Belépés
2018. október 19. péntek | 42. hét | 292. nap | 05:28 | Nándor
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
A világ emberiségének maradékai és az elmeosztály
H

Nem álmodom szerelemről, csak ruhástul szeretek feküdni kis szobámban, halovány fény mellett. A stílus nem érdekes, a lényeg az, hogy valahol láttam már szemeidet eltűnődő szemeimben, s felrémlett egy halovány emlék, amikor ugyanezt átéltem Bach, vagy Beethoven zenéjét hallgatva kis szobámban megvillanó fény mellett. Az Idő hatalmas, Te is az voltál, egykori megmentőm, Illés. Emléke hősiességednek akkor, amikor az voltál, örökké elkísér, Neked írom ezt az írást, kezdve a történésével a kezdetnek, amikor ezüst-tél álom borult az érzékeinkre az égen, elsötétült minden, az Időt, a kéket elnyelte a gonosz, hangtalanul jégbe és fénybe fagyasztva mindent, így lettünk sarkcsillag csillagai, mielőtt engem levonszott a sötétség, s Te Illés, megmenekítettél akkor még utoljára.

Jelenlét-nélküli megízlelés lett a sorsunk, a jéggé dermedt kék világ állandó Isten-ellenségként meredt a sötétség által, várva sorsunkra.
Kék csillag lettem, mikor földre tiport a hatalom, könnyes szemekkel
kohlinka, 2018. szeptember 26. szerda, 08:19
.......... Szerelem
.......... Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el
bozsanyinemanyi, 2018. július 25. szerda, 22:36
Rám várt
Rám várt

Ültem egy sziklán, a tengert csodáltam,
oly halkan morajlott... hallgattam...
A sziklának hullámok csapódtak,
combomon vízcseppek csillogtak.

Bőröm sós volt, harmatos, szinte ragyogott!
A szél oly lágyan a hajamba kapott.
Néztem ezt a végtelen csodát,
éreztem az élet... édes mámorát...

A távolban az ég a tengert ölelte,
a lelkem beleveszett a végtelenbe.
Itt az idő egy helyben állt,
itt a béke, a szépség: csak rám várt.

A part szélén a víz kifehéredett,
de visszafordult, s a kékségben elveszett.
Távolabb a Nap a vízbe mártózott,
a tenger tükrén már aranyhíd csillogott.

A lelkemmel átöleltem az egész világot,
szívem halkan, csendesen dobogott,
a tenger morajlását már nem is hallottam,
csak a szerelmünkről, s rólad... álmodoztam...

Hirth Éva
bozsanyinemanyi, 2018. július 10. kedd, 17:12
Hirth Éva - Rám várt
Hirth Éva - Rám várt

Ültem egy sziklán, a tengert csodáltam,
oly halkan morajlott... hallgattam...
A sziklának hullámok csapódtak,
combomon vízcseppek csillogtak.

Bőröm sós volt, harmatos, szinte ragyogott!
A szél oly lágyan a hajamba kapott.
Néztem ezt a végtelen csodát,
éreztem az élet... édes mámorát...

A távolban az ég a tengert ölelte,
a lelkem beleveszett a végtelenbe.
Itt az idő egy helyben állt,
itt a béke, a szépség: csak rám várt.

A part szélén a víz kifehéredett,
de visszafordult, s a kékségben elveszett.
Távolabb a Nap a vízbe mártózott,
a tenger tükrén már aranyhíd csillogott.

A lelkemmel átöleltem az egész világot,
szívem halkan, csendesen dobogott,
a tenger morajlását már nem is hallottam,
csak a szerelmünkről, s rólad...
vorosrozsa66, 2018. július 10. kedd, 14:31
Vers
Szilágyi Domokos - Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert
kirscha, 2018. április 27. péntek, 22:16
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály

Szerelmes fogadás

Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől
Tégedet?

Drága kincsem! csak te bírod
Szívemet,
Míg örökre puszta sírod
Eltemet.
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón öllelek,
Hívemet.

Csak te is hívedre nézzél
Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél
Szívesen.
Így lehet hívségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk
Csendesen!

Jer, tekintsd meg e virágos
Kerteket,
Hol bocsát a hold világos
Színeket.
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
Verseket.

1794.
horvathzsoka, 2018. január 13. szombat, 00:09
Érdekesség
Tudtad, hogy a zsebkendőt már az ókorban sem csupán orrfújásra használták? Sőt, egyáltalán tudtad azt, hogy ez a kis darab kelme ilyen régóta része az emberiség mindennapjainknak? Pedig így van: a zsebkendők redői évezredek óta rejtenek bánatot, örömet és reményt, jelzést adnak társadalmi státuszunkról, vágyainkról, gyászunkról és szerelmünkről.

A zsebkendő attól kezdve kíséri életünket, hogy az édesanya először letörli vele a kisbabája állát evés után. Zsebkendővel kötik be az óvatlan kisfiú elvágott ujját, felitatják vele a szomorú könnyeket a Titanic végén a moziban, éppúgy, mint a menyasszonyét vagy az örömapáét az esküvő emelkedett pillanataiban, vagy az özvegyét gyászában. Lengethető vonat után, zálogba adható hosszú elválás előtt, leejthető “véletlenül" és felvehető készakarva, mellre tűzhető kis vörös posztó az ellenkező nem ingerlésére, kifejezheti - vagy épp elleplezheti - életérzésünket, gazdagságunk mértékét. És így tovább, és így tovább. Hosszan sorolható, mi
kirscha, 2018. január 09. kedd, 21:51
Szilágyi Domokos
ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -
igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.


SZERELMES VERS A SZABADSÁGHOZ

1
(INVOKÁCIÓ)

Kedvesem
úgy kínlódom a
menusgabor, 2017. november 05. vasárnap, 20:30
Szerelem
Szilágyi Domokos: Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
ember-sorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már
taltos1, 2017. október 24. kedd, 22:59
Erdős Renée: Ha küldelek.
Erdős Renée:

Ha küldelek.

Ha küldelek százszor:
Százszor visszavárlak.
A mikor gyülöllek
Akkor is kivánlak.
Amikor te bántasz :
Akkor is csak áldlak.

Legjobban szeretlek
Mikor megtagadlak.
Leghívebb hűségem
Amikor elhagylak.
Legforrdbb a csókom,
Ha visszafogadlak.

Bennünket egymáshoz
Forró vihar vetett,
Tüzes zápor űzött
Forgószél kergetett.
Fölöttünk ég, pokol
Egymásra nevetett.

Mi nagy szerelmünkről
Rege szól meg ének.
Miattunk de sirnak !
Mitölünk de félnek !
Átkot a fejünkre
Óh beh sokan kérnek.

De beteljesülni
Erős ég nem hagyja.
Sistergő lángjával
Pokol ki nem adja -
Hogyha kérik százszor
Százszor megtagadja . . .

Mi vagyunk az erő,
Mi vagyunk az épség:
Kellünk a világnak !
Életünket féltsék
A kik ide küldtek !
Mi vagyunk a látás,
Mi vagyunk a szépség.
marcyt, 2017. szeptember 16. szombat, 08:48
Szerelem
Szilágyi Domokos - Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
ember sorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már
taltos1, 2017. augusztus 14. hétfő, 23:52
Szilágyi Domokos
Szilágyi Domokos -

Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott

és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,

ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,

hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -

a holnapról akartam szólni,
a holnapról,
horvathzsoka, 2017. július 29. szombat, 08:07
1/10
Képek, videók
az emberiséget.jpg
sz719eszter
2018. április 07. szombat, 12:08
Az emberiséget....jpg
donmolnarmeister
2008. február 02. szombat, 08:47
az emberiséget.jpg
_marcsi_
2007. augusztus 29. szerda, 18:00
A bör alatt halovány árny
chillik
2017. április 04. kedd, 10:18
halovány rózsa
lovaszmarika
2011. január 12. szerda, 16:50
halovány virág.jpg
klara50
2011. január 07. péntek, 17:46
Haloványban
lovaszmarika
2010. november 13. szombat, 15:18
Roza halovány.jpg
cserkata
2010. május 26. szerda, 10:05
Rózsa - halovány
sarkadykati
2009. július 05. vasárnap, 07:50
halovány
lujza56
2008. szeptember 10. szerda, 17:04
Elnyelö.GIF
tyityusz
2007. február 23. péntek, 12:30
elnyel.jpg
agica2004
2006. augusztus 29. kedd, 16:25
dermedt virág.jpg
szalai0913
2010. március 07. vasárnap, 18:30
dermedt fák
fama2
2009. december 04. péntek, 22:52
81 Vajon miért dermedtek
kektura
2008. október 13. hétfő, 15:04
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.