Regisztráció  Belépés
2017. október 21. szombat | 42. hét | 294. nap | 23:01 | Orsolya
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Arany János őszi verse
tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!...Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, sima tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nékem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bíbor habot...Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb:
Itt zölden a nyájas sziget:
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhnak s tulkok sereggel -
Minő kép ez?...Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hívójelül:
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül:
Lantszóra lejt ifjú leány:
Kettős pohár, mézízű nedvvel,
Vígan forog...Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres csaták,
Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás,
lovaszmarika, 2017. október 19. csütörtök, 11:11
Szalay Fruzina: Még egy mese .
Szalay Fruzina:

Még egy mese .

- Endrődi Sándornak. -

Mosolygó hajnal rózsállott az égen,
Harmat lepett el minden rőzsaszált;
Tavaszi hajnal bájos derűjében
Komor beszédben csak egy ifjú állt:
" Híában vár rám a kikelet karja,
Hiában hívnak zengő hangjai;
Más, mi nekem kell, vágytól űzve, hajtva,
Hiányzik a szivemnek valami.

Lelkemnek más kell! Ah, mit én kerestem,
Azt e vidám tavaszban nem lelem!
Névtelen vágytól sorvadoz a lelkem,
Szólít a távol, hí a végtelen!
Örök fenséges fényeért epedve,
Immár a földnek rabja nem vagyok,
Szabad lelkem csapong a végtelenbe
És üdvözölnek mind a csillagok! "

Örök tündöklés hullámzik körötte,
Mégis panasz kél lázas ajakán:
" Szivem sötét maradt e fényözönbe
És űz a vágy, még itt is, más után!
Hiában csókol égi nap sugára,
Magányos lelkem messze, messze jár;
Csatázó felhők dörgő táborába
Mint egy szilaj, sötét
marcyt, 2017. október 19. csütörtök, 07:38
Jakab Ödön: Hazaszeretet
Jakab Ödön:

Hazaszeretet

Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyujt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!

Nem csupán azért, mert itt ringott a bölcsőm
És porló apáim csontja itt pihen;
Még mind ezeknél is valami erősebb,
Titkos erő köti ide a szivem!
Nincs annak neve, sem határolt lakása,
Észrevétlen árad mindenből felém:
Ott lappang a földben, virágban, folyóban,
Bércek erdejében, rónák ligetén.

Ringathatták volna bölcsőmet akárhol,
Szépséges hazámtól bármi messzire:
Nyugtalan ösztönnel csak ide vágyódnám
Az édes magyar föld vidékeire;
Miként a vad, mely rab anyától született
S igazi otthonát nem ismeri még,
De azért nyomban az erdőnek
marcyt, 2017. október 09. hétfő, 08:21
Szeptember van, és megint úgy fáj...
Kovács Daniela
..............Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsda rőt árnya múló életemnek

Kovács Daniela
ircsike36, 2017. október 08. vasárnap, 08:52
Szeptember...
Szeptember van, és megint úgy fáj...

Már ködruhába öltözik odakinn a táj,
búsan rám mered reszkető-fehéren
szeptember van, és megint úgy fáj,
hogy halálritmust lejt egykor izzó vérem.

Borostyánlevelek tövén mély csönd gyűl,
elcsitult a nyári zengő zeneverseny,
míg bíborvörös színnel szürkeség vegyül,
súlyos fájdalomtól vemhes minden versem.

Nézd, hogy véreznek a ligetben a fák,
vetkőző ágaik nyugtalan remegnek,
ám a légben szállongó összevisszaság
csak rozsda rőt árnya múló életemnek

Kovács Daniela
bozsanyinemanyi, 2017. október 06. péntek, 00:30
Október
Tóth Árpád: Október

A levegő hideg, kék és merev
S sziszegve metszi éles cirpelés
Mint bánya mélyén a kék érceret
A zengő fúró. Már a fény kevés.
A sötét ég tisztára van seperve,
A láthatár fakó vonal, üres, -
Vízszintes közönyét ezüst s veres
Tornyok nem gyujtják fel már. Komor este.

Október. Pompa és szín nincs tovább.
Oh, mikor még arany fény lihegett
S tömör bibor és roskadó brokát
Fedte a kéjes, ájult ligetet...
Már meztelen az erdő. Végesvégig
A züllött úton roncs, bú és szemét.
Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét
Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.

Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,
Kinek halavány ujjaid közűl
Arany hullt s már aranyaid unod,
Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekűl.
Szemed sárga, hűvös nézését küldd le
A szívemig a hervadt végtelenből,
Im hozzád búsan és keserűn leng föl
Eltűnődésem lassú tömjénfüstje...

Mért élek én? - s boldog mért nem
taltos1, 2017. október 01. vasárnap, 23:55
Pósa Lajos: Lelkemhez.
sasszárnyakat öltve -
S áldásos harmatként szállj alá a földre!

Légy a puszta mélyén susogó, lombos fa,
Fektesd a vándorlót árnyas sátorodba!
Altatót felette, hogy jól megpihenjen,
Ágaidon rengő madársereg zengjen!

Havasi pásztortüz légy hideg éjszaka,
Úttalan didergők lobogó vigasza!
Árva bujdosókat védd az üldözőktül,
Sürü sötét fátyol, állj közöttük őrül!

Gyöngyöző nedüvel légy virágos kancsó,
Gondokat elüző, örömet fakasztó!
Zengő hangszereknek nevető nótája,
Hogy a bánatos sziv felviduljon rája.

Ragyogó mezébe öltözz a reménynek,
Tündökölj előttük, kik nyomorban élnek!
Kézen fogva vezesd szirteken, örvényen,
Szemüket is csókod zárja le gyöngéden!

Koronás tündére légy a fenyveseknek,
Repülj virághintón, pillangók követnek,
Ajkadról balzsamot szórj a levegőbe,
Hogy a szegény beteg meggyógyuljon tőle!

Dicsöitsd az istent: zengj örök hálásan
A templomba hivó
marcyt, 2017. szeptember 29. péntek, 07:33
Tóth Árpád – Április
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!


Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésüvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,
Cserje
chillik, 2017. szeptember 28. csütörtök, 05:01
Tóth Árpád – Október
Tóth Árpád - Október

A levegő hideg, kék és merev,
S sziszegve metszi éles cirpelés,
Mint bánya mélyén a kék érceret
A zengő fúró. Már a fény kevés.
A sötét ég tisztára van seperve,
A láthatár fakó vonal, üres, -
Vízszintes közönyét ezüst s veres
Tornyok nem gyujtják fel már. Komor este.


Október. Pompa és szín nincs tovább.
Ó, mikor még arany fény lihegett,
S tömör bíbor és roskadó brokát
Fedte a kéjes, ájult ligetet...
Már meztelen az erdő. Végesvégig
A züllött úton roncs, bú és szemét.
Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét
Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.

Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,
Kinek halavány ujjaid közül
Arany hullt, s már aranyaid unod,
Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekül.


Szemed sárga, hűvös
chillik, 2017. szeptember 19. kedd, 01:35
Arany János: Ősszel
tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minő kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül;
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres
kkm, 2017. szeptember 07. csütörtök, 18:44
Tompa Mihály
Tompa Mihály

A költő

Epedvén zengő lant után
A gyermek-ifju kebele,
Szólt a dalisten: itt a lant!
De boldogság nem lesz vele!

S hogy csendesen zendűlt a húr:
Lőn a vidám fiú komoly,
Nem érté, keble mért dobog?
Nem tudta, könnye mért omol.

S midőn szív- és lélekhatón
Felcsattant édes-bús dala:
A lantos szenvedett nagyon,
S szivén mély fájdalom vala.

Most a dalisten megjelent,
S mond: szánlak, ifju, tégedet!
A lantot tőled elveszem,
Hogy így a bút is elfeledd!

Oh hagyd a fájdalmat nekem,
A lelkes dalnok felele;
Oh hagyd a fájdalmat nekem,
Csak hagyd meg a lantot vele!

-----

Tompa Mihály

Olajág

Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,
Az ajkon némaság a gyász pecsét;
Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,
S az élettel, világgal meghasonlál:

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!
Hajnal derűl az éjből, bár
kkm, 2017. augusztus 25. péntek, 10:58
Kosztolányi Dezső versei
zongora, te néma zongora,
ébredj a csendes, alvó lány-szobán,
dallal, holdfénnyel keltsd fel őt szelíden,
és mondd el, hogy az én szomoru szívem
s holdfényes arcom érte halovány.
ébredj a csendes, alvó lány-szobán.

Ó, zongora, te síró zongora,
ha a szobákba' már mind alszanak,
riaszd fel őt, hogy mindig ott lebegjen
az én komor, éjfélsötét szerelmem,
és lássa sápadt, vézna árnyamat,
ha a szobákba' már mind alszanak.

Ó, zongora, te zengő zongora,
süvölts az éjbe, lelkem hangszere,
és háborogjon vészesen, mogorván
lelkedben a pihenő zene-orkán,
tengermorajjal, csókokkal tele
süvölts az éjbe, lelkem hangszere.

Ó, zongora, te dörgő zongora,
tüzes szerelmek gyötrő éjjelén,
ijeszd sötét halálmelódiákkal,
hogy gyermeklelke félve zengjen által,
és sírva, nyögve boruljon elém
tüzes szerelmek gyötrő éjjelén.

Ó, zongora, te fekete madár,
tárd szét viharvert, szörnyü
kkm, 2017. augusztus 25. péntek, 10:55
1/36
Képek, videók
Arany János ünnepére 01.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:19
Arany János ünnepére 02.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:19
Arany János ünnepére 03.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:18
Arany János ünnepére 04.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:18
Arany János ünnepére 05.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:17
Arany János ünnepére 06.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:17
0 Arany János - ősz felé
lovaszmarika
2017. augusztus 05. szombat, 13:47
arany jános.png
chillik
2017. július 02. vasárnap, 16:51
Arany János Ünneprontók.
maria_kadar_148
2017. május 18. csütörtök, 22:34
Arany Jánostól
sanci81
2017. május 07. vasárnap, 09:24
Arany-János-Varga-Mihá ly.
hatibacsi
2017. március 08. szerda, 11:32
Arany János szalontai szü
furaila
2017. március 06. hétfő, 04:12
A holdvilág ma nyájas és
chillik
2017. július 01. szombat, 05:40
légy nyájas ember,de
jakabgasparne
2009. február 07. szombat, 06:24
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.