Belépés
2020. május 27. szerda | 22. hét | 148. nap | 05:37 | Hella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
A hízó
A hízó

Régebben két hízót neveltünk,
szerettük, vakartuk, daráztuk.
Őszre már, ahogy tapogattam,
éreztem: puhul nyakuk, hátuk.

Az egyik, - túl volt már a mázsán -
beteg lett. Nem jött a moslékra.
Feküdt, nyögött, harmonikázva
ki-bejárt a horpasza, véknya.

"-Borogassa! - mondta az orvos -,
másként ezt meg nem menti semmi.
Két óránként... A maga dolga:
hogyan tudja priznicbe tenni!"

Kínlódtam vele éjjel, nappal,
birkóztam, míg földhöz nem vágtam.
Ott hevertünk együtt lihegve
az ól kövén, a rondaságban.

Húshiány volt; a kénytelenség
meg a szánalom rávitt arra,
hogy pátyolgassam, amíg végre
kunkorodni kezdett a farka!

Aztán kicammogott magától,
a darát már durgatva kérte...
Megmentettem!... És megölettem -
épp a Szeretet ünnepére.

Bódás János
kalmanpiroska, 2020. május 23. szombat, 20:53
Címkék: Bódás János, maga dolga, szánalom rávitt, pátyolgassam, kénytelenség, harmonikázva,
Kommentek
Lassan járni
Lassan járni

Valamikor gyalog jártam,
ha kedvem szottyant, megálltam,
beszélgettem ezzel-azzal,
csősszel, pásztorral, paraszttal.
Elhevertem bokrok alatt,
lestem igyekvő bogarat,
nyulak hogyan kergetőznek,
farka hogy' villan az őznek,
s pár a párra rátalálva
hogy forognak karikára,
mint a szivárvány pihéi,
a lepkék. Nem győztem nézni.
Megállt az idő felettem:
egy percet sem öregedtem.

Kerékpárra, majd motorra,
kaptam végül autóra.
Már nem is tudok megállni,
hajt a vágy: sietni, szállni.
Elszáguldok fű, fa mellett;
nem hallom, hogy énekelnek
a madarak s rügy, ha pattan.
Mire látnám, messzehagytam
már az erdőt, hegyet-völgyet,
hogy a messzeségen győzzek.

Azóta csak észrevettem:
megy az idő, fut felettem
gyorsulva és észrevétlen, -
úgy érzem, hogy nem is éltem.

Tudom már: le kéne szállni,
gyalogolni, meg-megállni,
elidőzni, ahol
kalmanpiroska, 2020. május 24. vasárnap, 20:39
Ébreszteni!
Ébreszteni!

A faluban csak házasodnak,
nincs születés éveken át.
Kihal az iskola. A nép itt
halálra ítélte magát.

De jött egy bátor, ifjú káplán
és fogadkozott szilajon:
- Adjanak nékem csak pár évet,
majd segítek én a bajon!

S mit tesz Isten? Esztendő múlva
már mutatkoztak a jelek.
Mint kelő kenyér, a menyecskék
ígéretesen tellenek.

Lett névadó, keresztelő,
sok paszita egymás után.
- Jól imádkozott ez a kis pap -
ámult a nép a nagy csudán.

Az öreg pap meg is kérdezte:
- Öcsém, ha meg nem sértelek,
mondd már... hm... hát hogy is... izélted?
Hogyan lett ez a sok gyerek?

- Nem tettem én illetlenséget,
ne gondoljanak rosszakat:
csak felzörgettem álmukból a
fiatal házastársakat.

Beszóltam nékik éjféltájban:
Ébren vagytok? s mentem tovább
másik ablakhoz. Ennyi volt csak,
rájuk bíztam a folytatást.

Nem engedtem aludni
kalmanpiroska, 2020. május 24. vasárnap, 20:23
Adriai rapszódia
Adriai rapszódia

Úgy száguldoztam: azt hihettem,
hogy a föld alólam kifut,
felgombolyodott a kocsimra
vagy hatszáz kilóméter út.

*

A hegyeken szerteszét
kis kápolnák ragyogtak.
Keserves út oda fel
anyókáknak, papoknak.
Ég-föld között lebegtek
hegy-kendőző ködökben,
égbe szökve keringtek,
alattam vagy fölöttem.

*

Trieszt felett a magasságból
játékszernek tetszik a város,
a kikötő, a nagy hajók.
A tenger az éggel határos.
Hullámok sűrű rajvonalban
rohantak és széttörtek a part
kövén... E meddő háború
hány millió év óta tart?...

*

Itt a tenger! A parton állok
meztelenül és boldogan.
Majd az égig ragad a nagy
hullám, hogy rávetem magam.
Harsog, nevet, s mint óriás a
kisgyermekkel, játszik velem.
Elfog valami sosem érzett
gyönyörűség és félelem.

*

Hullámok loccsanása mossa
sziklák közt a kis
kalmanpiroska, 2020. május 23. szombat, 21:24
Egy kidőlt diófáról
Egy kidőlt diófáról

Kivágtak. Megelőztél
engem, szegény barátom.
Én ültettelek s most kidöntött
tetemed fájva látom.

Úgy hittem, együtt vénülünk meg,
s velem egyszerre dőlsz le,
ha engem a sötét batár
kivisz a temetőbe.

Szép, fejedelmi termeted már
prédája a halálnak,
s nekem jutott a tisztesség, hogy
feletted prédikáljak.

Sokszor bizony kínos temetni
egy igazmondó papnak,
félő a holtakat dicsérni,
mert hazugságon kapnak.

Sok ember "érdemét" a szám csak
szabódva emlegette,
ámde minden dicséretet
méltán megérdemelsz te:

adtál hűs árnyat, friss madárdalt,
felüdültünk alattad,
bölcsőbeli gyermekeinket
álomba te ringattad,

bőven adtad nemes gyümölcsöd,
pedig de sokat vertek!
Szép szemfedővel takartad be
a halott őszi kertet.

Holtodban is felénk sugárzik
csonkjaid meleg lángja...
Ha te lennél koporsóm,
kalmanpiroska, 2020. május 22. péntek, 21:28
Falusi éj
Falusi éj

Az éj nagy, lomha kotló.
Széttárja szárnyait.
Melengeti tyúkalja
borzas kis házait.
Elalszik a falu,
a barmok, fák, a kazlak.

Csak az ebek ugatnak.
Ha szorongások éje
ereszkedik a népre,
hallgat a falu, város,
a csend süket, halálos,
bezárul száj, szív, ablak:
mit hoz a ma, a holnap?

Haj, de az ebek bátrak,
és csaholnak, csaholnak!

Bódás János
kalmanpiroska, 2020. május 22. péntek, 21:17
Tökök
Tökök

A kert sarkában kaptak fészket,
jó trágyás, puha földben,
s beszőtték indákkal a kertet
a kedvező időben.

Hajlékonysággal furakodtak,
kacsokkal kapaszkodtak,
szívták a föld bő nedveit,
s jól megpocakosodtak.
Felfelé nagy leveleikkel
legyeztek, - de az élet
(fűé, virágé) árnyékuk alatt
elsatnyult, megpenészlett.

Most hevernek bután, kövéren,
nagy ranggal, püffedt képpel,
mozdíthatatlan biztonságban
a tökök szerteszéjjel.
Mint a bombák, regnálnak gőggel,
némán is fenyegetve,
s rémuralmuk alatt homály
telepedik a kertre.

Nékik a föld csak kizsarolt
gyarmat, terített asztal.
Hevernek s kéjjel süttetik
nagy hasukat a nappal.

Bódás János
kalmanpiroska, 2020. május 22. péntek, 21:11
Ürge
Ürge

Utak mellett, kétlábon ülve
meg-megcsikkan itt-ott az ürge.
Üldögél, nézelődik hosszan,
akár egy cövek. Meg se moccan.
Két első lábát összefogja
kegyesen, mintha imádkozna.
Hogy kártevő? Alig hihetném,
ájtatos, mint egy ál-keresztyén.
Bármi vész jött, a fold alatt
kibírta. Faja fönnmaradt.
Világproblémán nem mereng,
oldják meg azt az emberek,
ha elég bölcsek...vagy ha nem,
kipusztulnak könyörtelen, -
ha meg néhány a föld alól kimászik,
éhében ürgére vadászik.
Tudom, téged nem izgat: élünk,
vagy se?...de majd csak észretérünk.
Maradjon csak épen a házunk,
ne kelljen ürgére vadásznunk.
Habár...azt mondják, jó az ürge
pecsenyéje pirosra sülve.

Bódás János
kalmanpiroska, 2020. május 22. péntek, 10:20
Képek, videók
bodas_janos__elveszith ete
menusgabor
2018. október 10. szerda, 20:25
bodas_janos_altato_200 109
menusgabor
2018. október 10. szerda, 20:21
bodas_janos__isten_fia i_1
menusgabor
2018. október 10. szerda, 20:15
Bódás János
taltos1
2014. március 17. hétfő, 23:24
Bódás János Ádvent.jpg
mester126mari
2012. december 02. vasárnap, 11:03
Bódás jános.jpg
sarkadykati
2012. október 29. hétfő, 05:19
Bódás János-Virágvasárnap
terezia1951
2012. március 30. péntek, 13:36
Bódás János Elél megyek.g
kicsifecske
2010. október 29. péntek, 17:02
Bódás János: Elveszíthete
mester126mari
2009. november 13. péntek, 05:48
Bódás János.png
ile58
2009. április 05. vasárnap, 18:43
Ez világnak dolga.jpg
chillik
2017. december 07. csütörtök, 05:20
Fiaink dolga más legyen 0
chillik
2017. június 18. vasárnap, 06:53
Igaz beszéd hitem dolgába
chillik
2017. január 18. szerda, 07:06
annyi a dolga.gif
paka68
2016. január 30. szombat, 15:56
Az iskola dolga.....jpg
pacsakute
2015. szeptember 04. péntek, 15:42
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.