Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 21. kedd | 34. hét | 233. nap | 00:36 | Sámuel, Hajna
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Az adakozó fa
szinte az eget súrolták.
Amikor a fa virágba borult,különféle alakú és nagyságú pillangók egész serege táncolta körül, amikor pedig gyümölcsöt hozott, messze földről felkeresték a madarak. Ágai kitárt karokkal üdvözölték a szelet, és aki csak látta, elámult fenséges szépségén.

És volt egy kisfiú is, aki mindennap ott játszadozott a fa alatt, mígnem az ősöreg fa valósággal beleszeretett a gyermekbe...
A fát nem tette vakká önnön nagysága (ez csak az emberi lényekre jellemző), így hát szerelem gyúlt benne a kisfiú iránt.
Az ego mindig nálánál nagyobb dolgokba igyekszik beleszeretni, mindig az önmagánál nagyobb dolgokhoz akar kötődni. A szeretetben azonban nincs kicsi és nagy - a szeretet mindenkit magához ölel, aki közel engedi.
Tehát a fa nagyon megszerette a kisfiút, aki nap mint nap ott játszott a közelében. A fa ágai magasra nyúltak, de ő a föld felé hajlította őket, hogy a kisfiú leszakajthassa virágait és gyümölcseit.

A szeretet mindig kész meghajolni - az ego
evavicus, 2018. augusztus 20. hétfő, 12:52
Hajdú Sára
fagytak
ablakokra,
Nézett a hold
szánakozva.
S jött a holnap,
majd a másik,
A perc elmerengve,
vágyat ásít,
Zsebkendőbe fojtott
szavak,
Tagadtam,
de úgy vártalak.
S nincs már könny,
s nincs már bánat,
Rám adtad
a szép ruhádat,
Nézd a szemem
tőled ragyog,
Istenem,
de boldog vagyok


... CSAK TE ...

Visszavágyom
a hegyek ölelte házba,
hol hó borul a tájra,
s hol lázat olt a szerelem.
Itt fekszem egymagam,
betegen,
s a kimaradt szívhangjaimat keresve
félem a holnapot,
mi kíméletlenül közeleg ,
s szinte hallom,
ahogy reped a burok
melyben a vérben vajúdó
szavak várják,
hogy átkozott sorsukat
az égbe kiáltsák .
Tudom,
kiváltság
könnyek nélkül élni,
de már így is
átázva fekszik a múltam
mit eltemettem
oly sokszor,
mégis kihantolja őket az idő,
hogy
menusgabor, 2018. augusztus 19. vasárnap, 18:00
Bornemisza Attila: Ma
Ma a szerelemhez szólok, ki elkerülte életem,
ma a szeretetről szólok, ki is vagy te énnekem,
ma a két szemedről szólok, csodás érmek izzanak.
ma a két kezedről szólok, oly tüzesek mint a Nap.
Ma szépséges szádról szólok, olyan édes mint a méz
és a két szemedbe hulltan, látom égő tengelyét.
Ma a bőröd fehérsége ujjaimtól megremeg,
ma a szerelemről szólok, ki is vagyok én Neked.
Ma a múzsaságról szólok, életemnek épp felén,
ma a börtönömről szólok, miért költözött beléd.
Ma az igazságról szólok, hisz meglátlak és nincs szavam,
dadog a szám, a néma kíntól, a tükröt nézem, önmagam.
Ma a szerelemről szólok, bár azt mondtad ne beszélj,
ma a hűségemről zengek, ám messze elviszi a szél.
Ma a.... mindegy miről szólok, képed néz csak, s néma szád,
szemeidben barna fények, érzem, hogy ez méla vád.
Ma a barátságról szólok, összerándul két szemed,
értetlenül nézlek Téged, mondd másképp, hogy nézzelek?
Ma a napról énekeltem, de
cserhat3, 2018. augusztus 16. csütörtök, 18:32
Kányádi Sándor
ég?

A törpeség mindent beborít,
s az ember olyan gyámoltalan:
ijedten szökken kapualjtól kapualjig,
akinek útja van.

Hol az ég?... Hol az ég?...

Sehol egy résnyi rés,
egy repedés
a pacsirtás kedvű messzeség
felé.

Úgy sír, sajog az ég,
hogy a föld is sír belé.

Sírnak a rügybe hervadt álmok;
sír az ázott szélben riadtan ringó
ágak hegyén az esőcsepp pattintotta bimbó,
a parkokban, a tereken
zokog a szerelem.
A kegyetlen ég
fölitta a padokról édes melegét,

és napok óta
csak ontja, csak ontja:
ömlik sűrűn a sziszegő
szögesdrót-sűrűség.

Ez lenne hát a májusi áldás,
az áldott kenyérhozó
,,Ó, irtóztató, irtóztató!"

Fuldokolnak a pocsolyák,
fojtogatják a tavak.

Szennyes kedvében
folyóvá dagadt
a patak.

Sír a sár.

Állok az ablaknál,
szemem könnybe lábad,
szánom a
horvathzsoka, 2018. augusztus 16. csütörtök, 08:56
szentkereszti Szalay Margit: Enyhe esti szellő. . .
szentkereszti Szalay Margit:

Enyhe esti szellő. . .


Enyhe esti szellő szállj be ablakomon,
Vidd el messze-niessze az én gondolatom !
Dombos kis falunak legszebbik házába,
A legszebbik háznak rózsás udvarába.

Gyönyörű rózsák közt van egy feslő bimbó,
Sudár a növése, szerelmesen ringó,
Annak vidd el csókom, s súgjad a fülébe:
Szeretem, szerelem, majd meghalok érte !

Forró ajakamat illeszd ajakára,
Hogy a szivem vére az övét átjárja;
S ha a küldött csókot ajaka fölissza:
Az utolsó csöppet lopjad nekem vissza !

Nagybányai Hírlap, 1911. január 22.
marcyt, 2018. augusztus 16. csütörtök, 07:51
P.Pálffy Julianna
P. Pálffy Julianna:

Milyen...

olyan ez,
mint amikor
hallod még a zenét,
elkábít és felemel,
de magába zár,
nem enged el,
csak egy sóhaj,
egy apró szúrás,
tudod, hogy messze jár,
s ott belül, a szívedben
érzed azt, ami fáj;
olyan ez,
mint amikor
aranyló mezőkön átlibben
a szélfútta virágszirom,
színes kis cseppek
nefelejcs vagy liliom,
egyenként peregnek,
a kérdésekre nincs válasz:
szeretsz? - szeretlek?
olyan ez,
mint amikor
tavaszi erdőn madár dalol,
tudod, hogy álom,
de benne vagy valahol,
a másik feled, a másik éned,
s nem gondolsz soha rá,
hogy könnyesen keserű
lehet, az ébredésed;
olyan ez,
mint amikor
magával sodor a tenger,
élethajó ringat, úszik el,
állsz a hófehér vitorla alatt,
- búcsút intesz a kezeddel -
de őrzöd tovább, mert
benned él, mert együtt élsz
az egyetlen, a
horvathzsoka, 2018. augusztus 12. vasárnap, 00:12
Scheffer János - Lehet...
Scheffer János - Lehet...

Lehet, hogy most elmegyünk egymás mellett,
Lehet, hogy többször már nem ölelhetlek,
Féltél, mint mindig, s lemondtál a jobbról,
Szerelemről, a szebbről az igazabbról.
Talán az élet most messze sodor minket,
Elindulsz most másfelé másvalakivel,
Talán látod is már, hogy milyen lenne vele,
Talán lesz amit boldogságnak hivatsz majd vele.

Várok még rád, de összeforr majd szétszakadt szivem,
Új kapcsolat felé sodor majd valami újabb szerelem,
Nekem is lesz talán valakim nemsokára,
Talán én is hívok majd valamit boldogságnak.

De mikor majd egyedül, csendben leszünk néha,
Én itt, te ott, egymástól messze elszakítva,
Édesen rágondolunk rövid, viharos szerelmünkre,
Színházra, csókokra, meghitt együttlétekre.
Az első érintés felejthetetlen gyönyörére,
Hajad illatára, gyönyörű arcod sima bőrére.
Szavainkra melyek mára már belénk vésődtek,
A
vorosrozsa66, 2018. augusztus 11. szombat, 15:56
Bánat
és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az
foldinefehereva, 2018. augusztus 08. szerda, 21:21
.... egy szép, kicsi, tiszta vidéki temető ...
" Tegnap a munkámból és a munkahelyből adódóan egy olyan dolgot láttam, amit már nagyon régen, vagy talán soha. Ahol dolgozom ott van egy temető, egy szép, kicsi, tiszta vidéki temető. Ebbe a temetőbe jár egy idős házaspár minden héten látom őket kéz a kézben, hihetetlen szeretetben vagy inkább szerelemben - itt azért megjegyezném, hogy a néni és a bácsi is túl vannak a kilencvenes éveiken is - szóval azt látom amikor jönnek hogy nagyon szeretik egymást. Megtudtam hogy a gyermekeiket már eltemették, és az ő sírjukhoz járnak. Tegnap is vettek virágot és elindultak a sírhoz ami nincs messze a bejárattól úgyhogy látom őket amíg ott vannak.

A bácsi leült a padra a néni vizet cserélt a vázában és beletette a virágokat. Aztán leült a bácsi mellé, és talán imádkoztak, kéz a kézben. Ültek és megcsókolták egymást. Szó szerint
tinka1951, 2018. augusztus 07. kedd, 05:41
Jékely Zoltán: Kirándulás
árhitrávval fogta össze -
Római álmoknak köszönhetem,
hogy megtudtam, kicsodám nekem ő.
Mert álomügyekben is ugyanazzal
a gyermekkori kettősséggel, ősi
szét-nem-válhatósággal szerepeltünk,
amellyel egyszer, kisgyermekkorunkban,
megúsztuk a szénapadlás kalandját,
mikor-is ő, bátyját már elveszettnek
tartván, a szénaeregető lyukba
rögtön utánam ugrott vakmerően,
hogy a borzasztó fekete gödörben
azonnal együtt pusztuljon velem...

Szerelem s barátság közt mily adottság,
milyen elem a testvérszeretet?
A barátságnál több és áldozatban
a szerelemnél tán nem kevesebb.
De ha ilyen, ki mondja meg, belőle
mért csap ki sokszor a vak gyűlölet?
Húsz éves korunkig s még azon is túl,
olyan volt bennünk a gyűlölködés,
hogy úgy csak két egyanyában-fogant
acsaroghat egymásra; de a mélyben
már ott lappangott ez a szeretet,
sőt, gyűlölködésünknek éppen
ez lehetett oka: mert akik
marcyt, 2018. augusztus 06. hétfő, 08:07
Szűcs Ilona Helena
tiszta ragyogásán,


Elhaló üveghang... +

“Ha Isten, mint mondják, a maga
képére teremtette az embert,
akkor bízvást állíthatjuk, hogy
az ember saját képére alkotta
a hegedűt, helyesebben a nő képére,
mert a hegedű gyönyörű istennő."
(Yehudi Menuhin)

A ligetben lehajtott fejű léptekkel
arany avart görgetett már az őszi szél.
A szerelem sok tavasznak átélte
ígéretét, s fakult kabátok ujjai
kapaszkodva hirdették: örök kötelék.

Hiába esett, havazott, s a szerelem
állta a kín próbáját. Egyre szorosabbá
fűzte az érzelmi láncolatot, mint
igazgyöngysor díszítette a ki nem
mondott szavak keserveit. Belebújt
a gallér melegébe, majd szíveikbe.
Ott fuldoklott elfojtva a némaság
örvénylő forgatagában, majd megrogyott.

Muzsika volt minden, a szél dúdolása,
sóhajok röppentek,
menusgabor, 2018. augusztus 03. péntek, 20:30
1/584
Képek, videók
adakozó természet.jpg
rozsa123
2008. július 26. szombat, 11:09
…aki az eget és a f
katalin_53
2018. július 27. péntek, 07:19
Ha látom az eget, kezed a
katalin_53
2018. július 18. szerda, 07:50
Eget kélelve
sanci81
2018. június 02. szombat, 15:39
nezd az eget.jpg
relisisi
2016. február 28. vasárnap, 11:44
Egetlen növény
sanci81
2015. július 06. hétfő, 18:42
égetett szél 2.png
kerzsi58
2014. november 21. péntek, 21:22
égetett szél .png
kerzsi58
2014. augusztus 22. péntek, 22:59
gyerekek_nezik_az_eget .jp
lilagondolatok
2014. július 13. vasárnap, 10:30
Égetés.jpg
eva_gyulai
2014. január 13. hétfő, 21:12
Eitorf nézem az eget 001.
eva_gyulai
2013. október 17. csütörtök, 22:31
Eitorf nézem az eget 002.
eva_gyulai
2013. október 17. csütörtök, 22:25
Titokzatos lények
sanci81
2017. június 03. szombat, 15:33
égi lények.gif
sz719eszter
2016. augusztus 27. szombat, 14:38
Észak - hatalmas lények -
kohlinka
2013. október 04. péntek, 08:59
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.