Regisztráció  Belépés
2018. február 19. hétfő | 8. hét | 50. nap | 17:13 | Zsuzsanna
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Örök irgalommal könyörül
9,15)

Isten minden gyermekének az életében van olyan időszak, amikor elvétetik tőle a vőlegény. Nem szól az ige, elhallgat az ének, kötelességgé válik az imádság. Sokszor az Úrral való legbensőbb kapcsolat közben egészen lassan, szinte észrevétlenül kerülünk bele. Olyan ez, mint amikor illatos virágos rétről sivár pusztaságba jut az ember, vagy amikor ragyogó napsütés után beborul az ég, és nem látunk mást, csak a szürke fellegeket. Ilyen állapotban írta az ének szerzője:
Jézusom, Krisztusom, én szerelmesem! / Lelkem téged melyik helyen keressen? / Világom, vesd reám a te fényed, / Nélküled a földön nincsen élet!
Van-e értelme, célja hogy az Úr elrejti orcáját övéitől? Nagyon sok. Nyilvánvaló lesz, mi van a szívünkben. Őt magát szeretjük-e, vagy csak adományai után vágyunk? Egy-egy ilyen sivár időszak után jobban tudjuk értékelni a vele való közösséget. Ha nagy volt az elvesztése feletti bánatunk, még nagyobb lesz az örömünk, amikor meglátjuk őt.
Visszaemlékszem egy ilyen újbóli
kalmanpiroska, 2018. február 16. péntek, 14:55
Idézetek képpel.
Ne menj el!

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

(Fordította: Áprily Lajos)
marikaszanto, 2018. február 13. kedd, 16:44
Versek a világirodalomból
Dölyfnek is Szigora,
És a Szigorok Szigorát
Nem tudod feledni soha,

Mert a Szív Közepébe tapad
S Csontod Velejébe hatol;
De az összes volt Mosolyok közt
Csak egy van oly Mosoly,

Mire Bölcsőd és a Gödör közt
Csak egyszer nyílhat a szád;
De ha egyszer nyílik, örökre
Megszűnik a Nyomorúság.

(Devecseri Gábor)




Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek, 20. szonett

Szerelmesem, ha arra gondolok,
Hogy itt voltál e földön már tavaly,
Én meg csak ültem egymagamba, jaj,
A hómezőn, s nem láttam lábnyomod,
S a csönd hangoddal nem harangozott,
S láncom szemeit számláltam: vihar
Se tépi ezt le - mondtam -, s hol a kar,
Erős karod?... -S most dúsan kortyolok
Létem csoda-kelyhéből! Furcsa, ládd:
Tett s szó nyomán nem látta éj, se nap
Izgalmad bennem - s a fehér virág
-A tied! - nem súgta, hogy te, te vagy
Közel. Ateisták ily
menusgabor, 2018. február 12. hétfő, 19:59
Lys-Noir: Primavera
Lys-Noir:

Primavera

Violamezőkön
Ébredő ligeten
Valami íangy szellő
Lebben tova.
Himbáló ágaknak
Álmatag neszében
Elhalón sóhajt át
A pásztorfuvola.
Hogy remeg a napfény!
Aranymelegében
A fakadó élet
Hogy bizsereg!
Visszatérő szárnyak
Csattogását hallom,
Mig kábulva kering
A lepkesereg!
Néma viráglelkek
Szüzí suttogások
Szivárvány párákkal
Összeomlanak.
Mélységes áhitat
Kikelet ködén át
Rejtelmes regéket
Cseveg a patak.
Zsenge fű bársonyán
Szinte tovalengek,
Mintha szárnyam nőne
Úgy suhanok,
Felzsongó mindenség
Illatos homálya,
Milyen szép az élet
S mily boldog vagyok!
Ittasan köszöntlek
Te szentelt mély vadon,
Mi keblem átjárja
Elhozom neked.
Ezt a sok repeső
Ujjongó remegést,
Az én hajnalhamvas
Nagy szépségemet!
Át -
marcyt, 2018. január 28. vasárnap, 08:28
Jó keresztény vagyok én
Szentiváni Mihály

Jó keresztény vagyok én

Jó keresztény vagyok én,
Angyalokat hiszek én;
Angyal vagy szép Katiczám,
Hiszi szivem, vallja szám.
Még sem vagyok jó keresztény,
Bálványképet imádok én;
Kökényszemü barna szépem!
Te vagy az én bálványképem.

Buzgó ember vagyok én,
Templomba eljárok én,
Nincs oly innep vasárnap,
Hogy ne lásson ott a pap.
Eljárok én a templomba;
Mert rózsám is eljár oda;
De ha szemem reá akad,
Imádságom meg-megszakad.

Unitáros a hitem,
Egyetlen a kedvesem;
Hogy ha ez egy elhagyna,
Szivem ketté szakadna.
Még sem vagyok unitáros,
Szivem háromnak oltároz:
Isten, haza, szerelmesem,
Szentháromság énelőttem.

Hiszem a feltámadást,
Látjuk siron túl egymást;
Enyim léssz ott Katiczám!
Nem tilt anyád, sem anyám.
A siron túl is, innen is
Szeretlek én, szeress te is.
Ha szívünkben tiszta láng
evavicus, 2018. január 18. csütörtök, 14:03
Énekek éneke ma
ragyogva
tükrözött téged.

2.
Bolygód lennék, mely körötted forog,
mert nincsen napja más.
Elmerülnék csodálatodban,
mint habokba hulló virágszirom.
De énekem dübörgő traktorok,
dohogó gépek zajában írom,
amikor hajsza, tempó, rohanás
láza kerget... sebességi rekordok...
Sehol a csend, a tiszta, boldog.
S aki nem akartam, csak egyet: Téged,
szétszórodom ezer és millió
felé... Dadogás a dalom...

De Te megérted.

3.
Szerelmesem elrejtőzött.
Nem a hegyek között,
nem a kertek között,
nem a liliomok nyája között,
s én búsan keresem:
"Nem láttátok az én Szerelmesem?"

De visszatartanak,
elállják útamat
könnyek, jajok, sebek.
Az útfélen mezítelen remeg,
szegény beteg.
Úgy sietnék, és nem siethetek,
pedig a szomjú vágy feléje hajt.
Törlöm a könnyet, csitítom a jajt,
segítek az ínségesen.
S egyszerre, ó csoda, reámtekint
elveszített
kalmanpiroska, 2018. január 16. kedd, 15:22
Erdélyi József: Felkelő nap.
Erdélyi József:

Felkelő nap.

Szerettem én mindig a hajnalt,
várni a felkelő napot,
de nem szerettem jókor kelni
s néztem csak az alkonyatot,
ritkán láttam a napfelkeltét,
de már eztán jókor kelek. -
Szeretnék ébren lenni mindig,
mióta megismertelek.

Arany hajadhoz oly hasonlók
a napkeleti fellegek,
arcodhoz a hajnali pírban,
párában úszó új egek,
beszéded hajnali madárdal
s ha látlak, minden pillanat
olyan, mint kék hegyek fölött
feltündöklő királyi nap.

Csak nézek rád és elvakulok
s bármerre nézek: tégedet,
arcodat látom, mit szemembe,
szívembe mélyen égetett,
a szerelem . . . Mint ki a napba
nézett és lát ezer napot,
bármerre néz, de fénytelent már,
vöröset, zöldet és vakot . . .

Lehet a fényes napba nézni,
de nem reád, szemedbe nem, -
tekintetedben úgy merül el,
az én szomjas tekintetem,
mint hal a vízben . . .
marcyt, 2018. január 08. hétfő, 09:14
Ha most az egyszer visszajönnél...
Balogh Géza
Lóránd György:

Ha most az egyszer visszajönnél...

Mért hagytál el, mondd, ó mondd miért?
Messze mentél színes álmokért,
Néked fáj az emlék és a múlt mesél,
Remélem, hogy megtalál e kis levél:

Ha most az egyszer visszajönnél,
Nekem nem kéne senki más,
Ha még el nem feledtél,
Legyen tiéd e vallomás.
Ha most te újra rám találnál,
Szemedben égne régi fény,
A szívem már nagyon vár,
Ma éppen úgy szeretlek én.

Veled kékebb az ég, zöldebb a rét,
Lágyabb a dallam, soha nincs sötét
Annyi mindenről írnék, mi szép, mi jó,
De a forró vágyam, le nem írható...

Ha most az egyszer visszajönnél,
És látnád könnyező szemem,
Tudom, hogy itt maradnál,
Már soha el nem hagynál,
Azt súgnád: mégis jobb velem!
Kedvesem, szerelmesem...




Ha most az
aranyoslila, 2018. január 07. vasárnap, 20:57
Kosztolányi Dezső - Csacsi rímek
kény!
S úgy zeng szava, mint az az ágyú,
melyet töm Örkény!

Orvosi tanács

Hogy nyugodtan alhass,
üres legyen az alhas.


Karinthynak

Kétségbeestem -
nagy volt a bestem.

Cc

Miért a kokain?
Megvannak okaim.

Szerelem

Érted nyakam, erem is elmesem:
nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, én szerelmesem.

Öreg, megindító magánhivatalnok a Lipót-körúton

Szomorú a baktatása.
A kezébe aktatáska.
Úgy megy, mint egy vak tatácska.

Comprendre c'est tout pardoner

Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted!


Feddés

Erika!
nem úgy
verik a
cigányt!

Finomkodás

Ne
chillik, 2017. december 16. szombat, 06:16
Somogyi Ignácz: Szülőföldemen.
Somogyi Ignácz:

Szülőföldemen.

Nyomár, sept. 8-án 1856.

Láttalak hát ujra, szivtam ajkad csókját
Régi szerelmesem, édes kedves tájék.
Láttam a kis falut, a mezőt, az erdőt,
A hol én először napvilágot láték.
Olly setéten mentem, mint a felhős este.
Mire fényt csak egy pár halvány csillag feste:
Setét volt a lelkem, bánattal volt telve,
Csak édes vágyaim ragyogának benne.

Elmentem a házhoz, mellyben bölcsőm ringott,
Jaj de a réginek se hire, se hamva;
A két gesztenyefa, melly beárnyalá azt,
S olly szépen virágzott, régen ki van halva.
Megnéztem a kertet, mellynek tulsó vége
A dalos erdőnek széleihez ére,
Hol ugy elhallgattam a gyászos madarkát
Mellyet a lomboknak suttogása csalt át...

Elmentem jó áldott öreg tanitómhoz,
A ki belém oltá a tudomány vágyát.
Szivem dobogása jelenté, hogy a bu
Oszlani kezd, s belé a szent öröm szállt át ...
És kérdezék sokat .. ő
marcyt, 2017. december 09. szombat, 06:16
"Semmi hibád sincsen"
,,Semmi hibád sincsen" (Énekek éneke 4,7b)

Miután az Úr eljegyzett gyülekezetét magasztalta és szépségét bebizonyította, dicséretét még megerősíti egy minden hibától való dicső megóvás által: ,, És semmi szeplő nincs benned". Mintha a Vőlegénynek azonnal eszébe ötlött volna, hogy a gonosz világ azzal gyanúsíthatja meg, hogy csak bájait ismertette, hibáit és fogyatékosságait pedig mind elhallgatta. Emiatt egybefoglalja az Ő elérhetetlen és kifogástalan szépségének dicsérgetésével a legcsekélyebb hibától való védekezést is. Egy szeplőt könnyen el lehet távolítani és valamennyi hiányosság között a legkevésbé zavarja a szépség teljes élvezetét, azonban e könnyű hibától is mentes a hívő az ő Ura szemei előtt. Ha azt mondta volna, hogy lényében nem található csúnya redő, sem elcsúfító torzalak vagy halálos kelés, már az elég lett volna legnagyobb csodálkozásunk előidézésére, de mivel azt erősíti, hogy még a legcsekélyebb szeplőtől is mentes, a kifogás durva okai ki vannak
kalmanpiroska, 2017. december 03. vasárnap, 11:44
Kosztolányi Dezső - A jelenés
[/kep]

Az ujjaink hamar eggyé fonódtak,
s agyamba forró ájulat nyilalt.
Egy percre eltűnt a világ szememből,
s a csillagok közé rohanva föl
kalandorútra szállott méla lelkem.
Aztán lejöttem, s ajka bíborára
csókoltam a mennyég aranyporát,
mi útjaimba testemhez tapadt.
S az ismeretlen, halvány nőt remegve,
titkos gyönyörrel búsan nézdelém...


Olyan fehér volt, mint szerelmesem,
kivel a kékes nyári éjszakában
gyakorta jártam, hogy még élt a földön;
olyan szelíd volt, mint az én anyám,
akkor, midőn fejem ölébe hajtva
a reszkető égbolt tüzére néztem,
mint álmodó, elfáradott diák.
S én ezt az ismeretlent úgy szerettem...


Szétdúlt sikátor ósdi útjain,
sírhalmok eldőlt oszlopi között,
égő tivornya rikkantó zajában,
kietlen éjjel meddő
chillik, 2017. november 24. péntek, 01:37
1/94
Képek, videók
irgalom.png
chillik
2017. szeptember 05. kedd, 19:17
irgalom 002.png
chillik
2017. szeptember 05. kedd, 19:16
Irgalom, édesanyám.jpg
chillik
2017. június 23. péntek, 05:10
Irgalom 01.jpg
chillik
2017. június 11. vasárnap, 05:08
Irgalom 02.jpg
chillik
2017. június 11. vasárnap, 05:07
Irgalom-HÍD
1vargaildyko
2016. március 20. vasárnap, 15:17
Megbocsátó irgalom lelke
sacimama
2016. február 16. kedd, 09:37
Irgalom befogadása
sacimama
2016. január 30. szombat, 14:01
Irgalom-BOHÓC
1vargaildyko
2015. május 17. vasárnap, 12:50
Irgalom
sacimama
2014. szeptember 24. szerda, 21:05
Jerikói lonc - irgalom
sacimama
2014. augusztus 15. péntek, 23:47
Irgalom oltár
sacimama
2014. április 26. szombat, 22:10
Fellegek felett
sanci81
2018. január 29. hétfő, 16:45
Színes fellegek
sanci81
2018. január 19. péntek, 14:53
Fellegek mögött
sanci81
2018. január 13. szombat, 16:32
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.