Regisztráció  Belépés
2017. június 25. vasárnap | 25. hét | 176. nap | 22:35 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
A reményhez
vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten
kkm, 2017. június 19. hétfő, 13:47
Komáromy Kálmán: Tóparton.
Komáromy Kálmán:

Tóparton.

Hajló füzek, akáczok ága
Hajlong a kis sziget tavába
S lombatlanul belemerül . . .
(Én nézem hosszan elmerengve
S ugy érezem, miként szivembe
A bú, a gond elszenderül.)

Zöld lombja nincs . . . elhulla régen,
És ott pihen a tó vizében . . .
- Rövidke lét . . . lassú halál . . .
De a tavasz meghozza ujra,
Virulni fog zöld koszorúja
S reá zengő madárka száll.

Piros virág bokor tövében
Virulni fog, rejtőzve szépen,
Hogy a vihar ne lelje meg.
Vihar helyett az enyhe szellő
Midőn a hold világra feljő -
Vonul át a sziget felett . . .

És visszatér a fecske, gólya
E szép vidék ismert lakója
És ujra fölzeng a berek . . .
A pásztortüz a rónatéren
Fel-fellobog a csendes éjben,
Mig végre el nem szendereg . . .

Megszólal a furulya távol
S elbüvölten bűvös dalától
Liget, mező, hallgat, figyel.
A fülmile mind
marcyt, 2017. június 11. vasárnap, 07:32
Lejkoné Kristóf Olga /POET/: Hazai táj
Harmatos hajnal, gyöngyöző fűszál,
aranyló fényű napsugarak.
Virágzó mezők, barkázó fűzfák,
dallamot zengő kis madarak.

Ligetek, rétek, nagy erdőségek,
legelő csordák, gémeskutak.
Terelő juhász, aki nyájának
megmutatja a hazautat.

Zsong a természet, zajlik az élet!
Szívekben ébred a szerelem!
Tavaszillatú, bársonyos szellő...
messzire vidd most üzenetem!

Szólj a barátnak, hazánk fiának
- bármerre jár is... ott idegen!
Ennyi kékséget, földi szépséget
számára csak a haza terem.

Ismerős tájat, utcát és házat,
kebelbarátot csak itt talál!
Itt kékebb az ég, itt zöldebb a rét...
itt mindig van, aki hazavár.
hilon, 2017. május 12. péntek, 09:54
Április
Árpád

Április

Április, oh Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldök: kússzék az ügyes
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésűvel
Fésülöd s szólsz: hé, de most
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrű testüket
Úgy
evavicus, 2017. április 04. kedd, 11:03
Fűzfa-zsongás
Árily Lajos

Fűzfa-zsongás

Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek!
Aranyzöldjét ragyogva tükrözik
a kecskebékás tócsák, víz-erek.
A zsenge lomb bodor barkáiban
tengernyi méh tolong, toroz vígan,
zsákmányol, sárga lábbal elrepül
s helyére frissek zengő ezre gyűl,
s a fényben zsong tovább a bacchanál.
Az ölyv, mely szelte fenn a kék eget,
ezt hallja tán, hogy most szitálva áll...

Ha fűz lehetnél, barkás fűz-liget,
lelkem hogy zsongnál. Hogy zsonganál.
evavicus, 2017. március 23. csütörtök, 18:19
Tavasz...
Ujlaki János:

Tavasz...

Erdők ölén, völgyben, réten
illatosan, lila-kéken
nyílik már az ibolya.
Ő a tavasz kis futárja.
Régen várunk már utána,
s most már ő csal, hív oda.

A szellővel azt üzente:
fogytán van már a türelme.
Olyan nagyon vár szegény.
Cimboráim, induljunk hát!
Hagyjon abba játszást, munkát
minden lányka és legény!

Ünnep, ünnep a szép tavasz,
mikor a tél már nem havaz.
Énekeljünk, cimborák!
Megjöttek a gólyák, fecskék.
Festegetik már a lepkék
tarka szárnyuk hímporát.

Dalos-szájú kis madárkák
hűs patak vizébe mártják
puha, piros csőrüket.
Szól az erdő száz meséje,
s éppen úgy, mint a mesébe:
zug a zengő, zöld liget.

Melegítő tavaszi fény
játszik az ébredt föld színén,
s úgy csókolja a földet.
Ó, ibolyák, ó, zöld füvek!
Ó, drága ünnep a szünet!
Ó, szép tavasz köszöntelek!
aranyoslila, 2017. március 22. szerda, 20:38
Ujlaki János: Tavasz
Ujlaki János
Tavasz

Erdők ölén, völgyben, réten
illatosan, lila-kéken
nyílik már az ibolya.
Ő a tavasz kis futárja.
Régen várunk már utána,
s most már ő csal, hív oda.

A szellővel azt üzente:
fogytán van már a türelme.
Olyan nagyon vár szegény.
Cimboráim, induljunk hát!
Hagyjon abba játszást, munkát
minden lányka és legény!

Ünnep, ünnep a szép tavasz,
mikor a tél már nem havaz.
Énekeljünk, cimborák!
Megjöttek a gólyák, fecskék.
Festegetik már a lepkék
tarka szárnyuk hímporát.

Dalos-szájú kis madárkák
hűs patak vizébe mártják
puha, piros csőrüket.
Szól az erdő száz meséje,
s éppen úgy, mint a mesébe:
zug a zengő, zöld liget.

Melegítő tavaszi fény
játszik az ébredt föld színén,
s úgy csókolja a földet.
Ó,
lilagondolatok, 2017. március 21. kedd, 09:22
Kata barátnőmtől: Szeretettel kívánok, szép tavaszi hetet!
nagyon vár szegény.
Cimboráim, induljunk hát!
Hagyjon abba játszást, munkát
minden lányka és legény!

Ünnep, ünnep a szép tavasz,
mikor a tél már nem havaz.
Énekeljünk, cimborák!
Megjöttek a gólyák, fecskék.
Festegetik már a lepkék
tarka szárnyuk hímporát.

Dalos-szájú kis madárkák
hűs patak vizébe mártják
puha, piros csőrüket.
Szól az erdő száz meséje,
s éppen úgy, mint a mesébe:
zug a zengő, zöld liget.

Melegítő tavaszi fény
játszik az ébredt föld színén,
s úgy csókolja a földet.
Ó, ibolyák, ó, zöld füvek!
Ó, drága ünnep a szünet!
Ó, szép tavasz köszöntelek!
charlotteani, 2017. március 20. hétfő, 17:18
Horváth Piroska
hozzám lép,
nyüszítek majd halkan és szelíden,
biztos lesz majd, ki rongyaimra lép.

Akkor is mondom, versben szavalom,
vágyam csillanó, fénylő fátylat ölt,
lelkem szárnyal őszintén, szabadon,
rám szakadhat ég, megremeghet föld.


Végtelen

Kristálytűvel álmot foltoz,
feslett szívre csipkét fodroz,
kasmír lelkem meglengeti,
kék végtelenbe kergeti,

messze repít fényszárnyával,
játszik zengő szélhárfával,
perdít, forgat - cseng a bókja,
hangja mámor, méz a csókja,

mezítelen, tiszta lelkünk,
óhatatlan eggyé lettünk,
rózsás lett a sápadt arcunk,
ambróziát szürcsölt ajkunk,

alkonyatkor fonja testünk,
jázminpaplan közé vesztünk -
öltözteti kedves lelkét,
felgombolja hűség kelmét,

estre, hogyha reggel olvad,
elrejtjük a tiszta holdat,
kristálytűvel lelket foltoz,
boldog szívem csipkét hordoz!
menusgabor, 2017. március 11. szombat, 19:00
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát
lenke1964, 2017. január 11. szerda, 14:18
A reményhez
Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra
evavicus, 2016. december 04. vasárnap, 23:47
1/35
Képek, videók
út a reményhez.jpg
wegnerzs
2013. március 16. szombat, 16:44
86 Sorok a reményhez.bmp
marcyt
2007. március 24. szombat, 07:09
reményhez...
margo511
2009. június 30. kedd, 19:04
Reményhez
jakabgasparne
2009. április 02. csütörtök, 05:59
122 Reményhez.bmp
marcyt
2007. március 31. szombat, 17:14
Kisült a pite.jpg
parkovi
2011. október 25. kedd, 18:45
kisült
lujza56
2009. október 26. hétfő, 20:38
egyszerü-élesztős kisült
iraziviki
2009. szeptember 30. szerda, 19:36
aug.20.sajtoskifli kisült
iraziviki
2009. augusztus 20. csütörtök, 21:37
almás rácsos kisült
iraziviki
2009. augusztus 16. vasárnap, 16:27
kisült az olaszos cipó
kmagdi
2009. február 22. vasárnap, 16:17
kuglóf kisült.JPG
anyulia
2009. január 03. szombat, 16:21
4febr10kisult.jpg
brozsika
2008. szeptember 04. csütörtök, 16:41
Kisült a kenyérke
majorkaj
2008. augusztus 21. csütörtök, 20:03
Kisült a kenyér
majorkaj
2008. augusztus 21. csütörtök, 20:02
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.