Belépés
2019. december 11. szerda | 50. hét | 345. nap | 20:12 | Árpád
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Végtelennek képzelem



Jószay Magdolna
Végtelennek képzelem

Régen végtelennek képzeltem az életet,
bár hallottam már, hogy egyszer eljön
a nap és nincs tovább, vége lesz...
de legyintéssel elintézve, gondolatban
fel nem fogva - hisz az olyan soká lesz -,
úgysem jön el, soha, soha az, mikor majd
megnövök, megöregszem s eltemetnek...
Ugyan, nekem anyám is mindig él majd s ez
a ház és a kert is mindig csak a miénk
lesz... hosszúnak éreztem a tartalmas
napokat, és ki nem várhatónak a lassan
mászó éveket, alig bírtam megélni, hogy
tízből mikor leszek tizenegy... s mikor
először húzhattam nejlonharisnyát, a
női büszkeség, lám, majd'' szétfeszített...
Egy örökkévalóságnak tűnt az élet, a
vágyott felnőttkor... sürgetni pedig az
időt oly kár, hisz lennék újra gyerek,
szívesen és örökre akár... visszagondolva
nem felnőttködnék, ameddig csak lehet,
jaj, de boldogan gyerek maradnék...
Mert az évek felhőként szállnak fejünk
felett, elröppennek a hónapok, hetek,
egyik évszakot még épp tudatosítjuk,
mikor már a következő lépeget a távozó
előző helyett... egy pillanat tán,
s koporsónk egy más idősíkban már ott
is áll hajdanvolt bölcsőnk oldalán.
katrin56, 2017. június 30. péntek, 15:31
Címkék: Jószay Magdolna, olyan soká, örökkévalóságnak tűnt, évek felhőként, következő lépeget, örökkévalóságnak,
Kommentek
Milyen színű a szomorúság...
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Alkyoni Papadaki
kohlinka, 2019. augusztus 01. csütörtök, 18:04
Erdei B. Ágnes: Segíts...
Segíts...

...mert ott a mennyben
én csak hozzád szólhatok...

A holnapok keszekuszák
és éltető-bizonytalanok...

*

Magam még szál-egyenesen tartva
feloldozást kérek a jóság vétke alól.

Lejárt vezeklésem bűneimért;
Elítélt legyek, míg időm alkonyba hajol?

*

Feledném a harcot,
melyet én csak önmagam ellen nyertem.

Hát bólints, jó anyám,
küldj jelet csillagodról, ha jól cselekszem.

*

Felelj! - égből szállt szavad
könnyítsen földi terhet:

Már érdemlem szabad
szárnyait a végtelennek?

Erdei B. Ágnes
(2017)
lilagondolatok, 2019. július 28. vasárnap, 11:39
Mirian
körül...
Nézem szemed,
Lenyűgöz a zöld,
S ott legbelül tűz
Hívogat... oly merész
Most a perc!
Nem is nézz körül,
Csak leteper...
Hagyom,
Nem ellenkezem.
Akarom!
Akarlak egészen!
Minden részecskéd legyen,
Éljen itt,
Velem.


VÁLTOZÁS

vörös ég alja alatt
pillangó lassan repül.
végtelennek tűnő
szárnycsapás törékenyen
nehéz felhők alá merül
sehol egy virág
sehol egy szín
hová-merre tovább...
Változás
akaratlanul visz
lebegés és a tánc
megszűnő fény
talán nincs is Tovább.

vörös ég alja sötétedik
tán, csak az álom viszi
és a szél kapja fel
súlyokkal telt szárnyát
melyen a szivárvány
megfakult ecsetvonás már.
Valahol, messze
menusgabor, 2019. július 14. vasárnap, 18:00
Facebookon kaptam
Az évek végtelennek tűnnek, amíg ott állunk a forgatag közepén, és bizonytalanul tapogatózunk tovább az ismeretlen jövő felé, de ha visszatekintünk a múltra, az az érzésünk, hogy az idő viharos sebességgel robogott el.

(Jostein Gaarder)
eva6, 2019. június 18. kedd, 19:34
Hol van az a nyár
Az évek végtelennek tűnnek, amíg ott állunk a forgatag közepén,
és bizonytalanul tapogatózunk tovább az ismeretlen jövő felé,
de ha visszatekintünk a múltra, az az érzésünk,
hogy az idő viharos sebességgel robogott el.

(Jostein Gaarder)
klarika47, 2019. június 16. vasárnap, 05:54
Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás
Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!
liliana01, 2019. június 08. szombat, 16:36
A szent maradék
A szent maradék

Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt a kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.

Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.

...lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás...
- Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?

Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
Ha lehet ma
kalmanpiroska, 2019. április 15. hétfő, 19:14
Gál Éva Emese versei
PILLANATKÉP

Visszalátom a kis asztalt egy égen,
ahogy a lámpa fénye szerteszáll,
a fény mögött én ülök a sötétben,
és rajtam túl már nincs látóhatár.

Mintha az egész világ ködbe veszne,
eltűnik a képernyő, a szoba.
Ami eddig önmagát teremtette,
visszalép oda, ahonnan soha

nem folytatódhat többé mint valóság,
csak mint torz álom vagy torz képzelet.
A tekintetről leszakított rózsát
magába öli az emlékezet,

s kis asztalom síkja a végtelennek,
a saját irányával összenő.
A galaxisok csillagot teremnek,
nagy múltból kiszakadjon a jövő,

de itt marad az asztalon az élet,
a mindennapi, hulló gondolat.
A papírlap a hónál is fehérebb,
míg nem tapossák versek a havat.


ÉNEK

A földre hullt, és összetört az ének,
ami lekottázta a
menusgabor, 2019. április 12. péntek, 19:30
Képek, videók
A végtelenhez mérve szint
rushlilly
2018. június 12. kedd, 13:53
Jaj, aki egyszer végtelen
chillik
2018. június 11. hétfő, 05:10
Az ismeretlen, végtelen t
chillik
2018. május 21. hétfő, 05:47
Végtelen körforgásban
sanci81
2018. május 16. szerda, 17:42
A végtelenhez mérve..
rushlilly
2018. április 13. péntek, 18:13
Végtelen természetben
sanci81
2018. február 04. vasárnap, 17:45
Végtelen utakon
sanci81
2018. január 11. csütörtök, 16:33
A végtelen érintése
sanci81
2018. január 01. hétfő, 16:52
Végtelen...
simocsi
2017. december 23. szombat, 20:34
végtelen.png
chillik
2017. december 04. hétfő, 15:17
A végtelen, bús éjszakáko
chillik
2017. december 03. vasárnap, 05:13
Jószay Magdolna :Advent
maria_kadar_148
2017. január 11. szerda, 23:10
Jószay Magdolna Advent.gi
maria_kadar_148
2017. január 11. szerda, 22:57
Jószay Magdolna - Január
maria_kadar_148
2016. január 21. csütörtök, 21:37
Jószay Magdolna 1
taltos1
2015. december 20. vasárnap, 22:44
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.