, majd az előírások szerint rövid csendet tart. Ez az a pillanat, amikor Isten elé hozzuk kéréseinket, majd pedig a szentmise könyörgésével egyesül mindannyiunk kérése. Ám azt, hogy mit szeretnénk kérni, már előre meg kell fogalmaznunk, ezért kéréseinket jó a szentmise előtt átgondolnunk.
Köszönetünk, hálaadásunk kifejezésének konkrét helye a szentáldozás után van. Az előírások értelmében a pap vagy az áldozás utáni könyörgés előtt tart megfelelő ideig szent csendet, vagy pedig a könyörgésre való felszólítás után, ugyanúgy, mint a szentmise könyörgésekor. Ezalatt mondhatjuk el köszönetünket, amiket szintén előre át kell gondolnunk, hogy aztán a közös könyörgéssel kifejezésre jusson mindannyiunk hálaadása.

A szentmise kezdete előtti percek tehát bőven adnak teendőt a minél gyümölcsözőbb részvétel előmozdítására. Használjuk ki ezeket az értékes pillanatokat!

Bekapcsolódás a szentmisébe

Miután megkezdődött a szentmise, legfontosabb az abba való szívvel-lélekkel való bekapcsolódás. A szentmise ugyanis közösségi cselekmény. Szinte minden imádság többes számban hangzik fel benne, ezzel is jelezve, hogy nem csak egy ember imádsága, hanem az egész közösségé. A II. Vatikáni Zsinat több helyen szól arról, hogy a liturgiából a hívek tevékenyen vegyék ki a részüket. Ennek alapvető eleme az imádságok közös mondása és az éneklés.

Az ének nem csupán dísze a szentmisének, hanem annak szerves része. Szent Pál apostol figyelmezteti a keresztényeket, akik Uruk eljövetelére várva egybegyűltek, hogy egy-szívvel lélekkel énekeljenek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket (vö. Kol 3,16). Az ének ugyanis a szív örvendezésének a jele (vö. ApCsel 2,46). Jézusról is tudjuk, hogy énekelt apostolaival (vö. Mt 26,30). Találóan mondja Szent Ágoston: ,,Aki szeret, énekel," És már régtől fogva tartja a közmondás: ,,Kétszeresen imádkozik, aki szépen énekel." Persze nem mindenkinek adatott meg a szép énekhang, ám ez még nem lehet feltétlenül hivatkozási pont arra, hogy ha nem is hangosan, de ne kapcsolódjunk be az éneklésbe.

Az aktív részvételhez tartozik még a figyelem a szentírási és a liturgikus szövegekre, a pap szavaira. Előbbiekhez sokaknak nagy segítséget jelent az, ha magán a szentmisén, vagy azon kívül elolvashatják ezeket a szövegeket. Ehhez kiválóan használható az Új Ember Kiadó Adoremus c. kiadványa, mely a hónap minden napjának miseszövegét tartalmazza. Hasonló célú a Zalalövői Plébánia Élő Kenyér c. misekalauza, mely a vasárnapi és ünnepnapi szentmisék szövegeit hozza iskolás gyermekek számára. Mindkét kiadvány havonta jelenik meg.
A tevékeny részvétel módja végül a szent szolgálatok vállalása: olvasói, énekesi, oltár körüli és minden egyéb szolgálat, kinek-kinek talentumai szerint.

A testtartások

Az imádsághoz hozzátartoznak a különböző testtartások: ülés, állás, térdelés. A liturgián résztvevők azonos testtartása tiszteletünk, figyelmünk, hódolatunk kifejezése, sőt egyben a keresztény közösség tagjai közötti egységnek a jele: szépen kifejezi és egyben növeli is a jelenlevők azonos meggyőződését és érzelmeit. Bár a testtartások rendjét a Püspöki Konferenciák országos szinten szabályozzák, helyi sajátosságok mégis sok helyütt előfordulnak. A közösség egységének megtartása érdekében fontos ezekhez alkalmazkodni.

A testtartások közül egyedül a térdre boruláshoz fűzünk néhány megjegyzést. Tulajdonképpen amikor az Eukarisztia az oltáron van, vagyis az átváltoztatástól a szentáldozás végéig, illetve szentségimádás alatt, térdre borulás illeti meg. A Misekönyv azonban megengedi, hogy csak az átváltoztatás alatt térdeljenek a hívek, illetve hazánkban az áldozás előtt, az ,,Íme az Isten Báránya" szavakra is szokás térdre borulni. Utóbbit dicséretes dolognak mondja a Misekönyv, sőt azt is, ha a ,,Szent vagy..." befejezésétől egészen az Eukarisztikus ima végéig (,,Őáltala, ővele és őbenne...") térdelünk. Ez természetesen nem kötelező, de méltó és igazságos.

A Misekönyv előírásainak értelmében nem kell letérdelni, ha szűk a hely, vagy a jelenlévők sokasága, vagy más ésszerű ok ezt nem teszi lehetővé. (Ésszerű oknak nevezhetjük azt, ha valaki fájós térde miatt nem tud térdre borulni.) Ilyenkor az állás helyettesíti a térdelést, kiegészítve azzal, hogy amikor a pap az átváltoztatás után térdet hajt, az állók mélyen meghajolnak.

Fontos még, hogy az átváltoztatás alatt ne hajtsuk le a fejünket. Az Úrfelmutatás - vagyis amikor a pap az átváltoztatott kenyeret, majd a kelyhet felemeli - éppen azért alakult ki, hogy a hívek jobban láthassák az Eukarisztiában jelen lévő Krisztust. Nézzünk tehát ilyenkor fel, lássuk a csodát, hogy Jézus testével és vérével megjelent közöttünk!

A béke szertartása

A szentmise során bár közösen imádkozunk, alapvetően a hívek és a miséző pap között folyik párbeszédes imádság. Ez alól csupán a Mi Atyánk után következő béke szertartása a kivétel: ekkor a mellettünk lévő testvéreinkhez fordulunk kézfogásra, sőt, a buzgóbbak mindazokhoz, akiket csak elérnek így. Ez úgy tűnik, világszerte általános jelenség, ezért is hívta fel XVI. Benedek pápa figyelmünket a következőkre: ,,Az Eucharisztia természete szerint a béke szentsége. Az eucharisztikus misztérium e dimenziója a liturgikus ünneplésben külön is kifejezést nyer a békecsókváltás szertartásában. Kétségtelenül nagyon értékes jelről van szó. A mi korunkban, melyet annyi konfliktus terhel, e cselekmény már csak a közösségi érzés szempontjából is különlegesen fontos, mert az Egyház egyre inkább sajátos feladatának tekinti, hogy kérje az Úrtól a béke és az egység ajándékát önmaga és az egész emberi család számára. A béke vágya elfojthatatlanul jelen van mindenki szívében. A béke és a megbékélés minden jóakaratú ember lelkéből fölszálló szavának szószólója az Egyház, és ahhoz fordul, aki ,,a mi békénk" és aki meg tudja békéltetni a népeket és személyeket akkor is, ha az emberi próbálkozások zátonyra futottak. Innen érthető az az intenzitás, amit gyakran lehet érezni a liturgikus ünneplésben a béke átadásakor. Mindazonáltal [...] e cselekményt korlátok között kell tartani, mert túlzó formákat ölthet és kavarodást támaszthat a közösségben éppen a szentáldozás előtt. Jó emlékeztetnünk arra, hogy semmit nem von le e cselekmény értékéből, ha megtartjuk az ünneplés légköréhez illő józanságot, például úgy, hogy a béke átadását a közvetlen mellettünk állókra korlátozzuk." (Sacramentum caritatis apostoli buzdítás, 2007.)

Szintén erre figyelmeztetett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2004-es körlevelében: ,,A béke átadásakor mindenki csak a hozzá közel állókat köszöntse."

A szentáldozás I.

A szentáldozás a szentmise legünnepélyesebb része, de hogy valóban azzá válhasson, fegyelmezettség és rendezettség is szükséges a lelki előkészület mellett.

A szentáldozáshoz először is fontos, hogy rendezett sorban, vagy sorokban vonuljunk. Ahol van elég hely, ott kettes sorba álljunk fel, akkor is, ha csak egy áldoztató van. Ilyenkor is maradjon meg végig a két sor, vagyis az áldoztatóhoz érve ne fejlődjünk egyes sorba, az áldoztató fog először az egyik, majd a másik elé fordulni. Arra is figyeljünk, hogy mindkét sorban nagyjából egyenlő számban legyünk, különösen is, ha ketten áldoztatnak. Több áldoztató esetén pedig semmiképpen se válogassunk, kinél áldozzunk!

A Misekönyv előírásai szerint a hívek térdelve vagy állva áldozzanak, ebben mindenki szabadon dönthet. Ha állva áldozunk, ajánlatos, hogy a szentség vétele előtt szükséges tiszteletadást végezzünk, vagyis mikor az előttünk lévő áldozik, vessünk keresztet, vagy hajtsunk térdet, így készüljünk az áldozásra.

Áldozni nyelvre, illetve kézre lehet, de a kézbe áldoztatás nincs mindenütt megengedve, pl. a mátraverebély-szentkúti kegyhelyen nem lehetséges, sőt Szlovákiában egyáltalán nem. Ha kézbe szeretnénk áldozni, már ezt jelezve járuljunk az áldoztató elé: azaz jobb kezünket a bal alá téve, trónust készítsünk. Ne nyújtsuk ki a tenyerünket, mert kinyújtott tenyérnél nagyobb a veszélye, hogy a szentostya a földre essen. A ,,Krisztus teste" szavakra ,,Ámen"-nel felelünk, ami nagyon fontos hitvallásunk, és része a szentáldozásnak, ezért ne felejtsük el mondani! Aki nyelvre szeretne áldozni, ezután nyújtja ki kissé nyelvét, hogy az áldoztató rá tudja helyezni az Eukarisztiát. Aki pedig kézbe áldozik, amint kezébe kapta az Eukarisztiát, jobb kezével azonnal magához veszi azt, amíg az áldoztató előtt áll, és csak ezután megy vissza a helyére. Nem szabad tehát sem odébb állva, vagy a helyünkre menve magunkhoz venni az Eukarisztiát!

A szentáldozás II.

Bizonyos alkalmakkor két szín alatt van áldoztatás, azaz a kenyér és a bor színében, amikor általában a szentostyát a szent vérbe mártva áldoztatnak. Ilyenkor nincs lehetőség kézre áldozni. Szintén nem lehet kézre áldozni kesztyűben, illetve úgy, hogy az illetőnek az egyik kezében valami van (táska, imakönyv, stb.).

Miután megáldoztunk, nem hajtunk térdet, mert értelmetlen dolog, hiszen ha az Eukarisztiát magunkhoz vettük, akkor mi válunk élő tabernákulummá, bennünk is ott van az Úr Jézus. Keresztet sem vetünk, fejet sem hajtunk, egyszerűen visszamegyünk a helyünkre, és ott imádkozunk, illetve bekapcsolódunk az énekbe. Tehetjük ülve vagy térdelve is.

Arra is figyeljünk, hogy a helyünkre indulva lehetőleg ne keresztezzük a sorban állókat. Ha két sor van, a jobb oldaliban állók jobbra, a bal oldaliban állók balra menjenek a helyükre, míg ha csak egy sor van, és a hely szűk, akkor a sor a ,,folyosó" egyik szélén álljon, és aki megáldozott, a másik szélén menjen vissza.

Itt jegyezzük meg, hogy szentáldozáshoz járulni napjában kétszer lehet, de a második alkalommal már csak szentmisén. Tehát pl. ha valaki volt szentmisén, majd még aznap otthon az áldoztató meglátogatja beteg hozzátartozóját, akkor az illető már nem áldozhat a beteggel együtt.
Szintén itt említjük még meg az Eukarisztia iránti tiszteletünknek módját a szentmisén kívül. Szentségimádás alkalmával méltó és igazságos, hogy térdre borulva imádjuk az Oltáriszentséget, de természetesen nem várható el mindenkitől, hogy ezt hosszú időn át tegye. Alapvetően a szentségkitétel, a szentségi áldás előtti ének, könyörgés, maga az áldás és a szentségeltétel alatt, továbbá körmenet során addig, míg a Szentséget a templomban mellettünk elviszik, illő, hogy térdre boruljunk, vagy akinek ez nem megy, álljon.

A szentmise végén

A Misekönyv előírásai szerint a szentmisének a pap és a ministránsok kivonulásával van vége. Szép hagyomány azonban, hogy ilyenkor még egy befejező éneket is éneklünk. Illő megvárnunk ennek az éneknek a végét. Sőt, nem egyszer érdemes meghallgatnunk a kántor-orgonista befejező orgonajátékát. A szentmise kapcsán ugyanis ez az a pillanat, ahol igazán kibontakozhat a hangszerek királynőkének páratlan szépsége.

Padunkból kilépve térdet hajtunk - keresztvetés nélkül! Kifelé menet már nem szükséges a szenteltvízzel keresztet vetnünk. Miközben elhagyjuk a templomot, ügyeljünk arra, hogy a csendet megőrizzük. Vannak, akik még imádkozni szeretnének, őket zavarhatja bármilyen beszéd. Természetes, hogy mivel a szentmise közösségi cselekmény, örülünk a többieknek, szívesen váltunk velük néhány szót, de ezt elsősorban a templomon kívül tegyük.

Ha esetleg valami elintézni valónk van a sekrestyében, a tabernákulum előtt elhaladva nem szükséges kifelé is, befelé is térdet hajtanunk. A térdhajtás: köszöntés, és ahogyan otthon sem köszönünk egymásnak újra és újra, valahányszor elmegyünk egymás mellett, a templomban is megfelelő csak érkezéskor és távozáskor köszönteni a szentségi Jézust.

Hazafelé, vagy otthon érdemes még elgondolkodni: mi maradt meg bennünk a szentmiséből? Legalább az evangéliumi szakaszra emlékezzünk, valamint egy, a szentmiséhez fűződő szóra, gondolatra. Nem kell feltétlenül, hogy az a prédikációból legyen, lehet az olvasmányból, a zsoltárból, a szentleckéből, vagy akár a liturgikus szövegekből. A hit hallásból van - írja Szent Pál apostol (vö.: Róm 10,17).

A templomot elhagyva azt se felejtsük el, hogy az elbocsátó szavakkal nem csupán befejeződött valami, hanem küldetést is kaptunk: Jézus tanítását és szerető jóságát vigyük az emberek közé. Szépen fejezi ki ezt az egyik elbocsátó formula: ,,Menjetek békével, szolgáljátok Istent és embertársaitokat."


klarika47, 2018. június 30. szombat, 07:35
Címkék: Szombathelyi Egyházmegye, Legszentebb Áldozatot, Jézus Krisztusban, Vatikáni Zsinat, Szent Pál, Szent Ágoston,
Kommentek
Csak az úton járó, fejlődő hit tudja.....
Ferenc pápa: Csak az úton járó, fejlődő hit tudja megvilágítani az élt éjszakáját.

- Magyar kurír oldalon
A Szentatya augusztus 11-én a déli Angelus elimádkozásakor először a virrasztásról szóló jézusi tanításról elmélkedett, utána pedig a genfi egyezmények hetvenedik évfordulójáról emlékezett meg.
...........
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumi szakaszban (vö. Lk 12,32-48) Jézus állandó virrasztásra szólítja fel tanítványait. Miért? Hogy észrevegyék Isten átvonulását életükön, Isten ugyanis állandóan átvonul az életen. Jézus azt is megmondja, miképpen virrasszunk: ,,Legyetek készen, felövezett derékkal és meggyújtott lámpással" (Lk 12,35). Így kell tehát várakozni. Mindenekelőtt ,,felövezett derékkal": ez a kép az útra kész zarándok magatartására utal. Nem szabad megtelepedni kényelmes és biztonságos helyeken, hanem késznek kell lennünk a ráhagyatkozásra, az
maroka, 2019. augusztus 11. vasárnap, 20:38
Mária készségével éljünk a mindennapokban
havihegyi Havas Boldogasszony-templom búcsúján tartott szabadtéri szentmisén augusztus 4-én.
Szűz Máriára mint példára és modellre tekintünk - mondta homíliájában a főpásztor. - Olyan modellre, melyet Egyházunk úgy állít elénk, hogy az ő képére formálódjunk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a Boldogságos Szűz Máriánál látunk, akarjuk kialakítani saját magunkban, hiszen Mária mindig Krisztushoz vezet, mindig rá irányítja a figyelmünket. Krisztus pedig mindig az Atyára mutat. Mindig az Atya szeretetét, az Atyát mutatja be nekünk.
Szűz Mária a keresztény ember identitásának kialakulásában is segít azáltal, hogy példát mutatott az Ige befogadására - emelte ki Udvardy György. - Mária hűséges volt, és kész volt az Istent befogadni úgy, ahogy ebben az énekben imádkozzuk: Isten az, aki hatalmas dolgokat tesz az övéiért, akiket szeret. Isten igazságot szolgáltat, a kicsinyeket fölemeli, a hatalmasokat letaszítja trónjukról. Ez nem pusztán emberi igazságosztás, hanem Isten belső
maroka, 2019. augusztus 07. szerda, 11:02
Urunk színeváltozása 08.06
adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.
Ez az Isten igéje. Dán 7,9-10.13-14

SZENTLECKE Szent Péter apostol második leveléből
Mi hallottuk az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen.
Szeretteim!
Nem ravaszul kieszelt mesék nyomán adtuk nektek hírül Urunk Jézus Krisztus csodálatos erejét, hanem mint megdicsőülésének szemtanúi. Amikor az Atyaisten megtisztelte és megdicsőítette, ez a szózat hangzott el hozzá a magasztos dicsőségből: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. Így még jobban hiszünk a prófétai jövendölésekben, és ti is jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag föl nem kél a szívetekben.
Ez az Isten igéje. 2Pét 1,16-19

C"
maroka, 2019. augusztus 06. kedd, 13:46
A béke ünnepe
országát.
...............
Aztán egy történet következik, Csaba testvér felidézi, hogy néhány éve Sepsiszentgyörgyre hívták, ahol egymásnak feszült román és magyar. Nem tudta, mit mondhatna egy ilyen helyzetben, csak az Úr ígérete járt a fejében: majd abban az órában eszetekbe juttatom... Uram, ez az az óra, mondogatta, és akkor mintha hallotta volna: egyetlen parancsot adtam, az a dolgod, hogy szeress. És akkor így szólt, ott, a két sorfal között állva: ,,Drága jó székely atyafiak! Aki nem tudja a vele együtt élő román embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó magyar, az nem Erdély javát akarja." S fordítva ugyanígy: ,,Aki nem tudja a vele együtt élő magyar embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó román, az nem Erdély javát akarja." Aztán elmondták a Miatyánkot, előbb magyarul, majd románul. Egy fiatal lány történetét is megismerjük. Mihaela Déván
maroka, 2019. július 30. kedd, 11:12
Évközi 17. vasárnap 07.28
sem teszem meg." Ábrahám aztán újra szólt: ,,Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: Mi lesz, ha csak húszat találsz?"
Az Úr így felelt: ,,Húszért is megkímélem."
Ő folytatta: ,,Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: Lehet, hogy csak tízen vannak." Ezt válaszolta: ,,Tíz kedvéért is megkímélem a várost."
Ez az Isten igéje. Ter 18,20-32

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
A mennyei Atya - Krisztussal együtt - minket is életre támaszt
Testvéreim!
A keresztségben Jézus Krisztusba temetkeztetek el, és benne fel is támadtatok annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta.
Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A következményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.
maroka, 2019. július 28. vasárnap, 12:37
A szenvedés vászna
Élettörténetek: A szenvedés vászna

A kaliforniai Oakland belvárosában, egy főleg feketék lakta környéken nőttem fel. Arrafelé ,,barnának" számítottam, holott brazil és amish származású vagyok. Nagyon lelkesítő volt, amikor felismertem, hogy az evangélium milyen sokféle társadalmi problémával foglalkozik: szegénységgel, faji kérdésekkel, gazdasági kérdésekkel, ezért a szociálisan hátrányos helyzetű rétegek között végzett szolgálatnak szenteltem az életem. Megtanultam mindent a színes bőrűek szemszögéből látni.
2009-ben Dél-Afrikába költöztem. Megérkezésem másnapján máris fehérnek éreztem magam.
Tisztában voltam vele, hogy az etnikai különbségek tekintetében Dél-Afrika változatlanul a világ egyik legmegosztottabb országa. 2010-ben feleségül mentem egy csodálatos, fekete bőrű dél-afrikai férfihoz, s mi is gyarapítottuk a vegyes házasságok elenyésző számát. Tulajdonképpen fenyegetést jelentettünk a társadalom számára, amely még az apartheid korszakot követően is a faji
kalmanpiroska, 2019. július 26. péntek, 20:45
Szent-Gály Kata
túli Fény




SAKIT SZERETSZ, BETEG

-- akit szeretsz, beteg --
(Jn 11, 3)

úgy akartad
hogy kiálljak az élet rohanásából
s az örökkévalókra irányuljon figyelmem

úgy akartad
hogy tudjak vezekelni bűneimért
és hogy ráérjek egyszer
mások helyett is könyörögni


Az ATYA ELÉBE SIETETT

Te átöleltél
amikor nagyon sírtam
és eléd hoztam minden
nyomorúságomat
és ahogyan feltört belőlem a szó hogy ezt tettem meg azt is tettem úgy öleltél magadhoz
egyre szorosabban és melegebben
és amikor már mindent kimondtam
és elhallgattam
Te megsimogattál és csak annyit mondtál
hogy örülsz nekem
és hogy ne féljek
Szeress hallgatni,
hogy meg tudjon érni szívedben az a gondolat, melyet már kimondani is
menusgabor, 2019. július 15. hétfő, 22:30
Az utolsó "igen"
Az utolsó "igen"
Stöber után németből.

Halálán van. Kihunynak immár
a tisztalángú, nagy szemek.
Némán figyel, templomi csendben
rá a baráti kis sereg.

S szavuk mégegyszer visszahívja
az útrakelni készülőt.
"Atyánk, még most is Jézust vallod?
Halálban is? Egyedül Őt?"

"Igen!" - elhaló, gyönge hangja
felcseng diadallal tele.
Igen! A hit nagyobb, erősebb
mint a halálnak éjjele!

Utolsó szó volt, boldog Ámen
fakó ajkán ez az "Igen!"
Isten Fia örök nevében
élt-halt, halálig is híven.

Gyakran mondott nemet. Keményen.
Mennydörgött országokon át,
el trónokig, el megingatva
pompázó hármaskoronát.

Ez a "nem!" vont határt és mezsgyét
a nappal és az éj között,
s hazugságok sötét hadával
győzelmesen megütközött.

De az Igére igen, ámen
volt mindenkor a felelet.
S a minden név felett való név
szívének legszentebbje
kalmanpiroska, 2019. július 15. hétfő, 19:28
Képek, videók
csaba atya 0803_2.jpg
maroka
2019. augusztus 03. szombat, 16:58
csaba atya 0803.jpg
maroka
2019. augusztus 03. szombat, 16:40
charbel atya_ünnepi szent
maroka
2019. július 27. szombat, 17:06
csaba atya0717.jpg
maroka
2019. július 17. szerda, 18:02
böjte atya0714.jpg
maroka
2019. július 14. vasárnap, 08:22
szenthátomság_károly atya
maroka
2019. június 17. hétfő, 11:46
pio atya képem.jpg
maroka
2019. május 27. hétfő, 10:04
böjte atya 0526.jpg
maroka
2019. május 26. vasárnap, 12:57
pio atya0519.jpg
maroka
2019. május 19. vasárnap, 13:14
károly atya0420.jpg
maroka
2019. április 22. hétfő, 20:54
grét pio atya0421.jpg
maroka
2019. április 21. vasárnap, 19:31
pio atya kápolna0408_2.jp
maroka
2019. április 09. kedd, 21:21
A Szombathelyi Tanárképző
ufologus
2008. július 18. péntek, 13:06
A szombathelyi székesegyh
isukaking
2007. február 06. kedd, 18:48
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.