Belépés
2020. július 07. kedd | 28. hét | 189. nap | 03:51 | Apollónia
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Országút No 4.
Március 16-tól online iskola van. Az Országút kétheti lap négyes számát ( 03.13.) előtte vettem meg éppen. És nem azért nem olvastam eddig végig, mert nem akartam, sokkal inkább beosztottam a benne lévő valamennyi remek írást. Egyet most idemásolok:

Ferdinandy György: Zsák bácsi

A régi barátok hová tűntek? Lassan már nem is hiányoznak. Szétszóródtak a nagyvilágban. Nyomuk veszett. Egyiket a másik után, a címjegyzékemből is kihúzom a nevüket.

Persze előfordul, hogy valaki még felkeres. Felhív, beállít. Emlékszel? - kérdezi. Nézem, hallgatom. Eszembe se jutott fél évszázad alatt. Egyik sem olyan, akinek még hallom a hangját. Aki még felkeresi álmatlan álmaimat.

Zsák bácsit is ritkán láttam ötven év alatt. Valami apró szigeten kötött ki ő is, én is. Ő a Csendes-, én az Atlanti-óceán közepén. Még ha lennének, sem kereszteznék egymást kettőnk között az útvonalak.

Véletlen szerencse, ha összetalálkozunk. Nézzük egymást ilyenkor, felsoroljuk a régieket. A fiúkat, akikkel együtt vágtunk neki a világnak, amikor kilökött minket magából az óhaza. Mint mondani szoktuk: a forradalom.

Egyre rövidebb a lista. A régi társak már nem élnek. Egyre nehézkesebben betűzgetjük a nevüket. Persze, menet közben bekerül közénk egy-egy ismeretlen. De az ilyen találkozások sohasem hosszú életűek.

Nincsen hát sok mondanivalónk. Még sorra vesszük az egyre kínzóbb nyavalyákat. Kórokat, mételyeket. És ennyi. Hallgatunk egy sort. Megint elmúlt egy év. Tapossuk tovább a magányt. A sűrűsödő hiányérzetet.

Zsák bácsi neve eredetileg Zoltán volt. A franciák azonban nem ismerték ezt a nevet. Helyette a szerintük hasonló hangzású "Jacques" nevet adták a csabai magyar fiúnak.

Ezen ne múljon! Párizsban a legtöbb idegennek franciás neve van. Zoli különben sem élt sokáig velünk. A mérnöki karnak diákszállója volt, hamarosan odaköltözött.

Később sem hallatott gyakran magáról. Tudtuk róla, hogy megnősült. És hogy francia lány a felesége. Meg azt, hogy elvált. Válófélben voltam én is, amikor - évekkel később - összeakadtunk a dijoni pályaudvaron. Ő akkor már túl volt a második francia asszonyon. Büszkén mesélte, mind a kettő szült neki egy gyermeket.

Energikus fiú volt, már törte a magyart, mint általában a sikeres emberek. Valamilyen adásvételi ügyemben - már nem emlékszem a részletekre - rajtam is segített.

Elmúlt megint egy évtized, én már a szigetemen éltem, amikor váratlanul felkeresett. És hát, mit ad Isten, ott, az óceán közepén valami nagyon megtetszhetett neki. Amint visszahajózott az óvilágba, keresett magának ő is egy szigetet.

Azt hittem, nem látom viszont soha többé. A szigetek között nincsenek légi járatok. Csakhogy elmúltak az évek, megöregedtünk mind a ketten. Egyre gyakrabban felkerestük a talpalatnyi földet, ahonnan anno a nyakunkba szedtük a világot.

Későn talán, de megértettük, hogy hol tévesztettünk utat. Hogy van egy hely, ahol jelen lenni kényszer és kötelesség. Kikerülhetetlen feladat.

És most itt áll előttem Zsák bácsi, a barátom. Az egyetlen, aki a francia múltból megmaradt.

Tehát, múlnak az évek, és mi nézzük egymást. Felsoroljuk a régi barátokat.

Babót, a balett-táncost Kötéltáncosnak csúfoltuk. Légvédelmi tüzérek voltunk a csömöri hegyen. Ő később, Elzász-Lotaringiában is velünk maradt. Most is itt ül mellettem minden éjjel. Emlékszem minden szavára, még a hang­hordozása is a fülembe cseng. Haraggal váltunk el, Strasbourg külvárosában. Hogy eltemették, azt is csak véletlenül tudom.

Néha Víg Bandi is meglátogat. Vele még az ELTE-n hallgattuk Gyergyai bácsit és Füst Milánt. Hűséges barát volt, Bécsben, a lágerben is ő szerezte nekem a francia ösztöndíjamat. Én kétszer is szereztem állást neki Galliában. Soha, egy pillanatra sem szakadt meg közöttünk a kapcsolat.

Valahol az Alpokban vitte el a rák. Az azbesztlágerek tömeg­gyilkosa. Még lefordította egyik könyvemet. Úgy ment el, hogy el sem búcsúzott.

Hát, csak így. Egyik a másik után. Akiknek csak adósa vagyok. Mint Chon, a madridi asszony, akivel - az esti kurzusok között - harminc éven át szürcsöltük az édes trópusi rumot. Egyetlen hosszú nap volt ez a harminc év, egy másik barakkban, a rabszolgák unokái között.

Ő talán még él valahol, Puerta del Sol és a Castellana palotái között. Barátok voltunk. Néha még ma is eszembe jut, hogy egyszer Barajasnál kiszállok a gépből, és lesz, ami lesz, megkeresem.

Volt azért, aki néha hírt adott magáról. Chica, a diáklány, akinek megírtam az életét, néha küld még egy hosszú, kézírásos levelet. Óvó néni Bronxban, New York külvárosában. Ma már hetvenéves, ha jól számolom. Profe! - írja. Így szólított, egész életében tegezett. ,,Profe! Gyakran gondolok rád! Mert én mindent, igen, mindent neked köszönhetek."

Itthon, az óhazában is vannak ismerős ismeretlenek, akik megszólítanak. Karcsi, egy gimnáziumi társam, ma is végigüli a könyvbemutatóimat. Elmondja, kijutott neki is a szenvedésből. A sorstársak összetartanak. A múltkor pedig mintha óvodáskori pajtásomat láttam volna az ötvenkilences villamoson.

És így tovább. Egyik a másik után. A végére pedig ez az egyetlenegy, az utolsó: Zsák bácsi marad.

Ő nem hagyja leteperni magát. Harmadszorra is villogó szemű, fiatal élettársa van. A bennszülöttek, magyarázza, kannibálok ott, ahol él, a szigeten. Nézem őket, és végigfut a hátamon a hideg.

Pedig amit mond, nem félelmetes. Felkeresték Jacques szülőfaluját, a talpalatnyi földet, ahol álmában fél évszázadon át élte ezt a rongyos életet. Büszkén meséli, mindenét a két fiára hagyta. Neki nem maradt egy huncut petákja sem.

- Tudod, mi hiányzott? - kérdezi hirtelen. A tücsökciripelés. Mert tücskök már az ő falujában sincsenek.

Megöleljük egymást, és akkor ez az én Zsákom, aki a kannibálok között is megtalálta a foltját, hirtelen sírva fakad. Végigfolynak a könnyek az arcán, megállnak a barna, kacskaringós ráncokon.

Tudja, és tudom én is: ez volt Zsák bácsi utolsó látogatása. Elnyeli őt a Csendes-óceán. Nagy vagy, Csendes-óceán! - sóhajtotta Kogutowicz Manó minden atlaszon.

Ülök apám íróasztalánál. Hogy miért írom ezt az értelmetlen felsorolást, magam sem tudom. Milyen fájdalmasan hiányos a névsorom! Hol van belőle a négy fiam? És mindazok, akiket szerettem. Akik megosztották velem - ha csak rövid időre is - az életüket. Azt reméltem, hogy egy sem megy közülük feledésbe. Hiábavaló erőfeszítés lenne? Akkor meg, minek...

A kiszakadókat hetedíziglen bünteti az Úr. Mit is mondott pályatársam, Áron? "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ne tudta volna, hogy amit kíván, lehetetlen? Hogy a valahol azt jelenti:vadidegen?

Vagy ez a másik skribler, aki esküszik rá: mi, betűvetők azért vagyunk a világon, hogy helyet teremtsünk a szavainknak. Pontosan, szépen. Ahol lehet. Ahogy lehet.

Szerénytelenség, ha ideírom? Hogy ha már, akkor hozzuk haza, amit találtunk! A madárlátta kenyeret. Ha hebegve? Dadogva? Mindegy. Amíg nem késő. Ahogy lehet.

Ülök apám íróasztalánál. Nézem a Zsák bácsi arcán csordogáló könnyeket.
azenujsagom, 2020. április 24. péntek, 07:37
Címkék: Országút No, Ferdinandy György, Néha Víg Bandi, Füst Milánt, Mint Chon, Felkeresték Jacques,
Kommentek
Vargha Gyula versei
kevés megvan,
Szükséget nem látnak ételben, italban,
Van békés hajlékjuk; más egyéb mi kell még?
Földi hiúságban örömük sem telnék.

Magukat nem bánják, csak azt hányják-vetik:
Az én sorsom jobbá miért nem tehetik.
Szegény anyám szemén az a sok könnypatak,
Bár nem én fakasztám, mégis értem fakad.
Úgy fáj nekem e bú, s búsulunk cserében,
Ők az én sorsomon, én meg az övéken.

Hej, ha fordíthatnék a szerencse rúdján,
Nem futnék a világ széles országútján,
Nem előre mennék, örömestebb hátra,
Lennék öregségük gyámola, istápja,
Vállokról a terhet vállaimra venném,
Szomorú házukat mennyországgá tenném.

Napfényes örömre hajnalodnék gyásza,
Nem csak magam mennék az apai házba,
Vinnék bele áldást, üdvöt, üdvösséget,
Szép, ifjú, szerelmes, vidám feleséget,
S megtelnék a hajlék virág-mosolygással,
Hajnali szellővel, gerlicze-búgással.




SZÜRKE MADÁR
menusgabor, 2020. február 27. csütörtök, 22:00
Névnapomra
Névnapomon (02.19.) megleptem magam az Országút c. új kétheti lap No.2. számával (02.14.)
Témáik: művészet,tudomány,közélet.

Nem előre bele - és átlapozva, hanem szépen sorjában oldalról-oldalra kezdtem olvasni minden betűjét.

S láss, tényleg névnapi meglepetésnek is jót, mindjárt az elején két '56-os írás szerepel az újságban.

Az egyiket Balázs Zoltán jegyzi, címe: A magyar Mátrix
A másikat Száraz Miklós György írta. Címe: Hungarian Freedom Fighter

Mindegyik cikkhez vannak archív fotók. Az elsőhöz a Fortepan-tól, a másodikhoz a 60. évfordulóra készített óriás fal "festmények" egyike, a Time magazin év embere, a magyar szabadságharcos címlapja (1957)
azenujsagom, 2020. február 20. csütörtök, 17:09
Viccek
buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg, amíg a
buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott...



Megáll két rendőr egy pékségnél. Bemegy az egyik, majd egy pár perc múlva kijön. Odaszól a társának:
- Ha kitalálod, mennyi kakaós csigát vettem, tiéd lehet mind a kettő!



Száguldozik egy motoros az országúton, amikor nekicsapódik a bukósisakjának egy veréb. A veréb elájul, a motoros megsajnálja és hazaviszi.
Otthon beteszi egy kalitkába, ad neki egy kis kenyeret, vizet, és elmegy munkába.
Kis idő múltán a veréb magához tér és körbepillant:
- Atya ég! Rács, kenyér, víz... Csak nem halt meg a motoros?



Nyuszika felhívja telefonon a hentest:
- Van disznófüled?
- Van.
- Hát marhanyelved?
- Van.
- És csirkelábad?
- Az is van.
- Hát
lovaszmarika, 2019. december 09. hétfő, 18:05
Megmenekült egy 12 napra az ausztrál pusztaságban rekedt nő
Az 52 éves Tamra McBeath-Riley a BBC News hétfői cikke szerint két társával és kutyájával indult útnak november 19-én Alice Springsből, amely Ausztrália északi térségében fekszik. Miután a kocsijuk a Hugh-folyó medrében lerobbant, szétváltak. A rendőrség a kocsi közelében találta meg McBeath-Rileyt, de két társának, Claire Hockridge-nak and Phu Trannak még nem akadtak a nyomára.

A nő az Alice Springs-i kórház előtt számolt be a történtekről a sajtónak. Mint elmondta: miután a kocsijuk a folyómederben ragadt, három napig még együtt várakoztak ott, és megpróbálták kiszabadítani az autót, de kísérleteik nem jártak sikerrel. A meleg miatt a nappalokat a kocsi alatt ásott lyukban töltötték, éjszaka pedig az autóban aludtak.

Minden velük lévő folyadékot, egyebek mellett némi vodkát is megittak, valamint a kocsiban lévő kekszet és tésztát is megették. Véletlenül rábukkantak egy vízgyűjtő gödörre, az abban talált vizet felforralták, és egy ingen átszűrték, hogy szomjukat oltsák.

A nő két társa
velemenyezd, 2019. december 02. hétfő, 11:41
A női leleményesség
majd
másnap visszajön a kocsiért. Kiveszi a kocsiból a korábban vásárolt
vödröt, 1 gallon olajfestéket, egy élő libát és egy pár élő csirkét. A
festékes dobozt berakta a vödörbe, a libát a hóna alá csapta a másik
kezében pedig a pár csirkét fogta meg és elindult, de mindjárt a
sarkon egy idősödő nő megállította, tudja-e, hogy hol van a Harkály
dűlő 1605.
- Már hogyne tudnám, ott van mindjárt mellettünk, ha velem tart,
elvezetem a házig.
Megindultak tehát ketten az országúton. Tíz perccel később azt mondja a farmer:
- Ha ezen az ösvényen átvágunk az erdőn keresztül, akkor fél órát is
spórolhatunk.
Erre a nő így válaszol:
- Én egy védtelen nő vagyok, és nem ismerem magát, mi van, ha ki
akarná használni a védtelenségemet ezen a félreeső úton.
Erre a farmert elfogja a méreg.
- Na idehallgasson, az egyik kezemben egy vödör, benne egy tele
festékdoboz, hónom alatt egy liba, másik kezemben két csirke, az Isten
szerelmére, hogy
lilagondolatok, 2019. november 04. hétfő, 15:48
Babits Mihály: Esti kérdés
áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a
maroka, 2019. szeptember 22. vasárnap, 15:19
Majoros Gabriella versei
beszélni
szívek nélkül szeretni
könnyek nélkül sírni
mosoly nélkül nevetni
nehéz, igazán nehéz.

De elfogytak a szavak
kihűltek a szívek
elapadtak a könnyek
erőltetettek a mosolyok
magány, ismerős magány.


SZENVEDÉLY

Megmondtam már annyiszor, hogy veszélyesen élsz!
Száguldasz és countryt játszol mondd hát, mit remélsz?
Alattad az országút, a parketten suhansz,
élj a mának, azt mondták, s a vesztedbe rohansz!

Refr.: Lassíts végre már baby,
vár rád egy másik szenvedély.
Lassíts végre már légyszi,
ideje, hogy most már másképp élj.

Jönnek, mennek szerelmek, a zene megkísért,
a barátaid szeretnek, de ez Neked mit sem ért.
Szenvedély az életed, csak pörögsz, mint egy gép,
lassíthatnál kedvesem, nyomd a középsőt: az a fék!

Megéltem már rohanásban néhány nehéz
menusgabor, 2019. szeptember 19. csütörtök, 21:00
Képek, videók
nő az országúton
eva6
2018. november 14. szerda, 09:12
a benned lévő.jpg
sz719eszter
2018. október 05. péntek, 19:43
ló-régi barátok.jpg
agica2004
2017. augusztus 08. kedd, 20:17
M-0103-RÉGI BARÁTOK 2013.
johannanna
2013. január 03. csütörtök, 16:31
újra a régi barátokkal
wob
2012. június 26. kedd, 18:17
régi barátok
macoka65
2012. április 12. csütörtök, 16:02
egyik a másik után
riszadanceclub
2009. december 12. szombat, 17:24
Ó, furcsa társak 01.jpg
chillik
2017. december 07. csütörtök, 05:19
Ó, furcsa társak 02.jpg
chillik
2017. december 07. csütörtök, 05:19
Levél ifjú társakhoz 01.j
chillik
2016. október 06. csütörtök, 05:52
Levél ifjú társakhoz 02.j
chillik
2016. október 06. csütörtök, 05:52
Halott társak üdvözlése 0
chillik
2016. március 10. csütörtök, 03:07
G 5 Tarsak 50x60.jpg
gigi55
2013. február 08. péntek, 14:51
A házs társak imája.
narcisz56
2012. július 29. vasárnap, 17:21
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.