Regisztráció  Belépés
2018. május 26. szombat | 21. hét | 146. nap | 02:37 | Fülöp, Evelin
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Égi utakon
Szomorúfűz: Égi utakon

Csillagaink halványabbá válnak
Fények szóródnak szét a szélben
Körülölelnek a végtelen térben
A szívem vad ritmusra dobban
Borongós szemmel nézem életem
Fények táncolnak az éjszakában
Könnycseppek hullnak a sötétségben
Fájdalom bujkál a tiszta szívekben
Az idő gyógyítja sajgó lelkünk
Az éjszakában vigyázzuk az égboltot
A csillagok fénye szemünkben ragyog
A horizonton szállnak a fájó dallamok
Az éj leszáll, eltűnnek a fények
A sajgó gondok is pihenni térnek
Minden pillanatot szívünkre ölelünk
Messze száll a perc, utolsót lobban
Mesék születnek az álomvilágban
Melódiák szállnak az égi utakra
taltos1, 2018. május 16. szerda, 23:46
Keresztény történet- Történet egy New York-i taxisofőrről
úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.'

'Milyen jó fiú maga!' - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: 'Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?'

'Nem az a legrövidebb út.' - vágtam rá gyorsan.

'Ó, azt egyáltalán nem bánom.' - mondta. 'Egy hospice-házba tartok.'

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. 'Nincs már családom. Mindenki meghalt.' Nagyon csendesen beszélt. 'A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.' Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

'Mit szeretne, merre menjünk?'

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy
katalin_53, 2018. május 14. hétfő, 06:33
Varjú Zoltán
mulatja el a szánalom.

Széles mosolyával ébredezik,
vöröslőn a napkorong.
Szikrákat hányva, fehérre izzik
és lassan felkúszik az égre,
fel magasra, s közben egyre csak hízik.
Dagadó kebellel, ontja magából
a meleg sugarát a Földre,
felhőket oszlatva el.
Forgatja arcát az égre
és mindenkire a magasból,
lelket melegítő tekintetével...
féltőn óvva, őrizve figyel.

Nyugtalan álomból, kelti az ébredést
a hajnali harmat, nedves könnycseppjeivel
a hátrahagyott, kedves de hűvös ölelést,
ami körbeér a fűszálon
és azok tengerén
a bevetett puha ágyon
és az ágya előtt, annak végtelen szőnyegén.
A csillogó kristálycseppek,
a szivárványt megcsúfoló színnel,
mint a csiszolt gyémánt fényei,
benne úgy lobbannak fel,
akár a szerelmesek,
mikor kéjjel,
egymás karjaiban, lángok közt
égnek el.
Lám így lesz a sötét éjszakából,
világos pirkadat
és érkezik el...
közénk
menusgabor, 2018. május 07. hétfő, 21:00
Nincs Cím
búsulsz Funo? - Egy Kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is érezte volna tőle, hisz bár Hányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - Pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a Toba.
- A szíved? - Csodálkozott a vén Halerum.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - Könnycseppet Törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta sa feltündöklő fényáradatban. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor Azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - Kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add, ide kérlek! Ezen túl a
katalin_53, 2018. április 23. hétfő, 11:06
A farkas és a rózsa
Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?

,,Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül -
,,Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne,
egy víz cseppecske hullott a földre.

,,Hát nem látjátok, hogy fáj neki ?" - gondolta a farkas -
,,Miért kell bántani ?"

- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a
vorosrozsa66, 2018. április 20. péntek, 11:42
Az utolsó út
Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

- Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: - Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út - vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom - mondta. - Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és láttam, ahogyan a szemeiben csillogtak a könnycseppek.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.

Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár
lenke1964, 2018. április 17. kedd, 15:56
A nagy dolgok álruhában érkeznek
taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út. - vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. - mondta. Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány
illike, 2018. április 13. péntek, 18:55
Egy tragikus eset...
értem szólnak a harangok,tudd, hogy most is Rólad álmodok.
Szívemet megsebezted,éelkemet rég elvetted.
Utolsó napomon nem leszel velem,fájni fog ez nekem.
Egyedül teszem meg az utolsó lépést,érzem belül a halálnak tépését.
Síromhoz ne merj közel menni,se könnyeket ejteni.
Ha majd egyszer hiányzom,már nem haragszom,
Gyere majd ki, nézd, mit tettél,tudom, hogy sose szerettél.
Mindig is imádni foglak,egyszer új világba hozlak.
Befejezte a levelet,aláírásként egy könnycseppet ejtett.
Vitte csendesen magával,de nem találkozott a halállal.
Felmászott egy szikla tetejére,szüksége volt minden erejére.
Utolsó pillantást vetett a tájra,emlékezett a szerelmes vágyra.
Könnyei patakként szaladtak,de ki nem apadtak.
Érted teszem,életem, elveszem.
A Nap szomorúan nézett,az Ő szíve is vérzett.
Lassan zuhant a mélybe,senki se látta a csendes éjbe.
Még most is üvöltötte szeretlek,soha nem feledlek.
Lelke a magasba szállt,az angyala a felhőn
vorosrozsa66, 2018. március 19. hétfő, 23:34
Salati Ferenc
Salati Ferenc

Ezt a virág-verset csak annak ajánlom,
kinek türelme van, úgy télen, mint nyáron,
Nem fél a melegtől, nem fél a hidegtől,
nem fél, hogy elkésik, s nem fél az időtől.

Virágoskert az életem

Szépségek szépsége, virágok virága,
életünk zamata, természet csodája.
Ki a természetnek nyújtja a védelmet,
s virágokat szeret, rossz ember nem lehet.
Új életet pezsdít a viruló Kikelet,
játszik a Természet, festi a színeket.

Hóvirág jelzi az új tavasz kezdetét,
hó alól kidugva szende fejecskéjét.
Tavaszi pázsitok gyönyörű varázsa,
a sok apró, szerény, illatos ibolya.
A tüzes liliom élénk, szinte éget,
Derűbe burkolja szomorú lelkünket.

Fehér nárciszmezők bódító szőnyege
napon sütkérezik, mézillattal telve.
Méhecskék édene: mezei virágok,
az útszéli hársfák, s mézédes akácok.
A havasi gyopár - a havasok gyöngye,
távoli bérceknek legszebb
horvathzsoka, 2018. március 08. csütörtök, 14:30
Somogyi Ottó
könyörgök.
Minden napjáért egy évem adnám.
Zokogva borulok, némán hörgök.

Látom én; elmenne most, ha hagynám.
Menjenek el a lidérc-őr-dögök!
Te maradj még, drága édesanyám!

II.
Sárga bőrén megannyi fáradt ránc,
csukott szemén ez nem alvó álom.
Ígértem, hogy létem meghálálom!
Ne most legyen a végső élet-tánc!

Még időt! Szavamat így hogy állom?
Gyümölcse vagyok, kit szült e románc!
Sarjadok, mint fa, kit lefoszt a háncs!
Könnycseppem koppan szeretett állon.

Álmodik még? Emléke él-e még?
Vagy parttalan kín a sok szenvedés?
A holnap reménye hamvadón ég.

Elképzelem, ahogy rám nevet és
ölel. Nem tudja, tán közel a vég.
Az ajtón kopog a végső ítész.

III.
Mikor elfogy majd az utolsó könny,
elmegy a dolgát végzett fájdalom,
én eléneklem utolsó dalom,
diadalra perdülhet fel a közöny.

Gyászindulót ver egy pók a falon,
felüvöltenék: "Ehhez
horvathzsoka, 2018. március 08. csütörtök, 13:53
Szabó Gita
mondtam:
Vártalak.




Egy eltévedt porszem


Talán egy porszem hullott a szemembe,
ne hidd hogy sírok, csupán csak könnyezem.
érintésed még itt van a kezembe',
és elbúcsúzunk mosollyal könnyeden.

Talán a porszem mit felkavart a szél,
apró virágát fakasztja szememnek.
néma az ajkam, hozzád már nem beszél,
csupán a fájó könnycseppek üzennek.

Talán egy porszem, egy apró kis bogár,
ne hidd hogy sírok csupán könnyem pereg,
kezed még érzem bár lépted messze jár,
fázom a szélben, a testem megremeg.

Talán a porszem csalt könnyet szemembe,
apró virága harmatként gyöngyözött
lehulló szirma megbújik szívembe',
ahová fájón, végleg
menusgabor, 2018. március 07. szerda, 22:15
Farkas Éva
beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.


CSAK EGY KÖNNYCSEPP

Csak egy fénylő könnycsepp vagyok,
Lehullok szád szegletére,
S érzed a tenger sós csókját,
Ha veszel nyelved hegyére.

Mint a párás hajnali fény,
Felcsillanok majd tebenned,
Hogy örökre megmaradjak,
Szívedbe kell rejtened engem.

Amíg elértem tehozzád,
Nagy utat kellett megtennem,
S most itt állok, rád találtam,
Ölelj hát magadhoz engem.

Csak mi ketten kellünk hozzá,
Hogy a szép mindig
menusgabor, 2018. március 06. kedd, 20:15
1/124
Képek, videók
Végtelen utakon
sanci81
2018. január 11. csütörtök, 16:33
Rossz utakon döcög már ve
chillik
2017. augusztus 03. csütörtök, 05:11
Veszélyes utakon
sanci81
2016. június 19. vasárnap, 11:24
Az ismeretlen, végtelen t
chillik
2018. május 21. hétfő, 05:47
Végtelen körforgásban
sanci81
2018. május 16. szerda, 17:42
A végtelenhez mérve..
rushlilly
2018. április 13. péntek, 18:13
Végtelen természetben
sanci81
2018. február 04. vasárnap, 17:45
A végtelen érintése
sanci81
2018. január 01. hétfő, 16:52
Végtelen...
simocsi
2017. december 23. szombat, 20:34
végtelen.png
chillik
2017. december 04. hétfő, 15:17
A végtelen, bús éjszakáko
chillik
2017. december 03. vasárnap, 05:13
a végtelenbe.png
chillik
2017. november 17. péntek, 14:51
Orchideàk szívekben
eva6
2018. március 30. péntek, 20:48
szívekben.gif
remahe1952
2016. október 01. szombat, 11:56
Ifjú szívekben élek.jpg
chillik
2016. szeptember 21. szerda, 06:12
Címkék
ágya előtt, varázsló kezeit, műszerfalhoz nyúltam, fénylő könnycsepp, porszem csalt, ajtón kopog, utolsó lépést, társasághoz hamarosan, hajnali harmat, dolgát végzett, fájó dallamok, halálnak tépését, könnycsepp lenne, Varjú Zoltán, szemeiben könnycseppek, visszapillantó tükörbe,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.