Regisztráció  Belépés
2018. május 24. csütörtök | 21. hét | 144. nap | 11:47 | Eszter, Eliza
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kosztolányi Dezső - ŐSZI KONCERT – 1912
Kosztolányi Dezső - ŐSZI KONCERT - 1912

Praeludium

Sírj, őszi vers... Sírj, mind a két szemem,
sírj, őszi koncert, zengő zeneverseny.
Most itt az ősz és én vagyok az ősz,
és régi bútól vemhes újra versem.
Beteg az arcom, beteg a dalom,
az elmulást sápadva szomjazom,
az életet, mely már csak félig élet,
a hervadt holdat és a sírt,
s a hűs napot, mely a holdnál sötétebb.

Beteg vagyok, szépségektől beteg,
nem is vagyok más, egy beteg poéta.
Ha egyet nézek, elfakul a fény
és ferdül a nap, mint a hold karéja.


Ha kettőt nézek, hullik a levél,
és föltámad az, aki rég nem él.
Ha hármat nézek, az erdőn keresztül
szél száll és kiszakad a köd,
és a világ fázlódva összerezdül.

Most a ligetbe bolygok délután,
és úgy jövök meg, mint egy temetésrül,
talpig fekete gyászoló
chillik, 2018. május 13. vasárnap, 04:47
Tóth Árpád: Árpilis
Április, óh, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repűl a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürgelábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! mi az?
S zümmög zengő, napba-tárt
Szárnyakkal: tavasz! Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésűvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot? S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyengebőrű testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy
skorpiolilike, 2018. április 24. kedd, 19:26
Bajza József
hideg,
Képed zordon, elborúlt,
Kebled puszta, rengeteg.
Víg barátod vagy komor,
Arcod egyképpen setét;
Szánlak, hogy nem értheted
E sziv égi érzetét.


Az eltűnt ifjúkor

Száll mosolygva hegytetőkről
Rózsafényben a tavasz;
Jönnek vígalomra kelve
Lyánykák, ifjak, énekelve:
Idvez légy, te szép tavasz!
- Idvez légy, hajnalpirúlat;
Halmok illatos szele!
És te csendes völgy patakja!
És te zengő fülmile! -

S ajkokon édesen olvad az ének,
Hangzik az ormon, a néma magányban,
S tánckoszorúba szövődve kerengnek
Vígan az ifju virányban.

S ah körűlök mint viradnak
A szép kornak álmai!
Szebbé válva mint derűlnek
A mezők virágai!
Kéjt lehel a berek árnyaibúl,
Zengnek a pásztori sípok
Élnek az erdők,
S lelkökön édeni béke virúl.

A sziv-élvet feltalálni
Mely vidékbe térjek én?
Szerte bolygok
menusgabor, 2018. március 19. hétfő, 16:30
Tompa Mihály - A csalogány és a sas.
Dávid.

Lombos liget hajlongó sudarán
Busongva ült a néma csalogány;
Meleg sugár, szellő s a buja fák
Énekre most ajkát nem ragadák.


'Mi lelt madárkám, kedves dalnokom!?
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Tavasz mosolyg; a halmon, völgyeken
Az élet száz alakba' megjelen;
Még a bogár is örömbe merül,
Te vesztegelsz s bánkódol egyedül?
Dalolj, hadd halljam zengő hangodat,
Melyre ezer sziv hű visszhangot ad!'

»Királyom! - a bus csalogány felel -
Keblem dalát én kinek zengjem el?


A szárnyas nép nem, sőt még félreért,
Ki is gunyol gyakran zengelmemért!
E félreértés szívemig hata,
- A dalnoknak nincs mélyebb bánata!«

A sas azok felett, miket most hallott,
Álmélkodván, imígyen ad
chillik, 2018. március 14. szerda, 01:01
Szép Ernő
vízcseppek az ereszrűl,
S magam elé gondoltam sorsomnak terítékét.

Sóhajtva elfordúltam, szemem félig behúnytam
S elképzeltem pilláim gyászfátyolán keresztül
Szegény Rousseau-t, ki sírva fakadt a courtisane-nál.

Elhagytam volt a villák vasrácsait is, végig,
Az ezredévi oszlop elébem állt sötéten,
A tetejében Gábor arkangyal árnya lengett.

Angyal, te szárnyas angyal (ajkaim ezt mozogták)
Kit szobrászok meg festők annyit mesélnek nékem,
Zengő fehér angyalka, angyal, nagy szárnyú angyal.

Mit szólanék, ha mézes hárfával, rózsafényben
Kinyílna most a mennybolt, akár az Operában
S arany lépcsőn lejönne hozzám tizenkét angyal.

A lépcsőn összekulcsolt kezekkel lejtenének,
Szemök lesütnék, szűzi zsoltárt húznának lágyan,
De a földre érve elkezdenének kacagni.

Mint a kis lányok, huncut csengéssel szökellnének
Hozzám, elkapnák a két karom, megforgatnának,
Frissen repkedne szárnyok, akár a
horvathzsoka, 2018. március 10. szombat, 14:10
A reményről
vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!


Az ember rengeteg fájdalmat elvisel, ha él benne a remény!
Amikor elveszíti a reményt, akkor a lelke meghal.

Ne add fel, küzdj, és harcolj, hogy élhesd az
menusgabor, 2018. február 13. kedd, 19:00
Tompa Mihály - A hír lantja.
börtönök.


S hogy látnák a jövő századok
Nagy hatalmát és a múltakat:
Eltiport nagyságok romjain
Óriási emléket rakat.
Háboritlan áll a szent liget,
A dúló kéz nem illette még;
Jós forrása halk nesszel buzog,
Lombja suttog, bűvös fénye ég.
Szent ligetben a hír lantja függ,
Mely beszél a történtek felett,
Énekében, mely ragad s emel,
Nyer az érdem hosszu életet.
S a zengő lant és a szent liget
Dulva immár, puszta és siket!
-------------

Századokkal vénül a világ
És időnként más-más képet ölt;
Ledőlnek a mult bálványai,
S erény lesz, mi bűn volt azelőtt.
De nép és kor, mely támad s enyész:
Az emlékre hűledezve néz.

S im keletről a vénhedt idő
A világot átrepülni jő;
Szeme rozzant sirgödör; vele
Jön a
chillik, 2018. február 04. vasárnap, 06:15
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Csokonai Vitéz Mihály:A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss
ronix, 2018. január 28. vasárnap, 14:31
Nyilas Samu: Tündérország.
Nyilas Samu:

Tündérország.

Ismerek én egy tündérországot . . .
És ez ország bűvös , égi szép ,
Mellyben minden léptein az ember
Bájosabb és szebb vidékbe lép.

Pirosabb a hajnal fénye ottan ,
Zengőbb benne erdő és liget,
Minden ágon, mindenik bokorban
Hallhatsz dalt, s bűbájos éneket.

Vidámabb ott a tavasz . . . örökké
Zöld szinű a völgy , halom , mező.
Fenn a csülagok ragyogva égnek
Mint megannyi fényes drágakő.

A virágok ezre tarka színben
Nyílik ott mint tündér lány sereg:
Varázs szellem a mező patakja,
S titkos édes hangokon cseveg.

Lágyabb ott a szellő a sóhajnál,
- A völgy keblén halkan elsimul -
S szárnyait megrázva a virágok
Nyílt keblébe harmat gyöngye hull.

Fák beszéde . . . lombok suttogása. . . .
Ott megannyi tulvilági hang:
És a nyáj kolompja a vidéket
Lágy imára hivő szent harang.

Ismerem én e
marcyt, 2017. október 29. vasárnap, 06:57
Arany János – Ősszel
Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.


Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -


Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minő kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül.
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos
chillik, 2017. október 27. péntek, 04:19
Tompa Mihály - Hűség.
szerte:
Ki marad majd este felé?
Ki marad majd naplementre?


A kedv, e vig gyermek-lányka,
Volt legelső ösmerősöm:
Együtt jártunk enyelegve
Téli tájon, temetőkön;
De borongó, majd komor lett,
Kihamvadt a szem csilláma,
Keserű a hallgató ajk,
Redők ültek homlokára.

Láttam fényes, dús világot,
Szép reményben álmodozván:
Boldogságról vertem a dalt
Ábrándimnak zengő kobzán.


Meredek szirt homlokára
Mutatott fel vágyam újja,
És magasra törni, jutni,
Lelkem, arcom lángra gyúla.

Remény s ábránd oda van már,
A merész vágy lejebb szállott...!
Szép, fényes láng, mely nyomán hagy
Hideg hamvat, pusztaságot.
Minden elmult! Maga is a
Szerelemnek rózsabokra
Mintha fogyna illatából...
Mintha lassan hervadozna.
chillik, 2017. október 23. hétfő, 05:53
Őszi séta
séta

Ősz volt és effelett
Vasárnap délután.
Ki a szabadba vont
Kettős sejtés talán,
A nyugvás ünnepét
Méltón hogy ott ülöm,
Hol Isten ünnepel
A hangzatos mezőn
S hogy lelkemet a csók
Varázsa tölti meg,
Mellyel minden mi élt,
Mosolygva halni megy,
Mint hogyha mondaná :
Élvezni most siess,
E fényes pillanat
Után fed síri mez.
De ah, mért is teszek
Az őszhöz sírt, halált,
Hervadt virága bár,
S zengő dala elállt !
Szerény lány a tavasz,
Kit lángszivünk ölelt,
Ébredt, s ím oldalán
Telt bájú nőre lelt
Az őszben, és ölén
Felejti szívesen
Költői álmait,
Oly édes a jelen,
Mert hol csak vágy epedt,
Hol csak virág nyilott,
Mint játszi gyermekek,
Gyümölcsök függnek ott.
Az őszi alkonyat
Arany sugáriban
Tündöklött a liget
Sárgán és pirosan.
A szőlős hegytetőn
Pajkos dal zengedez,
Nehéz
evavicus, 2017. október 22. vasárnap, 14:27
1/37
Képek, videók
Kosztolányi Dezső - Szere
sanci81
2018. február 26. hétfő, 17:36
Kosztolányi Dezső:Szeptem
maria_kadar_148
2017. szeptember 05. kedd, 22:26
Kosztolányi Dezső Vörös
maria_kadar_148
2017. szeptember 05. kedd, 22:23
Kosztolányi Dezsö.jpg
chillik
2016. április 26. kedd, 05:21
Kosztolányi Dezsö 02.jpg
chillik
2016. április 26. kedd, 05:21
Kosztolányi Dezső(1-2).gi
zsu74
2015. december 14. hétfő, 19:33
Kosztolányi Dezső(1).jpg
zsu74
2015. december 14. hétfő, 19:32
Kosztolányi Dezső
lenke1964
2015. április 29. szerda, 13:23
Kosztolanyi Dezső.jpg
eva_gyulai
2015. április 17. péntek, 23:20
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AZ ALK
erzsikepuskas
2014. október 25. szombat, 09:25
Kosztolányi Dezső.jpg
jozsuzsa
2014. október 15. szerda, 21:43
KOSZTOLÁNYI-EMLÉKDÍJ.j pg
cserhat3
2017. szeptember 11. hétfő, 17:33
Kosztolányi.jpg
chillik
2017. június 14. szerda, 04:52
kosztolányi.png
chillik
2016. május 26. csütörtök, 05:17
Kosztolányi.jpg
gabfe
2015. november 15. vasárnap, 16:35
Címkék
szép kornak, élet száz, őszhöz sírt, nyájas sziget, mező kisűlt, merész vágy, mult bálványai, ligetbe bolygok, berek árnyaibúl, ezredévi oszlop, Bajza József, csülagok ragyogva, elmulást sápadva, erdőn keresztül, mezők virágai, virágok ezre,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.