Belépés
2019. június 25. kedd | 26. hét | 176. nap | 18:05 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
szeretettel
ELSŐ FEJEZET



Siet loholva élni, s érezni is siet.
(VJAZEMSZKIJ HERCEG)

1

Nagybátyám, elvek jámbor őre,
Komoly beteg lett, higgyük el;
Jobb ötlet telhetnék-e tőle?
Most már becsülést érdemel.
Példája másnak is tanulság,
De jaj, már több, mint életuntság
Mellette ülni éjt-napot,
S még egy percig sem hagyni ott!
S mily álnokság agyonbecézni
A félholtat későn-korán,
Igazítgatni vánkosán,
Gyógyszert kínálni, szánva nézni -
S titokban sűrűn nyögni fel:
"Az ördög már mikor visz el?"

2

Egy naplopó szólt így magában,
Kit porban posta-trojka vitt,
S mert pártfogót lelt Zeus atyában,
Megörökli rokonait.
Ruszlán s Ludmíla olvasója,
Mindjárt első találkozóra
Bemutatom hősöm neked,
Ha, olvasóm, megengeded:
Anyegin, kedves jó barátom,
A Néva-parton született,
Te is? Vagy ott fényeskedett
Az ifjúságod? - szinte látom!
Ott rám is sok víg óra várt,
De észak rossz nekem, csak árt.

3

Példásan szolgált apja régen,
S adósságát növelve élt,
Adott három bált minden évben,
S a végén tönkrement ezért.
De sorsa Jevgenyijt kegyelte:
Először egy Madame nevelte,
Majd egy Monsieur kezébe jut;
A kedves, bár pajkos fiut
Szegény Monsieur l'Abbé nem ölte,
A könnyű óra játszva telt,
Így oktatott és így nevelt,
Kemény morállal nem gyötörte,
Ha rossz volt, enyhén szidta le,
S a Nyári-kertbe járt vele.

4

S mikor jött lázas ifjusága,
Sok bús és édes érzelem,
Sok vágy s reménység szomjusága,
Elcsapták Monsieurt hirtelen.
Hősünk szabad. Ez drága napja,
Haját divat szerint nyiratja
És felvesz egy dandys ruhát.
S örül, világ, hogy végre lát.
Tud franciául udvarolni,
Sőt írni is jól megtanult.
Könnyű lábbal táncol mazurt,
S fesztelen tud meghajolni.
Kell több? S jóhíre terjedez:
Értelmes, kedves ifju ez.

5

Így-úgy csak tágul szemhatárunk,
Fel-felszed egyet-mást az ész,
Tanultsággal csillogni nálunk,
Istennek hála, nem nehéz.
Sokan - szigorúak s kimértek -
Anyeginunkról így itéltek:
Tanult fickó, csakhogy pedáns,
Egyébiránt nem érte gáncs,
Mert hozzászólni társaságban
Minden tárgyhoz könnyen tudott,
S szakértő képpel hallgatott
Komoly, nagy gondolat-tusákban;
Epigrammban szikrát csiholt
S gyakran fakasztott nő-mosolyt.

6

A latin most nincsen divatban,
S mégis - tagadni nem lehet -
Egy kis készsége van szavakban
S egy-egy felírást érteget.
Juvenalisról is beszélne,
Búcsúzva Valét ír levélbe,
Az Aeneisből is citál
- Két sort - de pár hibát csinál;
Fel-felturkálni mégsem áhit
Időrendes porréteget,
Dohos világtörténetet,
De múlt idők anekdotáit
Ismerte jól, mind egy sorig,
Romulustól az újkorig.

7

Rossz lábon állt a vers-zenével,
Untig skandálhatunk neki:
Jambus? choreus? botfülével
Meg nem különböztetheti.
Mit ér Theokritos, Homeros?
Ő Adam Smith-szel jut ma célhoz;
A gazdaságtan bölcse lett
S arról mond mély itéletet:
Az állam jólétben s erőben
Hogy nő meg és hogy boldogul,
S hogy még aranyra sem szorul,
Ha van nyerstermelése bőven.
Az apja erre csak legyint,
S földjét zálogba adja mind.

8

Mindent, amit tud Jevgenyijem,
Időm leírni nem jutott,
De van, miben túltesz zseniken,
Mit mindennél jobban tudott,
Mitől öröm volt ifjusága,
De kínt is szerzett szomjúsága,
Mi elfoglalt minden napot,
S a lusta vágynak célt adott;
Tudománya a szenvedély lett,
Melyet Naso megénekelt,
De érte kínnal vezekelt,
S kihúnyt a fényes, lázas élet,
S zord Moldvában kihűlt szive,
Itáliától messzire.

9

...............................
...............................

10

Ó, hogy tud tettetőn szeretni,
Reményt titkolni, félteni,
Kijózanítni s elhitetni,
Komor képpel csüggeszteni!
Most büszke volt, majd engedelmes,
Közömbös kedvű vagy figyelmes,
Bágyadt s epedt, ha néma volt,
Lángolt, ha áradozva szólt.
S mily fesztelen titkos levélben!
Egy vágy fakasztja sóhaját,
S hogy elfelejti önmagát!
Gyengéd s futó a fény szemében,
Ma szégyenlős, holnap merész,
S ha kell, könnyet hullatni kész.

11

Hogy tud mindig új színt keresni,
Jámbort tréfával fogni meg,
Ijesztésül kétségbeesni
S szót lelni, mely búg s hízeleg,
Szűz elfogultságot kikémlel,
S legyőzi ésszel s szenvedéllyel,
Kilesve gyenge perceket,
Vár, míg a lány önként szeret,
S vall kérő szóra s biztatóra;
Első szívdobbanást figyel,
Felvert szerelmet űz s terel,
Míg itt a titkos pásztoróra,
Hol négyszemközt marad vele,
S leckét ad, melynek mestere.

12

Hogy tudta izgatni s hevíteni
Híres kacér hölgyek szivét!
S ha célja volt megsemmisítni
Vetélkedő ellenfelét,
Hogy tudta rágalmazni, marni
S furfangosan tőrébe csalni!
De ti, jó férjek, bíztatok
S hősömmel jóban voltatok:
A vén gyanakvó is kegyelte,
S a másik férj, a nagy ravasz,
Kis Faublas-t falt már mint kamasz,
S az is, ki szarvát rég viselte,
És hármat dicsért: önmagát,
A jó ebédet s asszonyát.

13, 14

...............................
...............................

15

Van úgy, hogy ágyában hever még,
S három kártyát hoznak neki.
Meghívások? Fogadni mernék.
Három család tisztelteti
S hívják gyermek-névnapra, bálba.
Ravasz fickónk mit is csinál ma?
Hol kezdje? Mindegy, nem nehéz:
Ő mind a háromhoz benéz.
De délelőtti öltözetben,
Széles bolivarral fején
Még járt egyet korzó-helyén,
A bulvárt tarkító tömegben,
S ha jó breguet-je már jelez,
Indul, ebéd-órája ez.

16

Sötétedik, szánkója várja,
Beül. "Hajts, hajts már!" - sürgeti;
Az est ezüstös zúzmarája
Hódprém gallérját belepi.
A cél Talon, s előre látja,
Kaverin várja ott, barátja.
Belép, dugó durrog, s a hab
Az Üstökös-borból kicsap,
Véres roastbeef a vacsorája
Meg szarvasgomba-csemege,
Francia konyha remeke,
S májpástétom, Strasbourg csodája,
S rá Limbourg sajtja is jöhet
S aranyszín ananász-szelet.

17

Új bort! Locsolni kell a sültet,
Zsíros volt s jó forró szelet.
De cseng az óra s menni sürget:
Megkezdődött az új balett.
A színház zord bírálgatója
S bájos színésznők hódolója,
A csélcsap udvarolgató,
Ki színfalak közt törzslakó:
Hősünk repülve érkezik meg,
Nézőnek ott minden szabad,
Megtapsolhat entrechat-kat,
Phaedrát, Cleopatrát lepisszeg,
Vagy Moinát tapsolja ki,
Hogy lássák: ő is valaki.

18

Bűvös világ! A jog barátja,
Fonvizin ott fényeskedett,
Ki mester-tollát gúnyba mártja;
Szemes Knyazsnyin ott kap nevet;
Ott könny s taps szívből jött adója
Ozerov s ifjú Szemjonova
Megosztható jutalma lett;
Katyenyin új fényt ott vetett
Corneille felséges szellemére;
Csípős, hangos Sahovszkoj ott
Sok víg művel mulattatott,
Didelot babért szerzett nevére;
Ott, ott, a színfalak megett
Töltöttem ifjú éveket.

19

Istennőim! Éltek? De merre?
Bús hangom hozzátok hatott?
Más lányraj jött a régi helyre,
Mely bájban nem pótolhatott?
A kart meghallom újra? Szól-e?
Meglátom, orosz Terpsichore,
Lélek-sugallta röptödet?
Vagy nem lel ismerősöket
Unt színpadon bágyadt szemem már,
S kiábrándult lornyetten át
Más, idegen világba lát,
S a lelkem élvezetre sem vár,
Csak szótlanul ásítozom,
S a múlt időn gondolkozom?

20

Telt ház. A páholyok ragyognak,
A földszint népe forr s lobog,
Fenn tapssal sürgetnek s dobognak,
A függöny gördül már, suhog.
Nagy nympha-raj kíséretében
Isztominánk ott áll középen,
Ragyog s lebeg a könnyü test,
Hegedűszót les, légiest.
A padlót most fél lábbal érve,
Másikkal lassan kört jelez,
Majd szökken, száll és lengedez
- Aeolus szája fújt pihére? -,
Most megperdül s forog tovább,
S lábhoz lendül a fürge láb.

21

Taps csattan. Jön hősünk alakja,
Két széksor közt, sok lábon át,
Látcső mögül sandít s kutatja
Nem-ismert hölgyek páholyát;
A felső sort is látcsövezte,
S nem volt egy fejdísz vagy fejecske,
Amelyben kedve telhetett;
Több férfinak köszöngetett,
Szórakozott és lusta szemmel
Megnézte most a színpadot,
Majd elfordult s ásítgatott:
"Ki kell cserélni. Türelemmel
Bírtam ki eddig. Rossz balett.
Unom, Didelot is szürke lett."

22

Ugrál még ördöggel vegyülve
Sok Ámor- és sárkány-alak;
Feljárónál bundára dűlve
Fáradt lakájok alszanak;
Tart még a lábak tombolása,
Taps, krákogás, fütty, orr fuvása,
Benn s künn még lámpák száza vet
Körös-körül fény-íveket;
Borzong a ló, a hámot unja,
S a lábával havat kapál,
Gazdát szidó kocsisraj áll
Tűznél, kezét csapkodva, fújva:
S Anyegin már indul háza.
Még át akart öltözni ma.

23

Leírjam-e apróra, híven
A nagymagányú kis szobát,
Hol példás, ifjú Jevgenyijem
Naponta többször vált ruhát?
Divatszeszélynek ami tárgyat
A díszműves London kinálhat
S a Baltin át hozzánk elért
Cserébe fáért s faggyuért:
Amit mohó ízlés a szemnek
Párizsban alkot és teremt,
Választékost vagy szertelent,
Új pompának s új kényelemnek:
Tizennyolc éves bölcsem ott
Díszül mindent felhalmozott.

24

Sztambul borostyánkő pipái,
Bronz s porcelán az asztalon,
Finomkodók illat-csodái:
Kristályüveg-sokadalom,
Reszelőcskék, fésűk tömeggel,
Ollók tőrvégű s görbe heggyel,
Harminc kefét látsz szerteszét,
Sőt: fogkefét s körömkefét.
Mellesleg: Rousseau Grimmet érte
Megrója s meg nem érti őt,
Hogy szépszavú különc előtt,
Előtte körmeit kefélte;
A jog s szabadság őre itt
Jogtalanul helytelenit.

25

Derék embernek nem hibája,
Ha körmöt szépít s tisztogat.
A korral mért szállnánk vitába?
Zsarnokká nő minden divat.
Mint Csaadajev - nagy ideálja -,
Hősünk is fél: irígy birálja.
S ezért pedánsul öltözik,
Mondhatjuk: piperkőcködik.
Jó három órát veszt a napja,
Amíg az öltözőben ül,
S ha tükre mellől kikerül:
A csélcsap Venus szép alakja,
Kin maszk van s férfiöltözet
S álarcosbálba érkezett.

26

Piperkőc-ízlést emlitettem,
S az olvasó kíváncsi lett,
Értő szemeknek részletekben
Leírnám, hogy készülgetett;
S bár ez merészség s gondot adna,
A részletrajz el nem maradna;
De nyelvünkben nincs pantalon,
Frac és gilet meg egy halom;
S én nyelvem, mely szegény magában,
Előttetek beismerem,
Idegen szókkal keverem
- Tán túlsággal -, bár hajdanában
Forgattam szótárt, mely tanit:
A nagy Akadémiait.

27

De most nem erről kell beszélnünk:
Siessünk, vár a bálterem,
Anyeginunkat kell elérnünk,
Ott száguld gyors fiákeren,
Házak felé az esthomályba,
Az álmos utca két sorára
Kocsik páros lámpája vet
Derűsen ömlő fényeket
S szivárványt sző az út havára;
Ott pompás épület ragyog,
Körüle mécsláng-csillagok;
Árnyak vetődnek ablakára,
S előre-hátra lengenek
Dandys profilok, nőfejek.

28

De hősünk most beér a hallba,
A portásnak intést se szán,
A márványlépcsőkön nyilallva
Felszáguld, igazít haján
S belép: nyüzsgés a bálteremben,
A zene szól, de csendesebben,
Mazurkát lejt a nagy tömeg;
Zsúfoltság van, zsivaj s meleg;
Testőrsarkantyúk csengve pengnek,
Bájos kis lábak lejtenek,
Bűvölt, heves tekintetek
Kísérik ott, amerre lengnek,
S mit sok féltékeny dáma súg,
Zenébe fúl. A szála zúg.

29

A vígság s vágy korát elérve
Engem vadul vonzott a bál,
Vallomásra s levélcserére
Jobb helyet senki sem talál.
Jaj, tisztelt férjek! azt ajánlom,
Őrködjetek fürgén a bálon,
Szavamra jól figyeljetek,
Mert jó lélekkel intelek.
Tinektek is, kedves mamuskák,
Ilyen tanácsot adhatok:
Lornyetten át vigyázzatok!
Különben, isten ments, a fruskák...
S ha ezt írom, azért teszem,
Mert én már rég nem vétkezem.

30

Sok jó időm veszett el, évek,
Sokféle kedvtelés során!
S ha erkölcsöm nem sínylené meg,
A bál ma is bűvölne tán.
Ma is vonz még a fiatalság,
Tolongás, fény, jókedv, szilajság,
Leleménnyel költött ruha,
Szép láb: csakhogy szerencse, ha
Három pár formást lelsz hazámban.
Ó, jaj, be drága volt nekem
Két kis láb! nem feledhetem.
Most itt, lehűtő, bús magányban
Álmomba bájuk visszatér,
S szívemben megzajdul a vér.

31

Mikor s melyik vadon-vidéken
Felejted el majd, esztelen?
Hol vagy ma, kis láb? Zsenge réten,
Virágokon jársz nesztelen?
Bájad kelet becézte lágyan,
Észak bús és sivár havában
Nyomot te nem hagytál soha,
Szeretted pompás és puha
Szőnyegeid simogatását,
Érted lelkem rég elfeledt
Hírszomjat és dicséretet,
Száműzést, szülőföld varázsát!
Eltűnt a boldogság kora,
Mint réten talpad kis nyoma.

32

Barátaim, Diana keble
És Flora arca szép nagyon,
De táncos Terpsichore lenge
Lábát jobban csodálhatom:
A szemnek, mely utána réved,
A kis láb több gyönyört igérget,
Tündér-szépséggel elragad
S makacs rajjal ver vágyakat.
Szeretem, Elvinám, a lábad,
Ha asztal-abrosz rejti lenn,
Ha tavaszi füvön pihen,
Ha rád kandalló hője árad,
Ha tükrös parketten tipeg
Vagy tenger gránitján remeg.

33

Kelő vihar játszott az árral,
Irigyeltem a sok habot,
Mely szerelmes, szélvert sorával
Kis lábához borulhatott!
Hogy égtem: hullámmal szaladni
S a drága lábra csókot adni!
Soha ily gyötrött-szomjasan
Az ifjú láz óráiban
Csókolni nem vágytam lihegve
Ifjú Armida-ajkakat,
Rózsásra gyulladt arcokat,
Keblet, mely csókot vár epedve;
Nem, láz még így nem égetett
S meg nem gyötörte lelkemet!

34

De más idő is jár eszemben:
Ha néha visszaálmodom,
Egy boldog kengyel van kezemben,
S a drága kis lábat fogom;
A képzelet fellobban újra,
A hervadó szívben kigyúlva
Még tűz fut át a véremen:
Ismét sóvárgás, szerelem...
Elég már, csacska lant! nem illet
Himnusz sok rátartit, kevélyt,
Nem érdemelnek szenvedélyt,
Sem verset, melyet bájuk ihlet;
Szemfényvesztők, s a szem s a szó
S a lábacskájuk is csaló.

35

S Anyegin? Álmos, nyűtt a báltól,
Most indul, hívja vánkosa.
Ébred s mozdul a dob szavától
Pétervár munkás városa.
A boltost, árust várja dolga,
A bérkocsis kihajt a sorba,
Egy ohti asszony visz tejet,
Friss hó ropog, hol elsiet.
Reggel zajától zsong a város,
A táblák nyílnak, száll a füst,
A színe halványkék s ezüst,
A német pék, az akkurátos,
Papírcsákós, többször nyitott
Tolós vazisztasz-ablakot.

36

De bálzsivajtól elgyötörten,
Éjjellé váltva nappalát,
Álom ringatja boldog ölben
A pompa s élvezet fiát.
És délfelé új napra kelve
Kész reggelig megint a terve:
Mindig egyforma tarkaság,
A holnap s tegnap összevág.
De boldog-e legszebb korában
Ő, kit még semmi sem kötött,
Sok tündöklő siker között,
Mindennap égő mámorában?
Vajon egészség, akarat
Sok mulatás közt ép maradt?

37

Nem: már kihült s pihenni vágyik,
Megunta a világ zaját,
A nők sem bűvölték sokáig,
Udvarlásban már célt se lát;
Fárasztja hűtlenség, csalárdság,
Untatja már barát, barátság,
Aztán meg nem mindig lehet
Nyakalni jó pezsgőlevet
Pástétomra, beefsteakére,
Élcelni szikrázón, vigan,
Mikor fejszaggatása van;
S bár könnyen meglobbant a vére,
Izgalmat már affér sem ad,
Sem kard s golyó - hűvös marad.

38

Beteg, nagy baj; tudósa lesz-e,
Ki kóros titkot felfedez?
Az angol nyelv spleen-nek nevezte.
Orosz nyelvünkben handra ez;
Megszállta s ő csak várta: nőjön,
Ám arra, hogy szívébe lőjön,
Hála isten, sor nem került,
De mindennel szemben kihült,
Mint Childe Haroldot, zord tekintet
Jellemzi társaságban őt,
Boston vagy hír, mit pletyka szőtt,
Ravasz sóhaj, szép szem, mely intett -
Meg sem hatotta semmi sem,
Komoran járt s közömbösen.

39,40,41

...............................
...............................

42

Előbb, sok kényes női nagyság,
Hátat tinektek forditott,
Az a magas tónus manapság
Unalmas és elkoptatott.
Bár van, ki szócsatára késztet
És Benthamet meg Say-t idézget,
De mit maguk közt mondanak,
Bosszantóan naiv szavak.
Aztán minden hölgy oly hibátlan,
Pontos, fenséges és nemes,
Értelmes, jámbor s istenes,
Óvakodó és makulátlan,
Hogy már közelbe jutni kín;
Elég, ha látod, s itt a spleen.

43

Sok titkos útú, ifju hölgyem,
Kik néha késő esteken
Szálltok merész fiáker-ölben
Pétervári kövezeten,
Ti sem kaptok már hírt se róla,
A vad gyönyör cserbenhagyója
Otthon maradt, ajtót bezárt,
Ásítozott, ihletre várt,
S tollat fogott: de hát utálja
A szívós munkát, nem fakadt
Egyetlen szó a toll alatt,
S nem lett a büszke céh csodája,
Melyet nem bírálgathatok,
Mert benne én is tag vagyok.

44

A tétlenség megint elérte,
Üres volt mondhatatlanul,
S leült azzal - dicsérjük érte -,
Hogy más észtől: könyvből tanul.
Polcát megrakja nagy halommal
S olvas, de hát nem nagy haszonnal:
Ez untató könyv, az csaló,
Ez itt gaz, abban nincs való;
Előítélet szülte őket,
Mi bennük régi, már avult,
S fecseg az új is, mint a mult.
S otthagyta egy nap, mint a nőket,
Por lepte polcát, könyveit,
S ő rájuk gyász-selymet terit.

45

Akkortájt én is elvetettem
A hívságos világ nyügét,
S barátja lettem: megszerettem
Jevgenyijünk természetét;
Tetszett nekem különc-világa,
Természetes fantasztasága
S az éles ész, mely rég kihült,
Komor volt ő, s én ingerült,
Beleuntunk a szenvedélybe,
Az élet jól elbánt velünk,
Szívünkben csak hamut lelünk,
Rossz lelkek s vak Fortuna mérge
Sandítgatott felé s felém
Már életünknek reggelén.

46

Ki élt s gondolkozott, az embert
Lelkében mélyen megveti;
Ki érezett, azt multja felvert
Kísértete kerülgeti,
Nem rabja többé bűvöletnek:
Bűnbánatnak s emlékezetnek
Kígyója marja szüntelen.
S ez néha nem érdektelen
Fűszert vegyít a párbeszédbe.
Előbb a hang furcsán hatott,
De aztán hozzászoktatott
Jevgenyij gúnyja és epéje,
Megszoktam mérgeit hamar,
S a tréfát, akkor is, ha mar.

47

Hányszor tanúnk a nyári éjjel,
Mikor Névánk felett dereng
Világos, áttetsző egével,
S üvegszín hab, mely lengve reng.
Lunának nem ringatja fényét,
S mi múlt idők édes regényét,
Szerelmét éljük át megint,
A régi érzés meglegyint,
S a dús, áldott fuvalmu éjben
Ittas szívünk szótlan marad!
Mint rab, kit álma elragad
S zöld erdőket lát börtönében,
Álmodva úgy lebegtük át
A zsenge ifjúság korát.

48

A part gránitfalára dűlve
Multsirató szívvel pihent
Jevgenyij búsan elmerülve -
Volt már költő, ki írt ilyent.
Csend van. Csak egy-egy éji strázsa
Kiált, ha őr-jelt küld a társa;
Kocsizörgés száll messziről
A Milljonnaja út felől;
Megcsobbanó lapátu csónak
Lebeg szendergő, halk vizen;
Távolból kürtszó fog sziven
S jó hangja egy dalolgatónak.
De éjben van báj édesebb:
Torquato ottavája szebb.

49

Ó, Adriám és Brenta tája!
Meglátlak-e, csodás habok?
Dalolva hív a tenger árja,
S én ismét oly lelkes vagyok!
Phoebus-fiaknak szent e dallam,
A büszke albioni dalban
Rokon lélekre leltem én.
Olaszhon arany éjjelén,
A vágy játékos mámorában
Velencei szép lány karolt,
Hol csacska volt, hol néma volt,
Lebegve titkos gondolában -
S ajkáról vette ajkam át
Amor s Petrarca szép szavát.

50

Várlak, szabadság drága napja!
Jössz-e? Mikor jössz? - kérdezem.
A parton kószálok kutatva
S vitorlásoknak int kezem.
Szabad hullám-útján az árnak,
Hol hab s vihar veszélye várnak,
Mikor futok távolba már?
Ideje itt hagynom sivár,
Ellenséges vizem s világom.
S elérve dél kék tengerét,
Meglátni Afrikám egét,
S bánkódni zord orosz hazámon,
Hol szívem sajgott, szeretett,
Hol eltemettem szívemet.

51

Anyegin indult volna végre
Megjárni külföldet velem.
De közbeszólt a sors: sok évre
Elválasztott nagy hirtelen.
Meghalt az apja. S jött a gondja,
Uzsorás-had tört rá tolongva.
Mindenki belátás szerint
Dönt, hogyha baj van: Anyegint
Jobb sors nem csalta, nem kivánta
S a per gyűlöltebb, mint a gond:
Az apjától rászállt vagyont
Átadta s vesztét meg se bánta,
Vagy tán érezte messziről,
Hogy vén nagybátyja is kidől.

52

S valóban hír futott kezéhez,
A gazdatisztje írt neki:
Nagybátyja gyengül, rosszat érez
És búcsúzásra kéreti.
Hamar tisztába jött a szóval,
S száguldott váltott postatóval,
De unta jó előre már
A helyzetet, mely rája vár:
A sóhajt és hazug meséket,
S hogy majd jussáért bút mimel
(Regényem ezzel kezdtem el);
S megérkezett, de lám, lekésett:
Kinyujtóztatták már. Lerótt
A földnek minden bús adót.

53

Csapatba gyűlt ki sok cseléde
És megtöltötte udvarát,
Jött temetések kandi népe,
Jött ellenség és jó barát.
A sír mellől torhoz siettek,
Papok, vendégek ittak-ettek,
S a raj nagy képpel szétoszolt,
Mint kiknek fontos dolga volt.
Így lett hősöm vidék lakója,
Szeszgyár, víz, erdő s föld ura -
S ki rendetlen volt és fura
S a pénz híres pocsékolója,
Örült, hogy most új útra tért
S valami cél-féléhez ért.

54

Nagy, hallgató erdők varázsa,
Hűvös homályú tölgyvadon,
Patakhabok halk csobbanása
Új volt az első két napon.
Harmadnap már a táj s a berke
S a domb s mező nem érdekelte;
Aztán untatta rémesen;
Aztán meglátta élesen,
Hogy a faluját is csak unja,
Bár nincs körút, palota-sor,
Bál, kártyajáték, verscsokor;
Itt is csak les rá mélabúja,
Mely mint árnyék kíséri rég,
Vagy mint hűséges feleség.

55

Mindig békés életre vágyom,
Falunkban áldott csend fogad,
Rejtett helyen termőbb az álom
S a lant is zengőbb hangot ad.
Kószálok tétlen nyugalomban
Tó néma tükrén csónakomban,
Törvényem far niente lett.
Öröm s szabadság integet,
S köszönti minden ébredésem,
Többet alszom, mint olvasok,
Hiú hírnéven nem kapok.
Hát régen nem semmittevésben,
Rejtőzve töltöttem napom,
Legboldogítóbb korszakom?

56

Tied vagyok, szabad világom,
Szerelem, rét, virágözön!
Mindig megörvendek, ha látom,
Hogy hősömtől különbözöm;
Különben gúnyos olvasónak
Vagy körmönfont rágalmazónak
- S ez kiadó-csel is lehet -
Eszébe jutna: összevet
Hősömmel, önző célt követve,
Magam-portréja, hirdeti,
Mint büszke Byron hősei.
Mintha nekünk nem is lehetne
Mást megrajzolni, csak magunk,
S mindig csak önportrét adunk.

57

Igaz: álommal, szerelemmel
Minden poéta-szív rokon,
És én is csüggtem ifju szemmel
Bűbájos, édes arcokon,
Őrzött lelkem sok drága képet;
Majd Múzsa-szóra mind feléledt,
S verssé fonódott egynehány,
És hősnőm lett a hegyi lány
S a Szalgir-part két női rabja.
De ti titkát nem értitek,
Barátaim, s azt kérditek:
"Ki volt a versed nőalakja?
A sok szép féltékeny közül
Dalodnak, mondd, melyik örül?

58

Ki szerzett szép szemmel jutalmat
Merengő versedért neked?
Kitől jött mámoros sugallat?
Kit istenitett éneked?"
Senkit sem, istenemre mondom!
Én esztelen szerelmi gondon
Öröm nélkül vergődtem át.
Boldog, ki szíve nagy baját
Tüzes versben kizenditette,
Fokozta szent révületét.
S csitítva kínját és hevét,
Petrarca nyomdokát követte,
S dicsőség fénye gyúlt nevén;
Némán s bután szerettem én.

59

Elmúlt. A Múzsa jött helyette,
S világosult sötét eszem.
Szabad vagyok, s eszmét követve
Megint rímmel szövetkezem;
Írok, de már nem búba-veszve;
Tollam nem rajzol tévedezve
Be nem végzett versek felett
Kis női lábat, lányfejet.
Hamuból lobbanást ki várna?
Van búm, de nincs könnyem soha,
S lelkemben a vihar nyoma
Végképp eltűnik nemsokára,
S elkezdhetem regényemet,
S írok huszonöt éneket.

60

Átgondoltam tervét egészen,
Találtam hősömnek nevet,
S már itt is van, leírva, készen
Az első regényfejezet.
Át is néztem bírálva nyomban,
Ellentmondás egész halom van,
De én jogtisztelő vagyok,
S a cenzúrának is hagyok;
Munkám gyümölcsét átadom ma,
Sajtó, bíráld tetszés szerint,
Menj, újszülött, a Néva int,
Menj Néva-parti városomba,
S mert vád kísér magasztalást,
Hozz félreértést, gáncsolást.
sayuri, 2013. október 06. vasárnap, 17:03
Címkék: Szegény Monsieur, Elcsapták Monsieurt, Búcsúzva Valét, Adam Smith-szel, Melyet Naso, Vagy Moinát,
Kommentek
Facebookon kaptam
Köszönöm szépen Drága Évikém ! Viszont kívánom igaz szeretettel . Puszillak .
eva6, 2019. június 25. kedd, 14:53
Facebookon kaptam
Drága Évike! Hangulatos Vidám szép napot kívánok neked szeretettel puszillak drága
eva6, 2019. június 25. kedd, 14:48
Facebookon kaptam
Szervusz Kedves Évi !
Köszönöm szépen .
Jó éjszakát , édes álmokat kívánok szeretettel !
Puszillak
"Ahol szeretnek , ott vagy otthon .
Az ember igazi hazája a szeretetben van .
Minden más helyen számkivetett ."...

Müller Péter
eva6, 2019. június 24. hétfő, 21:06
Facebookon kaptam
Szeretettel köszöntelek kedves! " Minden másodpercben új élet kezdődik számunkra. Menjünk elébe, örömmel üdvözöljük . Ki kell tartanunk akár akarunk , akár nem , és jobb ha előre tekintünk nem pedig hátra " Kellemes estét kívánok!
eva6, 2019. június 24. hétfő, 20:02
Facebookon kaptam
Szia drága Barátnőm! Szép hetet kívánok neked,sok szeretettel!
eva6, 2019. június 24. hétfő, 16:46
Ani barátnőmtől a facebookon
Köszönöm szépen drága Éva!
Kellemes új hetet, szép nyári napokat kívánok sok-sok szeretettel!
eva6, 2019. június 24. hétfő, 16:44
Útravaló – 2019. június 23., úrnapja
Mint egy jól felépített filmsorozat, olyanok a húsvéti időt követő vasárnapok: Szentlélek, Szentháromság, Krisztus teste és vére, Jézus Szíve. Fontos titkokra mutatnak rá, olyanokra, amelyeken bár évente ismétlődően gondolkodunk, újra és újra értetlenül állunk meg előttük.
Furcsának hathat, hogy titkokról beszél az Egyház, olyannak tűnik, mintha el akarna zárni valamit az emberek elől. A titok idegen szóval: misztérium. És a misztérium olyan
dolgot jelöl, amit csak fokozatosan lehet megérteni, Szent Pálnál pedig a ,,misztérium" szó magát Krisztust jelöli. És ez a nagy megoldás számunkra, akik kutatjuk az Isten titkait, akik naponta, hetente részt veszünk a szentmisén. A titok maga Krisztus. Egy személy, az élő Isten.
Tudjuk, hogy milyen is egy kapcsolat egy másik emberrel. Nem mindig egyszerű, és mindig maradnak meglepetések, titkok, amiket nem is gondolnánk a másikról. De amiken átsegít minket az, hogy a személy szimpatikus, szeretetre méltó, és sok jó élményünk van vele.
Így
maroka, 2019. június 24. hétfő, 12:01
Hét kezdő ima! Mennyei Szent Isten, gondviselő jó Atyám
Szent Isten, gondviselő jó Atyám
Ez új hét kezdetén kérlek vigyázz énreám.
Add hogy a gondok és próbák elkerüljenek,
Add hogy a munkáim, a terveim sikerüljenek.
Add hogy a borús napok ellenére
Szívembe öröm költözzön és béke.
Adj türelmet az emberekhez s a napokhoz,
És minden kihíváshoz mit ez új hét hoz.
Adj erőt és jó kedvet a hét minden napján,
Hogy végéhez érve dicsérjelek annak Vasárnapján!
Őrizz meg engem és az én szeretteimet
Azokat, akik szeretettel fogadnak engemet.
De őrizd meg kérlek minden ellenségemet,
Akik támadásaik által jellememben erősítenek.
Adj örömteli perceket, sikerekben gazdag órákat,
Hogy mindig örömmel végezhessem a munkámat.
Segíts, hogy megfeleljek a világi felsőbbségeknek
De legfőképpen neked, gondviselő Istenemnek.
Így áldj meg és tarts meg engem e hétnek kezdetén,
Hogy szívemben munkáljon a hit, szeretet és
koszegimarika, 2019. június 24. hétfő, 06:18
Képek, videók
szeretettel
eva6
2019. április 06. szombat, 06:05
Szeretettel
eva6
2018. november 24. szombat, 06:54
0 igaz szeretettel Otilia
lovaszmarika
2018. szeptember 16. vasárnap, 18:39
Sok szeretettel
csalogany13
2018. augusztus 23. csütörtök, 22:49
Sok szeretettel neked.jpg
vorosrozsa66
2018. július 11. szerda, 20:28
Szeretettel
borigit
2018. július 10. kedd, 13:59
Szeretettel Neked
sanci81
2018. július 09. hétfő, 16:49
Sok szeretettel Neked
vorosrozsa66
2018. július 02. hétfő, 20:24
szeretettel__udvozolle k_1
menusgabor
2018. június 29. péntek, 21:10
szeretettel_neked_en_s zer
vorosrozsa66
2018. június 21. csütörtök, 15:36
SZERETETTEL.
marikaszanto
2018. június 14. csütörtök, 12:35
Monsieur stabilo.jpg
sarkoziferencne
2008. március 10. hétfő, 09:52
Chaplin - Monsieur Verdou
finike
2007. augusztus 21. kedd, 21:14
Monsieur Ibrahim És A Kor
rambobby
2007. május 10. csütörtök, 08:01
Chaplin 04 - Monsieur Ver
rambobby
2007. február 26. hétfő, 21:51
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.