Belépés
2018. november 18. vasárnap | 46. hét | 322. nap | 11:56 | Jenő
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Vissza ne nézz!
Vissza ne nézz!

Volt már úgy, hogy visszamentél oda,
hol valaha rég az időd kinyílt,
hol minden tavasz hajadba fonta
a buja ívbe rád hulló idillt?

Hol úgy ringatott ölében anyád,
mint a jó szagú szénát a szekér.
Ugye, ma mindened odaadnád
a múlt kapuján átlépett percért?

Jaj, ne tedd. Csak még inkább fog fájni,
hogy ott már minden tilt és megtagad.
Hiába adnál cserébe bármit,
ott idegennek éreznéd magad.

Ha nem hiszed el, próbáld ki bátran.
Látom, égeti kezed a kilincs,
ósdi kulcsod csikordul a zárban,
de odabenn immár egy lélek sincs.

A roskadozó, hűlt falak között
nem köszön vissza az ismerős hang.
Ha hallottad is, csak szíved nyögött,
s úgy vert fájón, mint vassal vert harang.

Látod? Én megmondtam. Jártam már ott,
és hosszan sírtam, némán, befelé,
s míg lelkem fanyar könnyekben ázott,
lecsuktam végleg a múlt fedelét.

Kovács Daniela

bozsanyinemanyi, 2018. május 14. hétfő, 22:59
Címkék: Kovács Daniela, időd kinyílt, buja ívbe, múlt kapuján, lélek sincs, ismerős hang,
Kommentek
Kovács Daniela:A Szépség koldusa
Kovács Daniela: A Szépség koldusának

Hány kusza álom sompolygott melletted,
de sose jutottál messzebb a vágynál,
s bár harminckét nyár szépsége megejtett,
ugyanannyi telet keresztülfáztál.

Mily parányi csöpp volt, amire vágytál,
mégse váltotta valóra azt senki,
míg te egymillió lelket tápláltál,
tiédet nem tudták viszontszeretni.

De úgy hordtad bölcs türelmedet végig,
mint Krisztus hordta a töviskoronát,
s hiába gázoltál bánatban térdig,
szívedre húztad a világ nyomorát.

Hamvas tenyered nem szorult ökölbe,
míg fogukat fenték rád a nagy urak,
ha be is fogtak álnok, buta pörbe,
csak
erzsikepuskas, 2018. szeptember 24. hétfő, 10:57
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Ugye, jössz majd?

A vén liget felett sűrű pára lebeg,
nagy-messze döng a kávéházak alja,
a néma végtelenbe sóhajtom neved,
de csak a kihalt semmi s annak csöndje hallja.

Hiányzol! Nézd egymagamba rogytam!
A nélküled-tudatban ezer halál tombol,
egy-egy éles jaj sikolt bánatomban,
míg felzokogó vágyam közelembe gondol.

Ugye, jössz majd? Mint vidám szerelmesek.
Bennem épült oltárodat csókkal hinted szét,
s míg csókod rajzik bennem, szívem belereszket,
majd tenyeredhez simítja aranykilincsét.
erzsikepuskas, 2018. szeptember 08. szombat, 09:39
Kovács Daniela: Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela:
Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsdarőt árnya múló életemnek
vorosrozsa66, 2018. szeptember 08. szombat, 09:38
KOVÁCS Daniela: Térdet hajtva emléked előtt
Térdet hajtva emléked előtt
Kovács Daniela

Én Neked hiszek, nem a világnak.
Elved nem fonnyadt el soha száron.
A sors útjai kuszák, silányak,
s Te, ha kellett, akár lélek-áron

szerezted meg azt az egy csepp mézet,
melytől édesült a vágy szívedben.
A szép szóban leltél menedéket,
csak benne hittél, konok hitetlen.

Úgy kábított a vérízű mámor,
Márta, Judit, Flóra... pazar álmok,
ha Téged olvaslak, mindahányszor
édes, meleg illatukban állok.

De hogy fájtál, ha csalt a képzelet,
és hogy irtóztál gyászod jajától,
s a csöndben esténként, hogy éghetett,
hogy nem jön többé hír
erzsikepuskas, 2018. szeptember 07. péntek, 10:41
Kovács Daniela: Akkor is megéllek
Akkor is megéllek
Kovács Daniela

Itt állok előtted. Nagy szemedbe nézek.
Bár lábamat befonta indád rengetegje,
egyenes gerinccel lassú tengődésed
figyelem, és nem hagyom, hogy kedvemet szegje.

Ha nem éltem eddig, hát most élni fogok!
Kikacaghatsz, csúfolhatsz, te dühös förgeteg,
könnyem elapad majd, s újabb álomporok
vonnak be aranyukkal mielőtt fölkelek.

Majd ébren álmodom, hogy boldogság kering,
hol eddig a bánat ült bennem szemlesütve,
hogy szívem rézkapuján vonul be megint
a vágy, amelyben remeg a szeretés üdve.

S hogy szelét fogva egy erre tévedt
erzsikepuskas, 2018. szeptember 07. péntek, 10:23
Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela:

Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsdarőt árnya múló életemnek
aranyoslila, 2018. szeptember 04. kedd, 19:51
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Add a kezed


Add a kezed, Édes, nézd hogy alkonyul
aranytóba süllyed a liget pereme,
köréje a felhők hódolata gyúl
és egyre csak duzzad ifjúi ereje.

Add a kezed, Édes, nézd, hogy arcot ölt
majd esőre hajlik a titokzatos ég,
meglebbenti fátylát a párás, téli köd,
amikor földre hull a muzsika-beszéd.

Add a kezed, Édes, nézd az áldott varázst
a természet kitárja kőkemény szívét,
a kín-örvény felett, mint hű vigasztalás
a sírószemű vihart időben űzi szét.

Add a kezed, Édes, nézd, a fák alatt,
a hold iramló árnya bújócskázni hív,
néma csöndre szór titkos aranyat
hevül, lendül, nevet, akár a gyermekszív.

Add a kezed, Édes, nézd szépmívű testét
ezeknek az áldott pillanatoknak,
a zománc-fényű pompát ajkaidról lesték,
ahonnan mindig csodák fakadnak.
horvathzsoka, 2018. augusztus 06. hétfő, 10:11
Kovács Daniela
Kovács Daniela

Mondd uram, minek?

Uram, mondd, minek lettem ember,
miért teremtettél, mi célod volt velem?
Lehettem volna a rét rezgő füvén
liliomvirág, mely izzó lánggal égne.

Lehettem volna, folyóban egy kavics,
némaságomban őrizném titkaid.
Apám homlokán lehetnék egy tincs,
s táncolnék a szélben, mint égő vágyaim.

Lehettem volna kóbor árnyak nesze,
a hold ezüst fátyla az éj közepén,
nem lennék ember, remegő lélekkel,
s nem fájna a szívem, ha zokog valaki.

Lehetnék kályhában lobogó tűz,
lehetnék az országút széllel szálló pora,
lehetnék part, hol tenger sziklát zúz,
nem lennék játéka, a velem játszó sorsnak...

Lehetnék az égen öröktüzű nap,
lehetnék a tónak szunnyadó csendje,
lehetnék madárszárny, mely zajtalanul suhan,
csak ne volnék érző, lélekkel áldott ember.

Mondd, Uram, miféle sorsot szántál
a túl dacos, gyerekfejemnek?
Lehetnék bármi a
horvathzsoka, 2018. augusztus 05. vasárnap, 09:36
Képek, videók
Kovács Daniela Türelmesen
mester126mari
2011. december 15. csütörtök, 13:44
Kinyílt az ibolya
sanci81
2015. március 26. csütörtök, 20:15
Kinyiltak a kannák
megyerimihaly
2013. július 26. péntek, 15:00
kinyílt a Pünkösdi rózsa.
eva_gyulai
2013. május 13. hétfő, 01:34
kert kinyílt a Pünkösdi r
eva_gyulai
2013. május 13. hétfő, 01:32
Kinyíltak a rózsáink
megyerimihaly
2012. június 04. hétfő, 20:33
Kinyílt a jappán-csereszn
gyemantszocske
2012. április 23. hétfő, 17:50
kinyilt az ibolya
lovaszmarika
2012. április 04. szerda, 15:31
HÓVIRÁG KINYÍLTAN!.bmp
hegyesne
2011. november 21. hétfő, 14:39
Kinyíltak a hibiszkuszok
megyerimihaly
2011. augusztus 06. szombat, 22:39
Kinyíltak
dandej
2011. február 16. szerda, 14:04
Kinyílt a tavasz 1
megyerimihaly
2010. április 23. péntek, 08:24
A nyaraló búja 01.jpg
chillik
2018. február 18. vasárnap, 04:23
A nyaraló búja 02.jpg
chillik
2018. február 18. vasárnap, 04:23
A nyaraló búja 03.jpg
chillik
2018. február 18. vasárnap, 04:22
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.