Belépés
2019. szeptember 18. szerda | 38. hét | 261. nap | 03:26 | Diána
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szabó Lőrinc:A kimondhatatlan ......





A kimondhatatlan ......


A szíved majdnem megszakad ,

szólnál , de szavad elakad ,

szólnál , de görcs és fájdalom

fuldoklik föl a torkodon ,


oly mélyről , mintha lelkedet ,

a recsgő idegeket

húzná magával , úgy sajog

szád felé nema sóhajod .


S egyszerre oly gyönge leszel ,

hogy szárnyas szédülés ölel ,

fogaid közül valami

sírás , valami állati


nyöszörgés kínlódik elő ,

s azt hiszed : a következő

pillanat , mindent ami él ,

elfúj , mint pókhálót a szél .

Szabó Lőrinc









Várjuk az áldást

Várjuk az áldást bőven leszállni,
Mint harmatot sivatag vándora,
A kalapot nem vesszük le mégsem,
Szívünknek büszke mellünk csak kaloda.
Szent szeretetnek mézédes illatát
Örömmel fonja be éhező lelkünk.
Többet és többet! Kiáltunk mégis,
Mert viharként vágtatva felejtünk.
Szeretlek, suttogjuk őszinte imákban,
Hol bizonyságul átadnánk szívünk,
De mit ér ez a hamis világban,
Ha csalárd helyekre nyújtjuk kezünk!
Azt a kezet, mit tegnap még emeltünk,
Ma ellenségnek nyújtjuk oda,
Ám várjuk, hogy az esti áldomásra
Megérkezzen a Fenséges ámen szava!
Milyen jó, ha jó a jóság Atyja
S nem fordul szembe önnön magával,
De könnyen elfelejtjük, hogy Ő igaz,
Ő nem cserél jövőt a hasztalan mával.
Várjuk az áldást bőven leszállni,
Mint harmatot sivatag vándora,
Csak az a kalap, az nem kéne!
Büszke szívünket adjuk már oda!









Wass Alberet
2013-02-02 07:12:47, szombat

A völgyek vándora

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint...
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.









Tündérszerelem


Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,

fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,

sások éle összevagdalt,

bocsáss be, bocsáss be!"


"Ott a felhő puha ágya,

selyem holdfény borul rája,

ne gyere az én szobámba."

"Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,

kopár égen meddő szivemtől perzselődtem,

mégis fáztak a virágok,

bocsáss be, bocsáss be!"


"Ott a felhő puha ágya,

bársony holdfény borul rája,

ne gyere az én szobámba."

"Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,

fakó vízben merev-szemü halakat láttam,

s fáradt bivalyt bámulni a hídról,

bocsáss be, bocsáss be!"


"Legyél újra kezem árnya,

legyél újra szemem lángja,

ne gyere az én szobámba."


"Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,

bocsáss be, bocsáss be

/Weöres Sándor/










Őri István : Napfelkelte

Amikor felkel a Nap
És kinyitja álmos, nagy szemét,
Elégedetten ásít, forgolódik,
Mert újra itt a reggel, elmúlt a sötét.

Az Éj morogva elvonult,
Neki mára már bealkonyult.
De még egyszer visszaszól zsémbesen:
A nap alatt nekem miért nincs helyem?!










Összefogva

Néha nem tudod, merre van az utad,
néha a sors rád hosszú ujjal mutat,
de elég egy ember, ki melletted áll,
lehet a párod, vagy szimplán egy barát,
ki szótlanul úgy ölel, hogy már nem félsz,
aztán csak sóhajtasz, mert te sem beszélsz,
mert nem kell szó, csak a nyugtató érzés,
csak az, hogy élsz, csak ki és a belégzés.
Mindenki tudja, hogy együtt a könnyebb,
amikor két szemből folyik le könnycsepp,
amikor nemcsak vagy, hanem létezel,
az érzések dús halmából étkezel.
És gyenge lelked lassan erőre kap,
mikor fejedre sziporkát szór a nap,
vagy őszi eső mossa a gondodat,
és belsőd, érzed, szárnyakat bontogat.
Talán csak egy percig tart ez az egész,
azután az élet mégiscsak nehéz,
de elég egy ember, ki melletted áll,
lehet a párod, vagy szimplán egy barát,
együtt majd mindent meg lehet oldani,
fölös szavakat nem is kell mondani,
csak tudni azt, hogy sosem vagy egyedül,
a sors bármilyen zenét is hegedül.











Weöres Sándor:

Jégveremben, fagyos réten

Jégveremben fagyos réten
harangoznak Kecskeméten,
fülig hó a bálteremben,
így táncolnak decemberben.

A keringő táncos lányok
mind átlátszó jégkristályok,
csörömpülnek elül-hátul,
a kuvasz is rájuk bámul.

A borbélyok nekiállnak,
jégcsapokat borotválnak.
A zenészek nekidülnek,
zegernyét, dért hegedülnek.










Juhász Gyula: November

Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!










B. Radó Lili : Lelki tusa

Az én lelkemben vesztett a szerelem
Az érzelem felett győzött az értelem.
Szerelem! mely úgy lebbent lelkünk tavára
Mint a fecske, mint az ima szárnya
Mely olyan mint összekulcsolt kezek
Egymásba nézők, puhák gyermekek

Becsukott ajtók, szent magunkba szállás
A közös gyertyák, értő megbocsátás!
Ki minden durvát álomszínre festő
Az én lelkemben elbukott a szerető.
Zavart szívem folyton azt zokogja
Nem lehet igaz, csak zavart elme álma
Száz gyertyafény piciny reszkető lángja
Gyulladj körül villódzva babonázva

Vedd válladra nyomasztó álmom
Repülj vele messze, át száz határon.
Segítsd meg lelkem, adj tanácsot nekem
Ki győzzön? Az értelem, vagy az érzelem?









Petőfi Sándor: Mi volt nekem a szerelem?



Mi volt nekem
A szerelem?
Számos ízben könny patakja,
Gyönge sajka úszott rajta,
Benne lelkem volt a sajkás,
Hajtó szellőm a sóhajtás.

Mi volt nekem
A szerelem?
Aggodalmak erdősége,
Hangzott sűrű közepébe
Farkasoknak ordítása,
Denevérek vijjogása.

Mi volt nekem
A szerelem?
Oktalan kis balga gyermek,
A pillangókat kerget,
Kergeti lélekszakadva,
Míg bebotlik egy árokba.

Mi volt nekem
A szerelem?
Holt remények szemfedője,
Sötét búbánatból szőve,
Vagy piros szekér, amelyen
Vesztőhelyre vittek engem.

Mi most nekem
A szerelem?
Rózsafán kis madárfészek,
Melyben vígan fütyörészek,
S ha földúlja a fergeteg,
Odább szállok, mást építek.









Én így szerettem volna élni


Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot
Tegezni az egész világot
Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni!

Szép Ernő









József Attila: Az én ajándékom


A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint új lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gumi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyújtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.










Mihai Eminescu

Száz árbocból


Száz árbocból, mely tengernek

vág a parttól, vitorlát bont,

össze vajon hányat törnek

a hullámok, az orkánok?


A vándorló madarakból

partot érni vajon hány fog,

hányat nyelnek el azokból

az orkánok, a hullámok?


Nem kergethetsz sem szerencsét,

sem egy eszmét, sem egy álmot,

hogy nyomodat ne kövessék

a hullámok, az orkánok.


Megérteni sose fogják

eszméid, bár versbe zárod,

szállnak örökkön, dúdolják

az orkánok, a hullámok.

1964

Kányádi Sándor fordítása









Baranyi Ferenc: Elmondhatatlan vallomás


Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.

Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.

Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.

elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .

A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.

Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!

Félelmed rongyod - óva koldul -
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.

Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.

Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.

Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.

Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.










Majtényi Erik: Hűvös őszi eső


Hűvös őszi eső,

se vége, se hossza,

a fázós bokrokat

mossa, egyre mossa.

Mossa a pázsitot,

az ösvényt, a fákat,

utcákat, tereket

s külön minden házat.


Csüng az eső ezer

vékony cérnaszála,

nincsen az az olló,

amelyik elvágja.

Neki-nekilendül

vadul záporozva -

hűvös őszi eső,

se vége, se hossza.










Hajas György

Már szeptember...

Már szeptember szag van, és
Fakó sárga lánggal ragyog a nap.
Még úgy tűnik, hogy égnek,
De már nem símogatnak,
A sápadt, halvány fényű sugarak.

Már szeptember íz van,
Pedig augusztus kenyere javát
Még nem ette meg a tékozló év.
Dinnyék hűs, vörös húsába rejtve
Őrzi a július arany hevét.

Már szeptember szín van.
Régvolt tintakék irkák emlékét
Tükrözi vissza reggel a tó.
Köd mossa tompává a távoli erdőt,
Már sárgálló lombokra néz a folyó.

Már szeptemberi dal zeng.
Még távoli hang, de jaj, közelít!
Halkul a léptek friss ropogása, mert
Elhalt levelek színes varázsa
Lepi el az ösvények fehér köveit.

Már őszt ígér szeptember,
És kéklő hegyeken túl rejtőzik még
A harsány illatú új tavasz.
Ölelj szívedre kedves, és őrizd a télre
Szerelmes nyári vágyaimat.










Egy utolsó táncot csak ennyit kérek,




Egy utolsó táncot csak ennyit kérek,
Érezzem ahogy pezseg és forr a vérem!
Egy tüzes szambát, forrón perzselőt,
Szerelmesen átölelőt.

Egy utolsó táncot, s többé nem kérek,
Csak még egyszer zokogjon a lélek!
Egy érzékien buja tangót,
Mely fellobbant, akár egy vad csók.

Egy utolsó táncot kérek tőled Élet,
Hogy érezzem, édes-élet mézed.
Egy utolsó, lágy keringőt,
Kábítón szépet, merengőt.

Tollhegy












Rímek

Még az egész napon át
bolygjuk a nyár vadonát,
de az est már szelíd ősz:
bágyadt szemünk elidőz
a sötétség mély tavú
völgyein s a vértanú
ég testén mely csillagos
fénysebekkel gyulladoz.
Ami nappal olyan pogány,
a fű a domb homlokán:
ez a fény s az esteli
harmat megkereszteli.
Házunk is a dombon ül,
mint aki templomban ül,
s mintha gyertyát tartana,
nyúl az éjbe ajtaja
vékony résén a sugár -
dombon ül és muzsikál
- azaz benne rádiód
bezengi a régiót -
igaz hogy nem templomi
hanggal, hanem londoni
dzsesszekkel... De mért ilyen
fényes a táj hirtelen?
Mind nagy ostya, kereken
kel a hold a tej-egen.
És a ház most térdepel.
Öltönye fehér lepel.
Mint ki áldozásra vár,
s közben más imát darál,
mit egy messze, ördögi
szuggeráló súg neki.
Óh mily csúf, frivól ima!
Vétek ennek szólni ma.
Zárd el, édes! Jámborabb
Zene zeng a lomb alatt.
Hallgassatok, városok!
Bokraink jobb kórusok.
Hagyjátok a tücsköket,
hadd zengjék túl dzsesszteket!
Szeretném a londoni
rádióba mondani:
Dzsiggek, csitt egy percre, csitt!
Világszám következik.
Páris, London, Nazarét,
Assisi és Tisza rét,
Barcelona, Mexico,
egy a program: tücsökszó!









Kosztolányi Dezsö A magyar koldus




Én láttam Őt... Künn-künn a parton,
amint leszállt az alkonyat.
Rozsdásan égett a hegyoldal
s búsan beszélt a Balatonnal,
bámulva a hullámokat.


Azt mondta nékem, ez a tenger,
s én integettem őneki,
és átölelt mint unokáját,
s mikor a fák, füvek se látták,
sűrűn esőztek könnyei.


Piros tanyák és messze tornyok
intettek csendesen nekünk,
bojtorján, nyár-, akác és somfa,
csupa szegény magyar fa lombja
takarta el az életünk.


Enyves szeme a mély gödörben
olyan vén volt, mint az idő,
a hangja távoli s merengő,
és lelke, lelke, mint az erdő,
sötét rémekkel rémítő.









Ladányi Mihály: Nézzed






Ki fénnyel jöttél, sötéttel surrantál,
ki medvevérrel, mézborral itattál,
s ha szekerem elébe kígyót fogtam,
intésedre megálltam szándékomban,

nézzed, bitangolt híved vénül, restül,
nap-nap árokba fordul szekerestül,
s ha rávicsorít a sárvert világra,
a szava fekete, a foga sárga.

forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu









Unique: Életem könyve

Ha beleolvasnál
Életem könyvébe
Láthatnál lapokat kitépve
Láthatnál mást megígérve
Mint a következő oldal

Ha beleolvasnál
Életem könyvébe
Láthatnád, hiányzol belőle
De kihagytam pár sort, pár sort előre
Hátha szól még rólad mondat

Magamban eddig hiába kerestelek
Nem láttalak, nem jöttél el,
Nem voltál ott sehol
Ahol kellett volna
Magamban mindent elmondtam neked
Nem érezted, nem sirattad,
Nem nevetted úgy
Ahogy kellett volna

Ha beleolvasnál
Életem könyvébe
Írhatnál a lapok szélére
Írhatnál egy szót a végére
Hogyha nincsen már több oldal

Magamban eddig hiába kerestelek
Nem láttalak, nem jöttél el,
Nem voltál ott sehol
Ahol kellett volna
Magamban mindent elmondtam neked
Nem érezted, nem sirattad,
Nem nevetted úgy
Ahogy kellett volna


kannalidia, 2014. november 19. szerda, 23:34
Címkék: Szabó Lőrinc, Wass Alberet, Weöres Sándor, Juhász Gyula, Radó Lili, Petőfi Sándor,
Kommentek
Szabó Lőrinc: A nyárvégi naphoz
Szabó Lőrinc: A nyárvégi naphoz

Ne menj le, szép nap! Igazi nagy nyarunk
úgyis csak emlék, és ha kihúnysz, a gyors
esték már rögtön őt idézik,
az öregen születő, irígy őszt.

Ne menj le! Ami hátra van, oly kevés
a boldogság, hogy már neki fájdalom
nélkül örülni sem tudunk és
mégis ez, az a kevés a kincsünk.

Ezt, ezt szeretném menteni, nyujtani,
a fény utolsó csókjait és velük
az ifjuságot, melynek eddig
sohase hittem az elmulását.

Búcsúzni kell, de adj nekem, égi láng,
adj hosszu búcsút, hogy ne legyen nehéz,
ne legyen túlnehéz viselni,
ami jön, a hideg éjszakát! Óh,

szoktass a rosszhoz, sors! A tied vagyok,
halálos alkony, de ha soká ragyogsz
s minden hús útját járva lassan
megkötöm én is a csöndes alkut:

könnyebb lesz menni és beivott
lilagondolatok, 2019. augusztus 22. csütörtök, 20:43
Augusztus 20. - Gulyás: Magyarország nagy teljesítményeknek köszönheti létrejöttét és fennmaradását
ügyvéd, a Független Jogász Fórum alapítója; Sándorfi György ügyvéd, a Független Jogász Fórum alapítója és jegyzője; Tóth László ügyvéd, a Független Jogász Fórum alapítója.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehetett át Aczél Petra Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója; Kántor Zoltán szociológus, politológus, a Bethlen Gábor Zrt. Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója; Lajos Tamás operatőr, filmproducer; Lőrincz Kálmán, a Házat-Hazát Alapítvány alapító igazgatója; Müller Ferenc építészmérnök; Oroszlány Ferenc Sándor építészmérnök; Puskás Péter építész; Seidl Ágoston vegyészmérnök, egyetemi docens; Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumának elnöke; Szepes András József földmérő mérnök; Varga Szilvia, a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Nonprofit Kft. szakmai igazgatója.

Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést kapott Almási József mérnök; Bendi Lajos
velemenyezd, 2019. augusztus 17. szombat, 10:59
Szabó Lőrinc : Ébredés
Szabó Lőrinc : Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának
liliana01, 2019. augusztus 13. kedd, 19:54
Ha...
Rudyard Kipling - Ha...


Ha fejedet megőrzöd zavarban, bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban, de megérted a mások kételyét.

Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt. Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt, s mégse játszod a bölcset és a jót.

Ha álmodod, de nem úr az álom rajtad, gondolkodol, de vég célod nem ez.
Ha balsors sújt is megmarad nyugalmad, s nincs oly siker, mely lábadról levesz.

Ha az igazságot amit kimondtál, más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már, s tört szerszámmal elölről kezded el.

Ha van szíved, hogy mindazt amit elértél, ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér, s ne legyen róla többé egy szavad;

Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked, ideged, izmod réges-rég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned, csak a tudat, hogy ki kell tartanod.

Ha
taltos1, 2019. július 28. vasárnap, 00:08
Szabó Lőrinc: Gyengeség
Szabó Lőrinc:
Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak épp elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,
ő akarta... És szólni kezdtem... És
egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött
lilagondolatok, 2019. július 23. kedd, 08:55
Szabó Lőrinc : Tihany partján a hegy alatt
Szabó Lőrinc : Tihany partján a hegy alatt

Együtt szöktünk a hegyeken át,
gyönyörű volt a Bakony,
a napot csókoltam szemeden
s fiúsra nyírt hajadon.

Gyönyörű voltál, de lelkemet
árnyék futotta be:
csókoltál, mint aki nem akar
gondolni valamire.

Gyönyörű volt az éjszaka,
a holdfényes Bakony,
s másnap már a tihanyi nap ragyogott
a hajadon.

Tihany partján a hegy alatt
szeretőknek lakni jó.
Boldogan tartotta az eget
kék karjaiban a tó,

és jártuk a koranyári vetést
és szedtük a pipacsot
és néztük a sirályt, ahogy
a vízbe le-lecsapott,

és este a csöndesedő csalogány
bedalolt az ablakodon
és éjszaka hét csillag ragyogott
szemeidben és hajadon.

Együtt szöktünk... Gyönyörű az est.
Mért vagy hát oly szomorú?
Nem kell már, aki
liliana01, 2019. július 19. péntek, 19:24
Szabó Lőrinc: Vasárnap
Szabó Lőrinc

Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? - kérdeztem és gyülöltem,
ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyülöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű
lilagondolatok, 2019. július 14. vasárnap, 10:22
Cselgáncs GP - Győzött a két Ungvári, hárman még versenyben
mérkőzésén leszorítással kikapott az osztrák Shamil Borchashvilitől, Rajkai Róbert és Tóth Benedek pedig egy vereséggel búcsúzott. A kétszeres Eb-harmadik Ungvári Attila ugyanakkor könnyedén legyőzte a jordáni Baker Alzidanent, és bejutott a 32 közé.

A nőknél a 63 kilós Katzenmajer Kíra karfeszítéssel alulmaradt a brit Amy Liveseyjel szemben, az ifjúsági olimpiai bajnok Özbas Szofi viszont vazaarival verte a mongol Mungunchimeg Baldorjot, ezzel nyolcaddöntős.

A 70 kilogramm egyetlen magyarja, Lőrinc Renáta leszorítással kikapott a spanyol Maria Bernabeutól minden idők legnépesebb GP-viadalán, ahol idén 88 ország 654 dzsúdósa lép tatamira.

Az ötödik budapesti GP-n - a 2020-as tokiói olimpia kvalifikációs sorozatának egyik kiemelt eseményén - a magyar válogatott 40 versenyzője indul. A viadal győztese 700 világranglistaponttal gazdagodik, ez annyi, amennyi az Európa-bajnoki aranyéremért jár. Az érem és a pontok mellett a magyar fővárosban százezer dollár (28,6 millió forint) talál gazdára, az
velemenyezd, 2019. július 13. szombat, 13:32
Képek, videók
szabó lőrinc késő.jpg
liliana01
2018. november 23. péntek, 19:49
Szabó Lőrinc - Röppenni m
sanci81
2018. április 04. szerda, 18:07
Szabó Lőrinc - Röppenn me
sanci81
2018. április 04. szerda, 18:00
Szabó Lőrinc - Nem érek r
sanci81
2018. április 03. kedd, 18:18
szabó lörinc.png
chillik
2017. november 14. kedd, 15:08
Szabó Lőrinc..jpg
jozsuzsa
2017. szeptember 05. kedd, 10:17
Szabó Lőrinc.gif
zsu74
2015. december 14. hétfő, 19:29
Szabó Lőrinc
sanci81
2015. november 02. hétfő, 15:35
10-én IDÉZET Szabó Lörinc
hegyesne
2015. szeptember 10. csütörtök, 06:21
Szabó Lőrinc
lenke1964
2015. április 29. szerda, 09:32
Kimondhatatlan 01.jpg
chillik
2016. december 19. hétfő, 06:52
Kimondhatatlan 02.jpg
chillik
2016. december 19. hétfő, 06:51
A kimondhatatlan-Szabó L.
szelidszeder
2011. október 14. péntek, 16:18
A kimondhatatlan Szabó L
szelidszeder
2011. október 14. péntek, 16:18
kimondhatatlan.png
mikojutka
2011. február 16. szerda, 15:29
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.