Belépés
2020. július 10. péntek | 28. hét | 192. nap | 17:18 | Amália
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
szeretettel
KÉT ARCKÉP



Hajnal Anna asztalánál

Kiválasztott volt.

Nem tett különbséget meghívottak és kiválasztottak között. Ő az, aki nem vetette tűzre "a rossz gyümölcsöt termő fát". Megmentett mindent. A pusztulás, a züllés elől új humuszba ültette a romlott növényt.

Akik szerették, ámulhatnak ma is. Hatalom volt és van most is kezében. És mennyi hamis próféta vette körül. Mennyi ügyefogyott krisztusutánzat! Köztük én is. Bár, ahogy mondotta, szereti a farkasokat, a farkasok szelídek, esendők. Támogatásra szorulók.

Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ő korunk női Assziszi Szent Ference.

Boldog volt. A pesszimizmus ezért volt nála kristálytiszta. Akkor ismerkedtem meg vele, mikor úgy éreztem mintha "talán a táj lüktetne, nem az elmúlás", felhőtlen időben, hívó levéllel a zsebemben, sétálva a volt Stefánián, szemközt a Földtani Intézettel keresgélve egy házat, az ősz hajú apró költőt, a Nyugat harmadik nemzedékének Édes Annáját.

Szerette József Attilát. Sokat mesélt róla.

- Mindig ideges volt, nem tudott tíz percnél tovább megmaradni egy helyen. Kapkodott. Mégis, nagyon szerettük...

"Az első költőt, akivel életünkben először találkoztunk, a véletlen adja. A másodikat, a harmadikat, a századikat már választjuk".

Írja Nemes Nagy Ágnes a "64 hattyúban". Hajnal Annát választottam. Magával ragadott és fogva tartott örökre ez a végtelenül tiszta, a keserűség és halálérzet, naivitás és boldogság jegyében íródott költészet. A költőnő élete utolsó két évének az élni akarás gyönyörűsége volt az egyik, s a meghalni tudás a másik komponense. Művésztársi kapcsolatunk embertársi kapcsolattá nehezedett, de a kapcsolat rövidsége miatt nem tudta egy újabb komponenssel megnövelni a másik kettőt. Már az első telefonálás után, az első levélváltás után Anna bizalmat érzett. Bizalmat a bizalmatlanságban. Pedig hajam idősbödő szemmel huligánosan hosszú volt...

A hallban régi, nagyméretű hintaszék.

Kérdeztem, miért nem ül bele soha?

- A férjemé volt. Meghalt. Keszi Imrének hívták. - Akkor már szégyelltem magam, hogy szinte azt sem tudom, Keszi Imréné - ahogy a bejárati ajtón olvastam - nem más, mint Hajnal Anna. Pedig olvastam az Elysiumot; Keszi munkásságáról, zenei életrajzairól sokat hallottam. Kettejüket sehogy sem tudtam összehozni... Anna boldogan mutatta éppen az Elysiumot japán fordításban.

- Ő volt az az író, akinek semmiféle díja nem volt. Még az ötvenes években mint párttag, azt mondta egy írószövetségi közgyűlésen: "szocialista realista nem lehet mindenki, például egy romantikus éppúgy nem, mint egy avantgarde író. Mindenki írja azt, ami a sajátja..." Abban az időben... de nem untatom... Van apró süteményem, vagy inkább egy kis sült húst? - invitált szeretettel. Csupa szeretet volt. Csupa alázat. A vendégszeretet jó magyar szokás. A szeretet, így, csupaszon már légiesebb fogalom. Majdhogynem metafizikai. Az ételek dicsérete háttérbe szorult. Közlékeny, magasröptű beszélgetés járta át a növényekkel, képekkel és könyvekkel zsúfolt szobákat. Őszinte beszélgetés. Sosem ítélet...

Sokszor szóba hozta az elődöket. Szeretett emlékezni.

- Maga csak ne legyen türelmetlen, Maga csak ne lázadozzon. Mikor már aránylag költő voltam és verseimmel fölkerestem Szabó Lőrincet, azt mondta a Mester: "Anna, ne vegyen soha többé tollat a kezébe azzal a szándékkal, hogy verset akar írni. Ha csak ilyen pocsék verseket ír, ne engedje ki őket a fiókjából. Tud Maga jobbat is, nem engedhet meg önmagának semmiféle lazaságot." Mikor Babitshoz vittem vagy tíz versemet - egy előszobában ültünk mi, fiatal költők, mint valami orvosi rendelőben várva Babits szólítását - Ő azt mondta: "Ragyogó ez az utolsó verse! Magából még lehet valaki... Akkor lesz jó költő, ha legalább tíz ilyen verset ír. Egy jó vers lehet véletlen is." Így jártam a műfordításokkal többek közt. Aztán oly nagy örömöt okozott, ha egy-egy mester azt mondta: "Ez igen, Anna, ez vers"! Persze - folytatta -, az ember fiatalon kissé türelmetlen, szeretne egyből babérokat, de mindennek ára van, mindenért fizetni kell. Nem szentírás amit mondok, azonban okosabb hallgatni az öregekre, mint az ösztönökre, melyek egyelőre csak ösztönök. - Kortyolgattuk a teát, szemben a Földtani Intézettel.

Milyen tanár, milyen mester volt Hajnal Anna?

Mint akinek hatalom van a kezében.

Használt egy kis szigort, nehogy a tanítvány elbízza magát. Csak ha mi is megmutatjuk a halált magunk által, válhatunk egyenlővé mestereinkkel, ahogy azt a forradalmárok és a szentek tették. Csak vérünkkel tehetjük föl tökéletességünk "i"-jére a vesszőt. Vagy a kitartásunkkal, a szűnni nem kívánó figyelmünkkel, tehetségünkkel... - No, meg az alázattal, kedves Zsolt. Azért maga csak maradjon jó tanítvány - tette hozzá Anna. Ezüstösen csillant haja a beszűrődő fényben.

Tanítvánnyá cseperedtem! Világmegváltó terveim csillapodtak.

Anatómiai részeire bontotta a verseimet. Nem boncolás volt. Inkább vérátömlesztés. Ő maga javított bele egy-két versembe, vagy írta át mondván: "ha én írnám ilyen lenne." Nem tanári szigor volt az övé. Testvéri, szinte anyai szigor. Segített minden mondatával, mozdulatával, gesztusával, naivitásával.

- A versben az a lényeg, hogy pontos legyen. Lehet attól Maga a világ legelvontabb költője, ha pontatlan, és persze az olvasó sem hülye, kihámozza az irracionálisból a racionálist, vagy a szürreálisból a reálist, észreveszi a zavart, logikai tévedést - magyarázta nem is egyszer.

Embertársi kapcsolatban több szó esik a magánügyekről.

Csalódásokról. Nőügyekről. Lakásproblémákról. Méltánytalanságról.

Anna néni tiszta volt és gyermekien naiv. Noha bölcsessége megvédte az esetleges "támadásoktól". Nem hitte el, vagy nem a k a r t a elhinni, mikor ezeket mondtam:

- Ma már nincs szerelem, a nők nagy része érdekből keresi a kapcsolatot - hozzátettem régebben sem volt másképp - a férfiak pedig a fajfönntartási ösztöneiket gyakorolják előbb-utóbb a nőkön.

- Nos, kedves fiam, azt akarja mondani ezzel, hogy Schopenhauernak mégiscsak igaza van amikor ezt hirdeti: "Minden szerelmetesség bármily légies is egyébként, csakis a nemi ösztönökben gyökeredzik, sőt, egyáltalán nem is más, mint közelebbről meghatározott, specializált, mondhatnám a legridegebb értelemben individualizált nemi ösztön". És az örök szerelmek? Az érdeknélküliség?

- Még nincs jogom ezt firtatni... - válaszoltam nem éppen meggyőződéssel.

- Higgye el nekem - folytatta Anna néni, - vannak igazán nagy, szétválaszthatatlan kapcsolatok azoknál, akik valahol belül érzik, a cél, az érdek, akaratuktól függetlenül determinált...

Nem hitte el azt sem, hogy egyre több az ok nélküli pofon.

Hitt az emberek emberiességében. Az egymás iránti föltétel nélküli kapitulációban, hol a szeretet alázattá magasodik.

- Találtam egy érdekes idézetet Nietzsche tollából: "A Jó a gyöngék morálja." - közöltem fölugorva, mint aki föltalálta a spanyolviaszt.

- Mert "az erősek / hajnalban kelnek, fát aprítanak / isznak egy korty pálinkát, s így tovább. / Mivel csak ők, az erős gyilkosok / ismerik a füvek, a fák, madarak, / a nők és a csecsemők nyelvét." - idézte kegyetlen nyugalommal Pilinszkyt Anna néni. - Maga örök munkahelyi vándor kedves Zsolt, mert más mint a konvenció, más mint a többiek.

- Bizony ez így van. Még abba is belekötnek egyesek, hogy csúnyán írok.

- Maga pásztor, vagy költő? A pásztoroké a nyugalom. Ezért aztán Magának marad a csúnya írás. A másik baj, hogy maga sokat viccel, tréfálkozik, de higgye meg, az emberek nem szeretik a színt és az árnyalatokat, bizony saját bőrömön tapasztaltam az efféle "meggondolatlanság" következményeit... kicsit száraz a sütemény, de azért csak fogyassza. Mindjárt hozom a teát...

Az idős művész sosem beszélt a halálról.

Ez az életösztön, máig hétpecsétes titok.

Intuitív, vagy ősösztön. Ki tudja? Beteg volt. Az ember csak addig fél a haláltól, míg nem lesz egyszer i g a z á n beteg? Amíg nem érzi a halál simogatását, cirógatását; aztán később az öregkori leépülés ráébreszti arra, amit Babits mond: "... nem is olyan nagy dolog a halál"? A gyermek sose fél. Anna gyermek volt, több grund kapitánya egyszerre. Csak az életben hitt. A fákban, a füvekben, az állatokban. Sosem lett volna belőle jó felnőtt, okos gazda...

Nem félt a haláltól.

Kérte az Úr segítségét: "Elfáradtam, fektess le engem
egyetlen társam oldalára."

Szemben a Földtani Intézettel, a volt Stefánián. Egyedül élt a Népstadion úton, a növények, képek, zsúfolt könyvespolcok süketnéma társaságában, jelekkel, pillantásokkal érintkezve: Ő volt ennek a kis lakásméretű rezervátumnak tolmácsa, őre, remetéje. Egyedül és mégsem egyedül. Szinte naponta megszólalt papírjain a Paganini-játék attitűdje.

Ebben a rezervátumban fogadott szinte minden héten, elmesélve életfogytiglani rabságának szépségeit, ahol az ember verset írhat, szerelmes lehet, szerethet - amiért sokszor magánzárka jár -, kényelmes ágyban térhet nyugovóra a szálkás, kemény priccs helyett.

Egy szombat délután meghívott ebédre.

Megint a gyepűfüzesi kislány volt.

Terített, szinte "költői" rendbe rakva az ételeket. A szoba hatalmas növényei úgy szívták be a napfényt, olyan kapkodva, mint a tüdőembóliás beteg a palackból az oxigént. Az ideiglenes ebédlőben, a kisszobában szürkülethez hasonlatos félhomály vonta be a Nyugat bekötött számaival zsúfolt folyóiratpolcot, a festményeket, köztük Anna néni legkedvesebb képét, egy Szántó Pirosba festményt. Dedikálta "Ének a síkságon" című verseskötetének egyik tiszteletpéldányát, majd asztalhoz ültetett, amely dúsan megrakott mesebéli terülj-terülj asztalkámnak tetszett.

Foglaljon helyet kedves Fiam - invitált a költő -, fogyassza azt, amit a legjobban szeret. Készítettem szalámis szendvicset is, tudja van olyan barátom, aki a csirkét nem tudja megenni, azt mondta, amióta látta az állatot átvágott nyakkal, nem tud egy falatot sem lenyelni a húsából. Még a háború alatt történt - folytatta a költő, s végigsimította ujjaival válláig érő ősz haját-, hogy az óvóhelyen voltunk összezsúfolva, sok férfi, egy kislány és én. Már két napja nem ettünk semmit, amikor hápogásra lettünk figyelmesek. A pince egyik távolabbi helyiségében a földön összegyűlt tócsa szélén egy kacsa totyogott. Csontsoványan. A férfiak behozták, elhatározták, hogy megölik. Én elvonultam, ne halljam az állat rikoltozását; eltelt jó tíz perc, de sehol semmi. Visszatértem, s meglepődve láttam, a kacsa megtépázva ugyan, de szárnyaival csapkodva szaladgált a tehetetlen és tanácstalan férfiak gyűrűjében. Magamban elmosolyodtam, mert rájöttem a tehetetlenség okára. Nem tépkedték le a tollat a kacsa nyakáról, nem vitte a kés. Az amúgy is életlen kés. Nem szóltam semmit. Talán a férfiak is megsajnálták a velünk egysorsú szárnyast. Így életben maradt. Szerencsére mi is.

Nem is annyira a mesterséget tanította.

Sokkal inkább a megtaníthatatlant.

Hogyan vehető észre a fűszál élén a harmatcsepp; a sírások túlnyomó hányada mögött a komédia, a röhögés mögött a nihilizmus és skizofrénia lehetősége.

Meghívott Kossuth- és Fészek Klub-béli költői estjeire.

Mint az "ifjú nemzedék" költőjét, mutatott be írótársainak. Borzasztóan jólesett. Ezeknek a szavaknak a melege most is bennem zihál. 1977 augusztusában ironikus hangon a következőket közölte a telefonban:

- Valószínűleg ki fogják venni az egyik vesémet, akkor én, én, menthetetlenül megdöglöm... de azért hívjon föl, kérem, a kórházi számon, bizonyára vannak új versei, szeretném olvasni őket. Egyre kérem: ne látogasson meg, ne nézze végig egy öregasszony agóniáját...

Végtelen üres volt minden.

Plútói magány. Plútói messzeség. A hiány szakadéka. Megérintette a halál. Nem volt neki szokatlan. Nem az első, nem a második érintés volt. De az utolsó. Lúdbőrösségre késztető. Bennem még ott volt a kétség. Akkor én voltam a naiv. Ez az állapot kevésbé volt őrjítő, mint a későbbi, majd a kései bizonyosság. Másnap hiába hívtam. Valaki, vagy valami ráült a telefonra...

Apró, vénségtől lesimult szekérfélén húzták a gyermekkoporsónak tűnő ládát a frissen lékelt gödörhöz, ahol várta őt egy új rezerváció, a vágyott, hosszú magány, a szédítő mélység, szeretet-tisztaságának szintézise. A gombóc torkunkban akkor és most még jóindulatú. Szánkban a föld feketekávé íze akkor és most étkezéseink, szeretetünk, szeretkezéseink? íze. Megrogyott térddel álltunk ezen a szeptemberi napon a földhányás körül, feszülten figyelve Jancsó Adrienne fölolvasását.

Ruhátlan testrészeinkre ráhulltak a leheletfinom költemények. A papírlapok úgy hevertek a feliratlan koporsón, mint vasalódeszkán a hófehérre hypózott gyermekingek.

A kötelek megropogtatták az ékszerdobozt.

(1979)
sayuri, 2012. április 18. szerda, 20:04
Címkék: Hajnal Anna, Assziszi Szent Ference, Földtani Intézettel, Édes Annáját, Szerette József Attilát, Írja Nemes Nagy Ágnes,
Kommentek
Facebookon kaptam
Szia drága barátnőm teljen jól az estéd álmodj szépet és jót szeretettel küldöm puszi
eva6, 2020. július 09. csütörtök, 19:33
Facebookon kaptam
Kedves Évike! Nyugodalmas szép estét jó éjszakát kívánok neked szeretettel ölellek
eva6, 2020. július 09. csütörtök, 19:19
Facebookon kaptam
Szervusz Kedves Évi .
Köszönöm szépen .
Hangulatos délutánt , és szép estét , majd jó éjszakát kívánok sok szeretettel .
Puszillak .
Hogy milyen vagyok , már rég tudom , és azt is tudom , milyen nem szeretnék lenni . Hogy milyen leszek , az nem csak rajtam múlik , de ígérem , hogy nagyon igyekszem , hogy képes legyek megfelelni magamnak
eva6, 2020. július 09. csütörtök, 19:11
A Szentmise Csodája.....Pio atya egyik lelki lánya vallomása
Jézus: Drága gyermekem! Minden elesésedkor, ha bocsánatot kérsz Tőlem, én felemellek irgalmammal. Bízz az én irgalmamban!
Látomásban az Úr Jézus és a Szűzanya jött el hozzánk a szentmisére.
Látomásban, meglepetésemre, Pio atyát és a Szűzanyát láttam fehér ruhában. Felajánlásnál a Szűzanya és Pio atya egyszerre fogta meg a kelyhet és emelte fel, majd az Úr Jézust láttam, aki megáldotta az ostyát és a bort is. Jézus: Drága gyermekem! Fontos, hogy az ostyát és a kelyhet, melyben bor van, mindig szeretettel és tisztelettel ajánlják fel nekem, mert én minden egyes alkalommal szent kezeimmel megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Gyermekem, valóban láttad Pio atyát, mert én így akartam. Azért, mert szeretném, hogy a szíved és lelked közel kerüljön védőszentedhez. Szükséged van védőszentjeid közbenjárására, mert ők segítenek és megtanítanak, hogyan kell járnod a szentté válás útján.
Látomásban a Mennyei Atya felállt a trónjáról és karjait kitárva tartotta felénk. A Szűzanya, mellette Pio
maroka, 2020. július 09. csütörtök, 17:50
Facebookon kaptam
Szervusz Kedves Évi .

Jó reggelt , de kávé illatosat !
És még kívánok egy gyönyörű mosolyokkal teli szép napot szeretettel .
Puszillak .
"Aludtam , és azt álmodtam : az élet öröm .
Felébredtem , és azt láttam : az élet kötelesség .
Dolgoztam , és azt láttam : a kötelesség öröm ."

(Rabindranath
eva6, 2020. július 09. csütörtök, 11:17
Facebookon kaptam
Jó reggelt! Vidám szép napot kívánok neked szeretettel puszillak drága barátnőm
eva6, 2020. július 09. csütörtök, 11:15
Facebookon kaptam
[
eva6, 2020. július 09. csütörtök, 11:07
A pusztaság
,,Kicsalogatom őt, elviszem a pusztába... Ott majd visszaadom neki szőlőjét" (Hós 2,13-14).

A pusztaság bizonyára furcsa hely ahhoz, hogy ott szőlőskertet keressünk! Vajon igaz lenne az, hogy az élet gazdagsága, amire szükségünk van, a pusztaságban található - azon a helyen, ami a magányosságot szimbolizálja, és amin keresztül ritkán találjuk meg utunkat? Nemcsak ez igaz, hanem a 14. vers is ezt mondja: ,,Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy énekel, mint ifjúsága idején." ,,Ákór" jelentése ,,zavaros", mégis Ákór völgyét ,,a reménység kapujá"-nak nevezik.
Igen, Isten ismeri szükségünket arra, hogy pusztai élményünk legyen. Pontosan tudja, hogy hol és hogyan hoz létre bennünk maradandó vonásokat. Az az ember, aki bálványimádó volt, lázadt, elfelejtette Istent, és ezt mondta teljes tudatossággal: ,,Elmegyek a szeretőim után" (Hós 2,4), rá fog jönni, hogy Isten elzárta ösvényét. ,,Szaladgál majd
kalmanpiroska, 2020. július 09. csütörtök, 06:44
Képek, videók
Szeretettel
dandej
2019. december 09. hétfő, 22:36
0 a Igaz szeretettel Neke
lovaszmarika
2019. szeptember 11. szerda, 12:28
0 a Emlékére szeretettel
lovaszmarika
2019. június 29. szombat, 17:22
szeretettel
eva6
2019. április 06. szombat, 06:05
Szeretettel
eva6
2018. november 24. szombat, 06:54
0 igaz szeretettel Otilia
lovaszmarika
2018. szeptember 16. vasárnap, 18:39
Sok szeretettel
csalogany13
2018. augusztus 23. csütörtök, 22:49
Sok szeretettel neked.jpg
vorosrozsa66
2018. július 11. szerda, 20:28
Szeretettel
borigit
2018. július 10. kedd, 13:59
Szeretettel Neked
sanci81
2018. július 09. hétfő, 16:49
Sok szeretettel Neked
vorosrozsa66
2018. július 02. hétfő, 20:24
hajnal anna.jpg
jozsuzsa
2015. október 03. szombat, 18:36
HAJNAL ANNA FÁRADTAN.gif
erzsikepuskas
2014. október 14. kedd, 11:07
Hajnal Anna ÁLMODTAM.jpg
erzsikepuskas
2014. október 03. péntek, 11:48
Hajnal anna VÁRJ.JPG
erzsikepuskas
2014. október 03. péntek, 11:43
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.