Belépés
2020. február 21. péntek | 8. hét | 52. nap | 00:16 | Eleonóra
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
JOHN SANDFORD: Karácsonyi rémek (3. fejezet)
A Veszett, Ansel Butters várta, hogy a kábítószer hatni kezdjen. Mikor aztán elkezdődött, azt
mondta: - Ez az, már érzem.
Dexter Lamb a kanapén feküdt, egyik karja lelógott a padlóra. A gipsz mennyezet
pókhálószerű repedéseit nézte és azt felelte: - Na, ugye, megmondtam, haver.
Lamb öreg hitvese a konyhában volt, a műanyag asztallapot bámulta, hangja, halk volt,
lassan, fojtottan mondta: - Bár én is szállhatnék... Az istenedet, Dexter, hova tetted azt a
zacskót? Tudom, hogy van még egy kevés.
Ansel nem hallotta az asszonyt, a panaszait, siránkozását. Kokainmámorban lebegett,
fejében a képzelet adta lehetőségekkel - zöld dombokkal, csinos nőkkel, piros Mustangokkal -
egyetlen örömhullámba sűrítve. Feje a vállán pihent, hosszú haja féloldalra omlott; Húsz
perccel később, az álom véget ért, nem maradt más, csupán egy kellemes utóérzés.
Addig azonban volt még néhány perce és azt mormolta: - Dex, beszélnem kell valamiről. -
Lamb egy újabb pipát készített elő. Most megállt, tekintete ködös, volt a sok kokaintól, meg a jó
néhány napos kialvatlanságtól. - Na, mit akarsz?
Felesége jött elő a konyhából, lágyékát vakargatva, majd azt mondta: - Hova tetted a
zacskót, Dex?
- Meg kell találnom egy fickót - közölte Ansel elnyomva az asszony szavait. - Jól ki van
tömve pénzzel. Egy hónapi füstölnivaló összejön belőle. Meg kellene egy kéró valahol a
közelben tévével, franciaággyal, ilyesmikkel.
- Kérót tudok neked szerezni - felelte Lamb. Hüvelykujjával a feleségére bökött. - A
sógoromnak van egypár háza, tetves kis házak, de az egyikben ellakhatsz. Csak hát neked kell
megvenned a bútorodat. Tudok egy helyet, ahol tényleg olcsón vehetsz.
- Oké, azt hiszem, az jó lesz.
Dex elkészült a pipával, felkattintotta öngyújtóját, és mielőtt még a szájába vette volna a
csutorát, megkérdezte: - És ki ez a fickó, akit keresel?
- Egy zsaru. Igen, egy zsarut keresek.
Lamb öreg neje, nagy fekete szemekkel, megereszkedett arccal, ismét megvakarta lágyékát
és azt kérdezte. - Hogy hívják?
Butters rápillantott. - Hát ezt kéne megtudnom - felelte.
Bill Martin az Upper Peninsuláról jött egy Ford kombival. Wisconsin-on át hajtott az
országutakon; megállt egy autós csárdánál egy sörre meg két főtt tojásra, aztán ismét megállt
tankolni, Ashland-ben egy fegyverkereskedővel beszélgetett.
A vidéki táj még mindig jeges volt. A régen leesett hó keményre fagyott kérge látszott szerte
a fenyőfákon. Martin gyakorta megállt és kiszállt a kocsiból, körbecsászkált, lepillantott a
hidakról, a nyomokat vizsgálgatta a hóban. Nem kedvelte ezt a telet: eleinte jó volt a hó; aztán
jött egy viharos ólmos eső, s mindent félcentis jéggel fedett. A jég kipusztíthatja a fajdokat, pont
most, amikor a populáció végre ismét szaporodni kezdett.
Valami nyomát kereste a fajdoknak, ám egyet sem látott. Hat-nyolc hét múlva majd
előjönnek, fürgén, jó erőben. Egy fiatal hím fekete medve simán lefut egy lovat, ha egyszerre
indulnak. Nem igazán dobta fel a lehetőség, hogy netán egy jól megtermett, éhes öreg
medvébe ütközik, amikor hócipő van rajta, és nincs más fegyvere, mint egy műanyag kulacs
meg egy csomag dohány.
Délután két órakor, dél felé haladva egy kojotot pillantott meg, valamit marcangolt a lábnyi
magas sárga fűben, amely áttört a havon. Talán mezei egeret. Odahúzott a kombival, elővett
egy Bausch-Lomb lézer távolságmérőt, meg az AR-1-öst. A távolságmérő 3oo métert mutatott.
Olyan kilenc-hüvelyes eséssel számolt és esetleg két hüvelyknyi oldalgással. A kocsi elülső
sárvédőjét használva támasztékul, kéthüvelyknyire a kojot válla fölé célzott és elsütötte a a
fegyvert. A golyó egy kicsit alacsonyan kapta el az állatot. Az ülésen felugrott a levegőbe, majd
visszazuhant, s mozdulatlanul feküdt.- Megvagy - mormolta Martin a fogait vicsorgatva. Jó
érzéssel töltötte el a találat.
Martin Grantsburgnál hajtott át a St. Croix-n, s megállt, egy pillantást vessen a folyóra, majd
kissé vonakodva tért rá az I-35-ös útra. Ezek az államközi autópályák csak ilyek az egész
országban, gondolta magában: az ember nem kerülhet elég közel semmihez sem, ami igazi
látvány. Bár ha igazán sietős volt az út, akkor jó szolgálatot tettek. Még egyszer utoljára megállt
az I-35-ös egyik pihenőjénél, telefonált egyet, majd nekivágott a még hátralévő útnak.
Butters odakint egy Amoco benzinkút előtt várakozott az I-94es út mellett, lábánál egy
olívabarna zsákkal. Martin lassítva húzott oda a járdaszegélyhez, Butters pedig bemászott és
azt mondta: - Menj egyenesen előre, aztán visszafelé kerüld meg a parkolót.
Martin kifogott egy piros lámpát, megállt és azt kérdezte: - Na, hogy vagy?
- Fáradtan - felelte Butters. Apró szemei álmosnak látszódtak.
- A múlt ősszel is fáradt voltál - mondta Martin. Akkoriban végigjárta Tennessee-t az egyik
fegyvereladási körútja során és Butters-szel volt egy mókusvadászaton.
- Most még fáradtabb vagyok - felelte Butters. Most a kombi hátuljába pillantott - Mit hoztál?
- Három pisztolyt, három kínai AK félautomatát, két átalakított AR-15-öst, egy íjat, egy pár
tucat nyilat, na meg a késemet - mondta Martin.
- Nem hinném, hogy az íjra szükséged lesz - jelentette ki Butters szárazon.
- Nekem szórakozás - válaszolt Martin. Kemény izomzatú, kerekfejű fickó volt, aki kinn a
szabadban szeretett élni. Himlőhelyes arcát sötétvörös szakáll fedte. - Hol az a pasas, akit
meg kell látogatnunk?
- Fönt Minneapolisban. A belvárostól nem messze, a parlament közelében.
Martin elvigyorodott, azzal a kojotölő vigyorával. - Szóval már szaglásztál utána?
- Hát persze.
Az I-94-esen hajtottak Minneapolisba, az Ötödik utcánál tértek le az autópályáról, a
belvárosban vettek egy pizzát, majd visszamentek a Tizenegyedik Avenue-ra. Butters egy
magányosan álló, kétszintes téglaépülethez kormányozta Martint, a földszinten egy
mosószalon volt, fölötte pedig lakrész. Régi épület, de jól karbantartott: valószínűleg családi
vegyesbolt lehetett a negyvenes években. A lakrész ablakain át világosság szűrődött ki.
- A fickóé az a mosószalon - közölte Butters. - A felső szint egy jó nagy lakás. Ott lakik a
barátnőjével. - Butters most felpillantott a kivilágított ablakokra. - A nő most biztos otthon van,
mert a pasas bement a belvárosba. Az embereit felügyeli. A múlt éjjel is kettőkor jött haza és
egy pizzát hozott.
Martin az órájára nézett, egy fekete katonai Chronosport-ra, melynek foszforeszkáló mutatói
voltak - Akkor még olyan egy óránk van. - Most megint az épületre pillantott. Csak egy ajtó
vezetett fel a lakásba, - Hol az a garázs, amiről beszéltél?
- Megkerülöd az épületet és ott oldalt. A hátsó részen van egy vészkijárat, olyan lehajtható
létrával, de túl magasan ahhoz, hogy elérjük. A múlt éjjel azt csinálta, hogy belőtt a garázsba
mert a kocsijában van a távirányítós ajtónyitó - aztán az ajtó be is csukódott. Egy perccel
később világosság gyúlt a lakás hátsó részében, úgyhogy belül kell lennie lépcsőnek. Aztán
megint lejött, a garázson keresztül lépett ki és a sarkot megkerülve ment a mosodába.
Hátrament, valószínűleg a bevételt számolta meg.
Martin bólintott. - Aha. Szóval a főbejárati lépcsőt nem használta.
- Nem ám. Ki tudja, milyen meglepetés vár ott, úgyhogy nem néztem meg.
- Jól van. Akkor a garázsnál, kapjuk el?
- Aha. És akár meg is ehetjük a pizzát. Csak a doboza kell, Harp meg egyáltalán nem fog
kérni belőle.
Könnyedén cseverésztek kényelembe helyezve magukat a benzin-, olaj- és rozsdaszagú
kombiban. Aztán Martin egy papírszalvétával törölgetve szakállát azt kérdezte. - Mit hallottál
Dick-től?
- Lófaszt se, - felelte Butters. Nem várta, hogy Martin nevessen, hisz úgysem fog, bár
Butters-nek az volt az érzése, hogy Martin szeretett néha egy kicsit viccelődni. Azt mondta: -
Amikor utoljára beszéltem vele személyesen, úgy vettem ki, hogy... igencsak el van szánva
mindenre.
Martin rágcsált, majd nyelt és azt mondta: - Nincs abban semmi rossz, ha az ember tényleg
elszánja magát.
- Nem hát, persze hogy nincs - hagyta jóvá Butters. - De ha arra készülünk, hogy zsarukat
nyírunk ki, akkor olyan fickóra van szükségünk, aki ember a talpán.
- Miért? Talán, azt tervezed, hogy kiszállsz ebből a buliból?
Butters egy percig gondolkodott, majd szinte eszelősen felnevetett és a fejét rázta. - Azt már
nem.
- Épp arra gondoltam, felmegyek Alaszkába, ki az erdőkbe - mondta Martin egy pillanatnyi
hallgatás után. - Úgy értem, amikor felhívtál. De ezek még Alaszkában is elkapnak. Mindenhol
a nyomodba érnek. Ebből már elegem van. Az a véleményem, hogy ideje csinálni valamit.
Úgyhogy, amikor Dick-től hallottam ezt a dolgot, arra gondoltam, akár le is jöhetek ide.
- Azt nem tudom, mi a terve ebben az egészben - mondta Butters. - De tartozom Dick-nek.
És most kell fizetnem, mert kezdek rettenetesen elfáradni.
Martin egy pillanatra ránézett, majd így szólt. - Ha egyszer ilyen fáradtság van rajtad semmi
értelme zsaruktól félni, vagy bármi mástól.
Még egy percet falatoztak, aztán Butters azt mondta: - Ez igaz. - Majd egy pillanattal később
hozzátette: - Mondtam már neked, hogy megdöglött a kutyám?
- Az ilyesmitől elfárad az ember - felelte Martin.
Daymon Harp úgy fütyörészett munka közben, mint a hét törpe. Még akkor is, mikor a pénzt
szedte be: Hófehérkével és hét kis társával ellentétben ugyanis Harp kokaint árult és hamar
eljutott arra a szintre, hogy félig már nagyban terített, vagy féltucat kicsiben árusítónak szállított,
akik klubokban, bárokban és játéktermekben dolgoztak Minneapolisban meg egyes külvárosi
kerületekben.
Harp-nak hétezer dollár lapult a zsebében és egy menüettet fütyörészett, mikor befordult a
Tizenegyedik Utcába. Egy rőthajú fickó állt a sarkon, a mosószalonja előtt, kezében egy
pizzásdoboz és felfelé pislogott a lakására. A pizzásdoboz volt az, ami lépre csalta: Harpnak
meg sem fordult a fejében, hogy a pizzáskocsit keresse.
Daymon befordult a sarkon, megnyomta a gombot a garázsajtó automatikus nyitóján, közben
látta, hogy a fickó ránéz. Beállt a garázsba, leállította a motort és kiszállt. A fickó, kezében a
pizzásdobozzal, végigjött a járdán és Daymon magában azt gondolta, Ha ez a kurva Jas
elment és pizzát rendelt miközben a csajom odafent van egyedül...
Várta, hogy a fickó odaérjen hozzá, amikor Martin mögé lépett és egy pisztolyt szorított a
fülének. - Nyomás vissza a garázsba.
Daymond már-már nekiugrott, de visszafogta magát. Két kezét kissé eltartva magától indult
vissza a garázsba. - Csak nyugi - mondta. Nem akarta felizgatni a pasast. Már máskor is
szorítottak pisztolyt a füléhez, és ilyen helyzetben az ember nyilvánvalóan szeretné elkerülni,
hogy a támadó beguruljon. Megpróbálkozott egy burkolt figyelmeztetéssel: - Tudod te, ki
vagyok én?
- Daymon Harp, egy szar kis nigger kábítószerüzér - felelte Martin és Harp azt gondolta:
ajjaj...
A pizzás fickó követte ókét a garázsba, kibökte az ajtónyitó szerkezet világító gombját és
megnyomta. Az ajtó leereszkedett, Martin pedig a hátsó lépcső felé terelte Harp-ot.
- Arccal a falnak - szólt Martin.
Harp szétterpesztett lábakkal és karokkal támaszkodott a falnak. - Nincs nálam stukker -
mondta. Oldalvást pillantott Martinra. - Ti meg nem vagytok zsaruk.
- Nagyon morcosak leszünk, ha hazudtál a stukkert illetően - szólt Martin. A másik fiatalabb
fickó végigtapogatta Harp-ot, talált egy köteg pénzt és előhúzta, - Óóó, - mondta -, köszi.
Harp befogta a száját.
- A következőről van szó - kezdte Martin, miközben Butters eltette a pénzt. - Egy pár
információra van szükségünk tőled. Nem akarunk bántani, de megtesszük, ha hülye leszel,
úgyhogy legjobb, ha azt csinálod, amit mondunk.
- Mit akartok? - kérdezte Daymon.
- Először is, hogy indíts felfele - mondta Butters lágy Tennessee-i akcentussal. Harp egy
pillantást vetett rá a szeme sarkából: Butters-nek három sötétkék könnycsepp volt a bal szeme
alá tetoválva, mire Daymon Harp agyán ismét az futott keresztül: ajjaj!
Hármasban másztak fel a lépcsőkön, és a délvidéki fiú most pisztolycsövet szorított Daymon
gerincének, míg a másik a halántékát vette célba. Mindhárman feszülten figyeltek, miközben
Daymon kulccsal kinyitotta az ajtót Egy női hang szólt ki a folyosóra: - Day, te vagy az?
Butters otthagyta őket, csendben végigosont a folyosón, Martin pedig ott maradt Harp-al. A
nő épp előbukkant a folyosó végén, amikor Butters odaért, s az asszony rémülten hátraugrott.
Butters megragadta a csuklójánál fogva és nekiszegezte a pisztolyt. - Pofa be - mondta neki.
A nőbe be is fogta.
Öt perccel később Harp és a nő ragasztószalaggal a székhez tapasztva ültek a konyhában.
A nő szájába egy harisnyát tömtek, ezt még kétszer-háromszor átragasztották szalaggal. Sötét
szeme rémült pillantással tekintett hol Harp-ra, hol valamelyik fehér fickóra.
Martin és Butters átkutatták a lakást. Amikor Martin kinyitotta az elülső bejárati ajtót, azt látta,
hogy odakint a lépcsőfeljáró el van torlaszolva egy halom barna kartondobozzal. Ez igazán
praktikus riasztóeszköz volt betörés esetére és egyben ütközőfelület is, amennyiben a zsaruk
jönnének, ezenfelül szükség esetén még menekülni is lehetett erre.
Butters átkutatta a két hálószobát, de semmi említésre méltót nem talált egy jazzlemez
gyűjteményen kívül.
- Semmi - mondta Butters, amikor visszatért a nappaliba. - Martin leült egy székbe,
szorosan Harp elé és azt mondta: Bizonyára tisztában vagy a magunkfajta fickókkal.
Találkozhattál ilyenekkel a sitten. Nemigen csípjük a feketéket és boldogan átvágnánk a
torkotokat, azt azzal kész is; Ezúttal azonban nem tehetjük, mert kellesz ahhoz, hogy bemutass
minket egy barátodnak.
- Kinek? - kérdezte Daymon Harp.
- Annak a zsarunak, akivel együtt dolgozol.
Harp igyekezett meglepett arcot vágni. - Nem ismerek semmiféle zsarut.
- Tudtuk, hogy megpróbálkozol mindenféle trükkel, csak hát mi nemigen érünk rá - szólt
Martin. - Tehát hogy megmutassuk, mennyire... hmm... őszinték a szándékaink... - Gondosan
megválogatta szavait és lágyan mondta: - Belevágunk a barátnődbe, mondjuk itt.
- Hogy baszná meg az anyját, - mormolta Harp, de nem Martinnak szánta. Csupán egy
káromkodás a feszültség levezetésére és Martin így is vette. A nő szemei kidülledtek,
pillantása ide-oda cikázott ott a székben ülve. Martin a válla fölött odaszólt: - Ansel, nézd már
meg, van-e itt egy kés a konyhában.
Egy teremtett lélek sem volt az utcán ott a mosószalon előtt, ami kedvezett Butters-nak és
Martin-nak, mivel Harp nem kezdett el azonnal beszélni és annak ellenére, hogy Jasmine szája
be volt tömve és fújt a szél odakint, sikolyát mégis jól lehetett hallani.
A Michigan Állami Börtön mindössze egyetlen kísérőt adott Dick LaChaise mellé. LaChaise
négy évet töltött le kilencéves börtönbüntetéséből és nem vették számításba, hogy szökést
kísérelne meg - jó magatartásáért két év múlva már kint lehet. Lábait megvasalták,
kézibilincset kapott, aztán LaChaise és Wayne O. Sand, az őrzője Eau Claire-be repültek,
miközben a nap nyugovóra tért. Mindez nyolc nappal a Minneapolisban lezajlott lövöldözés
után.
Wayne O. Sand a repülőút alatt Margaret Allan Az utolsó mamut című könyvét olvasta, mert
kedvelte az ilyen őstörténeti marhaságokat. Hiszen ha azokban az ősrégi időkben élt volna,
biztosan valami klánfőnök vagy efféle lenne, gondolta magában.
LaChaise a Skin Art magazint olvasta, ami tetoválással foglalkozott. Neki mindkét karja
végig be volt tetoválva: fantáziakép szupernőkről, futball labda nagyságú mellekkel és
oroszlánsörényszerű hajkoronával a súlyemeléssel kidolgozott izmok körül, sasokkal,
tigrisekkel, késekkel és egy sárkánnyal tarkítva. Négy név állt két karján: Candy és; Georgie a
jobbon, Harley és Davidson a balon.
Ezt még odakint csinálták hivatásos tetováló művészek. A hátát és lábszárait azonban már a
börtönben tetoválták ki. Sittes munka, varrótűvel és golyóstollfestékkel. Bár a figurákból így
hiányzott a profi kidolgozás, volt bennük valami nyers erő, amit LaChaise szeretett.
Amikor a gép landolt, LaChaise letette a magazint és Sand-re pillantott. - Mit szólna egy
McDonald's-hez? Ha ennénk két Big Mac-et?
- Lehet róla szó, de ne baszogass engem - felelt Sand még mindig a könyvébe mélyedve.
Elpuhult alak volt, tekintélyelvű börtönbeli kis bürokrata, aki élvezte a hatalmát, de közel sem ő
volt a legrosszabb a börtönőrök között. Amikor megérkeztek Sand levezette LaChaise-t a
gépről, majd odaláncolta őt egy bérelt Ford hátsó üléséhez.
- Na, mit szólna ahhoz a McDonald's-hez? - kérdezte LaChaise.
Sand egy másodpercig gondolkodott, majd azt mondta: - Nem. Még idejében akarok találni
egy motelt. Ma este meccs van.
- Hé, ne izéljen már...
- Pofa be - szólt Sand a börtönőrök szokásos kurta stílusában.
Sand leadta éjszakára LaChaise-t az Eau Claire-i megyei börtönbe. Másnap reggel
visszaültette őt a kocsiba és elhajtott vele Colfax-ba, a Logan Temetkezési Vállalat
ravatalozójába. LaChaise anyja ott várt a főbejárat előtt Sandy Darling-gal, Candy húgával.
Egy seriffkocsi parkolt az utcán, járó motorral. A seriffhelyettes a kocsiban ült és újságot
olvasott.
Amy LaChaise kerek, olajosarcú vidéki asszony volt, gyanakvó fekete szemekkel, rövidre
vágott fekete hajjal és ceruzavékony bajusszal. Fekete ruhát viselt fehér gallérral a kék nylon
sportkabát alatt. Az 1930-as évekből származó apró kalapot idegesítően a feje búbjára tolta,
fekete csipke hullott róla a homlokába.
Sandy Darling épp az ellenkezője volt: kistermetű nő, karcsú, szögletes állal és sovány
arccal. Szemei sarkában szarkalábak látszottak, bár még csak huszonkilenc éves volt, négy
évvel fiatalabb a nővérénél, Candy-nél. Candyhez hasonlóan ő is szőke, de rövidre nyírva, s
egyszerű gyöngy fülbevalókat viselt. És míg Candynek tiszta, hamvas volt az arcbőre, Sandy
orrán és homlokán szeplők voltak. Hosszú fekete ruhája fölé fekete gyapjúkabátot vett, feszes
fekete bőrkesztyűkkel és csicsás fekete cowboycsizmákkal, az orrrész színezüsttel kiverve.
Fehér cowboykalapot viselt.
Amikor a bérelt kocsi odaért, Amy LaChaise elindult felé a járdán. Sandy Darling ottmaradt a
bejáratnál, kezében forgatva cowboykalapját. Wayne O. Sand felkattintotta a lakatot a hátsó
ülés láncán, kiszállt, odaállt Amy LaChaise és a kocsi ajtaja közé, majd kinyitotta LaChaise
előtt.
- Ez itt az édesanyám - mondta LaChaise Sand-nek amikor kiszállt. LaChaise magas férfi
volt, súlyos vállakkal és mélyen ülő fekete szemekkel, hosszú hajjal és beesett arcát fedő
szakállal. Ujjai olyan vastagok, mint a hikori pálca. Csak egy hosszú köntös kellett volna rá és
eljátszhatta volna Jeremiás próféta szerepét,
- Oké - szólt Sand, majd Amy LaChaise-hez fordult. - El kell vennem a retiküljét.
A seriffhelyettes kiszállt kocsijából, biccentett Sand felé, miközben Amy LaChaise átnyújtotta
retiküljét. - Minden rendben? - kérdezte a seriffhelyettes.
- Hát persze, hogyne. - Sand odafordult felé és cseverészni kezdtek. LaChaise nem
mozdult.
Amy LaChaise száraz csókot lehelt fia arcára és azt mondta: - Lelőtték őket, mint a kutyákat.
- Tudom, mama - felelte LaChaise. Aztán elnézett anyja fölött Sandy Darling-ra, aki ott állt a
bejáratnál, s kurtán biccentett. Anyjához fordulva az mondta: - Elmondták nekem, hogy történt.
- Feldobták őket - mondta Amy. - Annak a rohadt Duane Cale-nek valami köze volt a
dologhoz, mert neki semmi baja, és beszél, mint annak a rendje. Azt mond, amit csak ezek
hallani akarnak. Mindenféle hazugságokat.
- Igen, tudom - szólt LaChaise.
Anyja aggódott, mert Candy neki is adott pénzt egynémely rablás után.
- Hát most mit fogsz tenni? - kérdezte Amy LaChaise. -Az egyik a húgod volt, a másik meg
a feleséged... - Megragadta fia karját, ujjai erősen szorították.
- Tudom, mama - felelt LaChaise. De pillanatnyilag nem sok mindent tehetek. - Azzal
felemelte két kezét, hogy anyja láthassa a súlyos kézibilincseket.
- Hát ez szép dolog - nyögte Amy LaChaise, még mindig fia karját szorongatva. - Csak úgy
annyiban hagyod a dolgot és kényelmesen fekszel a celládban.
- Na, indulj befelé a kápolnába - mondta LaChaise fel - csattanó hangon.- Meg akarom
nézni őket.
Amy LaChaise hátrált egy lépést. - A koporsók zárva - kockáztatta meg.
- Attól még ki tudják nyitni őket - mondta LaChaise kurtán.
Sandy Darling még mindig a ravatalozó bejáratánál állva figyelte anya és fia boldogtalan
találkozását, majd megfordult és bement.
Logan, a temetkezési vállalat igazgatója alacsony, kopasz férfi volt, bajuszt viselt, ami akár
rendezettnek is hathatott volna, ha nincs olyan molyrágta kinézete. Miközben beszélt; a kezeit
dörzsölgette. - Ilyen esetben nem vállalhatunk felelősséget a következményekért, Mr.
LaChaise - közölte és idegesen pillantott LaChaise kézibilincsére.
- Nyissák ki a koporsókat - mondta LaChaise.
Logan aggodalmaskodva pattintotta fel a fedeleket és hátralépett. Jócskán hátra. LaChaise
felment az emelvényre és felemelte a koporsófedeleket.
Ott volt Candy, a felesége.
Testét jó néhányszor keresztüllőtték, ez ugyan a halotti ruha alatt nem látszott, egy lövés
azonban szinte egyenesen az orrán hatolt át, amit valami gipszszerű anyaggal hoztak helyre.
Ettől eltekintve most is olyan tündérinek látszott, mint azon a napon, amikor először látta meg a
Wal-Mart-nál. Egy teljes percig nézte, és azt gondolta, talán még könnyet is tud ejteni; de nem
tette.
Georgie rosszabb állapotban volt. Legalább három golyót kapott az arcába. Mialatt a
temetkezési vállalatnál összevarrták, összefoldozták és sminkelték, kétségtelenné vált, hogy
valami helyrehozhatatlan károsodás érte a koponyáját. A koporsóban fekvő test már nem az
élő Georgie-ra hasonlított, hanem sokkal inkább valami műanyag játékbabára. Ez volt a húga.
Még emlékezett arra az egy jó karácsonyra, amikor volt fenyőfájuk, ő akkor olyan kilenc-
vagy tízéves lehetett, Georgie meg három vagy négy. Tán huszonöt éve is volt már, és most itt
van Georgie, a feje olyan, mint egy futball labda. Ismét úgy érezte, előszöknek a könnyei; ám
megint nem történt semmi.
Logannek, a temetkezési vállalat igazgatójának arcából kifutott a vér, megköszörülte a torkát
és megszólalt: - Mr. LaChaise?
LaChaise bólintott. - Jó munkát végeztek - mondta nyersen, - Hol a prédikátor?
- Bármely percben itt kell lennie.
- Itt akarok várni a temetés kezdetéig - közölte LaChaise. - Nem akarok anyámmal többet
beszélni a kelleténél.
- Megértem - mondta az igazgató és tényleg így is volt: amióta a holttesteket kiadták a
Hennepin Megyei Halottkémi Hivataltól, egyfolytában az öreg LaChaise asszonysággal volt
elfoglalva - Candy-t és Georgie-t átvisszük a kápolnába. Majd ha megjött Pyle tiszteletes,
visszajövök és szólok magának.
- Jó - felelt LaChaise. - Van itt valahol kólás automatájuk?
- Hát van egy a személyzetnek - mondta Logan.
- Jólesne egy kóla. Megfizetem.
- Nem, dehogy, csak tessék...
LaChaise most őrzőjére pillantott. - Mit szól hozzá, Wayne? Magának is veszek egyet.
Sand naponta tizenöt koffeinos diétás kólát ivott meg, anélkül már fájt a feje. LaChaise tudta
ezt. - Jó lesz - felelt Sand. Egy Coke elkelne.
- Akkor intézkedem - mondta a temetkezési vállalat igazgatója. - A kólás hűtőszekrény ott
van hátul, be kell menni azon az ajtón, azzal a Béke Termének hátsó részébe mutatott - így
hívták a ravatalozót - egy ajtó felé, melyen ez állt: Személyzet.
A személyzeti ajtó túloldalán raktárhelység volt, tele elhasznált kartondobozokkal,
melyekben a koporsókat szállították le, volt ott nyolc-tíz nagyméretű zöld ponyva
összehajtogatva arra az esetre, ha esős időben lenne a temetés, egy villás emelő meg egy
szerszámospolc. A kólás hűtőszekrény mindjárt ott volt az ajtó mellett, egy régimódi piros tetejű
hűtőláda, benne egy tucat dobozos Coke Classic-kel meg két doboz diétás kólával.
- Add ide az egyik diétásat - mondta Sand lepillantva a láda tartalmára. Vigyáznia kellett a
testsúlyára. LaChaise benyúlt a hűtőládába, elővett egy rendes meg egy diétás kólát és amikor
visszafordult őrzője felé, Anzel Butters nagy nyugalommal mászott elő mögüle a ponyvák
közül. Egy 22-es pisztolyt szegezett Sand fejének és azt mondta. - Meg ne moccanj, baszd
meg.
Sand megmerevedett, majd LaChaise-re nézett és azt mondta: - Ne bántsatok engem, Dick.
- Add ide a kulcsokat - szólt LaChaise.
- Hibát követsz el - felelte Sand. A szemét forgatta és LaChaise azt gondolta, mindjárt elájul.
- Add neki oda a kulcsokat, különben te követsz el nagy hibát mondta neki Butters. Hangja
olyan volt, mint amikor egy kicsorbult ráspoly lecsúszik a rézcsőről.
Sand a zsebében kotorászva húzta elő a kulcsokat. LaChaise kinyújtotta mindkét kezét.
Amikor a bilincsek lekerültek, megmasszírozta csuklóit, elvette a kulcsokat Sand-tól és
kinyitotta a lábvasakat: - Az a seriffhelyettes még ott van a kocsijánál? - kérdezte Butters-tól.
- Amikor bejöttem, még ott volt - felelte Butters. Egy Bulldog 44-est húzott elő a
kabátzsebéből és átnyújtotta LaChaise-nek. - Ez itt a tied.
- Kösz. - LaChaise elvette a fegyvert és az övébe dugta. - Milyen járgánnyal vagy?
- Bill teherautójával. A sarkon túl, oldalt.
- Anyám látott téged?
- Egy frászt. Senki se látott.
LaChaise most őrzője mellé lépett, egy kissé elfordította, majd azt mondta: - Na, jól van,
Wayne, most megbilincselem a kezeidet. A pofád pedig befogod, mert ha nekiállsz itt üvöltözni,
mielőtt kitesszük innen a lábunkat, kénytelenek leszünk visszajönni és tenni valamit veled.
- Nem szólok egy szót sem - felelte Sand reszketve.
- Tán beijedtél? - kérdezte LaChaise.
- Igen, be.
- Helyes; akkor legalább nem csinálsz semmi marhaságot - mondta LaChaise. - Most
feküdj le.
Sand esetlenül ereszkedett le, Butters pedig mögéje lépett és csomagoló ragasztószalagot
tekert a bokái köré, vagy féltucatszor. Amikor végzett, LaChaise fogta a tekercs szalagot,
féltérddel Sand hátának közepébe térdelt és háromszor körbetekerte ragasztószalaggal a
száját. Miután kész volt, LaChaise felpillantott Butters-re és azt mondta: - Add kölcsön a
késedet.
Sand megvonaglott LaChaise térde alatt; Butters pedig; átnyújtott LaChaiseiek egy fekete
bicskát.
LaChaise belemarkolt Sand hajába, hátrarántotta a fejét, majd azt mondta: - Meg kellett
volna venned nekem azt a Big Mac-et.
Egyszer, kétszer odaverte Sand fejét a betonpadlóhoz és azt mondta: - Te seggfej. - Most
megint egyenesen hátrahúzta a fejét, oldalról odahajolt, hogy láthassa Sand kiguvadó szemeit.
- Tudod, hogy vágják el egy disznó nyakát?
- El kell tűnnünk - mondta Butters. - Nem szarakodhatunk itt. - Sand fészkelődni kezdett és
vonított a ragasztószalagon keresztül.
LaChaise egy. percig hagyta, hadd kínlódjon. Élvezte a dolgot, Azután egyik fülétől a
másikig elvágta Sand torkát. Amint a bíborszínű vér kiömlött a padlóra, Sand megvonaglott,
LaChaise pedig a térdén lovagolt rajta. Aztán a vonaglás abbamaradt és Sand szeme kezdett
megüvegesedni.
- Mennünk kell - mondta Butters.
- A faszfej - szólt LaChaise. A padlóra ejtette Sand fejét, megtörölte a kést a börtönőr
kabátjában, összecsukta és miközben felállt, odanyújtotta Butters-nek.
- Pokoli egy munka lesz feltakarítani a vérfoltot - vélte Butters lepillantva a testre. - Utálom,
ha a vér a betonra csorog.
- Majd küldünk nekik egy kis Lysol-t - felelte LaChaise. - Most pedig tűnés.
- A Lysol semmit sem ér - mondta erre Butters; miközben az ajtók felé indultak - Meg más
sem. A folt mindig megmarad és bűzlik.
A temető hátsó részén, a kocsiúton mentek ki, Butters ült a volán mögött keskeny
harkályarcával és hosszú homokszínű hajával, LaChaise pedig az utasülés előtt a padlón.
Amikor ráfordultak az utcára, LaChaise kissé lazított görnyedt testhelyzetén és a hátsó ülés
fölött kinézett a temető felé. A seriffhelyettes kocsija még mindig ott parkolt az utcán,
mozdulatlanul. Még senki nem tudott semmit, de valószínűleg mindössze néhány percük van.
- A lakókocsihoz megyünk? - kérdezte LaChaise.
- Aha.
- Voltál már ott?
- Persze. Van villany a fűtésnek meg a szivattyúnak, hátul meg egy budi. Egy-két napig
elleszel benne, míg meghúzzuk magunkat a Cities-ben. Martin ma ott van, egypár bútorra vár,
amit oda szállítanak.
- Találtatok zsarut?
- Mi az, hogy. A múlt éjjel beszélgettünk egy fickóval, Martin meg én. Szereztünk magunknak
egy Andy Stadic nevezetű zsarut. Együtt üzletel egy Harp nevű drogos passzerrel. Harp csinált
néhány fényképet, azok most nálunk vannak.
- Frankó. - Áthajtottak a folyón, melyen a vízesés befagyott, és már kint is voltak a városból.
- Martin hogy van?
- Mint mindig. De ez az Elmore egy rohadt kis szarházi. Mondtuk neki, hogy kellene egy
hely, ahol meghúzhatjuk magunkat, én meg Bill, aztán a falhoz kellett állítanom, mire végre azt
mondta, oké, ott a lakókocsi.
- Hogy kapja be - szólt LaChaise. - Ha tudta volna, hogy én megyek oda, a gatyájába pisált
volna:
- Jó lesz szemmel tartani Sandy-t - mondta Butters. LaChaise bólintott. - Na, igen.
Veszélyes az a csaj. Úgyhogy mielőbb el kell tűnnünk abból a lakókocsiból.
Butters oldalvást pillantott rá. - Te meg Sandy, voltatok valaha...
- Nem - mondta vigyorogva LaChaise. - Csak szerettem volna.
- Átkozott egy kis hörcsög - mondta jóváhagyólag Butters.
Butters mellékutak labirintusán át vezetett, pillanatnyi habozás nélkül. Már vagy féltucatszor
megtette ezt az utat. Negyven perccel azután, hogy LaChaise megölte Sand-et, odaérték a
lakókocsihoz anélkül, hogy másik kocsival találkoztak volna.
LaChaise azt mondta: - Szabad vagyok.
- Legalábbis szabadlábon - felelte Butters.
- Az majdnem ugyanaz - vélte LaChaise. Önkéntelenül is megdörzsölte a csuklóit, ahol
nemrégen még bilincsek szorították.
Logan, a temetkezési vállalat igazgatója úgy futott be a kápolnába, mint valami részeg
futballcsatár, feldöntött vagy féltucat összecsukható fémszéket, csaknem átbukfencezett Amy
LaChaise-en, pár pillanatig küszködött az ajtókilinccsel, majd kilépett a bejárati ajtón. Sandy a
zárt koporsók felett Amy LaChaise-re pillantott.
- Mi az ördög volt ez? - kérdezte Amy.
- Nem tudom - felelte Sandy, de hirtelen hideg tört rá.
Tíz másodperccel később az odakint várakozó zsaru rohant be az ajtón, két kézzel markolva
pisztolyát. A fegyvert Sandy-re fogta, majd Amy-re, aztán hirtelen körbefordult a teremben: -
Megállni. Senki ne mozduljon.
- Mi a baj? - kérdezte Amy, retiküljét a melléhez szorítva.
Logan kukucskált ki a seriffhelyettes háta mögül. - Mr. LaChaise elszökött.
Amy rekedten felsikoltott, mint amikor egy varjú megöl egy baglyot. - Hála legyen az Úrnak.
- Pofa be - ordította a seriffhelyettes, s ráfogta a pisztolyát. - Hol az a börtönőr? Hol van?
Logan ujjal mutatott hátrafelé. Ott bent...
- Mi van vele? - kérdezte Sandy.
A seriffhelyettes hátrarohant, be az ajtón, Logan pedig azt mondta: - Hát... meghalt.
LaChaise elvágta a torkát. Sandy lehunyta szemét. - Ó, nem.
Öt perccel később egy országúti járőr érkezett. Aztán másik két seriffhelyettes. A helyettesek
elkülönítették egymástól Amy LaChaise-t és Sandy-t.
- És fogják be a szájukat - mondta egyikük, egy disznószerű pasas, az azonosító kártyáján
ez a név állt: Graf.
LaChaise ott van Elmore apjának lakókocsijában, kint a dombon. Ott kellett lennie. Ez az
egész duma, hogy Martin-nak meg Butters-nek kell egy hely, ahol meghúzhatják magukat -
tudni lehetett, hogy csak rizsa, már akkor, mikor Elmore beszélt neki erről.
A gond csak az, hogy ő mégiscsak Candy húga, LaChaise sógornője. Jelen volt, amikor
LaChaise megszökött és meg ölt egy embert. És LaChaise most ott lapul az ő szenilis
apósának lakókocsijában.
Látta, amikor LaChaise-t hamis váddal börtönbe küldték a zsaruk, gyilkosságra való
szövetkezés címén: vele is ugyanezt tehetik, mégpedig jóval több bizonyíték alapján.
Sandy Darling csak ült és didergett, de nem a hidegtől: megpróbált valami kiutat találni.
A lakókocsi egy lerobbant Airstream volt. Butters és LaChaise csikorogva vágtak át a
foltokban előforduló havon, négykerék meghajtással, majd kiszálltak a teherautóból a hidegbe
és Butters kinyitotta a lakókocsi ajtaját. - Erre jártam ma reggel, hoztam némi kaját, meg
bekapcsoltam a fűtést... Itt nem láthat meg senki, bár azért nem árt, ha éjszakára eloltod a
villanyt - mondta, - Füst miatt nem kell aggódnod. Itt minden elektromos és működik is. A
szivattyút is bekapcsoltam és feltöltöttem a vízmelegítőt, úgyhogy ki kell bírnod.
- Igazán jó munkát végeztél, Ansel - szólt LaChaise.
- Tartozom neked - mondta Butters és ezzel el is hárította a dicséretet. - Ja, és van itt egy
tévé, meg egy rádió, de a tévén csak egy csatornát tudsz fogni, olyan, amilyen, a rádióval meg
két állomást, de mindkettő helybeli.
- Megjárja - szólt LaChaise körbepillantva. Aztán ismét Butters-hez fordult, mélyen ülő
fekete szemét a másikra függesztette. - Ansel, már évek óta nem tartozol nekem, ha egyáltalán
tartoztál valaha. Egyvalamit azonban biztosan kell tudnom.
Butters viszonozta a pillantást, majd kinézett az ablakon. - Igen?
- Fölkészültél erre az egészre?
Ansel ismét ránézett, majd megint elfordult, nehéz volt elérni Ansel Butters-nél, hogy
egyenesen az ember szemébe nézzen, bármilyen helyzetben is. - Ó, hogyne. De nagyon
fáradt vagyok. Érted, amit mondok? Nagyon fáradt.
- Nem csinálhatsz semmi őrültséget - mondta LaChaise.
- Nem is fogok, míg el nem jön az ideje De egyre közeledik a halálom napja.
Ezek a szavak kellő ünnepélyességgel hangzottak el.
- Ugyan, ez biztos csak valami süket duma, Ansel - felelte LaChaise, gyászos hangon
anélkül, hogy bántani akarta volna a másikat.
Butters azt mondta: - Letértem útban hazafelé az autópályáról egy parkolóba az egyik éjjel,
felettem sarki fény világított. Aztán egy bagoly árnyát láttam, amint felröppen ott előttem -
szétterjesztett szárnyakkal, a fesztáv majd két méter és ott volt az az árny. Minden tollát láttam.
Ne mondd, hogy ez nem valami jel.
- Lehet, hogy jel, de nekem itt küldetésem van - mondta LaChaise. - Mindannyiunknak.
- Ez igaz - bólintott Butters. - És én nem foglak átbaszni.
- Hát csak ezt akartam tudni - felelte LaChaise.
scorpionsrose, 2014. december 26. péntek, 13:44
Címkék: Ansel Butters, Dexter Lamb, Bill Martin, Upper Peninsuláról, Martin Grantsburgnál, Fönt Minneapolisban,
Kommentek
Mezsgye (Pulse)
amerikai horror, 90 perc, 2006
18 éven aluliak számára nem ajánlott
Dolby Digital


rendező: Jim Sonzero
forgatókönyvíró: Wes Craven, Ray Wright, Kiyoshi Kurosawa
zeneszerző: Elia Cmiral
operatőr: Mark Plummer
producer: Michael Leahy, Joel Soisson
vágó: Robert K. Lambert

szereplő(k):
Kristen Bell (Mattie Webber)
Ian Somerhalder (Dexter McCarthy)
Christina Milian (Isabell Fuentes)
Rick Gonzalez (Stone)
Jonathan Tucker (Josh Ockmann)
Samm Levine (Tim Steinberg)

Tartalom:Képzeld el, hogy a modern, drót nélküli technika lehetőséget teremt egy másik világgal való összekapcsolódásra. Képzeld el azt is, hogy az a másik világ átjáróként használja ezt a technikát a mi világunkba. És ez a kapcsolat nem zárható le. Amikor bekapcsolod a mobilodat, vagy elolvasod az e-mailjeidet, akkor elindulnak feléd a másik
felbersandor, 2010. január 22. péntek, 22:40
James Caviezel
Képek még:
Született: 1968. szeptember 26., Mount Vernon, Washington
Jelenleg 40 éves.
Egyéb művésznevek: Jim Caviezel
James Caviezel vallomásai
Angyali szemek
2002-02-06
Az általa játszott karakterről:
- A szereplő traumás állapotban van.
Első látásra észlelhető, hogy emészti valami múltbéli esemény, és létrehozott egy számára tökéletes világot.
De ezzel a világgal az a gond, hogy Catch nem tud normális emberi kapcsolatokat teremteni. Amikor megkérdezik tőle, hogy kicsoda, mit akar, sietve lelép a színről.
Azáltal, hogy jószívű az embertársaival szemben...
Catch úgy érzi, hogy ő is tesz valamit a társadalomért, de ha túl közel kerülnek hozzá, azonnal visszahúzódik.
Catch and Sharon kapcsolatáról:
ludysi, 2008. október 18. szombat, 13:22
Képek, videók
butters22.png
alimera
2013. március 29. péntek, 07:22
Butters
t4xi
2008. február 28. csütörtök, 17:07
Butters
raga
2006. december 30. szombat, 18:12
BUTTERS.GIF
rkn90
2006. augusztus 20. vasárnap, 01:08
wallpaper-char-butters -12
fye
2006. augusztus 12. szombat, 17:47
Butters_South_Park.jpg
monsterx
2006. augusztus 03. csütörtök, 01:52
19 in 1 by Mike Dexter,.j
durcimarcika
2013. március 11. hétfő, 17:33
dexter-9961-1920x1200. jpg
orsi1
2013. január 09. szerda, 18:29
Dexter-Windows-Wallpap er-
orsi1
2013. január 09. szerda, 18:27
6116-dexter-1920x1080- mov
orsi1
2013. január 02. szerda, 20:03
Dexter
stefania51
2011. május 27. péntek, 16:48
Piet-Klaasse_Dexter-Go rdo
jolcsi49
2010. augusztus 09. hétfő, 16:18
dexter.jpg
evamama0108
2010. április 11. vasárnap, 21:39
dexterous.jpg
the_eraser
2010. március 03. szerda, 19:08
dexter.gif
koalaszem
2009. július 22. szerda, 09:10
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.