Belépés
2019. július 20. szombat | 29. hét | 201. nap | 03:47 | Illés
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Füle Lajos versei
FÜLE LAJOS VERSEI

"Füle Lajos nagy csodálója Isten világának. Az Ige által lángra gyújtott költészet az övé. Verseiből gyakran köszönt ránk a szépség, az áhítat és a belső csend, amelyben mindez megszólítja az embert. A családi élet örömei és gondjai is visszhangra találtak soraiban, de írjon bármiről is, végső soron mindenütt a megfeszített és feltámadott, Lelkével új életet adó Jézus Krisztus előtt hajt térdet a költő."

Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,

/Füle Lajos/



ADD ÚJRA!

Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!



Ahová mindig visszatérünk

Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök KERESZTED!



AKKOR JÖN EL

Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.



Bibliám

Ha fáradt vagyok - üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül - szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok - éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat - fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok - mennyei patikám.
Ha egyedül állok - barát vár benne rám!



AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT

Annyi itt a szomorú ember,
a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért
állok Elődbe, JÓ URAM.

Az angyalokkal ezt ígérted
a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek,
melegítsen át, mint a Nap,

az az öröm, mit JÉZUS által
adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban.
Ádvent van... Ismét eljön Ő!



Egy életen át folyton távolodnak


Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.

Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt...
Más illatokkal, színekkel telik meg

mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak...



Elindult a Fiú

Hogy betelt az idő, kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ az örökkévalóságból.
Múló év ezreken úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő cselédje, hű szolgája.

Váratlan érkezett egykor, karácsony este,
gyermek képében egy parányi, gyönge testbe',
s volt, ki sejtette már: e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi végül a Mindenséget.

"Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt!
Újra kínál kegyelmet meg erőt.
Életed a kezébe veszi Ő:
Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!"



Eljön az idő

Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.



EMBEREK JÉZUS NÉLKÜL

Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Vonja őket hiú reménység,
ott születik, s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:
szeretetre éhes a lelkük.
Vágyat esznek, és álmot isznak,
és meghalnak egy őszi estén.
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Az életed megáldott élet,
nem vagy pedig különb te náluk.
Mért hogy nekik rongyos a szívük,
és szennyes a lelki ruhájuk?
Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK
zokogva sír mind, mind elestén...!
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!



Éjszaka a Gecsemánéban

Éjszaka van... a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.

Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.

Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberért?
Júdásokért, írástudókért?

Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és - megöli a prófétákat?

Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?

Le kell-e tenni?... Messze néz,
s elődereng ködből a távol;
Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.

Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog...
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.

Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte harctér lesz a föld,
s a porban milliók hörögnek.

Közéjük roskad... vége már,
eldőlt a harc a szíve készen.
Ott áll a keserű pohár
ég, föld között, Isten kezében.

,,Atyám, legyen, ha akarod!
Tied a terv s szívemnek vére."
- Júdás most indul el talán.
Jézus megy a kereszt elébe.

Elcsöndesül az éjszaka,
lenn bűnben álmodik a város...
alszik Jakab, Péter és János.



ÉS AZ ÁRA?

Építkezni! Nagy a láz,
fényes otthon, cifra ház,
minden ponton új elem,
nőttön nő a kényelem...
És az ára?

Nagy telek vár, jó víkend,
fóliázott konyhakert.
Díszkerítés is telik
minden hétvég ott telik...
És az ára?

Ékesít az iskola,
a második diploma,
doktorátus... Ennyi kell!
Testhez áll a sok siker.
És az ára?

Gürcölsz, egyre többre mégysz,
mindíg jobban kell a pénz,
váltig űz a "nem elég",
hajt az ifjabb nemzedék...
És az ára?

Mindezeknek élve, mondd,
bölcs voltál-e vagy bolond?
Ballagván a vég felé
nem a lelked ára-é,
mit elértél?

Közben hányszor szólt az ÚR!
Mennyi Ige porba hullt!
Mit viszel s mi lesz veled,
ha elkérik lelkedet
még az éjjel?




Fájt már neked a bűn?

Fájt már neked a bűn?
Jobban mint a fogad,
gyomrod vagy derekad?
S akadt már orvosod?
Vagy átmenetileg
segített rajta csak
pár ismert háziszer:
önigazság-tapasz,
felejtés-pirula,
hazugság cseppjei?

De meddig? S mit csinálsz,
ha egyszer újra fáj
s jobban mint valaha?
Mert krónikus a baj,
és fájni fog a bűn,
jobban, mint a fogad,
gyomrod vagy derekad.



Feltámadott!

Húsvéti reggel
tavaszi kedvvel
zeng a berekben:
Feltámadott!

Egei kéklik,
szelei végig -
zúgják az erdőn:
Feltámadott!

Dongói dongják,
méhei zsongják,
kórusban mondják:
Feltámadott!

Lepkéi írják,
bimbói nyílják,
fűből virítják:
Feltámadott!

Égi madárkák
dalolva szántják
az új barázdát:
Feltámadott!

Tavasz van íme,
hatalmas ige
zuhog a szívre;
Feltámadott!



Futás


Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...




GYŰRŰ

Gyűrű: családi kör.
életkeret, tükör,
a szívnek foglalat,
tolvaj előtt - lakat.
Egyszerű és csodás
titok és vallomás,
tavasz és szerelem,
múlt és történelem,
meg-nem-szűnő varázs,
nagy, nagy megáldatás.



Ha csendben lennél

Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál- a földi zaj helyett -
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!








Ha ezt megérted

Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.





A HAMU TANíTÁSA


A hamut néztem reggel odalent
a nagy kosárban, míg pihent puhán,
s szürke elomló halmai felett
megéreztem egy nagy kérdőjelet.

A nagy kosárban benne hallgatott
a fű, a fa, az erdő élete,
és kijelentést hordozott a csend,
hogy hivatásának mind megfelelt.

S míg a kapuban a kosár hamu
útjára készült némán, boldogan,
hogy valahol egy csendes nyughelyen
a földbe térjen s humusszá legyen,

úgy éreztem, hogy láthatatlanul
körülállják a boldog kis szobák,
körülállják a dermedt emberek,
s megköszönik, hogy otthonuk meleg.

Ott álltam én is a kapu alatt,
és megáldottam én is a hamut,
és megköszöntem a kérdőjelet,
melyet szívembe ISTEN így vetett:

"El tudsz-e égni lassan másokért,
mint egy darab fa, hogyha tűzbe vet
dermesztő télben egyszer a kezem?
Szolgálsz-e zokszó nélkül s nesztelen?

Akarsz-e égni szent oltáromon
névtelenül, mint egy a sok közül,
ha életedből csak hamu marad?
Feláldozod-e így is magadat?"

A hamut néztem, s néztem a szívem.
- Árnyékok jártak a kapu alatt -
Én erre képes nem leszek soha,
de JÉZUS él, és áll a Golgota!

És éreztem, hogy Ő a felelet,
és éreztem, hogy benne az i g e n.
Az ISTEN LELKE távlatot nyitott,
ott állt kibontva, ott várt a titok,

hogy végtelen nagy szoba a világ,
s hideg van benne sokszor, vad hideg,
de lángra gyújtott életek dalolnak
az áldozatról, és övék a holnap.





Imádságok

Tudják, kik az Urat imádják:
nincs meg-nem-hallgatott imádság,
csak nem teljesített kérés, ha
az válhat a javunkra néha.
Színe előtt jó, ha így állunk,
mindent jobban tud Ő minálunk,
s ha úgy áld, hogy nem teljesíti
imánk - nem kell miatta sírni.



ISMÉT KERES

Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bensőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban...
Ott ránk talál
ismét és végérvényesen.



Júdás

Harminc ezüst... Az üdvösség ára,
s egy csók a nyugta érte,
mikor felér az Olajfák hegyére,
halálos csók a Mester homlokára.

Harminc ezüst! Ez fogható s temérdek!
Bolond, ki más csodát vár.
Igaz, hogy látta feltámadni Lázárt
s tenger csodát még, ám vak most az érdek.

Harminc ezüst! Ez észbontó varázslat!
Felujjong régi énje,
vad indulókat zeng a pénz zenéje:
megveheti a világot magának!

Meg is veszi, megy már... De lesben áll,
prédát kutat az éjben,
csontos kezében hurkoló kötéllel
- harminc ezüstért - a konok Halál.



Karácsony

Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnőtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tőle valamit.
Karácsony vagy fenyőünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz őérte és őáltala
csendül fel az ember dallama.
Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Őbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Őneki örül.
S Ővele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsős, töviskoronás.



Karácsonyi könyörgés

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!



Karácsony közeledtén

Karácsony közeledtén
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a teremni-vágyás
meggazdagító kényszere.

Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,
csak íme, e gyümölcsöző vágy,
e mindenkinek jót kívánó,
öröm-sarjasztó akarás.

Karácsony örök Gyermeke,
eljött és jövendő Messiásunk!
Ó add, hogy adni tudjak,
Hogy életemnek értelme legyen!



Kinek csillaga van

Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,


öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!



KÖNYÖRGÉS

Ha néha eltakar is
előlem ördög-árnyék,
segíts sietve menni
Eléd egy fénysugárért!

Hogyha szemembe esnék
porszemnek a hiúság,
láttasd, hogy talmi kincsnél
többet ér a fiúság!

Mikor konok magamban
hang nélkül sír a LÉLEK,
vedd el gonosz varázsát
a kárnak és szemétnek!

Pislogó gyertyabél kér,
megtöredezett nádszál:
Ne olts, ne törj el, JÉZUS,
a magadénak lássál!



Köszönöm a meleg szobát

Köszönöm a meleg szobát,
Köszönöm ezt az estebédet,
A feleségem mosolyát,
S amit meleg szívvel elém tett.

Az óra tik-takos szavát,
Köszönöm a nyugtató csendet,
S azt is, hogy egy-egy jóbarát
Otthonunkba néha becsenget.

Köszönöm a munkámat is,
Fáradásom és pihenésem,
S hogy a kegyelem árja visz
Örömön át és szenvedésen.

Köszönöm az énekeket,
Jövő-menő áldott Igéket,
S azt is, hogy egy-egy vers felett
Melengetőn nyugszik a Lélek.

Köszönöm, hogy zengő tavasz
Siet felénk ezer virággal,
Köszönöm, hogy Te itt maradsz
Velünk, Uram, tavaszban, nyárban.





LÁTNI

Látni... Van ennél nagyszerűbb?
Látni: hogy zsendül kinn a fű,
látni: hogy árad fönn a fény
bimbók, faágak erdején!

Csodálni nyíló, kék eget,
Rügyet, virágot, életet.
Látni a mindig új csodát:
anyát gyerekkar hogy fon át,
fénylő szemet, mely elbűvöl
s tükröz... Van ennél szebb tükör?

Látni iramló, gyors utat,
hol testet ölt a mozdulat,
az élet örök ritmusát:
rigót hogy himbál gyönge nád,
vetést hogy fésül könnyű szél,
árnyat hogy nyújt az erdőszél.

Látni, ha nő az esthomály,
Lámpát hogy gyújt a fénybogár.
S mikor a csend már érni kezd,
látni ,,az égi gálaest"
tündöklő csillag szépeit,
amíg szemünk úgy megtelik,
hogy több nem is fér már bele,
lezárul fáradt fedele.

S hunyt szemmel látni meg olyat,
amit nyitott szem nem mutat,
amit öt érzék elszalaszt,
mit nem mutathat meg csak AZ,
AKI teremtett és teremt
közel valót és végtelent,
harmóniát és színeket,
látó szemet és szíveket:
meglátni ŐT, megsejteni,
s NEVÉT csodálva ejteni!



A magvető Isten

Szállnak évezredek
s az Isten egyre vet,
hibátlan életet
Ige-magból, mert szeret vetni,
megáldani, szeret szeretni.

Vet az útfélre is,
köves talajba is,
még tövis-fölverte földbe,
s termő szívekbe is.
Bőven vet, s többször is.

A mag, a mag mind csíraképes.
Ki hát a vétkes,
ha sokszor semmi lesz
az áldott Igemag?

Jaj annak, akiben
csírát nevel, s kihal,
aki adós marad
a harminc-annyival!



A megbocsátás

A megbocsátás mindig boldogít.
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott
az I S T E N.



A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM

A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.
Tudja - miközben szenvedi -:
megbűnhődik végül a gazság,
de ISTEN ítéletei
az értelmünket meghaladják.



Menedékem: az örök élet!


Múló időm, Uram Teremtőm,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,

mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!



MÉLTÓ SZENVEDÉLY

Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre...






Mit üzen az életem?

Mind gyakrabban kérdezem:
Mit üzen az életem másnak?
Minek voltam itt?
Életem elfolyt éveit mire tékozoltam el?
Mit bízott rám MESTEREM?
Bűnbánattal kérdezem:
Mit üzen az életem?
Hirdette mit Tőle vett,
hogy az ISTEN SZERETET?
Üzente,hogy az a Vér megtisztít a KRISZTUSÉRT,
minden embert aki hozzá viszi bűneit ?
Mutatta a Golgotát?
Hirdette,hogy van tovább,hogy van Út a Menybe fel?
Mit üzen az életem?



Ne félj!

Háromszázhatvanhat ‘Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszűnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell.
Csak hinni kell!



NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod,hogy lelki életed
örömhiányos,kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod,hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult,közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod,hogy egyházadban is
akad kór,s némely tanitás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod,hogy fáj e nép,e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt,bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni,sirni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.









Óh, karácsony

Óh, karácsony, kövér lakomák,
önámítások, szemfényvesztések
és hamis látszatok fényes ünnepe!
Mi egymásnak visszük az aranyat,
tömjént és mirhát, mert fáradtságosnak
tartjuk már az utat Betlehemig,
s a mennyei Gyermek lélekből lélekbe
sugárzó fénye helyett, csak aranyunk
tompa világa derengeti szomorú arcunk.
A minden földi jóval megrakott fák
alatt szegény, didergő lelkű emberek
ülnek. S a csillagszórós szobákban
nevetés közben is fáj a szív.
Óh, karácsony, csak egy picike
örömmagot vess a szívünkbe:
Megtartó született nekünk!



Ó REGGELEK

Ó reggelek, színig rakott
kosarai a kegyelemnek!
De jó, hogy jöttök, egyre jöttök
az éjszakák őserdejéből!
Tibennetek újul az ember,
hisz újrakezd harcolni, élni
naponta, míg elébe jöttök
világossággal, friss erővel,
meleg kenyérrel, új Igével.
Már az se fáj úgy, hogy a tegnap
eltékozolva néz utánam.
Hiszek a mában, újulásban,
s új életet kezdek-e hitben,
hisz -öltözködve napsugárba-
mosolygó arccal néz az ISTEN.



Pedagógus

Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s - bár tán nem érzi -
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
"LÉLEK SZOBRÁSZA":
PEDAGÓGUS?!



Pünkösd fényében

Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.



SÍRNI

Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.

Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.

De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.



A szépség

A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.

Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.

Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.

Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.

Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima.

de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.




SZILVESZTER

Múlik ez az év is, tűnik az álom...
Percig se marasztalom, vissza se kivánom,
Pedig lapozgatván feljegyzéseimben,
Azt mondja a naptár: javamra volt minden.

Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavajás, erőtlen,
De lehettem friss is, egészséges, boldog,
Hálára, örömre sokkal többször volt ok.

Ki szegény lett értem, kísért jóban, rosszban,
Szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
Fölfedve az élet és az elég titkát.

Leborulva mondom: URAM, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom, hazavárnak ott a végtelenben.



TE VAGY A CÉL

Békességed, mint a folyóvíz,
körülvesz és ölelve ringat.
TE vagy a Cél, TE vagy a partja
az álmaimnak.

TE jössz felém a holnapokban,
TE integetsz tűnt napjaimból,
Hozzád fogok elérni egyszer
a földi lét határain túl,

szegényen is gazdag reménnyel,
fáradtan is örömre frissen.
Lelkem kitör únt börtönéből,
hogy szüntelen ujjongja: ISTEN!







UNOKA-VALLATÓ

Értelme sincs talán még, meglehet,
hogy csendben veled beszélgetek.
Pedig, amíg formálnak ős csodák,
őrt áll nekik s neked a nagyapád,
s kérdezgeti a nagy Titoktudót:
milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód?
Miből szövi lényednek szövetét
szellem, anyag, test-föld és lélek-ég?
Áldás leszel? Szelíd dal, halk derű?
Katáng szemű vagy gesztenye szemű?
S milyen nemű? Fiú, lány? Mondd, ki hát?
Sudár fa, vagy lehajló kis virág?

Akármilyen s akárki is leszel,
de küldetést hozol... Hiszem... hiszem!



Utak és kapuk Máté 7,13-14.

Van széles út, van keskeny út, s magában
dönti el az ember, hogy merre indul:
tágas kapun vagy szoros kapun által,
nem tudva még, mi várja álmain túl.

a tágas kapun akár kocsit hajtva
roboghat át sok diadalmi jellel,
a szoros kapun a fejét lehajtva,
alázatosan fér csak be az ember.

a széles úton sokan menetelnek,
a keskeny úton csak kevesen járnak,
a széles úton vetélytársak mennek,
a keskeny úton inkább szolgatársak.

Gondold meg, ember, a kétféle véget:
a széles út a kárhozatba ér el,
a keskeny útnak vége örök élet,
mit az Úr Jézus szerzett drága vérrel.



ÚJ ESZTENDŐ HAJNALA VAN

Új esztendő hajnala van,
Hozzád jövök fényért, URAM.
Nem egyedül: hozom megint
színed elé szeretteim.

Megállok a kereszt alatt,
ott hallgatom áldó Szavad.
Rád bízom az életemet.
Szenteltessék meg a Neved!



Az Úr Jézus fái

Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nekik.

Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint





VILÁGíTÓ BOGÁR

Világító bogár,
picike fény az éjszakában,
te szürke semmiség!
Tudod-e, mennyit
mondott az életed nekem?

Nem baj, ha szürke,
kicsike, gyönge is az ember,
csak l á m p á s a legyen.
Csak mondjon valamit az élete
azoknak, kik az éjszakában
lehorgasztott fejjel vonulnak
a halál völgyei felé,
s nem olvassák fejük fölött rég
a csillagok üzenetét.
Nem néznek föl már,
csak lefelé a porba, sárba,
de ott valami fényt,
parányi csoda-fényt ha lelnek,
talán felnéznek újra majd
a magasság lelket betöltő
fényei felé.





Visszhang

Különös alkalom:
mikor nincs már szavam,
a csendet hallgatom,
a csendnek hangja van,
Úgy támad messziről,
úgy árad messzire,
a lélek csendfalán
visszhangzik - az Ige.
menusgabor, 2019. február 24. vasárnap, 20:30
Címkék: Füle Lajos, Jézus Krisztus, Bibliám Ha, Nincs JÉZUSUK, Istentelen Izráelért, Mennyi Ige,
Kommentek
Propagandafilm
Igazi propagandafilmet csináltatott magának a győri tankerület azt igazolandó, hogy miért vonja össze a Gulyás Lajos Kollégiumot a Kossuth Lajos Gimnáziummal. Ha százszor mondják el, hogy alacsony kihasználtságú, hogy üres szobák vannak benne, az attól még nem igaz. 2016 óta nem száznyolc a felvehető tanulók száma, hanem hatvannyolc, mert a kollégium tizenhét szobával bírt, egészen 2019. májusig, mert most újabb két szobát vettek el. Tehát tizenöt szoba van a diákok részére,
melyek négyágyasak, kivéve a kézilabdásoknak külön felújított két szobát. Azok három ágyasak.
A kollégiumban harminchat beiratkozott diák él, tanul, boldogul, akik a város mind az öt középiskolájába járnak, s nem a Kossuthba járnak a legnagyobb számban.
Hogy valójában miért akarják összevonni a két intézményt arra a riportban választ ugyan nem kapunk, csak találgathatunk. Hogy ezt a helyi képviselő testület miért támogatja az talány, hisz tizenkét éve ugyanők alapították. Az azóta eltelt években ez a kollégium mindent
azenujsagom, 2019. május 20. hétfő, 14:56
Tékozló fiak kórusa
TÉKOZLÓ FIAK KÓRUSA
- Anyák napjára -

Édesanyák!
Földbe vetett gabonamagvak,
életadók és elhalók,
áldozók és megáldozottak,
kik a halál kockázatával
vállalkoztok a szenvedésre,
hogy nőjön az élet vetése!

Hajnalokon fölserkenők,
nappalokon roskadozók,
éjszakákon virrasztó szentek,
egy életen át áldozók,
kik a Golgota útján mentek...
Legdrágább hűségesei
szeretetnek, megbocsátásnak,
leghősebb hősei a földnek!

Bocsássatok, bocsássatok meg!
Segítsetek kinőni végre
minden önzésből, törpeségből,
midőn pironkodó szavakkal,
fájó szívvel kiáltjuk égre:

JÉZUS KRISZTUS, könyörülj rajtunk!

Füle Lajos
kalmanpiroska, 2019. május 05. vasárnap, 18:18
Füle Lajos – Éjszaka a Gecsemánéban
Éjszaka van... a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.

Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.

Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberélt?
Júdásokért, írástudókért?

Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és - megöli a prófétákat?

Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?

Le kell-e tenni?... Messze néz,
s elődereng ködből a távol;
Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.

Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog...
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.

Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte
maroka, 2019. április 12. péntek, 19:51
Jékely Zoltán versei
JÉKELY ZOLTÁN VERSEI


Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. - Budapest, 1982. március 20.) magyar író, költő, műfordító, könyvtáros, Áprily Lajos fia. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Jékely Zoltán összegyűjtött versei





AZ ALKONYAT

Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület;
meghallhatod, ha nincsen is
menusgabor, 2019. március 25. hétfő, 20:00
Füle Lajos: TE, KI a fénynek sebességet adtál
TE, KI a fénynek sebességet adtál

TE, KI a fénynek
sebességet adtál,
szárnyat sugárnak,
szélnek, madaraknak,
óvd őket is, kik
szélvészként szaladnak
kocsijukon, a
bajtól...! Annyi lett már,
és annyi készül...
Ne hagyd senki vesztét!

Ne legyen átok
rajtunk a sebesség!

Füle Lajos
lilagondolatok, 2019. március 20. szerda, 09:48
Füle Lajos: Emberek Jézus nélkül
Emberek Jézus nélkül

Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Vonja őket hiú reménység,
ott születik, s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:
szeretetre éhes a lelkük.
Vágyat esznek, és álmot isznak,
és meghalnak egy őszi estén.
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Az életed megáldott élet,
nem vagy pedig különb te náluk.
Mért hogy nekik rongyos a szívük,
és szennyes a lelki ruhájuk?
Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK
zokogva sír mind, mind elestén...!
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Füle
lilagondolatok, 2019. március 19. kedd, 10:16
Füle Lajos: De jó is újrakezdeni
Füle Lajos: DE JÓ IS ÚJRAKEZDENI

De jó is újrakezdeni az életet, naponta hittel!
Mosolygó szívvel veszteni a tegnapot, mely rosszra vitt el,
S ahonnan meghozott a reggel.

A fáradság bilincseit a hajnalok vígan ledobják,
Pehelyként dobja föl a hit a holnapok kőszikla-gondját,
S zászlóit az imák kibontják.

Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.
De jó is hálát mondani, Érezni a kimondhatatlant, Éhet és szomjat oltani,
Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.

De jó is frissen menni bölcs, jó utakon, jó cél felé,
Míg szívünkben, mint a jó gyümölcs, új emberünk lassan megérik...
De jó így haladni - az égig!

,,Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!"
Zsoltárok 130:4

Jézus: ,, - Mert ez az
menusgabor, 2019. február 26. kedd, 19:45
Képek, videók
Füle Lajos
dandej
2015. szeptember 09. szerda, 20:14
Füle Lajos 1
taltos1
2015. július 03. péntek, 23:51
Füle Lajos Akkor jön el
sacimama
2014. február 19. szerda, 23:08
FÜLE LAJOS VERSE
szabonebabi
2013. május 06. hétfő, 12:12
Füle Lajos Feledni is.jpg
mester126mari
2012. október 15. hétfő, 08:34
Füle Lajos idézet.png
pacsakute
2012. szeptember 17. hétfő, 08:53
Füle Lajos Viharok.JPG
ile58
2009. január 15. csütörtök, 15:18
a belső csend.jpg
sz719eszter
2018. június 13. szerda, 14:22
A Csend Koldusai-A belső
lacyapu
2009. december 26. szombat, 17:29
Családi összejövetel
eva6
2018. április 10. kedd, 19:01
családias.jpg
sznejuci
2018. március 18. vasárnap, 15:31
Családi szeretet
dandej
2018. február 16. péntek, 16:53
0 ez is egy családi kép 0
lovaszmarika
2018. január 16. kedd, 21:53
Családi pihenő
sanci81
2018. január 09. kedd, 16:13
Családi kör 01.jpg
chillik
2017. október 27. péntek, 05:18
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.