Regisztráció  Belépés
2018. július 23. hétfő | 30. hét | 204. nap | 15:55 | Lenke
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Rám várt
Rám várt

Ültem egy sziklán, a tengert csodáltam,
oly halkan morajlott... hallgattam...
A sziklának hullámok csapódtak,
combomon vízcseppek csillogtak.

Bőröm sós volt, harmatos, szinte ragyogott!
A szél oly lágyan a hajamba kapott.
Néztem ezt a végtelen csodát,
éreztem az élet... édes mámorát...

A távolban az ég a tengert ölelte,
a lelkem beleveszett a végtelenbe.
Itt az idő egy helyben állt,
itt a béke, a szépség: csak rám várt.

A part szélén a víz kifehéredett,
de visszafordult, s a kékségben elveszett.
Távolabb a Nap a vízbe mártózott,
a tenger tükrén már aranyhíd csillogott.

A lelkemmel átöleltem az egész világot,
szívem halkan, csendesen dobogott,
a tenger morajlását már nem is hallottam,
csak a szerelmünkről, s rólad... álmodoztam...

Hirth Éva
bozsanyinemanyi, 2018. július 10. kedd, 17:12
Hirth Éva - Rám várt
Hirth Éva - Rám várt

Ültem egy sziklán, a tengert csodáltam,
oly halkan morajlott... hallgattam...
A sziklának hullámok csapódtak,
combomon vízcseppek csillogtak.

Bőröm sós volt, harmatos, szinte ragyogott!
A szél oly lágyan a hajamba kapott.
Néztem ezt a végtelen csodát,
éreztem az élet... édes mámorát...

A távolban az ég a tengert ölelte,
a lelkem beleveszett a végtelenbe.
Itt az idő egy helyben állt,
itt a béke, a szépség: csak rám várt.

A part szélén a víz kifehéredett,
de visszafordult, s a kékségben elveszett.
Távolabb a Nap a vízbe mártózott,
a tenger tükrén már aranyhíd csillogott.

A lelkemmel átöleltem az egész világot,
szívem halkan, csendesen dobogott,
a tenger morajlását már nem is hallottam,
csak a szerelmünkről, s rólad...
vorosrozsa66, 2018. július 10. kedd, 14:31
Vers
Szilágyi Domokos - Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert
kirscha, 2018. április 27. péntek, 22:16
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály

Szerelmes fogadás

Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől
Tégedet?

Drága kincsem! csak te bírod
Szívemet,
Míg örökre puszta sírod
Eltemet.
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón öllelek,
Hívemet.

Csak te is hívedre nézzél
Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél
Szívesen.
Így lehet hívségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk
Csendesen!

Jer, tekintsd meg e virágos
Kerteket,
Hol bocsát a hold világos
Színeket.
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
Verseket.

1794.
horvathzsoka, 2018. január 13. szombat, 00:09
Érdekesség
Tudtad, hogy a zsebkendőt már az ókorban sem csupán orrfújásra használták? Sőt, egyáltalán tudtad azt, hogy ez a kis darab kelme ilyen régóta része az emberiség mindennapjainknak? Pedig így van: a zsebkendők redői évezredek óta rejtenek bánatot, örömet és reményt, jelzést adnak társadalmi státuszunkról, vágyainkról, gyászunkról és szerelmünkről.

A zsebkendő attól kezdve kíséri életünket, hogy az édesanya először letörli vele a kisbabája állát evés után. Zsebkendővel kötik be az óvatlan kisfiú elvágott ujját, felitatják vele a szomorú könnyeket a Titanic végén a moziban, éppúgy, mint a menyasszonyét vagy az örömapáét az esküvő emelkedett pillanataiban, vagy az özvegyét gyászában. Lengethető vonat után, zálogba adható hosszú elválás előtt, leejthető “véletlenül" és felvehető készakarva, mellre tűzhető kis vörös posztó az ellenkező nem ingerlésére, kifejezheti - vagy épp elleplezheti - életérzésünket, gazdagságunk mértékét. És így tovább, és így tovább. Hosszan sorolható, mi
kirscha, 2018. január 09. kedd, 21:51
Szilágyi Domokos
ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -
igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.


SZERELMES VERS A SZABADSÁGHOZ

1
(INVOKÁCIÓ)

Kedvesem
úgy kínlódom a
menusgabor, 2017. november 05. vasárnap, 20:30
Szerelem
Szilágyi Domokos: Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
ember-sorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már
taltos1, 2017. október 24. kedd, 22:59
Erdős Renée: Ha küldelek.
Erdős Renée:

Ha küldelek.

Ha küldelek százszor:
Százszor visszavárlak.
A mikor gyülöllek
Akkor is kivánlak.
Amikor te bántasz :
Akkor is csak áldlak.

Legjobban szeretlek
Mikor megtagadlak.
Leghívebb hűségem
Amikor elhagylak.
Legforrdbb a csókom,
Ha visszafogadlak.

Bennünket egymáshoz
Forró vihar vetett,
Tüzes zápor űzött
Forgószél kergetett.
Fölöttünk ég, pokol
Egymásra nevetett.

Mi nagy szerelmünkről
Rege szól meg ének.
Miattunk de sirnak !
Mitölünk de félnek !
Átkot a fejünkre
Óh beh sokan kérnek.

De beteljesülni
Erős ég nem hagyja.
Sistergő lángjával
Pokol ki nem adja -
Hogyha kérik százszor
Százszor megtagadja . . .

Mi vagyunk az erő,
Mi vagyunk az épség:
Kellünk a világnak !
Életünket féltsék
A kik ide küldtek !
Mi vagyunk a látás,
Mi vagyunk a szépség.
marcyt, 2017. szeptember 16. szombat, 08:48
Szerelem
Szilágyi Domokos - Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
ember sorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már
taltos1, 2017. augusztus 14. hétfő, 23:52
Szilágyi Domokos
Szilágyi Domokos -

Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott

és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,

ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,

hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -

a holnapról akartam szólni,
a holnapról,
horvathzsoka, 2017. július 29. szombat, 08:07
Szilágyi Domokos
Szilágyi Domokos

Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
ember sorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már
horvathzsoka, 2017. május 24. szerda, 12:17
Szerelem
Szilágyi Domokos
.......................Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
ember sorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam
pircsi09, 2017. május 23. kedd, 10:19
1/10
Képek, videók
Hirth Éva 1
taltos1
2015. október 11. vasárnap, 22:41
csodáltos nap.jpg
rozsika50
2014. augusztus 23. szombat, 20:48
csodáltos szép napot tuli
orhidea21
2009. november 16. hétfő, 13:45
csodáltok minket paraszto
tanyabike
2006. szeptember 05. kedd, 17:53
Sziklának álcázva
moco
2008. április 09. szerda, 11:45
Váci Mihály - Hajamban me
sanci81
2018. április 17. kedd, 17:18
Hóval a hajamban
moncsicsis_csajszi
2008. december 28. vasárnap, 17:50
A végtelenhez mérve szint
rushlilly
2018. június 12. kedd, 13:53
Jaj, aki egyszer végtelen
chillik
2018. június 11. hétfő, 05:10
Az ismeretlen, végtelen t
chillik
2018. május 21. hétfő, 05:47
Végtelen körforgásban
sanci81
2018. május 16. szerda, 17:42
A végtelenhez mérve..
rushlilly
2018. április 13. péntek, 18:13
Végtelen természetben
sanci81
2018. február 04. vasárnap, 17:45
Végtelen utakon
sanci81
2018. január 11. csütörtök, 16:33
A végtelen érintése
sanci81
2018. január 01. hétfő, 16:52
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.