Regisztráció  Belépés
2017. június 25. vasárnap | 25. hét | 176. nap | 22:40 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szatmári Csilla Emese
látszik.
Lépteim gyorsan szaporázom:
ki jöhet vajon utánam?
S a szívem hirtelen torkomban dobog,
mintha vívna haláltusában.
Gyorsítok, ő is.
Még mindig sötét az éj.
Napot felhő takarja, a világot sötét.
Zeng mennyei zene az univerzumban,
de a kopogás mégsem szűnik.
Nézek előre, hátra,
egy autó hirtelen feltűnik.
Nem. Ez nem olyan zaj.
Ez nem az a lágyan koppanás.
De látni senkit nem látok,
olyan ez, mint egy álmodás.
Szürkeségben haladok egyre,
és a lépések közelebbről jönnek.
Már nem érdekel, már nem félek,
ha megöl, hát legyen,
köszönök az ellenfélnek.
Újra csönd, és újra dobbanás,
a szívem most indult útjára végleg,
koppanás és koppanás,
rájöttem: szívem mélyén kopog a Lélek.

Hajnali fényekben felnézek újból,
egy keresztet látok magasan az útból,
hallgatom, zörget kereszten imám,
megfeszítetten magányosan áll.
A csendben, a sötétben hozzám érkezel,
és
horvathzsoka, 2017. június 23. péntek, 09:27
Szeretnék végre
Meggyesi Éva:

Szeretnék végre

Szeretnék végre megnyugodni
karjaid között csendesen,
a szürkeségben felragyogni
s átölelni a végtelent.

Szeretnék végre megcsitulni
karjaid között csöndesen,
s minden kis gátat elsöpörni,
ami közénk áll szüntelen.

Szeretnék végre megpihenni
karjaid között csöndesen,
s szemed tükrében felfedezni
a felcsillanó végtelent.

Én úgy szeretném hogy elfeledjük
a szörnyű mát, és a tegnapot,
hogy mind a ketten azt érezzük,
szebbek lesznek a
kkm, 2017. június 19. hétfő, 13:51
Gy. Orbán Éva (Evanna) Színek - illatok - hangulatok
Gy. Orbán Éva (Evanna)
Színek - illatok - hangulatok

Hajnali, friss szellő surrant szobámba,
ébredtem jázmin édes illatára.
Függöny lágy selymét búcsúra lengette,
s már lombok között hárfáját pengette.

Vadvirágos rétek, buja illatok,
rég-nyári emlékek, ölelő karok...
Csalóka álomból fáj az ébredés,
csókod íze számon, most is érzem én.

Kora reggelen még lustán álmos csend,
komor szürkeségben az ég távol zeng.
Restség vagy mélabú? Lehet az, s ez is
ágyamban fogva tart - s milyen jólesik!

Tavaszi színek, bódító illatok,
kerge, bodor felhők karcos hajnalok.
Kacér, nyári gönc és felhajtva gallér
- szeszélyes májusunk, mit tartogatsz még?

2017. május
kannalidia, 2017. június 08. csütörtök, 10:27
Nem tudom már...
Kormányos Sándor:

Nem tudom már...

Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.

Bokrok tövében, nedves holt avarban
álmodik néhány fáradt pillanat,
amely még ősszel hullott le a földre
utánad hajló, síró fák alatt.

Elillant álmok, emlékek suhannak,
mosolyod fénye már régen elveszett,
hangod csak elhalt suttogás a szélben,
egy illúzió, mit vágyam kergetett.

Nyomodban járok, emlék-szőtte ködben
e vágyakra hulló fázós alkonyon,
magukkal hívnak elfáradt remények,
megyek, hogy miért, már magam sem tudom.
kkm, 2017. április 04. kedd, 19:10
Babits Mihály – Utca, estefelé
Babits Mihály - Utca, estefelé

Már esteledik; a tereket autók
nyilalva szeldesik lánggal a tejszerű
szürkeségben; egy bérkocsis hajókáz,
ostorát nyujtva mint árbocot; tűz-sebek
gyúlnak mint búvárlámpák a víz alatt;
kis nők surrannak, tarka halacskák, sietős
lengéssel, mintha nem is lábakon mennének.
Az ilyen esték az emlék estéi! Bágyadt
csilingeléssel mint báránykák vagy késett
villamosok hívják és vonják a régi
esték hosszú uszályát és nyáját. Ki látta
pécsi utcán a Babits Misit, sötétedő


pécsi utcán, a nagy rajztáblával, öt után,
mert énekóra is volt? Szegény kisfiú
legkisebb az osztályban - ment szédülve haza,
fáradtan s izgatottan; nézte a lámpagyujtó
botját, s még fülében az énekóra
foszlányai: »Este van már, késő
este - Pásztortüzek égnek messze« - Óh
dalrongyok, kik mint
chillik, 2017. március 26. vasárnap, 14:54
A napok rohannak, futnak...
A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol
kkm, 2017. március 09. csütörtök, 09:20
Apor László: Lomhán leszáll . . .
Apor László:

Lomhán leszáll . . .

Lomhán leszáll az alkonyat
S veled, én lelkem szép virága,
Robogva indul a vonat
A ködbe vesző pusztaságba -
Lomhán leszáll az alkonyat.

Még látom hófehér kezed
S borús arczod a szürkeségben:
Pilládon egy könny reszketett,
Mint napsugár felhő szegélyen -
Még látom hófehér kezed.

De lassan minden elenyész
A végnélküli, hosszú pályán,
Eltűnt a könny, az arcz, a kéz,
Csak én állok az éj homályán -
De lassan minden elenyész.

a_het_1897.
marcyt, 2017. március 05. vasárnap, 09:18
Péter Erika: Amputált vágyak
Péter Erika:

Amputált vágyak

Panoptikum bábuk, fázós járókelők,
hátizsákjaikban hurcolják az időt.
Arcuk fantom, alig különböznek,
betonba tapadva, folyton jönnek-mennek.

Kínozom magam is, az örök kétkedőt,
szívembe szorítom a megcsonkolt jövőt.
Látásom hályogos szürkeségben szenved,
kacska álmaimmal még... vitába kezdek....
marcyt, 2017. február 07. kedd, 08:14
Vincze Erika
Vincze Erika

Lélekcsend.....

Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok,
behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom,
képzeletem, hogy festi fent kékre az eget,
s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze.

Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat,
s az erdő kopasz fái is sírva dalolásznak,
sűvítve, árván hajladoznak a hideg széllel,
akár a törött hegedűn játszó csend zenéje.

Vágyakozik lelkem zöldellő erdő sűrűjébe,
tükörbe néznék a kispatak hűsítő vízében,
odadőlnék az árnyat adó öreg tölgyfához,
úgy ölelném magamhoz az egész világot!

Fagyos, hófödte föld, merre csak szem ellát,
s a végtelenbe tűnő, álomba merülő határ,
elmélázgatok most magam is e messzességbe,
tavaszt álmodok ébren a téli szürkeségben.
horvathzsoka, 2017. január 30. hétfő, 07:58
Varázs...
Virág Roland:

Varázs...

Megáll az idő szép szemei tengerébe merülve
habjaiban meztelen sellő lubickol, csodálom ülve
fehér, homokos tengerparton tekintetem vonzza,
miként a mesés hajhullám csodás keblét körbefonja.

Kéklő egén ragyogásának tüze ég
szirén dala megbabonáz, lelkem szárnyra kél
angyalként kecsesen lépked csillogó víztükrén
napsugarak csillannak tökéletes habtestén.

Életre kelt álom varázsol színt oda,
hol a szürkeségben porosodik a csoda
mosolyának napfényében mákvirág nyílik
bájos arcának éke ragyog, épp oda illik.

Lenyűgöző jelenség, mint egy titokzatos fekete lyuk
ámulatba ejt, mélyre hatolva megérint, fülembe súg
szédítő örvénye elnyel, elmerülök benne
lényem bűn legszebb almáiból aranyalmáihoz tenne...
aranyoslila, 2017. január 08. vasárnap, 15:50
Babits Mihály – Darutörpeharc
Babits Mihály - Darutörpeharc

Mikor uj évszak szele rebben,
hajnal hamukárpitja lebben,
új szürkeség ó szürkeségben,
jönnek, jönnek darvak a légben.

Jönnek óriás, csőrös ékben,
jönnek, jönnek darvak a légben,
szárnyuk csapása szelet zúgat,
mély hangjuk búsan messze krúgat.


Csőrük iránt viszen az útjuk,
de honnan jönnek, sohse tudjuk,
nyakig a lábuk légbe lábol...
tán Afrikából, Afrikából.

Halld a csodát, amit ma láttam:
a daruharcot szemmel láttam,
a barna föld hűs meztelenje
nesztelen éledt elevenre.

Hol láttam? kérdezed, hiában,
Tán Thrákiában, Thrákiában:
a pygmaeusok törpe népe
darvak hadának állt elébe.


Honukat védni ébredének
földi fickók, pöttön legények,
s sűrű dárdát szegezve
chillik, 2017. január 02. hétfő, 18:28
Reményik Sándor - Elment megint
http://kepkezelo.com/images/jfxk8ztytjftjiz26xjh.jpg [/kep]

Mint "szolgálóleány".
Bánatom s betegségem
Terhét vállára vette,
Öreg szülémet szépen,
Kézenfogva vezette.
Meleg szívvel suhant
Hideg szobákon át:
Szította itt egy hétig
A düledező tűzhely
Haldokló parazsát.
Feslett kabátomon
Titkon öltögetett,


Amit kerülni vágytam:
A szürkeségben társam,
Hamupipőkém lett.
Sorsunk rémeivel
Némán viaskodott,
Erőn felül -
Halkan beszélt,
Mosolygott, mint az angyalok, -
És szenvedett belül.
A gondok tengerével
Csak a türelme nőtt - -


S én mégis csak kerestem,
Nyugtalanul kerestem
Magamat s Őt.

Aztán letelt a hét,
Az együtt-szürke hét
A szívünk Hamupipőke-hete.
Kigördült árva
chillik, 2016. december 30. péntek, 06:41
1/31
Képek, videók
Szatmári Károly csillagás
agica2004
2010. október 28. csütörtök, 14:57
hirtelenl.png
sz719eszter
2016. november 27. vasárnap, 18:04
HIRTELEN HALÁLOD.jpg
marika6668
2016. június 04. szombat, 01:27
hirtelensz.png
sz719eszter
2016. május 19. csütörtök, 19:08
hirtelen hatalmas szélroh
katalin_53
2016. május 14. szombat, 17:34
Nem vagyok hirtelen harag
sanci81
2015. április 17. péntek, 15:48
hirtelen elfogyott :)
sarkadykati
2014. december 01. hétfő, 22:52
Hirtelen felszállás.gif
pacsakute
2014. április 05. szombat, 12:42
Hirtelen döntés...jpg
farkas1945
2013. november 11. hétfő, 18:18
A hirtelen támadt....jpg
pacsakute
2013. szeptember 08. vasárnap, 09:03
És hirtelen.png
pacsakute
2013. július 13. szombat, 07:34
A hirtelen támadt szerele
pacsakute
2013. március 16. szombat, 19:07
hirtelenfek_m.jpg
bubszi
2010. december 20. hétfő, 04:34
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.