Belépés
2019. július 20. szombat | 29. hét | 201. nap | 15:51 | Illés
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Elkapart anyaság
AZ A KICSI ÉLET REGGEL MÉG OTT LÜKTETETT BENNEM...
(Részlet TIBORCA története II. fejezetéből)
*
A kórházban, már a második napon megszűntek a panaszaim. Olyan nyolcágyas szobába fektettek, ahol csupa szülőnő volt. Három-négyóránként hozták a kisbabákat szoptatni. Bizsergető jóérzés kerített a hatalmába a látványtól.
Közben, bejött az ügyeletes nővér és valamit beírt a kórlapomra.
- Menjen ki a vizsgálóba!
Fölvettem a köntösömet és kimentem a folyosóra. Leültem a vizsgáló előtti székek egyikére. Megmagyarázhatatlan idegesség tört rám. Elkezdtem izzadni. Nem tudtam, hogy mi lehet ez. Már vagy fél órája ott ücsörögtem, amikor látom: nagyvizit van. Éppen abba a kórterembe - ahol engem is elhelyeztek - vonul be az osztályos főorvos és a többi orvos a főnővérrel, asszisztensekkel. Ilyenkor minden betegnek ott kell lenni az ágyon. Most mit csináljak? Fölálltam és besiettem. Szerencsére, a másik oldalon kezdték a vizitet. Éppen megálltam az ágyam mellett, amikor odaért a ,,vizit".
- Igen, negatív lett a teszt. Jöjjön ki, majd megvizsgálom.
Ezt nekem mondta. Majd odafordult az egyik osztályos orvoshoz: - lehet, hogy még ma meg tudjuk csinálni.
Mi lehet az, amit meg akarnak rajtam, vagy velem csinálni?
A rossz előérzet kezdett teljesen hatalmába keríteni. Olyan gyengeség tört rám, hogy legszívesebben visszafeküdtem volna az ágyba. Nem tehettem, mert vissza kellett menni a vizsgáló elé. Újabb félórás ücsörgés után, végre megérkezett a főorvos, aki behívott.
Már attól is fokozódott a szorongásom, hogy kettesben voltunk. Nem tudom, hogy miért, de hiányoltam az asszisztenst. Jó lenne, ha még egy női személy - rajtam kívül - itt lenne! - Gondoltam. De, amint találkozott a tekintetünk egy pillanatra, legszívesebben elszaladtam volna.
- Feküdjön föl!
*
Le kellett venni a bugyimat, ami most megoldhatatlan feladatnak tűnt számomra. Belegabalyodtam a gumiházba, mert összefogtam a hálóingemmel, közben elveszítettem az egyensúlyomat. Majdnem elestem. Nagyon ideges voltam. Egy olyan embernek kellett kitárni a testem legintimebb részét, aki még csak nem is leplezte ellenséges szándékát! Mire lehántottam magamról a fehérneműmet, legalább két körmöm berepedt.
*
Mielőtt felmásztam volna arra a bizonyos vizsgálóra, körülnéztem menedéket keresve. Olyan voltam, mint egy vadászaton, a bekerített vad. Amikor beláttam, hogy innen már nincs hova menekülni, fölfeküdtem és széttártam a lábamat. Még a hasizmomat is megpróbáltam ellazítani, hogy könnyebben tudjon vizsgálódni.
- Utolsó rendes menstruációja?
- Január 11-e.
Április közepe volt. Amikor köldökmagasságban méricskélte az uterus-om, vártam, hogy megkérdezi: - észlelte már a magzat mozgását? Éppen eldöntöttem, hogy kérdezés nélkül is megosztom vele ezt, a számomra örömteljes információt, amikor ismét megszólalt.
- Nagyon vérzett és görcsölt?
- Nem. Egyáltalán nem véreztem, csak egy kis rózsaszín pecsételő váladékozással és alhasi fájdalommal jöttem be tegnap. De, mára az is elmúlt.
Még szerettem volna neki beszámolni arról: nem is csoda, hogy görcsöltem, hiszen nagyon nehéz az életem, mert munka mellett tanulok, háztartást vezetek, szabok-varrok...
- Mert, most szinte teljesen üresnek érzem a méhét. Ezt bizonyítja a negatív terhességi teszt is. Lehet, hogy spontán elvetélt otthon.
- Nem véreztem. Csak egy kis...
- Jó, csináljunk még egy tesztet. Ha az is negatív lesz, akkor ki kell tisztítani a méhét, mert nagyon nagy bajt okozhat, ha valami még bent maradt a vetélés után.
*
Mint a holdkóros, úgy botorkáltam vissza a kórterembe.
*
Gyorsan bebújtam a paplan alá és hátat fordítottam a kórteremnek. Szerettem volna mindenkinek elmondani életem történetét, hogy megtudják nem olyan ,,rossz fajtájú"- rossz ember vagyok, amilyennek gondolnak!
*
,,Én: igaz, magyar ember vagyok!" - Vigasztaltam magamat.
,,Hogy létezik az, hogy ezt senki nem látja rajtam?"
*
Ekkor azonban a férjem nevét szólította valaki. Felnéztem és megláttam az ágy végében az osztályos nővért. Csinos, barna hajú, baba-arcú, formás testű nő volt. Olyan, akire ,,buknak" a férfiak. Valószínű tudta ezt, mert nagyon magabiztosan jött-ment, rendezkedett a szülészeti osztályon.
- Farkasné! Ne hisztizzen nekem itt, mert levitetem a pszichiátriára!
- Én csak sírok...
- Erről van szó. A főorvos úr mondta, hogy meg kell ismételni. Ezért még legalább egy napig itt kell a kórteremben tartani. Itt szülőnők vannak, és nem szeretném, ha pánikot keltene közöttük! Itt a pohár, amibe holnap reggel, az első vizeletet bele kell tenni!
*
Lecsapta az üvegpoharat az ágy melletti éjjeli szekrényre és energikus lendülettel kiment az ajtón. Ott hagyott a kételyek közötti vergődésemben.
*
*
*
Másnap reggel nagy műgonddal ,,tettem bele" az első vizeletemet a pohárba. Tudtam, hogy legalább 24 órára van szükség ahhoz, hogy elvégezzék a tesztet. Aznap látogatás sem volt. Pihenésre, erőgyűjtésre használtam ezt a napot.
*
A következő napon azonban arra ébredtem, hogy a főnővér felvezeti a kartonomra az eredményt. Amikor elment, felkeltem és gyorsan megnéztem.
- ,,Negatív!" - Olvasom.
Megszédültem. Alig tudtam visszamenni, hogy visszafeküdjek. Eldőltem, mint egy krumpliszsák. Nem volt erőm arra sem, hogy betakarjam magamat.
Kár, hogy akkor még nem tudtam imádkozni. Egyre csak olyan embereket keresgéltem az emlékezetemben, akihez lehetett, vagy lehetne a bajban fordulni. Senki nem jutott eszembe.
*
AKKOR MÁR TUDTAM, HOGY SENKI NEM TUDJA MEGMENTENI A BENNEM FEJLŐDŐ KICSI ÉLETET ATTÓL, HOGY MEGÖLJÉK.
*
Nem kaptam reggelit. Ebből tudtam, hogy a műtétet végre fogják hajtani. A nagyvizit alatt úgy elmentek az ágyam előtt, hogy rám sem néztek és egy szót sem szóltak. Ott maradtam a nagy bizonytalanságban.
*
Már tudtam a műszak programját. Tudtam: mikor tartanak konzíliumot; mikor van ,,nagyüzem" a műtőben...
Próbáltam kitalálni, hogy mikor kerül rám a sor. Futószalagon jöttek-mentek a terhesség-megszakításosok a kórterem és a műtő között. Készenlétben voltam órákon keresztül. Aztán délben ebédet sem kaptam. Nagyon éhes voltam. Olyan, rohamszerű éhségérzet tört rám, mint az elmúlt három hónap alatt általában, amikor nem ettem legalább négyóránként.
*
Úgy, fél három körül bejött egy fiatalember, orvos-gyakornok, és megkérdezte a nevemet, meg ettem- ittam-e? Mondtam, hogy nem. Erre beadott egy injekciót. Körülbelül húsz perc múlva megjelent egy hordággyal, amire átrakott. Nem értettem miért bánnak úgy velem, mint egy beteggel. Magam is át tudtam volna feküdni. Lehet, hogy attól tartott: meg fogom tagadni az engedelmességet? Minden esetre ez bejött...
Csendes-pihenőben egyébként sem zavartam volna meg a kismamák nyugalmát!
*
- Ölelje át a nyakamat!
Mondta, miközben nagyon gyengéden, de határozottan felnyalábolva áttett a hordágyra. A folyóson végigtolt, majd a liften eggyel lentebb, vagy fentebb mentünk. Nem tudtam követni. Majd betolt egy kis műtőbe.
Ott már várt az osztályos orvos. Az elmúlt napok során őt találtam a legrokonszenvesebbnek az egész orvosi karban.
Magas, jóképű, már egy kicsit deresedő hajú férfi volt. Nálam, körülbelül tíz évvel lehetett idősebb. Csendes, merengő típus. Olyan, akinek szívesen lettem volna a TÁRSA akár a munkában, akár a magánéletben. Olyan, akire ,,fel tudtam volna nézni"!
*
A fiatalember át akart rakni egy olyan műtőasztalra, amelyiken megláttam azt a bizonyos lábtartó szerkezetet és előtte ott volt a vödör, amiben benne felejtették az előző véres ,,kaparékot".
Ettől a látványtól feltámadt az életösztönöm és leugrottam a hordágyról. Két kezemmel belekapaszkodtam az ajtókeretbe.
- Nem engedem, hogy kikaparják a kisbabámat! Nem engedem, hogy ,,kaparékot" csináljanak belőle! Már érzem a mozgását! Teljesen panaszmentes vagyok harmadik napja! Haza akarok menni!
*
Ekkor, egy melegséghullám öntötte el az egész testemet, majd rohamszerű, szülési fájást éreztem a méhem tájékán. Kivert a verejték. Valami meleg csorgott végig a combomon és a lábam szárán.
*
- Az injekció - Hasított belém a felismerés!
*
ÖSSZEOMLOTTAM. Elengedtem az ajtókeretet és hagytam, hogy a fiatalember karjaiba vegyen. Végig ott ült mellettem, és amikor nagyon görcsöltem, simogatta a hasamat, fogta a kezemet, s egy vizes ruhával törölgette a homlokomat.
Beszélt hozzám, hogy ,,már nem fog sokáig tartani". De bizony sokáig tartott! Azzal magyarázták, hogy:
- ez kicsit hosszadalmasabb, de az injekció segít kitágulni, ettől érzi a görcsöket. Ez nem károsítja annyira a méhet és a méhszájat, mint a műszeres tágítás.
Sokáig tartott a tágítás. Közben, szülési fájásaim voltak. Majd éreztem a kaparókanál körkörös munkálkodását a méhem belső falán. Nagy, meleg darabok buggyantak ki belőlem és csobbantak bele a vödörbe.
A fiatalember elengedte a kezemet és felemelkedve előrehajolt, hogy megnézze. Elkaptam a pillantásukat, amint aggódva egymásra néztek.
- Nagyon vérzett?
- Nem egyáltalán nem véreztem!
- Mert teljesen üres a méhe...
Felemeltem a fejemet, hogy a szemébe nézzek az orvosnak, aki annyira nyilvánvalóan hazudik.
A fiatalember gyengéden visszanyomta a fejemet. Visszaült és szinte vigasztalón simogatott. Láttam a szemében az őszinte szánalmat. És még valamit...
*
Amikor vége lett az egésznek, a fájásokkal együtt elmúlt a szorongásom is.
*
Elmúlt, mert ismét ,,csak" önmagamért voltam felelős.
Megszűnt a ,,vemhes nőstény"-ekre jellemző - az állapotukkal együtt járó - kiszolgáltatottság érzése!
*
- Le tud szállni, vagy leemeljem?
Kérdezte a fiatalember. Köszönöm, nem kell. Megy ez nekem, hiszen világ életemben sportoltam.
Amint - könnyedséget színlelve - leszökkentem a kínpadról, odaálltam az orvos elé, hogy átadjam neki a hálapénzt. Már egyáltalán nem szerettem volna, ha ,,ilyen" társam lenne. Felnézni sem tudtam rá, hiába volt sokkal magasabb, mint én. És a hálapénzzel is inkább meg akartam alázni.
*
A leeresztett reluxás ablak előtt állt, háttal a szobának. Remegő kézzel éppen rágyújtott. A köntösöm zsebéből elővettem a borítékot és oda akartam neki adni.
- Főorvos úr! Köszönöm!
- Szó sem lehet róla! Tegye csak el majd arra az esetre, amikor szülni fog!
- Miért? Lehet nekem egyáltalán gyerekem? Ez volt a harmadik, aki meghalt, mielőtt megszületett volna...
Ránéztem és kerestem a tekintetét, mert látni akartam mit érez! Akkor vettem csak észre, hogy mennyire sápadt, szinte fehéres-szürke az arca. És, olyan szomorúság sugárzott a szeméből, mint annak a katonának, akinek először kellett, parancsszóra embert ölnie.
*
Bóna Mária Ilona
furaila, 2017. május 07. vasárnap, 15:34
Címkék: Részlet TIBORCA, Bóna Mária Ilona, második napon, kisbabákat szoptatni, ügyeletes nővér, vizsgáló előtti,
Kommentek
7. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
Már sokszor megírtam sokféleképpen. http://furaila.xfree.hu/33600
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog
_cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok

*
A kunszentmiklósi néprajzi pályázatra is elküldtem... Írtam erről e Válasz-levél elején.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111289&aid=265085
*
Amiért szeretném, ha tudnád, miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagy hangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk
furaila, 2016. augusztus 27. szombat, 06:52
2. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
sok testi szenvedést úgy tudtam elviselni, hogy fel sem ért a sok bántás a lelkemig, amely el volt telve Jóskával még hosszú évekig!
Kár, hogy ,,nem emlékszel" arra, hogy Jóskától csak erőnek-erejével - egy szörnyű erőszakot követően - tudtatok elszakítani!

Itt olvasható annak a rettenetes erőszaknak a története:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2 -3.Szerelem és erőszak
*
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=275829&aid=146399__ (Részlet Kósa Csaba: Alhattál-e kisfiam? c., Mansfeld Péterről szóló könyvéből.)
*
Az történt, hogy Jóska apja, Horváth István ,,NÉPI BÍRÓ" volt abban a perben, amit Mansfeld Péter és társai ügyében tartottak. Mansfeld Péternek egyik legjobb barátja volt Bóna Rezső, akit Rudinak becéztek... Apa tárcájában láttam egyszer ezt a képet. Szörnyű, hogy soha nem mesélt róla! Tenger-sok fájdalomtól, megaláztatástól megkímélhetett volna!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=273091&aid=146399__
furaila, 2016. augusztus 10. szerda, 09:07
1. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
leveled is mutatja - ezen semmi nem változott az elmúlt 60 év óta!

*
Az elmúlt, ,,RENDSZERVÁLTOZTATÓ" évtizedek is arról szóltak, arról dresszíroztak, hogy minden rosszról csakis én tehetek.. és abba kéne hagynom a múlt felemlegetését.

A Facebookon található jegyzetem erről a témáról itt olvasható:

https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/937585526277444
*
*
(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona


*
1. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, amelyre a fenti választ írtam:

...................................Bóna Mária Ilona!

,,Nagyon sokáig gondolkodtam, milyen megszólítással illene kezdenem, de sajnos nem jutott semmi odaillő eszembe. Nem azért mert a szókincsem nem elég gazdag, hanem hozzád illőt nem találtam.
Kezdem az elején!
Úgy éled meg a tanyán töltött időszakot, mint egy büntetést, számomra nem volt az, mert emlékeztetlek rá én is ott
furaila, 2016. augusztus 08. hétfő, 21:42
3. Válaszok 1-től 19-ig
tovább tudjak lépni és ki tudjak abból a gödörből mászni, amelyikbe beletaszítottatok, ,,eltemetve" engem 1963-ban 17 évesen!!!
A Tiborcának ezt a részét meghagytam a blogomban. Itt olvasható a HITELES története annak hogyan lettem én is halálra ítélve azok miatt a RÖPCÉDULÁK miatt, melyeket már 1956 augusztusában láttam nagybátyámék tanyájának közelében a legelőn...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2 -3.Szerelem és erőszak
*
*
3. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam:

,,Kérdezem 1964-ben miért kezdtem el dolgozni a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban, gondolod felvettek volna, mert az iskolai korhatár 18 év volt. Ötödikes voltam, nagyon megbetegedtem, fertőzést kaptam, élet halál közt lebegtem egy hónapon keresztül.
A Gáloczi doktor járt ki hozzánk minden nap, közölte anyukámmak nem biztos hogy túlélem.
Szerencsére jobban lettem, de még két hónap volt, hogy iskolába járhattam
furaila, 2016. március 30. szerda, 12:29
2. Válaszok 1-től 19-ig
2. VÁLASZ BMI-TŐL
*
Valóban ,,förmedvény"-sok aljasságot követtek el a hatalom részéről is - az 1956-os forradalom leverését követő években - hazánk- és benne élők ellen. Legfőképpen az 1956-ban tíz- illetve tizenéves gyerekek ellen. Azok ellen, akik szemtanúi voltak minden történésnek!!! Azok ellen, akik nem tudtak elmenekülni Magyarországról, mert nekik nem volt hova, vagy mert még túl fiatalok voltak! Éppen ezért, töröltem Tiborca történetét mindenhonnan! Eltettem, mint valami befőttet, későbbi időkre... Úgysem helyes, ha egyetlen család viszi el a (haza)árulás balhéját...http://www.rev.hu/sulinet56/online/szerviz/kislex/biogr af/hegedus.htm
*
Egyébként, még annyit a Tiborcáról, hogy én senkit nem vádoltam abban a történetben, hanem folyamatában, időrendi sorrendben megírtam mindazt a történetet, aminek részese, vagy elszenvedője voltam/voltunk...
Mert, bizony, ,,anyuka" és ,,apuka" is valójában áldozatok voltak és te is az
furaila, 2016. március 30. szerda, 12:12
1. Válaszok 1-től 19-ig
nagyon-nagyon rossz a tanyán!

Évtizedek teltek el úgy, hogy nem is sejtettem az okát. Mindig magamban kerestem a hibát és - mint a mellékelt leveled is mutatja - ezen semmi nem változott az elmúlt 59 év óta.

Az elmúlt - ,,RENDSZERVÁLTOZTATÓ" - évtizedek is arról szóltak, arra dresszíroztak, hogy minden rosszról csakis én tehetek...és abba kéne hagynom a múlt felemlegetését.
https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/937585526277444
*
*
1. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, amelyre a fenti választ írtam:

"...................................Bóna Mária Ilona!
Nagyon sokáig gondolkodtam, milyen megszólítással illene kezdenem, de sajnos nem jutott semmi odaillő eszembe. Nem azért mert a szókincsem nem elég gazdag, hanem hozzád illőt nem találtam.
Kezdem az elején!
Úgy éled meg a tanyán töltött időszakot, mint egy büntetést, számomra nem volt az, mert emlékeztetlek rá én is ott
furaila, 2016. március 30. szerda, 11:39
5. Válaszok
elültetése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135609&n=furaila&blog _cim=Adjátok vissza a gyökereimet! 2. r. A tyúkok elültetése
Facebookon:
2015. január 31., 2:26

https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/adj%C3%A 1tok-vissza-a-gy%C3%B6kereimet-2-r%C3%A9sz-a-ty%C3%BAkok-el%C3%BCl tet%C3%A9se/817217878314210

Arra az esetre, ha nem tudnád megnyitni ezeket a linkeket, és mégis tudd, hogy miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagyhangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá
furaila, 2015. november 18. szerda, 14:09
Képek, videók
Szózat - részlet
irmus
2018. április 08. vasárnap, 12:16
Szeged-Tiszai részlet.jpg
agica2004
2018. március 21. szerda, 15:16
A kiválasztott részlet.gi
pacsakute
2018. február 17. szombat, 23:51
Búcsúlevél (részlet)
azenujsagom
2018. január 01. hétfő, 05:13
Részlet a műteremből.
bzsuzsanna
2016. november 14. hétfő, 10:57
Az utolsó részlet 01.jpg
chillik
2016. november 08. kedd, 03:32
Az utolsó részlet 02.jpg
chillik
2016. november 08. kedd, 03:32
Az utolsó részlet 03.jpg
chillik
2016. november 08. kedd, 03:31
Alberolo-i utca reszlet
borigit
2016. augusztus 17. szerda, 14:00
Utca reszlet
borigit
2016. augusztus 17. szerda, 13:56
Részlet a könyvből
furaila
2016. április 04. hétfő, 15:49
Részletek
borcsamama
2016. február 09. kedd, 15:57
Maria Rosa Aquilar.jpg
durcimarcika
2019. július 11. csütörtök, 10:32
Mária látogatása0702.jpg
maroka
2019. július 01. hétfő, 18:37
Szőnyi Bartalos Mária író
furaila
2019. június 27. csütörtök, 10:52
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.