Belépés
2018. december 14. péntek | 50. hét | 348. nap | 18:08 | Szilárda
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - A hős és kardja.
Tompa Mihály - A hős és kardja.

Kél a sugarak fejedelmi ura,
Reggel van a sík csatatéren;
Hol, napja ezernek az alkony előtt,
Köd- és vérbe borúlva lemégyen.
Órjási alakkal a reggeli árny
Fut, s nyomba követ rohanó lovagot;
Éjfélkor a hold halavány sugarán:
Holtak hideg árnya bolyongani fog.





Elszántan a két sereg összerohan,
Egymást öli bősz viadalmaiban;
Mig vér ömöl és ezer élet enyész:
A harcra mosolygva a sír ura néz;
Csont-ajkain a káröröm igy vigyorog:
Hah! száz temetőm telik általatok!
Későre a harc riadalma kihal,
S a hold sugarán:
Lengő hideg árny
Ösmerkedik a csata holtjaival.
A hős aluszik...
S míg álmodik a csata képeirűl:
Bús éjszaki fény,
Hír éjszaki fénye, derengi körűl.





És aki nyere
Harcnak mezején koszorút, diadalt:
Győzők serege
Rak fegyveriből szomorú ravatalt;
S kit rája emel, ki halotti fehér:
A had feje, a diadalmi vezér.

Győzött, s maga a diadalmi vezér
Győzelme tüzébe' talála halált;
Villám vala, mely rohan, éget, emészt
S dúlása közt felemészti magát.
Ott fekszik erőtelen és hidegen...
Mellette nehéz hadi kardja pihen.
A kardvas erőteli fényes acél,
S a markolaton:





- Mely sárga aranyból
Öntetve vagyon:
Gyémánt ragyog, égi sugáraitúl
A hős hideg arca derengve kigyúl.
Éjfélt üt. A kardvas igy ejti szavát:
'Nem látom-e több csata vérpiacát?
Hah, nincs ki emelve a harcra vigyen:
Hogy dicskoszorúkat aratna velem!
Nem sujtok-e porba arany koronát?
Nem fúrok-e zsarnoki melleket át?
Átjártam a szívet, az életeret,
Sirjába fektettem ezer s ezeret!





S hősömmel im, én is a földbe jutok...
Elporlik a szív, el a hősi karok;
S a törpe utód ha kiás valaha:
Súlyom bizonyítja, a hős ki vala!?'

Szólt felharagudva reá az arany:
»Némulj el örökre, te nemtelen érc!
Léted van a rozsda hatalma alatt,
S fennen, botorúl unokákra beszélsz!
Nézd, engem imád
A messze világ!
És birtokomért a halandó
Százszor veti áruba lelke-, honát;
Egymás kebelébe vasat ver
Testvér, szerető, rokon és barát.





Fejedelmi fejekről
Gőggel ki alá vigyorog,
Villámokat útba terelni ki bír:
Én a hegyek büszke aranyja vagyok!
Megrág az idő,
Hitvány fecsegő!
S én, rozsda-, penészt mosolygva, fogom
Hirdetni az egykori századokon:
Dús volt, ki viselte e markolatot,
Kincs, fény, uraság közepett ragyogott.«

És szóla utószor a gyémánt-
Boglár, ragyogása dicsében:
»Hallgassatok el!





A bajnokot én örökítem!
A szörnyü erő
Elhagyja a hős karok érc idegét;
Kincsét az idő
Elsöpri, elhordja szelén szanaszét.
Dúsgazdag arany!
Tudd meg, s te erőteli fényes acél:
Túl ezreden a
Hős tetteiről egyitek se beszél!
A hír örökíti a hősi nevet,
- Mely rajta ragyog -
Én nem halok el, ki a hír ragyogó
Gyémántja vagyok!«





Kardjával a hőst
Földnek kebelébe nyugonni tevék;
S a síri világ:
Jöttére remegve felháborodék...
A rettenetes
Kar- s kardra ki ösmere egyszeriben;
Sírhantok alá
Mely juttata száz-, ezeret hidegen.
-
Évezredeket haladott az idő.
Vad rengeteg feledett temető;
Érc-szobra hol állt?
Hol nyugszik a harc fene bajnoka, hol?
Hűlt hamvaira
A rengeteg árnyoka, csende hajol.





Turkál, kapar, ás az utó-ivadék,
S a bajnoki sír kikutatva vagyon;
Kardmarkolatot lel a sír fenekén,
S gyémántot a nagybecsü markolaton.
A fényes acél oda van...!
Gyémánt s arany ép;
Hősét dicsőitve, a harci jegyet
Hű gondjain őrizi a maradék.

-
Évezredeket haladott az idő,
A rengeteg illat-ölelte mező;
Megharsan azonban a bús hadi kürt,
És felriadoznak a népek;





Dúl, gyilkol a harc dühe, dús paloták
S kunyhók leomolnak, elégnek;
Tűz árja piroslik a markolaton,
Üszköknek alatta temetve vagyon.

Üszköknek alatta midőn keresi
A békeidőre jutott nép:
Olvadva, enyészve a büszke arany...
Gyémántja csak ép!
Gyémántja időn s viharon mene át,
S el nem veszité ragyogó sugarát.

-
- Évezredeket haladott az idő,
Mély tófenek a szag-ölelte mező;
És szól vala a
Gyémánt, ragyogása dicsében:





»Túl ezredeken
A bajnokot én örökítem!
A szörnyü erő
Elhagyta a hős karok érc-idegét;
Kincsét az idő
Elhordta, söpörte szelén szanaszét.
Dúsgazdag arany
Hol vagy? s te erőteli fényes acél?
Most a dalia
Hős tetteiről egyitek se beszél!
Im, hír örökíti a hősi nevet,
Mely rajta ragyog;
Én nem halok el, ki a hír ragyogó
Gyémántja vagyok!«


chillik, 2018. március 14. szerda, 00:58
Címkék: Tompa Mihály, sugarak fejedelmi, alkony előtt, reggeli árny, hold halavány, harcra mosolygva,
Kommentek
Tompa Mihály: Őszi tájnak...
Tompa Mihály: Őszi tájnak...

Őszi tájnak hervadása!
Őszi napfény ragyogása!
Hervadásból, fényből támad
Lelkemen e kedves bánat.

Omlik a lomb, hallgat a dal;
Visszatérek gondolattal
A tavaszra,... ah de annál
Betegebbnek tetszik a táj!

Ez a rét volt olyan ékes?
Ez a határ olyan népes?
Ez a halom, völgy és tájék...
Mintha a sirkertben járnék!

Lemegy a nap nem sokára...
Haldoklásnak szent országa!
Olyan édes forró vággyal
Ölel téged lelkem által!

Az elmulás bája rajtad,
Lelkemen vesz mély hatalmat;
S bár meghalni kéne véled:
Mégis, mégis szeretnélek!

Néma a táj, arca sápadt,
Rá derengő napfény árad;
Ah, mi vonzó szép halál van
E mosolygó hervadásban!

Édes terhed, édes álom
Szinte érzem szempillámom;
Hogy lehajtsam, szinte
foldinefehereva, 2018. november 20. kedd, 11:54
Szép napot mindenkinek!
Babits Mihály: Mint különös hírmondó
(részlet)
Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot
mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket
sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál
s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy mótor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl
gépfegyvert próbál - oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki cívakodásért
ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves
jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
a konok isteneket vakítva lobogjon az égig
szellem és szerelem - jól tudta ezt a hegyi hírnök
s elbútt, messze a
kirscha, 2018. október 31. szerda, 09:00
Vers
Tompa Mihály:

Ősszel születtem...
Ősszel születtem én, tavasz leend,
Mikor reám esteledik!
Sárgult falomb állott bölcsőm felett,
Koporsóm majd rózsák fedik!
Ah, amikor jövék: örömtelen
S hideg tél halvány arca vára!
S búcsúznom akkor kell, midőn jön a
Tavasz virága s langy sugára!

Ah, most is ilyen az én életem!
Vágyam hajt, kerget untalan,
Mi boldog tudnék lenni, Istenem!
S ki vagyok most? Boldogtalan!
Akkor jőnek elkésett örömim,
Ha majd keblem kihűlt, kiégett...
Addig jertek, míg késő nem leend,
Siessetek, kedves vendégek!
kirscha, 2018. október 26. péntek, 20:25
Az ősz nyájas verőfényén ülök, Körültem sárga, száraz lomb
Az ősz nyájas verőfényén ülök,
Körültem sárga, száraz lomb zörög;
Oly jó itt künn nekem!
A természetnek hervadása
Beszél lelkemnek csendesen.

Sápadt vagyok, mint az ősz, s hallgatag,
Nem érzek én sem mély fájdalmakat;
S míg bús szellő susog,
S nyájas sugár dereng az őszben:
Ajkam sóhajt, - és mosolyog.

Tompa Mihály - Ősszel
koszegimarika, 2018. október 21. vasárnap, 11:34
A Gólyához... .
Tompa Mihály:

A Gólyához...
.

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:59
Első szerelem...
Tompa Mihály:

Első szerelem...

Emlékszem még, emlékszem reája,
Ifjuságom boldog szép korára!
Fényes napja és könnyü fellegével,
Azt az időt hogy felejteném el?

Rengő habján játszva vitt az élet,
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?
Vigan mentem, mint a könnyü csolnak,
- Örvény és szirt eltakarva voltak.

Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem által:
Éjjelenként édes, nyájas álmak
Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes nyári szürkületben
Üldögéltünk a lugasba' ketten:
Hogy átölelt lágy fehér kezével...
Azt az órát hogy felejteném el?

És nem láttam őtet én azóta,
Két felé vált életünknek úta:
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orcádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra hitt az élet:
Én megőrzöm mindörökre képed!
S hű ölén a házi boldogságnak,
Emlékeim közt
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:53
Ne hivj...
Tompa Mihály

Ne hivj...

Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!

Vagy a gyorsan futó patakhoz,
Mely a bércről hullt lombokat hoz;

Ábránd, öröm, dal messze-széledt...
Közel, távol kinzó enyészet!

Bezárkozván ülök szobámban,
Hogy e bús képeket ne lássam...

S igy is borongok... lázas elmém
A táj sötét rajzát viselvén.
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 13:14
Megnyugvás
Tompa Mihály

Megnyugvás

Hogy síri álma közeleg
A természetnek, gyász tele
Sárgult levélben írja meg,
S előre jő az ősz vele.

Hogy ily álom jön-é reám?
Sápadt arcom, nem kérdelek!
Az ősz fuvalmi engem is
Végső bucsúra intenek.

S e kettős hervadás felett
Az ifju tán panaszra kel?
Boldog, ki várja a telet
Egy szebb tavasz reményivel!

Ne sírj leányka, oh ne sírj!
Megváltanod ha nem lehet;
Zöld hant alatt nyugodni jó,
- Síromra tartsd könyűidet!
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 12:21
Képek, videók
tompa mihály.jpg
menusgabor
2018. augusztus 12. vasárnap, 20:04
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
Fejedelmi torta.jpg
pacsakute
2016. április 05. kedd, 18:01
Fejedelmi lakoma
sanci81
2015. szeptember 19. szombat, 12:53
Fejedelmi lakoma
caris11935
2009. október 29. csütörtök, 09:48
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.